Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-13 / 7. szám
Winnipeg, Man. 1976. febr. 13. ORVOSI TANÁCSADÓ Az anya és gyermekének szoros kapcsolata természetes 'Miár az állatviiiágfban is láthatjuk, hogy a fiókák, újszülöttek szorosak kötődnek anyjukhoz úgy testileg, mint éirzelmileg. Ebben a szoros, kapcsolatban találják meg az újszülöttek a legtermészetesebb biztonságot még akkor is, iha az újszülött borjú, kicsibe, az ikrából kikelt halacska mindjárt mozgásképes. Ennél sokkal fontosabb az a kapcsolat, amely a igyermeik és az anya között jön létre, hiszen tudjiuk, hogy az, emberpalánta töibfo hónapig nem tudta létezni önállóan, íbiszen sem járni, sem ülni nem tud, nem is beszélve arról, hogy egy jó néhány évig: képtelen a kicsi saját maga beszerezni élelmét, védekezni a hideg és a meleg elen. Hoszszú folyamat az az embernél, amely megtanítja ezekre és arra, hogyan kell védekezni a külvilág ártalmai, veszélyei ellen. A gyermek lelki, de test fejlődését is nagymértékben meghatározza, az, hogy kis; gyermekkorában hogyan alakult kapcsolata az édesanyjával. Szerencsére az esetek többségében ez a kapcsolat a szülői szeretet jegyéiben álakul ki, de bizonyos esetekben kialakulhatnak e fiziológiás, természetes kapcsolat zavarai. Szerencsére elég ritkán, de azért előfordul az az eset, amikor az anya nyíltan elutasítja gyermekét. Ez a jelenség főképpen a multiban volt megfigyelhető a leányanyáknál, akik nagy szociális nehézségek között hozták világra gyermeküket. Tudjuk, hogy egy néhány évtizeddel ezelőtt mifelénk is nagy lenézésnek, megr vetésnek voltak a leányanyák kitéve és* gyermekük felnevelésével nem törődött sem a ludas apa, sem pedig a társadalom. Ezért érthető volt, hogy az ilyen nők, anyák a gyereküket teljesen nyiltan és néha a legbrutálisabb módon elvetették, kapualjakban, kanálisokban, parki lócákon hagyták el étlen-sizomjan, rábízva őket a véletlenül arra járó jó lelkekre. Manapság ( e motívuma az anyai gyermekgyűlöletnek igen ritka, mivel a modern társadalom nem veti ki a maga köréből a leányanyákat éis; minden esetben lehetővé teszi az ilyen “zabi” gyerekek felnevelését is. Sokkal nagyobb azoknak az anyáknak a száma, akik gyermekükkel szemben elutasító magatartásukat csak rejtetten, sokszor önmaguk előtt sem tudatos módon fejezik ki. Ez általában az anya szerepére még éretlen, fiatal, vagy személyiségfejlődésben megakadt nőkben alakul ki, akik lelkileg nem készültek fel megfelelően az újszülött fogadására. Gyermekében az ilyen anya csak nyűgöt, terhet, kölöncöt lát és ezért az ilyen anyának hiába van bőven teje, mégsem szoptatja a kicsit, mivel a szoptatást egyszerűen ifárásztónak véli, amely esetleg árt szépségének, mivel megnyúlnak mellei! Az ilyen anya rezzenéstelen arccal látja el és foáival. A szülés után szomorúan tapasztalja, Ihogy újszülöttje nem az a tündén édesség, amelyre oly sóvárgón várt és hamar rájön, hogy a kis jövevény sok munkát, gondot is hoz magával. Meg kell szoptatnia, pelenkáznia kell őt, azután füröszteni, kocsikáztatni, mindig az időjárásnak megfelelően öltöztetni. A kicsi nemcsak nevetgél, mosolyog, mint mosolygó hajatíbabái valamikor, nem is oly régen, hanem bizony elég gyakran sir, ordít, különösen, ha fáj a hasa, éhes, beteg, vagy más problémája van. A gyermekével szemben ellenséges indulatai miatt az anya bűntudatot érez, s ez ölt testet oktalan féltéseiben: “Cak le ne ejtsem egyszer!” “'jaj, ha fejre e,sik!”, stb. örökös agigodalom bújik meg az ilyen anya magatartásában. Ez a magatartás a gyermek testi zavarait is; okozhatják. A gyermekorvosi tapasz tálát azt mondja, hogy azok a szinte tárgyként kezeli csecsemőjét. Mozdulataiból hiányzik a gyengeség és szemeiből az öröm aranysugara. Az anya feszült és izgatott és kapkodó mozdulatai a csecsemőben is nyugtalanságot ébresztenek. A kicsi ezáltál nyügiösség, siróssá válik, ami viszont elvarázsolt körként izgatóan hat az anyára és ez még idegessehb lesz a gyermekével szemben. Az ilyencsecsemő nemcsak szellemi téren szenved, hanem testileg is leromlik és fogékonyabbá válik különféle fertőzőbetegségekkel szemben. Manapság sokkal gyakoribb zavarát képezi az anya és gyermeke közötti kapcsolatnak a túlzott aggodalmaskodás, ami kjülöniösen az elsőszülöttefe esetében jelenik meg. Az anyai feladatok először jóformán min den kismamában -bizonyos szorongásokat idéznek ellő, legalábbis átmeneti időszakra. A túlzottam aggodalmaskodó anya azonban: később is szorongást érez, s gyermekének egész növeked'ését végigkíséri ez a magatartása. A gyermeklélekjbúvárok szerint e túlzott anyai aggodalmaskodás hátterében sokszor a gyermekkel szembeni ellenséges indulatok húzód nak meg. Az első kisbabára váró nő sokszor arról álmodozik, hogy kicsinye egy cukorbaba lesz, amellyel cjsák úgy kellett játszania, .mint nemrégen a hajasbabáival, vagy az alvó bacsecsemők, amelyek rendszeresen, naponta több órán át látszólag oktalanul simák, gyakran kapnak hasgörcsöt (kólikát) rendes székletük ellenére s csaknem mindig hasfájósak. A szorongásos anya épp e szorongása miatt képtelen felismerni, hogy gyermekének mikor és mire van éppen a legnagyobb szüksége. Akkor ad enni, vagy inni a gyereknek, amikor nem kellene. A túlterhelt emész tőrendszer azután hasgörcsöt, esetleg hányást idéz elő. Szerencsére az ilyen hasfájósság a harmadik-negyedik hónapban magától elmúlik. Ez azzal magyarázható, hogy a csecsemő ebben a .korban már mozgékonyabb és ezzel könnyebben levezeti emésztőrendszerének gör őseit. Igaz, hogy az anya magatartását helyes irányiba terelik a gyermekgondozás alatt szerzett tapasztalatai is és ezzel magyarázhatjuk, Ihogy a második, vagy a további gyermekek nem oly sirósak, mint az első volt. Ennek magyarázata, ■hogy a további gyerekeket az anya reálisabban felkészülve fogadja, nem oly kóros óvatossággal. aggodalommal, mint az elsőt és így az újszülött és az anya között nem lépnek fel a fenn emlitett zavarok. A túlzott anyai aggodalom feszültséget sugároz a kicsire. Ezen átsugárzott feszültég az újszülöttnél, osecseinőnél ekcémás bőrreakciót okozhat, amely több 1 mác testi zavarral párosulhat (szelesség, székrekedés, hasmenés, stb.) Az anya és gyermeke kapcsolatát nagyon súlyosan és gyak ran zavarja meg a hangulatos nevelés, amely néha ahhoz vezet, hogy. hangulatunk szerint durván, érzéstelenül, vagy túlozott szeretettel bánunk a kicsinyekkel. Ez a gyerekben szorongást, féletomérzetet, rettegést vált ki. Végeredményben gyerekünket elidegenitjük magunktól és félénkké tesszük minden külső behatással szemben. Az ilyen légköriben élő gyermek nem mer bízni édesanyja segítségében, mivel e segítség; csupán feltételes és; nem biztos! E gyermek nem éli át az anyai szeretet biztonságot adó élményét és nem tud érzelmileg, lelkileg senkihez sem kötődni. Magányossá, individualistává nevelődik, ami a család e|s a társadalom kárára van. Az ilyen gyermekben kialakul az ! a téves képzelet, hogy minden érzelem múlandó, törékeny, labilis;. Nem segít az sem, ha a szeretetliiáuyban szenvedő anya e szeretet pótlására a gyereket a legcsodálatosabb játékokkal édeségekkel és; másfajta ajándékokkal igyekszik elhalmozni. A szeretet megnyilvánulásai, a mosoly, szép szó, állandó és türelmes gondoskodás semmivel sem pótolható! Az ilyen körülmények között felnövő gyermekekre jellemző, Ihogy társaik iránt közönnyel vegyes elutasításra hajlamosak és; nem tudnak igazán és önzetlenül barátkozni. Később viszont a társaságban inkább nagyhangúak, nagyszájúnk, mindig vezető szerepet alkarnak játszani, ők akarnak mindennek a középpontijában lenni és ás ezért nehezen találják meg helyüket a világban, amelynek megvan a maga megszabott hierarchiája. A gyermekeknél a legsúlyosabb ártalmakat az anya hiánya okozza, akár akkor, ha a gyerek különféle okoknál fogva gyermekotthonba kerül, vagy huzamosabb ideig kórházban, vagy szanatóriumban kell lennie. Természetesen a legsúlyosabb zavarok akkor szoktak bekövetkezni, ha a gyermeknek meghal, az anyja és nem kap azonnal megfelelő szeretetet nyújtó nevelőt, vagy ápolót, esetleg a legjobb esetben mostahát, nagymamát, stib. Az anya hiányában kialakulhat a depresszió-búskomoiság és a hospitalizmus, ami lényegében kórházi ártalomra utal, mivel előszűr azokon a gyermekeken figyelték meg, akik hoszszaibib ideig kórházban tartózkodtak, Ezek érdeklődési köre beszűkül. Tipikus az ilyen hospitalizmusois gyerekekre, ihogy órák hosszat inognak jobbrólbalra, vagy elölről hátra, útjaikat szopják; nem örülnek a jk téknak, amely miattuk örökké pihenhet mellettük. A depreszsziós és Ihospitalizmusos tüneteket eléggé gyakran figyelhetjük meg a gyermekotthonokban is, ahol egy-egy nővérre, dajkára nyo!c-tiz, vagy ennél is több gyerek jut. Ezek az anyai szeretetet akkor sem tudnák pótolni, ha valóban telve vannak szeretettel, mivel ennyi gyereknek szivüket, szeretetüket kiönteni képtelenek! Sokkal rosszabb a helyzet, ha e személyzet szeretethiány.ban szenved, ami bizony sajnos elég gé gyakori jelenség manapság! Nem csoda tehát, ha az anyaihiányt szenvedő gyerekek nagyrésze alaposan elmarad testi és szellemi fejlődésében. Az ilyen gyerek nem tud ülni fél éves korában, állani egy éves korában és járni is alig tanul meg két éves kortól hamarább. Beszélni sokszor csak egy éves korban kezdenek, vagy néha csak kiélt éves korukban mondják ki az első szavakat. Testsúlyuk és magasságuk is nagyon lemarad az átlagostól és mivel általánosan le vannak gyengülve, természetesen sokkal hajlamosabbak a különíféle betegségekkel szemben. Lelki labilitásuk kiindulópontja lehet a súlyos gyermekkori Megzavaró knak és elmebajoknak is! Mindez annak a bizonyítéka, hogy az érzelmi igényt az anya ébreszti bennünk. Az édesanya szeretetévei tanít meg, ben nüket is szeretni! Azok a csecsemők, akiknek élétük első hónapjában sem anyjuk sem “pótanyjpk” nem volt nagyon súlyos károsodásokat szenvedtek, amelyek később sem voltak helyreihozhatóak. E gyermekek halálozási arányszáma az egyébbként megfelelő higiéniai viszonyok ellenére is nagyon magas volt, mivel az amlitett okok miatt jobban ki voltak téve a súlyos lefolyású fertőzőbetegségeknek. Az anyahiánynak torzító hatásai vannak a későbben fellépő felnőtt' kori elmebajok létrejötténél. Az élet ellen elkövetett bűncselekmények, asszociális és különféle bűnöző cselekmények hátterében gyakran felfedezhetjük a korai gyermekkor szeretetnélkülisélgét. Ezért kell újra leszögezni, hogy az anyai szeretet, vagy az ezzel egyenértékű “pótanyasze retet” nélkülözhetetlen előfeltétele a harmonik® gyermekkor- ; nak, amely megteremti az alap- 1 ját egy egészséges felnőttkornak. Csak szeretet szül szeretetet éfs csakis az ilyen szeretettel telített környezet termel a társadalom számára boldog, elégedett és értékes utánpótlást életünk minden területére. Dr. Juhász István, Tiszacsernő. Irta: Székely Aranyesőiben járok. Gyönyörű ez a virágos, illatos, indiánnyár. Sétáivá körözök a környék ismerős utain, ahol minden házat, gyereket, kutsát, mókust ismerek. Még a madarak sem rebbenek el előlem, bevárnak lépésnyi közelben, tudják, hogy a zsebemben mindig akad morzsa részükre. Elbűvöl ennek a késői nyárnak a szépsége, meleg áldást-osztó csöndje-békéje, mikor az apró fuvalmak hordják, viszik a messzi tájak, szelíd üzenetet. Ilyenkor, mintha a fák is értenék ezeket a titkos morse-jeleket, pergetik, hullatják lombjuk megsárgult arany pénzeit. A fák most róják le adójukat a földnek. Ez a szépség aranyeső beteríti a házakat, teli lesznek az udvarok velük és rám is hullatják mesepénzülket. Hát csoda, ha ilyenkor megszólal bennem a muzsika lelke és a szép nóták zsongásával egyszerre megtelik a szivem. Ebben a zsongitó gyönyörben feltámad a múlt zenéje, látom Fráter Lorándot, Seress Rezsőt. László Imrét, .Solti Károlyt és a magyar nóták koronázatlan királyát Kalmár Tibort. Soltéin kívül már mind elköltöztek a halhatatlanok birodalmába, az égi zenekarokat dirigálják, s az új dalok szárnyán vándorolnak csillagról-csillagra. Földi életük egy-egy kis szivárványos darabjával játszadozom, zümmögöm a nótáikat, egyikről-másikról .még azt is tudom, milyen hangulatban születtek meg. A költőknél a muzsikusoknál a szerelmi csalódások, bánatok örömök oldódnak fel versben. Az egyforma keserűségek miatt válnak aztán mindenki nótájává. Mi kell hozzá, egy kancsó bor, és a cigány száraz fája; rikat és feledtet ez a mámoros .hangulat. Törvénye ez az életnek. A nótás kapitány Fráter Lóránt daliás alakja lépeget felém. Jól ismertem. El, el járogatok hozzánk Váradszőllősre nótázni nagyokat erani-inni. Szerette az édesanyám konyháját. Sokszor el mondogatta: “Ilúska lelkem, aranyba kéne foglalni a kezét” ... Történt pedig, hogy a daliás nótás kapitány Fráter Lórántot büntetésből a losonci huszároktól áthelyezték Szamosujvárra, ahol az ezrednek egy zászlóalja állomásozott . . . A laktanyáiból akácfasor vezetett a központi vendéglőibe, ahova vacsorázni eljárt Fráter Lóránt. lAz eg-ytál ételt mindig egy csinos, Juliska nevezetű sízékely-magyar kislány szolgálta fel, akibe tudat alatt beleszeretett. Egy szép napon hiá-Molnár Imre. ba ment el a vendéglőbe, Juliskát nem találta. Egy picér hozta a vacsoráját. Intett a vendéglősnek s megkérdezte, hova tűnt el Juliska? — Azt a kapitány urnák jobban kellene tudni — mondta hamiskás mosollyal a tulajdonos, — mert maga adott szabadságot Szabó Pista köahuszárnak, aki a vőlegénye volt és ma tartották a lakodalmat. Fráter Lóránd akkor este mélyebben, nézett a pohár fenekére, majd záróra után elindult bandukolva vissza, a laktanyába. A holdfényíben harmatosán csillogtak az aikácvirágok. Illatfelhőjük selymesen szólt a levegőbe. A nótás kapitány elbódult ebben az állom birodalomban; megszállta az ihlet varázsa, és bent a laktanyában ezt a csodálatosan szép nótát irta. “Tele van a város Akácfa virággal Akácfavirágnak Édes illatával Bolyongok alattuk Ébren álmodozva, Mintha minden Egy akácfa, Nékem virágozna” Kalmár Tiborhoz zarándokolok most el egy kis lelki tisztálkodásra. IMintha a Vigadóiban ülnék, vagy nyáron kint Zuglóban a Rózsakertben. Ki ne hallotta és ki ne emlékezne rá? Még most is mindig könnyes a szemem, ha elhúzza a cigány “(Azt mondják a menyorszá.ban”, "Ha egy őszi estén újra felkeresnél minden máskép lenne”. Amit most leirok nótát azt egy kórháziban irta. A felesége gyermeket várt és mikor elérkezett a szülés ideje Kalmár Tibor fel, s alá sétált a folyosón. Végre kinyílt a szülőszoba ajtaja s kilép rajta az ápolónő, odamegy hozizá: — Gratulálok — szólott — ragyogó kisfiú született. Erre Kalmár Tibor, mint egy megszállott, benyúlt a zsebébe, kivette a jegyzetfüzetét, ráíektette a folyosó falára és megszületett ez a halhatatlan dal: “Kicsi napsugaram, A Te életedre Ne (boruljon soha Bánatszőtte árnyék. Kicsi napsugaram A Te könnyedre, Mint az igazgyöngyre Mindig úgy vigyáznék. A Te kacajodért Töviskoszorut is Mosolyogva hordok, Az esti imám is (Folytatás a 8 cldalcn) MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMALINKó ARANYESŐ KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések .................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés .................. $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ....................$ 3 70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) .............. $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ........................ $ 2.00 ” ” Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) . . . $ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ..................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) . . $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) .......................................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady.................. $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .... ........ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) .. $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 " ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 « " ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) .......... ........$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange’’-t kell számítani. K. M. II. KERESKEDELMI OSZTATVA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. daui volt nehéz. És Málinkó betegágya ott volt messze, Pesten, arra majd csak akkor ikerül megint a sor, ha ott lesz, most itt van ez. a feléje melegitő élet, ezt kell nézni magiálba szívni. Az arca kipirult, a szőve iiuegdoibogott. Elnémulta«, nézte az aszszonyt, szó nem jött nyelvére, és minden idege felajzódott. Dúsaié is- megérezte ezt a változást, rajta is végigfutott valami, mint az elektromosság, amely egy áramkörbe foglalta őket. A hajába túrt, engedetlenkedő fürtjeit igazgatta, és ekkor a karkötője kinyiit valahogy, és az asztalra hullott. — .Mutassa, kérem, — szólt Oltó és utánakapott. Nézegetni kezdte az apróságokat. Szív, kereszt,, szerencsécsillag, kis kés;, mates, lóhere, medallion valami vésettel s effélék csüngtek egymás, mellett. — Hol szedte össze ezt a sok encseni-bencsemet? Az asszony mondani kezdte, hogy egyiket ettől, a másikat attól kapta, régi holmik ezek, nagyobb! észük még iskoláskorából való; csak megszokásból viseli őket, szereti a zöngésüket hallani. Ugy-e gyerekes dolog, de nem telhet róla, ő azt hiszi, hogy az ember addig boldog, amiig a gyereket el nem temeti magáiban. Oltó visszanyu,jtotta a karkptőt. — Szabad? IM'ajd föl-csatolnom, — mondta. — Nem ... Köszönöm. Nem ért maiga ebihez, — mosolyig ott az asszony, és egyetlen mozdulattal bepattantotta a zárat. — Ügy kell neked! — gondolta (Oltó elszontyolodottan. Nem (tűzik benned, és igaza van. Hitvány firma vagy. Ha/.udozoi neki, nevetsz, és holnap Málinkóhoz utazol. Dú.-né. megmozdította a két karját, valamit szabaddá akart tenni a niiháiján s Oltó annak vette; hogy indulod akart. Fölkelt és lassan, szertartásosan megcsókolta a kezét. Az aszszony ránézett & a tekintetében kérdés, szemrehányás és eltitkoMiatatlan szerelem volt. Oltó megértette, de a teste már mozgásban volt, a lábai kifelé vitték. Eszébe jutott, hogy ugyanúgy ment el egyszer Málinkó ágyátóll Baranón. Akkor volt ez, amikor Dúsáé jött oda. És mélységes elcgeuetlinség fogta el.- 155 — lanul elnevette magát azon, hogyan: disszertál itt, mint valami, tanár. Oltó meg figyelő arcot miméit, mintlha az asszony szavait lesné, gyúfaszálakat tördelt, és maga is mosolyogniválónak találta, ihogy effélékről böicseilkednek, és ő köztoe-közöe hümonög, akár valami öreg bácsi. Aztán csakugyan csönd lett, az asszony elhallgatott, Oltó nem tudta, hogy miről kezdjen (beszélni és hirtelen, valami belső (Ösztönzésiből, azt mondta: — .Holnap Pestre szeretnék utazni, nagyságos asszony1. (Magának is annyira váratlanul szaladt ki a száján Pest, hogy szinte megdüabent. (Hiszen csak Guszti ibácsival akart volna beszélni, honnan vette magát benne ez a pesti út? Dúsné is meghökkent. — Pestre? — és köhentett. — Ali dolga van Pesten? Persze, Logy mi dolga van? De ez csak egy ezredrészmásodpercig Okozott neki bizonytalanságot, azután már határozottan mondta: —- Hát ha folytatni akarom a tanulmányaimat ... Tegnap éppen a nagyságos asszony biztatott . . . Én bizony úgy jöttem el a bukás után, hogy most azt se tudom, hol az indexem. Nem törődtem akkor semmivel. Dúsné lehajtotta a fejét. Nem felelt. — Kérem, csak egy napról; van szó. Legfeljebb kettőről. A gyerekek nean íegnatk mulasztani. Behozom én azt . .. Úgy gondolom, hogy az esti személlyel lemegyek és egy nap alatt elintézem a dolgokat . .. Ugyan sok futkosássai jár, hanem talán majd Rauf Pista is segít. Csinált lelkességgel magyarázta a dolgait, és amilyen szűkszavú a vacsora alatt volt, olyan bőbeszédű lett most. Az asszony végül is elmosolyodott. — Hát ez motoszkált imaigában egész nap? Megkönnyet|bülés ömlött el rajta, kifeszitette a derekát és nagyot lélegzett. Sóhajnak is beillett volna. De a szive már egészségesen, vert, és szeme örömmel találta meg Oltó arcában a tegnap óta elmosott vonásokat. — Jó, jó, hát. csak menjen, — mondta aztán. — Minket megtalál itt, lia visszajön- . .. Oltó erőltette!! nevetett. Mintha csakugyan az egyetemi ügyei miatt kellene elutazni, csekélység az egész, csak kimon— 151 -