Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-12 / 11. szám

öRSÉG-i. GÖCSEJ Ej a KOLÍtVljifl* .3 Ezen a ligetes, dimbes-dom, noha^szőlős, bűbájos tájon nem voltak lázadások, zendülések. Lakói sohase kerestek ul-vi­­gaszt a marxizmuban, merő el­lentétben a tiszántúli Viharsa­rok sajnálatos divatjával. A negyvenötös választások alkal­mával — a jobboldali pártok tilalma miatt — bolsev.sia-el.e nes magatartását (a szomszé­dos vasiakhoz hasonlóan) 90 százalékos polgári-párti szava­zattal juttatta kifejezésre Gö­csej istenfélő népe. Mindenkor az aranyközépútat tartva szem előtt, tudtak mértéket tartani elégedetlenségükben és pana­szaikban is. Götsej Tartomány — ahogy régente hivták — E- gerszegitol nyugatra és délié, a Zala folyócska, a Válicka- és Kerkapatak között terül el, mintegy’ százezer embernek ad­va lakóhelyet. Amíg csak engedte a sors, a negyvenötös összeomlásig, fei­­felújitottam kapcsolatomat ez­zel a hangulatos vidékkel, mely nek eredetien jószívű népét ösztönszerüen szerettem, pedig bölcsőm az ország másik szeg­letében, a távoli észak-keleten ringott. A “genius loci” engem is annyira vonzott, mint azt a derék székely testvért, aki az oláhoktól kiűzve, a Zala völ­gyébe önkezével építette fel disizkapns házát, hamisítatlan székely stílusban. Gyakran cso­dáltam meg ezt az “ékszeres doboznak” is beillő otthont ott, Göcsej peremén; Mé|g akkor is megbecsüléssel és örömmel jöt­tem Zala derüsi kedélyű “em­ber gyerekei” közé, amikor már az ország első egyetemé­nek legmagasabb képesítésével rendelkezve, mintaíz egyik Vér­beli minisztérium tisztviselője, láttam viszont őket. A hagyományokat és a ko­rábbi társadalmi rendszert únos untalan gyalázó kommunista zsoldban álló tollnokok is kény telenek elismerni, hogy a “SZEGEK népe a huszadik század közepéig majdnem é­­rintetlenül őrizte meg szokás­­világát, népi gyógymódjait, ba­bonás hiedelmeit, építkezési módját, sajátos nyelvjárását. A magya néprajz utolérhetetlen kincseit, tárgyi emlékeit men­tették meg, s örökítették meg az utókorra.” Ugyanakkor két­­ségbeejtőnek” minősítik “el­zártságát”. Majd imigyen gya­lázkodnak, önmagukat dicsér­ve: “E világvége ország elma­rad ottsága, nyomasztó csendje, csak lassan' tört meg. Göcsej haladásáról, világának átfonná lásáról csak az ötvenes, a hat­vanas évek óta beszélhetünk. Ebben a csendországhan, ebben a göcsörtös kis országban kel­lett olcsó és jó közlekedést te­remteni.” A lélekölő, kizárólag anya­gias célokért törtető marxisták tudatosan elhallgatják a ténye­ket, amikor azok ellenük bizo­nyítanak. Bezzeg folyvást szem beállítják jelenlegi kétes érté­kű eredményeiket az összeom­lás előtti adatokkal, kiemelve, a ‘szocializmus teljesítményeit.’ Szuperlativuszokat hangoztat­nak, anélkül, hogy csak egy­szer is összehaiso nlitárnáik. Csőn­­ka^Magyarország jóval sűrűbb vasúthálózatát a Trianonban mesterségesen létesített utód­államokéval. Nem titok, hogy eme mozaik-államokban még ma is az egykori iMÁV vonalai képezik az ósszvasútak legje­lentősebb részét. A csonkaor­szág szovjet-diilás előtt épült viziúti hálózata feltűnően sürü. Az 1972-es statisztika 13,804 km hosszúságot sorol f 1. Ugyan akkor Ausztria csak a felével, 5,890, Titoszlávia 10,332, Ru­­ménia 11,000 kilométerrel ren­delkezik. A csonka hazánknál nagyobb, .régóta iparosított un. Csehszlovákia is lemarad 13 e­­zer 296 kilométerével. ’Értelmetlen lett volna a gaz­daságilag és iparilag jelenték­telen Göcsejt vasúttal átszelni. Kommunista taktikához h.ve n elhallgatják, hogy az elvtársak szerint is kistertiletü Göcsejt három oidaián vasút keresz­tezi, Egerszeg- központtal: észa­ki Oldalon, a Zala folyócskával' pá- huzamosan, keleten a Válic­ka völgyében, délen pedig en­nek a vonalnak folytatásaként Söjfcör és Lenti között. Nyuga­ton a római birodalo'h Aqui­­leiá-ba vezeti adriai hadiútja, a háromezeréves Amber Route határolja. E tájegység legtávo­labbi községe is csak 14 kru-re fekszik valamelyik vasútállo­mástól. Túlzást tehát a közle­kedés megoldását a “szocializ­musnak” tulajdonítani. Emlékezzenek arra is a hen­cegő pesti elvtársiak, hogy most nem mutogathatnák a Göcse­ji Faiumúzttumbaai a középkor­ra jellemző fafaragásOs háza­kat, Iha Baross Gábor történe­tesen azt a hibát követi el, hogy vicinálisokkal hálózva be Götsej Tartományt, tönkrete­szi annak néprajzi jellegét. Az olajkutak is rég kiapadtak vol­na már, ha Tisza István szak­embereinek véletlenül eszébe jut az olaj-csapolás. Csak a­­lább az, öklökkel, magyarhoni bitorló sehonnai bitangok! — nem a magyar nyelvet, sem a búzánkat, borunkat, iparunkat, táncainkat, dalainkat, de még a labdaurgást sem a muszka szuronyokra támaszkodó kolla­borálok találták fel! Amiből maguk, elvtársak, most anya­gi és erkölcsi tőkét kovácsol­nak maguknak, amivel kérked­nek a Nyugat előtt, azt a verej­­tékes magyar szorgalom 'hozta létre réges-iiégen. a negyven­ötös szovjetorosz sáskajárás e­­lőtt, amikor Moszkvában még trojkán száguldoztak a cári ii' tpnyúzók! Saját fészkükbe piszkitanak a pártdiktatura bértollnokai, a­­midőn a babonát és “középkori életviszonyokat” vetik a göcseji nép szemére. Kipelengéreznek egy öregasszonyt, mert á.litó­­iag sehol másutt nem járt az országban, méjgi a megyeszék­helyen sem. Miért kell emiatt középkori állapotokra hivatkoz­ni? Hiszen nőszemélyről van szó, akinek nem kellett kato­náskodnia, akinek otthon a csa­ládja körében volt a helye. Még a mai atom-korszakban is akad nak sokan, akik egy-egy világ­városban, — nem középkori vis­kók, hanem ultra-modern fel­­hőkacolók tövében — élik le egész életüket. Az elzártság­nak, elmaradottságnak semmi köze az ilyen emberi magatar­táshoz! Természet dol?,a, hogy valaki kedveli az utazást, vagy sem. Hiába futkos id;-oda gép­kocsijával a mai kortárs, nem lesz boldogabb a göcseji anyó­kánál, aki a maga kis világá­ban, .unokái körében, kicsiny gazdaságában, névnapok, disz­nótorok vigBágában, dolgos toli- és kukoricafosztásban, vagy éppenséggel a falu meszelt templomocskajában lelte örö­mét. Akarva-nemakarva a techno­krácia emberre káros befolyá­sát kénytelen beismerni egy vo­nalas elvtárs, volt fejvadász belügyminiszter, Erdei, akinek elszólását a Kincses Kalendá­rium (1975) nyomán idézem: “Nyílt és már-már osztálynél­küli társadalmunkban nincs elégi emberi-társadalmi kapcso­lat, sőt azt lehet mondani, hogy szőkébb körbe záródnak! az em­berek, mint régebben.” Ez vol­na hát a “jó és olcsó közleke­dés” eredménye, a “'haladás” áldása? Mindenesetre figyelem­reméltó vallomás a marxizmus gyakorlati csődje mellett. Az ember legbelsőbb világát, ott hol) a lélek, a szeretet lakozik, az anyagelvü proletárdiktatúra sem képes, szebbé, jobbá, vagy különösen boldogabbá tenni. Sa ját maguk siránkoznak, hogy “szükebb körbe záródnak az emberek”. És éppen ők meré­szelik az idős göcseji anyóka zárkózottságát a múlt rovására írni? Hol a logika? Megtudjuk Erdei elvtársiéi, hogy az em­berek világa nem tágult, sőt el­lenkezőleg: “csökkennek a föld­rajzi távolságok, de növeked­nek az ember itársadalmi távol­ságok.” Bumerang módjára ha­sonlóképen visszavág! a kere z­­tény-nemzeti rendszer okulása a tanyák miatt: “a tanyák szá­ma — úgymond — nem csök­kent s a negyven-ötös földre­form után vált a számúik a leg­­nagyobbá.” Ami pedig a babonát illeti, jobban tennék a pártvonalas íirkászok, ha a szomszédság­ban isi körülnéznének. Rándul­­janak át a trianoni határon be­lül maradt nyolc apró telepü­lésből álló Vendsébe. Falvainak szétszórt házaiban sokkal in­kább otthonos a babona, mint bármelyik magyar anyanyelvű községben. Függetlenül attól, hogy a keltaeredetü vendek a nemzetiségi szabadsággal visz­­sza nem élve, mindenkor, a Szentkorona hűséges tagjainak bizonyultak, való igaz, hogy el­­szlávosodott természetüknek megfelelően a babona jóval fontosabb szerepet játszik ná­luk, mint Árpád ivadékainál. Sóiba nem láttam Göcsejben, hogy istállókra, ólakra keresz­tet meszeltek volna a gonosz szellem távoltartása céljából, i amint azt a vendek tették. Foly­­j tathatnám a déldunai bunyevá­­cok, sokácok, továbbá anhak a maroknyi oláhnak .babonás szo­kásával, akik ma is szabadon használhatják nyelvüket lés riki­­tó színű házaikban az. ortho­­doxia velejárójaként sötét kul­tuszuknak hódolhatnak a békés megyei Gyúlávár tájékán. E- egyébként a népietek kisértetei, közrémei manapság is fellelhe­tők. A rendületlenül hazudiozó, államköltségen vigane'ő párt- i Írnokok figyelmébe ajánlom a muszik-lelkületü szovjeoroszok Baba-Jagia nevű varázslóját, a szibériai tovarisok eidei rémét, a Kikimorát, vagy a szomszédos oláhok Prikulics-nak becézett kéményrémét. Ha őszinték akarunk lenni, tudomásul kell vennünk, hogy (Folytatás a 8. oldalon; Irodalmi pályázatok elbírálása A “Winnipegi Magyar Irodal­mi Kör” irodalmi pályázatot hirdetett femnállásának 15 éves évfordulójára; A beküldött pá­lyázatuk közül a 'bíráló bizott­ság a következő írásokat díjaz­ta. Aranyérem díjazás) ez alka­lommal vissza lett tartva, mivel a beérkezett történelmi pályá­zatok, vagy nem feleltek meg a pályázat feltételeinek, vagy nem érték ez azt a bizonyos miérteket, amit egy aranyérmes írástól megkívánunk. Ezüstérem díjjal Gáld.i István '— Heideweg, Nyugat-Németor­­szág — honfitársunkat jutal­maztuk “'Sorsjegy” című elbe­széléséért. Bronzérem nyertese Somögy­­vái. D. György — Durban, Dél- Afrika -— honfitársiünk “Lát­tam, amint a Nap felúszott ...” c. verse. Ezúttal szeretnénk megkö­szönni pályázóink részvételét és fáradságát a további sok sikert kívánunk írásaikhoz. Winnipegi Magyar Irodalmi Kör Bíráló Bizottsága. Winnipeg, Man. 1976 már. 12. 0 3 Történelmi hitelünk, Isten és embernitünk lefogja kezünket, hogy felrobbantsuk a Fehér Házat, vagy elraboljuk az Ame­rikai Egyesmt Államok elnökét. — De kiáltanunk azért szabad és kiáltani kötelessé­­. .u in: Erdélyt halálra ítélték és az ítéletet Gerald Ford h.t..­­lesitette Buíkarértben. Elhitte s elhitette a viliággal, hogy a ro­mániai nemzetiségek kivándor­lási jogának biztosításával — a legnagyobb vámkedvezményt ad ta érte Romániának — az em­bert és népi szabadságjogokat szolgálja. Nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy Európa szivében gyalázatos terror tom­bol és erdélyi népünk csak ügy mentheti meg életét, magyarsá­gát, fiai jövőjét, (ha koldusta­risznyával a vállán a nagyvi­lágban keres emberi sorsot. Kiáltani szabad és kiáltani kötelességünk! Századunk történelmében új­ra sorsunkba tapos egy ameri­kai elnök. — Történelmi felké­szültség, államfői, emberi fele­lősség nélkül, ezer évek termé­szetes rendjébe nyúl és ősi föld­jéből kitépi Európa egyik leg­régibb népét. Nem dobunk bombát, nem rabolunk el senkit, de megva­­kitjuk a telviziők képernyőjét, túlharsog'juk a rádiók é-j rotá­ciós glépek dübörgését, — hogy Bukarestben rútúl becsapták az Egyesült Államok elnökét. — Visszaéltek jóhiszeműségével,, történelmi felkészültségével és cinkostárssá alacsonyitották le, egy népgyiil'kosság soha meg nlem bocsátható bűnében.—Hu­szonnégy órával a helsinkii ha­tározat után, Bukarestben be­bizonyosodott, hogy a nyugati világ feladási hisztériája tehe­tetlen az emberi és népi jogok kommunista értelmezésével szemlfcen. Legszomorúbb, hogy kétezeréves hitünk, erkölcsi rendünk Istentől (hivatott őre, Szt. Péter földi (helytartója sem emelte fel tiltó szavát, amikor Helsinkiben 100 millió európai keresztényt löktek az Istentől és embertől keletre, szovjet rab ságba. Nem dobunk bombát, nem ö­­lünk ártatlanokat, de kiálta­nunk szabad és kötelességünk! Uj Trianont, uj Jaltát nem ibir el magyar népünk és százmillió európai rab örök. átka kíséri a­­zok emlékét, akik Helsinkiben megtagadták a népek tisztessé­ges együtt élésének alapját, a történelem útmutatását. — Az Egyesült Államok elnöke köte­lező államfői ismeretekből és emberi felelősségtudatból bu­kott meg. — Vele bukott mil­liók reménye, hogy polgári vi­lágiunk vezetői és erkölcsi .ren­dünk legfőbb őrei olyan korsza­kot hagynak a következő év­ezrednek, amelyet nem szegyei az emberiség történelme. Nem vesszük, népi és emberi hitelünk miatt nem vehetjük i­­génybe manipulált világiunk “történelem-rendező” eszközeit a terrort, a hazugságot, a ha­mis statisztikát, de ISTENT hívjuk örök tanúként: Erdély évezredek óta magyar föld. -— (Folytatás a 8. oldalon) (Folytatás az első oldalról) XX. pártikongresiszustói, melyen Hruscsov nagyhangon kipellen­gérezte a “személyi (kultusz” túltengósét. Hisizen .Sztálint csakugyan rehabilitálták már évekkel ezelőtt, mikor az 1965- ös ideólógiai komgesszusion meg állapították, hogy Sztálin csak azt az egy hibát követette el, és semmi mást, hogy a kollek­tiv vezetést félreállitva tör­vénytelen megtorlást alkalma­zott -egyes pártkáderek ellen. Ezzel el is érkeztünk a prob­léma lényegéhez: Brezsnyev valójában ugyanahhoz a - szel­lemi rokonsághoz tartozik, mint Hruscsov, Malenkov, Sztálin, vagy Lenin. A Szovjetuniót ma egy derontokratiíkus “vének ta­nácsa” kormányozza, melynek tagjai ugyanazok az emberek, akik a .második világháború e­­iőtt és után 60 millió ember ki­irtását inézték tétlenül, a leg­különfélébb csoportokhoz tar­tozók l-eigy iltolásánál segédkez­tek: polgárok, kulákoik, mun­kások, különböző nemzetisé­gek, stb., elpusztítását hagyták végrehajtani tiltakozás nélkül. Ez volt a világtörténelem leg­nagyobb méretű és legszöimyü­­ségesiebb tömeggyilkoBsága, s akilk ebben akarva — nem akar va részt vettek, még, ha akarná­nak s.em tudnának ebből a fe­lelőségből kivergődmi. De ezzel még nincs vége a do­lognak, hiszen csakúgy, mint tegnap, ma is sok millió ember sínylődik a -szovjet koncentrá­ciós világ fenekén, amit az 1920-as éveiktől kezdje épített ki a rendszer maga. A “gulá­­gok” — a hírhedt “elmegyógy­intézetek”, stb., feladata ma is az, 'hogy “átképezze” az elhaj­lókat s| a börtönök nem a múl­tat idézik fel, hanem a ma is fennálló iszomorú valóságot. A szovjet -rendőrség kitünüen ran megszervezve ési a biroda­lom mindén pontját ellenőrzése alatt tartja. A keleteurópai csat lósok-a-t és Kubát eltéphetetlen szálak bilincselik a Szovjet­unióihoz, a világ minién részén ott állnak már a szovjet tám­pontok, s a nem-kommunista világ bomlasztása akadálytala­nul folyik a bent működő kom­munista pártok révlén, még ak­kor is, ha azok ma felszámolni látszanak a “proleltárdiktatúra elvét” ... Brezsnyev igazán nem üres kézzel lép a kongresszus dobo­gójára . . . Nem vét tehát az a “tárgyi­­lagoisiság” ellen, aki ma rámu­tat a szabad világot fenyegető óriási vesZélyra. Valamit kell tenni, mielőtt késő lesz! Idéz­nünk kell ezzel kapcsolatban Szolzsenyicinnek azt a prófétai hangú levelét, melyet az 1967 máju-si 16.-án megnyílt Szovjet írók Kongresszusához intézett, 6 melyben a Politbüro tagjairól szólva ez állapította meg; “Puskin szavai ma isi 'érvénye­sek: “ők” csak a halottakat ké­pesek szeretni! . . . ÁRGUS — Párizs. Ai angolai háború mérlege (Folytatás az első aldairól) órája. Ha csakugyan önálló a­­kar maradni, akkor szovjet és kubai barátai iránt a megse­gítettek hálátlanságát kell mu­tatnia. Ez talán nincs kizárva, mivel az angolai kormány leg­utóbb igen barátságosan fuga­­dott egyes európai, sőt észak­amerikai látogatókat, másrészt, ha Angolában id'egen csapat- és fegyverösszevonások történné­nek, ez további “felszabadító” háborúk előjele lehetne. Az MÍPLA szempontjából is oko­sabb. tett volna, ha ellenfeleit nem fegyverekkel veri le, ha­nem politikai talajon támadja; az ideológiai összecsapás is számára hozta volna meg való­­szinüíeg a győzelmet a egyben megkímélte volna Afrikát egy idegen beavatkozástól, melynek kihatásait e földrész egyelőre még fel sem tudja mérni ... (ÁRGUS — Párizs) GYEREKKEL nyíri tiborné Sándor julia Keleten a helyzet változatlan gá-bor áron: KiAaziAi iRDilYÜCl ÖTVEN ÉVE A MAGYARSÁG SZÓ OÁ A ÁBA ALEX. Á. KELEM UNITED KELEN TRAVEL SERVICE 1467 Mansfield St.f Montreal, Que. Telefon: 842-95 ;£. IIT A 7ÍC. Fordul-Í°n bizalommal irodánkhoz. UIAAA3a Utazások a világ minden rtszébe. Ium ss a Főképviselőt. Naponta küldjük a me.bizá ok t I E£ A 1 Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax ■1 It M ■ alapból levonható. TillE¥* Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. ■ UtCA. Főképviselőt. LEI; küldés Romániába. Igen gyors elintézés! Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok, tvhgy ro szági válóperek. A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi ügyeit! KÖTELES N. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Plaoe 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C OB9 Telefon: 943-6657 Az asszony mosolyog és szemeiben melegség fénylik. Percekig hallgatva mennek, aztán megkérdi: — Hova megy? — A főszakács megbízott, menjek a rakására, ő a felesé­géhez a kórházba ment, ott marad: az éjjel; az asszony külön­­szobás; a macskái dél óta nem ettek s azokat kell megtetnem. — Úgy? Vilma nevet, hirtelen ötlettel mondja: — Kimegyek, végignézem a macskaetetést. A fiú rábámul és arca bárgyúvá válik, mint a részegeké. Rendes, polgári lakás előszobájában áll Vilma s míg a fin a. többi ajtókat nyitja, magára döbbenve kérdi: — Minek jöttem ide, cicákat nézni? Ej, mire való ez? Fáradttá válik, elmenne, de a fiú kitárta az ajtót, fel­gyújtotta az összes: villanykörtét, áll s az asszony szavát várja. — Hol vannak a macskák? A fiú a szoba sarkába mutat. Három hófehér macska tálból eszik. Rózsás nyelvük viháingyorsasággial hörpimi. Az evésnél a gyerekek is állatkák. A tudatosság neveli az önfe­gyelmet. A macskák jóllakottam ládáikba fekszenek, kis érzéki por­fájuk öntiuidatlanságba süpped. Vilma leoltja, a villanyt, kimegy az előszobába. A fiú utána indul. — Elvégezte a megbízást — mondja az csak azért, hogy a hangját halja. A fiú nem siet kinyitnj az ajtót, Vilma a kulcshoz nyúl s keze a másik kézihez ér. A fiú tenyere száraz és forró, az asszony, mintha mágneshez ért volna. — Jöjjön — a szobába visszamegy. Lámpaemyőis kis villanykörte ég, az asszony leveszi ka­bátját, karosszékbe ül, a fiú óvatos távolságban ál. — Üljön le, — az asszony a mellette lévő székre mutat. A fiú leül s a gyermek tündérmesét halgató örömét érzi. Csend van. A bútorok részvétlen némasággal álnak he­lyükön. Két embert összesodort az élet. Az asszonyban van ön­fegyelem és öntudat, a jósnő szava magabiztosságot adott neki. Szereti az emberi arcok figyelni és mindegyiken a jóságot akar­ja meglátni. — 16 — Az ajtó -nyűik, fiatal, húszéves fiú -lép be, kezében étel­hordó. Megái ési a gázórát fedő deszkaládára teszi az ételhor­dót, a jós-nő vacsoráját. A fiú üde arcán mosoly, mig kianm­­szos torkossággal Vilmára néz. Vilmát ez az együttlét beszédre készteti, megkérdi a fiút: volt-e már álás nélkül? A fiú fel­csillanó szemmel feleli, munkanélküli napjai egy asszony1 jó­voltából nem voltak- sanyarúak. Vilmának torkában reked a szó. Percekig, csönd vau, aztán újra nyiiik az ajtó és. elegáns, sző­ke, filigrántermetü nő lép be. Az öreg; paraszt ismerősként üd­­vözl. VUma unja a várást. Feláll s az egyetlen széket a tzőke nőnek felajánlja. Az mosolyoigjva megköszöni, leül. össze néznek és- ismerkedni akarón beszélgetni kezdenek. A jósnőről beszél­nek. Irén bizalmas, halk hangon beszél. Már újabb vendégek is jöttek. Végre a jósnő érkezik. A jósnőn divatjamnit kabát, hó­cipő, sportsapka -van. Alakja telt, szemei sötétek és- nagyok. Kicsit merevek, mintha testétől különélnének. — Megismer? — fordul felé Vilma. — Igen. Régóta várom. A szobaajtó kinyílik, a jósnőt bebocsájtják. Vilmát meglepték a jósnő szaval. Tudja, férje nem régen járt itt barátnőjével. Akkoriban Dénes örömmé} újságolta, a jósnő elválásukat jövendölte. Dénes sikerét, ami legutóbb be­következett, ugyanakkor megjósolta. Éjfél már rég elmúlt, mi­­tor Vilmára kerül a sor. A jósnő ki, papírokkal megrakott asztal előtt ül, sapkája most isi a fején van; világos bőre, arca kétoldalán kipirul. Vilma leül az asztal elé, szemben vele. El­mondja, milyen villámszerűén jutott eszébe idejönni. — Vártam magát, férjével nem akartam üzenni, gondol­tam, megérzi. Vilma retiküljét felemeli, egy ezüst és néhány nikkelpénz hull ki belőle. — Nem sok pénz van nálam. Valami még van otthon, de nem készültem ide. — Mostanában azok is, akik valaha bankókkal fizettek ingyenesek nálam. Vilma szégyenlősen mondja: — Tudja, Katácska, férjem rövidesen többet keres", most hogy aranyérmet nyert. — 13 — E A i I üF MAN Gábor Áron ^_i’Loí) já.iak angoin^elvü átüolgozá sa $12.80-ért kap tam ~oí ..esztaségünkben és közvetlenül DR. GÁBOR ÁR - BOX 161, P_Si OFFICE STATION “B” E . O, N.Y. 14207 U.SA., vagy DR. ÁRO.I G - C 00, MÜNCHEN 40, A..AL. - .5, W. GER A Y. agyarnyelvü SZIBEi. ,i TRILÓGIA (Az embertől keletre, zcgíetes szabadság, az Évszázados emberek) $24-érí kiz súg a szerző fent: címein kapható kor;, c nyszámban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents