Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-30 / 5. szám
2 Winnipeg, Man. 1976. jan. 30. LAJOSSY SÁNDOR: TEKINFSÜHK VISSZA 1975-RE! Ha igaz az, hagy a múltban gyökerezik a jövendőnk, akkor az 1975-ös esztendő több sJempontból igen jelentős az életünikben. -Almikor visszatekintünk, semmi különöset nem látunk az esztendő első napjaiban. Uigy indult, mint a többi. A csillaigijósok sem jelezitek változást é|s életünk folytatódottinegáMs nélkül. A 74-ből örökölt gazdasági válság inflációhoz vezetett és világszerte megpróbált szegényt éö jgiazdagot. A szegényt úgy, hogy megismerte a lemondást, — -miig a gazdag megtanulta megbecsülni, amije volt... Mindenki vesztett és senki se nyert. Legfeljebb az olajmágnáisok gyarapodtak relative. Nem i|gy a politikában. Nyugat vesztett, Kelet nyert. Nyugat gyengült, Kelet erősödött tovább. Az eredmény — Helsinki lett. Akármilyen furcsán hangzik is, megismétlődött a “raibozolgavásár” és független, szabad népeket engedtek át — r. méljük, hogy nem végérvényesen— korunk nagy rabtartója: a Szov jet ellenőrzése alá. Vietnám — mely úgy látszik, soha nem ér véget —, az arabizráel világban, a megnyugvást nem találó Portugáliában és. Afrikában folytatódik, — Úgy is mondhatjuk, hogy a “nagyok” létérdekei ütköznek össze és meglelhet, hogy a felüimaxadás nagy harcában érdekes fejlemények várhatók! A másod-harmadrendű események között a nemzed..él ek közötti feszültség dominál. Az írek és az angolok, — a horvátok és a szerbék), — ukránok és oroszok, — a baszk különállók ~s a spanyolok, vagy a délufri-Ui bennszülöttek a vezető fehér telepesekkel nem tudnak megib ékülni a különböző irányú, de ugyanazon, nem is nagyon titokzatos erők közreműködése következtében. Kfcgyui hihetetlenek az ellentétek Az embeiTablió és világzsaroló kufárok is alapolsan bemutatták, hogy mire- képesek. Mintha csak valaki felbérelte volna őket, hogy zavart keltsenek, hogy a zavarosban ugyanaz a “valaki” zavartalanul halásznasson. (?) Legutóbb az olajtu.ajuioiios küSKirályokat látogattam meg Becsben, — nyiiiván — nogy el ne bízzak magukat! Általánosságban telhát minden i osszál sikerűt az elmúlt esztendőben. Az a kevés jó, amit élvezhettünk, senkit sem pótolt az izgalmakért, melyben bőven volt részünk. Alig hihető, hogy mindezt átvészeltük. És milyen lesz az újesztendő? iMár tiiónapokkal ezelőtt hallottam jóslásokat ... Nem tehetek róla, hogy sem a jóban, sem a rosszban neon hiszek. Abban is kételkedem, hogy a harmadik világháború közel van. De éppen ezért, ebben a “min den lehetséges” víilágkaoszban, melyoen élnünk kith, tovább, tálán nem ártana önmagunkba te kinteni. Mert minden baj gyökere bennünk van, — az uralomra törő emberekben. Más szóval: tini csináljuk a bajt és a bajokat ... Valljuk be őszintén, hogy Isten nélküli életünkben annyi jót sem érdemeltünk, amennyit kaptunk és élvezünk minden nap. Ezért csak egyetlen helyes út lehetséges számunkra: visszatérni a megtagadott Istenhez! Ő, ha kegyelmesen visszafogad bennünket, akkor emberibb emberré válva, megtanuljak szeretni egymást és gyönyörű világunk — melyet az Ur számunkra teremtett — nem meigrontói, (hanem építői leszünk. A nagy világ-univerzum, benne a mi földünk is, olyan gazdag, hogy mindnyájunk számára elegendő élettér volna más körülmények között. Jobban (keli gazdálkodnunk az Isten álital nyújtott lehetőségleink kel. Ekkor, de csakis ekkor lesz tartós béke a földön és akkor megelégedettek, talán boldogok is leszünk!? KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald särok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 Erdélyi problémákról írlak Francia-honban Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TA PÉK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárj;gyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (216) 561-5524. A “RÉFORME” c. legjelentősebb franciaországi protestáns hetilap 1976. január 3.