Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-25 / 26. szám
ŐRSÉGI: Á latin mise népszerűsége Pelmerül a 'kérdés: időföaerü-e hagyományokat megvető atomkorunkban Vergilius, Horatius, Cicero klasszikus nyelvét vizsgálgatni, sőt mellette állást foglalná. Kétségtelen, hotgy napjainkban széles e világon még elég tekintélyes azok száma, akik fájlalják a ma is létező európai, illetve nyugati kultúrát egykor kialakító latin nyelv száműzését az egyházi életiből. Ez a tömegigény arra késztet, hagy a felvetett kérdésre igenlő választ adjunk. Valamikor a latin épp olyan élőnyelv volt a római ürnpéHiúmban, mint az angoOi a II. világ háborúval megszűnt brit világbirodalomban. Természetes következményként lett tehát hivatalos nyelve annak a római egyháznak, amely a világihatalmi státusra emelkedett parányi Latium három kontinensre kiterjedő védőszárnyai alatt kezdte meg terjeszkedéséit. Róma ledőlt, mint politikai, de nem mint egyházi hatalom. A latin nyelv is jó ezer évvel túlélte a nyugati-római /birodalom bukását. Túlélte nemcsak egyházon heM, hanem azon ikivül is. Hiszen a középkor végéig olyan nemzetközi szerepe volt, mint manapság az angolnak. Bármint is Ítéljük meg évszázadok távlatából, történeti tény, hogy a latin nálunk az államigazgatás hivatalos nyelve maradt a hitújítást követő három évszázadon át is, egészen 1844-ig. A “deák” (vagyis latin) nyelvhez vallásfelekezetre való tekintet nélkül ragaszkodott a fő- ;és köznemesség egyaránt. Kazinczy Pereme, nagy nyelvújítónk eperjesi tartózkadásakor megfigyelésével örök emléket állüt a magyar államhatalom nyelvszabadságának, valamint polgárai türelmes együttélésének: (t.i. Eperjesen) négy nyelv van divatban: az igazság emberei és a papság s a tanítók és tanulók mindig deákul beszélnek, az uraságok magyarul is, a polgárság németül és tótul.” (Kazímcziky: “Pályám emlékezete.”) De ugyanő követelte a magyar államnyelv bevezetését is. A latin és vele párhuzamosan ai görög-római klasszikus hagyomány — katolikusoknál éppúgy, mint protestánsoknál — olyan kiemelkedő kultúrtéhiy'ező volt, Ihogy a “román” nevet bitorló' oláhok szlavista orthodoxiájukkal mégcsak árnyékába Sem férhetnek. Meggyőző erővel áüthatta tehát az erdélyi származású Tito Majoresko bukaresti egyetemi tanár, aki háromszor volt Ruménia közoktatásügyi , minisztere: “Nagyon k|öninyü 'bizonyítani, hogy magyar területen, a magyar nemzet mellett mi sokkal jobban szolgáltuk a latinságot, mint ti ott szabad Ruméniában és hogy a mi latin szellemünk nem jö sem a szlávoktól, sem a 'görögöktől, hanem a magyaroktól.” Emlékezhetünk, hogy a latin, mint közigazgatási és tannyelv — minden káros hatása ellenére — nemcsak a magyarokat, hanem a társnépeket is védte a a belesi Burg erőszakos németesítése elten. Ezeket a nem elhanyagolható pozitív tényezőket is figyelembe kell venni, amikor a múltban tallózva, a latin nyelv hivatalos használatát egyoldalúan' károsnak ítéljük. Bezzeg könnyű volt az angoloknak, franciáknak, németeknek, mert nem keltett elnyomókkal szemben nemzeti nyelvük védelmére kelni. Történelmünkhöz tartozik, hogy a velünk együtt élő, befogadott, vagy társult népek hozzánk való viszonyában a la• tin, mint államnyelv jelentős szerepet játszott. Ezt sejteti Szalay Jeromos fejtegetése: “Vannak, akik azt állítják, hogy Magyarországon a nemzetiségi mozgalmakat annak a ténynek tulajdonítani, hogy a magyarság' a latin hivatalos nyelv helyett a magyar nyelvet ‘erőszakolta’. — Kossuth alábbi véleménye is rávilágít a látónké rdés fontosságára: “Hazánkban