Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-30 / 5. szám
8 Winnipeg, Man 19-76. jan. 30. Hámory Várnagy Dalma: ESTE A DUNAPARTON Nem sokkal később, aJbogy a budai hegyekből visszaverődött az alkony búcsúfénye, kilencet kongott valahol egy toronyóra. Akkor értem -át a budai oldalról, a pestire. Az országiháza előtt folytattam sétámat, — itt ahol sohasem szellőztettek divatos ruhakölteményeket, mint hajdan az előkelő dumaparti szállók előtt. Errefelé, inkább a Dana szerelmesei lépegetnek. Halkan közlekednek, puha, macskatalpon róják az utat, hogy ne zavarják a folyó koncertjét, hiszen a viz szünet nélkül zenél. Különös müveket játszik. Nem hiszem, hogy valaki kótafejekkel rögzítette volna va laha. Sok ariciu, játékos a Duna Jó s rossz hajlamai vannak. Néha, méltatlankodva csapja nedves tenyerét a gát falához, mint a türelmetlen, ember, áld vftatko zás közben az asztalra vág, hogy ezzel is nyomatékot adjon szavának. Máskor meg? Csendesen duruzsol, mint akinek igazat adtak és ezt megelégedéssel tudomásul veszi. Olyankor félelmetesem sötét és csendes. (Máskor színes meséket mond1 a partnak, vagy a szerelmes, bánatos embereknek, hiszen rendszerint ilyenek járnak erm Az est varázsát megzavarja egy hajó. A Duna, indulatosan pofozza a hajó testét. Úgy viselkedik, mintha megbántották volna. Az est, a part. kizökken előző hangulatából. Hullámkarjaival fenyegeti a rendbontót. Habot ver dühében maga körül. Néhány bullám elkíséri a hajót, szorosan hozzátapadva testéhez, minltiha igy akarná belőle kiszívni a titkot, -hogy azután adocsoghassa hozzátartozóinak. iSzeretem a hajókat. (Rejtélye© lényük hozzátartozik a nagy vizek képéhez. A jószagu nyáriójszabábam szentjánosbogárra emlékeztető lámpásaikkal oly nyugodtan, magabiztosan úsznak a rettentő vizem, tele gyomorral is. Mi mindent hozvisz magával egy ilyen úszó test? Közlekedési eszköz! —, mely idevarázsol távoli erdőzúgást, széraillatot, a partokat környező mezők életét, érő búzatáblák ziizegését, mosolygó gyümölcsök étvágygerjesztő ingerét, a fötlld szagát, a virágok szinergiáiban tobzódó szépségét, távoli emberek életének zaját, jő és rossiz benyomásokat. A hatalmas testű jármű hozzásimul a vízhez, mint ödbeli gyermek az anyjához, simán, megértést keresve. S akárcsak a gyermek, magában hordja a bűnt, a tisztátla-niságot, a rosszra való hajlamot. Szerencsétlenbéget is hord magában. Különös hasonlat, de önálló élete van, melynek ritmusa olyan, aJkártdsak egy jó úszóinak. Szive isi van, mely néha rakoncátlankodik, akár az embereké. Jó messze kerültem utamon. Egy uszály, ismeretlen oknál fogva a partnak dűlve piheni. A házmagasságu deszkarakományból jószagu fenyőfélék gyantás illata száll. Távoli erdőket varászol a pesti dunapartra. Segítség! Segítség! — sikoltja őrjöngve a rakomány irányából egy női hang, és én, gyáván az ellenkező irányba szaladok, mintha engem támadtak volna meg. Budapest 1974 nyarán. Hámory Várnagy Dalma: SENIOR & JUNIOR Hetvenöt, jsziveszter, (meghalt óesztendő, divatos szakálla rajta a szemfedő, erőtlen búcsút int, egyet biccent rája, nem (marad /köztünk, csak üres tarisznyája. Tavaly, ilyenkor még, ifjúi jókedvvel, vig muzsikaszóval, pezsgogőzös reggel, hogy bejött az ajtón, belehajolt háta, annyira tele volt piutatós iszákja. Hosszú az esztendő, de leélni nem sok, hogyha jön az éjfél, amikor koccinttok, gondoljatok vissza az elmúlt rossz évre. s merítsetek erőt az új (esztendőre. Mari, 1975. Vigyázzunk az autójavítással (‘Spec, to OS from the Dept, of Consumer and Corp. Affairs.) A legtöbb autó tulajdonosnak fogalma sinlcs arról, hogyan kell a irkákat kijavítani. Ujfundlandon, Nova Scotiában, Prince Edward Martion, New B. unswilck-bani, Québeciben és Ontarioban, valamint Sasfcatoaewanban és Albertéban csak jogositványos mechanikusok dolgozhatnak. Manitobában, British Columbiában, az Északnyu mi ti Területeken é.s> Jiukonban csak az veszi ki a mesterlevelet, a szakértelmet bizonyító okmányt, aki alkarja. Egész Kanadában csak azok kapják meg az úgynevezett "tiled Seal interprovinciai oertiíicate-ot”, akik sikerrel, 70 százalékos eredménnyel leteszik az előirt vizsgát. A “Red Seal” nemcsak azt bizonyítja, hogy az azzal rendelkező mechanikus komolyan veszi a szak máját, hanem azt is, hogy mind federális, mind tartományi viszonylatiban dolgoztatni, legjobb, ha meggyőződünk róla; letette-e a vizsgát, megkapta-e a diplomát. iMikor úgy gondolunk, megtel elő garázst találtunk, okosan tesszük, ha kezdetben, amíg az ott dolgozókkal jobban meg nem ismerkedünk, csak kis munkákat bízunk rá. Nem árt kezdetiben meggyőződni arról is, hegy nem használták e a kocsit — szokásos hajtási próbán kivül — esette.' magán célra. Erről úgy győződhetünk meg, hogy a garázsba adás előtt ési után megnézzük a kilométerórát. A megállapodás általában azzal kezdődik, hogy árajánlatot kérünk. Persze az ajánlat valóban nemi más, csak ajánlat. Akárcsak a sebész,, a mechanikus is olyan munkát végez, hogy gyakran akkor vesz észre újabb hibákat, amikor már behatolt a 'motor belsejébe. Becsületes ember, jóhirnevü garázs nem fog nagyobb javításihoz anélkül, hogy erről a tulajdonossal ne beszélnek Természetesen tanácsos erre előre felhívni a figyelmét, megkérni aura, hogy telefonáljon, vagy más módon lépjen velünk érint-, kezesbe, ha úgy gondolja, hogy a megállapodások túlmenő, nagyobb munkára van szükség. A tulajdonos jól teszi, ha kimutatást vezet a kocsin végzett munkáról. Ha a munkával nem j vagyunk megelégedve, vagy I úgy érezzük, hogy sokkal töb; bet számítottak, mint amennyi az árajánlat volt, kérjünk ma giurázatot, hátiba sikerül megállapodásra jutni. iNelrn árt, lia csatlakozunk valamelyik jóhirnevü autóklubhoz, amelynek a címe és tielefonszáma könnyen megtalálható. Vigyázni kell a kocsira költött összegekkel. Úgy is sokba kerrül, tehát igyekeznünk kell, hogy legalább megkapjuk azt a munkát, amiért fizetünk. Övé volt a Püvészkert legszebb műterme, ő kapta a legnagyobb honoráriumokat, mellén néhány jeles érdemrend csillogott, róla írták a legszebb cikkeket a mükritiikusok, ő kapta a legtöbb szerelmeslevelet, az élete csupa szépség, diadal, munka és mámor volt, a legboldogabb halandók közé tartozott, — ahogy kívülről nézte az ember az életét. Waldemarról van szó. Szobi-ász volt, negyven esztendős, legény ember, elegáns világfi, kislányos, szelíd, kék szeme volt és hogyha mosolygott, — mindig mosolygott, g— harminckét vakítóan fehér fog villogott ki piros ajkai közül. Nem lehet azt mondani, hogy valaki komolyan vette az embert, de annál nagyobb áhítattal beszéltek a művészről, aki a fehérfog u emberben lakott. (Megbámulták a szobrait, éppen úgy, mint ;,z autóját s a hátaslovát, amelyen éjjel néha körülszáguldotta a Botanikus-kert útjait, fantasztikus középkori kosztümben, rengeteg csizmával és sarkantyúval és ezüst sisakkal, vagy tollas fövegtben, aminőt a harmincéves háború alatt viseltek a flamand katonák. Ritka rokonszenves és furcsa emberpéldány volt. Temérdek pénzt keresett, de tudták róla, hogy az esztedő minden napján s a naip minden órájában, percenként, sőt másodpercenként halálos-küzdelmet folytat a létért. ö maga sohasem panaszko dott, mindig jókedvű volt és nyájas mosolygásával lefeigyvcrezte a legbőszültebb Hitelezőt, is. Valamiféle csoda mindig felszínen tar totta. Bámulatos mun kabirással, szinte vad energi - val dolgozott s nem volt olyan feladat, amelyre ne vállalkozott volna. A temető zsúfolva veit az ő síremlékeivel, a legszebb asszonyok arcmásait ő mintázta meg. Minden szoborpályázaton résztvett és minden másodikat megnyert és csak úgy dőlt feléje az aiany, mint a záporeső. De ez a záporeső sohasem' hullott a zsebébe, ez elé a zuhogó zápor elé hitelezők, ügyvédek, végrehajtók, árverelők tartottak vízhatlan ponyvák t amelyek felfogták az aranyesőt. Waldemár kiszámította egyszer, hogyha száz esztendeig él és száz esztendeig, éjjelnappal dolgozik, sohasem tudja kifizetni adósságait, amelyek a gondtalan kezelés következtében önmaguktól nőttek, kamatok ég költségek', dijak és illetékek, bírságok és egyebek alakjában, fel egészen az égboltozatig. Reggeleink ént Waldemár műterme előtt való-ággal nyüzsöfgtek a hitelezők. Ügy védsegédek, bankszolgák, becsüsök, végrehajtók, árverési hiénák tolongtak az ajtó előtt, jött az öntőmester, kőfar agósegéd, ékszerész, hordár, pincér, virágárus, kocsis és sofőr, jöttek háziurak és házmesterek, jöttek kereskedők és iparosok és megostromolták a házat. Waldemár mindenkinek fizetrtt. soha senkinek sem fizette ki a teljes tartozását, de mindig bőven és vidáman osztogatta a pénzt és olvasatlanul, mosolyogva és irulva-pirulva s a legnagyobb csoda az volt a dologban mindig volt pénze. Honnan? Gyakran voltak olyan látogatói is Waldemámak, akik a szobrász üres tárcáját időnként megtöltötték. Asszonyok és férfiak, öregek, csúnyák és irtózatosak, akik Waldemár ez»-(pengős váltójáért három, vagy négyszáz pengőt kölcsönöztek. Ebből élt Waldemár. És abból a reménységből, hogy egyszer örökölni főig Mexikóból, ahol püspöknagybátyjának rengeteg vagyona van s ha a püspök meg hal, a mexikói törvények értelmében a hagyaték egyharmada Őt illeti meg mint egyetlen rokont. Hogy mekkora vagyona van a mexikói püspöknek? Senki sem tudja. Waldemér néha, éjjeli mulatóhelyeken, vagy az uzsorásokkal való tárgyalások közben legendákat mesélt eirő’ a vagyonról. Beláthatatlan földbirtokok, bányák, ültetvények, farmok, városi bérpaloták, te-> mérdek készpénz, az Inkák kincse. Áhítattal hallgatták ezeket a legendákat és mindig vannak emberek, akik a legendákban hisznek. Waldemár váltóit a mexikói püspök zsirálta, a fedezet a mexikói püspök hagyatéka volt s a mexikói püspöknek folyton szaporodtak a hívei Waldemár körül. Ez a szimbolikus kezesség jelentette Wald - már számára az életet és Waldemár az életet is pazarul és I meggondolatlanul tékozolta, ép pen úgy, mint a pénzt. Senkitől sem tudott semmit megtagadni. Ha végigment a Bűvész,kerten, lábainak nyomát elhullatott, bankjegyek és aianypénzek jelölték. Folyton vásárolt és a an dékozett. A gyerekek számára mindig tele volt a zsebe cukorral. az asszonyokat virággal halmozta el s a szive majdnem kicsordult örömében, amiko barátainak adós-ágaiért kezes kelthetett. A műterme mindig tele volt türelmetlen hitelezőkkel és türelmetlen kéregetőkkel. És senki sem ment el tőle csalódottan, vagy haragosan. Szerelme is volt Waldemárnak. Egyszer megjelent nála egy fiatal festőnövendék, akit Veronikának hívtak s akiről kiderült, hogy Waldemár távoli rokona. Veronika szép volt, tisztalelkü és tiszta életű és epedve nézett Waldemár felé. Waldemár műtermet rendezett be a számára és elhalmozta ajándékaivat. Munka, dőzsölés, Hitelezőkkel; való viaskodás köz ben titkos áhítattal gondolt Veronikára és feltette magában, hegy amint egy kissé rendbejön a szénája, megkéri a kezét és feleségül veszi. De a szénája sohasem jött rendbe, a mexikói püspökről ő maga is mind ke vesebb hirt hallott és mindjobban aggódott, hogy a derék főpap egyszer csak elspekulálja magát, vagy Mexikóban kitör a forradalom s ő itt marad az öreg uzsorások karmai között, testben-lélekben össze: os( advaj nyomorék betegen, tehetetle,nül1. De ilyenkor sem lett Waldemár életunttá, vagy embergyűlölővé s fogalma sem volt arról, hagy milyen elviselheted ' len az élfete. Mindig iro. c’yg ott, dolgozott és lelkedezett és sző vögette terveit nagy, szép. viharos szerelmekről, pompáról és dicsőségről. Mind a harminckét fogával boldogan kapaszkodott az életörömökbe. És mikor már alig volt vaiami reménye, hogyr az élete jobbra fordul, a mexikói püspök hirtelen meghalt. Újsághírek, távirat, diplomáciai értesítések, tárgyalás, — Walidemár kénytelen volt tengerre szállni és átvitorlázni Amerikába, hogy a mexikói örökséget szemügyre vegye. Waldemár féleisztendei kínlódás után mégis pénzzé tette a rászakadt örökséget, amely ! körülbelül százezer dollárt tett ki. Kiderült, hogy a mexikói püspöknek Tajta kívül csak e- 1 gyetlen örököse Van, Veronika, a távoli rokon, akinek a rokonsági fok szerint sokkal kisebb összeg, valami tízezer dollár* 1 jutott. Waldemár- a pénzzel együtt visszajött. Európába s amikor ».e vénült a Eüvészkertiben levő műtermébe, két napig szigorúan elzárkózott az emberek erői. Számadást készített. Elhatározta, hogy uj életet kezd. százezer dohár. Hatalmas öszszeg. Igaz, hogy ha adósságait kifizeti, szép kis summa olvad le az Inkák kincséiről, de még mindig marad annyi, amiből művészember, ha amellett dolgozik es szakit régi préda életmódjával, holtig gondtalanul élhet. Waldemár szive megreszketett eirre az elképzelésre-. Van-e tökéletesebb' boldogság, mintha művészembernek kis alaptőkéje van, az étet biztos fundamentuma, amelyre ráleliet építeni a művészet templomát? Harmadnap ügyvédet fogadott, aki a hitelezőkkel egyezkedni fog és megszabadítja őt az adósságok szennyes terhétől. Megkezdődött a munka. A r műterem kapujában felvonultak a hitelezők. Waldemár elképedt a nagy sokaság láttán. Regi elfelejtett számlákat, öszszegyüit, piszkos váltókat, rongyos kis névjegyeket, fakult adósleveleket, rettenetes bírósági végzéseket, végtelen ügyvédi költségjegyzékeket, adó Kivonatokat és egyebeket mutattak be neki s ő kénytelen volt elismerni, hogy mindezzel tartozik. Heteken keresztül szám oszlopokat adtak össze, kalkuláltak, alkudoztak, kamatokkal vesződ tek s az ismeretlenségből rémiiletes arcok meredtek feléje. Dante pokla volt ez, amelyben Waldemárt majdnem darabokra tépték az alvilági fenevadak. De nagyjában rendbejött minden. Waldemár összeszámlálta maradék pénzét és töprengeni kezdett, vájjon mibe fektesse és hogyan gyümöilcsöztessei Negyvenezer dollárról volt már csak szó, alaposan meg kell gondolni, ha az ember nem akar a tökéhez nyúlni s a kamatokból biztosítani akarja a mindennapi élet költségeit ho,tig. Az első pillanatban arra gondolt, hogy feleségül veszi Veronikát, de kiderült, hogy ez csaknem lehetetlenség. Veronikának csak tízezer dollár hozománya van, ez számba sem jöhet olyan művésznél, mint ő. A házasságról lemondott. Pénzét először bankba tette, de rossz híreket hallott a bankok rnegbizhatóságáról. Házvételre gondolt, de felvilágosították, hogy a politikai viszonyok nem kedveznek a háztulajdonosoknak. Istenem, mi lesz, ha forradalom tör ki, vagy az állam házadódézsmáyal sújtja az ingatlanok tulajdonosait? Valami vállalatba kellene- fektetni a negyvenezer dollárt, — ajánlották neki kereskedő és gyáros barátai. Waldemár minden hajaszála égnek meredt, ha erre a kockázatra gondolt. Aranyat keli venni, mert háború lesz. Az arany azonban nem kamatozik, el is lophatják, le is foglalhatják, be is válthatják, — Waldemár hónapokon keresztül pénzügyi szakértőkkel és közgazdasági tudósokkal tanácskozott. Pillanatnyi ideje se maradt a munkára. Folyton az újságokat bújta és szakkönyveket vásárolt, hogy tájékozódjék a világkapitalizmus válságáról. A pénze még mindig ott volt a műterem egyik sarkában, elrejtve a perzsaszőnyeg mögé, vasládikában, a falba süllyesztve. Néhanéha azonban ki kellett venni a ládából egy-eigy bankjegyet, mert megfogadta, hogy többé nem csinál adósságot, dolgozni pedig nem tudott, kölcsönt nem mert adni, tehát a tekéjét kellett apasztani. Waldemár lesová nyodott, mindenféle betegséget fedezett fel magában, szédült és álmatlan éjszakái voltak. Úgy érezte, hogy összeroskgd az élet terhének súlya alatt. Valamit ezzel a pénzzel cselekedni kell. Egy életr ől van szó. Az élet nem játék. Visszariadt, megborzadt és kétségbeesett, ha néha eszébejutott, hogy mily vakon és eszeveszett köínnyelmüséggel tén fergett ő mindezideig az élet szakadékai felett, — Isten csodája, hogy bele nem- szédült valamelyik mélységbe, vagy hogy el nem temette, a hegyormokról feléje zúduló lavina: az adósságok, gyalázatok, esztelenáégek | lavinája. Csoda, hogy dolgozni tudott abban a duhaj részegségben és piszkos színlelésben, amilben eddig élt. Barátaira és müvésztársaira is irtózva nézett. Hogy szórják a pénzt! Milyen lel kiisrn erőtlenség gél intézik a maguk és családjuk életét. Ugyan mire virradnak ezek holnap? Waldemár kerülte az embereket. Ha egy-egy régi isméi ősét megpillantotta, rögtön eszébe jutott, hogy ennyi és ennyi pénzébe került, hogy ennyit és enynyit fecsérelt el velük, égbekiáltó ostobaságokra. IMajdném megszakadt a szive azért a hatvanezer dollárért, amit hitelezőinek kellett kifizetni. Minden nap lejjebb szállította a költségvetését. Megesküdött, hogy többé ez életben ruhát nem csináltat, elég drága lim-.óm hever a szekrényében. Fillérekből élt s ezekről a fillérekről pontos számadást vezetett. És még mindig nem tudta elhatározni, irogy hová tegye és hol gyümölcsöztesse a vagyonát. Néha arra gondolt, hogy kiküldi külföldre. Igen, de mi lesz, hogyha háború tör ki. Akkor éhenhall Egyszer arra gondolt, hogy Veronikát mégis feleségül veszi, az is jelent tízezer dollárnyi hozományt, több, mint negyedrészét annak, amije neki van. Meglátogatta Veronikát. Veronika még mindig szép volt, tisztalelkü, szemérmes és szerelmes és áhítattal! nézte a nagy művészt. De Waldemár' rögtön átlátta, hogy nem szabad kezdenie Veronikával. Veronika lakásán drága bútorok, finom csipkék, pompás vázák és a vázákban friss virágok voltak. A ruhája is pazar selyemből való. Olyan cipő volt a lábán, amelyet mértékre készítettek s legalább ha van pengőbe került, Őrült tékozlás. Ez a leány egy esztendő alatt tönkretenné őt. Waldemár ijedten menekült. Otthon újra átnézte a maga költségvetését. Rájött, hogy a műterem bére és fenntartása temérdek pénzbe kerül. Belátta, hogy semmi szüksége nine• ilyen fényűzésre. Eladta a műtermét és beköltözött egy, a v ros végén levő ötemeletes bérpalota padlásszobájába. Lemondott arról, hogy művész legyen. Waldemár eltűnt az emberek szeme elől. Padlásszobájátian éjjel-nappal számolt és terveken törte a fejét. Megállapította, hogy magányos ember naponta két pengőnél nem költhet tö > bet. Napi kist pengő, az havonta 1 hatvan, évente hétszázhusz. Ha dollárban beszélünk s az összeget lefelé kerekítjük ki, józan elméjű, takarékos embernek nem lehet többi kiadása évi száz dollárnál. Elhatározta tehát, hogy pénzét Svájcba küldi. így is cselekedett. Néhány hónapig minden jól ment. Ekkor azonban újra felbukkant néhány hitelező, aki kétségtelenül bebizonyította, (hogy jogos követelése van Waldemáron. hatezer pengő erejéig. Waldemár megrémült. Ez minden számítását felborítja. Ügyvédekkel tanácsokozott, akik minden beszélgetésért tiz pengőt követeitek rajta. Waldemár felbőszült és vidékre szökött. Hónapokig bujkált. Néha bekéredzkedett valami szállodába és a népkonyhán evett. Egyszer találkozott egy csavargóval, aki több évet töltött Mexikóban. Ügyvédi Írnok volt, de elzüEÖtt. Waldemár alaposan kikérdezte őt a mexikói örökösödési törvények felől. Egy idő óta ugyanis nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a mexikói püspök hagyatékán neki Veronikával kellett osztozkodni. Veronika olyan távoli rokon, hogy valószínűleg igényt sem tarthat az örökségre. A mexikói Írnoknak magának is ez volt a véleménye. Mexikóban oldalági rokonok csak a negyedik fokig örökölhetnek. Hm. Waldemár sokáig vívódott magában. Nagyon sajnálta Veronikát, de végre is, mikor az életről van szó, akkor az ember nem lehet szentimentális. Visszament a városba és talált egy ügyvédet, aki vállalta a pert. Tízezer dollár szép pénz, érdemes érte verekedni. A per megindult. Sok pénzbe került. Waldemár kiszámította, hogy emiatt csak ötven dollárt szabad költenie minden esztendőben. Csak kétszer evett már napjában. Fütetlcn szobában hált. Télen délután ötkor már lefeküdt, hogy ne kelljen gyertyát gyújtania. Álmatlanul fetrengett egy rozzant kanapén, amely telte volt férgekkel. Vacogott a foga és kilelte a hideg. Végre elnyomta az álom. Reggel mentők; vitték el s a mentőkocsilban az. egyik fiat 1 orvos megjegyezte: — Ilyenek ezek a művészek. Mindenki tudta, hogy ez lesz a vége. őrült pazarló volt ej és: életében. (Canadian Sicene). A japán származású kanadaiak készülnek annark a napnak a megünneplésére, amikor éppen 100 esztendeije lesiz, hogy ide érkeztek az első japán bevándorlók. Ékre 1977-ben kerül sör, de már is megkezdődtek az előkészületek, készülnek a tervek az évforduló megünneplésére. Manzo Nagano, t24 éves japán volt az első érkező, 1877- ben. Első időben halászattal fog lakkozott, később szerszámkereskedővé lett. Azután Victoriában teüpedett le és ajándék üzletet nyitott, amelyben főképpen japántárgyakat árult. A legtiöjbb japán ma Torontóban van. Számuk ott kb. 25 ezerre tehető. Közülük 8 ezer a második világháború után érke zett az országba. Az évfordulóra készülődés ve zetője dr. Noble Honi, aki egyebek közt az reméli, hogy New Westminlster-ben parkot, vagy utcát neveznek majd el az el-ő japán bevándorlóról. Dr. Hon megemlítette erről szóval azt a reményét is, hogy a federális kormány emlékhelye igét ad ki a nagy alkalomra, l»17-re. amely kifejezésre juttattja majd, hogy japán bevándoroltak milyen nagy mértékben járultak hozzá ennek az országnak az építéséhez. A MEXIKÓI PÜSPÖK Irta: SURÁNYI MIKLÓS A kanadai japánok cenlennáriuma MARCUS VAN STEEN APRÓHIRDETÉSE ; .Egy számában közlés ára $1.25. három számban $3 0C SZIGCRUAN ELŐRE FIZETENDŐ j AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKK A utján A U GGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVA B B: TJ A SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.00; $15.01-tol $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKK A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) M E G R E N D E í Ö - i V KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R30 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldj k rt ább> részemre a KANADA! MAGYAR UJSÁGO i. Kanadai Magyar Újság .................. $. . . Sajtó Alap .............. ......................$........... összesen: $ ........ Név: .......................................................................................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box)....................................................... Város tartomány:................................................................................ A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kr.nadán kívül $13.—, félévre $7.—.