Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-25 / 26. szám

Winnipeg, Man. 1976. jumius 25. iß ^Budapest és Prága különbségek ^ amerikai megvilágításban Conference in Helsinki last year — only East bloc head­­of-state to do so.” IITOSZLÁV ÉS RUHÉNIA A budapesti látogatást a belg­rádi követte. Magyar szempont­ból nem érdemes sokáig időzni ennél a beszámolónál. Megtud­juk, hogy a tömegigyilkusi par­tizánvezér véres kezében ver­gődő mesterséges mozaik-állam (3) ' ráadásul még az infláció és tiz százalékos munkanélkü­liség hatása alatt is szenved. Arról is értesülünk, hogy senki sem merészei az “örökösi el­nök” elpatkolásáról beszélni. Ha ez bekövetkezik, “a flare­­up of separatism would play straight into the hand of the greatest feared theat of all— direct Soviet intervention to forceably return Yugoslavia to its former place in the Eastern blole.” Sajnos, való igaz, hogy “amit hosszú évek óta Tito jelent Ju­goszláviának, azt rumién vi­szonylatiban Ceausescu testesíti meg.” A “leült Of personality” szóról szóra illik erre a ma­gyarfaló oláhra. Ezért nem lep meg bennünket, hogy “Ceau­sescu pictures in Rumania are what Lenin pasters are in the Soviet Union.” A proletárdiktatúra (balkáni változatát rémregénybe illő je­lenetekkel ecseteli az éles sze­műt és eszü kaliforniai tudósitó: “Viewing the marching soldiers sporting submachine guns both on the outside of the airport as well as in the lobby, one quickly g,rasped he had entered a country with very rigid cont­rols. Bucharest airport was also the only port of entry where we have ever .been searched on the way in.” A KANADAI MAGYAR ÚJ­SÁG hasábjain közölt számos híradás is kiemelte a rumén gazdasági helyzet ziláltságát. Távolról sem titok tehát előt­tünk, hogy Ruméniában az élet legelemibb szükségletei is csak hiányos elégíthetők ki. Az ed­dig felkeresett három ország (Cseh-, Csonka-Magyarcrszág és Titoszlávia) egyikében sem tűnt fel az amerikai riporterek­nek a közszükségleti cikkek számottevő hiánya. Viszont (Ru­­mániálban éppen az ellenkezőjét tapasztalták. Szólaltassuk meg az anyagiakat kiváló szimattal kutató amerikaiakat: “Quality fruits, you’ll never see them in the food stores in Bucharest! They are all packed for export, leaving only bruised fruit (be­hind. The same with meat. In­aidé a Bucharest store, we no­ticed about twoi dozen Varieties of unappealing, extremely fatty sausage, but no red meat. That’s for export only!” idősebbjeinket személyes ta­pasztalatuk is emlékezteti arra, hegy a felfújt békához hason­lítható “Ruménia Európa egyik leg,szegényebb országa volt a II. világháború előtt. Hiszen mé|g 1950-ben is Ruménia fe­jenkénti átlagos jövedelme csu­pán a mai1 Bangladeshével e­­gyező 8C dollár- volt”, jegyzi meg t,k. a PLAINTRUTH jól értesült cikkírója. Nemcsak nagyszerű emlékező-, hanem éles megfigyelő-képességgel is rendelkezik, különben nem örö­kíthetné meg a ruiméniai álla­potokra oly jellemző tömeg­epizódot imigyen: “Jut by watching the} crowds swirling at Bucharest North Railway Station, one realizes very quick­ly from their appearance that a heavy percentage of them were working in the fields not very many months ago.” — Ti­pikus “képeslap” ez a Nagyvá­radon túli “munkási-paradi­­csomról”, ahol egyre többen kénytelenek a rendszer jelvé­nyéhez tartozó sízerszámokat— a sarlót a kalapáccsal felcserél­ni. Külön fejezetiben esik szó a, hírhedt Sonnenfelidt-doktriná­­ról, ámír Ruménia függetlensé­gét is fenyegeti: “Nevertheless, tiha very idea that the, United States seems to be igoinig way beyond the “spirit of Helsinki” in recognizing the Soviet Unions ‘natural role’ in Eastern Europe has angered the two most independently minded, East Eurape states, Yugosla­via and Rumania.” — A BOR­BA c. belgrádi központi kom­munista lap f. évi április 14.-i számában figyelmeztet, hogy “Washington ráfizethet, ha nem tartja tiszteletben Belgrad poli­tikáját.” Feltűnő, hogy a hivatalos ru­mén kommunista pártlap, a SCINTEIA ugyanaz nap támad­ta a Yaltánál is veszélyesebb Sonnenfeldt sirásó javaslatát, mondván: “It is a doctrine of denying the peoples’ rig(ht to independence, freé develop­ment, a doctrine of domination and oppression.” Mely paradox helyzet! A gyengébb ragadozó (az oláh farkas) támadja Ret­tenetes Iván vérszomjas med­véit. De mondhatnánk ágy is: A kisebbik zsivány kiált meg­álljt a nagyobbiknak. XII. Piustól, az, utolsó tisz­tességes pápától a vértanú és szabadsághős Marton Áron gyulafehérvári púpokig, száza­dunk több kiválósága egyhan­gúan állapította meg, hogy a hazugság korát éljük (4). Eb­ben az ördögi korszakban való­sággal arathat a hazugságból keletkezett, balkáni kecskepász tor-elméletből dáko-alábizmust fabrikáló, mese-axiómák kút­főire hivatkozó Jorga-féle ál­lamrendszer, amely az izig-vé­­rig náci Antonesculból nemzeti hőst, orosz területeket meg­szálló és bekebelező hadseregé­ből pedig “dioséretreméltó” pél­daképet varázsol. Mióta csak megjelentek a történet színte­rén wallachok (magyarul: olá­hok), alattomosan, a háttérből támadó vérengzésükről, váltak közismertté. Egyik1 dédelgetett I “hősük”, a mai degenerate nyu­gati gondolkodás eredménye­ként felkapott XV, századbeli 1 Draculában testesül meg leighi- . vekben az átlag oláh lelke, ter­mészete. Ha magában véve helytálló is a moszkovteákat elnyomással és világuralmi szándékkal vá­dolni, vájjon nem undorító kóp­­mutatás-e mindez azok részé­ről, akik három milliónyi ma­gyarságtól úgyszólván az" élet jogát is tudatosan, intézménye­sen megtagadják? Talán nem Istenkáromlás másnak felhány­­tongatni: “a doctrine of den ey­ing the people’s, right to inde­pendence, free development”, amidőn a saját házuk táján egy ezer éves múltra, szervezett ál­lami életre, nyugati keresztény kultúrára visszatekintő őslakos népet (5) a szabad világ szeme láttára irtanak, pusztítanak és tömegestül asszimilálnak? Iga­zán kár, hogy ezt a népgyilkos­ságot amerikai tudósítónk már nem vette észre, talán azért sem, mert a fentebb ismerte­tett story-ban egyelőre csak Bukarestig jutott el, A szegény székely néppel1 ml is át érezzük a költő szavát: Kicsi fehér templomokba, Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba, A holtak is mellétek ülnek. (Reményik) — ŐRSÉGI­Miniszter.”— Harmincnyolc százalék szavazott a kom­munista pártra, elsősorban csehek. — Statenian’s Yearbook for 1974-75. 3) 17 nemzetiség, amelyek kö­zül a szerbek az összlakos­ság 42%-át képezik. 4) Serédi Jusztinián, Mindszen­ty bíboros elődjei: “A mai kor hamissága és arcátlan hazugság-szelleme látszik eluralkodni az egész világ felett ...” XU. Plus pápa: “Korunk legnagyobb beteg­sége a (hazugság, a szavak­kal való visszaélés. — A kétszínűség; az őszinteség hiánya az oka a világ min­dén nyomorúságának.” 5) A Tisza-,Maros közti észak­déli sáv, a Bánát és a tör­téneti Erdély magyarjai: to­vábbá a hunok, vagy avarok (esetleg mindkettő) ivadé­ként visszamaradt egy tömbben élő székely-ma­gyarok, valamint a százez­rekre menő ókirályságbeli magyarok, a monlldvai ős­honos csángó-magyarokkal egyetemben. Házasságiéi "védi" román leányai! a kormány (Framce-Soir. Legnagyobb francia napilap 730.000 .pél­dány) — Románia nem enge­délyezi irónián állampolgárok­nak franciákkal történő házas­ságkötését. — A francia kül­ügyminiszter romániai útja so­rán a 'házasulandók problémáit is fel fogja veti. A románok, akik nagyképűen kérkednek “'latin eredetükkel”, most a francia “testvérnép” fiainak megtiltják, hogy román állam polgár leányokat vegyenek fe­leségül. 'Pedig egyszerű, kedves kis'1 szerelmi történetekről van szó. Ilyesmi mindenütt előfordul, a szérelem nem ismer országha­tárokat. A vasfüggönyön túl azonban még a szerelmesek sem kaphatnak kiutazó vízu­mot . . Jeáu-Louis rouéni vegyész 1974-ben ismerkedett meg ro­mán menyasszonyával, Romá­niában. A menyasszony kér­az a leveleket Jugoszláviából j tudja feladni. j Végre a párizsi román konzu látus értesíti, hogy az ügy el van intézve, A fiatal férj-jelölt érre Romániába utazik, hol közük vele, hogy az akták még nincsenek aláírva. (Most is ott rostokol még valahol Romániá­ban, pedig már a második gyer­mek is útban van, és az asz­­szonyka a sok zaklatástól; be­teg lett. A 26 éves Christian helyzete iís hasonló. Nagybányán ismer­kedett meg a szépséges Mari­kával' (kétséget kizáróan ma­gyar lány, fordító megjegyzá­­(Folytatás a 8. oldalon.) vényt intézett a bukaresti ható­ságokhoz, melyek nem' mond­tak; söm igent, sóm nemet. Vár­ni kell . . . 1975-ben kisleánya született, de ez sem vitte előbb­re az ügyet. Jean-Louis meglá­togatta kisleányát és jövendő feleségét Romániában, de ki­utasították a románok, azon a címen, hogy ... gázpalackért siorbanálló embereket fényké­pezett le. Azóta Jeán-Louis még a postát sem kapja rende­sen “feleségétől” — kivéve, ha Meghall idős Vegh Péter az Óhazában Megrendülve értesültünk, hogy a Winnipegjén és Albertá­­íban közismert “Péter bácsi” magyarországi tartózkodása során junius 16.-án, autósze­rencsétlenségtől származott tü­­gyullaldáslban meghalt. Péter honfitársunk 1893-ban született és 1927-ben érkezett Kanadába, amikor először Al­bertéban, majd 1940-től Winni­pegen a cukorgyárban dolgo­zott 1958-ig, amikor nyugalom­ba vonult. 1965-iben felesége meghalt s attól fogva többször volt látogatóiban Magyarorszá­gion. Gyászolják: egyetlen fia, Pé­téi' és felesége Jean, 2 testvére Al'bertában, unokája Judy Per­kin és férje Hal, valamint jó­­ibarátai és rokonai az Óhazában és Kanadában. Temetéséről Péter fia Ma­gyarországról való visszatérte után fognak beszámolni. Magyarok a franciaországi zenei ünnepségeken Jegyzetek: 1) A cselh kommunista párt kb. 1,800,000 tagiból áll, ami a lakosság 11.6%-a. Egyetlen Vasfüggöny mögötti rabor­szág arányszáma sem iköze­­liti meg a oséhekét. A ma­gyar index pl. csak fele a csehnek, valamivel 5% fe­lett. 2) “1946 post-war elections re­turned the Communists as the; strongest single party, thei)r leader 'became Prime Párizs ;— Ez évben, a szokás­tól eltérően kevés magyar név­vel találkozunk a franciaorszá­gi zenei ünnepségek (műsorán, Kivételt képez talán a két Cziffra, akiknek neve igen sok jóhelyen szerepel, így (nehéz a­­zokat mind felsorolni. Doráti Antal nevével kétszer találko­zunk: a Bamlfcergi Symphoni­­ku's Zenekar élén szeptember 6.-án és 7.-én Besancan-ban, a londoni Royal Philharmoni­­nikus Zenekar-ral pedig Query­­ben. Október 2.-án Adorján Royaufont-iban. A Párizsi Fesz­tivál Estivalon a Schola Hun­­gairi'ca augusztus 20.-án, Ránki Dezső, julius 29.-én Kőműves János szeptember 20.-án szere­pelnek. Varga Tibor Kamaraze­nekara élén augusztus 19-én Kolmarban. A san-iiianeiscoi Magyar Egyjházak rendezésiében 1976. junius 13.-án, 1 órakor, a men­­ió parki Szt. Patrik szeminá­rium nagy ebédlő termében el­ső ízben került bemutatásra PETŐFI SÁNDOR halhatatlan költőnk verses életrajza a GÉ­NIUSZ. ÍAz egyházak asszonyai terí­tett asztallal várták az ünnep­ségre érkező vendégeket. A virágokkal feldíszített te­remben .kiállításra került a GÉ­NIUSZ könyv 10 darab, eredeti képei, melyeket a fedőlap réz­karc nyomással együtt Siibern­­horn Tibor los-angelesi művész alkotott. A megjelentek ugyan­csak hagy megelégedéssel vet­ték kézibe a müvésiziesen ki dol­gozott technikai kivitelezéssel elkészített könyv példányokat, melyeket Hajdú Ha és Sándor los-angelesi magyar nyomdá­jában szerető gondos kezek ké­szítették. Az ünnepségen megjelentek: dr. Jaszovszky József érseki ta­nácsos, dr Hites Kristóf ben­cés igazgató, Schlosser Frigyes a katolikus Missió pátrónusa, Könnyű Ernő, a Bay leendő képviselője, majd aiz Egyesüle­tek vezetői. Az ünnepséget bevezető dr. Jaszovszky József szavaiból, a­­melyben Ágoston Edét, mint a GÉNIUSZ szerzőjét üdvözölte, a következőket idézzük: A modern élet forgatagában, ahol az ifjúság é,s az utána jö­vő nemzedék, á nyers és múló realitásoknak hodó'ló és anya­­nyelvét sokszzor megtagadja, az ezer éves .múltat felejti, csak az lehet a vigasztalás, hogy ál­dozatával a modern civilizáció bukása után a magyar író egy — uj kultúra fejlődésének, — alapját rakja le, hoigy ezzel megőrizze és átmentse a ma­gyar nyelvet. Ágoston Ede GÉNIUiSZ-a nem hiába való kifejezése an­nak a heroikus munkának, a­­rnely figyelmezteti a jövő tár­sadalmat, hogy csak a hagyo­mányok tiszteletével tudja a jö­vőt megmenteni, mert á mo­dern próbálkozások gyökértele­­lének és elhervadnak tibánaik­­kal együtt. Ezután Ágoston Ede tanul­mányai alapján Petőfi Sándor életét, munkásságát statisztisz­­tikai adatok alapján ismertette. Oknyomozói felkészülségével beszélt a költő születése helyé­ről, majd az olyan sokat vita­tott apai ágon szerzett nemes­ség megállapításáról, a termé­szetes apaság kritériumáról, Petőfi politikai hitvallásáról, majd haláláról a segesvári csa­ta idején. Az iró szavát a hall­gatóság több ízben megtapsol­ta. Petőfi Sándor tiszteletére Tánczy Kovács Erzsébet mező szopránó San Francisco csalo­­gány'a két dallal kedveskedett a GÉNIUSZ szerzőjének: “Ró­­zsábokor a domboldalon” és “Fa leszek, ha fának vagy vi­rága”. Ismét megállapítottuk, hogy a művésznő most is mél­tó volt a — “csalogány” — név viselésére. Zongorán kisér­te Le'ndvay László. Nagy Szigligeti Katalin az ő bájos — sanzon — énekhang­jával életre keltette Petőfi Sán­dor drága Uuskáját a János Vi­téziből. 'Zongorán kisérte Tóth Vera. A művésznők megérde­melték a hosszantartó tapsot. Utolsó számként dr. Ja­szovszky József .szemelvénye­ket felolvasott a GÉNIUSZ-hól, melyeket a hallgatóság nagy tetszéssel fogadott. Mindannyiunk egyöntetű vé­leménye szerint San; Franciscó­ban évek óta ily értékes irodal­mi bemutatóban nem volt ré­szünk1, hol ennyire élvezni tud­tuk az előadottakat. Tehát a GÉNIUiSZ elindult, hogy 150. év után is PETŐFI SÁNDOR halhatatlan lelke a kinti és 'hazai magyarságot erő­sítse. TUDÓSÍTÓ. NYÍRI TIBORNÉ SÁNDOR JULIA GYEREKKEL Ceausescu mérsékletet tanúsít a Szovjetunió iránt (Folytatás az első oldalról!) emiberbaráti kérdés okoz nehéz­séget, igy kiváltképpen a csa­ládok egyesítése Niyugabnémet­­ország irányában. Ezt a kérdést tSauvagnargues francia minisz­ter is meg akarja tárgyaim jú­nius 9.-én Bukarestbe teendő látogatásakor. — Nem kell oda finom, — mondja az öregasszony s> sóhajt. — Puha legyen, — mondja fiatalasszony olyan hangon, mint mikor arról volt szó, milyen vásznat tegyen pelenkának a gyereke alá. Mérik, összerakják a vásznakat, az öregasszony nézegeti, gondolkozik, mire van még, szükség. Vilma a kereskedővel szá­mol. A pénz, amit a mecénás küldött, épp a gyászruhájára volt elég. Észrevétlenül két ezüstöt csúsztat retiküljébe a kereske­dőtől visszakapott pénzből. Délután hazamegy. Kel . .. — Ki jön velem a hitközségbe, — szól tehetetlenül, síró hangon az öreg Sohr. — Én, — mondja Vilma. Az irodában fedettfejü férfiak Íróasztalok előtt ülnek. A halál lajstromozói. i— Mibe kerül a temetés? — Ötszáz pengő. — Nincs annyi pénzem, — mondja megtört hangon Sohr. — Nálunk) nemi olyan a hely, mint más temetőben, ahol harminc évenként összeszedik a csontokat s tömegsírba rakják. Ott olcsóbb lehet. — El kellené a halottakat égetni, — mondja az asszony. A komoranctu férfiak riadtan néznek a lázongóra. Az egyik! szelíd, telt arcú, mosolyogva feleli1: — Nagysád, a krematóriumot az emberi ész. találta ki. Istentől van a születés és a halál. A szépség és a hervadás. Salamon király mondta, mindennek van ideje. Ideje az öröm­nek és a gyásznak ,a növekvésnek és a rothadásnak ... — Csak a mannahullás ideje múlt el ... — Mert íbünösi az embér s nem érdemli ... Az öreg Sohr reszkető kézzel szedi elő pénzét. — Ennyi, van, odaadom ... A többiről Írást adok. Vilma a pénzre néz s szája széléről harapja vissza a ki­­kinálkozó szavakat. A férfi, aki előbb szólt hozzá, észreveszi s feddőn. szól: — Nemi kell az asszonynak nagyon okosnak lenni. — Hát milyennek? — Jó anyának, jó asszonynak. Az az asszony hivatása. — 130 — De a mai asszonyok; teleszedik a fejüket mindenféle jelszavak­kal. Ezért borul fel a családi élet. Vilma mosolyog a banális erkölcsi magyarázaton. Kedve lenne vitatkozni, ez, az ember mit mondana Dénes életmódjáról. Az öreg Sohr lányára néz. Ez mindig is okoskodott, — gondolja. ^ — Két órakor legyenek a temetőben, — rendelkeznek. Az utcán szótlanul mennek egymás mellett. Az öregem­ber néha motyogva mondja: — (Mi lesz velem, mi lesz velem ... — Éni isi mondhatnám, — gondolja Vilma, —, dehát mit segít. Felnéz az égre, a ragyogó napfény melegítőn bizserget. Otthon biztosan várják'; a gyerekek a léckerítéshez húzódnak, kinéznek. Megszorítja a retiküljét, benne a két darab ezüst; csokoládét fog nekik vinni. Egy férfi rokon, került elő, apjával beszél. Az öregember Vilmára néz, ijedten. Hozzálép: — Vilma, követelni fogod örökségedet, beperelsz? .. . — Hallgass, — Vilma hangja remegő, — még, anyám a földben sincs ... A rokonra néz, aki apját felizgatta; persze Vilma sze­gény . . . A temetőben, mig a koporsót kihozzák, egy fa mellé áll. Távolabb állnak a férfiak, pár ember, aki a hitközségtől jött. A halottmosó asszonyok elvégezték dolgukat kijönnék. Fe­kete klottköpeny van, rajtuk, fejükön fekete kendő. — Könnyen hajlott, mikor öltöztettük, mint aki szivesen engedi, — mondják Mendelsohn,nténak. A koporsót a férfiak hozzák ki. Az, egyik, akivel Vilma az irodában beszélt, a koporsó elé áll, beszél. Vilma fülében visszhangzik a búcsúztató. — Gyógyulásért jött, a lábai elhozták onnan, ahol min­denki! ismerte s az idegenben lesz nyugvó,helye. A föld minde­nütt szent, helyet ad s magába fogadja, ami belőle fakadt . . . Csend lett. Egy férfi lép elő s a halott hozzátartozóihoz, a két férfihez lép. Olló van a kezében. Vilmához egyik halott­­mosó asszony1 lép. Annak is olló van a kezében,. ■— Mondja utánam; — bocsásd meg, ha ellened vétettem, — 131 -DR. ÁGOSTON EDE: KÖNYVESPOLC P. NIMRÓD FRANK MiS — UTOLSÓ ITÉLET— cimü két puha plasztik kötésben. 766 oldalon megjelent hatalmas müvét a szerző kiadta 1974. év­bén Buenos Aires, Argentina. Ez atheista világkorszak u­­tolsó “MOHIKÁNJA” az Utolsó Ítélet. Nem frázisokkal megtűz­delt irói fantázia, hanem az Is­tent kereső lelkek kútforrása, az Istent tagadóik határköve, és a bizalmatlan kétkedők tanító evangéliuma. Nézz 'körül kedves olvasóm leilkiéleted pitvarában, hol a sok földi materialista anyag, virág­zó dudvái, élvezetei között, ta­lálsz-e csak egyetlen olyan gondolatnak virágát, melynek ereje végre felveszi a harcot az elmúlás gondolatával. Mi lesz akkor? A mának élő ember az élve­zeteikben dúló sex-imádatával nem veszi észre lelkivilágában lassan elhomályosult Istent ke­reső fénynek apró kicsi lángját, amely őrli lassan az éveket, ránc alakban rávetiti orcájára az elkövetkezendőket, s ennek út ölsió állomása a “VÉGÍTÉ­LET”. [ P. Nimrod müvén keresztül I elénk hozza a világkiezdete óta élt szellemi erőket, s azoknak az ítélet napján vallomásukat, az emberi természetes elgon­dolás alapján. , De hogy is történhetne más­­• képp azok részére, kiknek élete az emberiség javát kellett volna szolgálniok, ahelyett önző e­­gyénii érdek irányította földi é­­letüket. P. Nimród müvében nem kí­méli -századunk vezetőit sem, kiknek politikai felkészültsége niem az Istentől kapott hivatás tényét szolgálták, hanem oda juttatták e szerencsétlen föld boldogtalan emlberisétgét, ahon­nan már nincsen visszaút a lé­leknek, mert rövidesen útban van a leszámolásra az Ítélet szerint. E hatalmas müvet nem lehet egyszerű szavakkal méltatni. E műnek mindén, bekezdése óriá­si stúdiumot igényel, gondola­tai akadémiai figyelmeztetést jelent. Ezért el kell olvasni, hogy szavait megismerve, abból ! táplálékot merítsünk. A mü megrendelhető: P. FRANK NIMRÓD Prof. 470. 24th. Ave., San Francisco, Cal. 94121. A könyv ára: szállítással együtt 18.— dollár. 4 ^ - ----- --- — j-p (Folytatás az első oldalról) chats freely with Western newsmen at European Security I "MAGYAR VÉGZET, 1944. oki. 15.” 1 ■ cim alatt jelenik meg a közeljövőben Aggteleky Béla 1 H szkv. altábornagy közel két évtizeden át tartó törté- I H nelemkutató vitaleveíezésének anyaga, arról, hogy I | miért a vesztes oldalon fejeztük be a második világ- I I . háborút. A könyvnek tartalma bizonyít, meggyőz és I ■ irányt mutat a jövőre. H A könyvnek ára vászon kötésben 16.— dollár, vagy an­nak megfelelő más valuta. Megrendelhető közvetlenül I Balogh József kiadónál, Postfach, CH-6005 Luzern, a Ej a vételárnak csekken vagy money orderen való meg­­á küldésével. A Géniusz első bemutatása San Franciscóban

Next

/
Thumbnails
Contents