Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-25 / 26. szám
2 »Mt« Winnipeg, Man. 1976. junius 25. MINDSZENTY PRÍMÁS ÚR ÉL! Nemzeti zarándoklat Mariazellbe “'Szája elnémult..., keze hideg, s sziye nem ver. . . ” igy búcsúzott tőle Kénig bíboros, a bécisi iSzt. István dómban, 1975 május 9.-én. Az osztrák kormány hiába igyekezett a magyarokat eltéríteni— amikor a meghirdetett nemzeti zarándoklatot május közepén, betiltotta, — mert a hónap végével igy is mintegy ezer magyar zarándok gyűlt össze ;— a Mindszenity serege vor ez —, hogy erősítse kardját, hitét Felsorakoztunk, .mint egy esztendővel ezelőtt a Wiener Strassen és Mária-énekeket énekelve mentünk be, elől a félszáz magyar lelkésszel és P. Wéremund. Hochreiter prior úrral és kíséretével az I. Lajos király óta oly hires magyar búcsújáró helyre, a templomiba, a sirkő és emléktábla beszentelésére. Ó Atya-Istennek kedves, szép leánya! Krisztus Jézusnak Anyja, Szentlélek mátkája! Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról! f Az eget is megnyitotta Mária, mert kisütött ezen, a napon a régen várt tavaszi nap és meleggel árasztotta el a sziveket. A ioretóo litániát imádkoztak el. A cserkészek és más magyar egyesületek nagy küldöttségei sok zászlóval, mintegy 50, magyar szint mutattak fel; volt még békebeli magyar M áriás-S ze n tkor o n ás címeres is, s ott volt a Bonnból érkezett magyarok megáldott, uj lobogója is ebben a menetben, felzárkóztatva a világ min den részéből összesereglett hazafiakat. Magyar apácákat láttunk, — és a Nagy Lajos király emelte kegykápolna köré felállva, elmondtuk imáinkat, hálás telt egyéves útért. Este 8-kor gyertyás .kiönnenetet tartottunk a templom körül: “Te vagy földi életünk vezércsillaga, Édes reménységünk, kegyes Szüzanya." A csillagos ég alatt éreztük ennek valóraváltását. “Te hajnalcsillag vagy éltünk hajnalán, Hagy kövessünk annak egész folyamán." Este szentségimádás volt, amelyben az ifjúság, majd a felnőttek imaórája alatt, párbeszéd ben és imában fejeztük ki bánatunkat, — bűneinket kitársuk, karénekkel .díszítve és ékesítve keresztútuukiat. A zarándoklat rendezője, dr. Harangozó Ferenc főtiszteletü úr, ebben a magasröptű, irodalmi és nemes magyar nyelven irt liturgiájában ösisze tudja forrasz tani a zarándokok óhajait, sziveit a Magyarok Nagyasszonyával, Patrónájával, a nemzeti fogadalmat megújítva, melyet királyaink sora, majd II. Rákóczi Ferenc is gyakorolt bujdosásában. A magyar temetők, vesztett csaták és sírok mellett haladtunk el, mig ideértünk legújabb szentünkhöz. “Gyászaborult egek, háborgó tengerek csillaga, Mária”. — Mindszenty sírján, a rószaszinű márványkövön, a Sacra Pannónia él és éltet — szavakat látjuk. A burgkastli gimnázium énekkara által előadott magyar énekekkel szállott "szivünk felfelé: “És elmegyek, örök elégedetlen, Hazátlan bujdosó gya nánt, És, sohse tudom, miért sírok, _ És nem. tudom, mi bánt.” Valóban, röpülő Turul madárral szállunk szerte a világon haziafelé, itten, ahol a Haza ismét otthont kapott és a láthatatlan Fészek, szédülő fejünket elaltatja: a mennyekbe viszi el... Xaveri ßzt. Ferenc imájával fejezik be a fiatalok imáikat: ‘‘Szeretlek, szeretlek, Te vagy a 'Királyom, Istenem, mindenem, örök mennyországom!!” A felnőttek imaórája alatt a Prímás úr “Ami vigasztalt a fogságban” c. fejezetéből olvastak fel, elmélkedésre; gondoltunk a sokezer magyar fogoly sorsára, az, elitéltekre, akiknek egy a gondjuk, mint neki is volt. Széchenyi Istvánnal, Prohászka Ottokárral és II. Rákóczi Feernocel vigasztal| juk egymást, erős hitükből .nyerünk támogatást gyengülésünk ben. Eszterházi Pál nádor felapánálását Máriához ismét elmondjuk, hogy minden szenteinkkel együtt elmondhassuk s kérjük1: “Nyújtsd ki Mennyből, ó szent Atyánk, kezedet... ’ A fenséges estét mise zárta be, melyen Msgr. Közy-Horváth József .szentbeszédben méltatta a Prímás úr életét, alázatos áldozatát, minden menekült reménységét. Vasárnap délelőtt ismét öszszejöttük, piros kokárdás magyar bujdosók. A főoltár előtti zászlók serege vette körül a Földgömböt, melyen Fischer von Erlach művészi alkotása, a kígyó fut körbe, s felette a keresztfán Krisztust az Atya és a Szentlélek ezüstből készült aiakitása egészíti ki. A világ legcsodálatosabb és meglhatóbb oltára, melyhez immár nyolcad szór jöttemi el, diákikorom óta, S ez a Mária vezetett nemcsak engem is, ezer veszélyen át, egészen Hozzá és Anyjához minket is, magyar zarándokok ezreit. ÍMsgr. Ispánky Béla, londoni főlellbész, szentbeszédében a mártír prímás rabtársa, a rabok szivével szólott hozzánk s | köszönte meg a földieknek is,; hogy ismét eljöhettünk ide, erőt meríteni. I A magyarok “csóUagtnírája” a Prímás úr sírjánál véget ért. A sírt megszenteli, a koszorú- i kát elhelyezik, s a sokezer hivő ismét pár baráttal öaszeölelikezve búcsút mond egymásnak, hogy a szélrózsa minden irányába visszatérjen megvigasztalva, hitben, erőben meggazdagodva, bátran küzdeni hitetlenséggel, tengernyi ellenség gel a Szent Magyarországért! A Prímás úr tovább él közöttünk s útat mutat igen sötét korunkban. Solothurn, Svájc. 1976. jun..4 i Dr. Nagy Gyula. Vancouverben hívja 911-et, ha hajban van ALYN EDWARDS — (Canadian Scene) — Vancouver nyolc kanadai város nyomába lépett, mikor a 911-es számot tette meg az úgynevezett “emergency” telefonsizámnak, amit akkor kell hívni, ha valamilyen bajban, szükséghelyzetben vágyunk. Egyszerű könnyű emlékezni rá, ezért használják már erre a célra DALOLJUNK... BOLDOG AZ A PILLANTÁS... Boldog .az a pillantás, Melyben megláttuk egymást, Boldog az az óra íis, Melyben rád gondolok i®. Hát ha veled élhetnék, Holtig boldog lehetnék. De én búba merülve, Járok elkeseredve. Téged, ha meg nem nyerhetlek, Rabommá nem tehetlek, Jaj be kinos életem, Hiába is születtem. , TAVASZI (IaNuÜláí IRTA: BERKES IMRE. Akkoron tavaszi, langyos idök jártak. Napsugaras, holdas időjárások, szerelmes reggelek, varázsos éjszakák. A szőlőskertek kiburjánoztak, iepkények futották be a városvégi kastélyokat, tündéri nyaralókat, madarak fütyörésztek, átszelvén boldogan az életető levegőt. Apró gyereknépség csoportosult a terekre kifutóst játszani. Fitosorrú, fehérruhás lánykák énekelték az ispiláugot sebes iramodással, majd támclépésekkel körbe forogván. Akkoron, egészséges, tavaszi időben árverezték el a keresztesi szőlőskertben Osztopányi Frigyes polgármester nyaralóját: “Hunyadi várkastélyát. I. Tibor, a polgármester fia, nagyfejü, holdvilágorcu, méla gyerek volt. Mindig az első helyen ült az iskolában. Csak a számvetéshez nem értett. Haragudott is rá ,Száner tanár, aki az algebrát tanította, de azért j meg adta a fiúnak a jelest. A | többi diákok gyűlölték Tibort, I az ártatlan gyereket éppen a ! szerencséje miatt. Leginkább, 1 amikor még év végével ösztön- J dijat is kapott Tibor —száz ro- 1 pogós forintot, — leginkább ak- j kor keltek ki ellene. Hogy ez igazságtalanság, a gazdagoknak, osztják á pénzt. Különösen Illés Pali, a bölLekendő diák rótta fel a dolgot. Az apja pedig, a férhetetlen természetű Illés Gábor, az újságjában szellőztette nagy mérgesen az esetet. Korholta a részrehajló igazgatót, de leghevesebben a polgármester ellen kelt ki, hogy az iskolai dolgokba is beleavatja magát befolyásával megrontja a jobb lelkeket, tüntetésre ési gyűlöletes szereplésre készteti a gondolkodni kezdő, fiatal diákokat. Néhány napra ezután Osztopányi a lábába lőtt a tolakodó Illésnek, a Pali gyerek meg alapoisan elhasalt a következő esztendőben. Ebből aztán nagy baj származott. Az Illés sánta lábának a polgármesterség lett az ára. Addig turta-furta a dolgot az álmányos újságszerkesztő, amiglen Osztopányit kibuktatták az állásából. És sok turpisság jutott napvilágra. Hogy Osztopányi szipolyozta volna a várost, felvett összegekről nem számolt be. Töméntelen visszaéléseket rebesgettek, amiket az előtt is tudott tán mindenki, csak kimondani nem merészelte senki- Nagy cikkek ütötték Osztopányit, az emberek hevesen tanácskoztak s hirteienében nem tudták, mitévők legyenek ... Utoljára már a hitelezők is erősen mozgolódtak. A szép Sárika, a kékszemü tündér, egyetlen lánya Osztopányinak, sirvazokogva bujt el a nagy lakás egyik rejtekében, hogy senki se láthassa iszonyú fájdalmát. Nem járhatott többet sárga selyemszoknyában, virágos kalapban ... De a diákok azért tovább bomlottak érte — reménytelenül ... A keresztesi szőlőskert “Hunyadi”-villáját pedig becsukták, ódon, komor tornyai hiába büszkélkedtek az apró vityillók 1 között. Meghalt ott az élet. Gótikus ablakai mögött szürke pókhálók és a sötétség ólálkodtok ... Híre járt, hogy ezt a kastélyt is elsikkasztott összegen építtette Osztopányi Frigyes polgármester. rr. Fele se volt igaz a vádnak és a pletykának, amit Illés Gábor keltett. Nagy lábon éltek volt Osztopányiék, szent igaz, elprédálták, aluzsonázgatták könynyelmüen kis vagyonkájukat. De hát Sárikának gróf Papp'házy volt hűséges udvarlója. Hogy is történhetett volna másképpen? Hanem aztán, hogy Osztopányit egyszerre csak leköszöntették, a szerencse távozásával az élősködők és hízelgők is szónélkül elmaradtak s csak Bánátfi, az ábrándos poéta járt el hozzájuk. Bánátfi se jósolt ugyan már semmit a kiugrasztott embernek, ámbár erősen tömjénezett ! neki, hiszen a bukott nagyságoknak nagyon jól esik a dicsőséges múltak levegője. De különösen a kék szemek vonzották. Sárika pedig lenézte a félszeg embert. — Lássa, Sárika — szólott szomorúan Bánátfi, — én megmondanám, de ... engem se vethet meg, én se lehetek keve-I sebb, mint más . Itt aztán nagy felindulásában elakadt a szerelmes ember. Sáriak meg hangosan kacagott. — Fogja be a száját, maga bolond! Ezzel mintegy jelezni kívánta a büszke lány, hogy bizony ő még mindig a hires Osztopányi Sári, akit holmi kis szerény vallomás nem igen indit '■meg. Bánátfi megibörölte homlokát piros'szélü zsebkendőjével s roppantul komoly ábrázatot vá| gott. — Maga, kedves Sárika, mindig kinevetett engem, hiszen j végtére, is, most már nem olyan j lehetetlen, amikor .. . No, én [ biztosan tudom, hogy az a szamár gróf Pappházy nem veszi - el magát. Ezért aztán Sári annyira ha- 1 ragudott, hogy ráütött Bánátfira és elszaladt, ő pedig nem ne- : heztelt és hitt a jövőben biza- * lommal. Künn pedig a lármás utcán,' amikor végisétált, még mindig büszkén a polgármester kisaszszony, leereszekdően viszonozva a nagyszámú szerelmes kamaszok köszöntéseit, az irigyek nlem ő ■ is meghunyászkodik, ujjal mutattak rá, Ihogy rnajdrongyos, görbesarku cipőt húzhat és kartónszoknyát — s nem kapja meg Tibor az ösztöndíjat ... , Ha e.zt (Bánáfi hallotta volna! De ő mitsem tudott. 'Szívesen járt a régi polgjármester házába és olyan vak, elfogult volt, hogy nem látta meg ott a nagy nyomort, a pusztulást és nem érezte, hogy Sárika őt nem szereti. Egy este újra látogatóban volt. Silány vacsora után csöndes merengésbe mélyedtek. Ősz topányi egy évkönyvet lapozgatott, kemény pőréi miatt szorult a sötét padlás megfakult dolmányára. Bánátfi elgy versét rebegte el 'Sárikának, aki éppen arra gondolt, hogy ennek nem lesz szerencsés vége, most mérgesen kelt fel a kanapéról. Osztopányiné pedig a nagy lámpát igazította, amely lélekzetét veszítve küzdött a homállyal, fogytán lévén benne az olaj. — Szólj ki, Sárika — óh, óh, csak maradj — tért észre Osztopányiné, mert eszébe jutott, hogy az utolsó cseléd is elhagyta. (A gonoszok azt pletylkázták, nagyon is csinyján futatta a bérük.) Akkor, hogy Sárika megkímélje, Bánátfi ment el petróleumért a boltba. in. A finnyás Sárika egyszer csak gondolt valami nagyot, hogy megdobbant a szive. Sokat töprengett azután még és j végül nem találta már olyan le- ! hetetlennek azt a nagy gondo- , latot. Hanem először senkinek se szólott. Csak merengett áh- J rándozott, csodaszép gondolatai lehettek, mert büszke, határozott vonásai meglágyultak, hosszúkás arcán rejtélyes boldogság honolt. illyentén merengésében lepte meg egyszer Osztopányünlé aszszony a lányát. Kitörülte zöldes szemeiből a könnyeket és siránkozó hangon szólalt meg: — Tudod-e Sárika lelkem, hogy ... — Tudom, tudom — kiáltott közbe hevesen a lány, csak ne siránkozzék anya folyvást, persze, hogy tudom, hurcolkodni kell, mert kiárvereznek innen bennünket. Jó, csak menjenek | apáék, anyáék ... én is megyek. Színésznő leszek! Osztopányinét az ájulás környékezte. Szóhoz se jutott többet. A lány pedig feltárta a faj rágott, almáriomokat, kirakta ! belőlük a régen ott heverő ru| hákat, a nagy szerelmes időkjlbiől, almikor még Pappházi úgy köszönt neki, hogy kisztihand nagyságos kisasszony ... Becsomagolta jó szorosan Hogy törékeny lelke üyen nagy munkát el tudott végezni! De hiszen senki se látta. Az anyja hunyt szemekkel hevert a kanapén és nem mondhatta el a nagy hirt, hogy Bánátfi megkérte a kezét, a jó, hűséges barát . .. Sárika meg összeszámolta pénzét és mivel csekélyiette, magához vette apja aranyveretü tajtékpipáját, kabátja alá rejtette és. elsietett. Egyenesen Bánátfihoz ment. Szegény, bdhókás fiú annyira megijedt, amikor meglátta a kipirult leányzót. Olyan gyönyörű volt . 'N — 'Hallja! — szólott sebesen Sári — akiar nekem egy szívességet tenni? Bánátfi reszketett. — Akár a pokolba is ... — Jó, jó, hát itt vami ez a pipa. fogja, vigye a pokolba — a zálogháyho, csapja be. A pénzt pedig nekem adja. Majd megvárom. Érti? 'Siessen! Bánátfi bambán nézett maga elé, szóhoz sem jutott ... Lassan ‘elindult és elvitte Osztopányi Frigyes hires arany veretű tajtékpipáját a zálogházba ... IV. Akkor érkezett el az a langyos, szerelmes tavasz, igazi, örök hangulatával. Hogyanis történhetett? Hiszen olyan sok dráma volt abban a szent tavaszi hangulatban. Osztopányi Sáriról szólott az j ének, hogy megszökött é,s szi-J nésznő lett. Egyszerre meg hire járt a dicsőségének is. Olyantáj, amikor az anyja a rokonok kegyelméből tengődött, az öreg Osztopányi meg a nyomorult lllés'en akar bosszút állani. Élt keményen ési bízott. De rágta lelkét a nagy múlt. S amiig neki nem volt sikere, lánya aratta a babérokat. Köny nyelmü álmai megvalósultak. Mindenki örömmel emlegette o nevét. Künin a keresztesi szőlőskertben pelig szomorúan perdült meg a dob és Illés nagyvidáman megvette a “Hunyadi”-nyaralót. És csoportosultak a kis lánykák a tereken sugaras időjárásiban. Lanyha szellő fujdogált. Tiszta, szoprán hangon énekelték a fehérruhás ’ lánykák; körbe forogván, az ispiiángot, százszoros elmondották, meg újra elkezdték. Olyiantájt járt inagy hire Osztopányi 'Sárikának, tavaszi időben, amikor százszorszép az élet, rügy fakad' és szerelem kél, beteg éled és a nagy hangulatban. feledéslbe merül a keserűség. Szegény, szomorú Bánátfi úgy elsírt, sirdogált a könnyelmű leány dicsőségén. Jolán kisasszony a lugasban IRTA: ILLÉS ENDRE Jolán kisasszony egyedül ült a lugasban. A kis l'ágast is elárusitóhelylyé alakította át a rendezőség erre az alkalomra. Épugy, mint a többit. A körbenfutó padot kivitték. 'Széket állítottak a helyébe. A kerek asztalra édességek szörpök, sütemények; sonkás szendvicsiek kerültek. És Jolán kisasszony, magá-^ nyát csak az édességhal'maz osztotta meg. A várakozás szűr keségébe a málna- és narancsszörp üvegjei loptak némi piros s sárga csillámlást. Fölötte, körülötte, a lugas összöbioruló vaspántjain szerelmes karok ölelésével csüngtek a dúslevelü rózsaágak. Crimsonok ujpiros sziromcsomói égtek megáradva és lobogva a tiszta májusi délutánban. A nap már VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA “ fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50 1/2 f°n4 $f-50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAM ILL.A TEA már nem kapható. LM.U, KERESKEDEM OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. minden negyedik északamerikai városban. Kanadában a következő helyeken vezették be: Vancouver, Edmonton, Calgary Reed Deer, Winnipeg, London, St. Catharines, Hamilton és Halifax. Vancouverben május óta használatos ée azért fogadták el, hogy .könnyén, késlekedés nélkül segítséget hívhassanak a erősen lefelé hajlott. Meleg is volt. S illat ... Igen, illat. De főként sok szúnyog s apró legyek, pattanó bogárkák, kisebb lepkék egész raja. Halk zümmögéssel, félelmetesen kavarogva. Mint egy támadó, ellenséges sereg. — Csak szúnyog — kérdezte a vigalmi bizottság elnöknője. Ellenőrző kőrútján néhány pillanatra ide is elnézett. — Szúnyog — gondolta Jolán kisasszony —s valamennyi között te csípsz a legjobban. Mert az elnöknő mosolyában benn fulánkoskodott a szúrás: csak szúnyog s fiatalember nem? De azután jólelküen ment tovább. • . r — Édes véred lehet, Jolánkám. S megfenyegette kesztyűsen, előkelő kezével. —. Hát csak vigyázz! A kavicsok elroppantak mögötte. S újra csend lett ... Jolán kisasszony újra egyedül maradt. Most már végleg. Mert tudta már, ó tudta ... Eddig sem jött hozzá senki. Pedig még tombolajegyet ési a szépségversenyre szavazólapot is árusított. 'S nem, .ezután sem fog jönni senki. Érdeklődőre, látogatóra, vevőre. Semmire. Messziről idehallatszott a kibomlott tavaszi majális lehalkult zaja. iMint rég elrobogott autók után az országúton a felkavart por: lepihen s lenyugodott itt a sok kacaj, muzsika foszlány, szó, kilátás, halk, fáradt, egybeolvadó zümmögésben. Csak a nagybőgő mély brummogása ment még a részeg emberök tátongó lépteivel a lugason is túlra. Egészen a park szélén árvult már ez a kis lugas. Először úgy volt, hogy a kacér Sághy Erzsi kapja pezsgős sátornak. Maga is úgy gondolta: kitartó gárdájával zavartalanul itt mulathatott a legjobban. De a lugas kissé távolesett mégis a terrasztól. S ezért Jolán kisasszonynak jut tatták. Mert Jolán kisasszonyt jutalmazni illet valamivel. Jolán kisasszony kitartóan s fáradhatatlanul tudott mindig a társadalom érdekében dolgozni. Levelezőlapokat festett, érmeket árusított, gyüjtőivvel házalt, templomkánisban énekelt. Mindenben résztvett, mindenhol megfordult. Olthatatlan szomjúsággal és leírhatatlan lázzal, mint aki barátot keres és ellen séget üldöz. Melyiket a kettő közül? Jolán kisasszony maga sem igen tudta már. Előbb talán mégis inkább a barátot kereste, de utóbb csak az ősi ellenséget üldözte. A férfiak ... Jolán, kisasszony már 40 éves is elmúlt és eddig mégis elkerülték őt. Miért? Ki tudná ezt megmondani? Nem is tragédia ez. Valami más. Vannak, akik száz métert I futnak és már elszakítják a célj szallagot. Vannak, akik kilomé| tereket és órákat nyelnek. De I mégis célba érnek. És vannak ’bajbakerültek. A rendszer “szive’’ a vancouveri, 1 millió dolláros “communications centre” a rendőrségen. Aki a város bármely részéről hívja a 911-et, azonnal megkapja a kezelőt, aki viszont gombnyomással tudja riasztani a tűzoltókat, mentőket, a legnagyobb kórházakat, s persze kapcsolatba tud azonnal1 lépni a megfejelő rendőri szolgálattal is. A segítség már útban van, amikor a kezelő még esetleg további felvilágositásoikat kér, hogy azokat (pl. a mentőkocsinak) rádión tovább adhassa. A British Columbia Telefon Társaság most 500,000 dolláros befektetéssel azon dolgozik, hogy érme bedobása nélkül lehessen megkapni a 9ill-et. Persze, most sem kell érme, ha hivó fél 'először 0-val a központot kéri, hogy onnan kapcsolják számára a 911-et. Amint a rendőrparancsnok mondja, egyelőre még nem nem tudnak ideger.nyelvü szolgálatot bevezetni, de remélhetőleg minden hivő fél meg tudja mondani a elmét, ahová a segítséget kéri és talán azt is, hogy miért van szüksége a segítségre. A forditószolgálat megszervezése már folyamatban van s nemsokára elérkezik az idő, imikor hivó fél megmondhatja, ‘hogy milyen nyelven, tud beszélni. — akiknek örökké futniok kell. Akik számára nincs célszallag, nincs célbaérés, nincs megpihenő®. Csak örök izgalom, örök versenyzés. Mái’ 20 év óta. Jolán kisasszony meg % állt volna már. Érezte, jó lenne .elpihenni. De futott. Mert hiába nevettek már a szemébe is: vénlány! Ez nem igaz.! Egy lány számára nincs szép megöregedés. De boldogtalan sem. Csak az idő megy el. A lány marad, aki volt: lány. Egiy lány nem tud megöregedni. Csak mások látják öregnek1. .Ült ... ült Jolán kisasszony a lugasban ... Egyedül. S tükör nélkül is látta önmagát. Halványkék selyemruháját, amely olyan; mint egy lezüllött égbolt darab. .Szeme alatt a két megpuffadt táskát, mintha összes elsirt könnyeit oda gyűjtötte volna. Szomorú, fáradt szája körül a Keserű ráncokat. Ő, ... fáradt, fáradt volt már nagyon. Szinte közönyös is. Néni várt senkit. Ki is jöjjön? S miért van ő itt? Legjobb lenne felkelni, itthagyni mindent, hazamenni. De mit mondanának a többiek? Mindegy! Mondjanak, amit akarnak. De 'holnap mégis nap van .. . S ki kell menni az utcára. Emberek vannak. S az «*rc,ukba kell nézni. Jolán kisasszony már-már felállt. De azután mégis maradt. Már nem remélni. Nem várni semmit. Csak élni. Mosolyogni. Hazudni. Látszatot fenntartani. S ma este a pénzzel is elszámolni. De .mivel íö.g? Téspedéséből lassan mégis felriadt. Mivel? Hiszen nem adott még el semmit. S nem is valószínű, — hogy fog. Egy pillanatra az alelnöknőre gondolt. És Jolán kisasszony még egyszer elismételte magában: élet van és látszatok vannak. S lassan-lassan az egyik mézesszelet után nyúlt. Enni kez; dett. Egy szeletet, kettőt, hármat. S minduntalan belenyúlt a retiküljébe. És lefizette a mézesszelet árát. Pontosan. Az előre kikészített fadobozba. Egy pohár narancsszörpöt töltött. Felhajtotta iS fizetett. Evett Jolán kisasszony. S minél több édességet nyelt le, annál keserűbb lett az ize a szájában. De evett. Meginduló könnyekkel, szeme zúgátóli az ajkáig érő, rizsporos maszattal, a szájába becsorduló, só,s vízzel evett tovább. "Az egyik inspekciós rendőr arra tévedt. Megállt a bokor j mellett. És csodálkozva nézett előre ...
