Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-04 / 23. szám
Winnipeg, Man. 1976. junius 4. Zseniálisan megírt .könyv elé remek előszót irt a nemrég elhúnyt Kőiszegi Farkas István bátyám, akinek számos írását közöltem a ‘‘Magyar Családiban. Az előszó fent közölt mondata jellemzi a könyv mondani valóját legjobban. A közölt részletekből — mint látni fogjuk, — valóban “Ez több, mint életrajz: Történelem.” Most pedig szóljon hozzánk Bródy István utószavából vett idézetek szerint ez a legtalálóbb meghatározás: ... és bátorítás, jellem ábrázolásaival gyúrjon bennünket is egészen emberré dr. tövisi Rácz Vilmos “tfutó bajnok, nők szerelme, sokszoros lapszerkesztő, három gyönyörű teremtés apja” és az első olyan párbajkódex megalkotója, “amely korlátozta az erősebibet és védte a gyengébbet.” Ha pedig elkerülhetetlen volt a párbaj, keresztülvitte, “de szúrás és Vontcsövű pisztoly kizárva.” Történeteiből mindjárt az első Írása: “Egy öreg fiú gyermekéveiből” veszem ezt a kis részt: — Hoigy édesapám milyen emberséges, igazságos úr volt, hadd bizonyítsam egy eléggé szokatlan eseménnyel. Emlékszem, forró nyári vasárnapon plébánosunk nálunk, Bokrétapusztán tartotta a misét, a kúria udvarán. Ott volt a személyzet, lovászok, béresek, min denki ünneplőben. És természetesen a mi egész családunk, is. Mikor a pap a misét befejfezte és a nép széledül akart, apám megszólalt: — Emberek, mondani szeretnék valamit. Felolvasok nektek valamit, amit mikor először olvastam, nagyon megmarkolta a szivem. (Most felolvasom nektek is. Nyomtatott, kisalakú cédulát vett elő a zsebéből. (Ma is megvan nálam, 1897-ben tettem el!) — Itt van egy kis rövid történet, amelynek eimer: “Széchenyi és az öreg jobbágy”. — Mikor Széchenyi Ferenc gróf a Magyar Nemzeti Múzeum alapitója, .három fölcseperedett fiával először látogatta meg sopronmegyei birtokát, akkor a többi között a jobbágyok küldöttsége is tisizteligiett nála; — és ő odavitte a három fiát közéjük és körülbelül igy szólt hozzájuk: — Lássátok, kedves fiaim, ezeknek az embereknek a mun kája és verejtéke szerzi meg nektek a jövedelmiét, — ezeknek a munkája adja meg ne letek a módot arra, hogy úgy élhessetek, ahogy éltek. Ne feledkezzetek meg róluk soha! Legyetek irántuk mindig jószivüek, szeressétek őket és viselkedjetek irántuk mindig, hálával! És, hogy a hála érzete feledésbe ne menjen, te, fiam, István, eredj és csókold meg a legöregebb jobbágy kezét! Édes jó apám ezekután hozzám fordult: — Legidősebb fiain, Vilmos, kövesd gróf Széchenyi István példáját! 4 Én erre Mihály bácsihoz, a 76 éves béresgazdához mentem és megcsókoltam kérges, munkás kezét. Apám azután magához ölelt. Nem éreztem magamat meg-, alázva, sőt talán akkor nyílt ki előttem az Ember szövevényes világának ajtaja ... — Idézek most Drappéi Kiss Gézának “A győzelmes BEAC” cdmü könyvéből: (Ismétlem, ő lila, nem én!) “Rácz Vilmost kiváló .sportemberi mivolta és ritka népszerűsége juttatta az elnöki pozícióba, de kétségtelenül jól állott neki édesatyjától örökölt ezer jó bácskai holdja is! .Sok eredetiséget és uj szmt hozott a BEAC-ba, amellett hogy hamarosan Európa leggyorsabb futójává avanszált, ib'ár a sportolást csak másodrendű dolognak tekintette ... lAz ő nevéhez fűződik a “BEAC-asztal” és az úgynevezett Párbaj-szakosztály megalakítása. Mindkettőnek az egykori RákóCzi-úti. Otthon kávéháziban volt a székhelye, külön-külön egy sarok- 1 asztalnál . .. Valóban a BEAC aranykora volt ez. Rápz Vilmost másodszor, sőt harmadszor is örömmel megválasztották. ő volt a BEAC utolsó békebeli ifjúsági elnöke . . . Aztán egy napon az egész szertefoszlott, mint a buborék. Budapest házainak falára kiragasztották a behívó parancsokat, m-egfujták a trombitákat és a BEAC- iísiták a MAC-istákkal együtt elmentek e szép korból — hősöknek ...” az első világháborúba. Lovagias ■ ügyem a főispánnal.” — Ezt az esetet Rácz Vilmos igy örökitette meg: “Az 1920-as években, egyik reggel féltizkor elegáns, ötven év körüli férfi lépett ki a budai Gellért-sizálló kapuján és a szálloda előtti virágágyat megkerülve, .gyalog indult el, hogy a Ferenc József hídon át, eljusson Pestre. Amikor a virágágyak végére ért, hozzálépett egy férfi a következő szavakkal: — Dusán! Ezzel tartozom neked! S hatalmas pofont mért az arcára, úgyhogy az illető majdnem elesett. Az inzultáló várt néhány pillanatig a másik reakciójára, de az csak ennyit mondott: — Vilmos! Mit tettél?! — Csak adósságot fizettem, — hangzott a válasz. A szállodából kilépő férfi Szabovlyevits Duisán Bács megye főispánja volt. A másik — én voltam. Nincs, olyan pofon, amelynek ne volna előzménye. Most az előzményeket hagyjuk, az ügyi befejezése is érdekes: | “Háromszori golyó váltás . . . az első lövés a sértetté, a főj j, .páné volt, aki hosszasan cél, zott és lőtt. Én is talán még hosszabban céloztam, — hadd j reszkessen a szószegő —, az| tán a fegyvert magasra emelve, a levegőbe lőttem. A második és harmadik lövés is hasonlóan zajlott le. A főispán hosszan célzott, de nem talált. Én is hosszan céloztam, de reá egyszer s© lőttem. A főispán hazautazott Zomborba. Rá három hétre a kormány felmentette állásától, mert a történtek után személye már tehertétel volt. Én elveszitettfim a regőczei kerületet a főispán jóvoltából, ő azonban végeredményben ezen a piszkos ügyön csúszott el. Szürke kis emberke lett .belőle. Ujjal mutogattak rá, a “megpofozott főispánra”, amíg élt.” * * * Egy 1941 körüli történettel zárom a'“Szúrás kizárva” bemutatóját. “... benn ültem lapom, a “Színházi Magazin” szerkesztői szobájában ,s éppen a következő szám tartalmát nézegettem. Meglepett, mikor belépett Móczár Gyula honvéd huszárkapitány, édes jó barátom. Leült a pianinóhoz és eljátszotta, el is énekelte csodás, mély hangján a “Hazudik a muzsikaszó, bolondság az élet” kezdetű legújabb szerzeményét . . . Elbűvölve hallgattam. Éreztem, hogy egyik legszebb magyar népdal születésének lettem a bábája . . . Sietve töltöttük ki a szerződés'-nyomtatvány üres részeit, — és” kifizetett érte j 100 pengő előleget. Majd ismét Rácz Vümos Írja: (Itt említem meg, hogy akkoriban zeneműkiadással is .foglalkoztam ... Egyikre ma isi emlékszem: ez iSomJyó iZoltán verse- volt: “Miért kellünk a férfiaknak?” — a refrénje pedig: “A testünk százszámi kerget.k, s a szívből egy is sok nekik” ... érdekes, mennyire illik ez a mai korra is, — a test mindig, de a szív ...?!) — “Visszatérve Móczár dalára, az két hét múlva megjelent .. • ‘Ezer, kétezer, húszezer, majd további húszezer fogyott el belőle. “A vételárat teljes egészében Móczár Gyulának adtain, de csak részletekben, mert az első ezer pengőt elgy hónap alatt ... megzenésítette !” — “Móczár Gyula régen meghalt, és én most, nyolcvanegynéhány éves koromban látom, .szemtől-szemiben, mennyire igaza volt. Bolondság az élet ...” Természetes, hogy ez csak, a nagyszerű mü lerövidített tallózása. Bemutattam négy kis történetet, hogy mindnyájunk Rácz Vilije kitűnő könyvére felhívjam a figyelmet. Mert, ilyen és1 hasonló történetekből talán száznál is több van benne. Aki az elmúlt 70-80 esztendő nevezetesebb eseményeit meg akarja ismerni, Írjon a következő címre: 6(11 Belmont Avenue, Wollstonecraft i2i065. N.S.W., Australia, vagy a Harsona könyvespolcáról is megrendelheti: P.O. Box .242, Croydon, iCiR9 2RY. Surrey, England. Pionír szellemiségű fiatalokat keres egy észak-kanadai város F.s. MANOR rülmények között kell élniök, valamivel jobb kiimában. Az ottani Inco bányák dolgozói közül sokan eltávoznak. A szakmunkások és a jobban képzettek távozása nagy gondot okoz, hiszen nehéz helyükbe másokat találni. Szinte évente változik a személyzet. 1975-heu 118 százalék cserélődött ki. 3,619 új bányász érkezett, 3,501 hagyta el munkáját. A vállalat évente 5 milliót költ, vagy 20 ezer interjure, hoigy pótlást találjon. Egyébként ez az a vállalat, amely munkában tartja a Thompsoniban élők 53 százalékát. Az ottani bányákból ered a manitoibai tartományi jövedelem 5 százaléka. Persze talán lehetne megfelelő mennyiségű dolgozót találni, ha még a mostaninál is nagyobbak lennének a bérek. Csakhogy erre ninc,s lehetőség a kormány ár- és hérkontroll törvénye miatt. (Magát a törvényt lényegében nem bírálják, hanem megértik az ott élők, ugyanakkor következetesen rámutatnak arra, hogy különleges a helyzetük, mert igaz, hogy jól keresnek, ugyanakkor viszont az isi igaz hogy az égvilágon minden sokkal többe kerül, mint az ország délebbre fekvő részei. ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IfCKA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.G0; $15.01-töl $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKtKA kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! GYAKORLATTAL BÍRÓ egyszerűen főző szakácsot keresünk házias főzésre egy kicsi, Jólmenö vendéglőbe; Reggel 6-tól délután 1-ig. 5 n-~pos hét, hétfőtől péntekig. North End Inksteir Industrial Park, 1199 Fife St.. Winnipeg. Tel.: 833-8488. 21-3 ,8 LAJOSSY SÁNDOR: Rácz Viiliaos: "Szúrás kizárva!" —Mi nem szurkáliunk, hanem harcolunk azért, ami a miénk, bárki uraskodik is rajta ... Kőszegi Farkas István. pálmafák csúcsán a leveleiket csomóba mint valami üstöjköt, összekötik: a “palma romana” .ágait már szeptemberben s szór rosan, hogy hét-három héttel húsvét előtt [kibontsák, — a “palma ebraicát” júliusban és kevésbé szorosan, hagy szeptemberiben bontsák ki őiket; a sátorosünnepek előtt. A pállmaieveleiket azért kötözik igy öszze, hogy a napfény ne érhesse őket teljes' erőivel s igy a középső, belső pálmalievelefk világosabbak maradhassanak; a “palma romana” levelei szalma sárgák, a ‘“palma ebraica” levelei sárgás-zöldék. Egyedüli innen Bordiigherából, évente több mint százezer pálmalevél' kerül küffiföldre. Persze — jó pénzért! Van itt közvetlenül a franciaolasz határ mellett egy kert, amely valóságos csoda: Sir Hanbury kertje. Vagyliusz-ihuszonöit hold magy&agu ez a kert, amely a domboktól lenyúlik a tengerig, és amelyet a múlt század közepe táján kezdett liiltetí ni a nagy virágbarát Hanbury. Itt, a Riviera legivédetteb pontján, minden üvegházi védekezés nélkül megteremnek a legritikláiblb legbroipikuisabib- növények is amelyek télen, nyáron a szabad levegőin maradnak. Több mint hatezer fajta különböző növénye és virága van a Hanbury-kertnefc. Innen alig puiskaLövésnyire van Grimaldi, Voronov “kiséleti állomása”, amelynek exotikus kertjében a szabadbaai élő majmokon a meg fiatalítás titka körül folynak a kísérletek ... És itt vau maga San Remo, ahol utcákon tereken, sétányokon éppetnúgy, mint imagánkertekben, mindenütt csodálatos pálmák levelei zizegnek a tengeri szellőben és ahol a.z állandó “kísérleti virág\ állomáson’’ egyebet se csiinálj nak tudós botanikusok, akiki ta! nulmánnyutaikon bejárták az 1 egész világot, mint igyekeznek | meghonosítani Perzsia, Afrika, Mexico, Cuba, Florida mpden í növényét. így került /át Európába pár évtizeddel ezelőtt a imimazafa, majd a “esirág”, vagyis “spárgli” (asparagus) és legújabban a floriida “grapefruit”. És ki tudja, ,mi minden csodanövény európai meghonosításán fáradoznak most itt, ahol közben vagy háromeziázöitivea különböző rózsafajtát termelnek ki, nem szólva a legkülönbözőbb alakú és szinü szekfüvekről és ahol sikerült már: a kaktuszokat is — a tömpe és óriási kaktuszokat egyaránt — cihójjzelheteüen változatban és fajtában meghonosítani. A kaktuszok csak uj dísznövények Európában és a viliág nem is tudott róluk, amiig a | spanyolok el nem jutottak iMej xikóiba. Még Linné is csak huszonnégyféle kaktuszt ismert, ■ míg ma közel kétezer kaktuszfajtáról tudnak a botanikusok. Ezek közül nem egy ma. mar vadul is megterem (Szicíliáiban, Nápoly vidékén és az egész, Ri I vierán és van egy fajta kaktusz, amelynek gyümölcsét a fiieo ‘ d’India”-t, vagyis “indiai füget?’, mint csemegét eszik az olaszok. Kis »kosárkákban husz- 1 harmincféle kaktuszt pár líráért | árullnak itt és újabb pár lírákért ! külföldire is elküldik a szorgaí| más “kaktuszikertészek”. Ma ! itt minden virágból, minden nö! vényből exportcikket igyeksze| nek csinálni. Vannak feljegyzések arról, hogy már Krisztus után az ötodik században itt, a mai Riviérán, telepedett le Szent Ampelius, aki a partvidék lakóit az evangélium tanain kívül a pálmafák ültetésének titkára és a különböző füvek gyógyító hatására is megtanította. De igazi virágkertészet csak alig száz gSZten'dojo .cjüictett ímeg itt. A Riviéra virágaiban ma az egész világ gyönyörködik _ télen is. Sok száz és százmillió lira áru virág terem itt évente azon a keskeny föld-sávon, amely a hegyek és a tenger között meghúzódik. A nagy virágteimelés megalapítója pedig — nem is kertész, -hanem író . és költő volt: a francia Karr Alfonz, aki a múlt század -közepe táján, politikai üldöztetések elöl az ak- I kor még olasz Nizzába költözött. Szellemi munkája közben pihenés volt számára a virágkertészkedés, a télen is bámulatosan enyhe Riviérán, ahol januárban és februárban is nyílnak a -rózsák, liliomok, nárciszok, rezedák és szekfüvek. És a költő Karr Alfonz előbb Nizzába, majd' Párásba küldte és ott árusította virágait. Miután* pedig a virágtermelés jó üzlet.nek bizonyult, példáját követni j kezdték a kisebb birtokokkal, rendelkező gazdák is, akiknek télen nemigen akadt egyéb dolguk. így aztán évről évre itt, a tengerparton szaporodtak a virágkertészek és a kertek és ma már a virágok és exotikus növények (birodalma az egész Riviéra. Itáliának valóságos aranybányája, ahová özönlenek az idegenek és ahonnan, egész vonatok viszik külföldre a virágokat. Bállá Ignác. Hallgassa a winnipegi Magyar Rádiót Magyar rádióadás minden, szerdán este 22 óra 3J perctől 23 óráig a CKJS 810-es hullámhosszán ! Pártolja a magyar rádión hirdetőket! KESERV — Miért sirsiz, fiacskám? — Mert a bátyámnak ma iskolai szünnapja van, nekem meg nincs,. — És miért nincs neked? f — (Mert én, meg, nem járok iskolába. A BÁTOR EMBER-Birói; Mégis csak nagy -Vakmerőség kellett hozzá, hogy világos nappal mieréaz-elte elkövetni a rablást. Vádlott: Tótszik tudni, biró ur, este nem enged el a feleségem hazulról. HÉT-VÉG Tainitó: Már ötödisizör büntetlek meg ezen a héten! Mit mondasz erre? Gyerek;: Szerencse, hogy ma már péntek van. (-Canadian Scene) — Veszélyben van a manitóbai Thompson városa, amelyet 20 esztendővel ezelőtt alapítottak. Az in-fláéiót nagyon -megérzik az ott, messze északon élők, hiszen -úgyszólván mindent délről kell felszállitani nekik, óriási távolságról. Nem kétséges, hogy a legnagyobb gond az ottani zord időjárás. Ez nagyon sok fiatalt is elriaszt attól, hogy oda telepedjenek. Még az sem hatja meg őket, hogy sokkal magasabbak a bérek. Pionír szellem kell ablhoz, -hogy valaki elviselje a véget nem érő telet, melynek hideg hónapjait .csak néhány hetes “nyár” szakítja meg, amikor viszont kibírhatatlan a feketelegyek és szúnyogok hadjárta. Pedig sok jó is van az ottani életben, legalá bilis azok számára, akik az említett nehézségeken túl tudják tenni magukat. Bőven van vad az erdőiben, rengeteg- hal van a folyókban és tavakban, tehát vadászhat és halászhat, aki kedveli ezeket az azon a vidéken nagyonis hasznos, sportokat. A fiatalok azonban főképpen csak a nehézségekre szögezik tekintetüket és nem sietnek Thom-psonha még akkor sem, ha nem sokkal jobb kö-Hogyan kerüllek Európába a pálmák, kaktuszok és más exotikus növények! Divatban van az exotikiummindenben: kezdve a néger jazzHtól a zenében, a mexikói kaktuszig és afrikai pálmákig. De ahogy a ja-zzért nem kell az amerikai négerek közé ,a-z. Újvilágiba, a kaktuszokért és pálmákért sem kell Mexicoba, — vagy Afrikába utaznunk. Ma már jóformán a világ -minden exotikus növényét meg lehet találni itthon, a mi öreg világrészünkben, Európában i-s, — sőt a legtöbbje már nem is exotikiuüi, hanem -minidéin napos, sőt közönséges növény — legalább i-s -Itáliában. A narancsfa, citromfa, olajfa, fügefa, babérfa, a sárgavörös virág-u mimóza fája mind, mind ma már egész Olaszországban úton-út félen megtalálható közönséges hazai növénnyé lett. Pedig valamennyi tavolkeleti- eredetű. . . A Riviérán, mely Európának valóiágos természetes- télikertje ezek mellett a pálma, bambusz és a kafetuez is ott zöld 1 már az országutak mentén és a tengerparton, a sziklák körül. magasaba emelkedik, mint távirópózna, az aloe virágának öles szára, amely pedig — a legenda szerint — csak minden száz -esztendőiben hajt -virágot... Itt, az elérhető közelségiben és az ellenőrizhető valóságban azonlban sokkal, de sokkal hamarabb virágzik: viszont igaz, hogy utána megfeketedve kiszárad és kihal az egész növény, amelynek húsos levelei a virágzás ellőtt szinte duzzadtak | a nedvektől. A Riviérát az Alpoki távolai) bi bérokoszorúja védi az északi,— viszont a liguriai- partokat az Apipenuineik az északi és keleti hi-deg' szelektől. A hegyek majdnem közvetlenül a tengerpartiig ereszkednek; le és a partoktól p!ár kilo m éiternyire is még 5-60-0 méter magasaik, tehát valóságos védőfalak. Dél felé viszont az öblök mind nyitva vannak, úgyhogy a déli meleg-áramlatoknak még télen sean állja útját semmi sem, mi- ' alatt nyáron a tenger örök j moz-gás-a és párolgása ellensú- ' lyozza, szabályozza a rekikenő! hőséget. Ezért aztán az, itteni igazán “örök tavasziban” imég a fonróégö-vi növények is meg tud talk honosodni. * A pálmákat inéig az afrikai szaráéénnkaló- j zok, az aga-vékat és kaktuszé.. , i inat pedig a Közép-Amenikat járt likurok hozták- ide: kezdetben persze nagy gonddal és ápoláss-al nevelték őket, de az-, tlán, meghonosodva, valósággal I I elvadultak, elburjánzottak e j ritka növények és ma már kö; zöínségesek lettek' ők is. I De hogy az exotikus növej nyék otthont találhattak a Ri- S vierán, az nemcsak az enyhe ! éghajlatnak köszönhető, hanem e vidék küllcLleig-e agyagos földjének és a lakosság vixágszeretetének is. A régi rómaiak is ismerték e partok enyhe éghajlatát, hiszen itt haladt el a Via j Aurelia, a nagy országút, aimelv i Rómából Galliáiba és Hispániába vezetett — és római előkelőségek márványfalu nyaralói 1 is fehérlettel már itt, az azurj kék tenger mellett. Sok-száz ! esztendeje már, hogy a pálmák is valóságos erdőikben zöldéinek itt és éppen innen — Bordigfnertálból és San Remóból — viszik évszázadok óta Rómába, hús'vét előtt, a pálmaleveleket. Az ezer és ezer sűrűn egymás mellé ültetett pálmafa például Bordighe-ra -közelében az afrikai oázisoknál is tropikusai)') szánt kölcsönöz a vidéknek. Itt megérik a datolyapálma gyümölcse, sőt olykor a banán is. De főnevezetessége e földi paradicsomnak a “palma romána’ és a “pálma ebraisa”: különleges eljárással termelik itt a katolikus húsvét és a zsidó sátorosünnep világos pálmaágait. A (Canadian Scene) — Minden kanadai indián hitt a “nagy lélekben”, mindenható istenben, a hatalmasban, akinek még a nevét is ritkán ejtették ki. Az algonkinok iManitounak nevezték a nagy lelket, de olyan messze levőnek, elérhetetlennek tartották, hogy mítoszaikban nem is adták helyet neki. Annál több szó van legendáikban egy földöntúli erővel rendelkező hősről, akit más-más néven emlegettek a különböző törzsek tagjai. A nieleeitek és mik-maokok Gloosoapnak nevezték az észak-onta riói odzsibvák Nanabuchu-nak. Embernek és emberfölöttinek tartották, az állatok jó-barátjának. Talán ez-ért jelenítik oly gyakran állat, főképpen far-kas formájában. A róla szóló sok-sok legenda közül talán az a legérdekesebb, hogy miképpen teremtette Nanabushu- újjá a földet az özönvíz után. Régen volt ez, nagyon régen ... Miután -már hosszú hetekig esett az eső, Nanabuslhu bárkát épitett magának és állat-barátjainak. Abban az időiben emberek -még nem is voltak. Amint egyre emelkedett, a földnek e-gyre nagyobb részét (borította el a víz, növekedett a bárkán menedéket kereső állatok száma is. Végül, amikor már sem hegyet, sem fát nem- lehetett látni .együtt volt valamennyi állat. (Sokáig, sokáig voltak a bárkán, amikor egyszer Nanabushu arra kérte a vadbbát, hogy bukjon a viz alá és nézze meg, hogy mekkora a mélysége. — Csakhogy hiába ment sokszor viz alá a vadliiba, egyszer sem tudott lemenni a fenékig. Mikor fel-f eljött, olyan fáradt | volt, hogy Nanabushunak kelj lett magához téríteni. Később a j hód .próbálta meg -ugyanezt, u( gyanezzel az eredménnyel. Be; lé isi életet lehelt Nainabusliu. Ezután a pézsma-pocok próhál' kozott, de ő már sikerrel, mert amikor felbukott a viz alól, iszap volt ma-ncsaá köizött ami azt mutatta, hogy sikerült neki, leereszkedni a viz. fenekéig. Nanabuslhu kézéibe vette az iszapot és ráiehelt. Erre az egyre növekedni és terjedni kéz diett. Erre a hős- újra, meg újra leküldte a víz alá a péz inapocokot, hogy uj, magi uj iszapot hozzon fel és azzal megismételte ezt a kiterjesztési csodát. Mi-nd addig ismételte, — mond ja ez a legenda — a-mig akkora lett a föld, hogy újra minden fa, állat, madár és az indián ember is helyet talált rajta. — i - — . r'~* ni Believeit. Cancer can be beaten. ' For further Information, I I contact your local Cancer Unit. I Í CANADIAN CANCER SOCIETY A. I * M E G-R E N D E L 0 -1 V KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 236 Telefon: 772-1112. Kérem, a esatoit összeg ellenében indítsák (küldj k t-vább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $.......... r Sajtó Alap ..........................................$.......... összesen: $ ........ Név: .............................................. • ............................... Óim (utca, ház-szám, vagy Box).................................................... Város tartomány: ............................ . . .*...................................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—. Igy íeit újra föld az özönvíz után — MARCUS VAN STEEN — (Odzsibva legenda)
