Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-18 / 25. szám

Kl AZ ÉDESAPA! Irta: Balogh Győző Az Édesapa a kenyérkereső, Az élete csak,munka, gond, Legyie.ii ‘hát szent ellőtted mindig, Amikor valamit szeretettel mond. Az Édesapa hajónk kormányosa, Az életnek hullámos tengerén, Parancsait mind, zúgolódás nélkül És azonnal teljesítem én. Az Édesapa a jó Isten papja, Családja egy kis gyülekezet, Így Llesz az Otthon Isten temploma, Hol mid'emki szívből mond dicséretet. A N. T. ÉS A ROMÁNOK mert ruténnek született és a rutének szabadságáért. (Lásd a Magyar Élet 75. és 76. évi szá­maiban Marina Gyula “Rutén sors — Kárpátalja végzete” c. emlékiratát.) Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a füzetben van egy-két egészen jó fejezet is — igaz ezekben is nem egy olyan adat és megállapítás van, amelynek helyesbítésire szorul­nak —, de ez az előző és a je­lenlegi cikkemben kifogásolt részek miatt semmit sem vál­toztatnak a lényegen. Sajnos egyes magyar emig­ráns szer/ezetek és vezető sze­mélyek már a múltban is, az átkos “reálpolitikára” hivat­kozva a magyar sorskérdések legfontosabbikát, a “trianoni­­kérdést”, kicsinyes, önző sze­mélyi érdekből napij és pártpo­litikai kérdéssé silányitották csak azért, hogy a magyarok­tól mindig többet és többet kö^ vetelő tót ukrán, román, hor­­vát “társemigrációk” és az oszt | rákok kegyeit megnyerjék és [ egyetemes magyar érdekek el­árulásával maguknak “nemzet­közi elismerést és tekintélyt" (?!) szerezzenek. Hatvány ozattan áll ez az 1S7G-ben megalakult Európai- Szabad Magyar Kongresszusra (ESZMK) és vezetőire, akik a “Trianon-Enquete” c. német­nyelvű füzetet a “Nyugateuró­­pában élő magyarok” nevében megszerkesztették é$ kiadták. De, hogy tévedés ne ‘essék, idézem az ESZMK-nak “Az ösz­­szeférhetetleniségi Bizottság ja­vaslata az ESZMK által 1971- ben kiadott németnyelvű Tria­­íion-füzettel kapcsolatban” c. München, 1975. okt. 11.-én kelt okiratából az, alábbi kitételt: .. nehezen képzelhető el ezekután, békés, koordinált együttműködés — már t.i. az ESZMK-on belül —, melyre ép­pen a társemigrációkkal való együttes külpolitikai akciók vé­gett föltétlenül szükség van.” I Ehhez -tudni kell, hogy a 1 Kárpátmedenoében téridé,gén, ultranacionalista ukránok Kár­pátalját, a horvátok az egész Délvidéket (Muraköz, Bara­nyai-három,szög, Bácsija), a tó­tok az egész jelenlegi Szlová­kiát maguknak követelik; de, még a nacionalista osztrákok is Kelet-Burgenlandróí (a Balato­nig) ábrándoznak. . ■Nem kétséges, ha egyszer el­érkezik a niagiyt európai (rende­zés ideje, Trianon haszonélve­zői minden olyan. írásbeli meg­nyilatkozást, mint az Amerikai Magyar Szövetség 1946-os^ “A just peace fo,r Hungary” c. me­moranduma, a gyászosemlékü Magyar Nemzeti Bizottmány Philadelphiai és William,sburgi Nyilatkozatai és az ESIZMK “Trianon Enquete” c. füzete is, felfognak ellenünk ‘használni. És jogosan .. . Márpedig, itt az emigráció­ban egyetlen ma@yar szervezet­nek és személynek sincs joga és felhatalmazása a nemzet, vagy akárcsak az emigráció ne­vében bármiről is lemondani és az egyetemes magyar édekek (Folytatás az első oldalról) | . aggasztja, hogy az újabban j megjelenő szovjet, magyar és bulgár cikkek és könyvek, is­mét kétségbe vonják a romá­nok történelmi jogát a birto­kukban levő területekre. Pe­dig, — szerintük— a területi követeléseket . a II. Világhábo- j rú után, 1947-ben a Párizsi bé­ke megoldotta és a múlt nyá­ron a Helsinki Konferencia a határok sérthetetlenségét .biz­tosította. (Érdekes, a románok ennek ellenére Besszarábiát és Észak-,Bukovinát visszaköve­telik. A románok tudják, hogy a szomszédaik időnként megújít­ják velük szemben követelései­ket, csak azt nem tudják, miért pont most teszik ezt és milyen megtévesztő politikai el­gondolás húzódik meg mögötte. Akárhogy is van, a románok, mint 2000 éven keresztül, mt>st is harcolni fognak minden talp­­alattnyi területért az utolsó emberig, még akkor is, ha a Szovjet, független külpolitiká­juk miatt, fegyveresen lépne fel ellenük. A tudósitó szerint ebben a fel újított területi vitában Bessza­­rábia kérdése a kulcspont, amit 1940-ben, a nácikkal egyetér­tésben foglaltak el az oroszok. (Arról persze a tudósító mé­lyen hallgat, hogy ezt a vitát a románok indították el a nem­rég megjelent “Románia poli­tikai élete 1918-1921 között c. “teljes tudhaányos szigorral” megirt könyvükkel, amiben azt bizonyítják, hogy Besszarábia szerintük Moldavia, no meg Er­dély, ősi román föld és lakói évezredek óta diákó románok, s amiről a francia LE MONDE már április 29.-én részletesen beszámolt.) A második területi kérdés Erdély. Minthogy a mi részünk re ez mindennél fontosabb, szóról-szóra idézem az erre vo­natkozó részt: “A Magyarországgal folytat­­tott álliandó ellenségeskedés tárgya: Erdély, ami eredetileg román, majd 900 évig magyar tartomány volt és most megint Románia része. A magyarok még mindig ‘bosszúsak Erdély elvesztéséért, jóllehet, tagadha­tatlan tény, .hogy a lakosság zöme mindig román volt.” A harmadik területi vita a bolgárokkal folyik, a Fekete­tenger partján elterülő Dobrud­zsáért, amit, ha visszaadnak Bulgáriának, Románia elveszti tengerpartját, a Szovjet pedig közvetlen szárazföldi kapcso­latba kerül Bulgáriával Ehhez a tudósításhoz a N. Y. Times térképvázlatot is mellé­kelt, amin csíkozással ponto­san feltüntette a vitatott Besz­­szarábiát és Dobrudzsát ,de Er­délynek csak az északis felét, azt, amit a II. Bécsi döntés i­­télt nekünk, jóllehetet a szö­vegben egész Erdélyről van szó. Ez az alattomos megtévesz­tés, az ismertetett tudósítások beállítása és szellemisége, va­lamint a május 8.-i tüntetés a­­gyonballgatása mindennél vi­lágosabban bizonyítja a tárgyi­lagosságra, szavahihetőségére annyira büszke N.Y. Times egy oldalú elfogultságát, románba­­rátságát és teljesen érthetetlen magyar-ellenességét. Ezért fel­mentve * érezzük magunkat, hogy a tudósítások helytelen, téves megállapitásaival, adatai­val vitába szálljunk. A tárgyilagosság; kedvéért annyit azonban meg kell je­gyeznünk, hogy a jelenlegi ag­gasztó helyzetet a románok maguknak köszönhetik, mert azt féktelen, önző nacionaliz­musukkal, sovinizmusokkal, so rozatog árulásaikkal, területrab lásaikkal s nem utolsó sorban Erdély uralmuk alá kényszeri­­tett, őslakos magyarságának immár félévszázados tervszerű, céltudatos irtásával, minden á­­ron' való elnemzetlenitésével, maguk idézték elő. Az elmúlt félévszázad bebizo­nyította, hogy a Kárpátmeden­ce esztelen feldarabolásával e­­lőállt termé'szetellenes állapo­tot nem lehet huzamosabb i­­deiig fenntartani. Az I. Világhá­ború után, 1938-han Németor­szág lépett fel rendező hatalom ként, s mivel kizárólag a pán­­germán érdekeknek megfele­lően igyekezett megoldani, ma­ga is belepusztult. Németország a dunai kérdés rendezését a szomszédságában levő, életkép­telen, mesterséges csehszlovák államtákolmány felosztásával kezdte meg. JA II. Világháború után a győztes nagyhatalmak a tragi­kus tapasztalatok ellenére, új­ból elkövették azokat a súlyos hibákat, amiket az I. Világhá­ború után csináltak. Azóta 32 esztendő telt el és ismét .bebi­zonyosodott, (hogy az alkotott rend rossz, beteig, tarthatatlan. Most azonban ebben a térség­ben a Szovjet a rendező hata­lom, s nem lehetetlen:, hogy az egyre sürgetőbb rendezést ép­pen Románián fogja kezdeni. Hogy aztán milyen lesz majd ez a rendezés, art a jövő fogja i megmutatni. 1 Egy azonban bizonyos, hogy ezért az “új” rendezésért Ro­mániának nagy árat kell majd fizetnie. A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Winnipeg, Man. 1976. junius 18. 5 Eltemették Ft. Dr. Dely Brúnó plébánost TÖRTÉNELEM Apu a tanárhoz: Szeretném tudni, hogyan áll a fiam törté­nelemből. Én a magam részé­ről nemigen szerettem ezt a tantárgyat és még el is buk­tam belőle ... Tanár: Uram! A történelem megismétlődik! VÉDELEM Az iskolaigazgató az apához: — Azt hallottuk, hogy ön. ve­ri a fiát! — Igen, de csak önvédelem­ből! .., MONTREAL. — A város ma­gyarságának egyetemes rész­vételével kísérték utolsó útjára montreali bajtársaink a Nagy­pénteken elhalt bajtársunkat, tábori lelkészüket és igaz ba­rátjukat, Ft. Dr. Dely Brúnó O.S.M. montreáli plébánost. Bajtársaink a felravatalozás­­tól a reqiem végéig vigíliát tar­tottak koporsójánál a többi baj­társi csoportok és egyesületek tagjaival, őrséget állva körü­lötte. Zászlós diszelgéssel, harang­zúgás és Chopin gyászindulójá­nak hangjai közepette érkézéit koporsó diszlépésben vonuló bajtársainki sorfalával a temp­lomiba Montreal püspöke, a szer viták és jezsuiták rendfőmöíke, számos magyar és angpl lel­kész, valamint magyar küldött­ségek nagyszámú kíséretében A gyászmise után felsírt a takarodó, majd könnyes szemű, siró magyarok1 százai ajkáról a Himnusz. A száz kilométerre lé-, vő temetőbe gyászoló híveinek sokasága kisérte koporsóját hosszú kocsisorban. Sírjánál Detre Gyula csoport­­vezető bajtárs búcsúztatta. Krisztus alázatos szivü, .bátor katonáját, magyar fajtánk, nemzeti igazságainkért hősie­sen 'harcoló vezetőnket, izzó magyar lelkű hajtársunkat és szerető jó barátunkat vesztet­tük el Brúnó Atyában. De ál­dott emléke, mindig példát mu­tató élete örökké közöttünk marad és ad erőt magyar köte­­í leségeink megingathatatlan tel­jesítésére. OTTAWÁBÓL JELENTIK: Miért akadályozták meg a szovjet követség előtti felvonulást! JOHN BEST. A Christian Evangelism Centre tiltakozó felvonulást a­­kart szervezni az ottawai saov­­jet követség előtt, hogy felhív­ja a figyelmet egy bebörtönzött orosz - keresztyén lelkipásztor sorsára. Ellenzéki képviselők erősen firtatták, hogy miért kénysze­rültek a tiltakozó tüntetés szer­vezői a felvonulás lemondásá­ra. Amint ugyanis kiderült a-FIGYELEM! ADÁSAINK IDEJE ÉS HULLÁMHOSSZA MEGVÁLTOZOTT HALLGASSá! AZ ONTARIO! MAGYAROK legkedveltebb tartalmas Magyar Rádióműsorát: ONTARIO MAGYAR HANGJÁT Melyet április 3-tól minden kedden este 6 óra 5 perc­től sugárzunk Torontóból a CHlN.-FM. Nemzetközi Rádióállomás 101-es hullámhosszán. (Minden kedden este 6 órai 5 perctől jelentkezünk! a Magyar .Szivek muzsikájával és a magyar szelleiner­­tóöliúsi értékek őszinte tolmácsolásával. Rádió Stúdiónk felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta közkedvelt kanadai munkatár­sa, MÁRFI M. LÓRÁNT. Rés. Ph. 284-4383. hallgassa ONTARIO MAGYAR HANGJÁT ■ Hirdetések és üzenetek felvétele: STUDIO WEST HIDL, 290 Morningside lAve. No. 417 =_ WEST HILL. — ONTARIO. M1E 3E9. == Hungarian Radio - Ontario Magyar Hangja J Márfi M. Lóránt = es» MCI gyerekkel nyíri tiborné Sándor julia (Folytatás az első oldalról!) • ' i es wurden, “befreit” 217,00' Ungarndeutsche, indem 75,000. Menschen anderer Nationali­­taet (Ungarn und Kroaten) der neu konstituierten österreiehen Republik übergeben, wurden...” “Auf aehnliche Weise wurde der treue Sohn von Karpaten- Ukraine, Ivan Kurtyak, in den Tod gejagt.” (19. o.) Ezek az idézetek is maguk helyett beszélnek. .Mégis len­ne néhány megjegyzésem. Még; dyen felületes, hiányos, hamis, ferde adatokkal teli, a magyar szempontokat mellőző összefoglalást eirről a kérdés­ről nem olvastam, mint amilyen ez. Úgyszólván minden sora helyesbítésre, kiegészítésre szo­­• rul. Idegen, ellenséges szerző sem írhatott volna különbet. Kiegészítésére,; helyesbítésére oldalakat kellene Írni; így csak * a legkirivóbbakra fogok rövi­den reflektálni. 1-hez: Csehszlovákia és Ju­goszlávia Trianon előtt nem lé­tezett, tehát áhhö'Z nem is líe­­. iietett csatolni semmit. Tudja ezt a szerző is, .mert néhány sorral lejebb már ő is csak csa­­hekről és szerbekről ir. A “szlovák” név alig száz­éves, így a szlovákok eleve nem lehettek a Kárpátmedence “ős­lakói”, de még a tótok sem, hi­szen áz állítólagos ősapjuk, Szvatopluk, sem volt tót, ha­nem morva. Szlovákia, mint olyan, szintén csak Trianon óta létezik. Független Szlová­kia pedig 'csak 1939. márc.-tól 1945. márc.-ig létezett, de a mainál jóval szerényebb kere­tek között. Tehát Csehország­hoz nem Szlovákiát csatolták, ha — az ősi magyar Északnyu­gati — és Északkeleti-Felvidé­ket, ahol még magyarok és ru­tének ig laktak, mégpedig szép számban. Ettől függetlenül a tótok önként csatlakoztak a ■ csehekhez, s igy született meg a bastard “csehszlovák” nép és a szörnyszülött államtákol­mány, Csehszlovákia. Horvátországot szintép nem kellett Szerbiához csatolni, mert az is önként csatlakozott. Ellenben odacsatolták, mégpe­dig. népszavazás nélkül az ősi I magyar Müraközt. Baranyai- I háromszöget, Bácskát és a Ba­ft nát egyharmadát, amit a szer- I ző nagy fölényesen “stb”-vel I intéz el. V 2-höz: Nem tudom honnan ft vették ezeket a számadatokat, B mert pl. a szerb uralom alá ke- B rült szerbeken és horvátokon ■ kivül csak 393,000 más nemze­■ tiségüről történik említés, pe­■ dig ebbe a másnamzetiségü jgfl csopartban kereken 5,000,000 B magyar is volt. •SS* Ettől függetlenül, az ember í-ivB elvárhatta vol'na, hogy az egyes elszakított területeknél feltün­­|B tessék, hogy legalább hozzáve­­fB tőlegesen hány magyar került JgH szavazás nélkül idegen uralom ggB alá. Igaz, akkor kiderült volna, mm hogy kereken 3.5 millió (Erdély |B 2 millió, Felvidék 1 millió, Dél­­|B vidék 500 ezer), ami azt jelen­­«B ti. hogy miniden 4. magyar aka­­gS rata ellenére saját ősi földjén idegen uralom alá került. Nem is szólva a magyarsághoz min- HB dig hü 360 ezernyi .ruténről, na IB meg a vendekről, akikről a HB szerző egyszerűen elfelejtettt B említést tenni. H|H 3-hoz: Az Északkeleti-Felvi-HB dók rutének Lakta részét Ru- BH t én-földnek, a csehek Podkar­­~I'- M pathska-Russnak. vagy Ru­^^^■sziniszkónak, orosz megszállás után pedig Zakarpathska Ob­­lasitnak nevezték. Csak az ult­­anaeionalista ukrán emigráció levezi Kárpát-Ukrajnának. Te­át Kurtyáfc János, aki 1928- jan halt meg, semmiképpen cm lehetett “Kárpát-Ukrajna ü fia”, márcsak azért sem kárára bárkivel is egyezkedni! Aki ezt mégis megteszi, az közönséges nemz et áruló! * * * Ezek után most már még vi­lágosabb, hogy kik és milyen céllal csonkították meg Yves de DAÍRUVÁR “Le Destin Drama­­tique de la Honigrie — Trianon ou la Hongrie ecertelee” című munkájának a Nemzetőr és az Amerikai Magyar Szépmives Céh közös kiadásában megje­lent angol fordítását, amiből nemcsak egyes mondatokat és bekezdéseket hagytak ki és ír­tak át, hanem egész oldalakat és fejezeteket — nyilván a ‘ ‘ tár semigráció k érzékenységé­re” való tekintettel. Csikménasági. i "MAGYAR VÉGZET, 1944. okt. 15.” cím alatt jelenik meg a közeljövőben Aggteleky Béla szkv. altábornagy közel két évtizeden át tartó törté­nelemkutató vitalevelezésének anyaga arról, hogy­anért a vesztés oldalon fejeztük be a második világ­háborút. A könyvnek tartalma bizonyít, meggyőz és irányt mutat a jövőre. A könyvnek ára vászonkötésberi 16.— dollár, vagy an­nak megfelelő más valuta. Megrendelhető közvetlenül Balogh József kiadónál, Postfach, CH-6005 Luzern, a a vételárnak csekken vagy money orderen való meg­küldésével. — Tamás ... miért nem hagyott evangéliumot .. . — Ne,ki mondta Krisztus: boldogok akik mein látnak és hisznek ... Vilma könnytelen, száraz szemekkel néz rájuk. Tamás öröksége a kéz: amit tapintani akar ... Hallgat. Ben­­seje mintha üvegszerüvé vált volna s rajta szó, érzés vissza csendül. így ül s a barátai minthai tekintetükkel simogatnák. Az órára néz, felugrik. — Már késő, hazamegyek. — Maradj itt, — mondja az asszony. — Nem lehet, a gyermekeim látni akarom. Elmegy. Az utcán a zakatolás ráébreszti: vájjon, hogy húzzák ki az időt, míg Dénes visszajön. Megszámolja a pénzét, annyi, amiből unióst hazamegy és reggel visszajön. Gyászruha is kell ... Odahaza talán a fűszeres ad élelmet. Fejében a szavak kavargása összevegyül a vonat zaka­tolásával. Éjfélkor ér az erdei úthoz. Nyúzott idegei félelemtől rez­zenek. Körülnéz. Emlber nem jár. Enyhe világosság szűrődik a fák között, az árnyékok egymásba folynak. A májusi éjszaka nehéz iélekzése meglebbenti a fák lombjait. Az asszony esett vállal megy, kitágult “szemei lábai elé pilantanak ... Minden nesz megremegteti. Lépései menekülő állatéhoz hasonlítanak. Az erdő széléhez ér, ahol a bolgárok kertje; kezdődik. Megáll. A májusi éjszaka tiszta kék egén bárányfelhők játéko­san kergetik Egymást. Hátamögött az erdő ijesztő félhomálya, szemgyönyörködtető képpé változott . . . Megenyhülten (kisza­kad belőle a sirás,. A szobajtót csendesen nyitja ki, de Gizel felébred. — Te vagy? — szól. — Én. _ Áz ágyhoz megy, a gyerekeire néz. Azok lassú pihegéssel alszanak. — Meghalt. — A gyerekei mellé rogy. Gizel felszisszen, aztán szipog. Cirokseprő zaja ébreszti fel hideglelős álmából. A ház­mester vasárnap reggeli ünnepélyességgel sepreiget. — Holnapestig, miig hazajövök, tudsz a gyerekeknek en­nivalót szerezni? — kérdi suttogva, hogy a gyerekek fel ne ébredjenek. —t Rosszul érzem magam. Tudod, gyenge á gyomrom. — Szegény, — mondja az arnya. Vilma feláll. Már nemi sir. Az ösztönök félelme felenge­dett a ténnyel való szembekerüléssel. Az ágynál Dénes áil meg, kezében rózsacsokor. — Eljöttél, — mondja Vilma hálásan. Elveszi tőle a virágot, anyja arcához emeli. Az asszony lehunyt szemmel szivja be az illatot. Dénes­sel összenéznelk. A férfi mosolygós arca pillanatok alatt át­változik. Kimennek a folyosóra. Csak a fivér maradt benn. Vilma felzokog: — Meghal az anyám .., A férfi átkarolja, a szemébe néz. — Vilma, érzed, hogy melletted vagyok ... Vilma ismeri ennek a hangnak minden rezdülését. Nem érzi benne a régi szavakat, amelyek a szivéhez értek. Piros, fátylak húzódnak szemei előtt. A gyermekeire gondol. Szipogóni beszél: — Dénes, nincs pénzem. — Este elutazom. Nézd a jegyem is megvan már. — Zsebéi:, vasúti jegyet vesz elő. — Onnan hozok pénzt . . . — Idig: itt minden megtörténik. Az asszony még erősebben sir. Hangosan ne|m mondja, csak magában, hogy itt tudja most hagyni. Valahol várja valaki, nem tudja ki. Pénz ... Ára van ... A halál minden lépéssel közelebb jön,. Élet. Halál, zúg fejében s zokog. Dénes nem bírja nézni. Bemegy az, anyósához. Az anya mindig úgy nézett rá, hogy számonkérés volt tekintetében. Szóval alig fejezte ki. Felszántja könnyeit bepúderozza arcát bemegy. — Me,g|bocsájtok ... — mondja az asszony a kezére ha­joló! Dón,esnek. A* férfi elmegy. A kórteremben csend Tan. A látoígatók felmentek. A láb­­badozó' betegek felfrissült életkedvvel pihennek. Anyja ágya melletti asszony háttal, fordul feléjük. A fia a folyosón van, nem tud magán uralkodni. Vilma száraz szemekkel ül. Anyjára bámult. Az asszony arcán piros* foltok támadnak, szeme fé­nyes. A szít az életért járja utolsó vad táncát s ettől még utolszor kipirul az arc. — 12S — — 125 — Amiről nem lehel tovább hallgatni zért nem, lett belőle semmi, mert az adóügyi minisztérium azzal fenyegetődzött, hogy a Christian Centre-től megvonja az adókedvezményeket. Georgi Vins lelkipásztort öt évre ítélték a Szovjetunióban, mert a hatóságok által helyte­lenített vallási tevékenységet folytatott. Az történt, hogy a Revenue Canada megbízottja fölkereste Calgary ban a Christian Evan­gelism’ Centre főhadiszállását és közölte, ha a központ poli­tikai jellegű tevékenységet foiy tat, támogatói nem vonhatják le adójukból a központ céljaira juttatott összegeket, ezen túl­­menőleg nem tekintik magát a központot sem jóléti szervezet­nek. Helmuth Buxbaum, a bebör­tönzött leikiipászto.rnak az on­­tariói Londonban élő unoka­testvére szerint 25,000 ember jelentkezett tiltakozásával arra a petícióra adott aláirásával, amelyet a szovjet követségnek akartak átnyújtani. Ugyan ab­ban az időben felvonulásokat terveztek Angliában, Ameriká­ban, Németországban, iSvájc­­ban és Ausztriában is. Mr. Buxbaum szerint a Szov­jetunó kanadai követe nyomást gyakorolt egyesi képviselőkire a tervezet felvonálással kapcso­latban. Jake Epp, manitobai konzervatív képviselő megkér­dezte a parlamentben, hogy va­jon a külügyminisztérium ké­(Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents