Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 4. szám
2 SZENTFÖLDI ÚTON, 1973-BAN Dr. Nagykállói Nagy Gyű a. (Svájc.) ' BETLEHEMBEN (Folytatás! Hogyan, tehették meg Mária és József az útat Názárethből Bethlehembe, nem tudjuk. De még ma is öszvéren közlekednek a szegény arabok. Ez a kb. 100 kilométeres út Gableából— Samáriába, Jeruzsálemen túl még 7 kilométeres útat jelent. Vagy a hegyvidéken, vagy a Jordán völgyében mehettek. — Galilea akkor is a földi paradicsom volt, ma is sűrűn telepitett falvak, újabban keletkezett Kibucok ezek. Még több, magyar zsidókkal teli ilyen egységet is mutattak. A mostani jó úthálózat, autóbusz-közlekedés az útat pár órányira ’Csökkenti. Hétsizázhetvenhét méter magasan fekszik Betlehem, Dávid király városa, Mich, 5, 1. szerint a Messiás szülőhelyének jövendölték meg. Jelenleg 1500 lakosa van, kősziklás, bortermő vidéke van. A pásztoroknak az angyalok a pár pereire levő' domboldalon jelentek meg, mostan templommal megjelölt hely ez. A faluban, mint vár, emelkednek latin, igörög és örmény kolostorok egymásbaépült falai és a Születés-templomának régi falai. Konstantin császár épitette első temploma után, Justinian emelt otthont. A bejáratnál mindenki meghajt ja fejét. Az ajtót a lovagok bejárása miatt csaknem teljesen befalazták már évszázadok óta. A bazilika hajójába lépünk az előcsarnokból, igen sötéten világított, néhány olldalablaka 1 van, fenn — s innen a már eltűnt sok mozaikból alig lehet Ina valamit találni, — látni még kevesebbet. A kerek oszlopsor után, az emelt szentélyből, oldalt vezetnek fel a lépcsők! a régi jászolhoz, melynek egyik helyén a bölcső volt. Ma oltár és csillag jelenti: “Az Ige testté létét”. Felette kilenc örökmécses az egyházakat jelenti. A templom orthodox kézben van, mellékoltára pedig örmény egyházi szolgálatra hivatott. Lent,, a kis barlangban, negyedóránként imát mondanak a szakállas szerzetesek, beszentelik a profán turisták által elrontott levegőt. — Ez az a hely, ahoi az idő megállott, a Teremtés újrakezdődött, s az Ádám óta elrontott emberi világot felváltotta az Isten országrása — a megtértek számára. * * * Most pedig térjünk at Izrael államának eddigi legnagyobb krízisére, mely a IV. Közelkeleti háborúval kezdődött el, 1973 október 6.-án és tetőpontját (éppen a 17. évfordulóinkon) érte el, amikor a USA az 1. fokú atomkészenlétet rendelt el és a Dunántúlon a szovjet légierő ejtőernyős egységei a bevetési parancsra vártak csak, miután a szovjet légibir a támadó “arab”-szovjetgyiarmati országokat újra felfegyverezte volt, veszteségeik után. Ez a világválság, melyből az 1 olajkrízist érezzük meg legjobban, arra késztetett, hogy ismét átgondoljuk Izrael, a Szénit Föld mai politikai helyzetét, mely valóban nemcsak Izrael, nemcsak az egész Földkerekség, de elsősorban minden keresztény életére döntően kihat. Minthogy Kr.u. 70-ben történt Jeruzsálem pusztulása, s az ottani zsidóság elűzése óta a zsidók állami életet nem éltek, egészen az 1948 május 14.ig történt Izr.eal állam ’alapításáig, — a 'cio nizmusnak in evezett zsidó hazafiisággal keli foglalkozni, -— annál is inkább, mert annak megteremtője, Dr. Herzl Tivadar, magyarföldi volt. Talán a monarchia és főként a magyar nemzet ébredő nacionalizmusától sugallottan alakította ki fanatikus nézeteit, melyet az uralkodónak s az akkor uralkodó X. Pius pápának te előterjesztett. 1895-ben volt ez, s ő irja, hogy: “E mozgalom támogatása nem áll módunkban — mondotta X. Pius, — Nem tudjuk megakadályozni, hogy a zsidók Jeruzsálembe telepedjenek, de sohasem fogjuk ehhez beleegyezésünket adni. A zsidók nem ismerték 'ed Úriunkat, tehát mi sem ismerjük el a zsidó népet.” Ennek ellenére az urn. Balfour nyüatkozat 1917 november 12.-én lehetővé tette’ a “zsidó nemzeti közösség kialakítását Palesztinában”, — igaz ottan a többiek hátránya nélkül nem, volt még erről szó,. Ekkoriban alig. 80,000 zsidó élhetett ezen a területen, melyen ma 3 milliónál több él. A terület 6 százaléka volt 1948-ban zsidó kézen, s azóta közel 1,5 millió arabot űztek ki, vetettek ki otthonából, tettek földönfutóvá, nyomorban sujtottan tengetve életüket különböző táborokban. — Truman és a Szovjetunió azon nal elismerték az uj államot, — akárcsak a UNO is, egymással szinte versengve. David Ben Gurion, az uj Izrael atyja pedig .— második elnöke államának, ' nemrég halt meg, le.Kesitője, r tehetséges szolgája volt népének. Ezzel a nagy próféták jövendölése beteljesedett, sőt Krisztus Urunké te, mely szerint Deut. 30:4, — Ezra 2:64 és 6:21, — és Neh. 7:6-ban előre megírták és a világ excatologikus korában, Urunk második ’eljövetelekor valóban be is1 teljesedik, amit ő hirdetett, az apostolok reméltek. János apoalipsisében mindenki ellenőrizheti ezeket a történteket. Ez azt követeli tőlünk, hogy revidiáljuk a római egyház eddigi felfogását, mely nem ismeri ;el mai napig Izrael államot, s a zsidókérdést bár liturgiái reformmal megoldásihoz juttatta, mégis egyforma távolságot tart a zsidók és arabok vitájában, sőt a kommunisták felé baráti kezet nyújt a megtéréshez. XII. Pius pápa 1947-ben Jeruzsálem internacionalizálása mellett fog Iáit állást, de azóta csak ismét a napjainkban hallottunk hason ló álláspontot hangoztatni. A uérdés megoldást ,kíván, minden hívőnek, arabnak;, zsidónak egyaránt. Urunk kéri és elvárja uj keresztes lovagjaitól ennek a kivívását is. — HAIFA — Akko. Regina Magna — a régi Bremen az úszó palota nevet adtam ennek “az úszó csodának”, mely hangtalan, szinte zajtalanul isiklik, mintha nem is 'tengeren, hanem valami elyziumi mezőn legelnénk, a tenger feletti világiban. Csak félig telt, de igy is 700 vendég és 50’0i (!) személyzet utazik rajta 1973 Húsvét idejében (orth. idő szerint) a Szent Földre. A legtöbben amerikai zsidók, vagy angolok, akik zarándokolnak “hazafelé”, ez a “haza” mindenkinek mást jelent. A cionistáknak testvéri otthont, a kereszténynek ismét csak idegenmenekült létet, — mióta legszentebb helyeinket a zsidó állam tartja kezében, s csak a Feltámadott Krisztusunkkal egyező hitben járunk ezen az idegten földön, mint Ő is1 a feltámadása utáni napokban, s azóta is teszi. Haifa városa nem régi múltat mutat, de igyte Jeruzsálem konkurensévé vált 180.000 lakosával, élénk kereskedelmi életével. A tenger felöl, a szinte meredeknek s magasnak mondható Carmeli hegylánca emelkedik, azon pedig a modern város, főként villanegyedeivel. Mint egy óriási tábla, terül el előttünk, főként e,ste, a kikötő világosságával szemben, a hegyein milliónyi fény, a kellemes melegé de üde levegője frissítőén hat. A parkok, a pálmák, az eucaliptusok, ciprusok ezrei a szögletes világossárgás- szürke középületek színe, zárt formáival, lehúzott redőnyeivel olyan ortodox zsidó levegőt mutatnak kifelé te, mint bent valójában is áz; ortodox zsidók lakják. Most a világ minden részé uol élnek itt, de a német, francia és magyar (főként ez) dominál a 'bevándorlóik között. Péntek délután elhal az utca, melyen úgyis európai forgalom és zaj szokott lenni. Mintha kihalna a város hétfő reggelig, — mert pénteken van a mohamedán ünnep, szombaton a zsidó, vasárnap pedig az a kevés keresztény ünnepei Kávéház, espresso, a kikötő ellenére is kevésnek mondható. Az üzletek áraikban és minőségükben déleur ópai mivón kínálják árúikat, igaz, az izraeli font igen sokba jön, s igy svájciaknak te fizetni kell, otthoni nívón. Göraghk-at öli ku s érseki székhely, de alig találni templomot, — zsinagógákat sem feltűnő helyen. Fel a magasba alagúti sikló is visz. Az autóbuszban már ismét magyarul beszélhetünk. Elhaladunk a Bahai világvallás 1950-ben aJapitotta szekta nagy ai anykupolás temploma előtt, kertjében perzsa csodálatossággal müveit növények és virágok páratlan1 szépséget varázsolnak a kupola köré, mely az egész városból kitüniki. A modern villák, lehet olyan öröklakások ezek, lakástulajdonnal bírók itten, az ujazdagok negyede lett ez, ahogy mind feljebb érünk. Annál szebb a kilátás a Földközi tengerre és hites strand(Folytatás a 7. oldalon) DALOLJUNK... Hámory Várnagy Dalma: KI VÁNCSISÁG Keítétört a létra foka, földre esett Borka róla. ügy kell neki, miért leste, mit csinál a szomszéd este. Kitalálás, hogy tilalom, átlesni a szomszéd falon. Ö se látott más egyebet, virágokkal teli kertet. Megfogadta azért Borka, leselkedni nem megy oda, Szomszédja mégmonÁt# yifki, éjjel-nappal keresheti. Sárospatak-Hustácz, 1923. Megzenésítette: Murgács Kálmán, 1935-ben a Magyar Rádióban nyert bemutatást, Cselényi József előadásában. A CSONTVÁZ IRTA: FROLICHE Ki ne ismerné a Mistletoet, a fagyöngyöt, a miből hajdan a galiusok és germánok boncai olvasták a jövő nagy titkát? Egy örökzöld, bokor a tölgyfa magas gallyán, mit nem hervaszt el a szigorú tél fagya, egy éiősdi a dús asztala mellett, amim gél apja, 'kiszívja gazdája, bőkezű háziura vérét. Ma már nincs a jövőben olvasó pap, de a Mistletoe nélkül nincs karácsony este Angliában. A koldus gunyhójától elkezdve, föl a királyi palotáig, minden ünneplő terem közepéről ott lóg le az örökzöld fagyöngy, minek minden levele talizmán, ami szerencsét hoz, amit már maga az a tény is bizonyítja, hogy ha karácsony estéjén két ifjú — egy ifjú leány és legény — véletlenül a Mistletoe alatt találkoznak, szabad egymást megcsókolnak és — senki sem Ítélheti meg őket! Hogy aztán ezt a véletlen néha egy kis előre megbeszélt terv késziti elő, ahhoz se a fagyöngy nek, se senkinek köze nincs. ÍC ^ ^ Valaha régen egy szomorú kis történetet hallottam a fagyöngyről, ezt akarom most elmondani: ... Az Abbey Clifftonban, az Iceworth lord ősrégi manorjában, szokás szerint fényesen tartották meg a karácsony estéjének kedves, szép ünnepét. A termek megteltek a főúri vendégek seregével, fekete frakkos urak báli díszben, levő hölgyek vidám csevegése, kacagó jókedve töltötte meg a kastélyt s a szép ladyk súgva közölték a deli síteknek a nap titkos eseményét, hogy a szent ünnep egyúttal a bájos Miss Maud Iceworth és az ifjú, szép George Clairencieux jegyváltásának dek larálására is lesz. A társaság mar régi tisztában volt a két ifjú szerelmével © tudta mindenki, hogy az Abbey Cliffton e.őbb-utóob egy nagyon boldog szerelmes pár’ esküvőjének lesz a síz'inheuye, de azért ma, amikor kipattant a titok, mégis mindenki kétszeres érdeklődéssel nezte a jegyes párt. Aztán megszólalt a zene és a párok táncra keltek. George Glarencieux egy -ablak fülkéjében állt szép menyasszonyával. — Óh Maud, ne legyen kegyetlen ... tegye meg kérem! — szólt rimánbodva. — Ne kívánj^, tőlem e-zt,Geor^ ge — felelt a leány, meleg tekintetét mátkájára szögezve — majd ha férj és feleséig leszünk. Hisz u,gy vágyok már magam is az édes egyedüllét után. De itt, ezer ember szeme előtt, Mistletoe alatt egymást megcsókolni — az profanizálása volna a szerelemnek. George szomorúan hajtotta le — De ne legyen szomorú, ked vesem, — folytatta IMaud, — egy kis türelem, aztán ... addig pedig jöjjön keringőzni! És indultak a Strauss andalító zenéje árjain. A tánc után a lakájok egész tömege kezdte a frissítőket körülhordozni, a háziúr, felesége és két leánya skót szivélyességgel sürögtek a vendégek között. Kínálva az Ínycsiklandó csemegéket és italokat — s a terem boltozatáról' le csüggő csillár alatt ott lógott méltóságosan a fagyöngy-csokor. Georgia vágyó, epedő, végtelen szerelmet sugárzó szemekkel kisérte arája sugár, karcsú alakját) amint hófehér selyem vadrózsákkal diszitett báli ruhájában sürög-forog a vendéglek között s csak arra riadt fel, mikor egy gúnyos kacagó tgyermek hang szólítja meg. —Soká tartsam még a cocktailt, George? A fiatalember megpiepetve tekintett a mellette álló rózsaszín-ruhás kis tündérre: — Lem hát itt van? Bocsásson meg, de nem vettem égizre. — Bizony nem, mert Maudott nézte és Maud mellett a szegény Lent nem veszi észre senki — felelt a kis Ellen Iceworth, a -George leendő sógornője — de most már kedves sógor vegye ki a kezemből a csészét, mert elfáradtam. Jöjjön ide a kis asztal mellé, aztán jobb hiján udvaroljon egy kicsit nekem — no, ne féljen, Maud nem lesz féltékeny. George mosolyogya követte a csevevő kisleányt. Letelepedtek: — Maud nem lesz féltékeny — kezdte az ifjú — de hátba valamelyik szép gavallér válik halálos ellenségemmé, hogy a legszebb kis babyt tartom viszsza? — Ugyan menjen — hiszen tudja, hogy én még nem számitok. Látja már tizenöt éves vagyok és mégis milyen rövid ruhát adott reám a mama. — Abban is maga a legszebb, leg édesebb kis gyerek! A kis Lem csintalan pajzánságg-gl mosolygott a fiatal emberre. — Ezt csak úgy a levegőbe mondja, de azért nem vette észre, hogy háromszor is elmentem a Mistletoe alatt. **— Hát menjen oda még egyszer ... — Igazán? Akarja? — Akarom. Len felugrott s átfutott a terem túlsó— oldalán levő terített asztalhoz s eg|y süteménnyel megrakott tányért véve a kezébe, lassan indult vissza — a esi^gt alatt, miközben mosolyog va nézett Georgera, aki viszont újra visszaesett a Maud kontemplalásába. A fagyöngy alatt megállt a kis leány, s pár'pillanatig várt, hogy George elébe jöjjön s mikoir látta, hogy annak figyelmét végképpen, az arája kötötte le, kis lábaivá; türelmetlenül toppantott s ingerülten kiáltott reá: — Geo — jön, már? A fiatal lord felkacagott és .sietett a kis mérges (gyerek felé, de ugyanakkor a túlsó olda.- i ól Maud is közeledett, s George úgy számította ki lépteit, hogy arájával egyidőben érjen a fagyöngy alá. Jól számított. Azt hitte, hogy Maud is számításból az ő esdeklése folytán indult a szent bokréta felé és szive hevesen kezdett dobogni az első csók reményére. Karjait kitárta, hogy magához szorítsa a forrón szeretett leányt, aki mikor észrevette mátkája .szándékát, felsikoltott, s pirulva, nevetve menekült a Mistletoe alól s azon hiszenben, hogy vőlegénye üldözi, kirohant a teremből — Georg|e pedig szemtől-szembe találta magát a kis Ellennel, akit akarva, nem akarva, meg kellett csókolnia. Ez a jelenet nagy jókedvre hangolta a vendégeket, akik két szeres animóval fogtak újra a tánchoz. * * * Egy-két óra telhetett el s Maud mégj mindig nem tért visz sza. Előbb Lady Iceworth és George, majd utóbb az egész társaság és a cselédség is keresésére indult. Felkutatták az egész odon manóit és annak minden, zege-zúgát. Maudnak nem akadtak a nyomára. A zajos ünnepélyből gyászos siralom vált és nem tudta megmondani senki, hogy hova tűnt el az eiőbb még kacagó, táncoló életkedvvel teli szép leány. Éveket töltött az Ioeworthcsalád és George Glarencieux mély bubánatában, vigasztalan gyászban — de hát égi rendelés, hogy az idő megőrli a legnagyobb fájdalmat is, enyhülést, vigasz hoz a halálra sebzett szívre. így történt most is. A közös nagy gyász összehozta a kis Lenből eladóvá fakadt Ellen lelkét a Georgiával s egy szép, szelíd őszi reggel az abbey clifftoni kis templomban örök f . igy - i re léptek és éltek az ősi manorban. mesetboldogan és a szép séges Maud kedves emléke csak néha-néha — karácsony táján a Mistletoe örökzöld csokrával kereste fel őket. * * * Újévre sok vendég várt az Abey Cliffton és isire George szükségé látta némi javításoknak, a hogy méltón fogadhassa a hármas királyság, főúri társaságának diszét-virágát. A hosszú korridorok falai tölgyfatáblák borították s azokat is átjavitották a munkások. Mylord és mylady nézték a mun. bálátok haladását. Égjük munkás egy nagy táblát pattantott fel s a tábla mögött egy kis falmélyedés — egy fülke tűnt fel, amiben ott állt meredt mozdulatlansággal egy csontváz, hófehér seíyemvadrózsákkal diszitet báli ruhában. Szejgény kis Mau d ... Akkor este a vőlegénye csókja elől nevetve menekülve, beugrott a véletlenül nyitott ajtajú falszekrénybe, s magára csapva az ajtót, a sötétben nem tudta többé meglelni a titkos zárat. Az őt kereső vendégsereg tizszer is elment a rejtek« előtt és a fátum akarta, hogy senki se vegye észre, senki se hallja meg zörgetését, segélykiáüását .. . Valahányszor fagyöngyöt látok, mindannyiszor eszembe jut a szegény szép angol menyaszszony gyászos töntó^ete m szomorúvá válik a legszebb, legkedvesebb ünnep — a karácsony estéje. LEVÉL Irta: Nagykárlyi Etelka “Kedves Jolánkám, nagyon köszönöm a leveledet, különösen azt a részét, amelyben. fölajánlod otthonodat. Mindig büszkeség fog eltölteni, ha majd anra gondolok, hogy mennyire szerettél abban az óráhan, amikor kész voltál engem megjhalt húgod helyére vinni, gondjaidba fogadni és megkínáltál a gondtalan élet mindent örömével. De meg kell írnom, hogy megtévesztettek Téged. Azt irod, hogy mindent tudsz, ne próbáljál tévútra vezetni. Elmondták Neked1, hogy Géza -elklártyázta a szántóéi szőlőt, nem jár haza és Te azt írod, hogy mióta Karolin néni leve lét olvastad, sírva ebédelsz mert a néni azt te megírta, hogy én kávét ebédelek”. Édes Jolánkám, arra kérsz, ibjam meg á valóságot. Csak azt irom és hidd el, nincs a levelemben sem fölösleges álbüszkeség, sem zárkózottság. A régi Ili ir Neked, akivel együtt játszottál a szántódi szőlők gyű mölcsfái alatt, kis piros kötényben, ribizlitől maszatosan. Ugj' irom ezt a levelet, miinitha a szivemet mutatnám meg, és nagyon szeretném, ha nemcsak olvasnád, de meg is: értenéd. Én az uramat soha nem hagynám el, mert ő éppen, úgy szeret engem, mint én őt. Elkártyázta a szántódi szőlőt? Hiba volt, az igaz. Nagy hiba. Mikor megtudtam, nagyon nehéz lett a szivem. Először el se hittem. Nem lehet az, hiszen tudja, hogy mennyire hozzánőtt a szivemhez az a darab föld. Anyai örökségem, ott bújtunk el esküvőnk után nagy boldogságunkkal egy pár .napra, hogy . meglopjuk a memyoTszágot. Karolin néni futott hozzám a hírrel. Fehérrevált arccal, dadogya beszélt el mindent és rámborult. Azt mondta, nem a szőlőt siratja, hanem engem. Géza meg, iákkor nyitott Lie a kertajton. Ahogy ránéztem, abban a pillanatban már elhittem, hagy nincsen szollőnk többé. Megmondta az arca és a tekintete. Mikor elment Karolin néni, bementem hozzá. Ott állt az ablaknál, ahol1 mindig én szoktam kihajolni az útra, hogy meglássam, ha befordul a saroknál. A párnát fogta, amelyen könyönoini szoktam és várta, hogy mit fogok -szólni. Erezte a bűnét, de ha most indulatos, leszek, ha szemére vetem, hogy az enyémet -prédálta el, abból nagy baj lesz. -Percek múltak «1. Hosszú, kínos percek, amelyekben a szív tele van keserűséggel, csak vádolni tud’ és büntetni akar. És hirtelen ,minden kapcsodat nélkül, eszembe jutott a gyerekkorom. Mikor kicsik voltunk és Géza, aki mindenkivel verekedett, egyedül csak nekem tért ki, mert nem ütöttem vissza akkor, mikor először megvert. Ezt szerette meg bennem már gyerekkoromban. Tudom, hogy nagyon sokan csdálkoztak, amikor engem vett feleségül, pedig sokkal csinosabb, gazdagabb leányt kaphatott, volna nálam. A kicsi Gézára gondoltam ... Oly élénken él ma is előttem az a nap, mikor ott állt a szomszédos szőlő-úton, vihogó szemmel, rövid nadrágocsíkában és verekedett a gyerekekkel. Ütött-vert mindenkit, aki csak közelébe jutott. Odaszalad tani hozzá, kértem, hogy ne verekedjék, hogyja már a gyéreiteket. Először rámnézett, aztán az arcomba ütött, én meg sírva öleltem át, megfogtam a kezét és úgy könyörögtem, hogy inkább engem verjen, die hagyja már a többit. Továbbit már' úgyis tudod. Attól a naptól kezdve ritkán verekedett, rám meg úgy nézett mindig, hogy nem felejtettem el soha azt a tekintetet. Akikor sem, amikor — a szántódi szőlő nem v'o-Jt már a miénk. Mikor odaléptem hozzá, már tudta, hogy nem fogok szólni semmit. Nem is szóltam. (Ráhajaltam a vállára úgy, mint mindig, mikor hazajött. De a könynyem ráp'erigett a kezére. Nem beszéltünk sokat. Nem esküdözött, hogy nem vesz többet kártyát a kezébe. Nem mondta, hogy ő egy utolsó gazember. Úgy -ültünk ott csendesen, szótlanul, egész este. Én ráhajtottam a fejemet a vállára, ő meg simogatott. Mert beszélni nem tudott volna egyikünk sem. Másnap reggel bedobta a tűzbe a kártyacsomagot. Tudom, hogy amig él, nem kártyázik többet. Én nem -szóltam többiét az egész dologról. Mikor elment délelőtt a tanyákra, — igy nyáron sok a beteg, nem kerül haza esténél előbb, — kimentünk a présházba, összeszedtük a qókmóikunkat, T-erka felrakott mindent a kocsira, aztán siettem, -hogy idejére hazaérjek. Megfőztük az ebédet, Tét ka megtérített a hársfa alatt éppen úgy, mint máskor, én meg kihajoltam az ablakon, mint minden este szoktam. Mikor befordult a kis sárga kocsi, már nem fájt a szivem. Az uram jött haza, édes Jolánkám, az én jó uram, aki neház, szorongó érzéssel tekintett az ablak felé. Tuutam, hogy mindent megbánt nagyan. Tudtam, hogy neki jobban fáj, amit tett, miiint nekem. Rámosalyogtam, kiszaladtam a kertajtóba, csák úgy, mint máskor. Boldog voltam, mert egészen hazajött. Nem fog többet kártyázni, — ysaji meg, kellett várni és niem kellett érte fizetni. Ha én akkor este csak egy szót szólok ... Neon lesz semmi baj, Karolin néni most nagyon haragszik, de majd megenyhül, -ha visszaveszük a szőlőt. Mert Géza vissza fogja veinni. Kávét ebédeltem? Tízéves korom óta minden héten egyszer ikávét ebédelek. A mosónémk mesélte, hogy az ő anyja ázom élt nyolc éviig, gyerekeket neveit, súrolni járt és boldog volt, mikor a bögre kávéját megellett« délben. Azóta, hogy ezt elmondta, ’minden héten egyszer kávét ebédelek, hogy eszembe jusson, mennyivel jobb dolgom van nekem, mint annak az asszonynak, és mégis néha elégedetlen vagyok! De ha megiszom a kávét, -sok minden eszembe jut. Ilyenkor jó a múltévi ruha, nem kívánkozom Abbáziába, és hálás vagyok Gézának minden falat kenyérért, amit nekem megkeres. Jó egyszer egy héten kávé-t ebédelni. Azt is írták Neked, hogy nem jár haza napokig. Tudod, sokszor csodálkoztam, hogy az emberi fantázia milyen 'hihetetlenül nagy. Hiszen Géza orvos, még hozzá vidéki orvos és a tanyákon még most is sokan nem tudják, hogy a dinnyére nem muszáj rögtön vizet inni. Nyár van és ilyenkor sok a beteg. Ha megí vihar támad, vagy nagybeteg vár rá, — ezt soha .sem lehet tudni akkor, mikor elindul hazulról, —- &&<kor bizony csak a reggelihez érkezik meg a vacsora helyett. Ezért nem jöhet idejében haza. Nincsen a levelem mögött semmi elhallgatott, vagy eltitkolt bánat. Amint megírtam, úgy van. Talán azt gondolod most, amikor ezeket a son.kat olvasod, hogy vak vagyok, vagy elfogult. Lehet, hagy Neked van igazad, de én úgy érzem, hogy nekem. Arra kérlek, hogy látogass meg legközelebb, mert nagyon örülnék már, ha valóság lenne gyerekkori terveinkből. hogy egy hétig Te leszel nálam, egy hétig én Tené.ad. Gyere el, édes Jolánkám, akkor majd meglátod: nincs itt semmi baj. Csak én. nem ütöttem vissza akkor, amikor ő megütött engem. Ili.” vVinnipeg, Man. 1976. jani. 23. VALÓIM MIM9SÉ&Ü FINOM-ŐRLÉSŰ K A l 0 ( S Ajl CSEMEGEPAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 f°nt $1-50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai K A M I L L A TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. L ffl. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3ü 2B6.