-i száma igy ir az erdélyi problémáról: Románia legnagyobb protestáns felekezete a Magyar Református Egyház, mely 700,000 hivat számlál. Az Egyház tagjai mind román állampolgárok, bár az istentiszteletek nyelve miagyar. A romániai Magyar Református Egyházról oly aggasztó hírek érkeznek Nyugatra, Ihogy Amerikai! Magyar Református Egyházak nagygyűlése határorozati (javaslatiban fejezte ki mélységes aggodalmát s felkérte a Református Világszövetséget, az Egyházak ökumenikus Tanácsát és az Egyesült Államok kongresszusát, hassanak oda, hogy a Romániában folyó üldözéseknek vessenek véget. De mi történik tulajdonképpen Romániában? Az, hogy szinte középkori eszközökkel az Egyházak levéltárait, töiténelmi értékeiket és kincseiket egyszerűen az állam elrabolja. Az erdélyi magyar református Egyház helyzete aligha választható el az általános helyzettől, nevezetesen — amint ez Csehszlovákiában is történt — azoktól a szigorú kormánykijelentés eket, miszerint minden olyan “kultúr ális megnyilvánulás’’ elitélendő, mely ellentétben áll a marxizmus-leninizmuesal ... Lehetséges, hogy az erdélyi egyházak összeütközésbe kerültek a pártigagatással, mely megkívánja, hogy az egyházi tevékenységekről pontos jelentéseket adjanak, amire pedig az evangéliumi Egyházak nem hajlandók a legtöbb esetben. Másrészt a protestáns csoportok javarésze úgy vélekedik, hogy az igazi Egyház olyan keresztyénekből áll, akik minden együttműködést elutasítanak az Állammal kapcsolatosan s igy összeütközésbe kerülnek a hatóságokkal. Egy bizonyos merevebb imáig atart ás talán megmagyarázhatja a most elindított hatalmas üldözési hullámot, de semmiképpen sem mentegetheti. Románia egyébként - egyike azon keleteurópai országoknak, ahol semmiféle enyhítő intézkedés sem történt a vélemények és hírek szabad terjesztését akadályozó rendszabályok mérséklésére. A romániai Írók és újságírók csak a legnagyobb óvatossággal fejezhetik ki magukat s egyesek kénytelenek külföldre menekülni. Másrészt különös, más keleti állaimban aligha tapasztalható ellentaionlás is észlelhető Romániában: legutóbb ugyanis a román állami televízió bemutatta a román kommunista párt főtitkára elhunyt apjának az ortodox egyház szertartása mellett végbement temetését, mely saját, falujában, egy püspök és 13 pap jelenlétében zajlott le. A rolmán kétszínűségnek mélyrenyúló történelmi gyökerei vannak, a kettősség összefüggésben áll a román nép zaklatott múltjával, hiszen a román államot is csak 1859-ben hívták létre. A román politikai rendszer egyik© a keleteurópai államok 1 legfélelmetesebb rezsimjének. A kommunisták 1947-ben ragadták magiukfhoz a hatalmat, miután két léven át ragaszkodtak a baloldali koalíción belül, mely 1945-ben a volt fasiszta kormány helyét vette át. ÁRGUS — Párizs. HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL MONDJA EL MÁSNAK... NA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK! HÁROM HORDÓ BOROM VAN ... Három hordó borom van, Mind a három csapon van. Olyan édes, mint a méz, Ki mit szeret, arra néz. Három bokor saláta, Három kislány gyomlálta; ivem kell nekem saláta, Csak az, aki gyomlálta. Három kislány a réten, Virág van a kezében, Nem kell nekem a virág, Csak az, aki csókot ád. GYÖNGYVÉR IRTA: HUNYADI SÁNDOR Harmadik, vagy negyedik gimnazista lehettem, amikor egy szép, tavaszi délelőttön, a. tízpercben, a fekete hirdetési táblán azt olvastam a folyosón*, hogy az iskola tanári kara és az önképzőkör vezetősége vidám juniális rendezésében fáradozik. A tussal, szép romdírással fogalmazott közérdekű hirdetés feltüntette, hogy a juniális Mátyásföldön lesz és az a diáik, akit részt akar venni a mulatságon, nevének bejelentésén kívül két ozsonát tartozik lefizetni, a juniális főrendezőjének, Gyulai magyar tanár urnák a kezéhez. Ez a két ozsonna lesz a mulatság minden költiége. Ebben ibennefognutátik a he.yiérdekü vasiut viteléi ja, valamint az egyszerű, de ízletes vacsora a mátyásföldi liget vendéglőjében. Amikor a hirdetés a fekete táblán megjelent, még csak május eleje volt, de már teljes meleg, gyönyörű tavasz. Egyikmásik fíu orgonákat, cserbog tarat hozott magával az iskoláiba. A földszintes ablakokból látni lehetett az utcai akácfák ] fiatal, ujsárga koronáját. Az osztályba besütött a nap. Az órák kezdtek elviselhetetlenül hosszúra válni. Hemzsegett az egész épület. Benn© voltunk mind, kisfiúk — nagyfiúk a vizs ga előtti tavaszi izgalomban, amikor már a kezünkön számoljuk a napokat, hányszor kell még összegzi jazni könyveinket a bizoinyitványikiosztás ünnepéig? Ebben a tavaszi mámorban lepett meg bennünket a juniális terve, amelyet kitörő örömmel fogadtunk. Azt tudtam, hogy minek örülnek úgy a ihetedisták és nyolcadisták? Azok már nagy fiuk. Nekik már ezer gyönyörűséget jelent az ilyen kollektiv, kerti mulatság. Kuklizást, sőt sörözést. Cigányzenét, flörtöt, táncot. Csókokat. Igen, csókokat. Láttam a tavalyi majálison, hogy- egy cvikkeres nyolcadista, az alkonyodó lig tte o’yan messzi a vendéglőtől, hogy a cigány valcerje is alig s :ü düt. odáig, a patak partján, a fiatal junadtörzsek között, megcsókolta az igazgató leányának a szemét. A rendezéséig; nagy gonddal Készítette elő a juniálist. A szülök számára nyomtatott meghívókat csináltak, a kerti mulatság keretébe ijesztett, kis műsor programjával. Ezen a meghívón olvastam, hogy1 a műsor második száma: Török Gyöngyvér hegedüjátéka lesz. im behunyom a szemem, ma is megjelenik előttem az arany.jzegényü, kis nyomtatvány tiszta képe. A pontos szöveg: 2-ik szám: Török Gyöngyvér V-ik osztályos magántanuló hegedüjátéka. Ne^^ipiertem, ezt a lányt, csoda? De megragadott a neve: “Gyöngyvér!” Nem ípent ki a fülemből ennek a szónak a csengése: “Gyöngyvér!” "Gyöngyvér!” És a vezetéknév is rokonszenves volt előttem: "Török”. A kettő együtt pedig még inkább vonzó egyéniség vizmját keltette bennem. Egy véghete tlenüi unalmas görög órán, amíg a pad alatt a nyomtatott meghívót nézegettem, úgy határoztam, hogy Gyöngyvér bámulatosan szép teremtés lehet. “Gyöngyvér!” ‘Gyöngyvér!” “Gyöngyvér!” E- iőbb külön cseugetyüzött bennem a szó. Azután ösztönszerűen valami keleti szépségnek képzeltem Gyöngyvért. Láttam kékfényü, fekete ihaját, fehér arcát, amelyet bevilágít a ihoszszú pilláju, perzselő szemek fénye. Kicsi, piros szája volt a íantáz iámban. Gyöngy vem e k, gyöngy foga, parányi keze és parányi lába. Az unalmas óra alatt a legiintimebb vonásig kialakult bennem ez az arc. Csak ruhát nem tudtam Gyöngyvér számára elképzelni. Lehet, hogy a leány vezetékneve miatt tolakodott minduntalan eim egy régi emlékem. Török hárem olajnyomatu képe volt ez az emlék, amelyet iégypettyes aranyrámában, valami kis borbélyüzletben láttam j egyszer. Szökőkút volt a tér közepén. A szökőkút körül, vékony fátylakba öltözött, selyem butyogós, papucsos, vagy mezítlábas, kövérkés, kaiperecer, odaliszkok nyújtóztak a dagadó pádnákon. A lábuk körme pirosra festve, a homlokukon, arany abroncs1, arany félholddal. Minden józanság és illem ellenére ilyen odahsz.kn.aik képzeltem Gyöngyvért, annyira elveszítve magiam alól a reális talajt, hogy szinte c,sudálkozni kezdtem, — hogy fog ez a leány megjelenni a mi juniálisuinkon? — Nem lesz túlságosan meglepő, ha úgy lép föl a pódiumra fátyolos kebellel, seljembugyogóuan, aranykarperecekkel a bokáján, a fölkunkorodó orrú, piros papucsban? Nagyon rosszul áltam matematikából abban az évben. Sokat kellett tanulnom, hogy a beszedett sok négyest kijavít- 1 sam. De semmiféle erőfeszítés nem tudta elnyomni 1 ennem a viz.ót, amelyet ez a szó ébresztett: “Gyöngyvér!” “Gyöngyvér!” Számtalan, romantikusan komplikált helyzetben képzeltem el a leányt és vele magamat. Hallottam a hangját, éreztem kis1 kezének simogatását. Orromban a török sörbet rózsaillata járt. Bolond képzelődésembieín már csókoJó-ztam iö az ismeretlen, és soha nem látott Gyöngyvérrel, akinek nagyon piros, ijjalaku szájacskája volt. Amikor a juniális nagy napja elérkezett, azzal az izgalommal ültem föl a Keleti pályaudvarnál a mátyásföldi vicinálisra amilyennel a felnőtt férfiak vaiaci sorsdöntő randevú elé mehetnek. A fiuk vad kórusban diákdaiokat bömböltek a zsúfolt kis vasúton. Aem éreztem semmi közösséget velük. Becsukott lélekkel ültem a kupé sarkában, különös rémületben szőve tovább Gyöngyvérrel való mesémet. Emlékszem rá, olyasmire is gondoltam, hogy medve támadja inéig a leányt, aki ábrándosán elsétál társaságától a pázsiton. Én pedig, még idejekorán érkezem a veszedelem színterére, puszta kézzel megfojtom a ienevadat s karjaimban viszem szüleihez az áléit Gyöngyvért. Aztán elejtettem ezt a kompozíciót. Nem, mintha nem érez tem volna magamban elég erőt. Hanem, merit nem régen tanultunk természetrajzot és túl világosan tudtam, hogy a mátyás földi ligetben nem igein szoktak előfordulni medvék. Beértem hát vadállatok hijján azzal, hogy házi tornaversenyünk min den diját én viszem el és trikómon számtalan kitüntetéssel, a hős nyugodt erejével léphetek el Gyöngyvér előtt. Kaptam otthon külön költségekre egy forintot. Görcsösen szorongattam nadrágz sebemben a forróra sült, kerek pénzdarabot. Mi nagy dologgal lephetném meg ezen, a summán Gyöngyvért? Persze, a tornaversenyen sem miféle dijat nem nyertem. De szerencsére Gyöngyvér nem láthatta sorozatos kudarcaimat, mert délelőtt még csak mi, fiuk voltunk kint, Mátyásföldön. A papák, mamák és leányok csak az alkonyati vicinálissal érkeztek ki az ünnepélyre:, amikor már stimmelgietni kezdett a vendéglő terasszun a cigány. A fiatalabb tanárok és a nagyobb fiuk ott tevékenykedtek a Vendégek körül. Csipogott, nevetett, pironkodott a sok feihérruhás, kékszalagos, fiatal leány. “Neki” is ott keälett lenni valahol ebben a csiripelő virágfolyamban,. Dobogó sziwel néztem a leányok felé. De csak messziről. Nem mertem közel menni hozzájuk. Nem mertem keresni köztük Gyöngyvért. Mohón, teli reszketőssel vártam a műsort. Majd akkor, — gondoltam — amikor föllép a kis, piros papucsában, kékfényü, fekete hajával ... A műsor a nagy. teremben folyt le. Magyar tanárunk bekonferálta az első' számot. Szinte odaüökött társaim nyüzsgő serege a lába elé, ahogy előre küzdöttem magam a tömegben, a pódium közelébe. Az első szám Kovács Lajos nyolcaditsa tréfás monológja volt. Meghallgatták, megnevették, megtapsolták. Azután megint a magyar tanár lépett az emelvényre. “Török Gyöngyvér hegedüjátéka következik” — mondta színtelen, csöppet sem ünnepi hangon. A pódium mögött a mamák és a s’zámukra várakozó leányok között mozgás támadt. A szivem megállt. Alig láttam, hogy egy barnaruhás, kövér, kalapos asszony felsegít valami fehérséget a desizkaalkotmány tetejére. Gyönigyyér! Istenem, ott állt előttem. Reszketve emeltem rá a szememet, hogy aztán csalódva, kétségbeesve nézzem, mint tépi szét igyerimeki képzelődésem alakját a valóság. Nem volt Gyöngyvéren selyenibugyogó, kis, piros papucs. Nem volt kékfényü, fekete haja. Pörsenéses arcú, nagykezü, nagylábu, nagyorru, csúnya, sovány leány volt Gyöngyvér. Esetlenül állt a dobogón, vizszinü szemével rémülten nézett a tömegre. Egészen ritka dolog, hogy ennyire csúnya legyen valaki az élet tavaszán. Gyöngy vér reménytelen eset volt. Ellenszenves. Minden rosszul állt rajta. Hajában a csokor, derekán a nagy másh szitakötőszárnya. Ahogy sovány nyakát féireforditotta, vastag in feszült ki rajta. És1 amikor ügyetlenül az álla alá fogta a hegedűjét, kissé bambán kinyitotta a száját. — Óh, nem volt gyöngyfoga. Mintha mákszemek lettek volna, nagy, dominó csontsápadt fogain. És még hamisan is játszott. A vásott diákpublikumon végigfutott a visszafojtott jókedv, gúnyoros moraja. Csufolódó, nagy tapsot kapott szeglény leány, amikor a száma után lelépett a dobogóról. Mint valami kétségbeesett, kis vákondok ástam magam keresztül a tömegen, levegő kellett, a mozogni akartam. Végigrohantam a vendéglő kertjén, belevettem magam a kis liget sűrűjébe,, a patak mellé, amelynek partján iszomorúfüzek és nyárfák állottak. Lefeküdtem hányát a fűbe. A szivem üres volt. A fejem nehéz.. Hangyák másztak rá, nem volt erőm mozdítani a kezemet. Úgy éreztem, hogy mines semmi keresnivalóm kint a juniálison, hogy nincs keresnivalóm az egész életben, amelyhez nem köt már Gyöngyvér képe. Nem sírtam, de szenvedtem. Nagyon korán jöttem rá, hogy az embert sajátmaga tudja a legjobban megcsalni. ELSŐRANGÚ SZAKÉRTŐ IRTA: DR. VALENT ERNŐ, Brazília — Fiam, a hűtőszekrény elromlott! Nem működik! — jelentette be feleségem, mikor hazaérkeztem, mire bennem viszont rögtön meghűlt a vér. — Telefonálni keli a képviselethez! Biztosan adtak jótállást! — mondta kissé bizonytalanul, mert halván sejtelmem sem volt róla. — Na, T© is feltaláltad a spanyol-viaszt! — válaszolt életem párja. — A garancia csak gyártási hibákra érvényes; de ha Te annyira tudsz mindent, akkor állapítsd meg, hogy gyártási hiba következtében romlott el, vagy nem! Ez bizony fogas probléma, de azért igyekeztem megmenteni legalább a tekintély látszatát és körüitapogattam a jégszekrényt. Kinyitottam óvatosan az • ajtaját, mintha mondanám: “Na nyissa csak ki a száját, hadd lássuk mi a haj!” Belenéznem, csavargattam a Kapcsolókat, kinyitottam a jégképző rekeszt is, oda is belenéztem. Kopogtattam. Haligatóztam ... Semmi nesz! — Stetoszkópott ne, hozzak? Biztosan baloldali tüdőcsúcshurutja van! — epéskedett feleségem újra, akinek a z a nagyszerű tulajdonsága, hogy ilyen alkalmakkor mindig tud valami "kellemes” megjegyzést tenni. — Nem fiam! A motor tekercselése égett ki a folytonos áramkoriátozás' illetve az állandó gyenge áram következtében! — jelentettem ki diadalmasan a felilebbezhetetleln diagnózist. Erre viszont feleségemnek maradt nyitva'’a* szája és rögtön észrevettem, hogy a családfői tekintélyt újra helyreállítottam. De őnagysága nem volna ÉVA, ha valamit válasz nélkül hagyna. — Akkor telefonálni keli a képviselethez! — mondta olyan liangsullyal, mintha ezt ő állapította volna meg. — Na látod, ezt mondtam én is rögtön Neked, mielőtt még megállapítottam vollna a lábát! Erre fél óráig tartó vitatkozás kezdődött, hogy feleségem bebizonyítsa, hogy ő azt hamarabb tudta, és én hiába is mon/f dók akármit, mert ő már telefonált is és holnap jön is szerelő! Nahát! És hirtelen eszébe jutott, hogy tejet kell hozni a bálból és rögtön el is ment. Tekintve, hogy én úgy emlékeztem, hogy a “vizsgálatom” folyamán még láttam tejet a jégszekrényben, ezért nagyon gyanúsnak találtam a tej-ügyet és igy pillanatok múlva azon kaptam rajta feleségemet, hogy telefonál a bárból a szerelőért. Igaz ugyan, hogy tejet is vett, de ez nem változtat a lényegen, hogy a brazil szokáshoz és. hagyományokhoz hívein, a “holnap” ellenére a szerelő sem holnap, sem azután nem jött, minek következtében nemcsak a teljesem fölöslegesen vettt tejet kellett kidobni, .hanem a többi élelmiszer is megromlott. A hét vége felé azonban mégis eljött a szerelő: Részletesen megvizsgált az is mindent: kibontotta a motorházat, leszerelte a motort, mérte mindenféle bűvös készülékkel. Itt levágott a vezetékből, ott hozzátoldott, tekercselt, legöngyölitett, szigetelt, forrasztott, újra összerakott mindent s a motor ... csak nem működött. Éppen megint hozzáfogott, hogy újra szétszedjen mindent, mikor fiam megérkezett az iskolából és látva a nagyjavítási csatateret, érdeklődött, hogy mi történt. Feleségem persze nagy szakértelemmel elmagyarázta a történteket töviről-hegyre, miire a fiam benyúlt az egyik konyhaszekrény möjg,é és k jelentette, hogy a jégszekrény azért nem működik, mert hé.főn kihúzta a konnektort, mikor valami elektromos kísérletet végzett és elfelejtette visszaduigni ... Alig vártuk, hogy a szerelő sietve összekapkodja szerszámait és elkotródva becsukódjon mögötte a felvonó ajtaja, mire teljes erővel kitört a vihar ... — Na Te hires szakértő-nő! Neked persze mindjárt “elromlott” a jégszekrény, ha a gyerek kihúzza a konnektort! . — Te Oroszlán! (Ezzel a hízelgőnek tetsző megszólítással azért szokott illetni a feleségem, mert már többször kifejtette, hogy az oroszlán az állatok királya!) Nem te mondtad, hogy telefonálni kell a szerelőért, mert kiégett a motor tekercselésie !!!??? stb., stb. A helyzetnek megfelelően igyekeztein biztonságba helyezni minden könnyen repülő tárgyat, főleg edényeket s ijedten kaptam egy teleboros üveg után. — Ne igyál bort, mert megárt a szivednek! — rohant felém feleségem. — Ki akar itt bort inni Szivecském?! — sziszegtem vissza fojtott .dühvei), miközben eszembejutott, hogy ez nein is olyan rossz gondolat a vidámabb hangulat megteremtésére és már vettem fe elő a dugóhúzót . . . Feleségem azonban erőszakkal ki akarta csavarni a kezemből az üveget, minek az lett a következménye, hogy a dugót benyomtam az üvegbe. A vörös bor viszont teljes nyomással a fehér ingemre fröccsest ... — Látod, hogy még ehez sem értesz? Most, hogy vegyem ki a pecséteket? — Be kell sózni, akkor kijön! Te még egy folt kivételéi ez sem értesz, azt is nekem kell megmondani!? — kiabáltam, mialatt lehúztam magamról a véresnek látszó fehérnemű-darabot és odavágtam, nyomaték kedvéért. Feleségem, mint a bosszú mitológiai istennője, felkapta a boros üveget és hadivezéii morshahbobjával, a fakanálnyéllel ütötte be erélyes mozdulattal a dugót: — így kell ezt ni! -— mondta diadaltól ragyogó arccal, .hogy a következő pillanatban, nemcsak rólam, hanem a falról és a nadrágomról is Csorogjon a szétfreccsent vörös bor. Ebben a pillanatban újra kikapcsolták az áramot és teljes sötétségbe merült minden és dermedt csend ülte meg a lakást. Csak az előszobából hallattszott fiam kárörvendő nevetése, amint becsapta maga után az ajtót. A sötétben leütöttem a boros üveget az asztalról, miáltal Végleg eltűnt a békülékeay hangulat megteremtéséhez szükséges kellék. Azóta még mindig ingerlékeny hangulatban vagyunk, külünösen, ha a jégszekrény motorja zümmögni kezd s ezért ajánlom minden ismerősömnek és barátomnak, hogy n© tegyen említést nálunk “szakértőkről” mert könnyen a fejéhez talál repülni az eltörött borosüveg valamelyik darabja. DALOLJUNK... VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE ,PAPRIKA “ Ja fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKAS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legujabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.
