Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-02 / 1. szám
4 VVinnipeg, Man. 1976. január 2. ALBERTAI TÜKÖR Szerkeszti a Magyar Szabadságharcos Világszövetség edmontoni és calgaryi szervezetei, valamint az M.H.B.K. edmontoni csoportja. — TE PESTI SRÁC Te pesti srál, te napköziben nevelkedett apró kamasz. Te! Kinek élete vagy tizenöt sivár tavasz. Te! Kibe már az ábécével tömték az ideológiát, A szovjet tankok vad tüzében zengted a szabadság dalát. A tankok acélzáporában nem remegett gyenge kezed, Bátran markoltad meg a géppisztolyt és szórtad rájuk a tüzet. Kicsiny szived tán összerezzent, de lábad bátran szaladt; Kezedből nyugodt, biztos úton repült a benzinespalack. Te pesti srác, te hősök hőse, ontottad drága véredet S majd a kivívott szent szabadságban megkapod érte béredet. Te kicsiny pajtás esküszünk, hogy kivívjuk e- drága bért, Mert nem lehet, hogy a te szived hiiába ontott annyi vért. Te pesti srác, te napköziben nevelkedett apró kamasz. Te, kinek élete vagy tizenöt sivár tavasz. Te! Ki drága életed hazádért úgy adtad oda; Amig magyar él a földön, nem felejhetünk el soha! (Ismeretlen szabadságharcos verse. 1956.) A 19. megemlékezés 1956 októberéről Tollas Tibor Edmontonban 1975 október 19.-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel tartották szervezeteink ünnepélyes megemlékezésüket az 1956-os októberi Szabadságharcunkról, a 'Szent Imre plébánia kultúrtermében. Az ünnepély diszszónoka Kecskési Tollas Tibor bajtársunk volt, Münchenből, aki amellett, hogy az 56-os forradalmi költők és irók szabadságharcos folyóiratának, a NiElMZETŐ'R-nek a főszerkesztője, egyben, emigrációs költészetünk egyik legkiválóbb alakja is. Életét 1956 óta teljesen a “Magyar Ügynek’’ szenteli és verseivel, izzó szónoklataival bárhova megy világkörútjai során, elismerést és lelkesedést vív ki a magyar hallgatóságtól. Beszédében nemcsak *az hőévi szabadságharcról, annak otthon ma is megtapasztalható eredményeiről emlékezett meg, hanem a nemrég elhúnyt Mind szenty József Hercegprímás urunk hagyatékáról: magyarságunk megtartásáról is. Beszéde végén azt a reményét fejezte ki, hogy az 1956-cs, húsz éves forradalmi évfordulót Edmonton az összmagyarsg részvételevél rendezik majd meg, megmutatva, ihogy az 56-os eszmékhez ma is hűek vagyunk és maradunk. Nagysiker és elragadó 'beszédét a lelkes közönség sokáig ünnepelte. Ugyancsak nagy sikert arattak klasszikus zongora darabjaik előadásával a Bolyos testvérek, Helen és Beatrix valamint Kovács Janet.A “Te pesti srác” v. iFülöpp József az M.H.B.K. kanadai főcsoportvezetőjének beszéde zárta be. Fülöpp bajtárs a Mindszenty Hercegprímás Ur által személyesen megszentelt magyar zászlót hozta fel Calgary-ból a mi ünnepélyünkre. E-vándorzászló a montreáli M.H.B.K. csoport kéz deményezésére már majdnem a világ összes magyarlakta nagyvárosát bejárta és most Edmontonba is eljutott. Az ünnepélyein megjelent még 'Magas István bajtárs is, aki a Magyar Szabadságharcos Szövetség kanadai elnöke és Tollas Tibor nyugat-kanadai útjának rendezője. ( Rövid szünet után meghitt, családias hangulatban Tollas Tibor megkezdte irodalmi estjét. Először a legújabb verseskötetének, “Az Irgalmas Fádnak keletkezését ismertette, majd elszavalt néhány verset 'oslóié. A költemények hallatára igen sok szemben megcsillantak a könnyek. A hangulat rövidesen elérte tetőfokát, amikor Tibor közkívánatra előadta a “Bebádogoznak minden ab lakot “cimü megrázóan igaz versét. A valóban felejthetetlen kultúráiig és politikai élményt nyújtó irodalmi estnek barátságos beszélgetés tett pontot a végére. Köszönjük Tibor, hogy eljöttél közzénk és új erőt öntöttél oelénk magyar munkánk további sikeres elvégzéséhez. Adja Isten, hogy kanadai utad során még többen ébredjenek fel hatásodra abból a közönyből, mely közöny miatt oly sok hofitásunkat elvesztettünk. Ugyan csak köszönetét mondunk az ünnepély szereplőinek és rendezőinek, valamint a Szent Imre plébániának. Az ünnepélyre és az irodalmi estre befolyt összeget szervezeteink teljes egészében a Magyar Egyetemi Tanszék javára, a Széchenyi Társaságnak ajánlották fel. Ujvárosy István. * ^ ^ 1975 november 1-én rendezték edmontoni szervezeteink hagyományos őszi báljukat a Riviera Motorhotelben. A vacsoval egybekötött tánc nagyon jól sikerült. Külön köszönetét érdemel a rendező gárda élén Balogh Jenő bajtárs, az M.H.B.K. edmontoni les. vezetője és természetesen minden kedves vendégünk, aki megjelenésével pártfogolta e rendezvényünket. Reméljük, hogy hamarosan újra együttölthetünk egy hasonlóan kellemes estét 1976 ‘február 7.-én, a Capillano Motor Inmben. — (U.I.) * * * Az alábbiakban közöljük az 1975 nyarán történt gyűjtésünk hivatalos nyugtázását a BURG Kastle-i Magyar Gimnáziumtól. A gyűjtést Saöts Pál hajts, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének helyi elnöke kezdeményezte. Mélyen Tisztelt Szöts Ur! Hálás köszönetét mondok Önnek és Önön keresztül Minuazoknak, akik adományukkal hozzájárultak az ösztöndíj alaphoz és akiknek a nevét az adomány összegével az alábiakban megadom: I. P. L. JAJ02AY $25.— í2. BOTÁR Gabriella $10.— 3. ROSTA Miklós $20.— 4. SILLYE József $10.— 6. IMED0VARSZKY Ildikó $10. 7. JAKAB István, $20.— 8. UJVÁROSY István $10.— 9. FALUVÉGI Péter $15.— 10. GROSHL Ilona $20.— II. CSÁSZÁR István $10.— 12. Lcránd K. és és A. Szojka $30.— 13. VÁRALLAY István $25.— ÖSSZESEN: $230.— * * * A beérkezett összeget a különböző helyekről beérkezett adományokkal együtt egy külön e célra kijelölt Bizottság fogja kiutalni illetve megszavazni, érdemes és rászoruló magyar gyermekek itteni iskoláztatása költségeinek a fedezésére. Köszönjük Mindnyájuknak az Intézettel szembeni segitőkészségét és azt, hogy támogatják a magyar ifjúságért kifejtett oktató és nevelő munkánkat. A Magyar Gimnázium diákjai és tanárai nevében hálás üdvözlettel Dr. Radios János igazgató a hazatelepülőknek a lépése fogadható el, akik kalandvágyból jöttek el. Ők nem hangoztattak politikai frázisokat, nem a vagyonszerzés volt a mindenük, csalódtak, visszamentek. Azért érdekes: ezekből van a legkevesebb és őket várja a rendszer legkevésbé vissza ... (A BALTIMOREI ÉRTESÍTŐ) Beszámoló az edmontoni "MáGŰR" Vadásztársaság 1975 évi működéséről A HAZATELEPÜLŐKRŐL — (lyij 'Százalékos arányban nézve, az 1945-től napjainkig külföldre emigráltak mintegy másfélszázaléka az utóbi években visszatelepült Magyarországra. Ebben persze nagy szerepe van az otthoni propagandának, aztán a nyugaton mind erősebb infláció sem elhanyagol ható körülmény, és létezik honvágy is. Elmek ellenére az emigrációs magyarság létszáma még nem csökken, mivel évente 1000-1500-ra tehető azoknak a magyaroknak a száma, akik valamilyen úton kijönnek és aztán többé nem térnek vissza. A visszatelepülök elhatározásának okait vizsgálva rögtön kiderül, hogy az alapvető motívum anyagi. Közismert, hogy napjainkban Magyarországon már lehet olyan színvonalon élni, mint akármelyik kiemelkedő életszinvonalu nyugati országban, csak éppen megfelelő jövedelem kell hozzá. Pártfunkcionárius mégi&em lehet mindenki, igy aztán a hazatelepülőknél a kapitalista világban keresett dollárok biztosítják ezt. Szerény kalkuláció szerint mintegy 30-40 ezer dollárra van A hangulatos téli összejövetelek után a vadásztársaság a családtagokkal együtt első kirándulásukat a Pembina felső folyásánál fekvő csodálatosan szép táborhelyen rendezték. Ezt az első, májusi “Long weekend”-! kirándulásunkat pisztránghalászat, céllövészet, természetjárás, gyermekversenyek és az erdei szakácsmüvészetben járatos tagok éltelkészitményei tették felejthetetlenné. A májusi medvevadászatok a tagság 75%-os részvételével igen eredményesen zárultak. A magyar vadászok összesen öt feketemedvét lőttek illetve azok gyönyörű szőrméjét hozhatták haza lakásuk díszítésére. Véleményem szerint a medvék életében, is lehetnek bizonyos ciklusok, amikor egyes esztendőkben a szokásosnál több a medve. Ez az év ilyen volt. Még ősszel is elég sok medvét láttunk, holott ősszel ritkaság számba megy még látni is őket. ■Meg kell emlékeznünk Calgary-i vadászbajtársaink baráti vendéglátásáról is a Burnstick tó melletti vadászházuikiban, ahová még télen meghívták az edmontoni vadászokat. Vagy húsz magyar vadász futott öszsze a két városból, hogy kellemes körülmények között megbeszéljék a vadászatokon szerzett tapasztalataikat. A vidék vadregényes. A tó fekvése regénybe illő. A veiidéglátás mész szemeimen, figyelmes volt. A program bőséges és élvezetes. A vendéglátást betetőzték a helyszínen fogott halakból főzött halászlé és vadhúsokból késizitett pompás ételek, melyeket egymással versenyezve főztek a szakácskészséggel megáldott vadásztársak. E beszámolóból nem lehet .kihagyni a nyolc magyar Vizsla kutyát, melyeknek csaholása bejárta a környező erdőséget és az emlékezetbe visszahozták a felejthetetlen magyar földiét. Köszönet a Calgary-i vadászbajtársaknak az igaz magyar vendéglátásért. Tavasszal és kora-nyáron tagjaink horgászkirándulásaik közben több pisztránggal betelepített tavat kerestek fel meglehetősen jó eredménnyel, de a gyorsvizi pisztráng halászat élvezetét sem hagyták ki a programúiból. Június végén egy nyilvános pikniket rendeztünk a katolikus egyház Pidgeon tó melletti telepén. A szombat esti tábortűz körül, magyarnótázás mellett iszogatta a vendégsereg a jóizü csapolt söft. A bevételt a Széchenyi Társaság magyar tanszék alapítványára forditot-CUK. A nyári hónapokban a vadásztársak löképességüket rend szeres agyaggalamb lövészeteken fejlesztették. Uj tagjaink igen szépen begyakorolták a gyors lövést, melynek busás eredményét az őszi fácán és fajövadászatokon aratták le. Ilyen hasznos tevékenységek után érkezett el az őszi vadászidény. Minden hét végén vadász bajtársaink szép összetartásban együtt látogatták az ismert vadászterületeket. Az időjárás évek óta a legkedvezőbb volt ezen az őszön és alig volt esős vadásznapunk a három hónap alatt. A szezon elején, az idén először, három alkalommal látogat tűk meg a rtíagas hegyi legelőket és a sziklaormok alatt sétálva kerestük a hegyibirkákat. A természet teljes feltáruló szépsége ezeken a vadászatokon volt komplexül élvezhető. A sziklák tövében elterülő legelőkről végtelen, — szédítő kilátás nyüott a környező hegyek re. A levegő erős s illatos volt a különleges magashegyi növényzettől. A legelők csak a gyorsfutásu hegyipatakok medre ‘ mentén voltak megközelíthetők. Izzadva, vidáman, kidőlt ősfák halmazán és sziklatömbökön át másztak vadászaink meredeken fed a virágos tundrákra. Hivő lélek számára az Isten közelsége, sehol sem volt jobban érezhető. Vadászataink során felkerestük Dél-Alberta hegyeit az Oldman folyó felső folyásánál. Megjártuk Dél-Alberta mezőségeit, kutyáinkkal fácánra és más apróvadra * vadászva és több napot töltöttünk a Hintoná előhegységben. Voltunk ásza kon is hetekig bolyongva az ingoványos fenyőrengetegben. Magyar tábortüzek sok felé világítottak az albertai éjszakákban. őszi vadászataink során terítékre került két jávorszarvasbika,, két szarvasbika, egy őzbak és két feketemedve. Számos alkalommal tízesével láttunk mesés szarvascsordákat, borjas jávorszarvasteheneket, őzcsoportokat, mikoris csak filmfelvevő gépeink zúgtak és a puskák hallgattak. Fényképgyűjteményeink szebbnél-szebb panorámaképekkel gazdagodtak, hogy téli együttléteink alatt majd felidézzék ezeknek a testileg-lelkileg egészség,es' kirándulásoknak, mindannyiunk számára oly kedves élményeit. SZÖTS PaL. ahhoz szükség, hogy valaki gondtalanul élhesse tovább életét a szocialista szektorban, mig jobb létre nem szenderül. Ebből telik házra, autóra, hétvégi telekre és belehet rendeziceani minden szükségessel. De azért egy jelentősebb összeget ajánlatos a Magyar Nemzeti Bankba is hagyni, hogy a kamatok kiegészítsék a fizetést. Mert abból épp, hogy csak meglehet élni. A munkahely azonban bízta», van betegszabadság és ingyenes orvosi ellátás, a fizetésekhez viszonyítva a nyugdíj sem túl rossz. És ami fő magyarul beszélnek mindenhol. A dolog erkölcsi oldalát nézve, ma szomorúbb a kép! De nem az emigrációra vet rossz fényt, hanem a visszalépőkre és a rendszerre, mely befogadja őket. A többség a meggazdagodás célja miatt hagyta el hazáját és most azért megy vissza, mert ott még jobban lehet élni. (De csak a kint szerzett dollárral!) Néhányan politikai hozzáállásukon változtattak, mert a köpönyegforgatást ilyen szem pontból odahaza jól honorálják. Erkölcsileg még talán azoknak Dr. Pogány András: i AHOGY Ml LATJUK majthényi gvörgy aranymaliNKÓ eredményében. 'Csak Zuzka sóhajtott: De jó volna, ha itt maradhatnánk! Odakint megszólalt az estéli harangszó. Zuzka keresztet vetett s egy pillanatra csönd támadt. 'Oltóban felébredt a röstelkedés. Miéri hitegeti ezeket a jó embereket, hiszen még szót se váltott Vugriccsaái erről. Csak azért beszélt, hogy valami magyarázata legyen az idejövetelének? ... önmagával elégedetlenül! rázta meg a fejét, aztán hirtelen fölállt és elbúcsúzott Bohuséktól. XVI. Rauf Pista levele egészen váratlanul érte. Szinte úgy tetszett, mintha .korábi terveiből! már kikapcsolódott volna s most itt volt a sürgető Írás, hogyha még karácsony előtt le akar vizsgázni, küldje el azonnal a vizsgadijat. Annyira beleélte volt magát a céltalan töprengésekbe, hogy most annál hevesebben léptek föl a lelkiösmereti furdalások. Pénze voot, ez nem okozott most gondot neki, hiszen a havifizetését megkapta volt, de hogyan készüljön el a hátralévő anyagból, amikor most hetekig kezébe se vette a könyveket? Valami roppant buzgóság fogta el. Nem, nem' szabad elhagynia magát s ha a nappalokból nem futja, hát majd éjszaka pótolja az elvesztegetett időt. Márton napjára meg akarta látogatni nagybátyját, most azt határozta, hogy levélben gratulál neki s kimenti magát. Hogy honnan támadt benne ez a hirtelen változás? — kérdezte csodálkozva magától, de nem adott időt magának arra, hogy megfeleljen. Mintha titokzatos úton energiák halmozódtak volna föl benne, friss lett és munkára szomjas. Kissé ijedten kémlelt magába: Mi történt? Hiszen még mindig úgy szeretem Málinkót ... Levelet irt hát s elküldte a pénzt, mindezt lázas sietséggel, mert az időnek szárnya volt. A gyerekekkel is sebtiben végzett. Dúsné előtt pedig kimentette magát: a gyerekek úgyis többet tudnak már eddig az előirt anyagnál, ő pedig elmaradt egy kissé, de majd a vizsga után pótolja a mulasztottakat. Ancsára meg rászólt, hogy vigye már ki a szobából azokat az üvegeket! Minek állanak azok ott? Dísznek? Dobja a szemétre, vagy vigye vissza a zsidónak, hátha kap érte pár garast, de ő többé meg ne lássa őket... 102 — A plébános újra eljött s most azzal a szesszel, hogy a virágmagokat kéri. Oltóhoz is benézett, de az föl-alá járt a szobában, könyv a kezében, és senem látott, se nem hallott. — Megbocsásson, főtisztelendő úr ... — Ha tudtam volna, nem zavartam volna! — s már magái a is hagyta Oltót. Dúsné hálálkodva csapta össze a kezét a plébános előtt. — INem is tudtam, hogy főtisztelendő uramnak ilyen Csodálatos hatása van az emberekre! v — Nekem? Bizony erről magam se tudok. — Mondja, kérem, szóvá tette előtte a dolgot? — Nem én, kérem. — Akkor .nem értein ... Valamit mégis csak mondhatott, mert ez a hirtelen változás ... — Virágokról beszéltünk, kertészetről. El is kisért a parókiára, ott megmutattam neki a kaktuszaimat, aztán megkínáltam egy pohárka pálinkával s erre elrőstelte magát, nem f ogadta el. Ennyi volt az egész. De szólni arról a dologról, egyetlen kukkot se szóltam. — Csodálatos, — sóhajtotta Dúsné, és finom újjaival a hajábaszaladt, de arra is vélhette volna akárki, hogy a szeme elől hajt el valami nem kívánatos képet. — Az Isten útjai kifürkészhetetlenek, — mondta aztán a plébános. — Nem tudhatjuk, miért lendítette őt ki az utjából egyidőre. Mindenesetre hálát kell adnunk. Neki, hogy Oltó tanár úr újra megtalálta a célját. — Mindenesetre. Igen, igen, — és közömbösséget erőltetett a hangjába. — Hiszen nekem nagyon kellemetlen lett volna, már csak a nagybátyja miatt is, hogy fölmondjak neki ... Dei utóvégre is erre került volna a sor, ha a dolog tovább folytatódik. Most már úgy tett, mintha ez az ügy tovább nem is érdekelné. ő megtette a kötelességét, sőt talán többet is, a zavarok elsimultak egyelőre, térjünk tehát más tárgyra. Megrázta brazlettekkel teleaggatott kezét, összeborzongot.t kissé, és az időjárásra kezdett panaszkodni, amely megint csúnyára változott. Szeme az ablakon túl a hajladozó fákat nézte. Hogy lekorpaszodtak a fáznak is bizonyosan a hideg szélben ... — Pedig be kell mennem Véghalomra a napokban. Olyan — 103 — ' Valahogy én is úgy vagyok, műit a tréfabeli cigány, áld Rákos i arcképét cipelte magával a hóik vágy kísérletezéseinek ellen szőréül. Emlékeim tarsolyában én is ott hordom magammal az cs»rom utáni évek gyalázatámmt, Rákosinak, Révainak, Gera Ernőnek és az ávós bestiáknak arcképét. Miután otthon ma is oroszok uralkodnak, usyanaz a társaság ül a húsosflazék körül és a kommunista egypárt rendszer és diktatúra “áldásait” élvezi az a nép, mely bői Isten akarata .szerint vétettem, honvágy igen ritkán és nehezen vesz erőt rajtam.Az a Magyarország, mely után olthatatlan szerelemmel vágyódom, csak a szivünkben él és rajtunk mujik, hogy minél előbb újra valósággá válhassék... Mégis Karácsony körül nehéz a kísértésnek ellenállni. Gyermekkorom boldog karácsonyai jutnak eszembe, az “átkos” Horthy rendszer biztonságos, — jogbiztonságos — éveiben, mikor még hírét sem hallottuk Hitlernek és a háborús veszélynek. Emlékszem a budai hegyek rendszerint hóboritotta oldalaira, a készülődés izgalmára, hogy a családi méitó Képpé n üdvözölhesse hajlékunkban az Isten fiát, aki emberré lett, hogy jóvátegye bűneinket és elárasszon bennünket szeretetével. Persze akkor még nem sokat értettem az Inkarnáció isteni misztériumából, de éreztem a szeretet melegét, mely ott melegített még a szélfutta budai Dunaparton is, a gesztenyefák levéltelen ágai alatt, a Batthyány tér közelében, ahol gyermekéveim javát töltöttem. Délután a gyerniekszoba volt tartózkodási helyünk s várni kellett, mig megnem szólalt a kis ezüst csengő, mellyel szüleim jelezték, hogy megérkezett a Kis Jézus . .. Bent az ebédlőben már állt a gyertyás, ezüstszalagos karácsonyfa, alatta sok-sok ajándék, amit szüleim, nagyszüleim és a rokonság rakott oda számunkra. De ! nem volt szabad odaszaladni... talán nem is akartunk. Először a család és vendégeink elénekelték a “Mennyből az angyalt”, aztán az elhunytakért, Magyarországért és boldogabb jövőért imádkoztunk. Az imák végén végre felgyulladt a villany s odamehettünk a fa alá, a sok ajándékhoz, amit Jézuska küldött nekünk. Nem tudok visszaemlékezni egyetlen évre sem — 1944 Karácsonyának kivételével — mikor ezt a kis bensőséges családi ünnepet nem tartottuk volna meg. Itt Amerikában is. Biztos vüagyok benne, hogy gyerekeim és unokáim is fenn fogják tartani ennek az egyszerű, de mélyen átérzett kis családi ünnepségnek melegét, mely megőrizte Karácsony legszebb alkotó részét: a hálaadás és hit erejét. S ilyenkor köszönöm az Urnák — különösen a mai, felfordult világban,-— hogy magyarnak engedett születnem. Olyan Magyarországban, mely megadta Istennek, ami az Istené és a császárnak, ami a császáré, belénk nevelte nem csak a tudást, de Istenszeretetet, hazaszeretetet és á munka tiszteletét is. Olyan Magyarországban, ahol csak az igazán elsőosztályu munka számíthatott elismerésre és aihol az erkölcsi törvények bent éltek a polgárok idegeiben: ahol a jóra sohasem mondták hogy rossz és a rosszra, íiiogi jó. És mindezt egy nyolc mill, ók kis állam, megcsonkítva, kifoszva, megalázva, társtalanul és rokontalanul az .első világháborút követő zavaros világban. Ezeknek a karácsonyoknak, ennek a tragikus események következtében eltűnt Magyarországnak emléke élt szivünkben 1956 öszéu is. Ez hoz.a létre Ötvenhat csodáját és ez fogja újra megteremteni őseink Magyarországát, a keresztény és Magyarországot, mely ma is szivünkben él. Karácsony a hit és a hűség ünnepe. S ezt a Hitet és hűséget ápoljuk rendíthetetlenül. Hiszünk Magyarország felszabadulásában, hűséggel orizzük Ötvenhat lángját, melyet magunkkal hoztunk a nagyvilába is. És ez a hitünk olyan erós, mely megrázza még, a megrázhatatlant is. Nevetünk a kishitüeken, a begyulladtakon, a mindent értelmetlennek hirde tőkön.. Sajnáljuk őket, de mi nem engedünk. Maximalisták vagyunk? Valóban azok, de a bethlehemi jászol kisdede is az volt. Maximumot követeljük Magyarország számára — azt a maximumot, ami magától értetődő juss minden nép számára .a világ, szabadnak maradt kétharmadában. És ezen a téren nincs és nem is lehet kompromisszum. Vissza akarjuk és vissza fogjuk adni a magyar gyermekek számára azt a Karácsonyt, melyet mi kaptunk a szüléinktől s amit ők kaptak az előttük járó magyar generációktól — vagy negyven nemzedéktől Szent István napjai óta. Itt nincs helye sem alkunak, se kompromisszumnak. Az angol nyelvterületen úgy fordítják az angyali üdvözletét, hogy “Dicsőség a magasságban Istennek és béke és jóakarat az embereknek” Persze ez vagy kegyes csalás, vagy teljes félreértése a szövegnék. Az evangéliumot hirdető angyal 'békét csak a jóakaratu embereknek hirdetett és senki másnak ezer (Folytatás a 8. oldalon!
