Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-20 / 8. szám

A modern) idők a maguk magasabb életszínvonalával, a tökéletesség utáni vágyukkal nagyon magasra tétetik velünk a mérőét. Mindig nagy/ojbb és nagyobb teljesítményeikre törekszünk, a mindennapi életünkben mindéin; téren arra vágyakozzunk, hogy megdöntsük ezt vagy azt a rekordot akár a sport, akár a munka területén, akár a tudományokban való tökéletesedésnél, akár az általános műveltség elmélyítésénél is.

Ez a többre, tökéletesebbre való általános vágyakozás megnyilvánul abban is, begy iskolásaink, gyermekeink tanulását állandóan ellenőrizzük és tőlük egyre ragyogóbb és ragyogóbb tanulmányi eredményeket követelünk. A tanulás terén megnyilvánuló fokozottabb szülői és nevelői igényeket és ezenkívül a diákok iskolánikivüli tevékenységének mindig nagyobb hangsúllyal történő tbrszirozását, a mindig az ábszalút eredmények elérésre való törekvést nevezzük perfeetionisinusnak,, amely e fennt említett esetben heterogén perfectionismus. Abban az esetben, ha az iskoláskorú gyermeket nem egy külső élő ösztökéli a rekorderedmények elérésére a szülő, vagy a pedagógus személyében, hanem a gyermek saját maga áll elő önmagával szembeni állandóan magasabb és igényesebb követelményekkel., akkor ebben az esetben homogén, vagy autogén perfectionismusról kell beszélnünk.

A tökéletesség utáni vágy, a mindig tökéletesebb eredményekre való töirekedés egy bizonyos !h atárok között egészséges jelenség és nagy segítsége lebet a szülői és. nevelői tevékenységnek. E nélkül a helyénvaló törekvés nélkül el sem lehet képzelni a valóban) sikeres nevelést, tanulást, előrehaladást a mindennapi pedagógiai munkában. Csak akkor inevelünk a társadalom számára valóban értékes dolgozókat, ha a nevelési és a tanítási folyamat-' ban valóban magasra állítjuk a követelmények mércéjét. Nem szabad azonban semmiféle túlzásokba esnünk és mindig tudnunk kell, hogy az adott korosztálynak és az adott gyermeknek milyen az általános értelmi szintje, a felfogóképessége. Fiigyelembe kell venni azokat a társadalmi, családi és más körülményeket, amelyek lehetővé, vagy lehetetlenné teszik a maguk objeWvitásában a kitűzött feladatok teljesítését, vagy nem teljesítését. Ha krónikusan többet követelünk gyermekeinktől, mint amit azok kóros idegkimerülés nélkül nem teljesíthetnek, akkor előbb utóub megjelentek azok a súlyos psyhotgen ártalmak, melyek vég eredményben teljesitménycsök kennéshez, a tanulmányi eredmények romlásához vezetnek és a súlyosabb esetekben súlyos idegzavarokiban nyilvánulnak meg. A szülői, vagy nevelői perfectionismus legnagyobb veszély tehát abban rejlik, hogy gyermekeinknek előbb, vagy utóbb súlyos tanulási, vagy magatartási zavarait vonják maguk után.

iMivel a gyermek személyes környezetét elsősorban a család, a tanítók és a barátok képezik, a személyiség kifejlődésére nagy hatással vannak a környezet magatartásibeli hibái. A személyiséget a külvilág különféle hatásai alakítják, formálják. A személyiség struktúra egyes elemei-vegetativ, motorikus, intellectualis-mind moz gásban levő, dinamikus folyamatot alkotnak, amelyre a környezet károsan, vagy áldásosán, hasznosan hathat.

Itt a kedvezőtlen tényezők magatartás-zavarokat, sőt személyiség torzulásukat is okozhatnak. A személyiség legkisebb elváltozása különféle magatartási rendellenességekben nyilvánul meg.

