Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-13 / 7. szám
Winnipeg, Man. 1976. febr. 13. SZIRMAI ENDRE: Újabb adalékok a Kalangya korszak történetéhez (Folytatás!) ^ j|j BENCZE BOLDIZSÁR LEVELEIBŐL A) Szirmai Károlyhoz 1. Algier, 1933. IX. 10. Drága barátain, enged meg, hogy régi, testvéri ‘bizalmassággal szólítsalak, tálán még emlékszel rám a Kalangya berkeiből. Azóta sok mindenfelé vonszolt magával az élet s többek között Magyarország, Ausztria, ‘Olasz- és Fran ciaországon át idáig: Afrika partjára. Mindezek okát talán később kifejtem előtted, amenynyíben az érdekelni fog. Nem veszed ugye zokon, lrogy néhány irkafirkámmai innen kereslek fel, mint áldott és isteniben ‘boldogult Kornél mesterünk hivatott utódját. Ha megérdemlőm, a Te szempontodból is, add nekem jóakaratra kollegiális támogatásodat az érvényesülés terén. Bizom érzem, hogy Nálad Sem a papírkosár résszére dolgozom majd. Nagyon fájt, hogy indulástok idejében Bencz Boldizsár nem érdemelt meg Tőled egy körlevelet sem, hogy munkásságommal vegyek részt az Irodalom- Müvészet 1) hasábjain. De ne ve gyed rossz néven tőlem ezt a megemlítést. Talán az itteni nagy idegenség, a Bácskától való távolság sírta ki belőlem, mintha nem is irtani volna, nő, vedd úgy. Nagyon kérlek a mellékelt két vers 2) leküzdésére és ha időid engedi, ha nem Iharagszol csakugyan, szerezz nekem néhány boldog percet otthon, irodalmunkról s magadról irt leveleddel. Testvéri szeretettel őlel: Bencz Boldizsár. Cim. B. B. Alger (Aírique) Post. Rest. Szeretném, ha ezt a 1-2 versem nem vetnéd el s hoznád (San-Remo) alul jegyzéssel. 2. Alger, 1933. IX. 21. Kedves Szerkesztőm, ne haragudj reám, hogy ilyen sűrűn felkereslek levelemmel és Írásaimmal. Itt az idegenben Kicsit produktívabb vagyok, mint szeretett boni provánszorohan voltam. Nagyon örülnék, ha az itt mellékelt elbeszélésem csak annyira is megnyerné tetszésed, hogy egy kis helyet adnál neki az Irodalom- Művészet mellékletben. A másik, amire minden szeretetemmel és nagyrabecsülésem mel kérlek, az, hogy irj néhány sort nekem, lehetőleg postafordultával, hogy a még ez évben kiadásra szánt verseskönyvem elé készséggel irsz-e Előszót? Bizom abban, hogy nem fogod megtagadni tőlem ezt. Nagyon . arjui válaszodat, munkásod és híved: Bencz Boldizsár. Cim: Alger (Afrique), Post. Rest. 3. Alger, 1933. XI. 16. nedves jó Barátom, Végtelenül megtiszteltél so■ raiddal. Nagyon sokban megnyugtatott az, hogy részedről szeretetnek és megbecsülésnek örvendhetek. írtad, hogy akármint volt is a múltban, Kende szeret engem. Hidd el, soha nem adtam az életben senkinek okot arra, hogy valaki is szemernyi gyűlölettel legyen irántam. Hogy Ke.nde mellől elestem, én nagyon jól tudom, Csukában kell keresnem ennek indító okát. Csukával együtt dolgoztam egy éven át, ösmerem szeszélyeit. Jó fiú, csak néha — az isten tudja — anyagi rettegései kibirhatatlanok. Ő is szeretett engem, az" bizonyos, néhai Kornélunktól levelet mutathatok fel, 3) melyben Írja, hogy Csuka Zoltán annak idején, amikor a Kalangya kiadóhivatala Szabadkára tette főhadiszállását, körömszakadtáig harcolt ottani alkalmaztatásomért a sziváci tárgyalásokon. Annál kevésbé értettem meg, amikor egy levelében Zoltán barátom azt irta, hogy “Bencz Boldizsár, magát nem ismerem bciblbé”. Egyébként ma újból megható levelezésben állunk egymással. Visszatérek arra, hogy mint mint barátodat is restanciában tartasz. Kedves Károlyom, én elhiszem, sőt bízom abban, hogy Te megmaradtál annak az önzetlen barátomnak, akit Újvidéken a Habagban egy este megismertem. Emlékszel erre a találkozásunkra? Talán külsőm éc <rj.a mól tálán viselkedésem kontrasztban állt Írásaimmal, s minden valószinüség szerint nem is hatottam úgy, mint két elhivatott tollnoknak egymásra .hatni kellett volna. Ott csak Te hatottál, s most, sok idő múltán hizelgés-menten bevallhatom Neked, kérdezd Csukától is, így volt-e, mikor egy napon szeretett s ma már Istenben boldogult Kornélunkról aggasztó hírek jöttek, Zoltánnal felvetettük a legfájdalmasabb kérdést ha meghalna Kornél, ki állna, ki lenne hivatott helyére állni? Téged említettelek s azóta minden beteljesedett; az egyik, hogy Kornél itt hagyott bennünket: fájt; a másik, hogy Te élünkre álltái: örömmel tölt el. Törhetetlenül hittem, hogy Benned, mint új vezérünjkben, azzal a szeretettel öröklődik nem sok tehetségem elismerése, mint Kornélban gyökerezett, s ne vedd zokon, kedves Károiyom, ha megírom most Neked, hogy amikor a Magyar Újság 4) .szépirodalmi szerkesztője rettél, s vártam, hogy körleveledben megemlékezel rólam, s az (ma is ismeretlen okokból) ejkerülte Báesföldváromat, milyen nagyon zokon esett nekem, aki évék óta a vajdasági irodalomban tagadhatatlanul produktiv és aktiv munkás voltam 5) — akkor hónapokra kiütötte» kezemből az iránt. Sie tek örömömnek kifejezést adni, hogy október 22.-én keltezett leveled minden kétségemet eloszlatta. Boldog vagyok, hidd el, hogy Barátomnak tudhatlak. S mint barátomnak megírhatom ugye azt, hogy a Magyar Újságnál mégiscsak vaunak ellenségeim, hiszen az általad okt. 22.-én említett, közlésre szándokolt versemmel mai napig sem találkoztam. Dudás Kálmán kollégámnak az enyémiénél nagyobb tehetségére, esküszöm, nem vagyok irigy, de különösnek találom, hogy az említett dátum óta Dudással minden vasárnapi számban találkoztam^ valószínűleg' tehát igaz, hogy nem vagyok ellenségektől mentes. Hogy Kendének küldött Szenteleky megemlékezésére irt cikkemmel ugyan csak nem volt szerencsém eddig találkozni, bár Kende irta, hogy okvetlen lehozza, nem tudom fájlalni már azt sotn, hogy a Szenteleky Irodalmi Társaság tagjai sorában szerencsétlen hangzású inevemet nem találtam. Nem alkottam még semmit, be kell látnom, melyem sintos ott. Baráti érzésedre, melynek háttérbe kell szorulni irodalmi bírálatnál, nem akarok apellálni, az sincs szándékomban, J hogy kérjelek, csak amennyiben 1 közlésre érdemesnek találod itt mellékelt elbeszélésemet, akár a Kalangyában, akár a Magyar Újságban (inkább szeretném a Magyar Újságban), közöltesd. Sírig hálás lennék, jó Barátom, ha a Kalangya utóbbi számait megküldetnéd nekem. Esküszöm, nélkülözöm nagyon a magyar betűt, nekem csemege itt minden, aimi magyar szavakkal telerőv jön. Különösen, ha a Magyar Újság azon számait is küldetnéd, melyeket gondolsz, érdeklődésemre, hogy éltető irkén t hatnak, szobrod majdani felállítását keresztül 1- vinném érte. Mi lesz Koméllulmk emlékével? Bár szent sírjára kellene grandiózus emléket emelni, akár mellszobrot, akár kis mauzóleumot, nekünk Korínéi Kazinczynk volt. Ha gondolod, hogy ez a kérdés mindenékelőtt érdemes volna, sőt fel kellene vetni egy cikkben, s ha toliamat e cikket megírni elég erődnek találnád, Írjál erről nekem, kedves Barátom, néhány engedélyező sort. Magamról mit írjak? Ez az afrikai remeteségem önszámüzetés. Nagyon sokszor elfog a .'honvágy, de le kell törnöm magomban, mert nem bírom az otthoni állapotokat. Eddig is, mindig csak magamnak szerez(Folytatás a 7. oldalon) DALOLJ UNK... HOVÁ, HOVÁ OLYAN SZAPORÁN ... Hová, hová olyan szaporán, Azon a tajtékzó paripán? Bogár Imre lánya férjhez mén, Annak a lakodalmára megyek én. Ha lakodalmára megyen kend, Bunkós botot minek visz el kend? Minek ez a bunkós betéve Felvirágzott kapás nyergében? Azt a lányt aki ma férjhez .mén, Szeretőmül soká 'bírtam én, De elcsábították a szegényt, ^Elcsábította egy gaz lepényi ^ De nem esküszik meg ő vele, Legyen vele Isten kegyelme! Azért viszem ezt a nagy bunkót, Agyon ütöm a gaz csábítót! Hangzó nótára . . . Cserkész, ne félj ... Vígan, bátran előre nézz! ... fújta a osapatindulót a sok torok. A parancsnok ráuólinitott. Eszébe jutott az öszszenasonlitás, amit eddig hasztalan keresett. Bradieyban a csapatinduló testesitődött meg! .. . Cserkész, ne félj . .. Vígan, bátran előre nézz! .. . Igen, ez o!-... 'Benn az otthonban angollal kevert magyar beszéd zaja fogadta. A szénbányáikban rengeteg magyar dolgozott és a csapat javarésze künn, Amerikában született magyar legényekből állott, akikben Szarka doktor nevelgette immár második esztendeje az óbaza szeretőjét. Talán félóra hosszat foglalaí-osÉndfthJk már az' ősszé jövetelen, amikor az ablakokon betörő szaggatott, vijjogó kürtjei megakasztott miniden mozgást. Egyszerre elfakultak az arcok és a sok gyerékszem tétova, réműliit pillantással kereste a parancsnok tekintetét, miközben még .mindig zúgott a vészjel. — Isteneim, hol történt baj? — suttogta valaki. Az aggodalom fütötte kérdést a teMón— — — — » « » ■■ mm, AZ UTOLSÓ ROHAM IRTA: SZENTIVANYI JENŐ A kö&mfirthi szirénák esti hat órát jelezve ibelebúgtak a pennsylvaniai bányavidék füsttől tí.üi-ke levegőjébe. Egyenletesen, gépi imádon zúgtak, csak az elkésettek halloták úgy, mintha emberi hangon szoknának, sietésre serkentve őket. Bradley segédimérnök az az elkésettek között .is az utolsó volt és úgy loholt a bányalejáró felé, mintha kergetnék. Az igaz gatóságji épület előtt össizeroirant valakivel. — Hopp! — nyögött az orrához kapva, aztán elmosolyodot. — Te vagy az, doktor? — fújta vidáman. — Most legalább elsősegélyt nyújthatsz! Betörted az orrom! — s igenkedően hozzáfűzte: — Madár a szarka vagy nein madár? — Madár! .... Ékességednek pedig somrai baja sincs! jófajta cserkészorr! ... Lemégy? Bradley bólintott: — Ühürn! Jothmsonnafc hirtelen valami halaszthatatlan ügye akadt és engem rendeltek be helyette éjszakára. Kérlek, ments ki tehát az összejövetelen. A közkürt szavába vágott, követelőén fújva az utolsó figyelmeztetőt. Bradley nagyot ugrott: — Huh! Most már igazán elkéstem. Jó munkát! — azzal rohant is. A doktor úgy kiáltotta utána a bányakJöszönbést: — Jó szerencsét! De alakorra csapattisztje kezes- lábas munkaruhába bújt, nyurga alakja el is tűnt a fel- Tonóházban. A bányatelep orvovosa jóizüiein mosolyogva folytatta, útját s önmagával beszélgetett közben. — Hz a Johnny ... ez a Johnny! Sohasem fog megkomolyodnli! Mindent tréfára vesz. Azt hiszem, szemébe kacagna a halálnak is! — mormolta csendesen és megárt holmfirthi cserkészek otthonábó ki-csengő követelőző csörömpölése nyomta el. A parancsnak felkapta a kagylót. — Robbanás a Szent Patrick Bánya G-szintjén. Küldjétek a doktort azonnal! — darálta egy rekedt hang s megszakadt az összeköttetés. Szarka doktor a levegőibe meredt .... . G-tsziut . . . háromszáz munkás — .villantak fel előtte az adatok. — Rettenetes! .. . Mintha jéghideg kéz sim.tott volna végig a hátán, megrázkódott és csattogott ajkáról a parancs : — Csapat! ... a Ihiordáigyakat ... nagy mentőládát .. . Irány a Szent Patrick ... futólép ésben indulás; A iránya felé hömpölygő riadt tömeg megtorlódva tért ki a zárt csoportban rohanó cserkészek útjából és a bámyaőrség is szélesre tárta ellőttük a vésziéire nyomban bezárt vaskaput. Odabenn az emeletmagas szénhegyek között állt a köznapi munka. Minden tekintet a Sízent Patrick bánya szélére épített homlokzatát kereste s odatapadt a felvonóáknák épületére. Szénmooskos, remegő bánya szók botladoztak ki tucatjával a szabad levegőre. Arcukon borzalom világított akár a pokol előtornácáról szabadultaké. Mialatt a. .doktor átfurakodott közöttük a bejárathoz, cserké'szei már hozzáláttak a munkárhoz. Élesztgették a elaléltakat, tisztára mosva szénporos arcukat. A felvonó tágas előtermében icinme.nftőkészülékes, szerszámokkal megrakott csoport állt indulásra készen. Ewans, a telep főmérnöke éppen a villanylámpát .csatolta fel homlokára: — Gyorsan,, öltözzék Dac,’! — sürgette az orvos. — Nagy szűk sóg van magára odalenn! Felkapkodta a bányászruihát, az oxigén-belégzőt, s körülnézett a mindig készenlétben álló nagy müszeresláda után. Látta, hogy két mentő már v.fezi is a feivonóua. Bólontott: — Mehetünk! — s pillanat múlva, ,mintha kiszaladt volna jáouk alól a föld, zuhant velük a felvonó féktelenül! Tekintetét a jelzőtáblára szegezte. Egymásután gyúrtak fel rajta a, piros jelfények ... 106 méter ... 200 .. . 300 . .. köziben-, hallatta saját tompa hangját: — Hogy történt? Ewans főmérnök felelt: — Tudja a jóég! ... Az új fejtés szélső tárnájában robbant először s ezt követte még: egymásután. a szomszéd járatokban három robbanás. Az új fejtés teljesen beomlott. Ott nem maradhatott élő. A többiben?... nincs tiszta képünk a veszteségekről! Nagy szerencse, hogy váltás idején történt és néhány percre azon, a részen valahogy megállt a munka. A délutáni csoport már kifelé igyekezett, az esti még nem ért a helyére... Különben — s úgy legyintett, mint aki szóival n,em képes kifejezni, mekkora méretű lett vo.ina ebben az esetben a szerencsétlenség. . .. 500, -villant fel a fény a szám táblán és, a felvonó zökkenve megállt. Leérkeztek a G~ szintre. A rakodóhely hatalmas, kiépített csarnokában majdnem nappali világosságot árasztottak a vezetékekre kapcsolt I nagyér ejü lámpák és az összetorlódott apró villamos szállítókocsik terhe érintetlenül állt. Másfajta munkával voltak elfoglalva az emberek. Ott hajlongtak a földön fekvő, roncsolt testű társaik felett és próbálták enyhíteni fájdalmukat. Jód, éter szagával volt telített a levegő) felhérköpenyes alakok villantak ide-oda, akár valami kísértetek, akik félezer méterre a föld alatt ütöttek tanyát, hogy nyugodtan tobzódhassanak mások fájdalmában). A város majdnem minden orvosa ott volt már. 'Az egyik «Szarka doktor felé intett: — Gyere, itt vannak a legsúlyosabbak — suttogta a sízája elé kötött fehér kendő alól!. — Benin már nincs élő, most hozták ki az utolsókat. És Szarka doktor számára megszűnt az idő fogalma. Töltött csontokat, nyílt, tátongó sebeket látott csak, elszállni készülő, vergődő életeket, amelyeket neki kellett visszatartania. (Maga sem tudta, hányadik szerencsétlen mellé térdlelt oda kést váltogatva a fecskendőtüvef) sebpólyával, a mikor egyszerre elfogyott keze alól a segélyreiváró. K.egyenesitette görnyedt derekát és most meghallotta túl a jajongáson, nyögdécselésen az omladozó bányarész buffogó moraját. — Huszonnyolc halott! — mormolta mellette Ewane főmérnök, aki a tehetetlenek elszállítását vezényelte. Körülöttük, amint fogytak az ember ék, elmélyült a csend. — Menjen fel, doktorom! •— biztatta a főmérnök. — Látom a szeméin, pihennie kell. Már indult, amikor valahon- | nan felvillant előtte tisztje nevető képe: — Mi van BradieyvaL?! — kérdezte és hirtelen szorongás fogta eí. — Nemi láttam odafenn ... és itt sémi Ewans ráméredt: — Bradley?! ... Istenemre, igaza van! — mondta és hangja. rekedtre mélyült. Nem merték kimondani, amit gondoltak, csak néztek egymásra némán, aztán Bwans felsóhajtott és reménytelenül lehajtotta fejét: — Azt hiszem, nincs mit tennünk! Azt sem tudjuk, merre ment. Nem tárhatunk fel minden beomlott járatot! ... és különben is az osztagok behatoltak mindenüvé, ahol élő maradhatott ...— fejezte be már futtában, áriért névét kiáltották a le.vinók mellől. A doktor is mozdult, de megragadták a köpenyét. Lába előtt fekvő sebesült ütötte fel a fejét: — Én tudom, hol van! — kezdte réveteg'en. — Amikor előisizör robbant . . . meneküljünk ... aztán a mérnök úr hallotta ... hogy Cinstock ottmaradt a hetesben ... vissz asz aludt ... — hebegte lázasan. — Clinstock előkerült, a mérnök úr nem ... biztosan megsebesült ... de ... de ott újak a támfák ... — Hetes járat ... újak a támlák! — úgy érte a felvilágosítás, akár a villámcsapás. Meg1- rázta a sebesültet. — Küldd őket utánam! — kiáltott a füllébe a távol mozgó emjbercisoprtra mutatva és már rohant is, futás köziben kapva magához müszertáskáját. Röpítette a remény, az, hogy talán nem roskaddt ibe egészen a járat ... Újak a tárnfák ... a támlfák — ismételgette görcsösein, miközben előre süvített veié a kis villamoskocsi a főtárna szabadon maradt darabján. Aztán ez is elmaradt mögötte és ! meghajtott háttal tört tovább a félig összeroskadt folyosón sebtében kipóckoit vájatáni. — Ez az! — torpant meg egy beroppant nyílás előtt és nekivágta bontócsákányát a forgaosolódlott gerendák között terpeszkedő sziéntömömek. A fejére csatolt villanylámpa lénykévéje egyezerre besiklott a szénszikla repedésén és a dók-» tor felujjongva verte szét a még útjában álló hatalmas rögöt. A megroskadt támpil.érek alatt, ha kúszva is, de tovább juthatott. Tán száz métert kapaszkodott előre négykézláb, amikor hirtelen tágas üregbe világított lámpája, egy épen maradt rejtésdarablba. Jeges székoham csapott rá, egyenesen szembelöveit vele a megtöretien légvezetékből ki áramló levegő. Lerántotta gázáiaiicát és odatántorgott. Amint lehajolt, gye«» ge hang szállt feléje: — (Halló, Doc’, madár a szarka vagy nem madár?! A doktor mérhetetlen, örömmel nyomakodott be a lyukba: — ó, Brady, csakhogy tréfálsz! — kezdte, de nyomban elhajt szava. Tisztje hanyatt feküdt egy iszénpadon, bőrén verejték szivárgott és szeme kínnal volt tele. ' • — Megfogott a szén egy kicsit! — folytatta azért úgy, mintha a iegderüsöbb dologról társalogna. — Tudod, ,CUnstokot kerestem. Hát a csákányát megtaláltam, de hozzáragadt a kezem. Azonban sejtettem, hogy eljössz értem s nem nagyon aggódtam! ■Szarka doktor görcsös erőlködéssel nyelte vissza meghatottságát é,s minden figyelmét Bradley balkezére fordította. Csuklóig szorította magába a megereszkedett széntömetg és nem kellett hozzá tudomány, nogy bárki megállapítsa, péppé is morzsolta. Kiszáradt a torka, amikor arra gondolt, hogy ezt most meg kell mondania. Háromszor s nyitotta száját,, mig negyedszer valóban megszólalt. — Brady, kedvesem — simogatta meg tisztje osapzott haját és amikor a színvallásra került a sor, képtelen volt megőrizni hanlgja nyugodtságát, dadogni kezdett: Ön ... azt íbiszem tudod ... .— Tudom! ... Azt akarod mondani, le kell vágni a kezem! — próbálta a beszélő felé fordítani fejét a segédmérnök és a mozdulattól (felcsillant ruháján a oserkészjelvény, ami még a bányában sem hagyott el soha. — Hát tedd, ne sajnáld! ... Vedd elő azt a csorba bicskádat! Aztán majd ügye, csinos mütenyeret kapok? — vidámkodott tovább emberfeletti erővel. De társa erre már nem felel:. A Ibeidegezettség gyorsaságával ■csomagolta ki táskáját, készítette elő a műtétet olyan gonddal, mintha cseuioé^J^ita- úa - ban fürdő kórházszobában lenne. — Fordítsd el a fejedet! — parancsolta, amikor kését a csuklónak szegte.-— Ugyan! Minek- — ellenkezett Bradley. — Ilyet még sohasem láttam! — és rebbenés- . télen tekintettel leste parancsnoka óvatos munkáját. A merev figyelés lassan elhódította. Úgy érezte, hogy kireppen önmagából és csak mint egy ki ■ váncsi harmadik nézeget két idegem embert. Karórája halk ketyegése harangzúgássá nőtt fűiében és elcsodálkozott, hogy akad hang, amely ezt túiharsogja. Az alatta megirázkódó kőzet eszméltette a valóságra. A dübörgés még egyre harsogott és sűrű szénporfelhő tódult az üregbe. Elfeledett mindent, önkéntelenül fel akart ugrani, de ekkor sem magára gondolt. Valósággal sikoltott: — Doktor! Omlik! Menekülj! De csak fömiedéstt kapott válaszul : — Maradj veszteg! — s Szarka doktor továbbra is a sebre meredt, keze rezzenéstelenül váltogatta a műszereket, mintha nem történt volna semmi sem. Hallgattak. Aztán vagy félórával később Bradley végignézett fehérbe pó- j lyált, megcsonkolt karján és viszonozta barátja mosolyát: — Remek! — mondta elismeréssel. — Csak hát ... — intett a felismerhetetlenségíg beomlott járat felé —- megtakaríthattad volna a fáradságot. Azért a nélhány óráért, amit még idelenn töltünk, kár volt ennyit vesződnöd. Vagy talán gondolod, hogy az angyalok “így” szívesebben fogadnak odafenn? ! ... A doktor látszólag oda sem fülelt besziédére. Minden felesleges ruhadarabot lerángatott magáról és egy védett sarokban,, ahol ép volt valamennyi támasztó pillér, fekvőhelyet rögtönzött. — Lefeküdni, fiú! — vezényelte ellentmondást nem túróén. — Pihenésre van szükséged! ... Különben pedig — tette hozzá kisvártatva — ha tudni akarod, holnapra kiásnak. EJwas nem hunyja be a szemét, amíg benn tud bennünket, azt hiszem, arra fogunk ébredni reggel, hogy ő rázza a vállunkat és kávézni hívogat ... Bradley halkan nevetett: — Ewans a jó öreg medve... Igen, ő megtesz mindent ... de az több a mindennél. Nem egy, hanem legalább három nap, ha éjjel-nappal dolgoznak is, amire ide jutnak! — kongott vissza hangosan a fiatal mérnök szava a sötétségben. Társa kioltotta a lámpát, nehogy idő előtt elfogyjon a drága áram. —- Három nap ... szóval nem megyünk a mennyországba. Pedig' a jó cserkészekre odiafönn is szükség van biztosan . . . No, jó éjszakát — kereste keze a sötétben a doktorét. Rátalált és hosszan megszorította. Barátja ujja odac-úszott a csuklójára, sebesen lü**tetett alatta az ér. Tombolt már benne a láz, amelytől Szarka doktor előre félt. Amikor Bradley már nyugtalan álmát aludta, nehézkesen felsóhaijtott. — Csak ránk találjanak! — mormolta maga elé, mert felmerült benne a kétely, hogy hát hla ... az a sebesült bányász Ismét elveszthette eszméletét, még az üzenet továbbítása előtt és akkor! ... Akkor elkövetkezik az önök éjszaka — gondolta nagyokat piMagatva, nehogy erőt vegyen rajta is az álom, de bármint küzdött ellene, legyőzte a fáradtság. Bradley mozgolódására ébredt. Tisztje önkivületben hány kolódott fekhelyén, lélegzése szaggatott volt, forró: — Vizet . .. vizet — szakadozta lázálmában is. — Viz?! — Szarka doktor reménytelenül nézett körül s aztán adakapott a mérnök övén lógó kulacshoz. Néhány korty tea lötyögött benne még, majd fele lefolyt ennek is, amikor esegő szájába öntötte. Tenyere közben ápoltja mellére tévedt s mintha parázshoz nyúlt volna, rántotta vissza. Bradley szive lanyhán, ki-kihagyó lökésekkel dolgozott 'csupán. A légvezetékből kiáradó szélörvény, mint az elmúlás lehellete, zúgott a szűk helyen és szinte gúnyosan kacagott, amikor Szarka doktor leütötte az első injekciós fiola nyakát, s harcba indult Bradleyért a közöttük lapuló Nagy Ismeretlen ellen. Nem tudta, meddig görnyedt eszméletlen társa mellett, le nem véve ujját ütőeréről és nem is tudta meg soha. Amikor béveteg pillantása karórájára tévedt, látta, hogy áll. Esti tizenkettő vagy dél? ... Sejtelme sem volt A föld mélyében egyforma az idő, fébete, határtalan és nem ismer nappalt, éjszakát. Láthatatlan tömegével lassan-lassán gázolja azt, akire ránehezedik és úgy töri lötsesze, megmérhetetlenül. És Szarka doktor tovább vívta verejtékez párharcát a halállal. 'Szeme mélyen behúzódott öregébe, arca megszürkült, megmerevedett, mintha kőbe vés(Folytatás a 7. oldalon) 2 VALÓDI MINŐSÉ&Ü FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE .PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szálljtási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2BC.
