Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-04 / 23. szám
HÁMORY VÁRNAGY DALMA: TÉVEDNI EMBERI DOLOG Az asszony éhségtől üzve^rohant át munkahelyéről! a túlsó oldalon szerénykedő étkezde felé, ahol nem csak étvágyát elégítette ki, (hanem a zálogház tipikus áporodott szagát is felváltotta Ínycsiklandozó illatokra. Az előfizető vendé,gek két menü között választhattak. Lujza ma a kettős számú menü mellett döntött. Az elsőt ugyan szívesen fogyasztotta volna, de a kalória különbözet miatt elvetette kívánságát. Szeretett ide járni. Húsz év óta dolgozott a zálogházban, s azóta ide jár ebédelni. Pár méterrel odább, elegáns étterembe méhetne, de ez a szerény és olcsó kifőzde csendesebb nyugalmat biztosit rövid, déli pihenőjéhez, kopott pénztárcájához. Igénytelen vendégei nem nagyon vizsgálták magukat a tükörben, mielőtt ide hetértek. Lujza sem. Ápolatlauságában legalább tiz évvel öregebbnek tettszett. Elnyűtt blúza, cupfos szoknyája, fodrászért sikoltó haja, olcső cipője, a nemtörődömség jelét mutatták. Miután leadta megrendelését, a szomszéd asztalnál leülni készülő férfi szempárával találkozott. Kétségtelenül őt figyelte. Zavarában a kézitáskájában kotorászott. Lujza, hogy eltakarja zavarát, kivette táskájából (Stephen J. Wolf legújabb kalandos regényét, melynek egy igen érdekes része hamarosan elfeledtette vele ibámulóját. A Hauma c. könyvben a következő állt: “ — Ebbten a pillanatban hallottam, hogy a falióra egyet üt. Reggeli négy óra harminc percet mutat ilyenkor az óra. Érdekes ugyanis, hogy a tengerészek órája nem úgy jelzi az időt mint a szárazföldieké. Éjjel tizenkettőkor nyolcat üt, — kettőkor négyet, félháromkor ötöt, négy órakor megint nyolcat, öt órakor kettőt. A tengerész négyórás szolgálatra van beosztva. Tizenkettőtől négyig, például. Az óra, félóránként jelez. Félegykor egyet, egykor kettőt és igy tovább négyig, a- i hogy a szolgálatban állók öröme a nyolcas ütéssel éri el a j tetőpontját, azért, mert akkor leváltják őket.” Ez igen, ez beosztás, gondolta nem olyan, mint a szárazföldi kuliké, akik reggel rohannak a munkába este meg csigamódra vánszorognak haza, a kimerüléstől. Jelenlegi munkahelye második állomása volt életének. Az elsőt, harminckilenc éves korában cserélte fel) a mostanival, ahol sem a munkahely, sem az ügyfelek nem voltak jobbak, a környék sem, de a húsz százalékkal nagyobb fizetés mégis kecsegtette. A jelenlegi munkakör felelősségteljesebb volt sokkál. Nem1 egy esetben, sokszor naponta kellett a betegeskedő becsüst helyettesítenie. Nehéz feladatot jelentett pozíciója mivel szerette a szegényeket és legszivesehben egy nyitott páncélszekrényből, olvasatlanul ősz togatta volna a hiányzó tőkét, kinek mennyire volt szüksége. Sajnos, nem tehette. Rosszúl választotta meg munkakörét, az örökké keserves arcú ügyfelek látása annyira hatott rá, hogy maga is elsavanyodott kö - zöttük. Úgy érezte itt, nemcsak az ügyfelek, de ő is ki lett uzsorázva á negyedszázad alatt, ahol ráadásul a főnöke és a munkatársai sem voltak különbek, mint rideg, goromba, érzéketlen emberek. Pártában maradt. Talán ő is hibás volt ebben, mert nem eléggé tiltakozott sorsa ellen. Nem is igyekezett változtatni életén. Hozzátartozói lassan kihaltak. Már nem élt, jóformán senkije se, s azok mentek el leghamarabb, akiket legjobban szeretett. — Parancsoljon asszonyom! — nyájaskodott a pincér a szerény fogás mellé. i-— Köszönöm! — akarta viszonyozni az asszony, de szándéka, csak gondolat maradt. Torkán akadt a szó. Tekintete újra bekacsolódott a figyelő férfiébe. Nagyon zavart lett, mert az ő korában és kinézésével, nem talált indokot erre a flörtre. Okot nem szolgáltatott rá. Ez az emlber beteg! Okvetlenig fiatalabb, mint én. Vagy ferdült Ízléssel bir? Vagy valakire emlékeztetem? — tépelődött, nem oktalanul. Hátra fordult, jobbra, balra tekintett. Talán másnak szól az érdeklődés és csak félreértette. De nemi Kétségtelenül neki cimezte átható tekintetét. Elment az étvágya. Néhány falatot evett, majd hirtelen felállt és elhagyta a helyiséget. Amikor idő előtt visszatérve leült megszokott munkaasztalához, valami csendes boldogságféle öntötte el. Hosszú idő után először érezte újra, hogy nő. Mint aki biztos menedékbe került .felvillanyozódott. Egészen csinos, jóképű pasas! De mit akarhatott tőlem? Olyan esdeklő, segélytkérő tekintettel bámult, mint a szerelmes gimnazisták a primadonnát. (Egészen melege lett, még a gondolattól is. Elővette kézitáskáját és kiruzsozta a száját. Ránézett a faliórára, mely az egyik ügyfél ki nem váltott hagyatékaként mérte az időt. Ebben a pillanatban megnyílt az ajtó és belépett a “(pasas”. Vakmerő, szemtelen, pimasz! — szidta befelé, de ugyanakkor élete legnagyobb kalandját egy olyan mosollyal nyugtázta, melybe beleszépült. — Bocsánat! — hebegett a férfi. — Ne tessék haragudni! — Nem haragszom! — válaszolta túl gyorsan, félig kinyílt, szikkadt szájjal és még a fejét is megcsóválta bizonyitékul. — Ugyanis az a helyzet, hogy én ... — Tudom! — sóhajtotta az asszony átszellemültem — A déli órákban már itt voltam, de későn érkeztem. Nagyon sürgős útam van és azért mentem ön után, hogyha viszszatér, én legyek az első és ezt igazolja ez is, ha már esetleg mások az ajtóiban állnának. — i Én ugyanis váratlan haláleset | miatt, ezt a régi családi darabot, anyám kedvencét, el kell zálogosítsam. Kérem, amilyen magas összeg lehetséges ... Winnipeg, Man. 1976. junius 4. — Naigyon szépen kérem! — kísérletezett mégegyszer a férfi regénykedve. A rubin szív ifcrilliánsokkal körülvéve, súlyos, kézimunkával díszített láncán, a legszőrösebb szivü becsüs megáhapitá-7 sa szerint is ötször több kölcsönt folyósított volna, de Lujza, a megszorult emberek védangyala, most csak befelé sziszegte : — Nesze neked, te utolsó! Budapest, 19(27. — Á magyar nyeivkutalás új álján (Folytatás a 2. oldalról) SILUS IRTA: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Amikor felesége betegeskedni kezdett, áldozatot mutatott be a mindenre emlékező Minervának aki a nyavalyások hideglelését, főfájását, nyilalását is számontartja. Akkor az asszony valamivel jobbam, lett. Nem köhögött anynyira, járni is tudott, egy kicsit. De utána ágyinak esett. Perilla már egy éve feküdt. Silus rabszolga volt: kistermetű, szükhomloku, köpcös. Követ faragott a Janiculiumon. Bőrsipkát viselt; télen-nyáron, egyetlen zöld, pecsétes tunikát, öv nélkül. A Circus Flamifmius ikiörül lakott, egy óriás bénhiáz negyedik emeletén, ahol örökös a szutyök és gyerekzsivaj. Csupa rabszolga élt itt, ágrólszakadt kis .kézművesek, akik azzal (növelték sovány keresetüket, hogy néha madarakat lőttek s azokat eladogatták. Az ő szobájának ajtaja oly alacsony volt, hogy miikor beás kiment, még néki is le kellett görnyednie, uigy (kellett bebújtok mint holmi odúba. Ezen a rekikenő, nyári reggelem felébredt. Először is az aszszony ágyára pillantott. Perilla sárgán, mozdulatlanul nyúlt, el, félignyitott szemmel.-— Varjani — hecézgette Perillát, amint szokta — kis várjam. Az asszony kinyitotta szemét. Ezzel jelezte, hogy érti a szavát. Oly gyönge volt imár, hogy csak igy felelt. De nem volt egyetlen vasa megtöltötte friss vizzel, hogy mig ő távol van, a beteg olthassa lázas szomjúságát. Odatette melléje az ágyhoz, a földre. Arcíáról elhessegette a legyeket, kezét megsimogatta, mégegyiszer (rátekintett. Elindult a munkába. De annyira sietett, hogy amikor kilépett az ajtón, belevágta fejét a szemöldökfáiba. Feje zen gett, mint a márvány, melyre pöröllyel csapnak. Fölszisszent a fájdalomtól. Künn a kánikula sötétbarna melege párolgott, ragadós és bűzös, műit az enyv. Róma már felébredt. A műhelyekből kopáiJsolás hallatszott, teherszekereki zöröglek, gyümölcsárusok ordítottak. Egy szenátor gyalog hintója úszott a levegőben: li-i.i tógáját vállára capva heveit s nézegette hosszai gyűrűs ujjait. ÍMagas patríciusok (haladtak, délceg lovagok, lassan és büszkén. (Silus a hőségtől1 bódultain; loholt, izzadt. Közben tapogatta (Sajgó homlokát. A Janicilumon a proconsul kastélyát építették négerek, etruszkok. bythindiaiák. Mihelyt ideért, levetette tunikáját, bőrsipkáját, hegyes papirsüveget nyomot fejtebuibjára, a tűző nap ellen s meztelenül, kezébe a k alap ác csal-vé s öve i munkahelyére állt, a szqkőkutíhoz, melyen már hónapok óta dolgozott. (Szerette ezt a müvét. Valahányszor megpiiia/ntotta, mindennap újra (gyönyörködött hen ne. De csak imimel-ámmal kalapált-vésett, abba-abtoa hagyta. Vakította a márvány fehér csillogása. Meleg is volt nagyon. A mocsárláz pállott gőzei émelyítették. Lábait beleló'gatta a szökőkút medrébe, leült a kávájára, eltűnődött. — Mit lógatod a kobakod? — bairsant fel mögötte egy kemény hang. — Lustálkodsz? No majd felpezsdítelek. Szijjostor csattant. Az ostorcsapás alighogy megcsiklandoz ta tapodkláját. Csak épp viszketett kicsit a helye. [Hátrafordult. A felügyelő állt előtte, sötét ércszakállával. Eléje rogyott, kegyeimet esdekelve. (A felügyelő n-em volt rossz eanlber, csak szigorú. Ellnevette magát. — Mi az a homlokodon, hékás? — kérdezte tőle. — Púp nő rajta? Kivel verekedtél, te pisze? A felügyelő meglbocsátóan továbbment. A rábszoigák röhögtek. Silus felé hunyorogtak a napfény ben. Látták, hogy a homlokán egy galambtojásnyi duzzanat van. Azt mutogatták egymásnak. Silus lehajtotta fejét. Főiképp azt szégyelte hogy pisze. A rómaiak a kisorru embereket higvelejüeknek, szellemteleneknek tartották. Társai egész délelőtt hosszan rótták Silust, tóöitgatva a felügyelő tréfáját. Általában nem kedvelték őt. Ők csak terheket vittek, kifejtették a bányáiból azokat a márvány töhihöket, me lyeket Silus remekbe faragott. Tudták, hogy különb .náluik. Ennél, fogva gyűlölték. Most a tömeg gyáva, homályos ösztönével kiszimatolták azt is, hogy belül bizonyára valami nagy-nagy (bánata is liehet, hogy titokban szenved s összefogtak ellene. Munkaszünet alatt Lőréje telepedtek a szökőkút kávájára. Situs benn a szökőfcutiban babrált a köveivel. Ők; ettek, lencsét, hagymát, répát, olcsó halakat. Egy .néger a fejére köpködte a halszálkáit. Erre a többiek vérszemet kaptak és (gránátalmamagpkkal, dinnyehéjak kai vették célba. Hahota, diadalordltás harsant fel, mikor végre eltalálták a homlokát. Napszállat után letette papírsüvegét, felöltötte bőrsipkáját tunikáját. Hazaballagott a Janicuhumról a Citrcús Flamm iuius felé. Kétszáz rozoga falépcsőn kellett feltmázMia a - negyedik emelet're. Kinyitotta szobája ajtaját. — Varjúm — mondotta az I ágy felé — itt vagyok már, kis ; varjaim. Az asszony hallgatott. Silus meggyujtotta a lámpát. Perilla arfeába világított. Az úgy feiktüdt ott, amint hagyta. Csak az álla esett le. Kiégett, fekete szeme fénytelenül tekintett a foró éjszakába. Borostyánslárga haja még; nedves volt a halálverejtéktől. PeriHa megsemmisült. 'Olyan élettelen volt, mint a csempe agyagkorsó az ágya mellett, a földön. Silus a lámpát az asztalra helyezte. Elgondolkozott. Tiz éve éltek együtt. „Tizenhárom esztendős1 korában lett a felesége. Mindig; engedelmes asszony volt, mindig dolgos asszony volt, mindig kedves, hűséges asszony volt. Gyermeket nem szült neki, de szerette őt. Most ő is elhagyta. Szilaj fájdalom facsarta el szivét. Sajnálta magát is, de az asszonyt is. Tudta, hogy lelke az alvilágban tovább él majd, de azt is tudta, hogy. ez a tengó-leng.ő éleit az elyisiumi mezőkön vajmi homályos, színtelen és komor s annál még egy elcsigázott, beteg' rabszolga nő élete is többet ér. Tenyerével eltakarta arcát. Majd két kezét az égnek emelte, kelet felé fordult és jobbra nézett. Imádkozott. — Perilla — mondotta hangosan, a szertartás szerint — PeriHa — és szájával egészen közel hajolt a szájához, hogy felfogja régen-elEziállt, haló lehelletét, — ave, Perriia, ave. A halott ujjúról lehúzta a vas gyűrűt. Vizet öntött az agyagkorsóiból egy tálba, azzal megmosdatta. Akkor kotorászni kezdett zsebeiben. Valami rézpéuzt keresett, hogy a halott nyelve alá tegye s megfizesse az alvilági révésznek a fuvardíjat, aki majd átszállítja a Styxen. Silus a csempe agyagkorsót sem. Bambán, fásultan az utcára ment. Ott bénfergett sokáig, hogy valakitől kölcsön kérjen egy Ids pénzt, mert olajat i§ akart venni, illatszereket, hogy megkenje. Ismerőse azonban nem a~ kadt. Részegek gajdosak dév. j nótákat, magasra emelve a borostömlőt. Barátjai nem voltak. Nem tudott Mihez fordulni. Később jutott eszébe iMlanilus, az öreg; varga. Az sem igen sze rette őt, de még (ismerte az édes apját, s nem messze lakott tőle. Futásnak eredt, hogy minél előbb odaérjem és viszat'érlíiesj sen halottjához. Csillagtalan éjszaka volt, fülledt és felleges. Amint egy közbe ért, egy pálmafa mögül éktelen kutyaugatást hallott. Egy kis fekete kutya ugatott, vicsorítva szikrázó fogait. — Menj innen — szólt rá, mint egy emberre. De a kutya nem tágított. Bőszükéin kaff ógot, hömgött, mint egy haragos szőitesomóz Utána iramodott, eléje került, el-elinaradozott. Amikor Silus egy uteasamk! nál, már közel a varga házához, befordult, a kutya, némán és gyorsan, mint a szél, utolérte. Hátulról ráugrott, beleharapott lábikrájába. Silus megállt. Lábikrájához kapott. Érezte, hogy nedves. Vérzett. Eddig még sohasem harapta meg kutya. Leült egy .kőre, hogy szemügyire vegye sebét. Az olyan volt, mint a villám: cik-cakkos és égő. ,Semmiféle korbácsütés, nyütseb nem fáj annyira, mintha eleven mar meg elevent. Úgy tüzelt, mint a parázs. Vére lassan, bömbölyü, sötét csöppek'ben hultdogált a porba. — Jaj, — sóhajtott, — megvertek engem az istenek és meg vertek az embereik is. Elhagyott mindenki. Egész életemben gúnyoltak, semmibe vettek, leköptek. De miért támadt Tám ez az oktalan állat? Miért harapott meg éppen engem és éppen ma éjjel? Ezt nem értem. Rázta megalázott fejét, nyomogatta sebét, mely egyre jobban lüktetett. Mindezt 'inár nein bírta el. Keservesen sírni kezdett. — Mutassa!! — szólt olyan nyers hangon a gyászoló férfire, hogy főnöke is tanulhatott volna tőle. Lujza megijedt önmagától. Elfehéredett dühében, csalódásában. Az ördög vigye ezt a telefont (Folytatás a 2. oldalról) gyök az énjének a másik fele? Hátha én meg tudom tartani? Hiszen azok a kedves komisz férfiak olyan szépen, meggyőzően tudnak hazudni, ha el akamak érni valamit! Most azután képzeljenek el hozzá egy gyönyörű, a szenvedély 'minden skáláját kifejezni tudó, muzsikás hangot! Hát hol van az a lány, aki meg nem'szédül? Nos, nékem ugyan senki se 'mondja, hogy van! .. . A kerti találkozás utáni napon, Éva telefonja megszólalt, úgy dél tájban. “Kezét csókolom kis Éva! Hát lássa, mégis megtudtam a telefonszámát!” Természete en a gróf volt. Évának a torkában dobogott a szive és hangja elárulta az izgalmát, amint 'megszólalt. “Ki beszél ott kérem.” “Azt hiszem most már nem kell bemutatkoznom. Tudja ma ga nagyon jól, hogy ki beszél láttam tegnap az arcán, hogy val került a szövegbe, igy keletkeztek a J végződésű neveinkhez a H végződések. Példa reá Somlyó-toseih, Szilágy-cseh esete, továbbá Biharban Cséhtelek neve, amiből aztán téves meghatározások 'keletkeztek. iSzilágy-cseh-nél a vármegyei mo- ! mográfia írója a cseh végződés | miatt “cseh településre atal—.” ' Holott a város nevét várától kapta és az 1319-ben: CHEIEVÁ RA néven szerepelt. A név teljesen ^egyező a nógrádmegyei: CSŐVÁR nevű falu nevével, ami ma is fennál ilyen néven. A bihari Cséhtelek nevét és a többi —h— végződésüekét maga a nép sohsem ejti ki, hanem a név végén a szót megjnyujtva ejti ki, de a H-t sohsem használja. Ami a honfoglalókat illeti; seregeik nemcsak a harcosok tömegét jelentették, hanem azoknak minden egyes családtagját, öregjét, fiatalját. Teljesen kiteltéidemlő az a megállapítás, hogy Árpád vezér a honfoglalás egész müvét a legapróbb részletekig pontosan, dolgozta ki és az simán, zavarok nélkül folyt le. Azonban iaz bizonyos, hogy a Kárpátokon túlról induló honfoglalók a már szervezés alatt álió nagy nópmoag|ósitás idején pontos felderítést végeztek. A magyar nyelvű testvérekkel állandóan érintkezésiben voltak. A magukat akko,r már székelyeknek nevezett ősmagyarok szervezett haddal várták őket és együtt vitték végihez nemzetük egyesisének nagy müvét. (Folytatjuk) KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ...................... $ 2.00 «gostón Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baróth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10,0.) A magyar r.épek őstörténete, I. kötet: $10.00 A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 ” A magyar népek őstörténet, Ili. köt. $10.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság .... ..........................$11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Calgóczy János: A Sumir kérdés ...................... $ 8.20 Cunclei Károly: Hungarian Cookery................................. (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: idegen partok között (elbeszélések) ........................................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ........................$ 2.00 ” Hol van a nyár?.......................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig...................... (elbeszélés) ............................................... $ 3.00 Paula. Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény)...........$ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyult a fény (regény............$ 4.00 Somogyi: Szúrnirok és magyarok...................$ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Aoostoi és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E : Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre: Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 (versek) (Verbász és London) .............. $3.00 Szirmai Endre: Kázmér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly életrajza, 317 oldal. 85 ábra) . . $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitől (Novellák) St. Gallen ....................... $ 8.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5 50 ” ” A nő a pokolban is úr ” $ 5.59 ” " ö ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 50 cent szállítás és cso-ragolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 25 cent “bank exchangs”-t kell számítani. I. M, IJ. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. azonnal felismerte a hangomat. Ugye milyen csodálatosan jól működött a televízión. Éreztem láttam, hogy egy gyönyörű, sugár barna lány kacag olyan megvesztegető, tzivme.tgnő hangon.” Éva elnevette magát. “Tudja gróf, maga a hírénél is nagyobb hízelgő.” “'Igazán? Mondja rossz a hírem.” “Rettenetesen.” “És maga fél tőlem?” ‘‘mát félek!” “(Nem íbiszem, nem látszott félénknek; határozottan inem. De tudja, miikor meghallottam a kacagását tegnap a kertből, azt hittem, hogy örömömben felugróm és kiszaladok. Biztos voltam, hogy csak maga llehet, de nem tudtam megérteni, hogy került hozzájuk egy magyar leány nevelőnőnek. Lady a. aztán elmondta.” “Kérdezte ? ” “Nem, csak üigyesten irátereltem a beszélgetést, a gyerekekről kérdezősködve.” “A diplomata fogásait ilyen csekély dolgokra vesztegeti?” “Ha maga tudná kislány, hogy mennyit kísértett a hanja, a kacagása még' álmomban is, akkor megértené, hogy mit jelentett nekem, miikor hallottam felcsendülni megint a valóságban.” “(Szent Isten! Mondja' kedves gróf, csakugyan olyan naivnak látszom, hogy beveszek egy ilyen első éves jogász históriát? Ne fáradjon!” “Nézze Éva, azért sem fogok magával veszekedni, majd szem től-iszemlben, akkor majd megmutatom, 'hogy fogom edlhallgattatni. Mondja gyorsan, mikor láthatom.” “Sajnálom, nem lehet, nincs szabad időm. Bocsásson meg, hívnak, mennem kell.” És Éva gyorsan letette a kagylót. Többször felhívta még a gróf, de a leány mindig kitért. Ez persze annál jobban izgatta a könnyű sikerekhez szokott, elkényeztetett világfit. Pedig Éva nem raffineriíából cjsinálta, hogy értelme lenne a dolognak. . Egy kimenő napján nem vette észre, egy autó követi. Egyszer csak elsuhant mellette és néhány lépéssel előtte megállt és Éva szemben találta magát a kocsiból kilépő gróffal, így 'szemtől-szembea nem tudott volna olyan köhnye-n kitérni a meghívás elől és végre is elment vele egy rövid autóútra; a gróf nem is erőszakolta — óvatos velem volt találkája. Las sam aztán mindig több időt töltöttek együtt. Én nem beszéltem le őt. Féltettem, hogy csalódni fog, de sorsát senki sem kerülheti el szerintöm és sokszor (megéri egy rövid boldogság' azokat a könnyeket, amiket később elsírunk, ha csaló•d'unk. De egy véletlen — az indiseret telefon —>— hirtelen véget vetett a dolognak, mielőtt kis ; barátnőm komoly veszedelembe került volna. Bruxellesben akkoriban szerelték úgy át a telefonrendszert a nagy házakban, hogy némely helyen minden szobába volt készülék, ahonnan közvetltenül lehetett hívni és beszélni, csak fel kellett mein! a kagylót, ahogy itt is van. Ez feleslegessé tette a központot a házban, de az volt a hátránya, hogy mindenki hallhatta, ha az emiber beszélt valakivel, csak fel kellett venni a kagylót egy másik szobában. Éváéknál is ez a rendszer volt. A ház úrnőjének a ihuga érkezett látogatóba Angliából aki minden éviben töltött né|hány hetet 'Bruxeleslben. Feltűnő szép szőke leány volt és mindig nagy udvara volt a bruxellesi társaságokban. Épen kimenő napja volt Évának és a gróffal volt találkája délután'. Mielőtt elment volna, telefonálni akart, felveszi a kagylót és egy beszélgetést hall. Megismeri a leányvendég' és a 'gróf hangját; önkénytelennül hallgatja. A leánykapacitálja a grófot, hogy kísérje el délután valahová, de az azt mondja, hogy nem teheti, mert nagyon fontos dolga van. A lány tréfásan azt kérdezi, hogy j nem-e Évával van a találkája, , mert azt hallotta valakitől, ; hogy erősen flörtöl a kis nevej lön övei; reméli, hogy csak nem komoly vetélytársa neki ez a kis magyar lány? A gróf erősen tiltakozik, hogy gondolkozna egy kis nevelőnővel hiszen tud ja, hogy őt szereti. Viszont tart ja olyan okosnak, hogy nem veszi rossz néven, ha nem szalaszt el egy flörtre kínálkozó 1 alkalmat. Évát szivén ütötte ez a léha társalgás. Nagyon büszke lélek volt, letette a kagylót, nem szólt a grófnak semmit, csak nem ment el a találkára, hanem hozzám jött el és nyugodtan, de színtelen hangon beszélte el a I dolgot. Láttam, hogy 'nagyon szenved; kértem, hő gy sírjon 1 legalább, akkor megkönnyebbül. Csak keserűen mosolygott. Elmentünk színházba én velem maradt éjjel egy óráig. Másnap az öreg inas mondta neki, hogy a gróf néhányszor kereste telefonion. Délelőtt megint felhívta, kérdezte, hogy miért ültette fel. Nevetve azt ■ mondta neki, hogy egészen elfeledkezett, hogy vele volt találkája. Szemrehiányások özönét , azzal állította meg hogy ..gúny o- I san mondta: “Nézze kedves gróf, egy kis i nevelőmővel nem foglalkozhat 1 komolyan egy gróf. Eddig flört volt, elég volt, kellemes veit, köszönöm. Most már legyen j szives és kíméljen meg a to- I vábbi figyelmességeitől.” Soha többet mám 'beszélt vele s nem beszélt róla, csak egy! szer, amikor néhány hónappal í később az attacliéet Kairóba ! helyezték és elutazása előtt ! még egyszer együtt töltettük a ! 'biúcsuestét. Akkor azt mondta: I “irmusikám, te uigyis tudod, hogy nagyon szerelmes voltam és kegyetlenül szenvedtem, de most már elmúlt. A telefon ad: ta, a telefon elvette,” tette hoz- I zá nevetve. És a nevetésében most 'már nem volt semmi ke- I seirüség.
