Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-11 / 24. szám
Hosszú idő után. ismét egészséges tisztulási folyamatot figyelhetünk meg a jugoszláviai magyar kisebbség irodalmi, szel lemi, művészeti és közművelődési életében. A folyamatot, amely nem nélkülözi az irányokat megjelölő törekvéseket és a vihart, amely ezek nyomán eddig sosem tapasztalt erővel zúdult fel, kétségtelenül az új Kalangya indította el. Pezseg: és viharzik körülöttünk a soká megdöbbentően kihalt irodalmiszellemi táj, s mintha csoda történt volna, megszólalnak a némák s a szellem szélütöttjei, és a homokos-álmos világ máról holnapra megelevenedett, s, alig; van gondolkodói agy, felelősséget ismerő lélek, amely ne érezné a cselekvés izmokat remegte tő, szellemet felgyújtó szükség,tfeségét. Mi történt? Milyen légköri változások, milyen érzékeny folyamatok, milyen szellemvilági földrengések játszódtak le körülöttünk, hogy ilyen hirtelen azoknak isi szívügyükké vált az irodalom, s .könyv, a betű, a szó, az eszme és a kritika, akik elddig következetesen tagadták puszta létüket s “előkelő idegenek” módjára . távoltartották magukat minden szellemi moz-Első szerelem (Folytatás a 2. oldalról) szél. Dé erre már nem emlékszem határozottan, ez akkor nem érdekelt. Csak az érdekelt, csak arra gondoltain -— nem tudtam egyébire gondolni, — hogy .Ilona ott fog aludni az én szobámban. És ettől a gondolattól, a gyönyörűségtől, a várakozástól, az édes borzongástól és nem tudom mitől, egyszerűen kilelt a hideg. Egyszerre fáztam és melegem volt; izzadtam és hideg verítéket törülgettem a homlokomról. Nagyon furcsán viselkedhettem, de szerencsémre, a sok dolog közepette nem vették észre. Lázban vártam az estét, vagyis inkább az éjjelt; alig vártam, hogy lefekhessem, mert féltem, .hogy elárulom magam. Elengedem nektek hogy mit állottam ki, mit éreztem s mire vártam a percet, amikor Ilonát éjszakai pongyolájában, fedetlen karral láthatpm ... csak a tényékhez tartom magamat. galmuktól? Mi történt, hogy önérzettel s sorstudattal álltak mellénk némelyek, akik eddig visszariadtak a harctól és a felelősségvállalástól, mig mások mérgezett tollal igyekeznek • leszúrni a Kalangyát és azt a becsületes szellemtisztitó mozgalmat, melyet útjára indított. Beszélni kell .erről, mert a harc, amely nyíltan és alattomosan. megindult, sokfélé veszélyt rejt magában, elsősorban azt, hogy ezek az intrikalók megbontják a magyarság kölön ben is kuszáit sorait, lehetetlenné tesznek minden jó szándékú munkát, minden összefogást, s eleve eredménytelenségre itélnek minden szépakarást. Hangsúlyozzuk: a Kalangya nem a jóindulató bírálattól fél, ilyent egyenesen kíván, hanem a közösslégellenes, sorvasztó cselszövésektől, melyeknek célja a magyar közönség 'előtt lerontani a magyar irólc hitelét. A Kalangya midőn néhány hónapi kényszerű szünetelés után szerényebb terjedelemben, de igényesebb célkitűzéssel újból megjelent, szellemi és irodalmi életünket romokban találta. Jóindulatú, de szigorú és tisztitó kritika hiányában a zokat egymás mellé ragasztva megállapítják, hogy a Kalangya írói nem tudnak magyarul. A- kad olyan is, aki kétségbe vonja a szerkesztő elemi jogait: hogy visszaadhassa azt az Írásit amely esztétikaüag nem tetszik, szempontjaival, a lap irányával nem egyezik, vagy pedig egyenesén, rossz és müvészietlen. Mások ikes igékre s helyes magyarság elleni hibákra vadásznak, anélkül, hogy ismernék az új' helyesírást s nyfejlvszabályokat. Van olyan ‘‘kritikusunk” is-, aki szerint a Kalangyának nincs iránya és világnézete, nincsenek vezérlő szempontjai. /Miások szerint az a baj, hogy a Kalangya helyet ad minden Írásnak, akármilyen a belőle kisugárzó életszemlélet. Ez igy is van. Első követelmény aki ir, művészettel, .hittel, épitő szándékkal fogjon tollat. Az a vád is kitalálás, hogy a Kalangya leihanyatlott. Az indulásnál 245 előfizető volt, ebből 48-an, akik azelőtt sem érdeálődbeik a mi ügyeink, visszaküldik, de helyettük újak jelent? keztek, s ma a Kalangya előfizetőinek száma 275. Ezek el is olvassák. Az előfizetési dijat pedig sosieta kell perelni, mint a múltban.. Állítjuk hogy a Kalangyát akkor he vertették fel vágatlanul, amikor válogatás nélkül, majdnem minden beküldött Írást leközöltek. Az egészen selejteseket is. (Folytatjuk) A magyar nyelvkutatás új útja (Folytatás a 2. oldalról) hosszú magánhangzó van és másként hangzik is. KUSALY falunévnek pedig van őseredete, kettő is: UßAL = biztos hely és a másik.: KUSU, ami — test. A falu neve ezek egyikéből keletkezett. A Ladány törzsmév nem lehet csak magyar .eredetű, mert az ősnyelv adatai erre alapot nyújtanak. A sumir ékirásokban szereplő: LUEDDIN nagyon sok értelmet fejez ki és még hozzá kedvelt foglalkozást: vadás z-t is jelent. A magyarság egyik főfoglalkozását értelmezi ez a szó. ő r s is eredeti szavunk, megőrzött ősi alakja: UR azaz űr. Népies ma isi: “űrÍznek”, Nagy kérdés újra; aGyula név nem bolgár-török, hanem s u m i r eredetű. Ezek az ősök gyulát: GÚLA hévvel nevzeték ési annak értelme=HAT ALMAS ! Olyan idős ez a szó, mint az Árpád neve: ötezer éves! Ha bőig ár-török használatban volt azt azok a magyar szolgálatban tanulták el. Különben nyelvrokonságuk abban nyilvánul, hogy agglutináló nyelvük van nekik is, mint a manzsuknak, tatároknak, finnekmslk, különben nem rokonok velünk. .Mégis mutatták még a honfoglalás előtt, amikor szembeszálltak Árpád vezér seregével. Az agglutináló nyielvü tatárok pedig, jaj, még gondolni is rossz reá! Winnipeg, Man. 1976. juniüs 4. keserű ieimlékekét ébreszt bennünk. A Harka név is őseredetü, mint a fentiek s a: HAR — harcosi szóból ered. A iSUR név eredete is megvan az ékirásokban. Ott: ,SUHUR-t találunk, értelme=ici s ok o r. Az .egyik amerikai bibliai szótárban: :S li u r név alatt terület van jelölve. Palesztina és Egyiptom között. A nevet az ott élt nyelvileg nagyon közeli rokon nép adta a helynek. A BARANYA név értelmezéséhez véleményem ez: a Brana eizláv .szót átalakítani b á - ránddá, vagy báránnyá nem helyes, mert a bárány szavunk sem alakított szó, .hanem olyan régi, mint a magyar nyelv. Török szó sem lehet tehát. Azok a magyar ősök, akik Baranyába telepedtek maguk tudták jól miért ezt a nevet adták az egész tájnak, ami későbben vármegyévé szerveződött és megye várát is Barannak nevezték el. Igazolásul az ősi eredetre: szumer ősök bárányaikat “Ba r i n ni” néven nevezték. Az elnevezéshez még hozzátehetjük, hogy az olyan szó, amit szótagolva is magyarnak kell mondanunk: “BARANYA”. Az első szótag az ősi bo r szavunk = vizet jelentett és második pedig = anyá-t jelent, tehát akár igy, akár úgy Baranyának csak magyar eredetű neve van. Észrevételeim előadása után megismétlem azt a felfogásomat, hogy Török Sándor munkáját rendkívül nagyra becsülöm és őt hála és elismerés illeti, hogy nemzeti szempontból iiyeln kiváló módon szemléltetve mutatta be a magyarság Kárpát-medencei ősi letelepedését és azon kivül oda betelepedett népekről nagyon hiteltérdemlő magyarázattal szolgált. A szászokkal kapcsolatban megmondhatom, azaz kijelenthetem, hogy sok személyes tapasztalat alapján tudom, hogy maga a nép nem. német nyelvű, mert azt csak iskoláikban tanulták ési egyházaik papj jai használták. Nyelvük angol-1 szász eredetű. í * Legyen szabad hivatkoznom | világhírű nagy Írónkra Jókai i.Mólra a magyar eredetet illetőleg. ő őszintén előadta azt, amit érzett, tehát: “'Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsű etnographiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajtíitromai előtt; néma bámulattal tekintek úgy a finn-ugor, mint az ural-altáji és turk nyelvcsoportokat megállapító theoriákra, de minderre csak azt mondom: a magyarok nyelve mindig magyar volt. Én a szegény atyámfiáit meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudományos világ egy népcísaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom ...” Ezek a kijelentések egy lángész finom megérzéseiből eredtek, aki ezelőtt 90-100 évvel már egy tudta mondani, hogy a magyar mindig magyar volt. A mai magyar nyelvtudomány ezt világosain ki is mutatja. Körülbelül éjfélig hallottam a varrógép kattogását, — dehogy tudtam volna aludni! — folyton hallgatóztam, — aztán hallottam, hogy elbúcsúznak; behuny tam a szememet, de csak félig, és mély alvást tettettem. Ilona bejött a szobába, egy darabig hallgató zott, aztán leült az asztalhoz és levelet irt. Legalább, egy óra hosszáig tartott, amíg, irt., olyan sok mondanivalója volt. Már itt azonnal elmondom, hogy mi volt ebben a levélben. Tizenihat oldalon kért bocsánatot Berta nénémtől azért, amit elkövet. Gyalázatos dolog, hogy a Berta néném tisztes házát használja fel istentelen céljára, de mégis reméli, hogy Berta néném jóságos szive megbocsát neki, ismerve az ő sok szenvedését, és főképpen azért, mert hiszen nincs más választása, min* amit tesz. elvégeztetett. Nem lehet másképpen. A gyorsvonattal, amely innen reggel félötkor indul, el fog utazni azzal az emberrel az ismeretlenbe. Az a kerten át lopózik be érte — szerzett egy kulcsot a szomszédtól — s ki fogja emelni őt az ablakon; úgy mégy el, mintha menekülne. Azért az ablaktáblákat majd jól beteszik, hogy Sálnidorka meg ne fázzék. Nem lehet másképpen. Amaz a szüleihez iiem jöhet érte; nappal nem szöktetheti meg, mert már figyelik, sőa hajnali négy órát nem várhatja meg se az utcán, se valami szállóban; nincsen más választása, az Isten látja a lelkét. Hát bocsássa meg Berta néném ezt a gyalázatosságot, s a töblbi . . . mindezt igen részletesen irta meg. a szükséges tő megokolással. • Nem tudtam elképzelni, hogy it if, de éz a kérdés nem is jragtalanitott, csak nagyon tülmetlenné tett. Végre elké(“... Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát vállainkra vettünk.”) Van tudományosság, történé- í ami fölösleges, azt nem kivánseket kell isi hűen megírni, de [ ja magyar érzésünk, mert csak IRTA: A. MICHAEL l Régen történt — beszélte Chape doktor. — De ma is élénken emlékszem a dologra. Egy kollégám vidékről kérte a segítségem. Egy bolondról volt szó, csendes ártalmatlan bolondról, akinek állapota nem volt eléggé 'érett az őrültek házára s búr a felesége nyugtalanító eseteket beszélt el felőle, kollegám elegendőnek tartotta a házi kezelést. Mégis, az én tanácsomat is óhatjotta hallani. Mint vendég szerepeltem a házban. Úgy tüntettük fel a dolgot, mintha a ház egy barátja vitt volna le Pártéból, hogy töltsünk ott néhány napot. Házigazdám, mintegy negyvenöt éves, robusztus, müveit, sőt szellemes férfi volt, akin a legkisebb abnormalitás sem tűnt a szemembe, a modor, ahogyan feleségét, egy harmincéves, tündöklőén szép asszonyt nézte, szerelmesen, mohó vágyó dással, olykor vad, szinte gyülöletteljes pillantással. Megkérdeztem a fiatal aszszonyt. — Mondjon el mindent! Nagyon szereti önt. Ugye bár? — Szeret? Nem. Gsak kiván, állatias, brutális módon. S ez az oka annak, hogy nem ápolhatom itthon, hogy mindenáron el kell távolitanom hazulról, vagy elválni tőle. Ha csak rólam volna szó, nem bánnám, magamat szívesen feláldoznám. De gondolja meg, hogy gyermekünk születhetnék! Rettenetes! Belátja uigy-e, hogy nincs 7 jogom engedni a kívánságának. Gyönyörű vállai megremegtek ák irtózattól. — Gyerekem, egy bolondtól! Irtózatos! Pedig kínoz, halálra gyötör itt csakúgy, mint Párisban, ahol a telet töltjük. Ott vendégeket fogadunk, estélyeket adiunk s olykor kiválaszt ja a legalkalmasabb időt. Midőn vendégeink már a szalonban várnak, vagy éppen menni készülünk, akkor kezd a szerelméből beszélni. Kér, követel, fenyegetőzik . .. Zokogva rejtette kezeibe arcát. — És én nem. akarom, nem, nem! iS most már vége az erőmiiek, nem bírom tovább! Csillapítottam, megnyugtatni igyekeztem s e perctől fogva a beteget szigorúan megfigyeltem. De a legcsekélyebb gyanús jelre sem találtam. Leszámítva némi idegességet, ami úgyszólván mindannyiunk sajátsága, teljesen normális volt. Velem szembe szeretetreméltó, figyelmes házigazdának bizonyult s egyetlen szava, vagy j mozdulata sem volt természetellenes. | Eredeti, különc ember lehej tett, de nem bolond. S a véleményem kötelesség- I szerűen tudattam a fiatal aszszonnyal. Komolyan hallgatott végig. Meglehetősen kényelmetlenül éreztem, ez az asszony mindenét feláldozná érte, hogy a férjétől megszabaduljon:. Szinte sajnálkozva, vigasztalva fűztem szavaimhoz: — Mindamellett értesítsen rögtön, ha bármi előfordulna, s J én azonnali itt leszek. N Másnap kellett volna, elutaz| nőm. Este, még nem feküdtem le, nyitott ablakomon át a kertből valami zajt hallottam. Kihajoltam. Semmit se láttam, csak egyetlen világos aolakot. Az is nyitva volt. ,S a fiatal: asszony silhuette-je ide s tova lebegett. Nem tud aludni, nincs nyugta .. . Szegény assizony! Néhány perc múlva ismétlődött a zaj. IMost már erőseb..en. Mintha egy súlyos tárgy esne le ... tompa zuhanásit hallottam. Kisiettem a sötét folyosóra. Szinte összeütköztem a háziasz szón nyal, aki szintén rémülten futott ki szobájából. — Mi történt? — dadogta. — Valami zuhanást hallottam . .. éppen az ablakom alatt .. . óh, félek . . . félek . . . Ablaka már csukva volt. Gondolkodás nélkül lesiettem a kertbe. Az ablak alatt egy derékba kettétört létra feküdt, mellette egy véres tetem, A férj. Már nem élt. A magyarázat egy szerű volt. A szegény szerelmes férj létrán próbálkozott a feleségéhez be jutni, de a létra eltört alatta, ő lezuhant s agyonzúzta ' magát ... De én nem tudtam egy láioj mánytól megszabadulni. Az asz- i szony, amint a készakarva meg | világított ablaknál ■ tár-kell, I szintet felkínálva magát a szegény, szerelmes, mohó vágytól emésztett férjnek, aki cigyret- I tázva járkál a kertben ... A “véletlenül” az ablakhoz támasztott létra, melynek elég egy gyönge kéz taszítása felülről, hogy eldőljön, lezuhanjon 'éppen akkor, amikor valaki felfelé kúszik rajta ... Az egész csak véletlen . .•. s az asszony szabad ..: örökre szabad! Szegény ember! Bolond volte ? A szerelem bolondja — mint annyian, kiket egy női ajk mosolya megőrjít. S a doktor végül ezzel fejezte be elbeszélését: — Egy év múltán a fiatal asszony férjhez ment ahhoz a barátjukhoz, aki engem házukba vezetett. SZIRMAI KÁROLY: A MÉRGEZETT TOLL FILOZÓFIÁJA szellemi táj elbozótosodott. 1 Vad hajtások, dudvák lepték el, 1 melyeket ki kell irtani, hogy az 1 alattuk sarjadzó nemesebb nő- 1 vényzet levegőhöz és élethez • jusson. Az történt ugyanis, < hogy részben a magasabb szem J pontokat nein igénylő napilapok, részben a rövid életű, üzle- • ties folyóiratok, hetilapok ■ s más; sajtóorgánumok hasábjain az érdek, a versengés, a kritikátlanság, gyakran a hozzá nem értés évekig tartó kon-1 junktúrájában az irodalmároknak egy olyan elképzelhetetlen és fegyelmezetlen serege burjánzott ki, hogy ezt a bozótot ma szinte lehetetlen átjárni. Aki ehhez az álirodaimi őserdőhöz igényekkel, a tisztitó és nevelő bírálat eszközeivel, a művészi mérték és magasabb szempont kívánalmaival .közeledik, azt lehurrogják, megmarják, átkozzák. Megmondjuk nyiltan: Íróink egy része — épj pen a kevésbé értékesek és tehetségetsek — nem tűri a bírálatot. Ezek ahban a meggyőződésben élnek — mert ezt a meggyőződést nevelték beléjük ,—, hogy amit alkotnak, tökéletes. Még a legjobb szándékú bírálatot is elutasítják. “illjötéktelenség” címén. (Természetesen ezt az “ületéktelenséget” ezek az öncsinálta irók maguk ipondják ki.) Nagyon kevés azoknak a száma, akik önma,ukuál magasabb fórumot Hjljf andók tlisunerni s valaHH iiü,vészi, vagy irodaloin-es^^B- val elevet magukévá tu^B. enni. A Kalangya szerki^^R izuni au tisztában voltak i^^R íogy a dilettantizmus ^^R íadjáratukban igen erős,^B- íözökben nem valogatós^^B-vós é.?, nagyszámú leilen^^Rl aláljak szemben maguka^B- kiben nem szilárd a megg^^R lés, hogy igenis lehet a kinél magasabb rendű, tisz|H>b és értékesebb irodalmi él«jt teremteni, az abban, a pillanatban visisizaiteíttent volna válla 1- kozásától, amint, a mükedvt :lök kórusa felzúgott. Aki azoi lban hiszi és hirdeti, hogy meg nem alkuvó akarattal, a gél elérése érdekében kívánatos szigorúsággal, kiválasztással, ia tehetség felkarolásával és he'r lyes irányításával, a müvészietf len és a giccs kigyomlálásával meg lehet teremteni az egyenes fejlődés feltételeit, az netm rettenhet visisza még akkor sem, ha olyan) eszközökkel és olyan lovagiatlan formában támadják, hogy az már közel jár az áruláshoz. Az egyik elégedetlen szerint a Kalangya stílusa, szempontjai elvei és cikkei túl magasak, túl nehezek. A másik azt veti a szemünkre, hogy még mindig niem elég magas a színvonalunk. Vannak, akik 48 oldalról szednek össze sajtóhibákat, tollbotlásokat, idegen szavakat, s a-7 szült, s a levelet ott hagyta az asztalon. . Aztán ... aztán levette a ru- j búit és lefeküdt, hogy addig is I, pihenjen egy-két órát. Azt hitte, hogy mélyen alszom; nem is’gondolt rám. Nos hát igen, láttam gömbölyű szép karját, fedetlen vállát és istennői keblének halmait. . . láttam, és azt hittem, hogy talán nem is fogom túlélni ezt a gyönyörűséget. Hála Istennek, nem mondhatom, hogy szerelmi múltam üres, vagy sivár volna. Voltak kedvesleim. De ilyen gyönyörűséget sohase éreztem többé. Hogy hisz ez olyan nevetségesen kevés volt? Édes Istenem, az asztal élvezete mindenekelőtt az étvágytól, s minden boldogság magától a vágyódástól függ! Ha még egyszer, csak egyszer, ilyen vágyódásra és ilyen boldogságra tudnék szert tenni! ü se sokat aludhatott; én j nem aludtam egy pillanatig se. Úgy három óra tájiban, nagy ■ meglepetésemre, felkelt és fel- ! öltözött. Aztán leült egy székre és várt. Álmélkodva néztem félig lehuny pilláimon át. Egyszerre halkan kopogtak az ablakon. Odament az ablakhoz és kinyitotta. Egy férfiarcot lát-, tam, s megismertem Gerzson urat. Egy pillanat alatt átértettem a helyzetet, s még abban a pillanatban kész voltam az elhatározásommal. Cselekedtem; már ahogy gyermektől telik. Hogyan,, a Szőrös Majompofa el akai'ja rabolni az én szép szerelmesemet? ! Hogy én őt sohase lássam többé?! Hogy én azt, aki engem most ilyen üdvözítő érzésben részesített elveszítsem örökre? ! Nem, az,t nem engedem. És elkezdtem acsarkodni úgy, mint akit ölnek. —• Ilona, jöjjön, siessen! .. . ?— szólt be az ablakon Gerzson ur. De Hona megrémült. És a másik percben már benn volt a szobában, Berta néném, teljesen felöltözve. Csak a varrás tartotta fenn ebben a kései órában? Vagy már őrködött? Nem tudom. Olyan hamar jelent meg, hogy Gerzson urnák nem vólt ideje félrehuzód'ni az ablak mellől, amivel különben már nem sokat nyert volna. Berta néném. tehát, ahogy belépett a szobába, azonnal tisztában lehetett mindennel. Még csak körül se nézegetett, egyenesen hozzám jött, s mindenekelőtt engem iparko; dott megnyugtatni. — Rosszat álmodtam! — szól tani álnokul. — Azt álmodtam, hogy rablók tömlek be hozzánk. Ez annyira hihető volt, hogy az én viselkedésem nem is szorult további magyarázatra. S Berta néném nyomban a váratlan vendéghez fordult, aki zavartan állott az ablaknál. Már nem emlékszem jói, hogy mit mondott neki. Cs'ak a megszólításra emlékszem: • — Tisztelt Gerzson ur! ... Meg arra, ihogy valami ilyenformát mondott: ■Neki semmi beleszólása a ( Gerzson ur dolgaiba, de ő itthon van és az ő fedele alól igy i nem távozik senki, a Gerzson j ur kedvéért sem. . f Gerzson ur makogott vala- 1 mit. Annyira zavart volt, hogy 1 megkérdezte: kiimöhet-e a kapun? 1 — Csak arra menjen vissza, amerre jött — felelte Berta né- 1 ném. 1 Aztán, mikor Gerzson un" en- ^ gedeimesen eltűnt, Ilonát vette * elő. 1 Hona csak zokogással tudott 1 felelni, de a levele eleget beszélt helyette. 1 Majd újra arról kezdtek be- 1 szélni, amiről'már olyan sokat vitatkoztak. Ez már enlgem i nem érdekelt; hallottam mindezt elégszer. iS a következő percben már j az igazak álmát aludtam. Nyomban elaludtam; nagy , iagatotcsiágomhól hirtelen lecsillapulva s mélyen megnyu- 1 godva, mint az, akiit végtelenül 1 jóleső, kellemesen elszenderitő j érzéssel tölt el annak a tudata, j hogy helyeis, üdvös, jó dolgot! cselekedett. És csakugyan cselekedetemnek! messzire kiható követkéz- j ményei lettek. Berta néném ez egyszer nem ! hallgatott Ilona könyörgésére. Kötelességének tartotta tudtára adni Ilona szüleinek, hogy mi történt, és teljesítette a kötelességét. Ettől fogva Gerzson ur nem férhetett Ilona közelébe. Szemmel tartották és végre végképpen elválasztották tőle. ! Egy év múlva ugyanis — ak- j kor én már nem voltam a nagymamámnál — Ilonát hozzá fcényszeritették egy másik emberihez. Sírva ment az oltár elé, hogyha ugyan nem erőszakkal j vitték. No, és, azt kérditek, nem tér- | heli-e a leMismeretemet, hogy * — bár még 'gyermekkoromban J — egyszer mégis csák megakadályoztam egy szegény leánynak a boldogságát? Nem, nem terheli a lelkiisme retemet. t És pedig azért nem mert néhány évvel ezután az esemény után Gerzson urat nem tudom micsoda nagyon nem becsületes dolog miatt több évi börtön- ' re ítélték. iSőt azóta már másodszor is ült. Hona pedig, ha sírva, meint is férjhez, lassacskán alaposan megbékélt az urával. Hét gyermekük született, és ez nekem éppen elég. Pedig hát ... Ma miár többszörösem nagyanya, de meglehet, ma is elpirulna, ha véletlenül megtudná, hogy van valahol a világon egy negyven éves ember, akit egyszer olyan — semmi emberi szóval ki nem fejezhető — gyönyörűségben részesített, amilyenben neki magának talán t sohase volt része. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ...................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3,50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $I0.0J A magyár népek őstörténete, I. kötet: $10.00 A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 ” A magyar népek őstörténet, Ili. köt. $1u.0ü Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság............................... $11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A éumir kérdés.................... $ 8.20 Cundel Károly: Hungarian Cookery................................. (magyar recéptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: idegen partok között (elbeszélések) .......................................... $ 5.00 I Lajossy Sándor: Lidiké (regény) .....................$ 2.00 Hol van a nyár?..........................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig.................. (elbeszélés) ............................................... $ 3.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz Lászió: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) ....... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyuit a fény (regény..............$ 4.00 Somogyi; Szumirok és magyarok ...................... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: JVIedical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre; Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 (versek) (Verbász és London) .............. $3.00 Szirmai Endre: Kázmér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly életrajza, 317 oldal. 85 ábra) . . $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitói (Novellák) St. Gallen ........................ $ 8.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is úr ” $ 5.50 ” ” ő ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1-50 Renrisi&sét Wildie {darabonkénti 50 cent rzálMtás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 25 cent ‘‘bank exchange”-t kell számítani. ! I,M.!!. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 0 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. j A BOLOND
