Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-30 / 5. szám
(Folytatás) Gil Röblesjsel együtt Eranconaik is távoznia keli. Amikor a hadügyminiszter és vezérkari főnők bukása nyilvánossá lett, az égé az nem-kcKmimmnista spanyol nép számolt azzal, bogy bukásuk ellenére sem hagyják el a minisztérium épületét, hiszen csupán egy merész elhatározásra van szükségük és a hatalom az ölükbe hull, mégcsák a katonaság segítségére sincs Sízükéigük ... De nem! Franco harmadszor is elutasítja a felkérésre vonatkozó felhívást,, hogy Spanyolország vért ne ont soto. A kommunista befolyás alatt álló kormány perbe fogja a számára veszedelmes tábornokot és indokot keresnek ahhoz, hogy belbötönözzék. Koholmányokon kívül semmifélte vádat nem tudnak terhére Írni, ami alól akkor még — a jogi állapot idején — könnyűszerrel tisztázza magát. Jogi keretek között elintézni lehetetlen volt, viszont ártalmatlanná kellett tenniük bármilyen módon, hogy haditeregbomiasztó tevékenységüket ne akadályozhassa, amire Moszkva élénken figyelt. Ártalmatlanná teendő, először a veszedelmes Spanyol-Marokkóba helyezik, de ez a hely túl közelmek bizonyul. Alkalmasabb és jobban elszigetelt a távoli Kanári-szigetcsoport. Oda küldik ki katonai kormányzónak. Amikor a hadügyminisztériumban közük vele kinevezéséit, egyideig habozik, hogy vállalhatja-e a száműzetéssel egyeiirangú “kinevezést”, annál te inkább, mivel egyre' inkább láthatja azt is, hogy jelenlétére bármely órában végzetesen szükség lehet. Katonai kötelességérzete azonban engedelmességre bírja. Családjával áthajózik a Kanári szigetekre, ahol az anyaországéhoz hasonló zűrzavaros helyzetet talál már. A marxista áfáimtól megvaditott csőicsielék lázadásait, tüntetéseit és sztrájkjait, anarchisztikus ámokfutásait erélyeSi kézzel tagija meg, miközben szemben találja magát a szigetcsoport polgári kormányzójával, aki maga is közülök való és minden esetben a csőcselék érdekeit szcuzálja Francoval szemben. S talán ő sem volt mentes attól a forradalmad összeesküvéstől, amely a tábornok élete ellen irányult, de amelyet sikerült csirájában elfojtani. A letartóztatásokat viszont a polgári kormányzó a tömegekkel szembeni kihívásnak minősiti. A politikai őrület nyolc hónapját keil elszenvednie Franco nak. A gáncsokkal, merényletekkel mit sem törődik. Gátja, hogy miként akarja a bolsevizmus aláaknázni 'a társadalmi rendet és meggyőződése, hogy csak erős szervezettel veheti fel vele a küzdelmet, azért meggyorsítja a nagyszabású szervező munkát. Állandó összeköttetést tart fenn az anyaországi és marokkói szervezetekkel, auiclyek ufóm szűnnek meg kérlelni, hogy álljon a felkelésük élére. Franco azonban még keletiemnek itédd a helyzetet, sok megoldandó feladat áll még előtte, elsietni nem szabad, katasztrófát neun akar. 1936 július 14.-én a kormány csendőrtisztek'kel gáládul meggy ilkoltaltja Calvo Sotelo monarchihita vezért, amire — mintegy megadott jelre — egyetemesen hangzik fel a marxizmus lidércnyomása alól való felszabadulást kívánó kiáltás Franco felé, aki tudja, hogy a kommunista csőcselék Calvo Sotelo holttesténél nem áll meg, hanem ámokfutásra készül a keresztény jobboldal sorai között, tehát: vagy pusztulásba engedi rohanni az országot, vagy enged a felhívásnak! Veszteni való idő nincs,, cselekedni kell! Most már nem habozik, hanem kibontja a bitboiarany-bibor nemzeti záfezlót, átmegy Marokkóba és marokkói seregeinek élén, szörnyű nehézségiek' közepette indul meg a világtörténelem második számú antibolsevásta hadjárata (az elsőt Horthy admirális vezette Magyarországom 1919-ben és vitte győzelemre a román nemzeti hadsereg segítségével), hogy ezer napos hősiési küzdelemmel vivja ki azt, amiért csak háza- és fajszeretete tudta síkra szállítani: az új spanyol életet. A felkelés hírének - vételekor egyesiek aggódtak, hogy a felkelés vezérét megölhetik, ami emberek esetében sohasem lehetetlen és speciálisan az akkori Spanyolországban egyáltalán nem volt távolálló. A felkelési egyik tisztje a feleletet ebben adta meg: “Négy felesküdött tábornoka van a felkelésnek. Ha egyik meghal, átveszi helyét a sorrendbe következő!” Az ezer napi húzódó — és előszeretettel polgárháborúnak titulált nagy nemzetközi ántibolseviista hadjárat fényesen beigazolt mindent. A négy tábornok közül Sanjurjo y Sacanel portugáliai száműzetéséből jövet a felkelés napján tragikusan hal meg repülőgép-katasztrófa következtében; Goded tábornok felkelését vérbefojtják, a hirhedt 'Montjouch kazamatákban pusztul el; Mola tábornok a felkelés első évfordulóján végzetes repülő-útra indul, — die Franco él, győzött és uralkodik! Ez az uralkodás szorosan vett alkotmányjogi érteleimben diktatúra, hiszen katonai minőségben, fegyvertény útján jutott a hatalom birtokába, de, hogy diktatórikus formája mellett is mennyire új és egyedi, azt csak akkor értjük meg, ha utalunk arra a körülményre, hogy Spanyolország történelmében ez az első diktatúra, amely a tiz évet túlélte. 'Hogy vannak hibái? Melyik államforma tökéletes? Abszolút értelemben az, amelyik ellen a demokráciák nem emelhetnek — Morusi 'Szent Tamás “Utópiá”ján kívül? És vájjon az UN merné-e vállalni a demokráciák felkérésére — abszolút garancia mellett — hogy Spanyolországban tkeztyns kézzel, diktatúra nélkül biztosítja a polgári /lakosság biztonságát, a vallás szabaddságát, a közélet nyugalmát? Ha igen' úgy kérjük ér-“ tesitését. Addig te azonban — az események élő tanúiként — utalnunk kell arra, hogy Franco 40 | éves uralma alatt a demokráciák részéről csak a ibolkádirozás határán mozog bojkottban részesült, mert sakkban tartott éls) rács mögé helyezett néhány száz, moszkvai vörös posztótól megvadult kommunista fenevadat. Ugyanakkor pedig, és ezz ! egyidőben a demokráciák Sztálinnál barátkoztak, szövetkeztek, szeánezoztak, hadat vi eltek, majd Potsdamban halotti tort ültek. Csak az a kérdés, hogy Angliának. Franciaországnak, vagy az U.S.A-mak lesz-e nemzeti Francaim ha esetleg nagyon rövid időn beliül, szükség lesz rá? Adja Isten, hogy legyen! /, Barna Bertalan. * * * — A másikat öhnek adom! — szólt az apa megtörtén és letette a kbgylót. Majd a körülötte megdöbbenten álló tisztjeihez fordult. Ismét katona volt már, amidőn keményen kijalentette': — Nem kapitulálunk! fis volt MosiCiardo ezr edesi . . . Ha Alcazár kapitulált volna, Moiscardo fia életiben marad. De niemr kapitulált, nem alkudozott, nem koexisztált. Kitartott tiz héten keresztül, dacolva a tízezres túlerővel. Sem az éhezés, senr a vízhiány nem tudta a másfélezer nacionalista védő és a sorsukban osztozó aszsízonyok és gyermekek ellenállását megtörni. Már csak rom volt az ősi erőd, amikor szeptemberben megérkeztek Franco tábornok ('Spanyolország Hortihyja) felszabadító csapatai és véget vetettek a harcnak. ' A rövidesen tábornokká léptetett Mösicardo húsz évvel élte túl a fiát. A hiuszodik század legnagyobb . hősköffiteményének szereplője 1956 április végén hunyt el és kívánsága szerint Alcazárban temették el, a többi ott pihenő hős közé. A gyászmenet Toledo utcáin haladt végig, tízezrek sorfala között, Alcazár nemcsak a spanyci nemzeti élniakarás szimbóluma, hanem a harco*s antibolisevizmusnalk is örök jelképe marad. Az azóta eltelt négy évtized alatt Európa több nacionalista nemzete — köztük a Szálas! Ferenc vezette magyar nemzet is, 1945-ben — tettekkel ismételte meg iMoseardo ezredes szavait: NEM KAPITULÁLUNK! N.U. Levél a mull év nov. 9.-én Lelhbridgen megjelent Tollas Tiborhoz ELJÖTTÉL Jöttél ... elmentél ... egy röpke pillanat. Mit köztünk töltöttél ... csak <egy villanat. Mégis mily jsok volt; mert Téged vártunk. Ezért volt az, hogy ... szivünkbe zártunk. Év-hullások (közt ordított ;a gaz Te benned eljött végre az igaz. Uj igét hintve a sziveinkbe, Csillogó reményt bús leikeinkbe.'^ Kit éjszakáknak zordon sötétjén, Kuszáié (utak nehéz göröngyén, , Kutattunk).-, vártunk t... létezni véltünk; Hogy lsc|ha nem jössz, fcsak )attól féltünk. * / De leljöttél s nem hiába Vártunk. És tett (a teremben ahogyan álltunk; Belőled áradó mágikus '.villanat, Amire vártunk .... ez volt a (pillanat. Miikor már a fuldokló feladja az utolsó szalmaszálnak a reményét. Mikor már a vágott sebek és érzések majdnem begyepesedtek. Mikor már az igazak, a sok széthúzás, egyenetlenfc edések és 'egyéni érdekek végett sötét komorságba vonultak, feladva a reményeiket. Mikor már, a nehéz utakat taposó, ikivérzett lábbal még botladozó, de aléltságig fáradt, már csak önlétért dobogó sziviiek ajkán kibuggyant az utalsó szó: nem érdemes .. . minden hiába; Miikor már, kezdtük faragni elárvult magyarságunk egyszerű fejfáját; Akkor küldettél, . . . Mennyei Mannaként, a Magyarok Istene által, hogy felrázzad a nemtörődömségbe sülyedteiket, hogy apró, piciny nyilaiddal, — melyeket megjelenésed által lüv 1- tél sziveinkbe, életre keltve a haldoklókat, reményt öntve a lemondókba s új erőt adtál az elf áradtaiknak, megmutatva a z utat, melyen nekünk haladni kell. Felejthetetlen meghitt pár óra. Ahogyan ott csüngtünk ajkadon;: szavaidon és kissé bánatos, de büszke tekinteted n át. elfutott lelkiszemeink előtt az az óriási szenvedés, melyet Neked' a sors kiszabott, csupán Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime: 203-504 Main St., Winnipeg. Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. csak törhetetlen magyarságod végett. Akikor ott, a büszke, erős magyar férfi-kebel nehéz sóhajtásokkal igyekezett visszaszorítani a szemsarkába tóduló kis meleg könnycseppeknek kibugy gyanúsát. Apostollkodásodira, melyet édes hazád és általad annyira szeretett néped érdekébe fejtesz ki, ki adhat ... ki találhat jutalmat ... ? ■Csak a magyarok Istene. Ő is csak akkor, ha nemes eszméd teljesíteni fogja, -~ mely szeretett hazád s véreidre kovácsolt -nehéz bilincsnek a leszafkitásábary nyilvánul. Tudjuk, — sajgó sebeidet mi (maroknyi lethlbridlgei magyar), nem, bírjuk begyógyítani, de iici-pici gyógyító Lr gyanánt fogadd el sébeidre azt, hogy . . . mi Téged örökre, felejthetetlenül szivünk legmelegebb kamrájába zártunk s igaz szeretetted őrzlüuk, dédelgetünk ott benn Téged. S ha talán úg.y intézi a sors kegyetlen keze, hogy e tébolyodott földi életben nem találod meg szenvedéseid jutalmát, ott a véghetetlen osiíi'agoUv közt. a örökké-valóságiban jutalmad mérhetetlen lesz. Tudom, ha majd elfog jönni az idő, (mert ez elkerülhet tlen) és földi utadról lelépve, folytatod utad a csillagék rengetegében ; ott fenn, a MAGYAROK ISTENE keze által csillagokból kivert HADAK-UTJÁN az ártatlanul • megölt magyar gyermekek kicsiny angyal-lelked fognak virágot szórni lábaid elé és őseink kemény sorfala között, harsonák hangzása mellett fogsz megérkezni dicső OSABA-K1RÁLYUNK trónusa elé. S ott . . . midőn Rád váró volt nagy királyunk piros rózsáikkal szegett trónjáról lelépve, fehér ruhás angyalok éneke csengése köziben, zöld babéral koronázza fejedet, akkor lelked örömmel fogj telni lés kárpótolva leszel sok földi szenvedéseidért. Neved örök lesz. Nincs az időnek akkora enyésztő foga, mely kitudná azt kezdeni, mert sóhajtaná ... suttogni ... kiabálni fogják neved mind addig, mig már hol a nagyvilágon lesz magyar ajak, melyről magyar szó hangzik. Addig is, Te ... ÉLŐ-HALHATATLAN .. . gyémánt csepje az oly szétforgácsolt drága magyar vérnek ... Borsódnak dicső szülöttje . .. magyarok nagy apostola ... a vengődőzsörtölődő emigrációnak, igazi düivösége ... arra kérjük az Istent, azért fohászkodunk hozzá, igaz magyar sziveinkkel, hogy kezedet fogva, vezessen, önzetlen1 nagy munkád sikeréhez Mi; szilárdan, elszántan állunk mögötted, követünk Téged és hű katonáid vagyunk ebben a harcban s Veled együtt őrt állunk azért, hogy az átkozottak ne tudjanak bebádogozni minden, ablakot. Stirling, Alta., Canada. Miskolci Panulics Lajos. A BIBLIÁBÓL “Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogyha egy meghalt mindenkiért, tehát azok mind meghaltak. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott . .. Amiért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúlnak, imé újjá lett minden.” (II. Kor. 5:14-15, 17.) Winnipeg, Man. 1976. jan. 30. 3 LE MONDE 1975 december 36. — Éppen öt éve annak, hogy karácsony éjszakáján befejeződött Leningrádban 11 szovjet állampolgár pere, kik etilen “hazaárulás” volt a vád, mivel a szovjet. légitársaság egy gépével erőszakkal próbáltak kiszökni az országból. A legalacsonyabb büntetést 4 évi kényszermunkába sza’bták meg, de a legtöbb vádlott 3-15 évig terjedő “szigorított” vagy “különleges” (fegyenctelepi) kapott, nng kettőt hallálra Ítéltek. Ez az ítélet az egész világot lázba' hozta, több kormány, sőt több nyugati kommunista párt te (igy a franciák) hangot adtak rosszalásUkná'k. Egy héttel később a halálos ítéleteket börtönbüntetésre változtatták s két más Ítéletet enyhítettek. Ennek most már öt éve, azóta 2 elitéit szabadlábon van, az egyik letöltötte büntetését, a másik pedig egy nő volt. Kilencen viszont még mindig zár alatt vannak, 3, 5, 91 és 10 évre. De ki emlékszik rájuk, éveikre, 5 évvel később még Nyugaton? Pediig az elitéltek közül egynek, — lEduárd Kuznyecovnak, kit a nemzetközi fórumok tiltakozása 'szabadított ki1 a hóhér kezéből. — sikerült az a .szinte elképzelhetetlen vállalkozás, hogy titokban naplót írjon a fegyenctelepen átélt élményeiről s azt kicsempéssze a sza badl világba. Kuznyecov naplóját azóta számos nyelvre lefordították és a szerzőben a francia sajtó nagy írót és kiváló gondolkozót vélt íelfedeztni. A mű: “Egy halálra Ítélt naplója” megnyerte a francia “Gulliver” irodalmi díjat is. — De aztán mindenre a hallgatás csendje borult. De hiszen annyi országban KAN&Dál LEGENDÁK (A sorozat első része) (Canadian Scene) — A kanadai indiánok rengeteg, szebbnél-szehlb mesével legendával rendelkeznek. Ezeket többnyire szájhagyomány alapján tanulják és meséléssel adják tovább a következő nemzedékeknek. Nem egy közülük kanadai jellegűvé szélesedett. Ilyen az is, amit a kri indiánok mesélnek és amely megmagyarázza, miért kapott a hermelin “fehér ruhát”. Így szól a mese. “Valamikor, hajdanában, nagyon sok állat élt az erdőben, köztük egy nagyon éhes és nagyon sovány menyét is. Telenkit, amikor már leesett a hó, azt tapasztalta, hogy barna bundáját messziről észreveszik a kisebb állatok, köztük az egerek és időben el tudnak menekülni,' ezért marad oly gyakran éhen. Egyik éjszaka, amikor a menyét eigy fa alatt arról gondolkodott, miképpen juthatna valami ennivalóhoz, mielőtt az éhhalál áldozata lesz, egy bagoly szállt a feje fölötti egyik ágra. Azt kérdezte; miért vagy olyan szomorú menyét pajtás? Azért, mert barna a bundám és éhezek. Bezzeg, ha fehér volna, (Folytatás a 6. oldalon) sínylődnek politikai foglyok, kiket meg kellene menteni, hölgy mindig a legújabb esetekre irá- * nyúl a figyelem. iMa például Pljuscs, Kovaljev, vagy Osszipov sorsa aktuálisabb, mint Kuznyecové és sorstársaié. De a megmentés munkájában mégsem lehet sürgősségi sorrend, a régi ügyek védelmét is kell folytatni. Öt évvel, ezelőtt szándékaik miatt ítéltek el embereket szabadságvesztésre. Több, mint kétezer napot töltöttek el rácsok mögött, vagy szögesdiótok között. Kétezer napon át már az őröik kegyetlenségeit, a (közönséges bűnözők szemtelenségeit, a kiümeritő munkát,., az éhséget, mely kínozza a gyomrot és meddővé teszi az agyat, — harcolnak minden másodpercben a gépezet ellen, mely fel akarja őket őrölni. El tudja-e képzelni valaki itt Nyugaton, mit jelent mindez? A múlt héten a francia televízió bemutatott egy lettországi büntetőtábort, mely a francia nézőközönséget mélyen megrázta. Nos, Kuznyecov még 10 évet fog eltölteni ebben a pokolban, s talán nem éh túl a borzalmakat. Ha ez bekövetkezne, — vagy ha legalábbis, mint író veszne el a világ, számára — ez nekünk nagyobb szégyenneJ járna, mint országának, mely rabot csinált belőle. A közöny ugyanis olyan bűn, melyre nincs bocsánat. Néhány sor KUZNYECOV “Napló”-jából: (1971. VI. 21. ... “Szemtanúja voltam hihetetlen öncsonkításoknak. Kjét ségbeesett rabok tűket, szöge.-drótot, hőmérőt, kulcsokat, iivegcserepet és késeket, a férfiak levágják heréiket, borgot kötnek zsinórra, a zsinórt pedig az ajtókilinoíhez kötik, a horgot a hasukba nyomják s mikor kinyílik az ajtó, a hasfaluk felszakad. Felvágják a bort a karjaikon, és % lábukon majd lefejtik végtagjaikról, mintha harisnyát húznának le. Drótot húznak vizelő szerveikbe, bevarrják szemüket és 'szájukat, kis darab húsokat vágnák le lábukról és hasukról s azt a húst eszik meg. Felvágják ereiket, a vért egy edényben összegyűjtik, kenyeret aprítanak bele s megesziük Papírba csomagolják magáikat és a papirt összeragasztják. Levágják oljjaíkat, lábujjaikat, orrukat, nemtezerveiket, stb. Lehetetlenség leírni mindazt, ami szörnyűség a rabok között lefolyik, hogy a robotmunka alól kivonják magukat.” ÁRGUS — Párizs. MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKó FRANCO NEGYVEN ÉVE Öt évvel ezelőtt, Leningrádban... . JEAN CATHALA most vette a hírt a szörnyűségről. Szinte magánkívül volt a fájdalomtól, sírt, hadonászott, és mindenáron Gyúrói a akarta vetni magát. Oltó alig bírta félre tuszkolni. — Ne lármázz! (Maradj csendben! ... És hol voltál mostanáig? — Hol? A lovakat fogtam ki, és láttam el, Íriszen a kocsis keze dagadt. — Éa újra óbégatni kezdett. — Gyúró! Gyura! A legjobb barátom volt . . . kedves, jó barátom, egyetlenem! Csak tudnám, ki volt az a gazember, az a rabló! ... Mondd meg, pajtás, széttépem, földarabolom! Alig lehetett lecsenöesiteni. Az ajtón fejek kukucskáltak be, látni akarták a megrendült jóbarátot, hizlalná a szemüket a ritka látványon. Oltó nagynehezen rendet teremtett, kituszkolta Ondrejt az udvarra, az öregasszonyokat is kiküldte, és maga maradt Zuzkával a sebesült mellett. Hói Gyúrót, hoili Zuzkát nézte. Az asszony válla megmegrándult a zokogástól, szeme, arca vörös volt a sírástól. Sajnálkozva (hajolt feléje: szegény kis galamb! Gyúró szeme megrebbent, aztán fölnézett. — Vodu!, •— mondta halkan. Vizet kért. Zuzka sietve hozott egy szűkében; fölemelték a fejét s megitatták. Gyúró kissé elrévedezve bámult, aztán azt mondta: Eltaláltam! — és megemelte kissé a kezét. — Ki volt? — kérdezte Oltó. — Taki malicski . . . Mászott a földön ... s a fa mögé ugrott ... De azt kiáltotta: Bozse moj! — Hát mégse Ondrej volt, — gondolta Oltó, de nem kérdezősködött tovább, mert Gyúró hörgése erősebb lett. Sokáig maradt. Mielőtt hazament, ellátta Zuzkát tanácsokkal, és megfogadtatta vele, hogy senkit se ereszt* Gyúró közelébe, amig az orvos el nem jön. Akkor pedig üzenjen érte, mert ő is. (beszélni akar az orvossal. És gyöngéden megch'ogatta finom arcát, és elbúcsúzott. Friss hóesésben indult háza. A faluban csönd volt), az erni' e: ek már haza;«éledtek. Valahol foglyok hívták egymást az éjszakában, aztán szárnycsattogás hallatszott. Itt-ott kutya ugatott rövid ideig, majd egy kakas kukoritotta el magát. Oltó has zan eigondolkozatt a. gyilkosságról. Most a hó is betemeti a gyilkos nyomait. Vájjon ki lelhetett? A tenyerében melengető-— 13G -bélesek a gyereke beteg lett, éppúgy rendelkezett, mintha az te az ő hatáskörébe tartozna. Az, emberek pedik köszönettel vették a szavait s azokhoz taa’tották magukat. A faluban is nagy volt a becsülete az öregúrnak. Úgy jöttek hozzá tanácsért, mintha az apjuk volna. Néha valósággal bíráskodnia kellett, pedig az effélétől minidig tartózkodott. — Jó, mint a kenyér, de neki is van héjjá, — mondták a parasztok. .... Ünnepek után volt, hogy valamelyik csöndes, napon a birkanyájakat fölt .ajtották a hegyi legelőkre. Itt Radocsan is munkába lépett, fontoskodott a gazdákkal s a pásztorokkal, és azt is meg/beszélték, hogy a fölös szénát mikor szánkóztatják le. Január elején országos vásár volt Véghalomban, arra sokan készültek, és szénát, takarmányt, Radocsan nélkül eladni nem lehetett. A tavasz még messzi volt s a téli ínség sose maradt el. Hol itt jelentkezett, hol ott. Erre a vásárra Vugrics bácsi is, készült. Oltó véletartott. Már húzamosabb ideje figyelte, milyen gondot fordít az eladásra kiszemelt állatok ellátására, és amikor a vásár napja eljött, a két igáslovat, meg a teheneket, már előzőén ielhajttatta, hogy pihenten állítassanak ki a vásárra. A hízókat, a baromfit s a borjút, szekereken vitték le. Vugrics bácsinak igen jól esett Oltó segítsége, meg.érzett minden szaván, hogy használható emberre talált benne. Oltó meg annál örömestebb vett részt a munkában. A vásár jól sikerült, mindent eladtak, é-. Vugrics- bácsi számítása bevált. Venni csak két új igást vett, a tehenek közt nem talált .mtigfeielöket. Inkább arra határozta magát, hogy az egyik uradalomból vásárol később üszőket. Amikor késő este hazatértek a vásárról, az útról valaki feléjük kiáltotta: — Bohusu Gyúrót megölték. Micsoda? A sötétből fiatal suhane vált ki, az egyik Sztraka f t volt, Megismételte előbbi szavait. Ki ölt meg? — kérdezte Oltó megdöbbenve. — b em tudják! — s tovább akart szaladni.- Megállj! Hald megyek én is. Leszállt a koesiroL — 133 — . . i