A gyermekkoriban az egyik legfontosabb és semmivel sem pótolható feltétele a normális psyichikai fejlődésnek a harmonikus családi környezet, a szeretet, mit nem tud semmi sem pótolni! Miivel a gyermek önálló életvitelre miég nem képes, az egészséges személyiség kifejlődésének alapvető feltétele, hogy megkapja azt az érzelmi és reális biztonságot, meiy számára létfontosságú. Ezért a nevelés valóiban legszilá. dabb alapköveit a harmonikus és szeretettel telített családi környezet adhatja meg. Ellenkező esetekben a gyermek bizonytalanná válik, nem bízik a felnőttekben, de saját magában sem és már igen korán egoistává, magába zárkózottá lesz, amivel ki-MAJTcENYI GYÖRGY

fejlődik a kissetíbségr komplexum, ami mind lehetetlenné teszi a sikeres iskolai nevelést a későbbiekben. Az iskoláskorban az ilyeia helyzeteket már csak nagyon nagy türelemmel s szeretettel léket korrigálni, c sokszor minden pedagógusi . gyekezet sem segít.

A családi élet hormónáját súlyosain) zavarják a különféle tényezők, mint a szz,ülők .veszekedése, iszákossága, válása, tettlegessége, tossz példaadása. Nagyon zavarólag hat e harmóniára az, ha a szülők kimutatják, hogy az egyik gyerek kedvesebb előttük, mint a .másik, ha meghalnak a szülők, a szeretet teljes hiánya, vagy a majomszeretet, az elkényeztetés. Ez mitnd előbb, vagy utóbb súlyosan megbosszulja magát és a gyermekekből asszociális, önző egyedeket nevel, akikből* nem sok haszna lesz a társa dalomnak. A felsorolt konfliktus helyzetek intenzitásuk és. és időtartamuktól függően emo cionális sérüléseket o ke (zhatnak, ezzel károsítva a személyiség fejlődését.

A szülő gyakran követ el súlyos nevelési hibákat. Hibás nevelésnek tekintjük azokat a módszereket, amelyek nem számítanak a gyermek ind.viduáiis és korának megfelelő normális psychés fejiődéssz.ntjével. .Nem helyes soha sem a gyereket egyszerűen kis felnőttnek tekinteni!

A szülők hibáznak akkor is, amikor nem- veszik figyelembe a gyermek biológ.ai és psychosociális szükségleteit, a szociális kontaktusok fontosságát, akadályozzák barátokkal, kortársakkal való játékát, szórakozását és nem veszik figyelembe a sikerélmények és dicséretek fontosságát a megfelelő helyen és a megfelelő intenzitással.

Hibát csinálnak a szülők, ha nem számolnak a gyerek központi idegrendszerének pillanatnyi müködésbeli állapotával.

Tudjuk, hogy például súlyos fertőző betegségeknél, vagy kró nikus emésztési zavaroknál, hosszan tartó lázas állapotoknál a gyermek számára azok a követelmények általában igen megterhelőek, melyeket egészségesen jól elvisel.

A penfectionista szülő és pedagógus a gyermek elé tipikusan fokozott maximalista köve-KÖTELES M. GYULA

Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos.

Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok

WINNIPEG, MAN.

R3C 0B9

Telefon: 943-6657

telesekkel lép. Követeléseik túlzottak, a gyereket állandóan dorgálják, zaklatják. A gyermekkel szemben túlzott ambíciók aft táplálnak. Az ilyen l-züiő állandóan arra vágyik, hogy az “dí” gyermeke kiváljon anindenúien a többi közüli. Az ilyen szülő nem tesz külömibséget a gyermek spontáin érdeklődése, és a (saját mohó kívánsága között, nem képes arra, hogy gyem eke életét ne a saját kivánsá ga szerint irányítsa. A penfec tioinismus ma már nem szűk i családi, hanem nagyon is tág t írsadalmf jelenség. Az ilyen gyermek szembetalálja magán, egy lehetetlen szülői ideáik J: többet kérnek tőle, mint gmit teljesitetná képes. Ez ért előbb, vagy utóbb találkozik az ebből adódó kudarc-élményekkel és bekövetkeznek nála a személyiségzavarok. Megjelenik a lemondás, a kissebbségi komplexum, a passzivitás és extrém esetekben az asszociális, antiszociális viselkedés!

A tudósok megállapították, hogy a kisgyermekkori dadogás nem más, mint a kezdeti beszéd ügyetlenség elfajulása, a környezet túlzott aggodalma, fokozott elvárása hatására. A dadogó«. gyermek szülei a beszédkifejlőidést siettetni igyekeztek, nagyobb tisztaságigénnyel léptek fel gyermekükkel szemben, gyermekük szobatisztaságát előibb kezdték el, gyermekeikben jobban észrevették az úgynevezett “nemkívánatos” tulajdonságokat és elégedetlenek voltak teljesitményieikkel.

A tickelő gyermekek estében'' kimutatható, hogy a szülők itt .gátolták a gyermek mozgás utáni vágyának kielégítését, túl zottak elvárásaik az iskolai teljesítmény terén, túl gondosak és pedánsak. A perfectionismussal sújtott gyermek különféle neurotikus panaszokkal küzd, mint az álmatlanság, étvágytalanság, székrekedés, kóros elhízás, ágybavizelés, nappa li bevizelés az egyébéként korábban szloba és ruhatiszta gyereknél. Néha tapasztalhatunk ná’uk grimaszikodást, vagy más akairatonkivüli izommozsásokkt,' ami néha a pedagógusokat igaztalan büntetésekre ösztönöz. Néha megjelenhet a dadogás és az ürülékkel való Ibepiszkolás is. Az affekti<vitás területén, meg kell említeni a szorongásos állapotokat, félelmet, depressziókat és a túlfűtött érzelmi kirobbanásokat akár sírás, akár nevetés formájában. E zavarok teljesitménycsökkenéshez vezetnek és elérjük azt az állapotot, hogy az egyébként közepes, vagy jóteljesitményü tanulóból a perfectionista szülő beavatkozása a legrosszato tanulót produkálja.

Az alacsonyabb képzettségű szülő arra törekszik, hogy átlagos képességű gyermekéből minél többet hozzon ki és állandóan ezt hangoztatja: “ez nekem mem volt megadva, hogy tanuljak, neki mindene megvan, csak egy dióig a van, hogy tanuljon és produkáljon/. “Ezzel a gyermeket állandó feszültségben tartja, etlőbtoutóbb kiváltva szorongását, teljesítménycsökkentését, amit megtorol és ezzel bezárul az elvarázsolt kör.

Az értelmiségi szülő viszzont legalább annyit akar gyermekétől, amennyit ő ért el élete folyamán és nem tudja elviselni a gondolatot, hogy gyermeke ne tartozzon a legjobbak közá. A további mechanizmus ugyainaz, mint a fennt említett esetiben. A perfectionismus nagy veszélye abban van, hogy nemcsak az előirt iskolai feladványok elvégzésében maximalista, hanem a gyermeket arra ösztönzi, hogy minnél több nem kötelező tantárgyra járjon, mintiél több iskolán kívüli tevékenységben produkálja magát, ami fontos lehet a tovább, magasabb fokú iskolákra való felkerülésnél. Járatják ebben, a szellemben gyermeküket zenére, táncra, nyelvórákra, sportoltatják őket, stb., egészen addig mig a túleröltetett gyermeki lélek nem mondja fel teljesen a szolgálatot és az előirt normákat sem lesz képes teljesíteni.

A perfectionismus társadalmi jelenség. Kezelése szintén társadalmi feladat. A szülőknek és a pedagógusoknak együtt kell működniük az iskolaorvossal, gyermekpszichológussal an nak érdekében, hogy (közösen beszéljenek meg minden nevelésbeli, tánulásibeli dolgot, prob lémát, hlcgy elkerüljük a gyermeki lélek súlyos kársosodását, hogy ezzel is biztosítani tudjuk a ifjú nemzedék harmonikus fejlődését. Ne akarjunk mindenkiből Carussót, Micihe'langelót, Edisont, vagy Gabiiéit, hanem elégedjünk meg azzal, hogy gyermekeinknek megadjuk azokat az anyagi és szellemi javakat, a szülői ház .mindemnél drágább szeretet, jó példánkat, ami ahhoz szükséges, hogy spontánul tanuljanak és í tanulásuk zavartalan lehessen. ! Nyugodtak lehetünk, hogy a‘ gyerekekben van annyi egész-! séges amíbició, egészséges ver- i senyszellem, hogy ,a saját elha-■ tározásukból kihozzák maguk-1 ból a maximumot, amihez eset- ' leg hozzásegíthetünk egy-egy dicsérő és elismerő szóval, ser- j kentéssel, de semmi esetre sem őrült és határokat nem ismerő j unszolással, hajcsárkodással és! telhetetlenséggel.

i

MUDrr Juhász István, j Tiszacsernő.

lan Francisco Magyar Rét. Egyház iinnepeiye

(Folytatás a 2. oldalról)

bátorság és kitartás a magyar értekek és kereszténység megmentésének a korát jellemzi. Testvéreim-! Kéz a kézben igy ünnepeiül, igazi magyar-egység. A jövőben való hit, Magyarország létének egyetlen feltétele. — Fejezte be .szavait a testvér egyház vezetőije.

dr. HITES KRlSTOF woodsidei Bencés igazgató a Magyarház elnöke beszédéből idézzük a következőket:

Ezeréves történetünket semmi sem jellemzi jobban, mint a keresztény hitnek és magyar érzésnek a teljes összefonódása. Amikor, hol keletről, hol nyugatról elnyomó hatalom alatt szenvedtünk. Ezekben az időkben a magyar történelmi tudatot, magyar érzést és a nemzeti hagyományokat mindig a templomban imádkozva mentették át a jövő szzámára. így lett a magyar Himnusz nemcsak költemény, de imádság is. Köszöntőm, nemcsak a San Francisco és Bay Area, de az otthoni magyarság nevében is e jubiláló ünnepséget. iS mint bencésrendi tag a pannonhalmi emlékeiknek a legkedvesebbjét szeretném idézni, amikor a nyugatmagyaroiíszági egész református leikészség püspökükkel együtt PANNIONHAEMÁN tartott LEiLKIG YAKO RLATO T. Azt hiszem ez a vonzódás az akkori református lelkész-karban az ezeréves Bencésrendel1 szemben ép azért volt, mert a Bencésrend ezeresztendőn keresztül próbálj az evangéliumot a -maga egyszerűségében élni. ,S a reformáció pedig egyik vezérlő eszméje, visszatérés az evangélium egyszerűségéhez volt; — fejezte tbe taps nyilvánítás mellett szavait Hites Kristóf.

Az egyházi Vezetők -beszédjét T. VADÁSZ JÁNOS baptista lelkész zárta be, -kinek szavaiból a következőket idézzük: “Most, amikor itt látom e szép ünneplő -közönséget, eszem be jutnak a kongó templomi padsorpk. Ha körzetembe járok, agy érzem magam, mint Juiiánusz barát, bolyongása közben. Keresem a magyarokat, majd megkérdezem egyházi hovatartozásukat és igyekszem őket templomukba irányítani. Becsüljük meg a templomokat, bármilyen vallásban élünk is, mert -Isten bennünket ez országba “SÓNAK” küldött. De ha a só megizetíe&ül, akkor azt kidobják és megtapossák. San Franciscoiban ma egyetlen egyház^. d-ilös-ekedlhet imaházzal. Tempóm nélkül ma nagyon ne héz egyházat fenntartani. Ezért is -becsüljük meg a református egyház templomát, amelynek minden tagjára Isten áldását kérem’’ — szólt egyháza részről Vadász János lelkész.

lenhettek meg az ünnepségen, de az Istentiszteleteken rendszeresen látogatják. Ezeket az élő harcosokat nem lehet ma számításon kívül hagyni nélkülük itt nem ünnepelhetnénk. Mert minden múlandó a világban csak egy nem, az Egyház; éspedig az az Egyház, amely kősziklára épült. Fejezte b? üdvözlését e sorok írója.

Az ünnepi beszédek után helybeli művészeink, szeretettel csokorba fonták -művészetüket: Elsőnek -San Francisco csalogánya TÁRCZY KOVÁCS ERZSÉBET dalénekesnő, a hallgatóság mély csendjében a “két kis veréb tőrténe-tét és rózsám, vkiuiió kis, rózsám című Huseka dalbetétet — Bazilides — hangra emlékeztető technikával énekelte. melyet a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazott. Zongorán -kisérte Lendvay László. dr. SÁRBYNÉ SZÉP ILONKA a-Nemzeti Színház volt tagja, művészeti könynyedségg.el és a szavak árnyalati játékával. — “Pétiké jár és a szerelmes kis kadét” cimü Verse kiben valóságos művészi szavalatot adott.

OLÁH GYÁRFÁS DEZSŐ drámai bariton, hatalmas hangorganuma a “Bor” dalban és a “Hazámba vágyok” cimü betét internálásával, mint oly sokszor, most is a hallgatóság elrejtett fájdalmá t a szemekbe visszacsalta. Zongorán kísérte dr. Zsutffka Viktor.

dr. SZABÓ KÁROLY, Bethowen: “Isten dicsőségét” gyakorlott művészettel, az ánitat kifejezésével énekelte. Zongorán kisérte, Szabó Magda.

dr. ZSUFIFKA VIKTOR, NÁ- ray: “Halotti beszéd’-ben ismét bizonyságot tett sokoldalú művészetéről.

Fia, ifj. ZSUFIFKA VIKTOR, mint édesapja neveltje, zongora játékával a jövő művészet egyik

reménysége.

FAZEKAS FERENC, Flórián Tibor: “Mi mindig építünk”

cimü versben, nemcsak a költő lelkét adta szavalatával, hanem a szavak .művészetét is érzékeltette.

SZABÓ SZILVIÁT, utoljára hagytam, az ő 6. esztendejével, hogy sokaknak ismét esz é r jusson: “Mi a haza” miután a gyermek a Duna Tisza közét, mint szülőhazáját, csak képletesen ismeri, miután Amerikában született. Tiszta csengő magyarsággal öntötte szavakban a költő önök fájdalmát, amelyet az édesanyjától kaprtt örökségül.

E hosszú riportom nem volna teljes ha kihagynám az egy házközség nagyrabecsült lelkészének, a mi szeretett Tóni Bátyánknak záró szavait:

ARANYMÁLINKó

^ -i* ^

Az ünnepségen felszó altak I még DEÁK FERENC alapító tag, a Presbitérium részéről. Az Amerikai Magyar Szövetség nevében FAZAKAH FERENC ügyvezető elnök. A Pannónia Atl. Club nevében ÖRLY CIRILL el - nők. A Steíaneum nevében, TOrfAKY JÓZSEF elnök. lA Magyar Cserkészet nevében, AVVAKUMOVITS OTTO parancsnok.

DR. BÉKY ZOLTÁN PÜSPÖK üzenetét, dr. KÖSS TIBOR újságíró a következő szavakkal tolmácsolta:

“Ti pedig ott a föld eldo.ádójában Calif ormában, ahol az éltető nap melege fényességet áraszt s a tenger végtelen áramlása mutatja emberi gyarló voltunkat. Egymást szeretve és támogatva járjátok az élet útját tovább, akkor a nagy csapás is, -kicsi lesz és a lelkek nyugalma mindig mellettetek lesz. Csak egyről ne feledkezzetek meg: “MAGYAROK

VAGYTOK!” — fejezte be Béky püspök üzenetét.

Ez üzenet után Dr. KÖSS TIBOR úgy’’ a maga, mint a százezer főt számláló Magyar Református Biztositó nevében, további sok sikert kíván a sanfranciskói Református Egyháznak.

Végzetül e sorok írója DR. ‘ ÁGOSTON EDE, az egye.-üle- j tetóhez nem tartozók neveiben szólt, kik hangtalanul szerényen, egyedileg itt ülnek közöttünk, a öMicménik és Józsibácsik, majd azok. kik nem je‘ -Hálásan köszönöm — szólt, — e nagy termet megtöltött ilusztris közönség megjelenését. Elsőrendű feladatunk a felekezeti egységre törekvés és az egyházi-élet nagy fontosságán át a mai divatos egyházellenes latrokkal szemiben az evangé liium hirdetése. Szeretném, hogy a következő 215. év múlva más j egyházi jubileumon is ily nagy ; számban találkoznánk ... E | szavak utóját az ünneplő közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta, majd szeretettel körülvette a 84. éves lelkipásztorát.

Végzetül köszönetét kell mondjak elsősorban Borbás An talné nagytiszteletü asszonynak és hűséges asszony-társának. Füiöp Lorántné a Nőegylet elnökének, akik a nőikor minden tagjával karöltve, napok óta készültek az ünnepség, a. Ez élő Dobó Katicák a — vártán, — tudásukkal férjük oldalán vivjá e kősziklára épült egyház, további életét.

iNem utolsó sorban hálás kö szünet jár NÉMET JENŐ - tesztmesternek, szellemes, igaz magyarsággal összeáll itott konferálásáért, kinek nehéz helyzetét megértve, a legnagyobb •elismeréssel adózunk.

1976. február 4.-én Oakland California.

HA MEG VAN E ÉGÉ VE LAPUNKKAL MN J . EL MÁSNAK... HA P N SZ.\ VAN, — |R. O ; NEKÜNt:

6

W.nnipeg, Man. , 1976. febr. 20.

ORVOSI IANACSAD0

A heterogen Os homogen periedio* nizmus, mindaz egyik, leggyakoribb psyhogén,;árlalomuaz iskolásoknál

valahogy Védekezőnj mintha a rosszérzések kívülről fenyegetnék, aztán megint a vonat mellett rohanó kép kapta el a ^zeniét, más sikokat tolt eléje, és ahogy a vonat haladt, úgy simultak el benne nnmdjóhban a regi emlekek.

Elfogódottsága lassankint elolvadt. Maga is rágyújtott cigarettára, és íiigye.igette útitártait. Aztán megint’ az ablax leié fordult.

A nap még1 sütött, a hó szik. ázott. Málinkó aranyihaja nem tünuoiaott fel a fény Kévémen. Vaiainol messze lebegett már. Fölnézett az égre. Itt, elől, haszontalan kis bárányfelhők tola- KoütaK egymásra, l-v. szei nehoi szedje.ic.jva oxet s u-ieszen tetszőek voltak, mint a széthúzott vatta, másutt meg egymásra giomórodtek, a szegélyük megarauyozódott, és olyan csigásba kiunkorodtak, mintha sütővasval göndörítették volna ki okét. Lent, a vöJgyhen, mélyen a vonat alatt, fával megrakott szélkerék haladtak, egy teknőben pedig, a vonattal egymaga«Ságban, de a völgy túlsó partján, kis falu feküdt, mint játékkockák csoportja a gyerek kötényében. Majd városon robogott kei észtül a -vonat: az utcán katonaság menetelt zárt oszlopban, az ablakok megvagyog'tak, az úttesten olvadt hó pocsolyáiban tühdöklött meg a napfény, vasúti munkások ál lingáltak a szomszédos sinpár mentén, ás a házak napsütött: falai valami különös vidám frisstbéggel néztek vissza reá, A tavasz közeledte érzett meg ezeken a képeken, a vonat meg •Harsogva vágtatott, lés gyorsasága iramában volt valami a győzelmes fiatalság erőbirásából. Ez bevette magát a leikébe, átfütötte a vérét, és jó reményekkel töltötte el a lelkét.

(Minél távolabbra került Pesttől, minél inkább a hegyek közé fúrta magát a gyors, annál szabadabb lett Oltó lelke. Ami ólom eddig a szárnyait húzta, lassankint mind kiolvadt a vad rohanásban. Érezte, hogy a háta mögött nő a messzeség, és néha liiajszoltan meredt maga elé, szeretett volna maga lenni a mozdony, hogy még jobban szágtuldhasson, é's amikor a vonat szűk völgynyilásokban, -meredek sziklafalak bástyái között fülsiketítő zajjal csattogott, kielégülten liúnyta be a szemét, vagy az óráját nézte. Hiszen: pompásan haladunk!

Egyre csak előre nézett. A múltra valami fátyol eresz • k-edett alá, áttetsző, és átszakitiható, olyan, amilyet álomban erező irk: tudjuk, bőgj' van valami mögötte, és csak akarnunk kell egy kicsit, hogy meg is láthassuk, de éppen most nem ezt.

— 163 —

Ekek a szegényesen ácküzidött ifjúságinak a képeivel egészültek ki. Látta Marci bácsi mindig gondterhes homlokát, hallotta Jui.-zti kisasszony sopánkodásait, ő maga örökösen folyamodvány ókat irkáit, .hol tandíjmentességért, hol ösztöndíjért, vagy valami segélyért, és éppen csak a legszükségesebbje wlt úgy, ahogy ...

A szomszédija vaskos bőrtárcát vett elő, sarka, ezüsttel szegve, közepén koronás monogram. Belsejét -válogatott szivarok duzzasztották. Kiemelt egyet -s a hölgyhöz fordult: — Megengedi? — Az könnyedén bólintott. Aztán sercent a gyufa, a füst fölkarlklázott, és illatával átitatta a fülke levegőjét.

Oltó elfogódottan hit. Csönd volt. Senki se beszélt, csak az újságok papírja zizzent olykor. Kinézett az ablakon. Szemével az elsuhanó sürgöny póznák után kapott, számolni próbálta a másodperceket, amelyekben egymást követik, aztán messzebbre -siklott a tekintete, tanyákat, falvakat, kiszélesülő tájakat vett fel magába, havas facsoportok szeszélyes és csábító rajzában gyönyörködött, felpúpozott dombokon akadt meg, képzelete pedig: még gyorsabban repült, megelőzte a vonatot, és ott járt már Viglralonriban,

— Málinkó! — gondolta s ott állt a vendég,lő udvarán, hóembert csinált, a konyhából sárgarépát hozott orrnak, két krumpli szemnek e egy rossz seprőt a kezébe. Málinkó az udvari szolra ablakából nézte, tapsolt, kiáltozott. Nenr értette a szavát. A keze kegyetlenül fázott, de azért nem hagyta abba, amíg, el nem készült a hóemberrel .. Aztán babákkal játszottak a szoúában. Málinkó varrt, -takarított, főzött a babákra, neki el kellett menni a babagyarekkel az asztal -másik; végére, sétálni, vagy- látogatóba; elváltozott hangon beszéltek: — Jaj, kedves szomszédasszony, nem is képzeli, milyen rosszak az én gyerekeim! A Rali megest fölmászott a fára, Buci, ez a kis bolond, meg, utána, Urát nem leesett szegény és kitörte a lábát .. . Most aztán doktor patika ... Mibe fog ez megint kerülni! •— Sápidoztak, .mint az öregek. Később meg hányszor fordult hozzá a leckéivel. — Hogy osztunk törtet egésszel? Mi a spóra? — A számtannal mindig nreg volt akadva, — gondolt?, mosolyogva.

— És most kivették a vakbelét ... A fiCsúr meg el fogja venni feleségük-Már nyugodtál*an gondolt az egészre. Az a fanyar is, amit a búcsú hagyott benne, elmúlt. Kicsit felhúzta a vállát,- 162 —