Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-21 / 21. szám

Szemelvények Kassa Orvostörténelméből (Folytatás a 2. oldalról) kocskák csak arra szolgálnak, hogy s^^o-jiovet felvegyék s gerjed ósíbe kozzák.” Ebben az i­­dőben a városban csak ‘két csa­torna volt, ahol pedig nincs, ott az árnyékszékek tartalma egyenesen az úttestre folyt. A Közkórház első hivatalos vezetője Sen ka József lett. — 1893-ban kezdte Vandracsek rendelőorvos a /mentőszolgálat szervezését. — Mentőállomást csak 1901-ben rendeztek be a tűzoltóság Kovács-utcai házá­ban. 1887-ben a Kálvária alatt létesített a város járványkór­házat. 1888-ban elrendelték a fele­kezeti temetők bezárását es a következő évben megnyitották a nagy köztemetőt. Ebben az évben nyílt meg a város; gőz­fürdő is. Az első hatágyast szü­lőotthont dr. Widder lgnac ve­zetése alatt 1899-ben nyitották meg a Fő-utca 118. szám alatt. A régi, de megszűnt orvos­­gyógysizerész-egylet újra meg­alakult 1888-ban, uj alapszabá­lyokkal. Elnöke Csorba Gyula megyei tiszti főorvos, ale ülőke Kain Dávid, titkára Gallik Gé­za gyógyszerész lett. Az 1891. XIV. t.c. megalkotta a beteg­biztosítást, de esik 18913-ban lé­tesítették a Kassai Kerületi Be­­tegsegélyző Pénztárt. 1897-oen már rönt'gená!]|lo,más is műkö­dött a városiban. Moskovics ha­lála után, a városi tisztiorvos Vandracsek Jenő lett, rendőr­orvos Mosolyi Géza és halott­­kém Nagy Géza. Vandracsek nagyon erélyes és jó szervező. Az egészségtelen lakásokat, a fertőző betegék bejelentését, a vörös cédulák kiragasztását, a patikák és élelmiszerekkel £og;­­lalkozó üzemek helyiségeinek tisztaságát lelkiismeretesen el­lenőrizte. Korszerűsítik a qsatorna és vízvezeték-hálózatot. 1903-1904- évben felépítették az állami gyermékmenhelyet, amelynek első igazgatója Widder Ignác. Az állam létesítette a Rákóczi­­körúton 1907-iben a M. Kir Bá­baképző Intézetet. A tüdőbeteg­gondozó intézet 190i8-ban kezd­te működését, Hartmann Lajos vezetésével. 190«9-ben nyílt meg a Gyer­mekvédő Liga bölcsődéje s nap­közi otthona, főleg; a dohány­gyári muinkásinők gyermekei számára. Az első világháború éveiben építették fel az állami közkór­bázat, amely a mai Egyetemi Kórház alapját képezi. Ezt az intézményt lehet az első, való­ban korszerű kassai kórháznak tekinteni, mely nagy szerepet játszott a világháború sebesült­­jelnek és betegeinek kezelésé­ben. Mivel a világháborúban sok fertőzőbeteg volt Kassán, üzemeltetni kellett több jár­ványkórházat. Néha több, mint 140,000 sebesült és beteg kato­nát láttak el egyidejűleg. Kas­sán. A javítóintézetiben a grázi egészségügyi különítmény mű­ködött ezekben az években, Wittek grázi egyetemi, tanár vezetése alatt. A vérhas mellett fellépett a kolera. Több iskoláiban isi kór­házakat kellett nyitni (Iparis­kola, Ferenc József-téri iskola, konviktus, a kultúrmérnöki é­­pületben éa a Kereskedelmi is­kolában). — Járványkórházat nyitottak a Magnezitgyáilban, majd kórházaik nyiltalk a Reál­iskolában, a Katolikus Legény­egyletben, Iparoskörben, a Mar tinovioa utcában is. A vértelen harcot a (betegsé­gekkel szemiben. megnyerték az orvosok a városiban. Érdemes megemlíteni^ hogy az uj városi tiszti főorvos, Nagy Géza, sok érdemet szerzett a sikeres harc ban. Segítségére voltak helyet­tesei: Mosonyú Géza, Horváth Béla ési Gurdélyi Géza, vala­mint a városi orvosi egészség­ügyi bizottság tagjai; Ékei, Grün, Hartmann, Neuwirth és Widder, valamint a város, ösz­­szes többi orvosa, összesen hat­vanegyen. Kassa az uj csehszlovák ál­lamihoz került. Csehszlovákia egészégügye akkor együtt szer­veződött az állammal. Kassán hamarosan nagy építkezéseik kezdődtek (Kisprága, iparosítás családiház építkezés, vasúti béilházak, sbb.) Egyúttal ki­épült a nagyszerűen felszerelt állami kórház, a gyermekklini­ka, szülészeti klinika éa az isko­laorvosi hálózat. Tovább azon­ban nemi folytatom, mivel csu­pán a régiébbi orvostörténeímet akartam felidézni, hiszen az ú­­jabhkori változásokról többet tudunk és a jelenlegi helyzet felvázolásával inkább ilftiások hivatottak 'beszélni. Hadd nyújtsam át e munká­mat ajándékként azoknak a ré­gi kassai orvosoknak, kiknek hangyaszorgalma nélkül, el se lehetne képzelni a ma oly szé­pen kiépített és mindenki szá­mára hozzáférhető, magasszin­­vonalu egészségügyet. MUDr. Juhász István. Winnipeg, Man. 1976. május 21. SORRENTÓI KÉPESLAP IRTA: ZÁDOR TAHÁS Szürkén, ködösen világoso­dott. Szent Miirály napja kö­szöntött a király városára. Kürt rivalt. Zörögtek a láncok, nyekeregtek a kerekek és az otromba nagykapu is feltárult. A várőrség legiényeii közül né­hány álmosszemü fickó került elő. Unottan, utálkozva néztek, a ködös virradatba és a lomhán hömpölygő, szennyes nagy fo­lyóra támaszkodó város, girbe­­gönbe utait kémlelték. — Gyün-e még nagy wr? ... Megkésett ispán messzi me­gyékből? ... Avagy meggyütt már mind Szent Mihály napjá­ra a király városába országos gyűlésbe? Ijgy tűnődték a legények szót j Iámul, hang nélkül. Egymásra vajmi ritkám pillantottak. De ! felkiált az egyik, a csupaszszá­­ju fickó és lefelé, a vár alá mu­tat: — Ahum gyün még egy; Az utolsó daru! Ha jól lát a sze­mem. Tamás ispán kocog utol­sónak legényeivel a messzi Er­­délyországból! ... Kürt rüvalt újra. Szava mesz­­szenangzőtt és a várkapu aljá­ban fegyverbe sorakozott az őrség. Tamás ispán pedig u­­gyanekkor kíséretével elérte Esztergom hidját. Palló dob­bant a lópaták alatt és a várba bevonult a nagy ur, aki messzi megyéből az országos gyűlésre utolsónak érkezett. A várudvar megtelt a lovas legényekkel és Tamás ispánt a nyeregből an­nak rendje, módja szerint lese­­gitették. A még nagyobb urnák, a ki­rálynak belső ispánjai, Márki és Benedek siettek elő a vendég őgadására. Majd a tisztes se­reg, Achilles ispán is előkerült nemsokára. Körülfogták aiz, er­délyit és mind a három ispán­nak volt valami1 sietős monda­nivalója. Márk ispán kezdte s Tamásnak sutyomiban odasug­­ta: — Résen légy . .. Okos légy ... Kevés mondókánk lészen a j termésről, meg a .megyék ügyes | bajos dolgáról. A gyűlés ezen a nevezetes Szent Mihály napján nem az ország, de Kálmán ki­­( rály bajával bíbelődhetik majd. — Értem ... — U'gy tegyél öcsém, mint- I ha a király öccsének, Almosnak I dolgáról mitsem tudnál! | A bölcs tanáccsal Benedek I ispán szolgált a későn érekzett- I nek a nyirkos folyosóban, a- I hogy befelé haladtak. A fordu- I lónál az 'öreg Achilles ispán lé- I pett az erdélyi nagy ur mellé és I könyörögve súgta: ■ — Tamás fiam, ha ismered ■ az Istent, legyen gondod rám, I meg a János fiamra. 1 Tamás ispán körül forgott a ■ világ. Úgy mondta, hogy érti I a figyelmeztető szót, az okos H tanácsot, ped% nem értett sem- I mit. A hosszú úton, amig Er- I dély szivéből az ország szivébe ■ átnyargalt, hallott már egyet- I mást a szembejövőktől, .Szent ■ Mihály múlt évi napján járt u- I toljára a király városában és azóta bizony nagyot fordulha­tott kerekein a világ. Úgy van az emlber 'mindennel, mint az égen lángoló nappal. Múlt Szent Mihály napján csudaszépen kelt a nap Eszter­gom felett és az özvegyen ma­radt király fényes nászt .ült fia­tal feleségével. Csupa boldog­ság violt minden és teljes az ö- PÖm, hogy a király öccse, az iz­gága Álmos sem bontotta ren­det. Es aztán, mi mindent is hallott a .hosszú úton a szembe­jövőktől? Az egyik azt mondta, a jó Álmos urammal ismét 'baj volt. A király életére tölt, de idejében 'leálcázták és a királyi testvérek Dömösön ismét meg­békéltek. A másik kósza hir pedig arról mesélt, hogy a ki­rályférjnek a régi házban nem jól megy a sora az uj feleség mellett ... — Jó, jó ... — mondta Ta­más ispán az öreg Achillesnek, mikor a vár nagytermébe beér­tek. — Gondom lesz mindenre, amiről futtában szóltatok. De előre is aniondó vagyok, uj Szt. Mihály napját nem látom olyan sötétnek, ahogy ti gondoljátok. A király bölcs, Kálmán, untalan a könyveket bújja, hát ő majd csak megtalálja orvosságát a rossz ööcsnék, meg a nyugta­lan asszonynak. Mit tesz ez a néhány apró-cseprő emtoerlbaj, a bölcs király keresztény lel­künk legnagyobb gondját már levette. Nem kell hánynak a keresztet. Nincsenek boszorká­nyok, ne is .keressétek! A király mondta és ez az igazság. Az óriási várterein lassan megjött a király. Gyenge haj­tása volt Árpád törzsének és az uj Szent Mihály ködös napján túlontúl sápadt. Beteges szine, fátyolos szem megdöbbenést és részvétet keltett. Hangja is halk volt, erőtlen, színtelen, a­­hogy a tengerig megnövelt or­szága nagyjai előtt a maga ba­ját és keresztény lelke kínzó mardosását feltárta: — Nagy jó uraim! Boldog .olt a ház, amelyben utolszor láttuk egymást, de a boldogság azóta sz étfoszlott és a király nyavalyája az ország baja fölé növekedett. Nem is a szivem baja nagyobb, de a lelkem nem lel azóta nyugodalmat, mióta megbizonyosodtam, ho|gy az ö­­csém és a hitvesem méltatlanok ká lettek az én szerelmeimre. Nem egy, két dolog a .kettő és Álmos ö!dsém meg a .hitvesem dolga között senki se keressen közös históriát. Csák a baj szakadt rám egy­szerre. Álmos dolgát .magam is eligazítom valahogy, de az asz­­szony sorsa felett csak az or­szág dönthet. Én keresztény vagyok, én nem taszíthatom el az asszonyt, akinek hűséget es­küdtem. De a rossz asszony a háznál nemcsak az én bajom, az ország is kárát vallja. Nagy jó uraiméknak kell hát meg,­­hányni, vetni a királyasszony dolgát és én keresztényi alázat­tal fejet hajtok a hokis Ítélet előtt. Az éj vigasztalan, .szürke maradt. A köd se szakadt el és Szent Mihály napjának fájó vi­lágosságára így következett el a rejtelmes sötétség. Már ki­gyultak a fáklyák és az ország ispánjai a visszavonult király mögött még mindig tanácskoz­tak. Bent a nagyteremben Ta­más ispán előtt is feltárult az egész valóság. A király asszo­nya a múlt évi nász után lassan hálót szőt. Úgy ült a hálóban, mint áldozatra éhes pók a tisz­tát: an szolbasarokban. Áldoza­ta a király volt, fejedelmi pré­da, akit meg kellett menteni a végső pillanatban. — Nincsenek boszorkányok. .. . — mormolta maga elé Ta­más ispán és elképedve hallot­ta, hogy a király asszonyát hűt­lenségen érték. —- Nincsenek ... ne is ke­ressétek ... — folytatta az is­pán emlékező gondolatját és ekkor hallotta, hogy a király a bűnnel Achilles ispán János fiát vádolja. Most .már mindent ér­tett, de mégis úgy érezte, hogy hiába áll külön Álmos herceg dolga, végső eredményben mé­gis majd csak összefügg, az asszony-históriával. Ha rásza­kadna a baj, ha a büntető kéz­­ráujtana, mégis csak a hűtlen asszony lesz oka 'mindennek, mert a bölcslátást, a nyugott megfontolást a király lelkében az asszony döntötte halomiba. Az éjszaka már felére fordult Esztergom várában senki sem aludt. Kapualjában a fáklya­­fényt az őrség legényeire esett. A folyosókon udvari emberek járkáltak, suttogtak lázas buz­galommal. A király termében is fáklya égett és a kiráiyasz­­szony ágyasházában mécs pis­lákolt. Mi lesz? — tükrözték a kín­zó gondolatot a szenvedő em­berarcok és a nagy teremben az országos gyűlésiben az ispá­nok meghozták a döntést. —■ A királynak el kell várni asszonyától ... — rohant át Esztergom várán a futótűz és a király ágyasházában felcsuk­­lott az asszonyi zokogás: — .Száműzetés ... 'Gsufondáros jószág az élet. Az uj nap, az ősz könnyű sze­líd napja, rózsásan köszöntött a király városára. Fellángolt az égi aranyicteioda és megfüröiött a nagy folyó habjaiban. Han­gos volt a vár, készülődtek a nagyurak, szedelőzködtek a le­gények és elsőnek az vágtatott kii a hídon, aki utolsónak érke­zett. Tamás ispán szállt az uj haj­nalon először nyeregbe és mint ha ördög űzné, mint a szélro­­ham, vágtatott el erdélyi legé­nyeivel. Nyugodalma a gyűlés­ben maradt és napkeltekor már nem volt maradása. A város­­végről még visszanézett az el­maradó várra és nyugtalan lé­lekkel, keresztényi irtózással, keserűen úgy kötekedett a né­ma világgal: — Nagy király ... bölcs ki­rály, Könyves Kálmán! Hát nin­csenek boszorkányok?! Ne is keressétek?! Messze hallatszott a felzak­latott ember fájó-nevetése és szemében ült minden, gondolat­­ja. — Nincsenek . .. nincsenek, nem is kell keresni, megjön az magától. Egyszer egy mindnyá­junknak. f amit itt töltöttem, a tényleges hatalom átvétet volt. (Mosolygó narancsfák hajol­tak össze sétáim ösvényei és útjai fölött ési küldtek, unszol­tak minden hajlatot, völgyet, dombot, hegyet megszemlélni, feljegyezni, megismerni, meg­tanulni. És bizony mondani, sok volt a dolgom, mert a sor­rendéi táj hihetetlenül gazdag. Valami huszonkét helyen, (két barangoltam be a környező er­dők és begyek oldalán, majd­nem mindig, gyalog és egyedül. De ha számolom, most azt vallom: egyetlen .helyecskében is több a látni- és megtanulni való, ihogysein arra néhány nap eléig lenne. (Például a Múzeum termei is türelmesen és szívesen mara-iz­­tálta'k további tanulmányozás­ra is, a .szokásos, alapos néze­lődés után is. Hiszen itt van fel­halmozva azoknak az emléke, hagyatéka, akik az utolsó há­romezer évben a várost birto­kolták. Az elődöké teihát. De itt most meg kellett elégednem a visszatérés Ígéretével. Már-IRTA: GYURKA PÉTER Rátartós, Nagy István egy­­ideig szótlanul ült az asztal mellett. Nagy, csontos öklével tartotta a forró fejét, mely i­­lyenkor este már megtelt néhe­­zebbnél-neíkezebb gondolatok­kal, sötét akarásokkal, a gyűlő let, a bosszú vámpír-tértével. István gazda amugyan sem volt valami báránylelkü ember! Hát most, amikor a háza kö­rül az árulás, a becstelenség ólálkodott ?... Meg akarják csúfolni egész eddigi életét, a­­mely konok volt, dacos, erősza­kos határt nem ismerő minden­ben: evésben, iivásiban, szere­lemben ... És most ezt a rátartós, büsz­ke életét akarja ímegcsufolni egy sánta, rokkant legény, aki a faluban senki jányának sem kellett? Ezt a vad, lobogó életet akar ja elárulni a saját hites asszo­nya ezzel1 az alázatost sántával? . .. Ezzel, ki őt sammiilbe se vett?! ... Akivel csak szána­lomból barátkozott?! Akit csak megtűrt maga mellett, tüntető­leg, nyájaskodón, hogy íme: j nézzétek, én nem vetem meg I az emberi nyomorékot? . • • Osztán most ehol van ni! ... Borzasztó ültért mért az asz­talra minden! A boroskanicsó, a pohár, a tányér, amelyben sült oldalas, kolbász, szalonna di­­szeslkedett, a .mindennapi szá­raz kosztja, amióta az az asz­­szony az anyjához hazaköltö­zött ... Felállott az asztal mellől és a szóba közepére lódult. Egy hatalmasat rúgott a kutyába. Az állat eddig a szolba közepén hasonfekve nézte ezt a rette­netes nagy nyomorúságot .. . Nagyot vinnyogott, melyben ke serü szemrehányás volt aziránt, hogy ő ezt a rugásit nem1 érde­melte meg! iSzükölve szaladt ki a nyitott ajtón keresztül, me­lyen át a korai friss levegő lopkodta be miagát a szolbába. Rátartós Nagy István előke­reste a botját és egy rövidpen­­géjü késit nyomott a csizma­szárába. Beqsukott mindent s hosszú léptekkel nekivágott a poros országútinak, a Kamuti­­tanyák felé. Bosszú előtte, bosszú utána, bosszú az egész testében, lelké­ben ... Dehát miért ezzel a szeren­csétlennel akar összefogni? — kérdezte magától. — Ha már más kell neki! ... Mér’ nem egy daliásabbal, mint én? ... Egy derekabbal, egy szebbel, mint én? ... KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ...................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ................ ........... $ 3,59 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $iOOJ A magyar népek őstörténete, I. kötet: $10.03 ” A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 ” A magyar népek őstörténet, III. köt. $10.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság .......................................$11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $íO.0Q Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés .....................$ 8.20 Cundel Károly: Hungarian Cookery................................. (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ............................................$ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ........................$ 2.00 Hol van a nyár?..........................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a halija kendig .......... (elbeszélés) ................................................$ 3.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) ..... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyult a fény (regény .............. $ 4.00 Somogyi: Szumirok ás magyarok ......................$ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E,: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre; Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 (versek) (Verbász és London) .............. $3.00 Szirmai Endre: Kázmér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly életrajza, 317 oldal. 85 ábra) . . $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitől (Novellák) St. Gallen ...................... $ 8.00 Vasza-y Gá'mr: Hárman egymás ellen (regény) $ 5 50 ” ” A nő a pokolban is úr ” $ 5.50 ” ” ö ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ...........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 50 cent szállítás és csomago­lási költséci hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 25 cent ‘‘bank exchange”-t kell számítani. K- M, II. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. — Vagy egy ... egy ... egy jobbal, mint én? ... — bujt ki a száján. — Egy jo|bbal? '. . — kérde­zett vissza valaki a semmiből. Rátartást Nagy István ímeg­­hőlklöilt. Körülnézett, de nem lá­tott senkit, csak) az országutat, a fákat körülötte és a bujkáló holdat fenn, az égen. Honnan jött vájjon ez a gú­nyos visszakérdezés ? ... István tudta, hogy & bensőjé­ben él egy tolakodó, ismeretlen valami .. . valaki . . . aki Így, az önnönmagáivail való értekezé sek alkalmával lábatlankodik. visszafelesel, véleményt nyilvá­nít, ellentmond és ibirálja az ő cselekedeteit. Eddig rá se he­­deritett erre a halMiangu isme­retlenre, mindig letorkolta, de most úgy érezte, hogy ennél az utolsó kérdésnél valóban meg lehetne állani ... vitáiba lehet­ne merülni a gunyolódóval. — Egy jobbal? ... Eh, mit bánom én ...! Más még olya­nabb, mint én .. . Olyanabb, sokkal olyanabb! ... Ment tovább és a keze ököl­be rándult. Később úgy érezte, (mintha valaki szapora léptekkel követ­né ... Mikor megálló tt, a lé­pések zaja isi elhalt ... Mikor elindult, újra kezdődött. — Ki az? ... — mordult vissza Rátartás Nagy István. A kutya volt ... — Morzsa! ... Gyere ide! ... A kutya odaszaladt. Előtte pár lépésre lelapult és hason csúszott a lábai elé. Megsimogatta, megcirogatta. ... Tovább mentek. —- Nincs hűbb senki a ku­tyánál! — mormogta. — Ha az asszony isi ilyen vé­na! —- okoskodott tovább. — Ebiben belérugtam, mégis utánamíkönyiörgött ... ! — Ejh — suhintott a botjá­val —, az asszonynak is ilyen­nek kéne! ... Na de leszámo­lunk ... Le! ... Még ma éoca­­ka! . .. Amikor a tanya közelébe ért, járását meglassította, óvato­san lábujijhegyezett az ablak­hoz: be kukucskált. A csipkés függönyön keresztül jól belá­tott a szobába. (Elsápadt ... Az asztal mel­lett ült Mátyás, a félláb ... — Hát mégisi igaz! ... Itt van! . .. — hördült fel. csak azért is, mert érdekes nyomon követni a fennmaradt emlékeken át a mindenkori bír tokló tévedését. Az okét, akik nem lélekben és szellemben foglaltak. Az esti hajóval mentem visz­­sza Nápolyba. így teljes maradt minden szin, minden alak lel­kemben. S az a néhány fény, ami itt-ott elő tudott bújni a dús fák közül és a távozó ha­jó után integetett, a visszaté­rés ígéretére emlékeztetett. Visszavárunk! És már tudom, hogy ez a hí­vás őszinte, mert csak lélek­ben és szellemiben voltam fog­laló ... Ha valami bajod volt: először nekem mondtad el ... Ha Ist­ván megbántott: nekem panasz kodtál... — Nézze, Mátyás — szó­lott az asszonyföldresizegzett tekintettel. — A maga jósága, szelid, szép szavai mindig, jóles­tek nekem ... Jólesett, mikor vígasztalt .. . Mert olyan .szép, szelid, jó szavakat sohasem hal lottam az uramtól, sohasem kaptam tőle. Sokszor úgy kép­zeltem hogyha az én uram csak egy kicsit is olyan jóle.kü vol­na ... naponta csak egy jó szót szólana hozzám, csak! egy ... egyet ... egyszer: de nagyon tudnám szeretni! ... De na­gyon, én volnék a világ legsze­­relmesebb asszonya ... — Istvánból nem lesz biz’ soha olyan — szólott Mátyás szomorúan. —- Dehát akkor mi­nek jöttél el tőle és máért ve­zettél félre engemet? ... — Nem vezettem féke 'Má­tyás ... Én nem Ígértem sem­mit! ... De nem is hittem vol­na, hogy már maga olyasmikre gondol, hogy én egyhamar ... Idejekorán i& van még minden beszél ... Elhallgatott. Mátyás idege­sen dobolt az asztalon ... és kinn a kutya hűségesen dörgö­­lőzött a gazdájához. Az öreg­asszony izgett, mozgott, ásito­­zott: — Na, de feküdjünk le ... Majd elválik holnap, ' holnap­után, vagy azután! (Menjen ma­ga is haza, Mátyás! Aludjon egyet rá! ... Mátyás felállott: — Hát nézzed, Erzsi! ,,, Ha úgy határoznál, hogy nem mégy vissza hozzá, hát ... akkor gondold meg a dolgot irányomba. Erzsi mélyen sóhajtott: — Én vissza nem megyek, ha belehalok se! ... Most hirtelen vad erővel sza­kadt fel belőle a sirási. Zoko­gott és a kötényébe temette az arcát ... Mátyás megértett mindent s köszönés1 nélkül távozott ... Rátartós -Nagy Istvánnak ki­esett a kés a kézéiből. Futott az ablak alól. Futott egészen hazáig. Nyomában szaladt a Morzsa kutyája. Már pitymallott, mikor a két kesely csendes “bolhájára” meg álott a tanya előtt. A lámpa még égett az asztalon. 'Erzsi ijedten kapta fel a fejét. Lá­gyan szólott a férfi — Erzsim! .. . Viszlek ha­za! ... Minden másképp lesz! . . . Én iís más leszek! ... O- lyan leszek, hogy te leszel a legszerehnesiebb asszony a fa­luban .. . Feleletet nem várt. Felnya­­lábolta az asszonyt hatalmas kanjaiba, nesztelenül, hogy az anyósa, aki a magasra vetett nyosizolyáíban párnatenger kö­zött hortyogott. észre ne ve­gyen semmit. Erzsit egyenesen föltette a kocsiba és a hajnali harmatesőben magához ölelte a szivéből ... talán először iga­zán ... Lent a lelke, legmélyén pedig ujjongott valami ... Vígan poroszkáltak a lovak hazafelé és a kocsi után sza­ladt tátott szájjal, kilóigatott nyelvvel Morzsa kutya, immá­ron már harmadszor tevén meg az utat, csupa jószántából . .. Az ágy mellett, egy fonott széken ült az asszony, a felesé­ge. A kemence mellett guny­­nyosztott, az anyósa. Ránco­sán, értelmetlenül bámult a | lámpavilágba ... A fejét félre- | tartotta, kék kötője csücskével j a sízájaszélét igazította, ugylát­­szott, mintha könnyezne. Ist­ván eleget látott, most .már a fűiének akarta hasznát venni. A szeme után a fülének, de már a rövidpengéjü kés előkerült a csizmaszárból ... Lassú,* töredezett mondatok kóvályogtak feléje: — (Hát én ezt nem igy gon­doltam! ... Nem ... Nem én ! [ — érzékenykedett Mátyás. — Mást is hittem! .. Mást is1! ... Szentül hitem, hogy szeretsz is! ... — Miről hitte, ugyan, Má­tyás1? ... Miről? — (Miről? . . . Hát minden­ről ... A mozgásodból . . . A te kin tétedből ... A szavadból .. . Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, új címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. (Folytatás a 3. oldalról) , És mikor a tenger Capri partjainál próbált kitenni a ho­mokra, nem volt kedvem, ki­lépni a vízből. Pedig esteledett. Mivel azonban megláttam a Holdat, amint Nápoly felől tar­tott fel az égre, megértettem, hogy a két világ összetartozik itt és a tenger felidézte ben­nem azt a vágyat, amit Sorren­to mindenkori Ibitorlói három­ezer év óta elevenen; éreztek, hogy itt akarnak élni, mint a város birtokosai. Csakhogy ben nem már a hajdani bitorlók vá­gya letisztult, mikorra mégis vissizatértem szálasomra s már tudtam, hogy ez a birtoklás örök vágya, de a lélek dimen­ziójában. így azután az a néhány nap, (SÓKOK Á HARMATESŐBEN EÖYSüER EőY...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents