Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-13 / 7. szám
A HÁROM HORGÁSZ Szeretem a vizet, a bodrogparti és tiszamenti öreg füzeseket és örömmel ragadok meg amiden alkalmat arra, hogy ladikba ülhessek és halászhassak, »s — bár eleinte, rövid gyermekkori maszlagos-halfogások után, maga is a horoggal való halfogást tartottam egyedül ildomosnak — ma már a legkülönfélébb halászeszközökkel zsákmány olgatom a vizek lakóit. A tuMinomult horgászás, mely egyesek téves hite szerint sporttá nemesedett, mérsékelten érdekel. Nagyobb ör|ö)möt okoz nékem az a munka, mely az. ősi 'halászeszközök használatával kapcsolatos. Az én világom erdő,, mező, nádas és folyók, vadvizek szabad birodalma. Ott vagyok igazán otthon és cimboráim a vadászok, szénégetők és a vizieiüberek. A vizen ismerkedtem meg őket, halak és rákok, tiszavirágok és régimódi halászeszközók között s “keresetlen iával” nyelezett szigonyok boíonálták egybe barátságiunkat. Ha hozzájutok, akkor már hajnalban a vizet járjuk s alkonyaikor csendesen ringató ladikban beszélgetünk, gyönyörködvén a vizek ezernyi szépségében. A vizen hallottam a három horgász históriáját is. Nyár volt, meleg volt — me‘ sélte Horváth József jó tokaji haiászmester —, amikor lassan eveztem előre a délelőtti napsütésben a tokaji rév alatt. A kompnál három városias ur álldogált. roppant előkelő horgászfelszereléssel. Amikor meglátták a ladikban a" dobálót, odarnitettek. Kikötöttem. Az egyik belémkarolt és félröhivott. — Mondja mester — kérdezte —, hol lehet itt halat fogni ? — A vizen! — feleltem. Elővett egy raff iába font csillagos üveget esi konyakkal kinait. Jót húztam a fiaskóból és megállapodván vele két pengőben, indultunk a ladik felé ps — zsebre vágtam az üveget! Ott hagytuk a kollégákat és nekieveztem emberemmel az egyik szakaüásos partnak. Kikötöttünk, ő horgászott, én néztem, hogy mit müvei a félsz emm el figyelvén ügyetlen kedését előszedtem rovaros dobozomból egy tiszaviráglárvát, Észrevette és érdeklődött. Tiszavirág — mondtam —de már nyúlt is érte. — Ritka rovar, drága rovar ez — tiltakoztam, őszinteséget színlelve arcomon —, de barátom, költséget nem kiméivé, pengőt adott a féregért. Felcsaliztam a horgot és otthagytam. Még a közepén sem jártam a Bodroginak, amikor orditást hallottam. Dévérkeszeget fogott a városi horgasa, úgy huszdekásat és kezében a gyatra Keszeggel futkározott és ordítozott a parton. — Hé, ember! — kiabált a kompnál a másik kettő. — Ide :ajfon gyorsan! Odaeveztem. — Vigyen bennünket is oda — kértek —, ahol halat íugnatuuik. Megfizetjük! — (biztattak. Elszedtem tőlük egy-egy ötötet és leraktam őket egyenként a két öreg fűzfa mellett. Megismétlődött a kérész,-jelenet, utána csaiizás, ülés és félóra niuíva, mialatt gazdára talált még egynéhány kérészem, tetőfokára hágott a sporthorgászizgalom. Szerencsém volt, harapott a hal. Este összegeztük az eredményt. Az első, a keszeges, még két ösztövér keszeget fogott, a második paduc^t rángatott ki a partra, azután két keszeget és egy jászt. Lehetett félkilós és nem lelhetett bírni az emberemmel! A harmadik girbáncset, keszeget, padulöot fogott. Elfelejtettem — mondta akkor elbeszélése közben, mint egy mentég,etődzve, Horváth —, hogy a második horgász jókora üveg egri vöröst, a harmadik pedig félüveg francia konyakot, szalámit és angol dohányt adott. Ez utóbbi ur kérdezte meg azután este a Bodrogparíon, a nagy fekete túraautó mellett, hol hideg húst, sonkát és gyümölcsöt vacsoráztunk öt liter tokaji borral, melyből megmaradt nekem három liter;, hogy tudnek-e halat szerezni. Harcsát, kecsegét, süllőt, pontyot, akármit, csak nagy legyen. Nehéz lesz. drága lesz — mondtam —, de barátunk biztatott, indított azzal, hogy siessek és hozzak, amit csak tudok. Élénken helyeseit a másik kettő, amikor elrúgtam a ladikot a parttól. A régi Rákóozi-vár alatt volt a halas-bárkám, utánakötötteim a ladiknak. Amikor kiléptem a ladikból, kezemben háromküós harcsával, egyszerre ugrottak hozzám. Az egyik, aki küldött, elkapta a halat és bacsusztatta óriás haltartójába. A haltartu az autó hátsó részére volt felszerelve és állandóan kapott oxigént. — Élő harcsa! — lelkendezett. Én mondtam: — Drága, busz pengő — ő szó nélkül fizetett. Kért még mást is, süllőt, pontyot s egymásután süllyesztette el őket a nagy tartályban és j fizetett. Akkor azután újra köz| beléptem. Kiszedettem vele az összes halakat, előhúztam zsebemből az árt és a bálák szájaszélét egymásután megsebeztem. — Hadd lássák — mondtam — hogy horoggal fogott halak ezek. Meghatott szeretettel nézte ezt a ténykedésemet és újabb ötössel (honorált. A másik kettő is választott bőven és fizetett. A maradékon megosztoztak. A (halas-bárkámból elfogyott minden (halam, teli voltam, pénzzel, enni és innivalóval s mert, mint mondták, otthon is horgásznak, megvették a maradék kérész készletet is. Ideadták a bort, hagytak ennivalót is bőven. A második horgász szürke. sportkocsiba rakta a halat. Éppen elkészült vele, amikor befutott a harmadik autó, elegáns. egyenruhás sofőrrel, három hölggyel. Azon az autón is ott volt a tartály és abban tűnt el a harmadik ur hala, mialatt dicsértek engem agybafőhe és örvendeztek, mikor én dicsértem vissza uj barátaimat a hölgyek előtt. Azután főztem halászlét, sütöttem süllőt roston, uljra hozattak néhány liter tokajit és amikor beindották a motorokat, akkor bőséges borravalóival búcsúztak el tőlem —a viszontlátásra.. Befejezte Horváth az elbeszélést és én elgondolkoztam a három horgász kirándulásán. Azután előrelenditettük a ladikot, felszedtük a véghorgokat, hajingáltuk a dobóhálót. Hazafelé evezve számot vetettünk a zsákmánnyal. Kiválasztottam néhány halat a vacsorához, a többit Horváth rakta a halas-bárkába. Nyuigodtabb vagyok — mondta — ha van néhány halam, járnak errefelé mostanában is horgászok . . . Lásson vitte a Bodrog a ladikot. Hallgattunk. Nekem az a szép lóvásár járt az eszemben, mely m|ég évekkel eizelőtt, bolloguilt ur koromban, (bajiott L a pesti ur és jómagam között. Fizetett a lóért az én emberem ezer pengőt. Egyetlen szigora feltétele volt csak, hogy a tizenhat esztendős paripa feltétlenül jámbor legyen! Horváth is elmélázott. Talán a három horgász járt az eszöoen? Előkavartam kakiruhám zsebéből két hatfilléres szivart. Rágyújtottunk. Azután nekiforcn tottuk a ladikot a tokaji partnak. Haller Alfréd. Az utolsó roham (Folytatás a 2. oldalról) tók volna minden vonását. Dereka úgy hajlott, akár az ugrásra feszülőé és csak számolt, számolt. Érverést, lélegzetet, sorra ürülő gyógyoldatos fiolákat ... egy ... kettő ... három .. . aztán már tucatnyi ... még több ... és remény éledt .benne, majd felváltotta fogcsikorgató kétségbeesés, ammt érezte, hogy Bradieytól távolodik, vagy újra fojtogatja aiz enyészet. — Madár, nem hagyjuik magunkat! Olyan szép az élet! — suttogta a fiú, amikor egy percre a világra tért. — Nem, nem Brady! — biztatta révülten és hozzáfűzte még elgondolva, mint aki meszszire fülel. — Hallod, énekelnek ... Cserkész, vígan, bátran előre nézz ... Aztán eltűnt az álomkép és kezdődött elölről az egész.. Üveg CiSÖrrenés, fecsk&ndősziszegés, halk jajok, miközben ott tombolt körülöttük a sötétben a pokol minden ölrdöige és belopta őt is szivósan, nesztelenül a kimerültség. A térdét ólmositotta el előlbb, majd a mellkasát, el nem hárithatóan nyűgözte le a karját. Piros tüzkarifcák táncoltak szeme előtt, amikor a hörgő sebesült mellett felszivatta az egyetlen, utolsó üvegese tartalmát : — Az utolsó, Brady fiam ... utolsó roham a kaszás ellen — mormolta és alig volt ereje, hogy a tüt Bradley karjába nyomja. , Valami dörgött, roppant valahol, kövek görögtek hangos morajjal s kiáltás bömbölt, ő kiáltott, vagy más?! Nézett, de nem látott és belesuttogta a hirtelen, vakitó világosságiba: — Szomjas vagyok ... innom keltene ... és Brady ... nem, nem szabad elaludnom! — de a fényfolyó hátára kapta, máris ringatta jólesőn, lágyan. — Doktor, ébredj! Vár a kávé! — bömbölte egy ismerős liánig a fülébe és erre nehezen kinyitotta a szemét. Fehér volt körülötte minden, a falak, a világos!;ág, fehér ing keretéiből nevetett rá Ewans főj mérnök arca is. Kórházban volt. Egyetlenegy dolog jutott eszé be, hőmpölygött ki belőle feltartóztathatlanul. — Hej, Brady! Nem megmondtam;, hogy kávéval köszönt ránk?! —és nevetett felszabadultan. —- Parancsnok úr, jósnak születtél! — hangzott a felelet közvetlenül mellőle és amikor nehezen arra fordította fejét, meglátta Bradleyt a szomszéd ágyon. Most már feléledt benne minden. —- Mennyi ideig tartott? — kérdezte iRwanstól halkam,.. — Kettő .meg egy fél nap. Éppen hozzátok jutottunk, amikor Brady feleszmélt és te meg itthagyni készültél az életet. Majdnem a tiéddel váltottad meg az övét. így hát jókor érkeztünk. De úgyis mentünk előre ... mint ... — kereste Ewans a szót — ... mint a katona ... ... Az utolsó rohamra! — fejezte be helyette Szarka doktor. — Hát ezt éreztem akkor!? Bradley tiszteletlenül Kőzberikkantott a régi tréfával: — Doktor! Madár a szarka, vagy nem madár?! — Madár! — vágta rá ragyogva és összenézve, hirtelen mindketten énekelni kezdtek: ... Cserkész, ne félj, vígan, bátran előre nézz! Ewans megcsóválta fejét: —i Két bolond! Most léptek ki a sírból és már énekelnek! Ki hallott ilyet? — dohogta gyöngéd zséinbeskedéssel, mert honnan tudta volna, Hogy oda= len az ötszáz méter mély kőkoponsóban is> fülükben csengett ez a dal és biztatta őket,, rohamra a halál ellen, mindig rohamra, mert nincs veszve addig semmi, amíg egy lélegzet akad a legeslegutolsóra ... RÖMIPARTI IRTA: UNDI IMRE Jaj — szólt a félj — és1 pont ilyenkor nincs itthon aszpirin. — Hogyan? csak nem fáj a feje? Hiszen az egészet azért rendeztük, hogy maga jól érezze magát, hogy egy kicsit felüdüljön ... — Ettől a römipartiiból? — Hát. Hiszen maga szeret kártyázni? — Kártyázni, az valóiban szeretek. De amit a Tinka néni müveit ... — Mit müveit? — Először is azzal kezdte, hogy tizennégy lap helyett tizenhetet osztott. Erre, ahelyett hogy újra bekevert volna, mindenkitől visszakunyerált hármat, ámde Mancikának rossz lapja volt és ő össze akarta az egészet csapni. Malvin néni viszont két dzsolit kapott a fölös három lapban és amellett hadakozott, hogy visszaad, persze más három rossz lapot. — Emiatt még nem kell, hogy megfájdulujon a feje. — Emiatt valóban nem is fájt. De Mancika, aki egyébként olyan hallgatag, mint egy megevett sülthal, mihelyt kártyázik, rögtön duidolni kezd. Dúdol, amíg rá nem kerül a sor, akkor meg ahelyett, hogy kitenne, rej tett koloraturhajlamainak ad szárnyat, csicsereive trillázik és mikor igy eltöltött három perc múltán már mindenki fősz fores zkál, édesem megkérdi, na, kijön? — És kitesz ... — Ki, de ugyanakkor Malvin néni és Tinika néni már rég elfelejtették, hogy remiznek és egy szabásiv mámoros lehetőségeinek taglalásába merülnek el. Meghányják-vetik a kosztüm fazonját és csak mikor a hőlfoltni lerakása kerül szóba akkor riadnak föl, ho,gy apropói, lerakás és rémült sietséggel vesz mindkettő lapot, holott történetesen magán volt a sor, de Maga Mancikával diskurált a Lomiczerék zsurjáról, ahol a szendvicseket csak éppen, éppgn Tnegicsikinmriózták a vajjal és a sonka szelet olyan vékony volt, mint egy lestrapált rózsaszirom. — Szóval engem is ... — Nonono ... csak semmi érzékenykedés. A főfájás ott kezdődik, amikor Malvin néni elsiklotta magát. Már-már azt hittem, hogy egér harapott a bokájába, de a sikoltást nyomban piruló mosoly váltotta fel és kijelentette, hogy ő handrömi. — Megörült neki. — Csak azt nem tudom, hogy minek. • Mikor kirámolta a lapjait, kiderült, hogy négy kártyát nem tud elhelyezni, erre újólag sikoltott, visszaszedett mindent, újólag húzott, mert már elfelejtette, hogy kirakás előtt is vett és' tizenhat lappal a kezében segélykérőén nézett körül, mint egy űzött őz, hogy mitévő legyen. Pár perc múlva ismét húzott s zokogva, tett le a talonba, mint akit valami felháborító méltánytalanság ért. — És ... — És ettől kezdve úgy ment a játék, hogy vagy nem tett valaki, vagy amit célnál, az rossz volt. És közbe-ktölzbe egy-egy sikoltás rikkant el, hol a korai öröm hol a késői bánat hiján és mindezekbe, mint hajfonatba a pántlikát, beleszőtték a játékba a toalettproblémákat, meg: a legfrissebb pletykákat, úgy hogy én kezdetben unatkoztam, később kénkövet leheltem, utóhb kókadtra aléltam, most pedig, hogy utána vagyunk, szeretnék elnyúlni és lüktető halántékkal aszpirint nyelni ... — Miiért, talán kész a vacsora? — Persze. És utánna, ja, még nem is mondtam, átruccannak hozzánk a Korcsóner-leányok egy kis römire ... Lajossy Sándor: Winnipeg, Man. 1976. febr. 13. 7 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS SZERES Ha hiszed, hogy mindig bizhatsz abban, Aki teremtett Aki embersorsra méltatott — Az élet göröngyös útjain el ne csüggedj! Szeress. Ha hiszed, hogy mindig bizhatol önmagadban, mert önmagad farkasa nem lehetsz — Az élet göröngyös útjain felebarátod is szeresd! A SZABAD MAGYARSÁG vezetősége az 1950-os Szabadságharc 20-ik évfordulójára először és utána minden következő évben meghirdeti a pályázatot a “GÉRECZ ATTILA DU”-ra. A pályázat feltételei: A pályaművek az 1956-os Szabadságharc eseményeivel; a második világálbborútóü a Szabadságharc! terjedő időszakkal; a szabadságharc következményeivel, vagy a szabadságharc eszméjével kell foglalkozzanak. A pályamüveknek újaknak kell lenniök, tehát nem vehet részt olyan pályamű, amelyet már kiadtak, kiállítottak, vagy előadtak. A pályázat célja, hogy a szabadságharc okait, tényeit és eszméjét ne hagyja feledésbe merülni és újabb müvek létrehozzásával ezeket továbbra is ■ébren tartsa és ezzel is szolgálja a szovjet rabságba»; élő népünk ügyét. A pályaművek lehetnek: Irodalmi vonalon: Regény, elbeszélés, színdarab, tanulmány, vers, stb. A kéziratokat kérjük géppel, vagy jól olvasható Írásosai írni. Zeneművészeti vonalon: Opera, szimfónia, ének, induló, stb. Képzőművészeti vonalon: Festmény, szobor, kerámia, egyéb szabad kifejezési forma, amely a pályázat célkitűzéseit szolgálja. A pályamüveket jeligével lehet benyújtani, bogy a ibiráló bizottságot semmi más ne befolyásolhassa, csak a pályaművek hatása. A pályaművel együtt kell beküldeni egy lezárt borítékot, mely az elején a jeligét, a borítékban pedig a pályázó pontos nevét és elmét tartalmazza. A beérkezett pályázatokat »eves művészekből, írókból álló bizottság fogja elbírálni, melynek döntése végleges. Díjazás: A “GÉRECZ ATTJLA Díj” első, második és> harmadik fokozata kerül kiadásra. A díj két részből áll: 1.) Egy Molotovkoktélt elhajító szabadságharcos szobra, Kolossy Sándor szobrászművész alkotása és 2.) kézzel! festett oklevél Szenitléleky-Biró Gyula festőművésztől. A három díjnyertes mü átmegy a SZABAD MAGYARSÁG gondozásába azzal, hogy amit tudunk kiadunk, kiállitunk, vagy ezeket hasonló célokra mások rendelkezésére b< >csájt-Országát ez évben jobban ismerje meg. Az lön országa arra vár, hogy ímesjismerje. Szelíd tavak és nagy folyók, szűz erdők szárnyaló hegyek, rendezett városok, békés kisvárosok és faluk, várják látogatását. Ezek a kultúrájukra, hagyományaikra és történelmükre hívják fel figyelmét — igazán otthon érzi magát. Miért nem hívja meg barátait, vagy rokonait tengerentúlról, hogy csatlakozzon Önhöz? Meleg és barátságos fogadtatásban fog részesülni, rokonszenves és vendégszerető emberek részéről bárhova is megy. Az Ön utazási szakembere, vagy szállítója segíteni feg személyi utazásánál, tanácscsal szolgálva, hogy milyen helyeket kell meglátogatnia, továbbá milyen dolgokat kell megnéznie közelebbről, vagy a továbbiakban. Keresse Kanada megismerését több út ton, túrákat és más kombinált utazásokat is beleértve. juk. A díjnyertes pályamüveket mindenesetre megőrizzük azzal, hogy ha Magyarország felszabadul a szovjet elnyomás alól azokat mi, vagy utódaink hazajuttatják az otthoni' megfelelő szervek (Széchenyi könyvtár, múzeumok, képtárak, kiadók, stb.) gondozásába a»nak bizonyítékául, hogy a szórványban élő magyar művészek alkotó .készségük legjavával szolgálták világszerte népünk érdekeit. A többi müvet a pályázó kifejezett kívánságára visszaküldjük, egyébként a díjnyertes, pályamüvekhez csatoljuk. A díjnyertes müveknek Copyright-joga nem lehet, azt a pályázat eredményének kihirddetése után akár a SZABAD MAGYARSÁG, akár a pályázó, vagy akárki, aki ki akarja adni, elő akarja adni, szabadon megteheti, hogy ezzel is népünk ügyet szolgába. Beküldési határidő: A pályázatok beküldési határideje 1976. június 23. A pályázat eredményét elküldjük világszerte a szabad magyar sajtónak, hogy az az október 23.-i dátum előtt leközölhető legyen. A díjnyertes pályázókat időben értesítjük. Ahol lehet, a dijak az októberi erunék üirrne pé 1 yeken ünnepélyesen lesznek átadva, ahol ez nem lehetséges, a dijakat a nyertes pályázóknak elküldjük. A pályázatokat kérjük az alábfei címre küldeni': (SZABAD MAGYARSÁG c,|o ,S. Törzsök, 4 Nile St., Fairfield N.S.W. 2165 Australia. További felvilágosítással készségesen szolgál Torzok Sándor a fenti címen. Canada Hencz Boldizsár leveleiből (Folytatás a 2. oldalról) tem kellemetlenségeket, magyarságomat, hiába, én nem tudom elhallgatni. Falumban meg tiszteltek azzal, hogy nevemet fekete-könyvbe irtaik, mikor Bécsen jártam passzuson ügyében, a főszolgabíró azzal biztatott: “Ilyen emberekre a Jugoslav államnak nincs is szüksége.” Rengeteg megvesztegetés után vivtam ki, hogy ne kivándorló útlevelet adjanak, mint akarták, hogy három év után aztán törölhessék állampolgárságomat. így visszaléphetek bármikor, de erre csak akkor adja Isten, hogy sor kerüljön, ha nosztalgiám kibirhatatlanságig fokozódik. 6) Nagyon sok pénzbe került eiz az élet, e talán nem sértelek, ha azt mondom, hogy írásaim sűrűbb közöltetése tclbb honoráriumot is jelentene — s megélhetési gondjaimon könnyítene. Nagyon kérlek, tiszteletdijamat utaltasd öcsém: Bencz Mihály, Backogfadiste címére, onnan juttatják majd hozzám. Jólesne, ha a karácsonyi ünnepekig bár 200 dinárt juttatnál a tiszteletdijból konyhámra. Nagyon sok irnitvalóm lenne még, később majd, hiszen igy is lefoglaltam már drága idődet. Remélem mihamarabbi soraidat, szakíts részemre egy ki időt. Hűséges barátod: Bódi. (.Folytatjuk) Gyújtogató vizesfiaskó. A hollandiai Heemstede St. Bavo templomának plébániaépületében erős égési szagot éreztek. Amikor utána jártak a dolognak, rájöttek, hogy a plébános hálószizobájából sűrű füstfelhő gomolyog ki. A szobába héhatolva észrevették, hogya mosdóasztal mögötti tapéta kigyulladt és na-gyrészben már eléget.. A tűz úgy támadt, hogy a mosdóasztalon álló nagy vizespalack az őszi nap még erős sugarait mintegy gyűjtőlencsén át a tapéta egy pontjára egyesitette. A sugarak olyan nagy hőséget fejtettek ki, hogy a tapéta égni kezdett, HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL MONDJA EL MÁSNAK. ..HA PAN SZA VAN. —■ ÍRJON NEKÜNK! Canadian Government Office de tourisme Office of Tourism du Canaoa * I
