Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-13 / 7. szám

4

Winnipeg, Man. 1976. febr. 13.

APRO HlREK

Aki olyanból bukott meg, amiből nem is tett vizsgát.

Komikus eset történt egy angol egyetem vizsgabizottsága előtt. Egy jelölttel közölték, hagy megbukott a vegytanból, amelyből ipedig egyáltalán nem is vizsgáztatták. Viszont a világ történelemből, amely tárgyból kitünően feleit, egyáltalán nem kapott klasszifikációt. 'Reklamációjára azt a választ kapta, hogy “tévedés ki van zárva”. Mindenesetre pedig a vizsgálóbizottság. döntése végleges és megváltozhatatlan.

Az érzékenyszivü apa.

Amerikai történetke. A fiú lelkes futballista volt. Az apa lelkes nézőközönség. A fiú egy napon más városba rándult, ahol rósztvett egy meccsben. Az apa, legnagyobb sajnálatára, kénytelen volt otthonmaradmi.

Este sürgöny érkezik a 'családihoz. Az anya reszkető ujjakkal bontja föl:

“Két fogamat kiütötték, a térdkalácsom és; a jobbkarom eltört:”

“És ki nyerte a meccset?” kérdezte az apa.

Amerikaiak a jazz ellen.

Amerikában már jó ideje apadoban van a jazz egykor oly hatalms tábora. Két éve szinházák és éjjeli lokálok uijra felkapták a régi jó valóért. Az amerikai zeneműkiadók, akiknek jó szimatjuk vain, most Radioa-Music Comp. címen sokmiliió dollár alaptőkéé új koncert alapítottak, amely munkaprogramjában “minthogy a Broaday-slágerek orsszhangzású szélsőségei elviselhetetlenek immár az emberi idegék számára”, dallamos zene propagálása, áll vezető helyen.

Táplálék-e a rágógumi?

Feszülten néznek Amerika gumirágói az államközi kereskedelmi bizottság döntése elé, vájjon a rágógumi tápláléknak, vagy közönséges árunak tekinte.ndő-e. A bizottság által kibocsájtott szabályzat szerint az élelmiszerek alacsonyabb tarifa szerint szálfitandók, inig már árukra a legmagasabb tarifatétel alkalmazandó. Az az eshetőség, hogy a rágógumit árunak fogják-e kimondani, máris éles tiltakozást váltott ki a rágógumigyárosok szövetségéből!

Csekk nem pénz.

Egy Párizsban időző amerikai hajvágásért csekkel akart fizetni. A borbély azonban azzal utasította vissza, bogy a csekk nem pénz1. Szóváltás támadt, amelynek folyamán az amerikai levetette a kabátját és boxoini kezdett. A borbély sem volt rest és jól visszavágott. Rendőrök jelentek meg, akik az amerikait lecsillapították. Szállodájába ment, ahonnan készpénzt hozott. Számlája kiegyenlítése után a borbély ajánl kozott, hogy az amerikainak a frizuráját, amely a verekedésben erősen szétzilálódott, rendbe hozza. Ezúttal ingyen.

* * *

Védekezés gonoszindulatu leányok ellen.

Dr. Olfield angol szociálhigienibus egy tudományos egyesületben előadást tartott arról, miképpen lehessen felismerni a gonoszindulatu leányokat, különösen a hisztierikákat.

Az udvariatlan tudós azt javasolta előadása végén, hogy kötelezzék a szülőket arra, miszerint az ilyen leányokat tarka kockás harisnyában járassák, amiről embertársaik majd megtudják, hogy kerülni kell az ilyeneket. Hiszen, mondja a goromba tudós indokolásában, már eddig is szokás, hogy a lovakat, amelyek nagyon rágósak, különös ismertetőjelekkel látják el.

* h= *

Kleopatra kincsei.

Asche Oszkár angol iszinigazgató imént megjelent emlékirataiban kacagtató példáját mond ja el a rendező élelmességnek, amely nem mindig párosul értelinességgel. A Delys színházban Kleopátrát próbálták éppen.A színpadon megjelenik egy rabszolga, aki büszkén jelenti be, hogy kis zsákjában egy millió aranypénzt hoz. Itt köz- |

hogy az elhalt nő, Forario Mária, a milánói orvosegyetem rektorának a leánya, akit, minthogy anyja nemsokára a leány világrajötte után meghalt, London mellett lakó nagyszüleihez adtak felnevelésre. A nyarat a költői lelkületű leány mindig a Hebrida szigetek egyikén töltötte, ahol teozofiai tanulmányokat folytatott. Azt hiszik, hogy a szerencsétlen leányon Vallási téboly tört ki és ebben érte a halál.

* * *

Öngyilkosság meteorhullás folytán.

Bloemifonteinban, az Oranje- River délafrikai köztársaság fővárosában Brewster I. bankár, aki korábban milliomos hírében állott, nemrég öngyilkosságot követett el. Tragédiájának oka, bármily hihetetlenül hangzik is egy meteornak a hullása volt. A meteor egy da- i ab ja, amely százharminc tonna súlyú volt, a bankár egyik birtokára szóródott, ahol nagy tölcsért vájt magának. A meteordarab vegyi elemzésénél kitűnt, hogy nemcsak gazdag nikkeltartalma van, hanem gyémántszemcsék is vannak benne. Brewster a meteor kincseinek a kibányászására társaságot alapított, amelyet azonban nagy kiábrándulás ért, mert noha tényleg sok volt benne a nikkel, a gyémánt-szemcsék, amikre való tekintettel a társulás voltaképpen létrejött, csak elenyészően csekély számban találódtak benne. Brewster, aki már azelőtt is nagy veszteségeket szenvedett és ettől az üzlettől várt kárpótlást, a tönk szélére került és elkeseredésében pisztolyhoz nyúlt.

TORJAI SZABÓ ISTVÁN:

bevágott az igazgató:

—- így ez nem megy. Egész rabszolgapsapatot kell felvonultatni, akik nagy zsákokban hozzák az aranyat!-— Ehhez nagyon sok statisztált kellene! — mondotta White a rendező.

— Vegyülik egyszerűen bank jegyeket. White, zárja be az igazgató emlékiratainak ezt a fejezetét, mindig tudott valami tanácsot adni, de nem mindig megfelelőt.

Női holttest a kereszten.

A Hebrida szigetek egy öblében halászok egy ifjú nő holttestére akadtak, amelynek kiterjesztett karjai a földbe ásott kereszten nyugodtak. A holttest nyakán értékes gyöngysor volt. A jelek arra vallottak, hogy a halál kimerülés folytán állott be. A nyomozás kiderítette,

A repülőgép, mint az állattenyésztés ellensége.

Az északamerikai Egyesült Államoknak főként az állattenyésztésből élő farmerei panasz kodnak, hogy a repülőgépközlekedés roppantul árt kereseti forrásuknak. A kansassi állattenyésztők pláne erélyes memorandummal járultak a kormány elé, amelyben arra való hivatkozással., hogy a repülőgép berregése folytán sok állat' félelmében egyenest a víznek megy, ahol nyomorultul elpusztul. Követelik, hogy meghatározott légvonalakon járhassanak csak a repülőgépek, még pediglen olyan magasságban, hogy berregésüket ne hallhassák az állatok.

van és a felesége, a boldog viszontlátás örömére sírva és nevetve, a Mennyel Virág Táncát lejti a palota fehér márvány dobogóján.

Lázban égett Hu iNgai teste, amikor a gyönyörű álomból felébredt.

* *

Pár ezer évvel kétőbb, Kína temgersoik népét gonosz szellemeg gyötörték. Különösen a viz mentém levő városokat ellepte fehér emberek sokasága; sokan közülük feketébe voltak öltözve, mintha temetni jöttek volna a Mennyei Birodalomba. A missziósok templomokat építettek az ő saját isteneik dicsőségére és ezek a templomiházak tühegytes tornyokba csúcsosodtak és azok a tűz megsebesítették a jó szellemeket, melyek vagy elvégeztek, vagy ijedten elmenekültek. Amerikánusok száguldottak erre-aura, olyan szekéren, amit valami belső tűz hajtott. Póznák közt mérföldhosszu fonalakat húztak és eső után sokszor látni lehetett, hogy ezekről a fonaBorégeiő Mátyás lakomája

Borégető Mátyás, tehetős em- dénárom, mit akarsz tőlem?

bér volt valamikor. Háza ott virított a házsongárdi dinnyés kertek alatt. Szép nagy porta volt és egyedül állta a vártát a faiakon és a sáncokon jkivül. A földszintje nyitott, félköi ivü bclthajtásokkal volt kiképezve és ennyiben hasonlított a kollégiumihoz. Az egyéb céhekhez tartozó iirigyei, emiatt “kis kollégiumnak” csúfolták. Mikor aztán neon volt hová tenni a pestisben elboltakat, hanem ott feküdtek rakáson a Szent (Mihály egyháza körül, iNnsz Mihály uram, a városbiró temetőnek nyitatta meg a városi kerteket. Neki igaza volt, mert a cintermek megteltek és. olyan bűz volt a városon, hogy még a Hid-kapu tornyában strázsálóknak is kendőt kellett kötniük az orruk alá. De elég az, hogy Borégető Mátyás háza hirtelen olyan elhagyottá vált, mint!ha mérföldekre lenne a várostól. Úgy lehet a házak is megérzik az országos csapást, mert a kis kollégium egyszeriben elkezdett

Magyarországi magyar ÜGYVÉD

DR.RACSMÁNYBÉLA

a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, UJ cime:

203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513.

Sehol a végeláthatatlan Ny ugati Királyságban nem volt még olyan ellenállhatatlan hatalmú vadász, mint Hu Ngai, a tolnai anyacsászárnő udvari ujjásza. A nyíl, amelyet kilőtt, halálos biztonsággal célba találtak és szivén találva utolsót nyekkentek a kígyók, a szörnyetegek, a iroissz szellemek.

Elképzelhető, mily nagy volt a tekintélye a császári udvarban a jeles ijjásznalk és mi sem természetesebb, mint hogy Hu Ngai, a császárné legkedveltebb kegyenee lett. Történt egyszer, hogy a császárné minden régebbi ünnepségnél fényesebb udvari ünnepélyt rendezett a Fehér Jáspis Hegyén és arra a Nyugati Királyiságnak mind a hét sarkából meghívta a tartományi nagyságok legnagyooöjait, pedigrés nemes urakat 'és hölgyeket és babérkoszorús hadfiakat. És meghívással tisztelt meg még egy alantas származású férfiút is: Hu Ngai udvari vadászt.

Kivonult az éj sötétje, már felkelőben volt a nap, az udvari szolgák isorra eloltották a sokszínű lampionokat, amikor a felséges asiszolriy egészen közel lépett a vadászhoz és a kezeibe csúsztatott egy fehér pilulát s a fülébe súgta, begy ez a fehér pilula halhatatlanná telszi azt, aki lenyeli.

Hu Ngai hazavdtte a csodatevő pilulát és gondosan elrejtette a háza padlásán, a mester gerenda alatt. Azért rejtette el, mert ő nemcsak ügyeskezü ijjász volt, hanem bölcs ember is; nem vágyott örök életre, mert a halhat atalanság nem csak végtelenül sok örömet nyújtana neki, hanem sok-sok fájó sebet is szakitana a szivébe.

Hu Ngai felesége szép volt, mint a hajnali-csillag éls kiváncsi természetű volt, mint a barbár népek legendáiban emlegetett Éva ősasszony. Seung N-gor —- a szép és kíváncsiskodó ifjasiszony — megtalálta az örök élet forrását magában rejtő kapszulát, lenyelte és abban a pillanatban, mintha súlytalanná lett volna, a magasságba emeltoedett, egyre magasabbra szállt, a Holdba, A Hold! istennője lett Seung Ngor.

A megszomorodott férj a tündérkirályuiőhöz fordult segítségért és a tündérkirályno azt a tanácsot adta neki, hogy imádkozzék a Holdhoz, hogy engedje hozzá visszatérni szépséges kis feleségét. Imája biztosan meghallgatásra fog találni, a nyolcadik Hold utáni tizenötödik napon, keblére ölelheti szeretett asszonyát.

A nyolcadik Hold utáni tizenötödik napok Hu Ngai arra ébredt, hogy a Hold Palotájában

lakról a megsebbzett jó szellemek vénas-eppjei hullnak le a földre.

A nép nagyon el volt keseredve a rossz szellemek betolakodása miatt, gyűlölte a fehér embereket, akik oly sok bajt és átkot zúdítottak rájuk. Miért nem űzi ki ezeket a gonosz embereket, ezeket a fehér ördögöket a felséges özvegy?

Az özvegy anyacsászárnő, Cu Hsi .erős akaratú, erős kezű nő volt, valójában ő uralkodott a Mennyei Birodalom népe felett. Az unokaöccse, gyenge,

(Folytatás az 5. oldalon)

— Tőled semmit. Inkább a javadat akarnám. Irdd alá ezt a nevemre szóló hitlevelet. Fölmék vele a budai basához, vagy Rudolf tushoz Prágába. Megenősittetni az átkozott ' Bástától megrabolt vásártartási jogunkat!

— Bolond vagy te Mátyás! Bolond polgár! Szóiba se állnak veled, hanem fölnégyeltetnek. De az is lehet, hogy engem akarsz csúffá tenni. Nem írok alá semmit! Hallod, Bor ege tő? ! Le is út, föl is; út, ipusztulj innét! Haggy magamra az én bánatommal! Keserves Isten! - — szomorodott el Nusz Mihály és erőtlen részegségében Borégető felé rúgott. De csak annyit ért vele, hogy a papucsa elröpült. Látni való volt, hogy egy tiszta pillanat után, még inkább letelhette a szesz gőze.

Borégető arra gondolt, fölhivja-e a szolgálatára várakozzó két legényt? Aztán nem látva szükségét, hát egyszerűen megragadta Nusz Mihály elarnyedt karját, de még előbb oda

sűlyedni, repedezni, málladozni A tetejéről tizesével ugrottak le j a cserepek, itt-ott úgy festett a j tetőváz, mint az erős getihss r ember bordája. Mindenki elke- e rülte, már csak a pestistemető okából is. Megtört a régi büszkeség. c

t

De megkeseredett erre Má- i tyás mester. Meg is üzente ^ Nusz Mihálynak és a többinek, y hogy ha ő még egyszer felemel- , heti a kézit, menten kitakaró- j dik az irhájuk aiói a lélek. Egy- ^ előre azonban be kellett húzni a z bagariát. II. Rákóczi György , lengyelországi vállalata nyo- J mán a tatár még ott járt vala- f női Biharban, Csongrádiján. ( Nem lehetett tudni, mikor, mer- ( re tér-, És nem tér-e éppen erre . vissza? Mert egyetlen ezüst , váltópénz nem sok, annyi sem ( maradt a polgárok ládáiban. A y tatár pedig, ha jó kedvében lel- ] ték, megnyúzta még azt is, aki , váltságot fizetett. A* polgárok hát kusliadtak. örvendtek, ha egyik nap telik a másik után. j Még igy is, esténként-reggelen- i ként megtapogatták a tulajdon 1 nyakukat, hogy vájjon rajta i van-e még a fejük? '

Borégető azonban most sem adta meg magát Mindég újat * akart. Most is kifundált valamit. A házát kiürítette, a pereputtyát, gondosan szétrakta ; valahol az Aranyos-völgyi fal- i vakban. Ő pedig fölkerekedett ( avval, hogy egyenesen Budára i mén. Szerencsét próbálni, gon- | dolta, de Nusz Mihálynak egye- i bet mondott. Mert egy napon nagyalázatosan beállított a bi- ; róhoz. Óriási nagy piros ember , volt Mátyás. Simára sikált szén , fekete hajjal. Az orcája kivilágra úgy tűnt, mintha viaszból lenne és ráadásul kiföstve. De a szakállnak nyoma sem volt rajta. Sok menyecske megirigyelhette volna, de különösen a bajusza táját. Ereje és hangja, mint egy bölömbikáé. Az esze rugója is. hirtelen ugrott, j

— No biró uram, megkövetem alázattal, lenne egy tisztes peicióm, — kezdte bekeríteni Nusz Mihály uramat. Fényesre kefé'it papos kalapját forgatta az ujjaival, mintha adóelengedésért instanciázna. Pedig akkor már nem hajtottak az adóért senkit. A városi számadási könyveket megrágosálták az egefrek.

— Lenne egy tisztes petícióm, — ismételte a mondókát Mátyás. Mert látta, hogy a biró rá sem hederit. Talán mert gyanakodott. Rövidlátó szemeivel csak az ablaka önkarikáit nézte, örökké fázós, kopasz fején pöttyedten ült egy rojtos sapka. Bajuszában és rusnya, vürhenyes szakállábán ételma. adékok éktelenkedtek. Rongyos hálóköpenyiben ült az asztalnál, a papucsból kilógott a lábaujja hegye. Előtte több billikom sorakozott s egy nagy fonott üveg, valamennyi üresen. Ez is olyanná vált, mint egy kifordított guba, — gondolta Mátyás, — mióta Nuszné asszonyságot is kivitték a dinnyés kertbe a többivel.

A biró fejéből lassan tisztult a köd. i

— Miben sántikálsz, te Borégető? Se borom, se egy vak

a kalamárist és a tolat, éa a biró kezével, őmaga aláírta a hitlevelet. Jött-ment a házban, mint otthon; még a pecsétet is elkészítette a levélhez.

Miben is Borégető Mátyás ciéhmester és kolozsvári szenátor a tanácstól fölhataimaztatik arra, hogy a császári seregek számára élelmet szerezzen be. Éppen ott, ahol a legjobbnak találja. A tanács nevében, mintegy a rája kirótt kötelesség végrehajtójaként. (Bvégből kéretnek minden katonai és polgári helyek, hogy nevezett Borég? tő Mátyás ce'lhmesternek és szenátornak szabad mozgást engedjenek, még Biharon túl, a csatolt részeken is. Kéretik ez annál inkább, minthogy a tanács legfőbb gondjának tekinti őfelsége seregeinek ellátásához hozzájárulni. Nevezettnél érdemesebb ember erre a célra nem találtatik etcetera.

Mi történt azután, senki sem jegyezte föl. Csak annyit, hogy

Az 1956-os szabadságharc legmegrázóbb leírása. Szép, finom szerelmi történettel. Rendelje meg bármelyik magyar könyvkereskedésben, vagy újságárusitónál, vagy közvetlen a KMU Kereskedelmi Osztályánál, 210 Sherbrook St. Winnipeg, Man.

MAJTHÉNYI GYÖRGY

ARANYMÁLINKó

másnap reggel ott találták Nusz Mihály uramat elnyúlva hiányos ruházatától is megfőszva. Kezén, karján, lábán kék foltok éktelenkedtek. Biztosan össze-vissza ütötte magát lefőljáiva részegen.

Borégető eltűnt. A kis kollégium tovább rogyadozott. Nusz Mihály is. elköltözött másnap a dinnyés kertekbe. Voltak akik arról beszéltek, hogy a halála bizonyos egyéb testrészein is fölfedezett lcék foltok miatt, nem egészen természetes utón állott be. De ezt a beszédet is, mint annyi mást, elnyelni látszott a rohanó idő. A városban zajlott minden a maga rendjén. Azaz semmi sem zajlott a rendjén, mert a sarcok és hadak folytáni nagy szegénység igen rendhagyó állapotot teremtett. Mint közönségesen, igy volt ez mindenfelé.

Egyszer aztán a szabók bástyája környékén lakók arra lettek figyelmesek, hogy Borégető régen elhagyó ct házából éjjelente derékvastagságu füst csavarodik föl az égnek. Persze suttogni kezdtek a népek. Volt aki hirelte, hogy tulajdon «izemével látta Mátyást egy éjjel, amint Torda hányába kapkodta sebesen a csizmáit. Mind többen tanúsították hirt, hát igaznak kellett lennie. Borégető ismét fölbu/kkant a városon. Egyszeriben oda teremtette a régi háznópét, hajdani legényeit is beleértve. Éjjelente, ha borús volt, szuroklángnál kívülbévül pallérozták a házat. Tetőgerendákat raktak és piros cserepeket rája. Csavarodott a füst ki a kéményen, mert szántani kellett a nagy hirtelenében tatarozott falakat. S amikor ez is megvolt, az asszonynép csak sütött-főzött megállás nélkül. Mátyás meg a legényeivel különleges borokat égetett. Kéményfüst, ételszag f öltöméit kelt a szegénységben. Az ped g volt bőven.

Mikor már senki sem félt a kísértetektől, kezdték is környékezni a népek a házbélieket. Azok csak annyit mondtak, hogy a sokesztendős kormot

(Folytatás a 8. oldalon)

ÁLOM ÉS ÉBREDÉS

— Irta: GÁBOR EMII----— Na, vigyétek, Isten nevében, — mondta Vugriüos bácsi.

A szán elcsilingelt. Lassan ballagtak fölfelé. Az egyik

béresdakásba benyitott Vugries bácsi s Oltót is maga után intette. Az asszony valami tésztát szűrt a tűzhelynél, a férfi raelegi vízben mosdott, csak úgy gőzölgött a teste, a csikós dunyhával letakart ágyból meg kis gyerekfej nézett rájuk. Tisztelettel: köszöntötték a belépőket, és engedelmet kértek, hogy ilyen rendetlenségben vannak.

— Hogy van a kis Julisa? — kérdezte Vugriics bácsi s az ágyhoz lépett.

A gyerek játékosan bújt fejével a dunyha alá és mosolygott.

— Jól van már, bálistennek, köszönöm kérdését,, — mondta az asszony. — A íorróságai miár elmúltak.

— Azt már én is látom, hogy jobban van, — mondta i az öregúr, — de tudja-e már végig a Miatyánkot? — és a zsebéből ezüstpapirba csomagolt apró süteményt vett “elő. — Látod-e ezt, Juliea? Ha elmondod szépen, neked adom. Finom dolog, ez, és ahogy meg eszed, tüstént meggyógyulsz.

Az anyja noszogatta a kicsit, az apja is szólt neki, végre neMklurálta magát, behunyta a szemét, és szajkómódra elbújta. Vuigrics bácsi megdicsérte, odaadta neki a süteményt, és gyönyörködött a gyerek örömében.

Az asszony odasettenkedett.

— Tessék már mondani, igaz, hoigy az Omdrej a Gyúró utáni bánatában betegedett riieig? A népek azt beszélik.

Vugriics bácsi fölfcacagott.

— Halja, tanár úr? így keletkeznek a Legendák. No, majd szétoszlatjuk. Tudja, dúsa moja, (ha Öndrej el nem patkói, hát a hó|hér tekeri ki a nyakát.

— Jézis Máriá!

Az asszony majd leforrázta magát, úgy odalett a döbbenettől. A férfit is mieigrenditette az eset. Most hallotta csak, mert nem beszélt a falubeliek közül még ma senkivei Igaz ezivvel sziarnyüIködött.

— 151 -— Itt kapta be a golyót, — mutatta a combján. — Persze az bevitte a piszkos ruhája foszlányait is ... A vérmérgezéshez nem sok kell, tudom, láttam már néhány esetet. De hogy ilyen hamar ...

Izgatottan beszélt. Elmondta, hogy Ondrejnek az árpát keletit volna megforgatnia. Délután, amikor végigjárt mindent, azt is- meg akarta nézni, mennyiiie haladt. Hát ott találta a magtárban, az árpán, nyögött, félrelbeszélt s alig ismerte meg öt. Nosza bervitette a kamrájába, Jozsóval meg Pongyeiokkal leszedette róla a ruhát, az egyik vénasszonmyal meg vizes ruhát hozatott, borongatásnak. Hát nem akarta a ruháját engedni. Még neki is fognia kellett az egyik karját, hogy lehúzhassák róla.

— Sejtettem én,, — mondta Oltó. — Sehogyse tetszett nekem ez a legény. De amikor Gyúró váltig azt hangoztatta, hogy kicsi ember volt ...

— Kicsi! Hát bizonyosan csúszott a havon ... Aztán jól láthatott-e halálos szúrással a hátában? Csak a nagyságos asszonyt szeretném megkímélni az izgalomtól. Bizonyára nagyon a szivére veszi majd s nem alszik ...

— Hát hallgassuk el.

— Lehet is azt! Az embereknek megmondtam ugyan, hogy ne lármázzák föl a falut, dehát azért estére mindenki tudni fogja. Meg aztán a nyomozást se szabad félrevezetni:

Hallgattak. Az öregúr az elaludt szivarját élesztgette, Oltón a sors szövevényességén gondolkozott.

— Szegény Zuzka! — mondta aztán. — Ketten is boldoggá akarták tenni és most senkije se maradt ...

Az kopogták. Pongyelok volt. Jelenteni jött, hoigy a szán

kész.

— No, jövök mindjárt, — mondta Vugrics bácsi s azzal sebtiben megirt egy cédulát a kórházinak, egyet meg a csendőr ségtnek.

Aztán lementek. A szánt a béresházak előtt á’lott. Ketten emelték rá Omdlrejt. Vacogott, értelmetlen szavakat hadart és kísértetiesen nyögött. Nagy subát tettek rá és hevederrel rákötötték. Oltó. borzadva nézte elváltozott arcát, üvegesfényü szemét, soványan előtreiugró keselyüorrát.

— 150 —