Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-28 / 22. szám
Winnipeg. Man. 1976. május 28. Film kritika és kommentár M. Felsírom cikkéhez Irta: Szüts Gábor, Stockholm. (Folytatás!) A “Hószakadás” című film megítélése már nehezebb. Ez a film is gyönyörű kivitelű, színes szélesvásznú film. Az a rendező, aki Sára Sándort kapja meg filmfotogirafusnak, a világ egyik legjobb “festőművészét” kapta meg munkatársnak. Painorámikus képei az erdélyi havasokban bátran, felveszik a versenyt a bites Sasfészek c. fim svájci alpok! tájaival, Richard Burton-nel a fő. szerepben. Talán messzebb, meigyek. Sajnos, sosem jártam Erdélyben, de az, amit ez a film a képeivel elmond, talán nem is valós, Megfoghatatlan szépségű tájaik és: felvételek éjjel, nappal, hajnaliban, vagy esteledő - ben tökéletesen feledtetik azt, hogy moziban vagyunk s a képek meséje élményben majdho'gy nem felülmúlja a nagy zeneszerzők zenéjének elmélyült hallgatásakor átélhető élvezetet. Az ember oly kicsinnyé válik az égigtornyosuló (havasok között, hogy porszemnek sem eléig nagy a mozi zsöLlyéjében. DALOLJUNK... A filmnek — mint az magyar i filmeknél gyakran előfordul — van mondanivalója is. iS ezt nagy érzékenységgel finoman s (hántás nélkül mondja el. Itt azonban jóval nehezebb dolga van1 a rendezőnek és a művészeknek, mert 1945-ben járunk, a háború végén, s egy katonát klsérünnk, aki dezertált a magyar hadseregből. Világnézetről hallunk félig tréfás filozofálást egy magyar tiszttől, filozofálást másról. A németek kivégeznék e:gy magyar ezredest a szöikés miatt, s az eltökélten jobboldali néző találhatna kifogásokat . Node ... Kólsa Ferenc a rendező, jóizlésü s bizonyára jó magyar ember. Nem degusztáló és nem öklendeztető az a csekélynek számítható és bizonyára jogois bíráló meglátás, ahogyan a rendező látja a dolgokat és bizony távol áll attól a cinikusan gyermeteg gúnytól, amelyet a keletről odatukmált filmekben már amúgyis megszoktunk, — — még abban az időiben — amikor moziba kellett (muszáj volt) járni. Ahogyan ez a film mutatja a 44-45-ös évek magyar tisztjét, a tiszt svádáját, abban nem sok kivetnivaló van, mert a tiszt nem válik antipatikussá, sem hazaárulóvá, sem szlláiwá; semmiké sem válik, magyar marad azon a saikantyú-penigető módon, aminek bemutatásából nem hiányzik még sem a megbecsülés (itt talán kivételesen1 megengedett) bizonyos foka. Nem annyira a tiszt ervádájárói van szó, hanem, inkább a telhetetleinségéről a német, rögtöniitélő maigasrangu tisztekkel szentben, a tehetetlenségről az akikor még .maglévő nyugati gőzhengeirrel szemben. Olyan filmet, melyben magyar tisztek 48 ujtán ennyi viszonylagos tisztességgel, oly kevés ellenséges érzülettel vannak ábrázolva még nem láttam. Végső fokon ezt a filmet is szépnek, sőt jónak — ha nem egyenesen kiválón alle — kell mondani. Kosa filmjét még a ma nyugaton élő magyar tisztek is megnézhetik. Kiderül belőle nyugodt elemzés után, hogy e filmben nem szórunk felesleges piszkot, vagy mások által diktált szemetet magunkra. Kiderül, hogy a rendezőnek sikerült a piszok felesleges nemrákenése, — sikerült, hogy a szökevényből ne csináljon extrém ibaloldali figurát, vagy valami munkásmozgalmi alakot. Szinte hihetetlen, hogy mennyire megmaradt a szökevény az egyszerű erdei munkás fiának, a tiszt tisztnek, s hogy a szereplők emberek maradnak s nem Välßäfe a nagy es®m<5k és izmusok vagy egy Rendszer előzetes képviselőivé, hősi, vagy elbukó eszmék jelképes hordozóivá. Elsősorban film ez, gondolkozásra is késztető, is, ,mégcsak azt sem lehet jó lelkiismerettel állítani, hogy a film szándéka propaganda lenne. Ennek a filmnek tehát ez a mondanivalója. Az, hogy nem csináltak hőst a neon hősiből, hogy nem tépték le a tiszti csillagokat, hogy a (nyilván adott körülmények között) kiváló kéziratból — az is a rendező Kosáé — és Csőri Sándoré — filmet csináltak és nem propagandát, ez bizony igen nagy érdem. Ezt a filmet otthon mindenki megnézhette, anélkül, hogy . keserűvé vált volna a szájize, s ha a stockholmi filmhéten nem olyan gyors egymásutánban mutatták volna be ezen filmeket, bővebben emlékezetemben maradt volna több emlitésre-miéitó részlet is. (Merem ajánlani ezt a filmet mindönkiinek. Jó meséjü s talán ezt, hogy jó meséjü, kár volt mondani, ímeirt több ez, mint mese, s lényegesebb. A film kéz dete fantasztikusan szuggesztiv, olyan tömegjel-enettel kezdődik, melyet kevés rendező tud így megcsinálni. Ez a nagy katonai terepfulóverseny szinte a halálban végződik, s megméz~ filmet még ötször, csak azért a néhány perces öldöklő akadályversenyért. Kása Ferencihez hasonló nagy filmitró és filmrendező csak minden huszonöt évben egyszer születhet, s a magyar film a Parnasszus felett tündökölne, ha az ilyen rendezőknek Cedi B. Mille, vagy George Cukor pénzbeli keretei állnának a rendelkezésükre, — egy kis, leg alább 'burgenlandi szabadságkaréjjal. Bár . .. hogy; megmond jani, amit hiszek, Kosa ezt a fűmet Burgenlandban is ugyanígy alkotta volna meg. Az “Álmodó ifjúságot”, s az “Autó”-t is meg, kell nézni. Sok nyugati filmet “kenteibe” vernek. A “Végül” c. film kommunistákról szóló, emberséges arcú kommunista film, s nem szabad ezt sem kihagyni, mert any nyílra, de annyira magyar, amennyire csak) Rákosszentimihályon, vagy Saskaimon lehet volt kommunista vezetőnek, félreál'litottnak, immár megöregedett prolinak lenni. A film szépsége, többek között az, hogy az embereik azt játsszák, amik, hogy a lakások még minidig bútorral vannak megtömve, hogy a kommunisták is megöregszenek, hogy ők is látják, hogy a cél még mindig csak cél maradt, hogy ezúttal, avagy már, nem ígérnek jobb lakást a jövő században, s hogy — és végre ez egyszer — ebben a filmben a kommunisták is éreznek, ők is emberek, ők is gyengék, ők se látják tisztán ,hogy hova lyukadnak és lyukadtak ki, hogy a nyugdíjas kommunista ugyan úgy sakkozik, mint mi, a legalább kételkedők, mármint a sakktáblánál, öregen és ... tegyük hozzá rezigmáltan, alaposan rezignáltam. Azaz, nem a Pravdát olvassa és nem agitál a nyugdíjasok között. Oltárain s polgárain, .nagyon is polgárain fáradt. * * * Száz szónak is egy a vége: a magyar filmek egy bizonyos sza badságszerü jelenséget tükröznek, valamiféle önállóságot, s részben visszaköltözött beléjük népünk meleg lelkének egy része. Sajnos — vagy inkább hála Isten — azt a materializmust mely népünket ma megszállta, s mely gondolkodásában a betegség hirtelenjött szimptómált mutatja, nem mutatják. De . . . mely nép .nem mutatná betegség s&iinptómáit 1975-ben a Kár pátanedence közepén, a nagy népeksatujának ben1? keskeny résé-HELYREIGAZÍTÁS lAi Kamuim ívmgyar Újság április 30.-i számának 4. oldalán jelent meig a Széchenyi Társaság 1976-o s. közgyűlésé neki beszámolója. — Az utolsó .bekezdésben névelirás történt. Nem Koncz Antal tartott ismertetést a közgyűlés után, hanem KOVÁCS Antal akitől ezúton körűink elnézést. — F. E. — Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakor.ó ügyvéd, közjegyző, új elme: 203-504 Main St., Winnipag. Man. R3C 1A7 Telefon: 947-1513. TÖRÖKBÁRSONY SÜVEGEM... Kurucdal 1709-ből. Törökbársony süvegem, Most élem gyöngyéletem, Balogh Ádám a nevem, Ha vitéz vagy, gyér velem! Fakó lovam, a Murza, Lajta vizét meg ússza, Bécs-alját, ha nyargalja: császár azt megsiratja. Császárt, hogy ha kint kapom: Hacsérossit lecsapom, Magát is megugratom, Béfcs 'k&rábd futtatom. < i Zsendeiyes h.i, eszterhás ... Ég a város, ég a ház, Mert a kuruc ott tanyáz. Vitéz! Hol a tarisznyád? Vedd elő a pogácsát: Zsendely pattog, hűl a nád ... Süthetünk ma szalonnát! Sándor Ferkó, sógorom, Adsza ide jó borom! Harc után, ha szomjazom: Az áldomást megiszom. k Uí#MftnYö IRTA: BÓNYI ADORJÁN Mária házassági évfordulóra naipta a lámpaernyőt az urától, űzenkeítedik házassági évforuióira. Eddig nyugodt életük olt, a gyerekszobában két talpaesett kisfiú, nem volt itt sémái baj. De ekkor kapta Mária a lámlaernyőt az urától. Arra a régi finom Dorceliánestü áilólámipára kapta, amely izénkét évem át becsülettel hinette a fényt Mária varró- és "gyben íróasztalára. Az aszta! égj volt, Mária anyját és naigyunyjját is szolgálta. A lámpa is >tt fényeskedett valamikor laigyimamáék házában. Akkor még petróleumlámpa volt, de doki során a modern fejlődés filom villanylámipává avatta. Az isztal, a lámpa és még néhány izép régi .bútor ki-érte el mindíssze a családi vagyoniból .Marát tizenkét évvel ezelőtt ebbe i házasságba. A modern városi élet határolottan romboló hatással volt a ámpára. A gyöngéd kézifestés rorcellán. testén mintha megkopott volna. Az ernyőjét valamikor a nagyanyja a legelőkeőbb bécsi boltban csináltatta. \ gyöngéd és nemes vonalú ernyő gyöngysizin selyme a tizenkét év alatt megfakult és loszladozni kezdett mindenfelé. Yidéken más volt a por és; más mit a füst, ott generáción át könnyedén és karcsún állta az idők viszontagságait. A városi élet sz.é tin a re ang olt a és félig már megette. De imiég Így is hűen őrizte egy régi, nagyizlés!ü és: nemes korsti’.usát és Mária, valahányzo.r ránézett, megtelt jóleső melegséggel. IMost aztán, a házassági évforduló napján, a férje meglepetésül kicserélte a lámpaernyőt. Amikor Mária hazajött, férje, János ott állt mosolyogva, hátratett kézzel Mária asztala előtt. Kemény, szögletes feje, széles válla, robosztus • alakja szinte teljesen eltakarta az asztalt. — No, mit vett a te jó urad évfordulóra az ő kis Máriájának? — mondta János1, arca sugárzott a büszkeségtől és hirtelen ellepett az asztaltól. A lámpa, fölötte az uj ernyővel, teljes: pompájában feltárult. Mária állt egyhelyben, rábámult /^lámpára, arca fa'lfehér lett. Az ernyő, az uj ernyő borzalmas volt. — Aránytalanul nagy, gőgös és puffadt. Hasonlított egy felfuvalkodott békára, mely erőszakosan és vigyorogva telepedett a finom porcellán trónra. Rózsaszínű volt, sőt inkább lila. Talán az erőlködéstől, hogy minél fennhéjázóbb legyen. Az | ábrázata tele volt szórva vörös rózsákkal éa zöld levelekkel, de ezek a csinos virágok inkább úgy hatottak, mint szépiák, forradások, sebek egy kevély, véribő arcon. Lent, a szélén, köröskörül kis angyalkák voltak odafe stive, kergették egymást, röpködtek, de ez a gyermeteg játék ezen a zavaros: mezőn inkább komikus volt. Mária nem tudott mozdulni, nem tudott szólani. — Talán nem szép? — kérdezte János megbiöikkenve. Mária szeme megrebbent. Szeretett volna felsikioltani, kia hálni hangosan, őszinte beszéddel: nem, nem szép, sőt szörnyűséges, mindig tudtam, hogy nincs ízlésed, de, hogy ennyire minies:! — De ha ezt most itt megmondja, akkor elkezdődik valami, olyan valami, ami eddig rejtve volt, lappangott az életűikben, szinte megfoghatatlanul ,és 'kifejezéstelenül, igen, akkor ez elkezdődik és Isten tudja, hová vezet. Erőt vett magán,. Odajött. Érezte, 'hogy sápadt, ám azért I mosolygott. — De igen — mondta halkan. j Nagyon, szép. Igazán szép. És milyen kedves meglepetés. Köszönöm. János átkarolta, .büszkén nézett a lámpára. Mária érezte magán erős karját, válla mellett János becsületes, széles mellkasát, ér ezte egész tiszteségesi és derék férfimivoltát abban az elégedett kis torokköszörülésében, amellyel János nyilván a maga meghatottságát igyekezett elűzni. Mária udvariasan közelebb hajolt az ernyőhöz, a rózsák igy közelebbről még rikítóbbak voltak, az angyalkák kövérek és ügyetlenek, az egész ernyő még szörnyűségesebb. — Ugye szép? — Jánosi is közelebb hajolt, gyönyörködve. — Nagyon. És ... mondd, a régivel mi történt? — Azt megkapta a mester, aki ezt csinálta. A drótvázat beszámította ennek az árába. A huzatot persize még itt letépdeste róla. — Hasznavehetetlen, ócska volt. Úgy. Persze. Hasznavehetetlen, óc^ka. Este Mária sízembeült a lámpával, egyedül és nézte. Ha fény esett az ernyőn át, ez csak fokozta az ernyő hangosságát ési íormátlanságát. Mária azonban most nem a lámpát látta. Hanem a házaséletüket. Ez volt az első hangos,, megfogható, látható jei mindennek, ez az új ernyő. Most itt van, többé nem lehet letagadni, számolni kell1 vele. Tizenkét évvel ezelőtt ő már nagyon szegény volt. Valaki olyasféle volt, akit koldus gentry kisasszonynak szokás nevezni. A családi vagyon ép utolsókat roskiadt. iMár túl a férjbezmenés első reményein, már huszonnégy éves. A társaság, amelyben felnőtt, valahogyan szétszó ródott, szétporlott. Földrengésiék rázták a világot ési a környezet, amely övé volt és családjáé, nem volt már elég erős, nein tudott ellenállni, vagy talánn sose számított az élet ilyen komoly és erős fells,eriketésére és, szembenállására. Miméi érezhetőbb lett a szegényedésük és a pusztulásuk, annál magányo■-.aanan (maradtak. Ekkor Mária megismerkedett valahol egy ibelasületes, erőteljes, fiatal pesti ügyvéddel, aki más világból jött, vidéki kisváros ismeretlenségéből, bölcsője egy tanyaházban ringott, bekötött fejű aiszszonyok Iközt nőtt fel, ciyan családban, ahol nem a kutyabőr a nagy szolba falán, hanem a kérges, kemény mulnkástenyér maga volt a nemesi címer és ez a messziről jött ember sz'ivóísan és erősen iberágta magát a nagyváros kőpalotáinak a sziklái1 közé: úri ügyvéd lett Pesten. Mária megszerette, erősen és őszintén. János alázatosan, imádattal. Szerelmi házasság volt. Okosi házasság volt. És eltelt tizenkét év. Ezalatt a tizeinkét év alatt sok minden olyan apróság bukkant fel, ami arra figyelmeztette Máriát, hogy az ő otthonukban két különböző ember, két különböző generáció él együtt kettőjükben, akik néha meghökkenve, csodálkozva és, értel'metle n ül néztek egymásra. János elképesztő ötleteket vetett fel olykor a két gyermek nevelésével kapcsolatiban,. Színházban sose azon mulatott, amin Mária. Egy hangverseny kedvetlenné esi fáradttá tette. Ha vendégük volt és sokáig maradt és Jánosi elálmosiodott, fesztelenül és han gosan kezdett ásít ózni. És nem is lőhetne mindent felsorolni. De Mária szemet hunyt, szót sem szólt, megértette és ’szerette az urát. — Okosak és fölényesnek kel lennem — gondolta :zivszorongva, elszántan, masameg nyugtatón. — Hiszen én vagyok az idősebb. Ezt persze nem az életkorukra értette. A tanyaházra .értette, áhol János élete kezdődött és az elpusztult udvarházra, ahol az ő családijának élete végződött. De most ez a lámpa ... A- mely rikítón és rikítón, többé le nem’ tagadhatóan hirdet itt, most már mindhalálig, valami különbözőséget. Nagyon nehéz, lenne Jánosnak megmagyarázni ezt a fájdalmat, hogy kevés régi emléke, a régi világgal való kevés megmaradt kapcsolata közül mért kellett eltűnnie és. megsemmisülnie a másik ernyőnek, a finom és nemes színfoltnak, hoigy helyet adjon ennek az újnak, a mely merőben, más, hangos és bántó, olyan, mint egy nyugtalan? kiforratlan egyéniség, mely betolakodott élete leg hiüsebb titkai közé. Mindezt nem mondhatja meg Jánosnak. Mert János ezt jóságból vette szeretetből, hüségbl, lelkesedéslből. És János nem telhet róla . • • IMásinaip egy régi barátnője látogatta meg. Azok közül való ; volt, akik még “fennmaradtak” I a maguk régi helyén, élték a réj gi világukat és olykor kissé lelj kifundálásból, visszafordultak I az, olyan lemaradtakhoz, elkallódtafchoz, mint amilyen volt az ő szemüKLca Mária. Ez a jó'sizagu, kényes, ’ elegáns, gőgöisi kis barátnő szinte első pillantásra észrevette a lámpát. — Teremtőm1! Mária, mi ez? Hol szedted ezt a holmit, Hisízen neked még .szép holmijaid vannak itt, régi bútoraid. iMi ez a merénylet a régi holmijaid ellen? És a régi ízlésed ellen! i Csáki nem akarod azt mondani, hogy ez tetszik neked? Vagy talán már ide jutottál? Mária piros arcpal, szórakozottan, habozva mondott valamit. Valami, mentséget. Ajándék ... nem lehetett visszautasíitani ... el kellett fogadui .. . A barátnője megértőén ési kis ■síé szánakozva bólintgatott. Mária lesütötte a szemét. Jövő héten másik barátnője jött látogatóba. Ez is. a régiek közül. Ez is éiszrevette a lámpaernyőt. Ez közelről megnézte. És nem mosolygott. Csák ránézett Máriára éa mintha felső - hajtott volna: — Szegény kis Máriám. iMária ekkor már kezdett egiészen tisztán látni ebben a lám paernyő ügyben. Világosan év rezte, hogy a lámpáéi**::') úgy, amint van, itt a nagyanyja íróasztalán: élő megalázóttiság. IMi lenne, ha egyszer felbontaná az. asztalon a kávéfőzőgépet? A borszesztől az ernyő könnyen lángialobbanna ési elpusztulna .. . Vagy takarítás köziben egy ügyetlen mozdulat, a. lámpa lezuhan, az ernyő a zuhanásban szétszakad, vége, ki kell dobni. De eszébe jutott János .büszke arca, amikor azon a napon félreállt e lámpaernyő, e nagyszabám ajándék elől, hogy ő láthassa. Mária szégyelte magát. Az ernyőt a lámpának viselnie kell. ési néki is viselnie kell, mint egy szimbólumot, mint kicsiny árát annak, hogy él, szerény boldogságban egyébként és békési csöndben. Egy napom megérkeztek a férje rokonai. Nem egyenesén őhozzájuk, hanem feljöttek Pestre, végérvényesen, valami hosszú, évtizedes pör jutalmaként, amelyet egy Pestre szakadt és1 itt meggazdagodott atyafijuk lörökségéért folytattak, ■szívósan, utolsó fillérjüket is kockáztatva, olyan makacsul, ahogyan tűző napban rendületnül ellátták azelőtt a szántást, vagy az aratást. Az örökség a nyakulkjba zuhant végül és. ez pesti béliházzal, pesti üMettel, pesti élettel és pesti kényelemmel járt együtt, amelybe a rokonság mohó- jókedvvel és: kivácsisággul betelepedett, .csupán egy árva őrszemet hagyva otthon a régi talapon. A rokonok rendre eljöttek i Máriáélkihoz látogatóba. Először Mari'Skáék. Elfogódottan. Pesti lakás, Pesti ügyvédék lakása, az előkelő Mária lakása ... Aztán belemelegedtek. Körülnéztek. Már haiiigiosakat nevettek és sókat beszéltek. Végül észrevették az állfólámpát. A nagy ernyőt. — Ó, — mondta Mariska elbüvölten, — de szép! — Mi lenne, ha neki ajándékoznám? — Márián nyomaiban átvillant ez a gondolat. De e pillanatban János lépett a szobába és. Mária torka elszorult, mittiém szólt a dicséretre. Majd eljöttek Junskáék is. Ők is, apróra végigmustrálták ezekinek a pestieknek az urilakását. Aztán Juliska őszintén meg mondta: — Tudod, sziveim, mi teLzik nekem a legjobban nálatok? Ez a csodaszép lámpaernyő. Mária megborzongott: ez kisérte ties. Milyen egyformák! A régi barátnők egyre ritkábban jöttek Máriához. Végül szín te teljesen elmaradtak. De annál gyakoribb látogatók lettek Mariskáék és Juliskáók. Ha tudta, hogy jönnek. Mária elvette helyéről a lámpát, odatette valahova középre, főhelyre. Minél jobban lássák. És clk minden egyes esetben táguló tüdővel és ragyogó szemmel gyönyörködtek a vadul tündöklő ernyőben. Mária lopva figyelte őket. É ha számot akart volna adni ilyenkor az érzéseiről, be keleti volna vallania hogy lassú, de egyre erősödő megelégedés tölti el. Ugyan miért? Idő múltával Mariska és Juliska egyszer együtt jöttek el látogatóba. Mintha izgatottak lettek volna. Kapkodva, keveset beszéltek és sűrűn nézegetlek egyimáisira, mintha valamire némán biztatgatnák egymást. Vég.ül Juliska kezdte: — Most 'már mi is szépen berendezkedtünk itt Pesten. Hiszen láthattad. De én egésiz Budapesten, isehol, de sehol, nem találok imég: egy ilyen csodálatosan szép lámpaernyőt, mint az a tied. Mária. — Én se — sietett megerősíteni Mariska. — Pedig már lejártam a lábam. Arra gondoltunk Juliskával ... — Igen, ha meg nem ^értenénk ... i— Hiszen neked még annyi szép holmid van ... — Akár az árát is szívesen megtérítjük ... — De add nekünk, édesiem, ezt az ernyőt! — Igén, boldoggá tennél vele bennünket, add nekünk! Mária nem felelt nyomban. Izgatott, kemény csönd volt a szobában. Mária úgy érezte, e pillanatban megállt (körülötte a világ, megállt az egész élet. Igaz csük egy lámpuernyőről van isizó, egy ernyőről, amelyet gyűlöl, de kinek mondhatná el, ki értené meg, 'milyen sok és milyen .nagy dolog lett e pillanatban ez az ernyő. Dermedt csend van, az élet állt körülötte, ezt nevezik — gondolta — válaszúinak, az i-Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjsgyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21o) 561-5524. lyen nagy, dermedt pillanatot. Most vagy lent marad az ember és vége van mindörökre, vagy pedig -felSzárnyal, jóleső magasba, könnyedén és gyiönyö rüisiéggeü! és elszakad mindentől ami nyűig, volt. Dacosan nézett az ernyőre, aztán elmosolyodott: — Nem kedveseim — mondta nagyon nyugodtan, — ne haragudjatok, de erről szó sem lehet. Ez az ernyő Jánosi ajándéka és nagyon kedves nekem. Nagyon szeretem. Semmi kincs ért nem válnék meg tőle. Bocsásisatok meg, de igazán nem tehetem. IMiilyen gonosz vagyok — gondolta ugyan ebiben a pillanatban Mária. De a szája mosolygott. És most 'érzfett először teljes megkönnyebbülést, elégedettséget, végleges nyugalmat, először oztóa, hogy az ernyő a háziba került. ki á bűLDCtö! IRTA: BÓNYI ADORJÁN Ha van tőzsgyőkeres pesti ember, akkor ez az ur — nevezzük őt Kovácsnak — az volt. Húsz éve lakott Pesten, de anynyira,pesti volt, mint az aszfaltból kinőtt körúti fa. Se télen, se nyáron ki nem mozdult innen. Végre egyszer, hosszas levélostrom után, egy nyáron elhatározta, hoigy meglátogatja a nő vérét, aki egy alföldi vároJban volt férjnél. Lemegy két-hároui hétre. Addig a házvezetőnője felügyelete alatt legalább ezépen kifestik a pesti lakását s neki nincs vele gondja. Ahogy ment vele a vonat végig az Alföidön, felébredt benne az egykori vidéki ember. Elragadtatva nézte a földeket, hoizszán utána bámult egy távoli tehiénlcisordának és integetni szeretett volna az állomások mellett röfögő disznóknak, vagy a kapirgáló tarka baromfiaknak. Egyszerűen (berúgott attól, hogy vidéket lát. Nővéréék a saját házukban laktak. A viszontlátás örömei után Kovács körülnézett. Csinos (ház. Kis angol kert körü- Lptte. Itt egy féliholdlalaku zöld gyep, ott egiy háromszagletes virágtlbla, nyírott bukszusok, kzinesüveggömbök. Aranyos. A csepp angol kerten túl mesiszinyuló szép nagy vad kert, ha jól emlékszik még, ezek itt málmábokrok, azok a vakondtúrások burgonyapalánták, ez köszméte, az körtefa. — És hol a baromfiudvar? — kérdezte sóvárogva s a kis állomások körül kapargáló csirkékre és kakasokra gondolt. — Az nincs. — Nincs barcimfitok? Tyúkotok, kotlósotok, kakasotok, csirkék? Gyöngytyuk si.es- Nyiul se? Házinyúl? Semmi? Kovács a fejét Csóválta. Nem szólt rá semmit. Vacsoránál ÍPest felől faggatták. Milyen az (Folytatás a 7. oldalon) l VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL Elsőrangú ERŐS PAP RJ_K A fontja $2.50 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai K A M I Lj-J^ A már nem kapható. K, M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA | 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.
