Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-13 / 7. szám

(Canadian Scene) — A múlt' év júliusában végrehajtott köz­­véleménykutatás adatai azt mutatják, hogy a kanadaiak 43 százaléka helyesli a jelenlegi bevándorlási arányt, 10 század­­lék többet szeretne befogadni, 39 százalék kevesebbet, 8 szá­zalék pedig nem alkotott véle­ményt erről a kérdésről. 1947-ben a Gallup Poll még azt mutatta, hogy a többség több bevándorlót kívánt, 1957 óta azonban űsaknem mindig azok vannak többségiben, akik kevesebb beengedését javasol­ják. Miss .Nacy Tiemhaara Gal­lup Polls Canadian Views on Imigration and Population cimii tanulmánya azt mutatja, hogy a kanadaiak nem ellenzik a mérsékelt bevándorlást, túlsá­gosan sok bevándorló beenge­dését azonban helytelenítenék. A bevándorlási minisztérium 1969 és 1972 közötti évekre tá­maszkodó megfigyelései sze­rint, ugyanolyan összetételű megkérdezettek legnagyobb oso portja korlátozott, szelektív be­vándorlási politika mellett fog­lalt állást, attól függően, hogy milyen mértékben volt rájuk szüksége az ország,naik és been­gedésük nem volt-e kanadai munkavállalók kárára. Mikor a gazdasági helyzet kedvezőtlen, mindig a bevándorlás ellen for­dult a közhangulat. A kanadaiak többsége úgy véli, hogy a “ben/s züllött” lakos­ság igazságosan bánik a beván­dorlókkal és iqsak minden hu­szadik volt azon a véleményen, hogy nem hámnak velük igaz­ságosan és uincis részük barát­ságosságban. Az 1973-as novemberi Gallup Poll szerint a többség kemé­nyen ellenezte szakképzettség nélküliek beengedését. A fentebb említett tanulmány szerint a francia kanadaiak vannak leginkább a bevándor­lás ellen, mivel attól tartanak, hogy a francia-kanadai kultúra és a társadalmi számarány szempontjából sem kívánato­sak. A helyzet ugyanis az, hogy a legtöbb bevándorló Queibec­­ben az angol réteghez integrá­lódott. Ma már közelebb áll egy­máshoz az angol- és frajncia ka­nadai felfogás a bevándorlással kapcsolatban. Azok a kanadaiak, akik — 1975 júliusában — azt mondták a Gallup-arak, hogy több beván­dorló 'beengedése mellett van­nak, arra hivatkoztak, hogy eb­ben az óriási országiban bőven van hely. Akik ellenezték a be­vándorlást viszont azt mondot­ták; van elég ember az ország­ban. Annyi van, hogy már most sem jut mindenkinek munka. Közvetlenül a háborút köve­teiéig ez a kérdés nem állt a közérdeklődés előterében. Csak mindig akkor figyeltek fel rá, mikor romlott a gazdaságihely­zet és növekedett a munkanél­küliek száma. MONTREALI röntgenképek Alom és ébredés (Folytatás a 4. oldalról) beteg, fiatalember, /csak amo­lyan címzetes császár volt. — Miért nem küldött a felséges özvegy fegyveres csapatokat a betolakodók kiűzésére? Hiszen ő éppen úgy gyűlöli a fehér ör­dögöket, mint az alattvalói! — Azért nem állított fel haderőt az ahyácsászárné, mert ami a­­dót alattvalóiból kipréselt, azt mind hiúsága kielégítésére pa­­zsairolta el. Nyári palotát építte­tett, majd téli palotát, erdőt, mezőt tündérkertté varázsolt. Hogy a nép elkeseredése ne for duJjon ellene, a felséges özvegy helytartói utján terjesztette, élesztette a babonás tévhitet, hogy a fehérek gonosz szelle­mek!, amelyek a jó embereknek borzasztó gyötrelmeket okoz­nak. iAz elégedetlen, emberek, ma­gukra hagyatva, összefogtak és saját kezükbe vették sorsuk intézését. Felfegyverkeztek gör be kaiddal, hegyes ’lándzsákkal, nehéz husángokkal és maguk­­választotta vezérük nyomában, aki fehér lovon vágtatott a sár­­kánylobogót magasra emelve, rohamra menték a fehér ember elkülönített negyede élén, Pe­king városában. Ez volt a nevezetes Boxer Lázadás. A dühödtem vagdalko­­zó felkelők élői az európaiak és amerikaiak az angol követség épületébe menekültek. Három­ezren húzódtak meg a kis épü­letben, amelyben alig hatvan személynek volt hely. É~: hete­ken át állták az ostromot, fő­leg karddal védve ki a támadá­sokat, mert lőfegyverük alig volt, mindössze egy kiságyú, 200 egytfontos golyóval és egy gépfegyver, amellyből egyszer­re csak négy golyót lehetett ki­lőni. Júniustól augulsztusik folyt a gyenge vár erős ostroma, míg végül 'bevonult a városba a nem zetközi felmentő sereg és irgal­matlanul halomra lőtte, leka­­szabólta az “igazságkereső” harmonikus “öklöket”, helye­sebben az “Jgiazsáigkereső har­monikus szövetséget”, — mert ez a helyes fordítása a névnek, amelyet a felkelők használtak. Mindegy, az igaas ágikeres ők fel kelésének neve, mint Boxer Lázadás; ment át a történelem­be. Keserves volt az ébredés a szedllemüzött álomból, amelybe a könnyelmű Cu Hsi anyacsá­szárnő szédítette a kinai niepet. Az “igazságkereső öklök” pusz­tításaiért a békeszerződésben a fehér emberek kormányai több mint 700 millió arany tael jó vátiételt követeltek, de először az amerikai kormány, azután — amikor 1917-ben a kínai for­radalmi köztársaság a nyugati szövetségesek oldalán, belépett a háborúiba a néniet-osztrák­­magyar szövetség elleni — az angol, francia, orosz és japán kormány is elengedte a hátra­levő tartozást. Lajossy Sándor: BOLDOGSÁG Mikor magamba roskadok bűnbánón, és letepernek kétségeim — Megadom magam, mentségem nincs De ha abba a régióba hágok fel, hol Isten lakik, a szivem mélyén megtalálom Őt remegőn.------­Boldog vagyok. így van jő, s veszítsek el a földön mindent — Ha velem vagy, elég nekem! Sebészkésre mindig is aller­­gikus voltam: sose szerettem, ha kimetéltek belőlem valamit. A vakbelemet is csak úgy tud­ták kiszedni, hogy nem tudtam róla. Merthogy már átfúródott az ártatlan, s nekehi akkor már mennyei búrok énekeltek büi­­íbül-szavú rózsákról, mint Arany János Szonidy két apródjának, miközben drága jó anyám zo­kogva rendelte már a koporsót egyetlen finkájának. A koporsó egy színtiszta pénzkidobás volt, mert íme még mindig itt kukorékolok. Hiába fúródott át rajtam nemcsak a vakbél' meg a második világhá­ború, de — ami rosszabb — még emigráns barátaim is hiá­ba 'követnek el most már hu­szonnyolc éve miniden tőlük tel­hetőt, hogy végre igazán befog­ják a számat. Mért időnkint még mindig kukorékolok egyet-egyet. Főleg, amikor sebészkést mártanák belém, amire — mon­dottam — allergikius vagyok. Legkevéslbbé szerete a szelle­mi sebészkést, amit szaknyel­ven úgy hívnak, hogy “kiadó radír”. Ha tudnitHk nagyritkán világra hozok egy cikksoroza­tot, az általában nem szokott óik nélkül történni. Ha most aztán a kiadó éhből egész be­kezdéseket kiradíroz, hát ak­kor én sikítok. Tudom én kérem tisztelettel, hogy nemesen vitézié emigrá­ciónknak megfizethetetlen elő­nye a teljes és tökéletes kriti­kamentesség. Oly kevesen va­gyunk és főleg oly utolsó mó­don ellustultunk és kényelme­sekké váltunk, hogy ha valaki végre mégis icisinál vallamit, vagy tart egy bármi picike po­zíciót, akkor arról csak a leges­­legfelsőbb fokozási módiban il­lik, szabad, kell, muszáj és fő­leg lehet nyilatkozni. “Picike pocizióiba” — sértés ne essék — egyképpen beleér­tek katonát, diplomatát, papot és ibizottsági meg szövetségi el­nököt. Vagyis mindenki olyat, akinek nyüzsögnie kéne és nem nyüzsög, valamint akinek nem lenne szabad nyüzsögnie és mégis ciripel. ( A katonák, dip­lomaták, papok és elnökök sze­rint ez utóbbiak közé tartozom én is.) Alázatos nézetem szerint e­­zek az urak összekásázzák a közszolgálatot a hiirnévhajhá­­szással. Mert előjogokat u­­gyan követelnek maguknak, de a közfelelősség kötelezettségé­ről a jelek szerint nem na­gyon akarnak tudni. Emberi nyelven ennek két fogalmazása lel kétségé: 1. — "Szolgálom a magyar­ságomat, de csak akkor és ad­dig, ameddig egyéni hasznom van belőle.” — (Ez az “egyéni haszon” lehet dicsérő újság­cikk, utazás, koktélparti köz­költségen, “kérlekaiássanked­­veslbátyám”-sti!us, vagyis a hiú­ságomnak bármiféle nyalogat­­tatása.) 2. — "Csak az a közügy, csak az a közérdek és csak az a magyanságszolgálat, amire ÉN központija, vagy legalábbis főfutója vagyok a közéleti sakk pályán.” S itt van kiérem a dologiban a pláneszinte, hogy ezek az u­rak az emigráns magyarság­­szolgálatot salakpályává 'szeret­nék degradálni. Mégpedig egyé­ni, karrierpolitikai sakkpályá­vá. Minthogy pedig minden szent nek maga felé hajlik a keze, továbbá kéz kezet mos, vala­mint egyik varjú a másiknak... satöbbi (több közmondás ha­marjában nem jut az eszembe), hát sürgősen ki kell az Árkay montreáli röntgenképeiből min­dent radirozmi, ami nem a kö­telező legeslegfeisőbb fokozási elismerés hangján Íródott, ha­nem — mégcsak nem is “kriti­ka”, csak mindössze egyszerű, szerény észrevétel. Márpedig hát sajnálom urak, J igenis észrevevődött, hogy a ] montreáli Ravasz László emlék­esten, melyet Nagytiszteietü Fehér Miska Bátyánk oly bril­­liáns előadást tartott, az öt meghivott montreáli katolikus pap közül mind az öt észreve­hetően hiányzott. Pedig az öt közül három kifejezetten elfo­gadta a névreszóló személyes meghívást, de nincs tudomásom arról, hogy legalább utólag! ki­mentették volna magúikat. Ugy­­látszík. Montreálban még nincs telefon. Avagy a két montreáli magyar templomunk között qsaik egyirányú utcán járnak az udvariasság alapvető szabá­lyai. Ezt én diszkréten, ténysze­rűen és szűzies ártatlansággal meg is említettem az eredeti “ rö ntg énkép eim be n ”. Utóvégre egy röntgenkép mindent észre­vesz. — De a “hivatalosak” ki­radírozták. — Hát akkor most megbocsát a világ, ha Nemes Gusztáv Bátyánknak itt mellé­kelten mégis megküldöm az eredeti cikket a maga teljessé­gében, a "hivatalosaknak” pe­dig ezennel teljes tisztelettel bú­csút lengetek. Árkay László. Winnipeg, Man. 1976. febr. 13. 5 Érdekességek Mackenzie King-ről MARCUS VAN STEEN '(Canadian Scene) — A kö­zelmúltban lett ismeretessé a volt miniszterelnök 1944 máso­dik feléről és 1945-iről irt titkos naplója, az országos levéltárban tartott gépírásos szöveg. Rend­kívül nagy érdeklődést keltett a benne foglalt érdekesiségek hosszú sora. Mackenzie King történel­münk különös alakja volt. Nagy apja a torontói rebellis, William Lyon Mackenzie, de egész csa­ládja liberális érzelmű volt. 1874-bén, az ontariói Kitiqhe­­ner-ben született, a Torontói Egyetemen és az amerikai Har­vard-on végezte tanulmányait. Nagyon érdekelte a társadalmi munka. Ez az érdeklődés ve­zette a munkás-munkaadó kap­csolatok akkor még járatlan útjára. Ez a magyarázata, hogy 1900-ban Kanadába hívták és kinevezték az akkor szervezett, munkaügyi minisztériumba he­lyettes miniszterként. 1909-iben már — Laurier liberális kormá­nyában — már munkaügyi mi­niszter volt, két évvel később azonban megbukott a kormány és King is elvesztette mandátu­mát. Visszament Amerikába, ott töltötte az első világháborúi éveket kutatóként a Rockfeller Alapítványnál. A szakszerveze­tekre, sztrájkokra és általában a munka-kapcsolatokra vonat­kozó nézeteit a kanadai liberá­lis körökben nagy elismeréssel fogadott könyvében fejtette ki. Újra visszahívták Kanadába és — 1919-ben — a liberális pá:t vezetőjével választották. Az 1921-es választás után minisz­terelnök lett és az is maradt (két rövid időzakot leszáuLtva) 1948-ban történt lemondásáig. 1950-ben hunyt el. Jóllehet 22 esztendőt töltött a miniszterelnökségben, valójá­ban sohasem tudta megnyerni a kanadaiak szeretetét. Azt u­­gyan senlki tagadta, hogy jó po­litikus, mint ember, mint sze­mély azonban minidig teljesen ismeretlen maradt. Naplója mu­tatja, hogy alig voltak kapcso­latai azokon kívül, amelyek é­­desanyához és a kutyájához fűzték. Spiritiszta volt, médiu­mon keresztül érintkezett az anyjával, V. Gyógy királlyal, Franklin Roosevelt-tel és volt miniszterelnökével, Sir Wdfred Laurier-rel. Nagy jelentőséget tulajdonított az “omenek”-nek. Ha az órájára éppen akkor né­zett, amikor a mutatók fedték egymást, azt jó ómennek tekin­tette. Álmait is feljegyezte és elemezte. 1949-es naplójában érdekesek az Igor Guzenko üggyel kap­csolatos feljegyzései. Guzenko, aki a szovjet követség rejtjele­ző tisztje volt, 1945-ben disz­­szidált és közölte Louis St. Lau­rent igazságügyi miniszteri el, hogy miképpen tevékenykednek Kanadában a szovjet kémek. De King és St. Laurent egyaránt szélhámosnak tekintette Gu­­zenkót mind addig, amíg szov­jet ügynökök el akarták rabol­ni, amitől csak az ROMP köz­belépése mentette meg. King, 1946 februárjáig titok­ban tartotta az ügyet, de az után közölte a történteket az angol miniszterelnökkel és az amerikai elnökkel. Naplójában erősen helyteleníti, hogy az oroszok oly nagy kémhálózatot építettek ki és attól kezdett fél­ni, hgy Kanada könnyen ame­rikai-szovjet összetűzés csata­terévé válhat és előfordulhat, hogy Kanadában nukleáris fegy vert használnak.; Azt sem tar­totta lehetetlennek, hogy — ha a Guzenko ügy részleteit nyil­vánosságra hozzák — Nyugat- Kanada kiválik a fedérációból és az Egyesült Államokhoz csatlakozik. King 1939 és 1948 közötti naplójának egyes részleteit már 1970-lben nyüvánoslságra hoz­ták. Mit gondolnak kanadaiak a bevándorlásról! GEORGE BONAVIA LAJOSSY SÁNDOR: HAZAI RÖGÖK ó ßzok az áldott hazai (rögök ott a ködbe 'vesző (messzi tájakon — A népek országútján ti Alitok őrt, s iaz évezredek folyását ti tudjátok és őrzitek a drága magyar múltat! Ti ismeritek azt a yéres múltat, amit jbelétek rögzített egy láthatatlan és kimondhatatlan életsors. Isten. ó (ti |áldott, néma rögök ott a ködbevesző messzi tájakon — Ti ismeritek igazán ja magyart! Hazám éltető rögére, ha egyszer rá hullhatok visszatérve, mint (tékozló fia — Én |boldogan halok meg, mert inem éltem hiába. ÖTVEN ÉVE A MAGYARSÁG SZOI-GAl AT A BAN ALEX. A. KELEN LIMITED KELEN TRAVEL SERVICE 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-9518. » | Forduljon bizalommal irodánkhoz. Ül Utazások a világ minden részébe. Iu » • Főképviselet. Naponta küldjük a rr.e::bizá=ok;;t R I A 1 Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax ■* ** ** 1 alapból levonható. TII7EV« Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. I UACAi Föképviselet. | ■ küldés Romániába. Igen gyors elintézés! Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. Megy ror- ! szági válóperek. . A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi ügyeit! j1 AJc várni felhívásunkat— küldie be előfizetését honfitárs mielőbb! Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (216 ) 561-5524. ARANYMÁLINKÓ . f MAJTHÉNYI GYÖRGY XXVli. Egész éjjel rázta a vonat, de azért többször aludt egy­­egy verset, s amikor reggel Pestre érkezett, maga is csodálko­zott azon, hölgy egy csöppet se fáradt. Eltökélte magát erre az útra, mert tudta, hogy meg keli tenni. Semmi különösebb eredményre nem számított, hiszen sejtelme s,e volt arról, hogy Málinkót milyen állapotban fogja találni. A ikimagyarázkodástól ugyan borsódzott a háta, de abban ringatta magát, hogy arra nem fog sor kerülni, Málinkó talán el is felejtette rég, vagy ha nem, akikor (bizonyosan megbocsátotta már azt az esetet. Min­denáron. azon volt, hogy az érzelgősséget elnyomja magában, és minél jőzanabbul fglalkozzék a dologgal. Különben is, — gondolta, — minden azon múlik, hogyan fogadnak & tudok-e Malinkéval egyedül beszélni. Föl akarta keresi Rauf Pistát. Lett volna vele elég meg­beszélnivalója, de aztán mégis elejtette ezt a tervet és azt mond­ta magának, hogy majcl később, azután. Szép, derűs reggel volt, dér üflt a csenevész utcai fákon, a villamos, huzaljain s a boltok cégtáblám. A nap csak világított, de meleget nem adott még. Beült egy kávéháziba, reggelizett és elolvasta az újságo­kat. Az új választójogi reformról cikkeztek, meg a balkáni há­borúról. Figyelmetlenül olvasott. Dús.né járt az eszében. Mi­lyen kedvesi volt tegnap is iránta! Most is látta, amint bejön az, ebédlőbe, tisztaság, jó illatok áradnak belőle, az arcán a megmosdottság frissesége, a tekintete ragyog s a hangja szinte muzsikál, amint a gyerekeihez szól ... Ruhasulhoigást hallott maga mögött. Hátrafordult. Egy csöppet se csodálkozott volna azon, ha Dúsnét látja meg, any­­nyira tele volt a lelke. — Csak ne hazudtam volna neki! — gondolta szemrehányóan. — De hogyan is mondhattam volna meg neki, hogy Málinkó miatt utazott Pestre? Most már amúgy is. késő e'zen, (bánkódni. — És megint Málinkóra gondolt. Tiz óráig nehezen telt az ideje. Akkor fölkerekedett. — Talán csak beengednek, ha megmondom, hogy vidékről jöttem, — tűnődött. A körúton, ibolyát árult egy asszony. Önöm fogta el. — Hogy? Mibe kerül? Nem. Kettőt, vagy bánom is én, adjon há­rom csomót. — 1S6 — — Brávó, — fellelte az öreg. — Egyre jobban meg vagyok elégedve magácskávol. — És holnap ne fájjon megint a válla, vagy a karja, — tette hozzá Dúsné, mert tudta, hogy a szeles idő mindig ilyen következményekkel jár az öregúrnál. Vfugricsi bácsi mentében visszafordult, komikus titokza­tossággal emelte mutatóujját a szája elé, azt jelezve ezzel, hogy az ilyen titkok nem valók a nyilvánosság elé. Aztán ki­ment. Csak a szivarja füstje lengedezett utána. A csend nehéz hálóval feszült föléjük. Oltó arra gondolt hogy holnap Véghaiamlba megy s megkérdi Guszti bácsit Má­­linfcó 'felől. És aimá egész délután nem sikerült neki, most meg­látta (Málinkó betegségtől meggyötört arcát, és beléfájt az az egyszerű, fiatal élet, amely egyszer már az övé volt. Zavartan nézett Dúsnéra, mintha az a homloka mögé látna s hogy mond­jon/ valamit, azt sóhajtotta: — Szegény Zuzka! Az asszony kérdően tekintett reá. Láthatóan rossizul eeett neki, hogy Oltót más foglalkoztatja, de azért nyugodt hangon mondta: — Bizony, sajnálatraméltó. De hát fiatal is, meig van is egy .kis vagyona, majd csak megyigasztailódiik. Nem adok neki egy esztendőt és újra férjnél lesz. — Ijgazán azt hiszi a nagyságos asszony? De hátiba na­gyon szerette az urát? E}gy életre szólóan? Vagy az ilyen asz­­szonynak nem tehet olyan mély érzése? —- Lehet, hogyne lehetne. De az élet mindennap eljön hozzá, ési elébe tárja a kötelességeit is. Mindennap föl kell kel­nie., ellátni az állatokat, a házat, a fejőét, minden nap gyúr, formál, változtat rajta valamit, és az a mély érzés idővel már csak úgy él a sziiívéheni, mint valami kedves madár a kalitkában. Oltó védeni, akarta az álláspontját, de az asszony sízavai eIga. mloííkoztatták. — Mint madár a kalitkában, — gondolta és valami sajátságos kép támadt kennie. Aztán közömbösen modta: — Hát lehet, hogy igy van, — és a szemén látszott, hogy megint másra gondol már. Dúsné tartott a csöndtől, és tovább beszélt. Hogy nem olyan/ szólás-mondás csupán az, amit úgy neveznek, hogy az étet parancsoló szüksége. Részletekbe mélyedt, de aztán aka/rat­— 153 — Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv Hámory Várnagy Dalma kiváló írónő munkája. HOLDRAKÉTA című, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz. Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. MUSIK. STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45. Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada címen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents