Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-03 / 10. szám

Winnipeg, Man. 19(76. már. 5. ANYA KERTJE Madarak, tündérek Szálltak le a tájra S kinyílott kertünkben a rózsa, tulipán, Meg a szagos zsálya. Magas kőkerítés Nem divat minálunk, Hogyan 'bókolna a járókelők felé Orgonavirágunk! Kertünk őslakója Egy kis fülemüle. Csengő arany helyett házbérét naponként Dalokkal rója le. A kerttulajdonos A madár nótáját Elhallgatja hosszan, mégis sóhajtással Végezi munkáját. Van neki egy fia, Költő, vig, de szegény, S hátha ő is dallal fizeti csak a bérc Szép május elsején! Tán el is borulna A kert patrónája, De fölragyog, nótáz körülötte minden Bokor, szekfü, mályva. Quebec ostromának 2 öl), évfordulója S az én zsoltárom is Tán ott csendül halikan: ‘‘Anyámat, te kis kert, öleld át helyettem Ragyogással, dallal!” Havas István. Krassó-Szörény vármegye jen lakott, nem is a faluban, hanem kínt a hegyekben Milica Tó­­gyer. Míg ő jukait őrizte fuiu­­lyaszó mellett, füttyös jó kedv­vel: odahaza, a hegy oldalában épített kunyhóban, Évüké lánya szorgalmatoskodott. Tiszta volt az a kunyhó, ki­vid is, belül is, mint a ma ké­szült kristálypohár. Ameddig a szem ellátott, se ház, se viskó, se ssinmi embert védő alkot­mány nem volt Milica Tógyer kunyhója tájékán. Nem kellett hát udvarát körülkeríteni. Ud­var volt ott a hegy oldala fel a csúcsig, hol sasok fészkeltek s le a völgyig, »hol fürge, táncos ha ;u patak ugrándozott kavics­ról-kavicsra. A kunyhócska előtt öt-hat lépésnyire egy öreg. leveles, lombos diófa himbálta ágain az elfáradt madarat s árnyékkal sátoriozta be a délutánonként alattadeLjíélő Évikét. Év: ® ".'dáJatos szeretettel-f __ nézett g diófa lombjai közé. aé tudta volna már képzelni házuk tájékát a diófa nélkül. Az arra szálidosó felhők is elvonultak felőle, mert hátha még . gyiknck-másiknaki a vil­láma a vén diófát ölné meg! Ó, még a fellegek is jobb érzé­­süek. A nap pedig különös sze­retettel csókolgatta sugaraival bomló, kövér leveleit, virágait, gyümölcseit. Ahányszor csak hazakerült Milica Tógyer a hegyekből, tisz­ta ruinát váltani, f.iss túrót, kenyeret tarisznyába rakni: É- vi’kéjét mindig a diófa védő lom újai alatt találta, ele soha­sem tétlenül lián.: ni mindig fries dologiban. Egyszer csak hervadozni kez­dett a diófa. Ali. Döntött a ki új levelet a tavaszi nap fiatal su­gara: osszezj ugórodott s por­iba hullott. Egyszerre csak szá­raz ntt az egyik ága. . , me eiit, .‘Milica Tógyer be­kötötte valamivel a vén fa tör­zsét. Csak nem ért az semmit: elszáradt a másik ága is. Évike még jobban sirt. Mili­ca Tógyer minden pásztor-ko­máját odahívta. Próbálgattak mindenfélét, cisak tovább szá­radt a vén diófa. Éviké -nagyon-nagyon sirt. Kiszáradt nyárára az öreg, hű­séges fa egészen. — Évikéin! Kivágom én ezt a kiszáradt tát s ültetek majd fiatalt helyéhe. — Ne bántsd, Tógye. apám. — De tűzre is jó lesz a fája, Évikém. — Hordok én az erdőiről szá­raz ágat, csak az én öreg dió­fámat ne vágd ki, Tógyer apám. — Jó van, no. Csak ne pi­­tyeregj! Évike csodát várt. Hátha jö­vő tavaszra újra kivirit az a diófa. Pedig az már lehetetlen volt. Nem volt abban egy sze­mernyi élet se. Néhány nap múlva óeborult az ég KrassónSzöieny várme­gye felett. De legsötétebb fel­hője Milica Tógyer kunyhóját MARCUS VAN STEEN (Canadian Seien«) — A ka- tak” számukra Benedict Arnold és Ethan Alan guerrillái. Sir Guy Carle ton/ (Később Dorchester) volt akkor Kana­da kormányzója. Úgy határo­zott, hogy nem tesz kísérletet Montreal megvédésére, hanem egy kis erővel visszavonul Que­bec citadellájába. Montgomery el is foglalta 'Montreált 1775, november 112.-én. Lényegében ugyanabban az időben Benedict Arnold vezetése alatt masíroz­ni kezdett egy másik hadsereg a St. Lawrence River felé. Ez a hadsereg Quebecnél találkozott a Montgomery vezetése alatti­val, de a város elleni első ro­ham nem sikerült. Montgomery maga is elesett, Arnold pedig megsebesült, bár tovább vitte Quebec ostromát 1776 máju­sáig, mikorra viBsztont megér­kezett az angol flotta és véget hadai 'hadimúzeumba11 látható kiállítás nagyon időszerű az a­­merikai forradalom 200. évfor­dulója esztendejében;. A Revolu­tion Rejected cimü összeállít ás annak az amerikai kísérletnek az emlékeit mutatja, amely Ka­nada meghódítását, Ameriká­hoz csatolását célozta. Az amerikai invázióra 1775- beh került sor, miután Kanada, az uj gyarmat elutasította az amerikaiaknak azt a felszólítá­sát, hogy csatlakozzanak az angol járom lerázására törő harchoz. A kanadaiak csak né­hány évvel előbb lettek angol I gyarmattá és egyáltalában nem érezték, hogy a “gyarmattar­tók’’ valami különösen, nagy terhet próbáltak volna rájuk rakni. Használhatták nyelvü­ket, vallásszabadságukat bizto-Manitoba energia-exportra készül F. S. MANOR sitották és egy egész sor más szabadágjogot is élvezhettek. Olyanokat is, amelyekre pedig nem is számítottak. ,Mikor a kanadaiak niem áll­tak kötélnek, az amerikaiak hadseregjet küldtek ellenük. Richard Montgomery volt en­nek a parancsnoka. Egy ir tiszt, aki Quebec megvételekor Wol­fe tábornok hadseregéhen szol­gált. A Lake Champlain és a Ri­­cheleiü River vonalán masíroz­tak az amerikaiak, azon az út­vonalon, amelyet “megtisztitot­vetett az ostromnak. A hadimúzeurnbau! az akkor szemben állt erők zászlói és fegyverei láthatók és aizok a proklamációk, amelyeket Mont­gomery adott 'ki Montreál meg­szállása után és persze láthatók a régi .újságok is. Van a mú­zeumban egy napló, amely le­rögzíti Quebec ostroma esemé­nyeit. Egy angolnak az írása ez, aki századosként szolgált a vá­rosvédők között. Érdemes megnézni ezt az ottawai kiállítást nemcsak a­­meri kajaknak, hanem kana­daiaknak is. A KUTYA Dürös méreggel ugatott a ku-r tya egy elmenő szekér után a kerekeket faldosta. — Mit düihösködöl, — igy szólt egy tehén hozzá, —- hi­szen a kocsi nem árt neked semmit. — Nem árt? — felel fogvi­csorogva az eb, — de halad, én pedig, maradok. Az irigység, nem haigyja ma­gát, nem hagy mást boldognak lenni. Fáy András (1786-1864) ('Canadian .Scene) — Véget ért az 1966-ban kezdődött Ca­nada Pension Plan tízéves át­­inenejti időszaka, mely alatt év ről-évre növekedett a nyugdíj, egészen ez év januárjáig am.­­kor — függően a hozzájárulás mértékétől — elérte maximu­mát. Az eredeti törvény kimondot­ta, hogy illetékes rá minden 65. életévét betöltött egyén, aki nyugdíjba vonul. Kimondotta a törvény azt is, hogy levonják a járandóságból a nyugdíj alatt munkával keresett összegeket. Ezt a megkötést 1975 január l.-ével megszüntették. Ma igy szól a törvény: mindenki ille­tékes a nyugdíjra, aki betöltöt­te 65. életévét. 1976 január l.-e óta, a 65 é­­ves, vagy annál idősebb kana­dai, aki 1966 januárja óta fizet te a hozzájárulást, kenhet, a nyugdíj összeget. Csak rendkívül különleges e­­setekben van értelme 65 éve kor után is a hozzájárulásnak, mivel — aki hozzájárul — nem cisak hozzájárulása összegét, hanem magát a nyugdijat is el­veszti. Például: aki 1975 decemberé­ben: 65 éves volt, kezdettől fog­va fizette a hozzájárulást és ez év januárjában kérte a nyug­dijat, februárban kapott 154 dollárt. Ettől függetlenül t> vább dolgozhat, de a hozzájáru­lást már nem kell fizetnie. Ha ugyanez a személy csak 1976 októberében folyamodik a nyugdíjért, novemberben kapja meg az első 154 dollárt. Ezzel elvesztett tizszer 154-et és el­vesztette a hozzájárulá. össze­gét is. (Aki időközben eléri 70. életévét, annak kiérnie kell a nyugdíj kiutalását ha abba a­(Canadian Scene) — Manito­ba nagyon gazdag a “fehér olaj­ban’”, azaz vizierőmüvei ter­melt áramban. A Nelson-river óriási lehetőséget nyújt vizierő­­müvek építésére még/hozzá na­gyon nagy területén. Talán mond valamit az olvasónak az, hogy a Nelson energiafejlé: ztő kapacitása. legalább Ötször na­gyobb, mint a Niagaráé. Ha megfelelően kifejlesztik, napon­ta 200,000 hordónyi olaj ener­giájának megfelelő mennyisé­get termelhet. A manitiobai villanymüvek — a lehetőségek tudatában — az­zal a gondolattal foglalkozik, hogy magasfeszültségű áram­­vezetéket kapcsol a Light Cor­poration (Minneiota) hálózatá­hoz. Már meg is kezdődtek az ezt célzó tárgyalásiok. Rendkívül érdekes, hogy a tervet — eltekintve a termé­szetvédők aggodalmaskodó kis csoportjától az ontariói vil- 1-anymüvek ellenzi legjobban. Azon a címen történik ez az ellenzék, hogy a Kanadában termelt energiának Kanadáiban is kell maradnia. Áramról szólva persze nem könnyű ezt a követelményt tel1 jeiiteni, mivel az áram felhasz­nálást nehezíti az a körülmény, hogy azt nem lehet “raktároz­ni.” iManitóbában és Ontarió­­ban nagyon hasonló a Mima, ugyanakkor van mindegyik tar­tományban csúcsfogyasztás. A-karja hagyni a hozzájárulás to­­j váöoi fizetését.) Érdemes megjegyezni, hogy egyesek miért tartózkodhatnak a nyugdíj felvételétől. Azért, mert a nyugdíjként kapott ősz­­szeg! adó alá esik, növeli a dol­­j gozó nyugdijaskoru jövedelmét | és egyben természetesen jelen­tősen növeli, vagy növelheti ke­reseti, jövedelmi adója össze­gét. Érdemes gondolni arra, hogy hat esztendeig ‘adó-mente­­siteni” lehet a juttatást azzal, hogy előfizet az ember a “regis­tered retirement saving plan­­re”. mikor tehát Oútadónak van á­­ramíeleslege, ugyanakkor van Manitobának is. Ugyanakkor Minnesota vonatkozásában ép­pen megfordítva van a helyzet, amikor Manitobában alacsony a fogyasztás, akkor a legna­gyobb szükség áramra. Elsősor­ban azért, mert nyáron ott na­gyon meleg van és a légikondi­cionálásra, hűtésre, rengeteg áram kell. A manitóbai villanymüvek­nek csak egy választása van. Vagy pedig elfec,sérli a renúe - kezésre álló vizienergiát és per­sze a hasznot is. Nyilvánvaló, hogy áram export ecetén ol­csóbb lehet Manitóbában az áram, mintha elpocsékolnák. Amint már említettük; ha a Nelson-river vizienergiia-müvd elkészülnek, naponta annyi á­­ram termelődik, mint amenv­­nyit 200,000 hordónyi olajjal le­hetne termelni. A viz rendelke­zésre áll, az olajért azonban drága pénzt kell kiadni, nem io beszélve arról, hogy amúgy sincs elég belőle. Lényegében ezeket az érve­ket adták elő az illetékesek a National Energy Board-nak. Manitóbában egyébként ho-sz­­szankodnak az emberek azon, hogy ez a fedarális intézmény egyáltalában beleavatkozik a dolgukba. Mégpedig olyan mó­don avatkozik bele, hogy a kb. 500,000 dolláros kiadást Mani­­tóbának kell viselnie. Ki emlékszik Robert Sutheriandra (Canadian Scene) — Kings­ton városa Robert Sutherland­­ot ábrázoló plakettet ajándéko­­kazott Queen’s Universify­­nek, az egyetem első feketebőrü hallgatójának és, későbbi jóte­vőjének. Sutherland 1840-ben, T9 éves korában iratkozott he a Wil­liam Street-i Collegeba. A fel­jegyzésekből kitűnik, hogy ki­tűnő tanuló volt, áki részt vett mindenféle diáktevékenységben is. 1855-bení ügyvéd feu az on­­tarioi Walkertonban, 1878-ban i pedig tüdőgyulladásiban meg­halt. Minden megtakarított pénzét és ingatlanát Queen’s Univer­­sitynek -hagyta. A torontoi Mt. Pleasant temetőben levő sír­emlékét az egyetem emeltette, ezzel a felirattal: “In memory of Róbert Su­therland, B.S. — aki 46 éves korában húnyt el, 1878 junius 2.-án.” Amint erről szólva egy (jamai­kai történész mondja: úgy lá­tom, hogy ez az egyetem kez­dettől fagya az integráció mel­lett volt, jobbam mondva soha­sem adott tanyát a szegregá­ciónak. — MARGUERITE D'YOUVILLE (Átvéve a Glimpses of Cana­­dá-ból, melyet a Canadian Scene adott ki és ott is kapha­tói példányonkint $2.95-ért pa­pa’fed éllel.) Francia Kanada egyik legki­emelkedőbb női személyi, égé J volt I Marguerite, a Sisters of Charity, népies nevén a Grey Nuns (szürke nővérek) rend a­­lapitója. Montreál közelében, Varennes-ben született, 1701 október 15.-én, pionír család­ból. Édesanyja ősei ott voltak azok között, akik a települést alapították. Nagy bátyja az el­ső -fehér ember volt, aki meg­járta a prérit és a Sziklás hegy­­.'33 i s vette a lábát. Marguerite 21 éves korában férjhezment Francois d’You­­vlíje-hez, Marquis de Vaudreuil kormányzó 'Segédtisztjéhez, .Tói indult a házasság, de csakha­mar megmutatkoztak a bajok. Gyenge legény volt az új férj, iszákosságra adta fejét, szeren­csejátékján tobzódott, a gyors meggazdagodás: szivárványa u­­tán rohant. El is v nz,tette nagy hirtelenjében nemcsak saját va­gyonát, hanem, fillértelenül hagyta feleségét és két fiát. Marguerite- varrónő lett és - — bár kis pénzért sokat kellett dolgoznia — mégis talált alkal­mat a nálánál is szerencsétle­nebbek segítésére. Neveléséhez hive-n cselekedett éelvéihez egész életéljen nem lett hűtlen. Idővel három mánk özvegy csatlakozott következet: s n végzett jótékonysági munkájá­hoz. Segít? égü kikel csakhamar Elszakított területeink hire! (Folytatás 6. oldalról) körútra hívta még a Becsbe a ülésező 1 Pen Club tagjait s a kismartoni Esizterházy kastély­ban személyesen üdvözölte Uy­­lyés Gyulát. (M.H. 1975. 12. 6.) Megjegyzés: SebestyénGyörgy a Kismar­tonban megjelenő * Pannó­nia” folóirat szerkesztője, a­­kit Fritz Zimmermann, a Ke­­let-Burgenland terv szószóló­ja élesen -megtámadott a Der Donauschwaben 1975. évi jú­lius 6-i számában, amié t a Pannónia 1974. évi 4. sz.-ban közzétette Ladislaus Lang cikkét, melyben kritika tár­gyává tette Fr. Zimmermann “Historisch-ethnographi Ic.he Analyse der deutschen Be­siedlungsge'bite Westun­garns” c. tanulmányát. H. E. Venezuela dicséri a Ryerson-t (Canadian Scene) — Dr. George Korey, a torontói Ryar­­son Intézet ale-lnöke és a kül­földi program “deaiü’-je, részt vett Caracasban a 27. World Congress of Management-en, amelyet — -immáron 1924 óta minden három évben meg­rendeznek. Dr. Korey előadásának a kö­vetkező elme. volt: “An Examp­le of International Co-ope ration; The Case of the Trini­dad and Tobago Hotel School.” Az előadásból világosan kide­rült, hogy mit tett az Intézet és maga dr. Korey annak a programnak a keretében, ame­lyet a Canadian International Development Agency támoga­tása tett lehetővé. I Az előadást a latin amerikai 1 sajtó nagy dicsérettel fogadta, j mivel jól kiderült belőle, hegy lehet áldásos együttműködést teremteni segíteni tudóik és rá­szorulók között. “Több, mint 20 év óta dolgozik dr. Korey intézete a tudományos és teeh­­! nikai együttműködés megterem AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! MEGRENDELŐ-ÍV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R33 2D6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldi k t ább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. \ " ; V \ • Kanadai Magyar Újság .................. $. . Sajtó Alap ..........................................$........... Összesen: $ ........ Név: ............................................................ .......... Cim (utca, ház-szám, vagy Box)...................................................... Város tartomány: ................................................................ ......... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12. félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—, 8 á MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. LAJOSSY SÁNDOR: ' •*.* . j. ...*>07,4. * Ha több vagyok,(mini mindenki más Ha több vagyok, mint mindenki más, őseimtől örököltem. Azok élnek bennem tovább — Ez az én drága kincsem! Ha megkérdeznek, mért vagyok büszke, hitvallón szóíok, nem dadogok. Mögöttem van az ősök regimentje — Bennem szent tűz lobog! Magyar vagyok, Isten adta magyar, és átkozott a népek között. De Isten talpra állított mindig hamar — Utána szebb, új élet jött. Ezért van, hogy több vagyok, mint más, a népek között koldus királyfi. Istentől van hervadhatatlan koronám — És sorsom a földön istenemberi. A HÁLÁS DIÓFA Maximumot tizei a Canada Pension létrejött Montrealban, 1738- ban, az első szeretetotthon. Ve­zetésével serényen és nagy si­kerrel folyt a -munka, míg nem a kezdeményezés — 1753-ban — hivatalos elismer«? t kapott Order of Sisters of Charity né­ven. Az egyenruhát maga Mar­­guete tervezte. Arról nevezték el vég-ülis “szürke nővéreknek” a rendet. A rend lett a mio-ntreáli kór­ház adminisztrátora és ennek élén maga az alapitó nő állt egé­szen 1717-ben bekövetkezett haláláig, néhány nappal kará­csony előtt. Az azóta eltelt több mint 200 esztendőben Marguerite min­denkor nagy tiszteletben és sze­retetben részesült a montrea­liak körében. 1959-ben János pápa boldoggá avatta és ezt a nevet adta neki: “áldott d’ You­­ville anya”. Emlékének le-gjob-j ban jellemző megnyilvánulása ! azonban a tanító és ápoló rend. amelyet ő alapított és amely csakhamar hétezer apácát, he­lyesebben szürke nővért -szám­lált öt kongregációban. A nő­vérek, alapítójuk nyomdokain haladva, mindig ott dolgoznak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Jelenleg 86 kórházat ve­zetnek ési 468 iskolát vezetnek, egyet közülük Észak Quebec eszkimói és indiánjai között. Marguerite történetét Mary Duffin mondotta el 1988-':au ki­adott, A Heroine of Charity ci­mü könyvében. HA MEG VAN ELÉGELVE LAPUNKKAL MCN-Ja EL MÁSNAK... HA P/N SZÄ VAN. — ÍRJON NEKÜNK! APRÓHIRDETÉSE . Egy számában közlés ára $1.25, három számban $3 00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ KERESEK egy ha-szált klánétól, a­­j mi még jókarban van. Aki el akarja adni, inon cimemre: L. Sz. Box 23. ! Stockholm. Sask, SOA-3YO. ! 9-10 tésén és munkájával a legna­gyobb elismerést érdemelte ki. “A Trinidad és Tobago Hote School tanárai olyan -<zakem­­berként ismerték, akiknek a ke­ze alól kitűnő idegenforgalmi szakembereik kerülnek ki.” — kerülgette. Aztán megeredt az eső. Nem is eső volt az, hanem vizomlás. Mintha millió óriás, ezerakós hordóból öntötte volna a vizet. A hegyről a szakadékok ijesztő zuhogással vezették le az esőt a patakba. Évike a kunyhóba menekült. S rémülten -nézte, hogy indult meg lassan a hegyen minden, szikla, fa s az ő kunyhója is. Kiszaladt a kiszáradt diófá­hoz s átkarolta remegő két ke­zével. Egyszer csak megindult az öreg diófa is. A rohanó viz tö­vestül kicsavarta s bele so dorta a patakba. Évike még egyre ölelte a dió­fát. De írná: eszméletlenül feküdt a patakba vetett diófa törzsén. A vén diófát valami iszonyú hullám keresztbe csapta a pa­takon s úgy szorult a sziklafal­nak, hogy meg se moccant to­vább. Az istenítélet elmúlt. A nap kisütött. S mikor a magához tért Évike fölnyitotta szép sze­mét: csak azt látta, hogy az öreg kiszáradt diófát, élete nreg mentőjét öleli. S lám, az uj viskót is a ki­száradt, életmentő diófából fa­ragta, építette a lugosi vásárról harmadnapra hazakerülő Milica Tógyer. Gyökössy Endre. ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKK A utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMFGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVÁBBIT)A SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.CO: $15.01-tői $25.-ig $1.50 — $25.01 -tői $50.-ig $2.C0; $50-től feljebb $2.50 az IKKA kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents