Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-13 / 7. szám

Az újvidéki Fórum kiadásá­ban Jugoszláviai magyar elbe­szélők antológiája” gi-mimel 1975 fezén move ilagyüjtemény jelent meg, mely az 1945 utáni délvi­déki magyar novellairodalom legsikerültebb alkotásait fogta össze egy kötetbe. A gyűjte­mény szerkesztője: Tornán László, miig a válogatást Bori Imre, az újvidéki egyetem ma­gyar irodalom tanára, Juhász Géza, a Fórum igazgatója és Szeli István, a Hungarológiai Intézet igazgatója végezte. ((Magyar Képes Újság. 1975. 2. 1.) * * * Az Amerikai Román Katoli­kusok Egyesülete (Association of Romanian Catholics of Ame­rica, Inc. (1975. évi közgyűlését a pennsylvaniai Sharon-ban tar tóttá. Jelenleg az Egyesült Álla­mokiban 18 román katolikus egyházközség van, melyek a területileg illetékes amerikai püspöki ségek jogliatáskörébe tartoznak1. Az 1975. évi közgyű­lésnek legfőbib célja ez egyház­községek szerves összefogása volt, előkészítéséül annak, hogy e román egyházközségek külön román püspökséggé alakulja­nak. Jelenleg M-s-gr. Ostaivian Bariea a román egy|házküzsé­­gek apostoli vikáriusa. (A ma­gyarságnak jóval több katoli­kus plébániája vám mind az Egyesült Államokban, mind Ka­nadában, de sem külön aposto­li vikáriusuk sincs, még kevésb­­bé remélik azt, hogy külön ma­gyar püspökségbe tömörülhet­nének. Miért?) (Univers Catholic Bulletin, 1975. 7. 18.) * JK * Eszék Zágráb. Blume és S-pa­­lato után Horvátország negye­dik egyetemi városa lett. Az eszéki egyetem a már meglévő közgazdasági, mezőgazdasági­­eíeliniszeri-teoiilníológiaii kaer, a tanárképző főiskolla és a zág­rábi zeneművészeti akadémia eszéki tagozata összefogásából alakult meg. A Horvátországi Magyarok Szövetségének most feltétlenül arra kellene töreked­nie, hogy az újvidéki egyetem­hez hasonlóaln az eszéki egye­tem is kapjon magyar tanszé­ket a baranyai és szlavóniai magyar iskolák tanítói és ta­nári kara utánpótlásának biz­tosítására. UMagyar Képes Újság', 1975. 6. 15.) Szent Száva, a szerb pravo­szláv egyház 1975-76-ra szent­évet hirdetett. Ebiből az alka­lomból a délvidéki magyarok katolikusok lapja a (belgrádi Blagovest nyomán hosszabb cikket közölt Szent Száváról. Szent Száváinak kétségtelen ér­deme, hogy a szerb egyházat a szeilb nemzeti gondolat bás­tyájává építette ki. Ez a pra­voszláv szerb egyház mentette át a szerb nemzeti gondolatot a török hódoltság ötszáz esz­tendeje alatt s ez a szerb egy­ház tette lehetővé, hogy a szerbség e török uralom alatt népi határait messze északra és nyugatra kiterjessze. Ez a szerb egyház volt a nagyszerű gondo­latnak hordozója, s ennek tulaj­donítható, hogy a török uralom alól alig felszabadult kis szer­biai fejedelemség nyomban programmjába vette Nagy Du­sán cár középkori birodalmá­nak visszaállítását, beleértve j most már Horvát^Szlavonor­­szágot és a magyar Délvidéket is. Természetesen mindez nincs heten a Hitélet cikkében, de ne­­kük szabadföldi, magyaroknak jó erre emlékeznünk. (Hitélet, 1975. november.) * * * Dr. Josip Mirnics, az újvidéki egyetem történésze 1974-bein a Vajdasági Történeti Intézet ki­adásában megjelent “Nemei u Backoj u drugom svetskom ra­­tu” A bácskai németek a máso­dik világháború idején) c. köny­vére 1975 őiszén Johann Wüscht válaszolt “Die magyarische Ok­kupation der Bätsch ka 1941- 1944” c. munkájával. Johann Wüscht érthetetlen módon nem Mirnics adtainak megcáfolásá­ra helyezi a fősulyt, hanem, mint az Írása címéből is sejte­ni lelhet, a magyarokat teszi ki­zárólagosan felelőssé mindazért a sérelemért, mely a délvidéki szerbséget 1941 és 1944 közt érte. írásának központi témája az 1942. évi újvidéki rázzia, a­­nélkü'l azonban, hogy e razziát kiváltói kommunista partizán­­akcióiét kellően kihangsúlyoz­ta voínsa s' hogy utalt volna arra a tényre — melyet a kommu­nisták ma már elismernek — hogy e razzia eredményeképen a szerb kommunista szervezke­­kedési egészen 1944 nyaráig tel­jesein megbénult. H.E. Nagyapám háza előtt állt egy nagyon szép fenyőfa. Minden­ki megbámulta, amire igen büszke volt s ha dicsérték szép­ségét, szívesen emlegette: A nagyapám ültette! — A sudár fenyő is büszke volt. Különösen akkor, amikor körülötte már minden fa lomlbjátvesztve kopá­rak-. nyújtogatta ágait, az övén pedig elkezdett sziporkázni a téli napsütésben az éjjel hullott hó. Dölyfösen csuifolkodva inte­getett sivár, kopasz, szomorú szomszédjainak: Látjátok, mi­lyen szép vagyok! dicsekedett elbizakodottan. 'Most még sze bb lettem; ezek a hópamacsok va­lósággal f öldiszitettek! ... Jött azonban erre még több hó, mert gondolta Télapó: Ha ennyire tetszik -neked, fenyő, a hóékesség, ám legyen akaratod szerint! — Oulott sűrűn hát a hó. Hiába tiltakozott most a fenyő, hogy jóból is megárt a sok! Csak hullott a hó. A fe­nyő ágai roskadozva meghajol­tak és, sóhajtották: Bárcsak jönne már a megváltó szél! S lám! kétszer sem kellett mondaniuk; a mindig féltékeny Szé(kisasszony már is útra kelt. Nagy sebbel-lobbal érkezett, dúlt-fúít, majd ahogy jött. úgy el is ment, letördelve a leghi­­vaikodóbb ágakat . . . A fenyő most már későin pa­naszkodott, hogy nem így gon­dolta, nem ilyen erőszakos vál­tozást akart. * * * Fr. A. ajánlja a következő “Kilenced-imát”: “Jóságos Ot­tokár püspök, aki a Szentlélek­­tő! csodálatosan támogatva, élő szavaddal, írásaiddal, e.ész munkás, életeddel hathatósan előmozdítottad Isten dicsőségé­re a lelkek üdvösségét, bizalom­mal kérem közbenjárásod a mi Urunk Jézus Krisztusnál, (hogy elnyeljem azt a kegyelmet, a­­mit szivem esészbuzgóságával és alázattal Eléje terjesztek . . . ígérem, hogy eredméhyes köz­benjárásodról nem feledkezem, meg, hanem alávetve magam ! az Egyház idevonatkozó rendel­kezéseinek fogom mindenütt ölömmel hirdetni. Ámen. — Mi­­atyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy. Dicsőség. Ajánlatos a kilenced alatt a szentségekhez járulni. Az imameghallgatásokat kér­jük a lap Szerkesztőség éhek je­lenteni. Az 1956-os szabadságharc leg­megrázóbb leírása. Szép, fi om szerelmi történettel. Rendelje meg bármelyik magyar köny kereskedésben, vagy újsár- r sítónál, vagy közvetlen a KM J Kereskedelmi Osztályánál, 211 Sherbrook St. Wir.n peg Man A gimnáziumban okos s sok­szor izes latin bölcsességeket ta múltúnk majdani rögös útjaink eligazító szabályaiként. — Meg fogadtuk-e tanácsaikat? őszin­tén megvallva, csak igen rit­kán ... Pedig hányszor jelen­tette ki tanárunk szigorúan kö­rülpillantva az osztályon: “Cá­folhatatlan szentenciák ezek!” Egy másik alkalommal valóság­gal dörögte: “Olyan szabály ez is, amelynek betartása boldo­gulásuk biztosítéka leend!” A- vagy így szólt: ellentmondást nem türően: “Ez az igazság! higyjék el ...!” — Azután igy sohasem magyarázott tovább. Mi, engedelmes diákok, bár nem sokat értettünk meg az öreg bölcsességekből, szorgal­masan bemagoltuk a szép latin mondásokat. Szerencsére nagyapám nem elégedett meg az ilyen sommás megoldású oktatással. ‘Szeretett a dolgok velejére rámutatni, a A BIBLIÁBÓL “Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh ma­­gasságos Isten! Mikor félnem kellene is, én bízom te Benned. — Isten által dicsekedem az Ö igéjével; az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthat­na nékem?” (Zsolt. 56:3-5.) KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 maga tréfás módján előttünk azok lényegét föltárni. — így Sallustius remek szentenciáját amely szerint “az egyetértés növeli a kis dolgokat, az egye­netlenség a legnagyobbakat is szétrombolja” (Conc.ordia par­­vae res crescent, disordia maximae dilabuntur) a kjövet­­kezőkép világította meg: “(Mindenki örült szülőfalum­ban, amikor enyhe szellő jelez­te a tavasz érkezését. Egyedül Péter bácsi, aki okos ember hí­rében állt, rázta fejét, mondo­gatva: Minden éremnek két ol­dala van ... Ez a szellő még nagy bajt hozhat . .. Majd meg­látják!” Ki hitt vona olyen sötét jós­latnak a születő tavsz nagy öröméiben, Ihiszen a vidámság együtt jár a gondatlansággal. Két nap múlva a folyó jégpán­célja nagy dörrenéssel fölsza­ladt. A gátak nyomorúságosak voltak s a viz szintje szem.áto­­mást növekedett. A hirtelen ol­vadás, ami tegnap még örö­münkre volt, most a katasztró­fa jeleit hordozva, igazolni kezd te Péter bácsit. A haj kikerül ihe - tétlenné vált s az árvíz csak­hamar az egész községet súj­totta. Az embereket a vakré­­mület valósággal megbénította. Három szörnyű nap utáni a pusztító viz ugyanolyan gyor­san eltűnt, mint ahogyan ránk­­szakadt. Ekkor azonban nem tudhattuk, vájjon most nem még inkább megzavarodottak-e a csapás áldozatai, mint ami­kor érte őket. Midenki fejét vesztve az első akart lenni, a­­kin segítenek. Mindegyik hoz­záfogott a maga nevetséges eszközeivel ottlhana javításá­hoz. A falu megtelt kiabálással, szégyenletes zűrzavarral. Min­denki össze-vissza szaladgált és ordítozott. Nagybátyám kalapá­csot akart, ugyanazt szomszéd- | ja. Pali bá’t, az ácsot majd szét­tépték. Jöjjön azonnal hozzám! — követelődzött Mari néni. U- gyanigy nem tudom, még há­nyán ... Ezúttal az emberek hulláma szabadult el. Rózsi né­ni csúnya .szitkok között ki a­­karta tépni Rita kezéből azt a fűrészt, amit ez Lajos bácsitól ugyancsak heves vita után szer­zett meg. (Rita néni ma is; es­küszik, hogy holta napjáig sem felejti el mindezt.) A falu valóságos Bábel lett, ahol az emberek többé nem ér­tik egymást. Az önzés hosszú időre megmérgezte a falumbé- Uek szívélyes kapcsolatait. S ami természetes, a helyreállító munkák alig haladtak előre. — Péter bácsi csak nézte a káoszt es vart, mert a bölcs sohasem siet. Azután vasárnap a temp­lom lépcsőjén megállt és csönd­re intve minket igy szólt: Vagy egy hete figyelem magukat, hogyan rohangálnak j óbbra­­barna, vitatkoznak, veszeksze­nek s a munka, természetesen, egy lépést sem megy előre. Há­zuk, istállójuk most még rozo­­j gább, mint amikor elöntötte az i árvíz ... Ez szégyen! Senkit sem akarok megróni ezért, sem parancsolgatni' valakinek, de szeretnék két javaslatot tenni. (Akik előbb még morogtak, aiöit azok is halljuk, habjuk! kiáltással csatlakoztak az alább már dermedjen hallgatókhoz.) A nagy csöndben azután Pé­ter bácsi igy szólt: Nos, először azt ajánlom húzzanak sorsot, hogy tudják, milyes sorrendben fognak, a .munkához. Másod­szor azt: alakítsanak csoporto­kat a javítások elvégzésiére. Szerencsére a javaslatok tet­szésre találtak. Apám nagy szál makalapjába kerültek a nevek­kel a .Cédulák, amiket kis hú­gom húzott ki egymás után. Pé­ter bácsi pedig olvasta jó han­gosan a sorrendet megállapító neveket: Nagy Lajos, Kovács Pál, Kői ősi Jánosné 'éfe igy to­vább. — A munkacsoportok is mindjárt megalakultak s. igy először Nagyékihoz mentek dol- i gozni, azután Kováciséfchoz és rendre a többiekhez, ahogy kö­vetelte a sorshúzás eredménye. Hála ennek a kaláka-rend­­szerü, jólszervezett fáradozás­nak, a munka szépen haladt s alig telt egy hét, már nyoma sem igen maradt a pusztító ár­vízinek. Hogy azonban a teljes igazat mondjam, fűzte hozzá nagy­apám, Kakas. Gyula nem fogad­ta el Péter bá’ javaslatát. — Magam ura, magam gazdája voltam s az is maradok, szi­szegte Kakas mérgesen fogai között. Ne parancsol jóm nekem senki! Így történt, hogy míg a töb­bi ház már kijavítva állt, Ka­kaséké még mindig romhalmaz­ként éktelenkedett.” majtnÉNvi György 3 Erdély változása cimmel 360 oldalas, nagyszabású könyv je­lent meg dr. Illyés Elemér erdé­lyi író tollából, aki nemrég bejárta Erdélyt s annak minden problémáját alaposan tanulmá­nyozta. A könyv Münchenben jelent meg, az Aurora kiadásá­ban, ahova a szerző Portugáliá­ból féléve telepedett át. Az érté­kes mü 16 fejezetben részliletes szakavatottsággai tárgyalja az utóbbi 30 évben végbement változásokat: a magyar kisebb­ség jogi helyzetét, a népesedés, gondjait, az iskolaügy buktatóit és az iskolahálózat fokozatos szétrombolását, a közművelő­dést és az iskolán kívüli népne­velést, a színjátszás sorsfordu­lóit, az írott magyar szó tér­­veszteségét és a magyar nyelvű könyvkiadás ikorlátait, a ma­gyar tudományosság lassú sor­vasztását és; a nemzeti történe­lem kiiktatását, a zenei- és képzőművészeti élet lehetősé­geit és más; égető kérdéseket. A könyv ára 10 dollár, megrendel­hető a szerzőnél: Dr. Elemér Illyés, 8166, Neuhaus (Óbb. Aiplspitzstr. 8-a; West Germa­ny. * * * Koréh Ferenc ügyvezető el­nökünk (képviselte az Amerikai Erdélyi .Szövetséget a Kanadai Magyar 'Szövetség által össze­hívott magyar világkonferen­cián, mely dr. Nagy Györgyöt, volt magyar külügyminiszté­­riumi titkárt választotta meg a további szervezési teendők ve­zetésére, arravaló, tapasztalt, népszerű személyt, aki a Kana­dai Magyar (Szövetségi elnöke. * * * Dr. Albrecht Dezső v. or­szággyűlési képviselő, Szövet­ségünk tagja, az egykori. Erdé­lyi Párt ügyvezető alelnöke Pá­rizsiban a Katolikus Magyar E- gyetemi Mozgalom előadásso­rozatának keretében Márton Áron erdélyi püspökről tartott igen jól összeállított előadást a párizsi katolikus misszió kis­termében. (K.IM.V. augusztus 3.) * * A Carpathian Observer júliu­si számát, mely a román ke­reskedelmi szerződés kongresz­­sziusi jóváhagyása ellen foglalt állást, & tanulmányt közölt a romániai vallásüldözésekről. Lőte Lajos szerkesztő, a cleve­landi Erdélyi Bizottság elnöke, megküldette a kongresszus ösz­­szes tagjainak. A kiadvány évi előfizetési dija 4 dollár s meg­rendelhető Lázál Gábor titkár­nál, 1542 Belle Avenue, Cleve­land, Ohio, USA. 44107, címen. * * * “Erdély” címen rendezett elő­adást júniusiban a caxacasi Ma­gyar Házban (Venezuela) a Caracas! Magyar Történelmi társaság. A bevezetőt Vladár Pál elnök tartotta, Vladár -Ervin adott történelmi áttekintést, majd az elnök beszélt a nem­zetiségi térkép kialakulásáról. “Utazás Erdélyben” cimmel Cserhalmy Sándor tartott álló­éi* mozgóképes előadást. Az er­délyi irodalmat Rózán ich István ismertette, a öaiibi Újság szer­kesztője. Erdélyi 'népdalokat közvetített .hangszalagról ösz­­szekötő szöveggel dr. Kertész Tivadar. A színvonalas előadás a Székely Himnusz eíéneklésé­­vel fejeződött be. •i* ^ 'Í1 A nyugatnémet Süddeutsche Zeitung (München, 1975 május 2.) “Kincskeresés Romániában — Az állam meg akarja kapa­rintani a magántulajdonban le­vő műkincseket” cimmel felhá­borodott cikket közölt Románia ellen, gúnyosan foglalkozva Vasile Dragu, a Történelmi és Mükinícsemlékek igazgatósága vezetőjének a bukaresti Neuer Weg eimü német napilap szá­mára adott nyilatkozatával. Az Osteuropa eimü. tudomá­nyos folyóirat (München) idei első száma komoly tanulmányt közölt az erdélyi kisebbségek helyzetéről, az iskolaűgyben őket sújtó igazságtalanságok­ról. (HADAK ÚTJA, München, július.) Ne várja jel hívásún kát— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! A new yorki Pilvax Kiadóvállalatnál most jelent meg FLÓRIÁN TIBOR KESERŰ GYÖKÉREN erdélyi származású magyar iró eimü verseskötete. A 176 oldalas, vászonkötéses könyv fedőlapját és 10 illusztrációját ŐSZE ANDRÁS a neves ezotrász- lés festőművész készítette. A könyv megrendel­hető -a szerzőnél: Flórián Tibor, ,3 Mountain View Drive, New Milford, Conn. 06776, U.S.A. Ára: $6.50 és 50 cent postaköltség és csomagolás az Egyesült Államokban, v75 Pent külföldre. ARANYMÁLINKó Winnipeg, Man. 1976. febr. 13. RÖVID HÍREK LAJOSSY SÁNDOR: VALÓSÁG ÉS ÁLOM Oly jó volna bizonyosat tudni . a (nagy Mindenségről, melynek parányi része vagyunk csak emberek: a földünk is csak egy a isok közül, s a véges-végtelen vesz -minket körül . Boldog, aki (hisz és szeret! A (boldogság és álom ikertestvérek, i s egyik a másik nélkül szegény. Mi álmodva dolgozunk, dolgozva álmodunk, és életünk egy (szines (regény ... Mert minden valóság és minden álom: Isten arca ragyog át a múlandóságon. IRECS GERő: AZ EGYETÉRTÉSRŐL (Kicsiknek, nagyoknak tanitómese.) Elszakított területeink hírei ÍRECS GERŐ: FENYŐ-MESE (Dölyfös elégedetlenkedőknek.) XXVI. A vacsora kissé nyomott hangulatban folyt le. Vugrics bácsi nem titkolhatta .el, hogy Ondiéj beteg lett és a kórháziba vitette, de Oltó tegnap kifejezett gyanúja alapján Dúisné azon­nal tisztában, volt a Helyzettel. Iinkább harag fogta el, mint fé­lelem. Oltóval való tegnapi -beszélgetése után. csupa szépet vár. a mai naptól, a lelke kellemes dolgokra rendelkedett be. vám jóleső, édes feszültség játszott az idegeiben, a szive megtelt i-é Háramló reménységgel, képzelete a regem sóvárgott (boldog­ság, képeit ttündököltette elébe, és íme, a valóság visszájára fordít mindent, egy tragédia árnyait -lengeti feléje & fojtott le­vegőjével még, az ő asztala körül ülőket is megnyomja. Vugriics bácsi erőiköellik ugyan, hogy másra terelje a beszédet, de a szándékosság megérzik a -szaván. Oltó pedig nem is erőlködik. Arca .megnyúlt, fanyalogva szól egy-egy szót, mintha a lelke másutt járna, az ételből éppen csak vesz, és ő reá jóformán asm is pillant ... Nem értette Oltót. A tegnapiak után egészen más vi­selkedést várt tőé-e, sőt attól tartott, hogy esetleg vissza ke l utasítania a /bizalmasságnak egy-egy meggondolatlan megnyil­vánulását, mert a férfiak néha többet engednek meg magúk­nak, mint amennyire a nők feljogosítják őket. Es mégis csupa várakozás volt Egy tekintetet várt, egy szót talán, amelyet csak ők ketten értenek meg s amely éppen ezért híd léhete t volna a tegnap és a ima között. Elnyomta a csalódottságát, mo­solyogni próbált, fölemelte a poharát és bort kért bele, koc­cintott is Oltóival, ábibáni -a his zeniben, ’hogy a bor talán, meg­változtatja a fiú hangulatát, de Oltó csak arcat beidegzett ud­variasságával válaszolt. Azt hitte, hogy Vugriics bácsi jelenléte feszélyezi Oltót, és most már nyugtalanul várta az öregúr t - vozásét. Idő előtt szólította be a kisebbik cselédet s kühlt • aludni a gyerekeket, aztán nyugtalanságtól hajtva, maga is fői­kéit egy ipillanatira. szinte jelezve az asztalbontást, és újra He­lyet foglalt. Az öregúr csakugyan nem maradt tovább. Dúsné nagyon sz-ciutetreiniéltóan búcsúzott tőle, és még vigasztalta is: Ne vé­gié annyira a szivére az esetet, 4- mondta. — Éa már túltet­te. 4 magam rajta. — 152 -t — Lemegyek a napokiban Guszti bácsihoz és .megkérdem, •— gondolta aztán, és ez kissé megnyugtatta. De azért sok minden hánykolódott még -benne, és teljesen lehiggadni nem tudott. Vacsora előtt még járni akart egyet, hogy kiiszellőztesse a fejét. An a -A- gondolt, hogy benéz még egyszer Bohusékhoz: kiszeiwedett-e már szegény Gyúró? A lépcsőn Vugrics bácsi jött vele szemben. Az öregúr megállította. — Ráér néhány percre? — s a szobájába hívta. Oltó csodálkozva nézett rá. Fedindultnak látta. Történt valami? ■ Vugriics bácsi csak bent, a szobájában felelt. — Gyúró meghalt, — mondta tompán s megrángatta a bajuszát. Oltó azt hitte, -hogy' az elér zékenyíülését palástolja, és­­■csak annyit mondott: -Szegény. Az öreg-úr meg járt-kelt, a ei­­garettás dobozt az asztalra tette, megkínálta Oltót, maga leha­rapta egy szivarnak a végét, és köpködve a dohánymorzsalé­­kot, azt mondta: — Ondre-j is- . ,. —- Ondre-j is . .. — Ondrcj? — kiáltott fel Oltó s a gyufa majd a körmére 'igeit. — Ond.tr meghalt? — Még nem egészen. Most vitettem a kórüiázba: brantot kapott a gazember. — Brantot? Hogy-hogy . . . Délelőtt is rosszul volt már. .. de üogy brantot kapott! Mitől! — Hát egész üszkös már a seOe, a iába niegdagadt. végig, barna, meg lllás és a liasatája is zöldül . . . Persze, a nyakát féltette a bitang, de igy is rámegy, nem segít rajta már cmmiiéle doktor, — -mondta fel-indultán. Oltó vsak bámult, nem értette. Újra mondani- kezdte, begy dticteit, amikor találkozott vele a pajtáná’, milyen rosz­­-szul volt, de Vuyrtis bácsi csak legyintett a kezével és ránézett. Abban a pillanatban világos lett Oltó előtt i- a dolog. De az izgalomtól remegve alig iúita kinyögni: — Hát mégis ő volt? Vugrics 1 ácsi hevesen bólogatott.- 149 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents