Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-11 / 24. szám

s Winnipeg, Man. 1976. junius 4. ORVOSI TANÁCSADÓ A vakáció, mini az egészség és a szépség őre A jól végzett munka után, amikor az ember már-már azt hiszi, hogy nem bírja továJbib a hajszát és felmondják idegei a szolgálatot, de nagyon jól esik a törvénnyel is biztosított sza­badság, vagy diákok esetében az, islkolai szabadság, a vakáció. A gép is megköveteli a minden­kori karbantartást, megolajo­­zás, alkatrészcserét. A nagyobb javításokat és gépellenőrzése­ket az úgynevezett generálja­­vitás keretében végezzük lel. A szabadságot, vagy a vakációt átvitt értelemben ilyen generál­­javításinak: lehet tekinteni, a­­mely arra hivatott, hogy segít­ségével az ember visszakapja elvesztett erejét, életkedvét, ki­pihenje a munka és tanulás fá­radalmait és ezzel nkigszaba­­duljon attól a hatalmas feszült­ségtől, amelyre a hajszás élet kárhozhatja. Ez természetesen az egészség és másodlagosan a szépség érdekéoen történik. Tudjuk, hogy a megpihent és (egészséges ember nyugodtább, mint az ideges és kifáradt. Arc­vonásai a pihenés következté­ben kisimulnak, eltűnnek a ko­rán jelentkező ráncok, izmaink és ez által mozgásunk is ru­galmasabbá válik. A feljavult étvágy, az elegieindő pihenés és kedvteléseink kielégítése a sza­badság alatt eltölt bennünket oly életörömmel, ragyogással, amely ragyogóbbá teszi sze­meinket, sugárzóbbá, arcunkat és ezzel a megerősödött egész­ség másodlagosan kozmetikai hatású is és szebbbé tesz ben­nünket. Az természetes, hogy a sza­badságot is ügyi kell beosztani, kihasználni, hogy hasznunkra, egészségünkre és ne kárunkra szolgáljon. Elsősorban, arra kell törekedni, hogy a szabadságot, a vakációt minden áron idegen környezetben, lehetőleg ottho­nunktól távol töltsük, hogy va­lóban kitudjunk hétköznap­jainkból kapcsolódni. Az mind­­egy, hogy külföldön a nagyvá­rosokban, a tengernél, tavak­nál, folyóknál, vagy vidéken töltjük szabadheteinket, de le­gyen az távol munkahelyünk­től és megszokott otthonunk­ból. iMég akkor is válasszuk ezt a megoldást, ha az esetleges idegen hely kevesebb kényel­met is tud nyújtani, minit e­­gyébbként kényelmes laká­sunk, mivel az ezzel járó edző­­dés is c,sak egészségűinkre vá­lik. Akik nyáron veszik ki sza­badságukat, a legjobban teszik, ha vízparton sátoroznak, vagy laknak, hogy minnél többet tudjanak fürödni, úszni, csóna­kázni, vitorlázni. A vizisportok ugyanis a legegészségesebb sportok, mivel itt érvényesül a tiszta levegő hatása a napsuga­rakkal és az izzadtságot azon­nal lemoshatjuk a viz hüs hul­lámaiban. A napozással vigyáz­ni kell, nehogy túlzott leégése­ket szenvedjünk. Ezért napoz­zunk óvatosan és a napsuga­rak adagját óvatosan fokozzuk az első szabad naptól az utol­sóig. Szemeinket a .napozás a­­latt védjük napszemüveggel, hogy igy megóvjuk a ránicoso­­dástól, 'bőrünket megfelelő krémmel (Nivea), vagy nap­olajjal védjük a napozási alatt és után is. A zsíros arebőrii egyéneknek az arcukat nem Weill kenniük, mivel itt a napsu­garak száritó hatása gyógyitó­­lag hat, de be kell kenni a szá­raz arcbőrt, nehogy megvasta­godjon és ráncosodjon és ezzel öregebbé tegyen az egyébéként áldásos napsugárzás. Különö­sen vigyázzunk a napozással a magas hegyieken, vízpartokon és tenger mellékén, mivel itt nagyon erős- a napsugárzás! Elővigyázatosnak kell lenni a fehérbőrű, világoshajú és vö­röshajú embereknek, mivel ná­luk hiányzik a sugárzás elől védő bőrfie(sték és hamarabb szenvedhetnek a napozásnál é­­giési sebeket, amelyek a további nyaralást nagyon megkeserít­hetik, sőt lehetetlenné isi tehe­tik! A tavakban, folyóvizekben és az esővízben való mosakodás és fürdés nagyon áldásosán hat a bőrre és a hajra, amely pu­hábbá és rugalmasabbá válik. Óvni kell azonban a hajat a napsugarak hatásától szalma­­kalappal, vagy kendővel. Külö­nösen veszélyes, egymás u­­tán töhbsizör fürdésután kifek­szünk a tűző napra száradni és napozni. így a hajban hidrogén oldódik ki a napsugarak hatá­sára és a hajzat törékennyé, szárazzá válik és sokszor a haj­szálak két-három szálra szál­­kásodnak szét! Külön kozmetikára a szabad­ság alatt a nőknek sincsen szükségük és rendszerint ele­gendő a megszokott rúzs hasz­nálata. Ha van rá mód lefekvés­kor, vagy egy fél órára az arcot kozmetikai álarccal fedhetjük, melynél az arc betakarására u­­borkalevet, citromlevet, répale­vet és tojásfehérjét használunk. Ez a bőrt puhítja, rugalmassá tfciszi és a ráncokat kisimítja. Ezeket az anyagokat langyos vízzel öblítjük le az arcról. E­­"Mg időt szenteljünk a pihenés­nek az alvásnak, amely a leg­jobb nyitott ábiakok mellett. A délutáni alvás nemi nagyon a­­jánlatos, de megendhetünk ma­gunknak egy negyedórás szun­dítást. Szabadságunk idején táplálkozzunk ésszerűen, e­­gyünk sok zöldséget ési gyümöl­csöt, tejtermékei, állati és nö­vényi fehérjét. Lehetőleg mel­lőzök a zsírokat, zsíros húso­kat, a túlfüszerezett ételeket és az édességeket, valamint a sze­szes italokat, az erős feketeká­­kávét. Felfrissítésül használ­junk tejet, gyümölcslevet, mus­tokat, Pesti-Colát és Coca-Co­­lát, valamint a nálunk is oly nagy választékban kapható ás­ványvizeket! Lehetőleg ne so­kat dohányozzunk és egyálta­lán ne tartózkodjunk foefüstölt és szellőzetlen termekben, he- 1 lyiségekben. A -szabadságot használjuk ki alaposan1 és lehe­tőleg minél több időt töltsünk a természet lágy ölén, a friss, madárdallai telített levegőn. A rossz időjárásiban, az esőben is mehetünk túrákra, sétákra, megfelelő öltözetben és látni fogjuk, hogy a természetnek ilyen körülmények között is megvan a maga csodálatos va­rázsa, amelyre sziveden fogunk majd egész éven, emlékezni. A végképp zord időjárásban olvas­gassunk, üljünk a sakkhoz, a kártyaasztalhoz, a dominóhoz, vagy ping-pongozzunk és hasz­náljuk ki a fedett sportpályák - uszodák által nyújtott üdülési lehetőségeket. Nagyon jól tesz- 1 szűk, ha legalább a vakáció a­­latt a főétkezést reggelre tesz­­szük, úgy mint az angolok és a nap többi részében egyre gyengébb adagokat fogyasz­tunk. A legkisebb mennyiséget esetére fogyasszuk és lefekvés 1 előtt egy-egy kis friss gyümöl­csöt, amit magunk szedtünk az erdőben, vagy a vízparton va­lahol. Különösen lefekvés előtt ne igyunk erős feketét és ne olvassunk izgalmas krimiket, hogy alvásunkat ne zavarja elemmiféle izgalom. Nagyon jó az évi szabadsá­gunkat, vakációnkat komolyan betervezni és elkészíteni az úti­tervünket, költségvetésünket, j programmunkat előre, hogy az- ! után ne kelljen kapkodni, ha j már kivettük az üdülésre szánt szabadot. Ha ésszerűen, okosan osztjuk be vakációnk idejét, bi­zonyára testben és lélekben megerősödve, felfrissülve, e­­gészségesehbben és szebben is térünk vissza megszokott kör­nyezetünkbe, hogy megint részt vegyünk megszokott munkás életünkben. A szabadság alatt átélt -slzép élmények' elenjgedően | lesznek bizonyára az egész to­vábbi évre! CLEVELANDI KÖRSÉTA — 'Megnézzük a druszádat, — rnejndtam Ádám barátom­nak, amikor a Fulton Road sarkári leszálltunk a Lorain-i “has”- ’ól és irányt vettünk a vöröstffiglás önképző-köip helyi­sége félé. Béri Balogh Ádám bajtárs am elnevette magát és megjegyezte: — Retten leszünk Ádámok, pedig valamikor a világ tehem­­tésieko r egy is sok volt. — Mert mennj ivei más volna az élet, ha az első Ádám nem torkos*­­kodta Volna meg azt a bizonyos “tiltotft” almákat, mikkel ko­runk (jasszonynépe mindenféle furfangos eszközökkel felpócol­­va, hegyesiti blúza elejét ... A körben Ádám — nem az első, a torkos —, a jó Isten a megmondhatója, hogy azóta már a hányadik, ott szorgosko­dott az asztalok között, Ő, a kör lelke és éltető eleme. Jó ma­gyar szokás szerint már meg a­­karták fúrni. Azt hiresztelté * róla, hogy ő főzi a Kör fogyasz­tói számára a pálinkát. “A ku­tya ugat, a karaván: halad ...” legyintett erre kezével Adám­­niester és tovább dolgozik Ró­zsahegyiékkel a Kör jó hasz­nára. Egyik asztalnál helyet szorí­tottak. Fent az emelvényen, az idősebb Megay fiú harmoniká­­zik. A többiek, az öccs, a bőgős ési egyéb zene-instrumentok ke­zelői, vacsoráznak. Szól a har­monika, dalol a kezelője: “Fehér selyem, csipkés szélű Drága kicsi kendő ...” Fejem két tenyerembe fo­­giom. ötven éves emlékképek rajzanak elém. A húszasi évek elejét irtuk. Egy október végi napon, amikor már ködöt pi­páltak a Szarvaskői hegyek, állítottam be Egerbe, a Csíki Sámdor-utcai csendőr lakta­nyába. Tizedes voltam, valósá­gos m.kir. honvéd tizedesi, Mis­kolcon, jelentkeztem a m. kir. Csendőrséghez. Negyvenen je­lentkeztünk különböző fegy­vernemektől és Panda törzsúr ott a József laktanyában nyol­cunkat talált alkalmasnak v. NAGY LAJOS. — csendőri szolgálatra. Panda, i­­.©azi! magyar csendőr volt, — s’ nem tévesztendő össze a ki­maiak Nixonnak adományozott Pandájával. Egy idős törzsőrmester vette irataimat. Később tudtam meg a nevét, Herbálynak 'hívták. Azt is megtudtam, hogy fia, aki gyógyszerészsegédként vonult he az első Világháború kezde­tén, orosz fogságba esett. Ott meg verekedett s Távol-Keleten igen. magas katonai rangban szolgálta a vörös paradicsom urait. Amolyan Vilmos császá­­ros bajuszt viselő, nyurga törzs­őrmester, aki Móasi névre hallgatott lévén, valóságos ne­vén Angel Mózes és hozzá Mó­zes hitű, szólított be az őrs­irodába. Kezet fogott velem s közölte, hogy jönni fog Zákány hadnagy úr s Kőszegi (Megay ) hadapród — és kiveszik tőlem a “csendőr esküt”. Amit a had­apród úr olvas, hangosan és érthetően mondjam utána.. Az őrsparancsnok szolgálatban, g' ő — már mint Mlózsi törzs úr — a helyettese .Mózsi felkötöt­te a iSzent Jancsit (csendőrségi görbe kardot nevezték igy az érdekeltek). Megjött a hadnagy úr. Kistermetű tiszt és a jege­nye szép száll hadapród, Kősze­gi Mayer (később lett Megay)­­Letettem a csendőr-esküt. Egy Veréb nevezetű sárga-rigó (csendőr szakaszvezetőj kísé­retében elballagtam a Kápta­lan-utcai GH-ba, ahol Török Nyegre főtörzs úr felszerelt úgy, hogy 'bátran kiáihattam volna az érseki uradalom ku­koricásába madár-ijesztőnek. Ja, igen nagyon szegények vol­tunk akkor. Megtudtam, hogy “anya őr­söm” Eger lett. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMANYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, új címe: 203-504 Main St.. Winnipeg. Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. f r MUDr. Juhász István. "MAGYAR VÉGZET, 1944. okt. 15. cím alatt jelenik meg a közeljövőben Aggtelek}’ Béla szkv. altábornagy közel két. évtizeden át tartó törte­­nelemkutató vitalevelezésének anyaga arról, hogy miért a vesztes oldalon fejeztük be a második yiliag- IjátiCirút. A könyvnek tartalma bizonyít, meggyőz es irányt mutat a jövőre. A könyvnek ára vászonkötésben 16.— dollár, vagy an­nak megfelelő más valuta. Megrendelhető közvetlenül Balogh József kiadónál, Postfach, CH-6005 Luzern, a a vételárnak csekken vagy money orderen való meg­küldésével. nyíri tiborné Sándor julia GYEREKKEL csérek, valamelyik, meg azt állítva, elutazott. Üzenetet hagy mindenütt ahol jár. Másnap, miikor szüleinél van, megtudja, Dénesnek oda­adták a pénzt, kórházba befizetni. . — Várnom keil, inig a kórházban lesz üres hely, — mondja az anyja. A vendéglátó háziasszony egyforma szívélyességgel kí­nálja őket. Sohr Dávid, az. öreg; falusi zsidó, a nyitott ajtókon ke­resztül, az egyik szobából; a másikba jár. Érzékenységiét bántja, vendégszeretetet soká kell igény­be vennie. Az a dem jón. bor,, amit ajándékba hozott, kevés ellen­érték .. . Pénze is1 kevés van. Vilmának fáj, llloigy nem o láthatja szüleit vendégül. Most érzi, mennyire zaklatott az élete, igen, akárki megteheti, ő nem . . . iSzülei nem mondják ezt, de a hallgatásukból kiérzik. Ót év óta, mióta eljött tőlük, ők sokszor hónapokig maguknál látták. S ö egyszer sem teheti . .. .Vilma mellettük ül és hall­gat. Gondolatai nyüzsögnek agyában. Az öregasszony ijedt, szinte szégyenkezik: miatta van ez az egész. Egész életében, minél kevesebbet akarta észre, - vétetni magát. Mikor férjhez adták, se merte szüleinek véle­ményét megmondani. Egyetlen' lázongása az volt, mikor azr. szokta mondani: — miért nem férfinek született. Ez csak ki­búvó vagy korlátoltság» Mert az asszony is cselekedhet. De benne csak vágy volt, ami nem tudott cselekedetté válni. Sohrné alacsony termetén kicsit viseltes szürke szövet­ruha van; lábán fekete fűzős cipő, fején csipkekendő. Szemei fiatalosan tiszták és fényesek. A lánykori iskolázottságát sza­batos kifejezésmódja, elárulja. Apró kezei ölében vannak, úgy ül. Ezek a kezek fiatalosak, nem ismertek robotot. < — Tesisék, Vilmácska uzsonázzon, — 'kínálja Mendel­sojhmné. — Nem vagyok éhes, — utasítja vissza. Az asszonyban valami émelyítő kedvesség van. ahogy vendégeivel bánik. Vilma úgy érzi, nagyon is tudatosan cselek­szik, s az, ami nem ösztönös jóság, megérzik az emberen. Torkát szorítja, az izgalom ... Dénesre bízták az ügy elintézését ... A nagybeteg asszony két hónapja tejen és két­— 1J8 — sziersültön kívül alig eszik egyebet. ♦ Nagyon kedves a néni, — mondja ,mert a csend már rá­fekszik. Ez a csend, amiben érzi mindnyájuk szivének lütketését, Szeretne az anyja apró kezére borulni s sírni . . . De az félre­értené ezt a percnyi ellágyulást, újra a szemrehányás' következ­ne ... Vilma legyűri felgyülemlett keserűségét. Mendelsohnné szélesen mosolyog. —- Maga velem, én mással, így vagyunk a jósággal — mondja Sohrné. — Ha éhes ember jött a házihoz, anyám sohse. küldte üresen el, — mondja emlékezőn Vilma. , Az öregember bólogat. Mintha az, hogy most nem a házában van, önbizalmát elvenné. iSzáraz, redős öffeg,ember ke­zei reszketően tartják szája elé a cigarettát. Középmagas, kes­keny alakja meghajlott. A fekete ünnepi ruha bőven, és össze­­hiulliva lóg, rajta. — Csak megmaradhassunk az otthonunkban, — mondja Sohrné s most is erősebb anyagiak miatti aggodoima, mint az egészségéért ... * 4= 4= Két napja várják Déliest, de az nem kerül elő. Az öreg Sohr reszkető kezeivel könnyeket töröl az arcáról. A szoba kis díványán egymás mellett ülnek. Az asszonyt nem az évek öre­­gitették meg. Ötvenhétéves, de hatvannál' is többnek látszik, a 'betegség tette. — Dénes küldött nekem pénzt és levelet, azt irta, még nem intézhette el aiz ügyeteket, — mondja Vilma. — Elköltötte a pénzt, — sir az öregember. — Anna, ha igy történt, menjünk haza . .. — Dénes a pénzt visszaadja, de addig, is csináljunk va­lamit. Anyám, a fülbevalóidat tedd zálogba. Az asszony megretten. Férjére néz. —- 'Igen, hát muszáj ... Én hazautazom. Eleket küldöm el. Mendelsohnné bólogat: — Jó lesz, nászuram. Elek megis­meri azt a lányt, akit említettem. Mendelsohnné házasságközvetitéssel is foglalkozik. Solhr­­réknál két nőtlen fiú van. Sohrné kiveszi füléből a függőket. Felemeli s a napfény szikin zik a köveken. Az asszonynak lányikori gazdagságából — 119 — IÖNYV-ÍSMERTETÉ4 Moncíc, Governor General, Elizabeth Batt müve, (McClel­land & Steward kiadása, 191 oldal ég' keménykötésben 10 dollár az ára. Tulajdonképpen több ez a könyv., mint egy rendkívül te­hetséges, de nem túlságosan is­mert emberről Írott élettörté­nelem egy rendkívül érdekes szakaszára is. Viscount Monok 1861-ben lett Kanada kormányzója. Úgy kellett rábeszélni, hogy elvál­lalja ezt a méltóságot. Amikor azonban már elvállalta, min­dent megtett, hogy kötelesé,gét a lehető leghívebben teljesítse. Lord Monck két fontos ak­ciót hajtott végre az ország ér­dekében. Egyik az volt, hogy si­került elhárítania az Egyesült Államokkal a háborút. Washing tanban nem jó szemmel néztek akkoriban Angliára, mert úgy vélték, hogy a déliekkel rokon­szenvez. A polgárháború után hangok hallatszottak, amelyek azt követelték, hogy a hadsereg meneteljen Kanadába és hódít­son meg mindent egészen az Északi ’Sarkig. Lord Monck le­csillapította a kedélyeket még­hozzá olyan módszerekkel, hogy William Seward, amerikai külügyminiszter elismerését is megnyerte. Másik nagy teljesítménye á konföderáció előmozdításai te­rén nyilvánult meg. Mikor Ka­nadába érkezett távolról sem uralkodott politikai stabilitás az ország keleti és nyugati ré­szének gyengécske lábon; álló umiónjában. Az ország más ré­szei nagyon nagy távolságra estek, az adott körülmények között számolni kellett esetle­ges amerikai beavatkozással. Lord Momick azonban türelmes munkával lecsillapította a ke­délyeket. Ez jutott elismerésre abban, hogy ő lett 1867-ben az ország első főkormányzója. 1868-ban visszatért Angliába. - az ottani politikai életbe, ahol szintén érvényesült mérsékelt egyénisége hatása. Érdekes mó­don nem angliai, hanem rövid kanadai szereplése révén került be a történelembe. Az 1956-os szabadságharc leg­megrázóbb leírása. Szép, finom szerelmi történettel. Rendelje meg bármelyik magyar könyv­­kereskedésben, vagy újságé ru­­sitónál, vagy közvetlen a KM’J Kereskedelmi Osztályánál, 210 Sherbrook St. WirrVpeg Man. ; Megmutatták a helyemet, á­­gyat, polcot a csizmásban s ke zenibe nyomták az elöljárók névlajstromát, amit he kellett magolnom úgy, hogy ha álmom ban kiriasztottak ágyamból, meg tudjam mondani, hogy a m.kir. honvédság parancsnokát! vitéz Janky Kocsárdnak s nem; “'Bujki Jancsi a kosárból” hív­ják s hogy a rendfokozata gya­logsági tábornok. Viszont az akkr Egerben állomás-parancs ' nokló Zalán tábqrnok urat, j nem szabad összetéveszteni a- j ma legendák korabeli “futó” j Zalánna1. Csendőr kerületi parancs­nok Neszpál Justh ezredes, vár­megyei parancsnok (később lettek osztályok) Kosztka őr- j nagy, helyettese dr. Hilbert I százados, járás parancsnok; (ké ! sőbb rendszeresítették a szárny elnevezést Riedl százados, helyettese Mihály tiszthelyettes volt, predeáli járás őrmester, — őrs parancsnokom Botár Ká­roly tiszthelyettes. Erdélyből, helyettese, mint már előbb em- 1 litettem, Angel Mózes törzsőr­mester, Husztról (zsidó létére igazi csendőr és igazi batjárs), Krizbai Andrási törzs úr Erdély­ből, Dirlea Avakum, szintén törzs, Aradról, Veréb, Majo­ros, Arnóczki csendőrök és én, valamint Cucay Béla próba csendőrök. A hadapród úp az őrs-irodában aludt ha nem volt átutazó tiszt. Király főhadnagy és a később főlakasztot Léderer hadnagy, előbbi Pétervásáráról, az utóbbi Gyöngyösről, iMilvius százados Hevesről szoktak szol gálati ügyben Egerben tartóz­kodni. Ilyenkor a hadapród úr velünk aludt, a legénységi szo­bák egyikében, ő volt a kerületi football csapatok kapitánya. -— Abban az időiben még a haját eresztett irodista csendőrök­nek is sportolni kellett. 'Száh­­lender tábornok, csendőr fel­ügyelő urunk megkövetelte a sportolást, mondván, hogy: “ép testben lakozik ép lélek!” — Kőszegi Megay hadapród úr ideálisan szép férfi volt. Eger leányait a penész ette utána. Ha kimentünk az Érsek-kertbe futni, va,gy footballozni a sport pályára, az Angol kisasszonyok tanintézetének süldő léáyait az apácák alig tudták elhesse­getni a sport pályát körülvevő drótkerítéstől. Kóczián vendég­lőjében, akkor Eger legelegán­sabb éttermében, hány, de hány leánysziv dobbant meg amikor a hadapród úrral betértem egy­­egy “székely gulyásra”, amit mindketten igen nagyon sze­rettünk. “Fehér selyem, csipkés szélű, Drága kicsi kendő, Mondd meg nékem súgd meg nékem, Mit hoz a jövendő ...” 'Szól a harmonika. Dalol az idősebbik Megay fiú. Küllemre atyjára, az egykori leánysizive­­ket elcsorbitó hadapródra ha­sonlít, akinek éppen úgy, mint nekem és bajtársainmak a “kis kendő elfelejtette megsúgni, hogy valamennyiünk számára mit tartogjut tarsolyában, a vé2- zetszerü magyar sors! Szólt a harmonika ... dalolt a Megay fiú .. . Béri Balogh Ádám bajtársam elnedvesedett szemmel hallgatja nieditáláso­­mat ... Igen, ötvennégy évvel, több mint fél évszázaddal ennek e­­iőtte, ott az egri csendőrlakta­­nya irodahelyiségében kemé­nyen kopogtak Megay hadap­ród szavad: “Lövegeinket, csa­patainkat, zászlóinkat ... nem hagyom el ... ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom ... A hadi cikke­ket szemelőtt tartva, a haditör­vények szerint, becsülettel élek és halok ... Isten engem úgy segéljen!” ... IMég most is érzem azt a furcsa különös nyomást az a­­gyaihban, ami akkor fogott el, amikor Megay hadapród után mondtam, kezemet esküre e­­inelve a fent idézett eskü-min­tát. .. Hiszen alig egy éve múlt, amikor Budaörsnél, éled­re töltött fegyverrel a kézben, mint ellenség álltam Magyar­­ország koronás királyának vo­nata mellett. Láttam a küny­­nyező királyné kezéből kihulla­ni a zsebkendőt, amit egy, a vonatról leugró őrnagy csizmá­ja orrával (akarva, vagy nem, nem tudom) odébb rúgott. Az őrnagy a király foglya volt. Scjhvoy Istvánnak hívták, ké­sőbb vegyesdandár parancsnok Szombathelyen, majd a m.kir. honvédség főparancsnoka. Lát­tam a zsebkendőt felemelő ma­gyar csendőrt, amint szoborrá merevedve nyújtotta át a pár­mai zsarnokok (Clevelandon megjelent Ujsá,g; cikke után) u­­tódjának Zita királynénak. A budai hegyek mögé alábukni készül nap sugarai szikrázva törtek miegi a csendőr kalapján levő “Nagy” címer feliratán. — “Híven, Becsülettel Vitézül!” Mert az az ur, aki a királyné zsebkendőjét odébb taszította, a királyné férjétől kapott kitün tetőseket hordta zubbonyán és valószínű, hogy valamikor ő is úgy idézte az eskü-mintát, mint én akkor az egri csendőrőrsön. És én ott Budaörsnél hatá­roztam el, hogy csendőr leszek, m. kir. csendőr! A zenészék vissza következ­tek. Ádám mester és Kővári, a. szatmári székely, hordani kezd­ték a vacsorát. k —v. Nagy Lajos.—

Next

/
Thumbnails
Contents