Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-03 / 10. szám
2 Winnipeg, Man. 1976. már. 5. A Szabad Magyar Sajtó rf* a a I £ f a születésnapja KEDVES SZERKESZTŐ UR! t Pécsi dr. québéci munkatörzse értekezletet tartott. Pécsi K.-tól Bostonból távbeszélőn vertt javaslatát, hogy Szerkesztő Ur a KMU Sajtó alapjára f.é. márc. 13.-án (szombaton), vagy 14.-én (vasárnapon) alkalmas időben és helyen, Winnipegen hirdessen meg sajtó-napot, — egyhangúlag elfogadta. — Elfogadta különös tekintettel arra, hogy 1848. március 15.-e a szabad magyar sajtó születésnapja lévén, ilyen rendezmény méltó megemlékezés lenne. Alkalmas lenne azonban arra is, hogy fokozza a KMU fennmaradását biztosítandó .Sajtóalap iránt az adakozó kedvet. . Az érdeklődés fokozására javesoljuk vendégszónokként Csery C. Mihály dr.-t, Pécsi dr. québec munkatörzséből. (Útiköltségét mi fedezzük, csak szállásáról 1 vogy 2 éjszakára kérnénk gondoskodni.) Az értekezlet hangsúlyozni kívánja a magyar sajtó, különösen a KMU fennmaradásának szükségességét éppen a Széchenyi Alaptól sürgetett Magyar Tanszékkel kapcsolatban. Ugyanis az a véleményünk, hogy a magyar betű és a magyar nyelv, valamint történelemismertetése kölcsönös támogatást tételez föl. Egymásrautaltságuk nem kétséges! Ha nem lesz magyar sajtó, megszűnik a'Magyar Tanszék hivatása! Itt az ideje tehát, hogy azon kulturális cél szellemében, amit a Széchenyi Alap maga elé tűzött, az érthető okok miatt súlyos nehézségekkel küzdő magyar sajtót, jelen esetben a KMU-t sürgősen jelentős támogatásban részesítse. Az Alap propagálására a KMU hasábjai hosszú ideje mindig nyitva voltak, s a lap színvonalának az utóbbi években szembetűnő emelkedése a KMU-t vonzóvá téve, kétségtelenül értékesen hozzájárult az Alap elgondolásai terjesztéséhez. A Sajtóalap megtárgyalására tehát kívánatos volna, ha a Széchenyi Alap a magyar kultúrát védő KMU rendezményében tevőlegesen is résztvenne. Föltételezhető, hogy a winnipegi magyar egyesületek és egyházak hajlandók a rendezmény önkéntes adományaiból tiszta jövedelmet a KMU támogatására fordítani. (Nincsen tudomásunk, hogy eleddig ilyen támogatásra sor került volna.) Föltételezhető az is, hogy a helyi magyar előadó művészek között lesznek, akik hajlandók ez alkalommal közreműködésükkel hozzájárulni a siker 'biztosításához. Tisztelet- és bizalomteljes javaslatunk megismétlésekor, kér ve Szerkesztő Ur eligazító válaszát s azt előre is köszönve, j maradok munkaközösségünk őszinte nagyrabecsülése kifejezésekor szolgálatra kész lekötelezettje Takács József. S.Ö.S.! A Kanadai Magyar Újságért KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place i 294 Portage Ave., Donald WINNIPEG, MAN. R3C OB9 Telefon: 943-6657 Dr. Ágoston Ede és többek kérésére úgy látom, hogy egy: igen tiszteletteljes és szükséges ajánlatot kell, hogy előterjesz-1 szék: Azt hiszem, hogy mindnyájan! tudjuk, hogy a mi nagyon kedves lapunk, a Kanadai Magyar Újság körülbelül egy év óta súlyos anyagi nehézségekkel küzd és igy folyamatos megjelenése kétségessé vált? Amióta megtudtam, gyakran gondoltam arra, hogy meg kell tenni minden tőlünk telhetőt, hogy egy ilyen értékes, nagy újság meg ne szűnjön. Mert, ezúttal egy nagy múltú, 52-ik évfolyamában járó magyar szócső némulna el, s mi olvasók és írók rövidülnénk meg. Szegényebbek lennénk egy valóban szükségszerű, hetenként közérdekű újsággal, mely bár Kanadában lát napvilágot, de úgyszólván összefogja az emigrál cióban élő magyarságot. Ahol csak olvassák mindenütt aktuális gazdag tartalmánál fogva. Hogy tehát ne jusson annyi sok idegenben megjelenő magyar sajtó sorsára, fogjunk öszsze és tartsunk fent a Kanadai Magyar Usjágot! Ennek érdekében: 1. Hívjuk életre a “Kanadai Magyar Újság Alapot” úgy, mint ahogy van Nemzetőr-Alap, Széchenyi Társaság-Alap, stb., a szerkesztőség keretén belül, melyről időnként kimutatást közölnének, hogy mindenki tudja, hogy jó ügyért áldoz. 2. Azok számára, akik rendszeresen nem tudják támogatni a lapot, az én szisztémámat ajánlom. Most már esztendőkön át küldök pénzt az újság fenn tartására. Az elmúlt évben 49 fontot küldtem anyagi körülményeimhez képest, pedig köztudomású, hogy Angliában az általános gazdasági helyzet miatt nem volt könnyű. Kedves olvasók és irók, mindnyájan magyarok vagyunk és mindnyájunk érdeke, hogy fenn tartsuk a megszokott, kedves hírnökünket. A két lehetőség bármelyik módját válasszuk a segítségnek, nyilvánvaló, hogy a lap éleiben tartásáért tesszük. Ne sajnáljuk ezt az áldozatot. A felhívás elolvasása után küldjük el megajánlásunkat a Kanadai Magyar Újságnak címére. Ne felejtsük el az újság fejlécén a félreérthetetlen figyelmeztetést: “Ha minket is elfuj a sors zivatarja, nem lesz az Istennek soha több magyarja”. Rajtunk is áll, s igenlésünk, vagy hallgatásunk dönti el, hogy mennyire komolyan veszszük Önmagunkat, képesek vagyunk-e egy több mint félévszázados újságot fenntartani? ..Magam részéről a kitaposott utat járom és ez évben is igyekszem eljutatni fontjaimat. Lajossy Sándor. A Arid... A betű jelentősége, 'hatalma töretlen vonalként húzódik végig az emberiség történelmén. Eredete, illetve első megjelenése, felbukkanása n,em is ellenőrizhető. Pontos adat arra vonatkozólag, hogy vájjon hol, mikor, és ki irta le az első gondolat jelet tudomásom szerint nincsen. Eredete annyira homályba vesiző, mint maga az emberiség eredete, és szinte kisért az a gondolat, hoigy egyidősnek is tartsuk vele. Mozgató, építő, alkotó erő. Szerepe, jelentősége, irány.tó eireje felmérhetetlen. Ám mivel a betűn, a szón, a mondaton, a mondani valón keresztül nyilvánul meg maga az ember, hatása kettős: Pozitív és Negativ. Megjelenési lehetősége korlátlan. Vele Íródik az öregbetüs imakönyv, aggódó soraink szeretteinknek. Vele iródilc a szép, a jó, a vigasztaló, erősítő, a tanító, és a szórakoztató. Vele íródott az emberiség fejlődésének örök bizonyítékaként pl. a Magna Charta, az Arany Bulla, a Függetlenségi Nyilatkozat, valamint szabadság küzdelmemkntek felejthetetlen pontjai. Vele Íródott a Himnusz, a Szózat, a Talpra Magyar, és v,ele íródtak költő óriásaink örökbecsű müvei. Ám a papír türelmes, közvetítő szerepe teljesen alárendelt, mondhatnám Gólemszexü rabszolgája az emberi elmének. így és ilyenformán! hozhat áldást, vagy véezt egyaránt. A nemes akartu, építő elme jóságot, szeretetet, aggódást, féltést sugároz szerte a 'betűkön keresztüli. Minden so.a a (Folytatás a 3. oldalon) DALOLJUNK... SZÉL VERTE A RÓZSABIMBÓT ... Boronkay Márkus Lajos verse, Hámory Várnagy Dalma zenéje. Hallgató. Szél verte a rózsabimbót, beteg az én szivem rózsafája, Édesanyám az arcomat naprólnapra halványabbnak látja. Nem is kérdi, úgy is tudja, hogy a szivem mért is lett oly árva. Másnak adta jegykendőjét, kit szerettem, falunk legszebb lánya. Nyugtalanul járok-kelek, hova tett a boldogságom nékem, Nem sírok, nem panaszkodom, édesanyám ne sajnáljon engem. Csak egy kislány, szőke kislány könnyezze be mindég a párnáját: Az, akinek oda adtam a lelkemnek legszentebb imáját. Copyright by “Nótástarisznya” Rákoscsaba, Kör-út 58. (ZINZüRI ÉS CZINZERA IRTA: BARTA LAJOS i j Szeptemberben, amikor a főváros megújította az uj iskolát, akkor ismerkedtek meg. Czinzeri Sárosból jött, Czinzera pedig a Dunántúlról. Tanitói ambúeójuk néni fért meg a falusi tanteremben és a szerencse felsegítette őket Pestre. így találkoztak a főváiosi elemi iskola igazgatói szobájában, ahol egyszerre jelentek meg azért, hogy hemutatkozzanak. — Czinzeri János — mondta be nevét az igazgatóval szem ben állva. — Lemesről? — Parancsára. —- Czinzera Paula. — Bükkösdről? — Szolgálatára. Már ott az irodában megérezték, hogy ketten, vidékiek, egy máskora tartoznak. Az ismerkedési estén még jobban kitűnt ez, amikor a kartársak minid régebbi ismerősökként köszöntötték egymást és csak kettőjükre néztek nagy szemmel, mint az- I tán a közös; vacsorához telepedtek a bosszú asztal mellett. — Mi ketten, úgy látom Nagy sád -— mondta Czinzeri — egymásra leszünk itt utalva. — Én is úgy látom; — szólt Czinzera. — Megtisztel azzal, hogy a vacsoránál mellém ül? — Nagyon szívesen. Czinzera sovány, magas nő volt, kedves, sraelid vonásokkal, finom kis martir-arccal: Czinzeri széles, vállas férfi volt, erős, nyájas, hízásnak indu’va. Egymás mellé ültek az asztalnál. A vacsora végén felköszöntők is hangzottak el. Az igazgató, aki az asztalfőn ült. egyetemlegesen felköszöntötte a tantestületet, kiemelte, hogy csaknem valamennyiüket ismeri, többübkiel együtt működött és igy biztos és alapos reménysége van arra, hogy a kivánt pedagógiai célt az iskola a legjobban be fogja tölteni. Végül rátért a két uj emberre, akiket tehetségűk és érdemük a fővárosiba juttatott, akiket személyesen nem ismert eddig, de kik nek a -múltjában szintén megvan minden garancia az iskola közös: erővel való fölvirágoztatására. Meleg szavakkal üdvözöl te a két bevándorlót, akik — tette hozzá befejezésül — úgy látszik már rátaláltak egyrnás- i a. * A kollegák és a kolleganők éljeneztek és tapsolták az igazgató ötletét és ahogyan mosolyogva mind Czinzeri és- Czinzera felé fordították tekintetüket, úgy látták, hogy igy egymás mellett ülve, mintha Czinzera soványsága elvenne Czinzeri kövérségéből és megfordítva. — Nagy sád merre lakik? — kérdezte Czinzeri, mikor vacsora után szétoszlott a társaság és ők ketten egyazon irányban indultak el a csendes budai estben. — Bizony én nagyon messze lakom. — Pesten? — Bizony Pesten. — Szakasztott az én esetem. — Kénytelen voltam a Mester- utcába menni lakni. Ott régi ismerőseim vannak; muszáj voltam náluk bérelni szobát. — Szakasztott az én esetem. Én ugyanabból az okból a Hal ler-utcában lakom. — Legalább együtt járhatunk hazafelé! •— Ha nem leszek terhére. — Dehogy, inkább nagyon örülök; a szerencse igy' összehoz ott bennünket, vidékieket. — A vacsoránál a kollegák már el is jegyeztek (bennünket! — mondta Czinzeri és melegen, szelíden, kövéren nevetett. —- Csakugyan! — felelte Czinzera és finom, madárszerü kis nevetés' szaladt ki fiatal torkán. Ettől a gondolattól kicsit meggyuladtak a budai utcán a fák közt a lámpák, mint a csillagok úgy égtek, langyos, édes lehelet szálldogált a hegyek felől, gyümölcsös illatokkal tele és szétterült a Vérmező felett. Czinzeri megborzongott egy kicsit és oldalról, lopva, most először igazán, mint férfi fölmérte Czinzerát. — Istenem! — gondolta magában, ahogyan itt mellettem megy bizalmasan és természete sen, egészen olyan, mintha a feleségem lenne. De mindjárt kis, szomorú érzés is terült el ettől a szivén. Nem szerette a magas, sovány nőket és ha arra gondolt, hogy egyszer megházasodik, mindig gömbölyded, molett nők jártak az eszében. Czinzera érezte magán Cz n::eri t kin tét ét és 'Csendesen elviselte. Egyenesre húzta magát i és könnyű őszi kabátjában vékonyan, de finoman jelentkezett testének szépsége és üde fiatalsága. — Sokára jön a villamos! — mondta egy platánfa alatt a jelzőtábla mellett állva Czinzei es a távolba nézett. A másik moist lopva, gyorsan végigvizsgálta őt a tekintetével, — Istenem!— gondolta Czinzera — 'egészen szimpatikus és kedves' ember. Érzik rajta, hogy jó lelke van. Úgy állok itt vele az éjszakában, egészen ráhagyva, mintha az uram l'enne. Csak miért ilyen kövér ez a kollega? Sohasem gondoltam hájas emberre. Mindig; sudár, karcsú férfi volt az ideálom. Jött a villamos:; arra felültek, aztán beszélgettek hazáig. A vidéki ember egészen más, mint a pesti. Annak a lelkében. ott áll a nagy ég, a nagy, nevető mező, fehér bárányok, gyors lábú lovak. dalos pacsirták, .szelek, felhők, hatalmas egeket gyújtogató villámok, nagyszerű tavaszok, még a virágba borult kökényhokor is édes élmény, emlék ... Hát az a .száz más dolog, ami megmozdul az észben, ha az ember az elmúltakra gondol. Vidéki emberek megérzik ezt egymásról és mindjárt test- ' vérekké lesznek ... — Bekopog reggel értem/? — kéidezte Czinzera, amikor a kapuban elváltak. — Nagyon szívesem! — felelte Czinzera és .búcsúzásul gyengéden megcsókolta Czinzera kezét. Azontúl naponta együtt mentek és együtt jöttek a villamoson. Beszélni valójuk mindig veit bővein; eleinte otthoni, vidéki dolgokról, pedagógiáról beszélgettek, aztán adódtak az uj, iskolabeli dolgok. Hamarosan panaszkodni kellett, hogy ez a pesti állás sem szinültig tejfel. Csak villaniiosozni is milyen terhes! És mennyibe is; kerül! Naponta kétóra elmegy a villamos utazással. Azalatt sétálni, tanulni szórakozni lehetne. Az tán harminc krajcárba is kerül a dolog. Egy hónapban kilenc forintot tett ki a villamos! Honnan kerüljön az a kis fizetésiből? Közelebb kellene költözni az iskolához! De az ismerősöket otthagyni mind a kettő gyáva. Az idegenek ráesnek és valósággal kirabolják ebben a rémséges drága városiban az embert. E~ gész család egyetlen szobaurbó! akarná a lakbérét, egyetlen kasztosból szeretné valamenynyiük kosztját kihozni. — Ámbár az élet, igy az ismerősöknél is ed ég drága! — vélte Czinzera. — Elviselhetetlen! — állapította meg Czinzeri. — Istenem! — gondolta Czinzera — csak ne lenne ilyen kövér! Egész szép pár lenne belőlünk; összeadnánk, amit kett n keresünk. Milyen, más lenne az anyagi helyzetünk! — Csak egy kicsit molettebb lenne! — gondolta Czinzeri — j nagyon jól érezném ma: ami ! mellette. Nagyon vág nekem az egyénisége! É milyen : s le ne, ha a két jövedelemből csak egy háztartást kellene vezetni! Naponta annyit voltak e~ g.yíift, úgy megszokták egymást, az érdekük annyira közös volt, hogy hiába aggodalmaskodtak a kövérség és a vékmycsontuság miatt magukban, a dolgok ellen áll'hatatlanuí vitték őket előre és Czinzeri egy napon okvetlenül kellett, hogy igy szóljon Czinzeiához: — Mondja meg őszintén: szimpatikusnak talál engem? — Azt hiszem. — mondta Czinzera, — hogy ezt nem is ke Jene kérdeznie? — Miért nem kellene? — IM'ert láthatta abból, amilyen magához vagyok. — Akkor talán nekem sem kell mondanom, hogy nem volt még no, akit anyira kedveltem volna. — 'Felfüggesztem az aggodalmamat és ha megkér, akkör hözzámegyek. Majd ha együtt élünk, diétát tat tatok vele, sokat sétáltatom, vigyázok rá és szépén lesoványitom —- gondolta Czinzera és megbocsátó, finom elnézéssel, nem akart a kövérségre; mint neki nem tetsző dologra gondolni a szép pillanatban. — Nem akarok — gondolta szelíden Czinzeri — most azzal foglalkozni, hogy a csontjai nagyon finomak és. kicsit töhb hús nak kellene rajtuk lenni. Majd ha együtt leszünk, lesz gondom rá, hogy többet egyék, amiktől meggömbölyödik eigy kicsit. De a gyakorlatban nem -ment ám egészen igy minden. Azoktól az ételektől, amiktől Czinzera liizctt volna, Czinzeri is jobban fcövéredett. A sok sétával is egészen igy voltak. Csendes, jóságos bánat szállt így a lelkűkre, bensőén és szomorú megbocsátások közt sajnálták egymást és eltették minden reményüket a nyárra. A gyönyörű nyárra, a ragyogó vakációra, amikor házasságuk má sodik évében váratlanul kilátásuk nyilt arra, hogy elmehetnek pihenőre a Balaton mellé. Czinzeri bátyja egy fürdővendéglőt bérelt és; igy a nyaralás úgyszólván semmibe sem fog kerülni neki. — Na — gondolta Czinzeri — ott meglesz, amit itthon nem lehet megcsinálni, a kétféle koszt. Olyant fogok etetni szegény kis feleségemmel, hogy egy kicsit meghízik a drága. — .Na — gondolta Czinzei a — ott be tudják majd tartani a kétféle diétát. Olyan ételeket etetek a szivem jó emberrel, hogy lefogy tőle. — Ott majd sok napfürdőt vesz —gondolta Czinzeri — attól fölpezsdül a vére. A Balaton nagyszerü étvágyat fog neki csinálni, jó sok húst szed föl és egészen olyan lesz, amilyennek ; ir. I>íin a .páromat mindig e.,gondoltam. — A napfürdők, a viz — gon doha Czinzera — majd annyira igény beveszik a szervezetét, hogy' lead ebből a sok húsból. Sokat kikényszeríteni majd cső nakon a VÍZIÉ, az jó torna- lesz. Ott le fog soványodni és egészen ideális férfi lesz belőle. A Balaton mellett nagyszerű volt az élet; megifjultak a nevető kék tó drága hullámaiban, siittették magukat az ujjáteremtő napon, a forró homok ban, dolgoztak a fürge evezőkkel. Vigyáztak egymásra és anélkül, hogy titkos céljukat és aggodalmaikat az eredmény iránt elárulták volna, hajszoltak munkára és tiltották az ételeiből egymást. — A Kedves teremtés!— gondolta Czinzeri — hogy meg kinziom szegényt. — A drága jó ember — gondolta Czinzera — milyen rossz vagyok hozzá! De lassanként mind szomorúbbak lettek, mert a várt eredmény nem jelentkezett. — Jézusom! — állapította meg Czinzera — hiszen era, az ember mindig ijöbban hizifc. — Istenem! — állapította meg Czinzeri — hiszen ez az asszony még több húst veszít.-— Tutija — mondta Czinzera, mikor a vonat a tündéri kék ségiben sugárzó viz mellett hazafelé indult velük — ide nekünk többet nem szabad eljönnünk, ez nem tesz jót nekünk. — Igazad van angyalom; ez nem tesz jót nekünk. Ide semmi esetre sem .szabad eljönnünk. Lopva egymásra néztek, nehogy. a tekintetük megbántsa egymást. Már arra gondoltak, hova kelljen hát jövőre menni? Es lehet-a majd menini? iNem lesz nekik soha arra való pénzziük? Mikor aztán az uj nyár közeledett, megint nagyon fáradtak, elcsigázottak voltak az egy évi munkától. Lelkűk előtt fölrengett a Balaton áldott, szép vize, a boldog, pihenések az. acélositó homokban és a gyors, iiamló tovaröpülések a vizen, a szelid, nevető napok, a hűvös, mély áknu éjszakák. — Tavaly tuiajdonképen elhibáztuk a dolgot — gondolta Czinzera — majd az idén okosabbak leszünk. — Az csak kísérlet volt — gondolta Czinzeri — majd az idén hasznosítjuk a tanulságokat. Tuiajdonképen nem is lehet ez másként. Egy este, mikor a nap már leszállt a túlsó parton a füredi hegyek mögött és a roppant viz opams zöldje halkan belesötetült az estibe és csak apró fodrok villámlottak föl rajta ezüstfehér szikrázással, a nagy iglices, szittyós rétségen, mely a még kissé puszta partokon elterült, kar-karban ment Czinzeri és Czürzera. Fürödtek a langyos vízben, a szelid, méla estben és bágyadtan függtek mo.-t egymáson. A testük egymáshoz ringott, a fejük összehajtott; a füvek halkan mozogtak, a tücskök váltakozva muzsikáltak, itc ott a kertekben tarka lampionok csillogtak, messziről, nagyon messziről valami pn-osság lobbant a levegőbe és valami távoli döngés mondta, hogy ott bújik ki a láthatár alól az esti vonat, ők ketten szelíden, csak a lelkűkben valami állandó, bá( mindjárt meg is ijedt attól, amit hirtelen mondott: — Magát édesem, tulajdonképen Karlsbadtba kellett volna küidenem. — Engem? — kérdezte meglepetve Czinzeri — hát mi bajom nekem? — Kicsit nagyon elhízott? Czinzeri ezen nagyon elcsodálkozott. — Én mindig azt gon/doltam,- mondta — hogy rajtam nincs semmi kivetni való. Csak téged kellene Tárcsára vagy Szovátára küidenem. — Engem? — bámult Czinzera — hát mi a bajom nékem? —Szeretem volna, ha egy kicsit jobban nekikövéredsz! Ott álltak és hallgattak; mind ketten megbántva érezték magukat, kis harag forrt föl ösztöneik mélyén. — Hát akkor abszolúte nem tudja méltányolni a lemondásomat és a megbocsátásomat! — gondolta Czinzera és úgy érezte, hogy egyszerre elvesztett valami drága dolgot. Fogalma sincs róla ilyenformán., .hogy mennyi finom elnézéssel voltam iránta! — gondolta Czinzeri és ő is úgy érezte, hogy a pillanat elrabolt tóié valamit, amit soíha többé nem lehet visszahozni. Czinzerának apró könnyek gördültek elő a szemei női; Czinzeri a vonat felé nézett, a mozdony épen egy nagyot fújt és piros, lánig’os, füst röppent a magasba; a lobbanás felrázta Czin zeri bánatát és a világosságnál az apró, csendes könnyeket is meglátta-Czinzera arcán. Nagy, odaadó fájdalom szállt a szivébe. — Azért mégis csak csókolj meg angyalom! — mondta Czinzerának. És Czinzera egészen hozzásimult és átengedte neki a száját. nattal jártak az estben. Mentek, mentek és 'hallgattak; nagyon szerették egymást, de valami eimuiaszthatatlan fájdalmat nem tudtak magukból kiirtani. ■’ V- -tif -— Csak egy kicsit meg tudnám soványitani! — gondolta Czinzera. — Csak egy kis húst tudnék még: ráadni! — gondolta Czinzeri. De olyan .gyöngédek voltak és annyira vigyáztak egymásra, hogy ezt a gondolatukat még soha ki sem mondták. Csak mentek ott az estben, szivükben a finom és halk, de állandó kis bánattal; a vonat pedig közeledett, mindjobban közeledett és a piros, tüzes felhő, melyet kéményéből a magasba lobbantott, meggyujtani látszott az éjszakát és fellobbantiotta lelkűk csendes nyugalmát is.. Egyszerre megszólalt Czinzera, de VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM képzelhető valódi hazai paprika nélkül. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, ’/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TE A fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA .■■■■irt- nau ....... legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. L M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. LUCIA ES A BAJNOKSÁG IRTA: MARSHALKÖ TEOFIL Ott kezdődött, hogy Bodor Ödön, a nékeidők bajnohfutója nagy sikert ért el a londoni olimpiászon. Nyolcszáz méteren világrekorderek mögött végzett negyedik helyen, de magyar atlétától még addig el nem ért káprázatos eredménnye l. Maroknyi lelkes diákcsapat táborozott akkor a Múzeumkert Esterházy-utcai oldalán nap-nap mellett. Ott volt közöttünk Szenes Jóska, a későbbi rövidtávfutó rekorder, aki akkor még két fa közé feszített madzag segítségével gyakorolta magát a magasugrás nemes tudományában, iMisángyi, a medvetioicsra emlékeztető, mormogó teoretikus, akit Misi néven ismert az egész'környék, Ging és Bindes, az uralkodni vágyó, kötekedő nagy fiuk, akik spert(Folytatás a 7. oldalon)