jogunk van megkívánni, hogy a közigazgatás minden ága magyar legyen. Ez elég; töibib sem jogszerű, sem törvényes. De vájjon a horvátok kedvéért öltökké latinul 'beszéljünk törvényszékeinken s levelezzünk vármegyéinkben?” (Szalay J.: “Márton Áron erdélyi püspök” c. könyvének 219—20. o.) Hogy a latin milyen mély nyomokat hagyott a keresztény kultúrájú országokban, azt a tudományos szakkifejtezéseken kiviül garmadával alkalmazott egyéb szavak is bizonyítják. Vaskos kötetnyi anyagot tenne ki ennek részletes' ismertetésé, miértis e helyütt csak kiragadott példákra mutatunk reá. Számos ember figyelmét elkerülte az a lati mondat, amely Kanada címerében a birodalom két óceán közti fekvését foglalja szólamba. Hasonló képen sokan nem veszik észre, hogy a városok címére is latin jelszót rejteget, az újaJbbaké éppúgy, mint a régieké, pl. (Mbntréaié, Winnipegé. Budapesten pedig — a múlttal szakitó vörös zsarnokság ellenére lg — PRO ŰRBE és PRO ARTE feliirású arany érmekkel tüntetik ki az arra érdemeseket. Néha még népszerű kifejezések “Ízesítésére’’ is szívesen felhasználják amíg az egyik nagy kanadai napilap szerkesztőjéhez intézett minapi levélből is kitűnik. A levélíró “porcus canadianus’ ’-nak bec,ézi a szemetelőket. Tudjuk, hogy néhány év óta a római katolikus mise nyelve többé nem a latin. Elrendelték az élő nyelvek alkalmazását és megváltoztatták a rítust, a szertartások lényegét is. E gyökeres újítás a klérus és hívek széles rétegében is jogos visszatetszést keltett. Első látható következménye a miselátogatások zuhanásszerű viszszaesése volt. Az ' igazi okot szándékosan elhallgatva, a hitbeli közlöny számlájára ják a pangást. Pedig nagyon tövednek. A menekült magyarság köréiben lesak fokozta ezt a távolmaradást “a Vatikán bűnös keleti politikája”: amint Csikmánasági is megállapította a közelmúltban, (KANADAI MAGYAR UJ'SÁG, 1976, március 19.) Ugyanis ma már netai lehet elmondani a Vatikánról azt, amit Szomjas Gusztáv szabolcsi földbirtokbs, mint református egyházmegyei gondnok fejezte ki Gömbös Gyulához, 1930-ban intézett levelében: “Jól tudom, honnan fuj a szél. A katolikus egyház ellen folyik a harc, mint amely egyház a legélesebb' ellensége a kommunizmusnak.’ ’ A reformáció óta nem volt olyan bizonytalan a katolikus egyház helyzete, mint manapság. És ami szomorú, a válságot- nem szakadárök, vagy laikusok, hanem az erkölcsileg lazuló klérus, sőt maguk a pápák okozzák. A világsajtó útján folyamatosan értesülünk erről a fájdalmas dekadenciáról., A latin nyelv nálunk valóságos nemzeti hagyomány, amihől következik, hogy mi magyarok inkább a latin misét választjuk. Hiszen sok külföldi, nem-katolikus tekintély is felháborodsának adott hangot a TIMES hasábjain a latin anise eltörlése miatt. Ők millió hivő véleményét tolmácsolták, a latin misét “értékes hagyománynak” minősítve. Hangsúlyozták, hogy a latin mise nemcsak az emberiség teöztös kultúrkincse, hanem közvetve, az erkölcsi értékeket korábban sikerrel védelmező római egyház, ősi fegyelmét, erejét és vonzását is előmozdította. Szaktekintélynek számitó nyugati tudósok kutatása szerint a latin mise eredeti alapját a görög-római “pogány” néplélekben gyökerező tJheátráiis (nem pedig az ószövetségi zsidó), kultusz képezi. A jelenkori, más keresztény fétekezetek ‘berkeiből feltörő rokonszenves agályok mellé állítsuk oda a két világ háború közti idők; sajátos magyar megnyilatkozását. Emlékezzünk az egyetemes nyugati kereszténységet értékelő, a katolikus kultuszt 'csodáló, hitü kálvinista Szabó Dezsőre. Tiszteletre méltó1 őszinteséggel és bátorságnak is beillő nyíltsággal vallotta, hogy “sziveken eljár a katolikus templomba, amelynek istentiszteletét, közönségét is mindig szerette.” Egyetemista korában a plébános látta venrágül Csikszentdomokoson, Márton Áron, a hitvalló, vértanú é's szabadsághős 'erdélyi püspök születési helyén. Vasárnap lévén, előzőleg résztvett a szent misén és meghallgatta a szentbeszédet, amely életének“ egyik felejthetetlen prédikációja volt.” Nyilván a klasszikus görög-római vallási kultuszra emlékeztető latin mise lélekhez, értelemhez és érzelemhez szóló harmonikus hatása nyűgözte le. Ha a protestáns Szabó Dezső ilyen lélekemelőnek találta, mennyivel inkább vonza azokat, akiknek szüléi, nagyszülei, sőt ükapái is, ebben a formában imádták az Istent. A latin mise lelki és művészi élménye érthetővé teszi, hogy eltörlése a hívek tiltakozását idézte elő. (Folytatjuk) LEVÉL áZ ÍRÓSZÖVETSÉGNEK Winnipeg, Man. 1976. juntos 25. Románia nem lesz 17. szovjet tagállam (Folytatás az első oldalról) tünk, mint amennyit ők adtak nekünk, mikor az igájukat hordoztuk. Nem is beszélve a buigárokról ...” ... lA történelemtanítás keretében hosszasan, tárgyalják a dákok hősi eposzait, Vitéz Mihály küzdelmeit a törökök ellen, Cuza herceg és a bojárok harcát az oroszokkal. Romániát élénken támadják a többi népi demokráciák nacionalizmusa miatt, mely az országban a nemzeti egység záloga. Ceausescu elnök ugyan tagadja, hogy a nagy északi szom szédot meg akarja bántani, mégis folyton vissza-visszatér beszédeiben a nemzeti önrendelkezés jogára. “Valamikor Romániát a 17. szovjet tagállamnak tekintették, ma azonban visszanyerte önállóságát. Az oroszok ezért dühösek . . . Hát pont ebiben rejlik a szovjet imperializmus!” — mondják. Ha Románia megmaradt volna a szovjet bűvkörében, ma is c,sak mezőgazdasági állam volna. Ezzel szemben ma nagyszabású iparosítást hajt végre, — amiből sok baj isi származott. Jelenleg pénzzavarban szenved az ország. “De azért mégis jobban élünk, mint a háború utáni időkben, és nemzeti becsületünket te helyreállítottuk. Ez az ,igazi ‘marxizmus: állandó mozgás, haladás.” — Kérdés, meg! értik-e ezt az okfejtést az igazi marxisták . . . ÁRGUS — Párizs. KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave,. Donald sarok, WINNIPEG, MAN. R3C OB9 Telefon: 943-6657 Kedves Barátaim! | Jó is tesz abban a rosszban, hogy — betegszobából — csak igy üdvözlet alakjában kér ék szót ezen a pódiumon. Rövid leszek. Följutni az életkor ilyenféle 'magasára, mint immár az enyém te, azért lelhet hasznos — közhasznú is —. mert a nagyobb' távlatig' jól hátranéző szem hitelt kaphat arra, hogy eiere is jól lát. Ha tapasztalatai hitelesek. A megtapasztalt veszélyt igy a veszély elhárítására hasznosíthatja. Az európai szellemi élet egyik legnagyobb veszedelmének és igy eme szellemi étet egyik legparázslóbib gondjának én a népek közt mindmáig pusztító, sőt mind végzetesebben terjedő elkülönülési és különbsélgtevő indulatot látom: az anyanyelvi éls származási magküiöhtoöztetés emberalázó, eszmeszégyenitő iiátrányait.Magunk közt nem kell vitatnunk, mily közelről érint ez bennünket. Gondolom, az nem lehet vita tárgya, hogy mindennek tünetek alatti oka a nemzetek és nemzetiségek üdült fájdalmai, az egyenjogúságnak sok helyütt való tisztázatlansága, sebek elüsziklöisödése, érzékenységek hovatovább csak allergiás működése. A kérdés világszerte bonyolult. Hajszálfinoman kell működnie az operáló késnek töméntelen területein. Elsősorban az elkerülhetetlen nemzeti busz keséig és a mindenképp elkerülendő nemzeti türelmetlenség dolgában. Ez világszerte a dolog veleje, az ugrópont a magasba, vagy a mélybe. Az a szinte emberfölötti, de égetően sürgető végezni való, hogy e kettőközti hártya vékony határt szigetelő fallá tegyük. Hogy a nemzeti türelmetlenség jogos nyesése ne a nemzet eleven, egészséges idegét érintse, hogy az erre a jogos és egészséges nemzeti mágábahúzódás ne a nemzetiből való ki tudás ösztönét működtesse Arról sem ke® itt vitát nyitni, mi erre: az egyetlen helyes fölkészülés. Amit nagy eleink hirdettek és kudarc,ok sorain át is szivósan gyakoroltak. A könyörtelen nemzeti tudat fejlesztése, éirvényesitése, együtt az emberi méltóság tudatának szolgálatával a szdciialista hazában és annak határain túl élő anyanyelviközösség érdekében. Múltbeli tapasztalatom szerint ennek az eleinktől mindnyájunkra egyformán hagyott örökölségnek, irodalmunk létértelmének szellemi életünk messze hátratekintve nagyon is Mhagyásosan felelt meg. (Néró volt egyiség sem fölfogás, sem kifejezés dolgában. A tárgyilagos vizsgáló aszerint csoportosíitihatott kik szolgálták ezt a létünk igazoló hagyományt eszme-fejtéssel, és kik müvekkel. Közetebről: kik bírálattal, és kik megtbiráihatóval. Nemzetközi irodalomtörténeti jelenség: ahol nincs ható kiritika, ott nyüzsögnek a kritikusok, hovatovább csak egymással váltva szót; holott legbelső kötelességük, hogy a jó müvek értelmezésével és támogatásával segítsék a nemzeti tudatformálást. A tanácsadás itt is kínálkozó. Müvet, müvet és müvet, bármily nehéz is a szakma. A könnyebb tollkezelőinek pedig: több körültekintést, főleg, ha elevenbe vágtok. Méltán túlérzékeny néppel, mert hisz történelme során nem egyszer halálosan megcsonkult nemzettel van dolgunk. Hátra nézve, utolsó országos találkozónk óta ezeket az okokat látom szellemi életiünk “feszültségei” alatt.* Egy tanácskozás ezeket meg nem oldja. Hányán hiányoznak, akiknek irányitó szavuk lehetne. Azt szeretném, ha a következő nagy találkozóig, amikor még több tapasztalt bánig fog hiányozni, •egyforma felelősséggel 'mérlegelnénk hivatásunkat -mindnyájan; buzgalmunk akár az, hogy napi, akár az, hogy évszázados kívánalmat fejezzünk k!i az emberi közösség magyar anyanyelvű tagozatának szolgálatában. Köszönöm türelmeteket. Illyés Gyula. POLITIKA ÉS CIRKUSZ A régi görög város államokat poliszoknak nevezték. A város Iákosai földművesek, iparosok, kereskedők, katonák időnként gyűléseken tárgyalták meg a fontos kiözügyeket. Szabályozták a termelést a 'közlekedést a kereskedelmet, a közrend fenntartását, gondoskodtak a katonai védelemről. Javasoltak, határozatokat hoztak és ezeket a határozatokat mindenkinek bekellett tartani. A polisz közügyéit nevezték politikának és a közügyek intézőit politikusoknak. A cirkusz egyidős az emberiséggel. [Biztos, hogy az ősemberek idejében is voltak, akik különleges testi erővel, ügyességgel, hanggal rendelkeztek és az is bizonyos, hogiy személyi értékük emelése céljából különböző mutatványokkal igyekeztek ezt a többiek tudomására hozni. Ez volt az őskori 'drkusz. A cirkusz aztán fejlődött (különösen a rómaiak idejében), de megtartotta fő jellegzetességét, vagyis azt, hogy elsősorban elképeszteni, rémíteni, elkápráztatni akarja a nézőt. Tompán félelmetesen peregnek a dobok, amikor az akrobata veszélyes ugrásra készül, káprázatos bevonulások alkalmával1 zúgnak a harsonák. A zsong lőr arany, ezüst és színes karikák tuteatját repíti a levegőbe, melyek káprázatosán csillognak' a magasban, majd megjelenik a bűvész, nyulakat varázsol elő a kabátja ujjúból, égő cigarettát, (húz elő a zsebéiből, a varázspálcája intésére csodálatos dolgok történnek. A közönség pedig ámul. Az állatódomár intésére medvék táncolnak, oroszlánok karikákon ugranak át. Jönnek a bohócok, zenebohócok és a közönség annál jobban tapsol, minél látványosabb dolgok! történnek, vagyis minél1 nagyobb a cirkusz. A politikai cirkusz ez a legújább idők terméke. Amikor nagy áldozatok árán létrehozzák a demokratikus államot, ahol a tömegek aktív részvételével intézik az állam ügyeit ndlndiilg a jólét és a szabadság korszaka következik. A jólétben aztán az emberek kezdenek nemtörődind a köziügyekkel, a politikával. Amikor ezt a demokráciaellenes erők, vagy kalandorok észreveszik, megkezdődik a cirkusz, vagyis tények és észerü javaslatok helyett a tömegek csábitó ígéretekkel, hangzatos frázisokkal, és érzelgős, hatásvadászó jeleneteikkel való befolyásolása. 'Megjelenik a televízió ernyőjén a politikus szemüveges szakértőkkel körülvéve majd a 'Családja körében. Tányért mosogat, autóból integet, majd hazafias frázisokat hangoztat. Ha sikerlül a választók tetszését megnyerni vagyis jól választotta meg a mutatványokat, akkor nyer. Politikai tények jó helyzetmegítélések, jó javaslatok helyett reklámvilgécek és a lélektani befolyásoláshoz értő szakemberek, vagyis a csalók a legfontosábbak. Halálosan veszélyes játék ez. Ha a tömegek nem kezdenek el reálpolitika alapján gondolkozni és hagyják magukat látványos cirkuszokkal befolyásolni, elpusztulnak. A kommunista diktatúrák terjeszkednék Ázsiában, Afrikában. A diktatúrában mindig nyomor és rabság van, mert minden, intézkedésnél első szempont a diktatúra biztonsága. A jóléthez éis a szabadsághoz szokott tömegekre a diktatúrában mimes szükség, mert azok elégedetlenkednek, lázadoznak. A demokratikus álamok népeinek tudomásul kell venni, ha a rendszerük bukik, elpusztulnak. Ezért az állami szervek - be valamint a szakszervezetekben, pártákban, egyesületekben mindenütt megbízható embereket kell a pozíciókba választani, akik helyesen irányítják a politikai és gazdasági Életet és a demokráciák védelmét biztositják. Bányai László. 200. Jubileumi Album: Hungarians of the Mississippi Valey Amerika 200. évfordulójára adta ki Könnyű László munkatársunk a .Mississippi-völgyi szórvány magyarok történetét. Ez az egyetlen magyartárgyú angol kjönyv, mely egy amerikai táj összes magyar vonatkozásait tárja az olvasók elő. 100,000 magyar bevándorló dokumentált története 2 térkép pel, 70 fényképpel, kiváló mii-, vészek illusztrációival, 128 oldatom. A fényes papiron nyomott, szines fedőlapú jubileumi album ára postaköltséggel $4.)2'5. Megrendelhető a pénz előzetes beküldésével: 5410 Kerth Road, St. Louis, Mo. 631128, USA. MEGJELENI A "GÉNIUSZ Vf Arany Toldijának mása és a Petőfi 150 éves évfordulójára készült hatalmas kötet, kapható lapunk Kereskedelmi Osztályánál és a szerzőnél: Dr. Edward Ágostomnál, 160-17 St. Apt. 202 OAKLAND, Calif. 94612. U.S.A. címen. — Ára $10.— és szállítási és csomagolási költség 50 cent. A keménykötésü könyv fedőlapját Petőfi köralaku képe disziti, amelyet és 10 drb. korabeli képeket Silberhorn Tibor losangelesi festőművész készítette. A hatalmas kötet 248 oldalán háromrészes verses regényt, 49 ének, 1600 négysoros versszak, páros rímmel tartalmaz. Mint verses regény egyedülálló a magyar irodalomban! GYEREKKEL NYÍRI TIBORNÉ SÁNDOR JULIA korra mindenki elment, bemehet, Kata kicsit meighatottan néz, rá, először van itt, anyja temetése óta. Kata a megszokott módon fecseg: — Mária uj szőnyeget vett ... És még panaszkodik. Ko~ romné a szolgálójával a vászonruhám kimosatta. Vilma hallgatja s egyébre gondol. A munka lassan halad. 'Minduntalan abbamarad. Szemei az álmosságtól majdnem lezáródnak ... Az éjféli vonatot már lekéste, itt kell a reggelt megvárnia. Kata hirtelen elhallgat. .Szemei a megszokottnál is merevebbé válnak, ,elrévedezve a levegőbe néz. Vilma figyeli s agyába világosodik: az éjt nappala azért változtatja, mert az éjszakában a halál sötétségét, egyedülvalóságát érzi. Kata mintha árnyakat látna, szempillája meg-megrebben. A hajnal az ablak szürkeségébe belesápad, Kata megélénkül . . . feláll, a szobában, sétálni kezd. — Még alig dolgoztunk — mondja. Az ablakon halk koccanás hallatszik. Vilma felugrik: Dénes áll künn. Az előszobaajtót kinyitja s beereszti. A férfi nem néz az asszony szemébe mikor köszön. A férfi bemegy Katához, perc múlva visszajön. Mozdulatai hevesek, a tekintetét magasra emeli, a menyezet irányába. Vilma egy székre ül, összehuzódva, várakozó arccal. — Miért jöttél? — kérdi, miikor már percekig hallgattak. — Nem vágytam azután, hogy lássalak! — A férfi bántani akar gi eléri. Virna torkából zizzenő hang tör fel: — Dénes, én/nem támadtam rád, pedig lenne rá okom. Hány napja nem törődsz a gyermekeiddel? — Nekem sem volt pénzem. — Az nem vigasztal. Mit gondolsz egy apa lehet önmagáé? A férfi nem felel. Egy szék áll Vilma mellett. Dénes, egyik lábát ráteszi, úgy hogy térde Vilma arcáig, ér. A felhúzott térdére rákönyököl s tenyerébe fogja állát. — Adj egy Írást arról, 'hogy nem kívánsz tőlem mást, csak anyagi támogatást, érzelmiekről lemondasz. Vilma felugfrik. — 136 -rém . .. Látja, Vüma, ott azt a bokrot, — a kert sarkába mutat, — odaszoktam menni imádkozni, az az oltárom. A lánya jön oda, megáll az anyja mellett. — A szomszédasszonynak gyereke született. Anyám, hogy születik a gyerek? Az asszony elpirul. Valamit mond, halkan, hogy sietnie kell, megfordul. A kislány utánaindul. — Irénke, gyere vissza. A kislány visszajön. — 'Irénke, láttad már, a virágmagból hogy nőtt virág? Gubót is láttál? Meg mákfejet, amiben benne a mák .. . Így nő az asszonyban is a gyerek. Az asszony is szétnyílik és összecsukódik, mint a növény. Mária visszajön, valamit magérez. A lányka bizalmatlanul néz anyjára és: elmegy onnan. — Nem szabad kitérni, meg kell a dolgokat magyarázni. Gólyamesiét nem szabadi mondani. Hazugság semmit sem szabad a gyermekben építeni. — De mikor nem találok rá szavakat ... — A gyermeket nemcsak megszülni kell tudni, hanem nevelni is. Az anyának is tanulni kell. Ábécét kell ahhoz tanulni, hogy olvassunk. iMiária gondterhelten rázza a fejét. Nővére odajön, elhívja. Estefele van. Már május közepén jár az idő. Kár, hogy ez a hónap nemi tart tovább, mint a többi . . . Május, ezt miden ember máskép ejti ki, akár a többi hónap nevét. Ha az ember azt mondja: május, az arcán meglátni, mennyi neki a szépség, a szerelem, az ifjúság. Az öregek máskép ejtik ki, persze . . . Van, aki megbékélt arccal, de némelyik haragos' .. . Az öröm és szépség harmóniája: május. Vilma a zsámolyon ül. A házban csend van. Mindenki alszik. Giziéi készülődik, csónakázni indul. Túl az erdőn, a szőke fiú várja. Nincs1 állása, a szülei, ha pénztelen leányt venne feleségül 'haragudnának. A leány kijön,, piros pizsamában van. Apró, csinos alak, akár régi képeken az aprődok. Fekete haja meglibben. Megáll, Vilmára néz, sajnálkozón ... — Bár te is jönnél. — Most nem, egyszer talán. — 133 — 5
