Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-25 / 26. szám

ANEKDOTÁK Irta: Székely Molnár Imre. Immár hosszúra nyúlt életem során rengeteg vicicet, anekdo­tát gyűjtöttem össze. Nem ta­gadom, szívesen időztem azok­ban a könnyen bohém társasá­gokban, ahol könnyen oldódott a nyelv, robbant a vicc, s az arcokra mosoly derült. Köny­veimben is megemlékeztem ró­luk s nem régiben örömmel lát­tam, tapasztaltam, felfigyeltem rá, hogy mások is szívesen gyűjtik a humoros dolgokat, főleg az anekdotákat, s valóban nincsen semmi kifogásom elle­ne, hogy átmetszik tőlem és a saját nevük alatt jelentetik meg. Mi kifogásom is lehetne ellenei? Én legtöbb időmet a színfalak mögött töltöttem, ré­vén életem nagy részében szín­házi kritikus, ismertem a pri­­ma'donákat, szubretteket, bon­­vivántokat, drámai hősöket s a kis görlök annyira a szivemhez nőttek, hogy egyiktől-másiiktól alig tudtam eivállni. S most, hogy gyönyörűen Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RÄCSMÄNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, új cime: 203-504 Main St„ Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. GYEREK IRTA: VASVÁRY ZOLTÁN Mégis csak lesz hát. A férfinak ez volt egyszer minden álma-vágya. Jövőbelátó szemekkel nem egyszer festette meg magának a vágyott és re­mélt jövendőt. Különösen ak­kor, ha sétányok padjai előtt haladt el, vagy amikor, — elma radt egyetemi előadások alatt —, játszótereken csatangolt keresztül. Ilyenkor a vágyott jövendő személye, vagy szemé­lyei alakot is nyertek. — Ilyen kellene. Eza kis gön­dörhajú a nagy, sötét csodál­kozó szemeivel. Nicsák, hogy néz? Mintha érezné, hogy gon­­lolatom vele foglalkozik. — Vagy az a kis komolyarcú, ott, az okos szemeivel. Helyes vagy, szívesen elfogadnálak. így beszélgetett, — szinte naivan —, mindig önmagával, ha gyerekek mellett haladt el. Ilyen napokoini órákig lebzsel­tek agyában ezek a gondolatok. Órákig? Sokszor még másnap is ezekkel ébredt. ' Szerelmes volt már minden gyerekbe, de a szerelmét még akkor meg sem álmodta. S íme, most itt van már mind a kettő. Illetve még csak az egyik; a másik meg jöínni fog. Vájjon milyen lesz? Igaz, hogy már inem is fontos, mert most ő is úgy gondolkozik, mint a sze­relme. Viszont tény az, hogy csák a végső eredményben, de nem az elvben. Mert az asszony .nem akart gyermeket. Nem akart elvből, praktikusságból, -kényelemből. — Minek az? Sokat beszélgettek erről, — amikor már megházasodtak. S ő még szebbnek hitte magát. És ezen tulajdonságaival teljesen meg volt elégedve. Mást nem is akart. Valami egyéb, főleg va­laki, csak zavarta volna ezek­nek az összhangját. Igaz, hogy a férje is zavarta, mert ezek­nek a tulajdonságoknak össze­kapcsoló eleme a' kényelem volt, amiből sokat kénytelen volt veszni hagyni, amikor férj­hez láncolta magát. De férjét szerette s hoisszú Időre akarta magáinak. Ennek pedig csak a házasság volt egyetlen megol­dása. Mert mindig úgy érezte, hogy férjéből a féktelenséggel párosult myughatatlanság lán­gol. S azt is érezte, hogy ez a lánlg őt is megégette, de ez nem érdekelte akkor, amikor szive meg vágya a tulajdonságai el­lem-harcrakelték. És ettől, az általa megérzett nyughatatlan­­ságtóíl félt. Félt hogy egyszer elragadja tőle azt, akire, aki után nem vágyott soha. Isten is, — akit ő teljesen tudomá­ny o-sitott, mert okos, tanult emberek ebből nem csinálnak problémát —-, Bízóval az az Isten még igy tudományositva is Iá t­mosolygós a reggel, kezdenek rügyezni fák az elmúlás sóhaj­tásai már alig, alig érződnek a levegőben elszórakozom az a­­nekdotákkal. Kezdem mindjárt a nagy magyariró Molnár Fe­renccel. Egy ízben rosszul érezte ma­gát elment az orvosához, aki a vizsgálat után megkérdezte tőle: — Bírod még a szeszesitalt Feri? — Igjen, — válaszolta az iró. — Mennyit iszol meg napon­ta? — Egyliter bort. — Az mehet. De hogy állunk a szerelemmel? — Bizony azzal már csak óvatosan, hetenként mondjuk kétszer. — Hát még az is mejhet. — És mennyit dohányzol? — Két .pakli cigarettát szívok el egy nap. — Ez nem mehet tovább — csóválta fejét az orvos — szó sem lehet róla, legfeljebb 10 cigarettát szívhatsz el egy: nap. Molnár Ferenc egy ideig gon­dolkozott, majd óvatosan meg­kérdezte: — Mond csak, nem lehetne hetenként eigy nőt Mempisre kicserélni. — Molnár Ferenc köziismert éjjelező volt, aki rendesen csak hajnalban járt haza és átalu-dta az egész délelőttöt. Egyiztben hatja a lelkét, hogy soha nem akarta. Nem akarta igy: magá­hoz láncolva. Ha értelmes ész­szel átgondolja az egészet, ma­ga sem tudna rá okos választ adhi, hogy miért is akarta ezt igy!? Akkor, amikor igy akarta, csak azt érezte, hogy nagyon egyedül lenne, ha elengedné őt, a férjét. — Látod, hogy szeretlek, úgye nem 'hagysz itt? Ugy-e itt maradsz? — mondta még akkor. S a férfi maradt, mert ő is úgy akarta. Mert boldog meleg­ség fütötte át, hogy valaki igy egészein, a meleg1 szivével1 hozzá tartozik s a köddel; párás hét­köznapokban isi hozzá simul, Aztán megesküdtek. Örök­re. S a nő eme “örökre” szó fo­galmát tanult okosságával sem tudta még most felfogni. Any­­nyit azonban, érzett, hogy vala­mi bizonytalan súly nehezedett rá, ám a súly értékével , még nem volt tisztában. Bár már sokmindenről le kellett monda­nia. Így mondott le a fajtájáról, — mert ő képzett, tanult em­ber, hát könnyen teheti —, s kapcsolta magát férjén keresz­tül aimak bolyongásra űzött népéhez. De a törvények is igy írják elő s ez megnyugtató. — így mondott le még .siók kényel­mi dologról is, mert fajtájából csak ő szerette egyedül úgy fér­jét, hogy mindent oda adott volna neki. (Mások sokat meg­tagadtak tőle.) Egyet azonban mem akart adni. -S ezt a leghatározottab­ban nem akarta. Ez ellen ké­sőbb még tiltakozott is. Pedig a férfi úgy gondolta, hogy most már vágya is telje­sül. Boldognak érezte magát, hogy ez a szerelem lesz pármás bölcsője annak, aki jön, akit vár. Úgy érezte, hogy csodát mesél, mikor erről beszélt sze­relmes csókok között feleségé­nek. — Édesem bolondos vagy, — csókolta hosszan az asszony. — Milyen szépen tudsz mesélni. Mondd tovább, vagy mondj egy másikat. — Én csak ezt tudom ... — Bohó! — De csodás fan­táziád van, hogy mesét csinálsz egy ilyen kapálódzó, kicsi hús­­formátlanságlból. Itt van, kapsz érte egy csókott, . .. kettőt, .. . hármat, . . . még? — Még ... De ez nem me­se. Vagy ha az is, képzeld el, hogy szakasztott ilyen. leisz a valóság. Ilyen. Ugyanolyan, mint egy mese. S e mese1 ... csodás. Veled még csodásabb. . . S az asszony alig tudta ma­gát a csiókos ölelésből kiszaba­­ditanii. — Velem?! ... Ugy-e csak bolondoskodsz? — s hízelked­ve bújt hozzá. — Ugy-e? — Csak mesélsz, hogy ne unatkoz zam. Nem! Nem igaz! -— tört ki belőle amint férje szemében olvasni vélt. -S becézve siihult bírósági tárgyalásra kapott i­­dézést, hogy másnap reggel 9 órára jelenjen meg a bíróságon. Molnár -kivételeseti akkor éjjel korán hazament, hogy reggel 8-kor fel tudjon kelni. Biztosí­tásul egy barátja eljött érte, hogy el ne késsen. Be is értek pontos időre a bíróságra. A pesti utcákon eb­ben az időpontban már normá­lis volt a forgalom, Molnár évekóta nem látta a pesti ut­cákat ilyen kora reggel. Cso­dálkozva nézett körül és ezt mondta a barátjának: — Mond csak, ezek -mind ta­nuk? * * * — Krúdy Gyulával az ismert s az egyik legkitűnőbb magyar íróról mindenki tudta, hogy szeret inni. Nem is kismérték­ben fogyasztotta a borokat, ha­nem úgy, hogy naponta bizony 5 liternek a nyakára lépett. De hát rajta sem múltak el nyomta lanul az évek s bizony a napon­kénti 5 liter, berezesitette az orrát s mikor már tenni akart elenne valamit elment az or­voshoz, aki nem kímélte a nagy írót, hanem ezt mondta neki: — Ha tovább iszik Mester könnyen lehet, hogy elveszíti a látását. Ebben volt eigy kis ijesztés is, mert az orvos mindenáron vis!z­­szaakarta tartani az irót az italok nagybani fogyasztásától. Nagy volt azonban az orvos csodálkozása, mikor Krúdy nem; tett semmi észrevételt a diagnózisra, hanem 'nyugodt lép még inkább ‘hozzá, hogy sze­relmével csak az ő, egyedül az ő melegsége, szeretete után vá­gyat oltsa a férjébe. — Ne beszélj ilyen csacsi­­ságiokat, — folytatta egy kicsit okoskodva az asszony. Miért akarod azt amit en nem aka­rok? Miért akarod azt, hogy én. ellenedre akarjak? Miért is van ez a két fogalom: akarom — nem akarom? Miért? így kezdődött. Aztán) mégis, mégis csak lesz. A szerelmes csókból közben meg kevesebb lett, bár ami lesz a szerelemből fakadt. Egyik sem akarta hinni, ami­kor bizonyossá vált. Az asz­­szony nem hitte, hogy ő saját maga szülje -meg azt, amit nem akar, ami ellen oly határozot­tan -ellene volt s ellene van. A férfi valami határozatlan nyu­­lós-tapa-dós s-üppedős bizoniyta­­lamságlban érezte magát s tud­ta, hogy nem ez az, amit akart. S most már azt sem tudja, hogy egyáltalán akarja-e így? Ezután nagyon gyakran er­ről beszéltek. Igen, vagy nem? Nem tudták mit tegyenek? S nem mertek dönteni mert úgy érezték, valaki ellen mégis csak merélyletet követnek el. Az asszony, hogy -férje ellen s a férfi, hogy a jövevény ellen. Sokszor feltették hát a kérdést: igen, vagy nem? íS addig bi­zonytalankodtak, hogy már nem tehettek semmit. Mégis csak lesz. Ezután megint másról be­széltek. — Remélem, nem gpndolod, — kezdte egyszer az asszony, — hogy rögeszmés elveiddel a gyerek nevelésébe isi beleavat­kozol? — Ugyan, csak nem akarsz időelőtti dolgokkal kellemetlen napokat felidézni számunkra,? — Nem idézek fel semmit! Viszont biztosítani akarom ma­gam hollmi támadásaiddal szem ben. — Már támadás is ... — Igen! Hát mi volt más a névvel kapcsolatos véleményed is? — Na, nem mondom?! Még most is. Különben pedig a gye­reket az apámról nevezzük el, mert őt’ tisztelem és becsülöm s annyit megérdemel, hogy az ő nevét adjuk az unokájának s nem valami soviniszta fatóm­t nevet. — Mert az én családom nekem több .. .