Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 4. szám
FRANCO NEGYVEN ÉVE Amikor 1936 július végén Kanári-szigeti száműzetését elhagyva, tábornoktáncai a nemzeti (hadsereg éilére állították, külföldön még senki sem ismerte a nevét, hazájában is csak kevesen. Miinél hosszabbra nyúlt azonban a polgárháború, annál fényesebben, markánsabban bontakozott ki abból a kivételes tehetségű stratéga, áldozatkész hadvezér, majd a széleslátó körű államfő, aki 1936 október 1. óta egész Spanyolország sorsát tartotta kezében. Származását a külföldi sajtók különböző formákban és, változatokban ecsetelték, valójában ősrégi galíciai (ejtsd: Galiszia — Spanyolország nyugati tartománya) kelte család sarja és atyja a kastiliai helyőrség; parancsnoka, aki tábornoki rendfokozattal került nyugalomba. Ketten vannak testvérek: Ramon és az 1892 december 4.-én született Francisco. A családi hagyományokhoz híven mind a két Franeo-fivér a toledói katonái akadémián nevelkedik. Az egységes nevelés ellenére az ellentétek két véglete bontakozik ki a Franoofivérekből: Ramont szertelen, kalandvágyé természete a repülőkhöz viszi, ahol, hajmeresztő bravúrjaival kelt figyelmet. A diktátor Primo de Rivera segítségével Braziliába való óceánrepülésével hírnévre tesz szert, ő a I’art pour Part forradalmár, aki csak zavart és nyugtalanságot keres, hogy szerepelhessen, hogy hallasson magáról. Kiszámíthatatlan és beszámíthatatlan, megbízhatatlan, önfejű és hencegő, fantasztikus tervkovács, osak addig köztársaság-párti, amig ez üldözött ellenzékiséget jelent. A köztársaság megvalósulásakor a kommunistákhoz pártol és az álilamegység megbontására törekszik. A sevillai összeesküvéskor csak a képviselői immunitás védi meg, a börtöntől. Egész élete a logikailag megmagyarázhatatlan kalandorkodások sorozata, mígnem repülőgépének áldozata lesz. Francisco a pontos ellentéte s kezdettől fogva nyugodt, kiegyensúlyozott, alapos, cselekedeteiben mindenkor következetes, aki sohasem mutat hajlandóságot kockázatok vállalására. Kadett korában már korát meghazudtoló a körültekintése és éleslátása, becsületes és nyílt viselkedése, nemkülönben közvetlen és kedves modora etedményezi a “Bravó Francisco” jelzőit, amely az aranyifjuság választatlan vezérévé avatta őt. Az akadémiáról kikerült fiatal tiszt egyidőre eltűnik az ország helyőrségeinek tisztikarában, s csak akkor hallunk róla ismét, amikor egész fiatalon a zaragózai katona-iskola parancsnokává nevezik ki, később pedig — amikor a fővárosba kerül a helyőrség élére, Innen szólítja ki a riff-kabil háború. Az egymás után csúf kudarcba fulladt spanyol hadvezetésért a közvélemény kivizsgálatot követel, de a tisztikar tiltakozik ellene, hogy az értelmi hibák mellett a tiszti becsülettel nem túságosan összeegyeztethető anyagi mulasztásokra is fény derüljön. Inkább szeretnék felejteni az amúgyis sok pénzt és véráldozatot követelő háborút, amely nemcsak az egész Spanyol-Marokkó elvesztését jelenti ebben az időben, hanem amely a belpolitikában is kormányok bukását vonta maga után és forradalmi jelenségeket támasztott. Ekkor került sor Franco kapitányra, aki hitetlen stratégiai készségével és személyes bátorságával rövid idő alatt leveri a lázadást és biztosítja Marokkóban a spanyol fennhatóságot. Franco magasra Ívelő pályáját ez a háború alapozta meg, amelynek befejeztével, mint soronkivül j előléptetett tábornok tér haza. Ezután ismét hivatásának családjának és könyveinek él. Felesége egy katonatiszti család árvája és házasságukból egy leányuk született: Carmencita. •Családjáért, hivatásáért rajong. Szolgálaton, kivüild idejét katonai és állampolitikai tudományok folytatására szenteli.- Ebben az időben Spanyolország már oly végzetes gyorsasággal halad a lejtőn lefelé,, hogy Franco lelkében egyre mélyebb aggodalom lesz úrrá hazájának sorsa felett. Az előrelátott esemény bekövetkezik: a monarchia megbukik s a forradalmi köztársaság diada'ra jut. Franco számot vet az új helyzettel s haza érdekében felajánlja szolgálatait az új kormánynak. (Szomorúan, tapasztalja a közélet egyre erősebb balratolódását, a megismétlődő egyházüldözéseket, az erőszak hiveinek pirománikus kitöréseit. A felindulás, a zavar egyre általánosabb lesz; a jobboldal fájdalommal, a baloldal kárörvendő bossizúval telik el. A felkelést egyre hangoztatja a jobb oldal, de nincs aki az élére álljon. IA jobboldal már ekkor Francora gondol, ő azonban elhárítja magától: távol akar maradni minden előre látható eseménytől. Érzi felelősségiének terhét és, hogy a körülmények ne sodorják magukkal, inkább tüntetőén elhagyja a fővárost, Madridot. Elhatározását baráti körében így indokolja meg: “Nem vagyok hajlandó 'Spanyolország egységét merőben vallási kérdésért megbontani!” Az örök összeesküvők ési háborúskodás nélkül élni nem tudók azonban nem nyugodnak niég. A vallásüldözés után új alkalmat és új területet keresnek, amelyek céljaiknak megfelelnek. Ez a katalán autonómiának parlamenti megszavazása nyomán keletkezett felháborodásban adódik. Ez a jobboldal ismét alkalmasnak, elérkezettnek ilátja az időt a felkelésre. Francohoz fordulnak abban á reményben, hogy most merőben politikai okokról van szó. A tábornok elutasító választ ad. amely gyakorlatban, annyit jelent, hogy a felkelés nélküle megvalósíthatatlan. Egyedül ő olyan személy, aki mindkét jobboldali párt bizalmát bírja: a restauráció híveiét, csakúgy mint a köz társag iákét és személyében a feddhetetlen jellem, hideg ész és rendkívüli szervező erő egyszerre párosul. De hiába húzódik vissza minden megmegmozdulástóil', a belé helyezett bizalom következtében gyanússá lesz a politikai berkekben, ahol nem minden alapos ok nélkül rettegnek egy készülő felkeléstől:1. Szerencsés fordulatot jelent ekkor a spanyol katolicizmus ifjú reformnemzedékének előretörése. Vezérük, Gil Robles, hadügyi tárcát kap, mire a baloddal Astoriában forradalommal válaszol: 1934 októberében. A helyzet pedig aggasztó: a hatóságok tehetetlenek, a karhatalom lagymatag, a miniszterek tapasztalatlanok. De a háttérben ott van egy szerény meghúzódó irányító: Franco táboritok. G'iil1 Robles nemcsak elismerésként, hanem a jelen szükség követelményének és Franco hajlamának me:g felelően intézkedik, amikor Francot a vezérkár főnökhelyettesének nevezi ki. Nem kisebb feladatot kell elvégeznie, mint — Fanjuil és Goded tábornokok közreműködésével — az egész spanyol hadsereget átszervezni, a zülléstől megmenteni. A megszokott erély és körültekintés szép sikereket étel, de a vezérkari főnökké lett Franco müvét befejezni nem tudja, a Leroux-kormány megbukik és a szélsőbadoldal diadalra jut. (Folytatjuk) LAJOSSY SÁNDOR: ELLOPTÁK A KARÁCSONYT! Az meg, úgy történt, hogy három héttel karácsony előtt megszűnt a túl-óra. Megszűnt az ünnepről vailó ábrándozás s a legtöbb családban uj tervet kellett készíteni. Most már csak az alapfizetésre számíthattak. — Csak nagyobb' baj ne legyem! — mondogatták a tehetősebbek. Kissé szerényebbek leszünk és jut is, marad is. — Nem maradunk éhen, karácsonyfánk is' lesz és alatta is akad számunkra valami. Azok, akik a túlóra külön jövedelmére alapozták a Karácsony méltó megünneplését, mert a icndes fizetés nagyrésze a ház, autó és egyebek decemberi, .haaji részleteinek kiegyenlítésére megy el, — megrövidítve érezték magukat. Becsapták őket, ellopták karácsonyukat, hajtogatták és arcukra kirajzolódott az a belső kép, ahogy jártak-keltek és dolgoztak kedvetlenül. Aztán nemsokkal később, egv tett bennünket, a saját képére teremtett embert, hogy az ő egyszülött Fiát adta érettünk, hogy aki hiszen Benne, el ne vesszen, hanem örök ólleíte legyen. És itt van a baj. Nem lopta el tőlünk senki a Karácsonyt, hanem mi estünk ki az Isten közelségéből, mert meggyengült a hitünk. Hitetlenségünk és anyagiasságunk miatt keveseknek van Istentől megáldott Karácsonya. Márpedig a régiek azt tartották, hagy amilyen a karácsonyi örömünk, olyan újesztendőt remélhetünk!? — Winnipeg, Man. 1976. jan. 23. 3 Példamutató magyar együttműködés Magyarország a mohácsi vész előli A magyarországi állapotokat a mohácsi vész ellőtt jól mutatja néhány kivonat az 1&0I5. évi országgyűlés határozataiból. “A királyi tanácsot, melyben nagyrészt idegenek kormányoz nak, át kell alakítani. Idegen nemzetből azonban a királyi tanácsba ne bocsássanak és a király, meg a királynő Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keteskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások Ízesítésére. Ara csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. kié cédulát osztottak szét, melyen megjelölték a napokat, mikor dolgozunk, mikor nem. A karácsony előtti héten két niapot dolgoztunk, éppen hogy a fizetésünket felvegyük, — míg a szentünnep hete teljesen szabad maradt. Ezzel szemben kétheti alapfizetést kaptunk, mely alig haladta meig a szokásos egy hetit. 'S a külön ünnepi-juttatás sem pótolta azt, amit elvesztettünk. t Karácsony után? — Ismét csak három napot dolgozhattunk. A két munkanapon azonban karácsonyi hangulatot varázsoltak az üzembe. Olyan tessék-lássék munka folyt és betlehemes-muzsika ‘szórakoztatott’ bennünket. Lélekben egy héttel előre már felkészülhettünk arra a karácsonyi a, melyet — magunk között mond va, — elloptak tőlünk. Senkinek sem volt ünnepi hangulata. Nekem se. Sohasem voltam ünneprontó, igy most sem akartam az lenni. Azonhf.R> ha öS'Szeha-on’itottam az együtt töltött üzemi karácsonyelőtti napunkat a mostanival, nagy volt a különbség. A divatos, partik elmaradtak. Egyetlen egy csoport ült együtt úgy, ahogy azok. Azok is csak azért, mert a hónapo kon át 'összegyűjtött pénzükön rendeztek “csendes” partit. — Magam részéről elfelejtettem közzéjük ülni. mert nem akartam látni maguk elé búsuló tekintetüket. Ki kell azt is jelentenem, hogy nem egyedül az anyagiak hiánya rontotta el karácsonyunkat. Az. csak egyik oka volt. Sokkal inkább lelkiekre felségek az összes tisztséget, — úgiy mint az udvarmesterséget, főpalotamesterséget, tárnokságot, főpohátfnokságot ... őfelségéik csakis a magyar nemzetiből való és csak nemes származású embereknek és ne idegeneknek adományozzák és azoktól az idegen nemzeti: ől valókötő pedig, akik jelenleg ilyen tisztségeket viselnek, ezeket azonnal és tényleg el kell venni és ugyanezt kell érteni az egyházi javadalmakról is. Továbbá a Fuigugenek és az összes külsőnemzetbeliek, kik az ország kincseit nyilván, vagy is nyilvánosan, mindenki szeme láttára kimerítik és kiviszik, az országból azonnal kitiltandók a veréséből származott és növekedett és többen vannak, akik a jelen pénzeket verették, némelyek t.i. a királyi felség engedelméből, másik ismét a sa ját vakmerőségükből .. . Akik pedig saját vakmerőségükből verették, azokat, amint a dekrétum is elrendeli, örök hűtlenség vétkében kell elmarasztalni. Továbbá mely külföldi emberek jövőre ez országon kívül vert és* készített pénzeket hoznak be ebbe az országba és ezen rajta kaphatók, azokat le giott'és tényleg tűzre kell vetni s elégetni és a vert pénzeket el kell tőlük vermi.” A gazdasági rombolás egyik módszere jól látható itt. A magyar állam olyan pénzeket adott ki, melynél! az érme anyagának értéke sokkal kisebb volt, mint a névleges értéke. — Külföldön (és belföldön is) azonnal megkezdték a hamispéniz gyártást, mellyel Magyarországon állatokat, terrnelVényeket, iparcikkeket vásároltak és a Vásárolt árút kivittek. Az országban ott maradt a sok értéktelen pénz, az árút pedig kivitték. A Torontói Magyar Kultur Központ — Magyar Ház, december 6.-i Gála-estjéről már beszámoltunk, Vass Ferenc Q.C ügyvéd, diszelnök ünnepi beszéde közlésével. Most pedig azon, hölgyek nevét szeretnénk ismertetni, kik a Gála-est alkalmával' a sikerben közreműködtek, különböző segítségükkel. Nevedettek túlnyomó többsége a torontói r.k. Egyház Nőicsoportjából kerüli ki, mégpedik: Batunek Ferencné, Bencik Zoltánná, Bemeik Györgyné, Bolla Imrémé, Csók Ernőné, — Császár Istvánné, Erdélyi Péterné, Farkas Istvánné, Fekete Antalné, Huszár Ödönné, Jancsik Mihályné, Jambrits Mártonná, John Aranka, Király Ferencné, Kocka Józsefné, Kiss Jánosaié, Lévay Jen öné, Mészáros Andrásná, Molnár PáPné, Pisnik Istvánné, Peterdy Mihályné, Ra docsay Mihályné, Radios István né, Szabó Ferencné, Svoiren Károlyné, Sinyi Ottómé, Taylor Franciska, Váss Ferencné, Kalmár Józsefné, Hircihler Margaret. Reméljük, mások is követni fogják e kiváló magyar együttműködés1 nemes példáját. — í(; * * December 20.-án ugyancsak a toronto Magyar Kultúr Központ — Magyar Házban, a gyermekek számára rendeztek karácsonyi ünnepséget. A rendkívül hidegi időjárás ellenére több, mint 350-en jelentek meg. Csaknem 300 volt a megjelent kisebb-nagyoibíb magyar gyermekiek száma. Mindegyik kapott karácsonyi ajándékot. A gyermekek magyar táncokkal, énekszámokkal és balett-bemutatóval szerepűitek. Ez ünnepség nagy sikere azt bizonyítja, hogy a Magyar Kultúr Központ fejlődik egyre, s a legjobb úton halad. Támogassuk tehát ez intézményt, hogy negyedmilliós tartozásától mielőibb megszabadulhasson. Több, mint félmilliót fizettek ki eddig az épületvásárlásra, javításra, berendezésrei és egyéb más szükséges dologra. A csekkre írjuk rá, hogy: “DONATON”. Cim: 840 St. Clair Ave, West, Toronto, Ont. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ és kiküldendők és helyükbe magyarokat kell tenni. iSzereincisésnek nevezett Salamon Imrét necsak minden tisztétől megfosztottalak és mindkét felség, udvarából elcsapottmak tekintsék, hanem azomfelül érdeméhez és az ellenéiben már feltüntetett gonoszságaihoz . . . képest meg kell büntetni.” Az ország helyzetét jól mutatják a határozatok. Sok tisztségben idegenek voltak, akik saját köreik érdekében 'használnák hatalmukat. Az aranyat, az értékes tárgyakat, terményeket állatokat, iparcikkeket kivitték az országból. Kinevezni a megüresedett tisztségekbe megint csak idegent neveztek ki. Érdekes a korabeli infláció leírása “Minthogy pedig az, egész szükség és az eladó dolgoknak, meg az áruknak a drágasága, amely az orzsáigot ezidő szerint elnyomta, a jelen rézpénanek Nagyon hasonlít ez a jelenség a Szovjetunió nyugati üzleteire. Mikor Amerikában a Szovjetunió nagyobb vásárlásokat bonyolít le, utána mindig infláció van, mert nem jön áru ellen,érték. A Szovjetunió tőzsdei és bank-manipulációkkal fizet, az amerikai termelőknek pedig bankjegykibocsájtásbói származó, inflációs dollárokkal fizetnek. Bányai Lász'ó. Kedves Guszti bátyánk! Itt csatolom az új évi előfizetésnek a csekkjét, nehány napi késéssel ugyan. Ma már a 20. éve, hogy kedves lapjának előfizetője vagyok. Ahányszor kezembe veszem, mindég eszembe jut 1956-57 dátuma, amikor mint kivert kutyák érkeztünk Winnipegre elrabolt Hazánkból. Ha anyagi segítség ben nem is tudott segíteni, die szellemi és lelki segítséget nyújtott azzal, hogy az újságot ingyen kaptuk, akkor, amikor a szivünk legjobban vérzett: Igaz, hogy a távolság, és a gyenge posta szolgálat miatt a politikai részleg nagyon későn érkezik, azonban nekem tő b e bt érnek azok a mi "íróink, akik a kis hazai történetek, vagy legendák által, közelebb viszik szivünket oda, ahol születtünk, amiért harcolunk, ami a mienk és amit most a világ legpiszkosabb rablóbandája bitorol. Hallgassa a winnipegi Magyar Rádiót Magyar rádióadás runden szerdán este 22 óra 35 perctől 23 óráig a CKJS 810-es hullámhosszán! Pártolja a magyar rádión hirdetőket! 1 A töbletet, amit küldtem, az sajtó-alap. Forró szeretettel kívánok Boldog Uj-Évet, egészséget, úgy Önnek, minit kedves családjának, beleértve a derék magyar íróinkat, költőinket és minden magyar testvérünket, akik itt az idegenben is megmaradtak magyarnak. • A hazaárulótknak viszont a vörös paradicsomkertet ajánlom csak azért, mert nem ismerik. Én ott voltam ártatlanul, szenvedtem, amit soha többé nem kívánok senkinek. Hazafias: tisztelettel Erdősi Béla, Hamilton, Ont. Á BIBLIÁBÓL “Fondorodik a gnnosz az igaz ellen és fogait csikorgatja rá: az UR neveti őt, mert látja, hogyseljő az ő napja. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják iVŐkét, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék s leöljék az igazán élőket; de fegyverek saját szivükbe hat, és ivók eltörik ... Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az UR.” (Zsolt. 37:12-15, 17.) KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 lvi/iv TVtEN 11 GiOKGy ARANYMALINKo vezethető vissza. Már-már korunkhoz tartozik az a lelki letörés, mely vegetáló életünket kíséri. Az igényeink túl magasak, nem akarunk lehetőségeink szerint határt ismerni és tragikusan vesszük, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeltük. S ez a lelki-elfáradás elszínteleníti Karácpony legnagyobb üzenetét bennünk, hogy — Jézus Krisztusban társunk lett az Isten. Mert úgy szere- Hát még hol? — s már sejtette, hogy Oltó tréfál. — Nem tudom én. Hiszen ha tudnám, utánajártam volna. Az asszony ránézett, huncutság villant meg a szemében, es Oltó gyönyörködve állapította meg, hogy ezt az arcát még sose latta. -- Ezer arca van, ha nem több, — gondolta futólag. — Vallja te, hogy lumpolt. — Eli? — adta a megbántottat Oltó. — Hát olyannak ösmer a nagyságos asszony? Azt se tudom, mát jelent ez a szó? llojjy az enii.ei. megiszik a pajtásaival egy-két pohár sört, vagy bort, liát az a lumpolás? ... Különben Pestén nem is kell lumpolni. Egy kis vacsora, sör, fekete s már Írják, hogy öt korona, meg tiz Korona ... Es kérem, annyit lehet mostanában hallani azoktól a zsebtolvajokról is. — Mondja, igazán meglopták? — kérdezte komolyan az asszony. Oltó komolyra erőltette az arcát s úgy intett. — Volt egy fekete kis bukszám, abban tartottam a spórolt pénzemet. No, nem sok volt, lehetett úgy ötszáz kironcsi, és most — iwccß! — Jes-zusom! ötszáz korona? ... Nem, ezt nem hiszem el. — s a.: ai.ca mosolygós volt, a. nevetés ott ült a torkán, de még; nem merte kiereszteni. — Nem hiszi? Nézzen, csak ide, nagyságos asszony, — és sorban forditgatta ki az üres zsebeit, mindegyiket megpöckölte, egy-egy lehulló morzsának utánakapott: Azt hittem, pénz, de nem az! — Aztán suttogóra fogta a hangiját: Jézuskát akartam játszani. Valami kis apróságra gondoltam, Marci bácsi számára. , n.ár ki is válogattam a boltban valamit, hát a kasszánál . . . majd k dobtak. Még szerencse, hogy haza tudtam jönni, különben -'ürgönyöztem volna a nagyságos asszonynak, hogy váltson k . — Itt megállt s majd azt kérdezte: Vájjon kiiválíott volra-e? Dómé kacagott. — Mmadjunk' a tényállásnál: szóval lumpolt. Jobb, ha bevallja, i ért úgyis tudom. Elárulták! — HÍV - s kissé meghökkent. — Nem lehetetlen, hogy valakive 1 megfigy. itetett, — eikkázott át a? agyán. Ugyan ki — 125 — Bedna har sogott s a sziklákról derékvastagságú jégcsapok ceüingieií. Ezeken tütyölt olyan kétségbeesett sirámokat a tót szél, ha megindult. Ahogy mind följebb ért s a zúgás elmaradt mögötte, a fehér csend szinte félelmesen hallgatott. Zakatoló szívre'.,, erőlködve kapaszkodott tovább. Az erek. megragadtak a idegzet forrón dőlt belőle. Néha niegsiklott, hadonászva vergődött az egyensúlyéért, megkapaszkodott valami ágban és iütigve állt meg,. A homloka verejtékes lett, a kalapja odatapadt a lejbőréhez1. Följebb, följebb! Zeg-zúgos vonalban le egy kis mélyedéibe, aztán át egy f ö Idill u. Ián ion. Mots lépcsősen neki a merecaiynek, aztán a másiknak. A fák havat szórtak iá, az ösvény kicsúszott alóla. Hű! Most aztán merre? Az erdő szinte homályos volt, föntről is alig kapott valami kis világosságot. De a fejszecsapások mind közelebbről hallatszottak. Csak arrafelé! Kicsiny, szélhordta hórakáson kellett átbotorkálnia, süppedős. könnyű rétegződésű volt; kapkodta is a lábát. A bokrok ágai Ívben hajlottak meg,; ahogy hozzájuk ért, porladozva hullott róluk a hó. Visszanézett, kifújta magát. A barna törzsek derékig fehérek voltak, lombjaik súlyosan csüngtek le s közöttük a kilátás igen sízük területre terjedt. Végre egy kis tisztásra jutott, ahonnan már megláthatta a munkába vett erdőrészt. Keresztülfutott egy horpadáson, derékig behavazódott s egész sor szánhoz került. Magasan visszahajlóorrú kézi szánok voltak, egy részük megrakva fával, száraz gallyal, mások még üresen. A fejszék csattogtak, a kiáltások szálltak a fák alatt, az emberek nyüzsögtek. Egész sereg falubelit ismert föl közöttük. Itt a vastagabb1 ágakat gallyazták, aprították, amott egy kiszáradt törzsnek vetették magukat. Az üvegkeményre fagyott fa forgácsai pengve-zengve pattogtak. — Pán bah pomáháj! — köszöntötte az embereket és közelebb lépett a szánokhoz. . . Fogadták, amint illik. Egyik-másik fölhasználta az alkalmat és rácsiholt a fajkájára. Szóltak is egy-két szót, aztán tempósan folytatták a munkájukat. Hordták a fát, a gulyákat, ügyesen, rákötöztíéik a szánokra, és készülődtek a lesiklásra. Oldalt egy vén fában szentkép állt. Vaigy öten, miután a ■ágijukat még egyszer megnézték, odaballagtak. levették zsíros kalapjukat, keresztet vetettek, és némán mozgó ajakk. 1 — 128 —