—- Vagy talán a családomat is meg akarod ta­gadatni velem? — Te tudod, hogy én nem tagadtatok meg semmit sem veled. Vagy elfelejtetted, hogy te vállalkoztál az útra, amit én járok, amit járnom kell. Viszont csak most látod, hogy mire vál­lalkoztál, hogy számodra még­sem olyan könnyű ezen- az utón járni. '— Te okos vagy, vájjon átgondoltad-e mindezt ilyen ri­deg valóságban? Be tudnád-e ismerni, hogy ez a valóság s [ nem az, 'hogy én tagadtatok tekkel -készült elhagyni a ren­delőt. — Na és most mit fog csi­nálni — szólt utána az orvos. Kr.udy tempósan visszafor­dult és mély ólefbölcsességgel szólott: — Természetesen iszom to­vább. — Miért? — Tudja doktorain látni már láttam eleget, de inni meg nem. * * * Keleti Kutyusi eglyike volt a színházi világ legjobb ügyelő-' jén-ek Faragó Ödön volt a szín­házigazgató, nála volt Keleti Kutyus szerződésben. Éppen a Diadalmas asszony nagysikerű operett volt műso­ron Tolnai Andorral a főszerep­ben, aki az orosz cárt játszot­ta. Az első jeledet nagy finálé­jában bejön a színre pompás egyenruhába, óriási hatással volt a nézőkre. Az orosz cárt — már Tolnait — mindig egy kardalosnak) kellett bejelente­ni, aki megállt a színpad köze­pén mélyen ^meghajolva jelen­tette; “minden oroszok cárja.” Történt pedig, hogy ez a kar­dalos hiányzott a színházból s ezt -c-sia-k később -vették észre úgyhogy valakinek helyettesí­tenie kellett. Az igazgató vá­lasztasd az ügyelőjére, Keleti Kutyusra gondolt, leszaladt hozzá és kérte, hogy öltözzön át és jelentse be Tolnait, mint i mindlen oroszok cárját. Keleti Kutyus tiltakozott, — 1 hagyjon engem békéiben az igazgató ut, elég bajom van nekem az ügyeléssel nem válla­lom, öltöztessen be mást. — Már csak pár perc volt hátra, mikor Faragó Ödön ezt az aján latot tette. — Nézze Kutyuskám, ha el­vállalja ezt a szerepet három remek szivart adok magának extra honoráriumnak. Keleti Kutyus még tiltako­zott, de már látszott rajta, (hogy engedékenyebb lett. — Érti, három- -remek trabu­­kot kap, trabukot ... Ennek már nem tudott Keleti Kutyus ellenállni. Átöltözött és már be is kellett menni a szinpadra, ahol pár pillanat múl va -megjelent Tolnai. Keleti Ku­tyás méltóságosan meghajolt és a három -remek s-zivar remé­nyében és elkiáltotta -magát: — Mindenki oroszeár. Pár pillanatig dermedt -csend, majd egyszerre- kirobbant a az óriási röhögés, mely a színpad­ról leterjedt a nézőtérre ia. Keleti Kutyus méltatlankod­va -körülnézett, majd megszó­lalt : — Mit röhögtök ti marhák már bánom is, hogy bejöttem azért a három vacak szivarért. * * * , Kabos Gyulát mindenki is­merte, szerette, me-rt elegáns volt, kedves, közvetlen, -min­denkihez volt egy jó szava. És az életben is éppen olyan szel­lemesen humoros volt, mint a színpadon. Ez a kiváló művész csakúgy, -mit C-sortos Gyula ál­Winnipeg, Maii. 1976. junius 25. landó hadilábon állt a szöveg­gel. A szerepet azt tudta, mert érezte, csak a szövegmondása, sohasem volt tökéletes. Un. be­­tüszerinti, ahogy azt a színhá­zaknál mondják. Egyszer e!lmá­­zott n-em vette figyelembe a végszót és egyjpenc késéssel ment be a szinpadra. Az ügyelő jelentette, -összeült a -színházi törvényszék, amelynek Törzs Jenő a kiváló színész volt az elnöke. Törzs és Kabos igen jó barátságban volt egymással, de most mégis szembenáíUtak. Ka­bos volt a vádlott, Törzs Jenő pedig a -bíró.. — Hát nézd kedves Gyulám meg foglak büntetni, mert en­nek a darabnak nagy sikere van és te rontottad a színvona­lat, zavart keltettél, add elő mi a -mentséged. — Az nincs — válaszolta Ka­bos, — el is ismerem, hogy kés­tem- egy- percet, de- azt nem vettétek észre, hogy a -követke­ző -felvonásban 3 perccel előbb mentem he a szinpadra, tehát két percet a javamra kell írni, s ezért nem büntetés jár, ha­nem ti tartóztok nekem két perccel. A színházi törvényszék tagjai elnevették -magukat, -mert Ka­bos ezt is olyan ragyogó szelle­mességei és humorral adta elő, hogy muszáj volt nevetni. — Hát jól van — mondta Törzsi Jenő —, hát szólunk Beöthy igazgató u-rnak, hogy 7 fizesse iki Neked ezt a két per­cet. * * * Harmat Imre- a ragyogó ope­rettbe szenvedélyes lóverseny látogató volt. A kupié király I imádta a. lóverseny játékot, ez­­j ziel a szenvedélyével persze i nem állt egyedül a színész és ; iróvilágban. Ugyanilyen meg­szállottja volt a lóversenynek | Heltai Jenő is a nagy iró. Egy­­izben együtt állt a két -barát az ügetőpálya -korlátjánál. Harmat rámutatott egy lóra, amely- épp 1 előttük ügetett a starthoz. — Ez a ló sem fog fázni a télen. — Miért? — kérdezte Hel­tai. — Mert most tettem rá a té­­likablátomat. HA -MÁR IGY ALAKULT ... — Bocsánat, uram, nem ad­ná egy kvótert autóbuszra ... — Sajnálom, -csak ötdolláro­som van ... — Üsse kő! Legfeljebb taxin megyek ... « Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (z1o) 561-5524. ——a——whit ——mm meg sok mindent teveled? Kis szünet után folytatta új­ra. — De mondd, miért kell fel­tétlen tönkretennünk ezt a szent várakozást? Miért? Hagy juk ... M-inek az egész? ... Mi­ért kellett, hogy igy legyem? iS valami mágnesként hirte­len összevonta a tekintetüket. Kutattak egymás szemében, hogyha m-egletoiék azt, amit egyszer -megtaláltak benne. Ke­resve kutatták, mint menekvő a biztos kiút nyomát ... Aztán mégis ’csak csend lett köröt­tük s kettőjük között, mint viz színén, ha egy fuldokló felett elsimult. Csend lett, mert a férfi el­hallgatott s az asszony meg nem szólt. A csend után meg este lett. S napokig csend volt és -minden csendes nap után közönyös es­te. Minden nap egyforma- lett s minden este szürkésen sötét. Az asszony azt gondolta már, hogty minden rendben van. A férfi azt remélte, hogy bizo­nyossá válik mégis a hite, hogy csak a felesége mostani álla­pota az oka -mindeninefc.-Egy ilyen nap után és az egyik ilyen este az asszony; be­teg lett. Orvos sem tudta meg­­állapitani, hogy -mi lehet. Kórházba vitték. Utána a na­pok masabbak lettek, mint az­előtt. Meg az; esték is. Egyszer üres, -máskor feszült. Az asz­­szony meg sokszor nem érzett egyikből sem semmit. A férfi látta az asszonynak ezeket a perceit s feszülten várta,- hogy mi lesz? De csak azért, hogy utána valami megfoghatatlan, egy üres napba, vagy estébe, könnyebb en betas-zithassa. Egy ilyen este a férfi elbo­­lyon:g/ott. iSz-e-rette volna vala­mivel- -megtölteni a nap üressé­gét. Valamit keresett, -csak nem tudta, mit. Céltalanul KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések .............. . . $ 2.00 Mgo-ston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $1CL0J A magyar népek őstörténete, I. kötet: $10.00 A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 A magyar népek őstörténet, Ili. köt. $10.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság......................................$11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ...................... $ 8.20 Cundel Károly: Hungarian Cookery................................. (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ............................................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ...................$ 2.00 Hol van a nyár?......................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a halija kendig...................... (elbeszélés) ...................................................$ 3.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ............$ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyult a fény (regény . . .... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ......................$ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.0Q Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München • a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre: Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 (versek) (Verbász és London) .............. $3.00 Szirmai Endre: Kázmér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly életrajza, 317 oldal. 85 ábra) . . $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitől (Novellák) St. Gallen ...................... $ 8.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 A nő a pokolban is úr ” $ 5.50- ” ö ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ..........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonkénti 50 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 25 cent “bank exchange”-t kell számítani. K 1.11 KRFSromMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. ment. De, miért keresett, kuta­tott, észrevette egyszer, hogy ismerős helyen jár. Szétnézett. Egy mezőn volt, amit ligetes erdő Öveit. Az egyik oldalon kis patak folyt keresztül, útjáról csobogva mesélt s partján- egy kid-öntött fa törzse hevert. Röviddel azután, hogy meg­ismerte őt, aki később felesé­ge lett, kihozta ide. Mert e he­lyet már az előtt is sokszor fel­kereste és, meg is szerette. Ked­vencévé lett a hely’. De utána, — a közös látogatás, látogatá­sok után —, meginkább azzá. itt szedték közösen az első virágokat. Kacagva gyűjtötték össze mindegyikből a szebbet. A virág, sohasem fogyott el, a­­kárhán-yszor jöttéik. A rét ínin­­dig tele volt és amit elvittek, sohasem hiányzott. Elnevezték virág-mezőnek. Az erdő susogott nekik. Hogy susogott, mindig meghallották, | s amit susogott, mindig megér­­| tették mert szerették egymást. Ilyenkor -minidig mélyen egy­más szemébe néztek és utána a kispatak partján a kidőlt fa­törzsre, — szorosain egymás mellé —, leültek. Egysz-er azt mondta a lány­nak; — -Hallod a kicsi patakot? — Hallom. Mön-dd, -mit me­sél? — Mesél az útról, amit eddig végigcsobogott. Mesél a kicsi halakról, mik benne játszanak. Mesiél á sok virágról, -mik belé­je hajlanak -és szirmukat csacs­ka habokkal nedvesre csókolja. Mesél a napsugárról, ami a habjain keresztülbújva a med­re titkait kutatja. -Mesél a le­vélről, ami b-elehull, mesél a kavicsról, amit tisztára mos, mesél a madárról, ami -benne fürdik, mielőtt párjával icsóko­­lózni száll. Mondott mégj sok. más, egyéb csodát, amit a patak -csacsogva [ elmesélt s amit az ő szavai után a lány isi megértett, mert sze­retők egymást. (Mikor megismerték a mezőt s a virágok ezreit, megismer­ték az erdőt és titkait, meg a patakot, megkérdezte a lány: — Mi-ért hoztál ide? — Hogy meglásd, amit én meglátok, bogy csodálni tudd, amit én csodálok, hogy -meg­értsd, amit én megértek s hogy te is szeresd azt, amit én sze­retek. Hogy igy bennünk most már miniden közös legyen, a szerelmük tiszta és boldog le­hessen. — Óh, te mesekirály, — mondta a lány. Most -már igy van s -mily jó, hogy igy van. Boldog vagy-e már? Mert éh az vagyok. így volt ez akkor, amikor ide­jártak. így volt. Miért lett más kép? S a virágok szélén, a pa­tak partján megállt. — Miért? —hS mintha valami diktálta vol­na, -mondta a szavakat magá­nok : iMert nem néztek a háborgó titok legmélyére, ami a virágos réten, ligetes erdőm, meg a pa­takon túl volt. . -Nem néztek, mert, csak azt keresték, ami szerelmüket szebbé tehette, gyű lőltek mindent, ami azt zavar­ta volna. Nem akartak tudni egyikük, vagy másikuk külön akaratáról, még -külön vágyai-, ról. Nem akarták hinni, hogy ezek oly komoly tényezők s nem igyekeztek, hogy ezt össz­hangba hozzák, mielőtt egyszer túljutnak az erdőn. És megértett mindent, amit Itt, szerelmük régi tanyáján hallott s érezte, hogy üres nap­ja e felismeréssel gazdagabb lett. De nem tudta, mit tegyen.-Sok-sok nap után az asszony jobban lett, de gyermekét most­­már soha meg nem- szülheti. Mindketten szerették volna tud ni, vájjon mily-en hatással vol­tak ezek a napok a másikra? De nem beszélt egyik sem róla e a szemük, az arcuk, se-m árult el semmit sem, hiába hallgatóz­tak a tekintetükkel perceken át a másik arcának, szemének titok-függönye előtt. Egyszer aztán a kórház ka­puját is 'becsukták maguk mö­gött s kiült az -egészségesek szá­mára virító virágok fogadták őket, meg a csicsergő -madarak. A súlyosan üres napok -meg nap nem tipegtek, de nem tudták most már, mit tegyenek ve­lők. Egy ilyen napon szerették volna, ha tekintetük -beszélge­tést kezdene egymással. Nem sikerült. Kicsit szeretve meg­szólalt az asszo-ny. — Ugy-e jobb 1-esz, ha -elvá­lunk? A férfi úgy tett, mintha nem lepné meg a kérdés, de látszott rajta, hogy akar csak; közöm­bös maradni. Tekintetével meg­­simogatta az asszonyt s a ke­zét meg; kezébe vette és csak ekkor mondta: — Jobb. Többet nem is mondtak. Úgy érezték, hogy ezzel elintéztek mindent. Bár szemük még vi­rágot szedni bolyongott a má­sik tágas mezején. iCsókjuk hosszú volt. Olyan, mint régen. -Szabad, önfeledt. Olyan mint akkor, amikor még nem kötötte őket egy láthatat­lan kapocs “örökre” kénysze­­ritette rájuk a súlyos alkalmaz­kodást, meg) sok egyéb s hason­ló -mást. Olyan, mint akkor, a­­mikor az idő még nem marta beléjük, hogy mit jelent a faj­tabéli kü-lönvalóságuk. Olyan, mint akkor, amikor még -nem engedték csókjukat megszokot­tá tapostatni házasságuk hét­köznapjaival. Amikor semmi stem parazitáskodott a kell, ha­nem akarva vágytak mindent, j ami kettőjüket min-dig összébb- I hozta. A csóknak aztán vége lett. I Meg- sok egyéb másnak is. S a í szemük ... felszaibaditóan is­­; ter.hozzádot mondott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents