Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 2. szám

4 Winnipeg, Man. 1976. január 9. VÁLASZÚM ALL ROMANIA Franfurter Allgemeine — 1975. okt. 16. — Miikor tiz év­vel ezelőtt Ceausescu átvette a Irataimat Romániában, a köz­hangulat lelkesedéssel, remény­­nyel és bizakodással fogadta a hírt, a helyzet javulását várták tőle és egyetértés uralkodott a nép és az állam vezetősége kö­zött. Ez a kedvező légkör 1968— ban, érte el csúcspontját, Cseh­­szi'ováikia szovjet megszállása idején. Ma viszont a helyzet megvál­tozott és Ceausescuról már se­hol sem lehet hallani kedvező véleményt. A nemzeti önállósá­got célzó politikát ugyan ma sem vitatják, de egyesek már e téren is úgy vélekednek, hogy ha Románia szarosabban e­­gyüttmüködne a többi “szocia­lista” országgal, a gazdasági viszonyok ettől csak javulhat­nának. A .helyzet ekkora romlása ko­rántsem volt elkerülhetetlen. Az érthető, hogy Ceausescu kényes helyzete megkövetelte, hogy az elet minden területén szigorú ellenőrzést gyakoroljon s a je­lenlegi román rendszerein belül a Szovjetunió ma aligha tudna lábat vetni. A merev közigiaz­­gatás nagyjából ma is biztosítja a közéleti szervek minimális működését. Az sem volt könnyű feladat, hogy az elmaradt pa­­rasztlakósságot nagyipari fog­lalkoztatásba vezessék át. A hatalom bürokratikus min­­dienbatósiágia és megkövesedése azonban jóival túllépte azt a mértéket, ami egy kommunista ország vezetőinek szükséges, hogy uralkodó helyzetüket meg tarthassák. A merev bürokratizmuson be­lül a hatalmat közvetlenül és teljesen a legmagasabb csúcsról gyakorolják. A csúcs alatt még az alantasabb szerveknek sincs önállóságuk. A legmagasabb fórumoknál viszont a rokonsági és baráti kötelékek számítanak. Ceausescu államfő körül ott kering a körhinta: Emil tBcrbu, a belügyek és hadsereg fele­lőse, Stefan Andrej a külügy, Giheorghei Pana és Ilié Verdeti, a gazdasági ügyek illetve az igazgatás vezetői. Hol ez, hol az a kedvenc . .. Ceausescu szempontjából! ez a rendszer kitünően bevált, mert a pártiigiazgatáson belül minden ellenállást kizár ... Va­lódi ellenzék a román kommu­nista rendszeren belül jóformán soha sem volt tapasztalható s a legutolsó, időközbe nyugdíja­zott egyén, ki ellenszegült Csausescunák, a volt miniszter­­elnök, (Maurer volt. A román politikai élet igy tehát nem e­­gyéb, mint bizánci stílusú udva­ri protokoll. Agyonlianigsulyozzák tehát a ceremóniákat és az aláki dol­gokat s lényeg kárára, s ez jel­lemzi a román külpolitikát is,. Folytonos utazgatásak, látoga­tások, hosszúra nyújtott záró­nyilatkozatok követik egymást mindenfelé, méjgi a sanmarinói városkapitánnyal is folynak tárgyalások minden meghatá­rozott cél és ok nélkül, csak azért, hogy a románok minde­nütt “ott legyenek” ... Kétség­­teOen, ihogy mindennek végső oka a román “önállóság” kimu­tatása és bizonyig'atása ... A Ceausescu-féle elhibázott gazdasági rendszer viszont még a külpolitikára is kihatással van. A ikóroiSi devizahiány arra ve­­ziet, hogy Románia segélyk.ál­­tásokat intéz a nyugati orszá­gok felé: vegyetek román árut, legyen könnyebb az együttmű­ködés. Ezek azonban politikai jellegű kívánalmak. Románia nem sok rokonszenvet váltott ki eddigi szerte a világon belső intézményei miatt. Másrészt ta­lán Románia a Nyugat számára érdekesnek tetsző “Kullancs” a szovjet bőrén, de valójában Nyugatnak nincs rá szüksége. Ugyanakkor Románia antipá­­tiát váltott ‘ki maga iránt Nyu­gaton a gazdasági szükségből és politikai bizonytalanságból hozott új kényszerintézkedések­kel. Szinte már paranoiásnak tűnik a külföldiek szekirozása az érkezésikor, az ellenőrzések­kel, azzal hogy a a ,'akossság úgyszólván nem érintkezhet külföldiekkel, csalk a legköz­vetlenebb r okonok fogadhatnak szállásolásra idegeneket, a kül­földieket sújtó kényszerpénz­­váltással, a kihágásoknál jog­gal, vagy jogtalanul beszedett uzsoraváltságidijakkal a a kül­földön végrehajtott nagymérvű román ipari és műszaki kémke­désekkel, mivel a kémkedés ol­csóbb, mint külföldi gyártási engedélyek megvásárlása: min­den a sok-sok padkázás Romá­nia ellem hat ki. Ha erre nézve panaszt hallanak a hivatalos közegek, azt felelik, hogy “ma­gasabb szemszögből” kell te­kinteni a dolgokat. De magasabb szinten is csak tartózkodással lehet kisérni a román fejleményeket. A román ipari termékek a külföldi pia­cokon gyakorlatilag) értékesít­hetetlenek, s a mezőgazdaság már nem tud többet nyújtani, hacsak Ceausescu nem kívánja igazán kiéheztetni népét. Ro­mánia tehát zsákutcába jutott s igy a közigazgatás borzasz­tó merevsége miatt .nem te­kintő hosszú távon komoly munkatársnak, gazdasági tár­gyalófélnek. IViAj 1 ribN y I üt OKGY Pedig könnyű volna tiz újjon felsorolj azokat az intézkedése­ket, melyek ezen a helyzeten javíthatnának: Az évi beruházások egyhar­­mad résszel történő csökkenté­ssé, a befektetések átcsoporto­sítása a mezőgazdaság ési a fo­gyasztási és exportcikkek ked­vezményezésére, a nehézipar és a külkereskedelem decentrali­zálása, az esz leien ül túlmérete­zett tervek elejtése, a termelő­­kedv elősegítése a mezőgazda­ságban, úgy kollektiv, mint e­­gyéni télen, a magánttuunelés segélyezése a belső és külső piac ellátására, a küJold felé folyó eladósodás csökkentése, a merev tervrendszer könnyítése, az árrendszer észszerű áta.aki­­tása, egy bizonyos kisméretű infláció eltűrése s a lakosság érdeklődésének felkeltése a gaz dasági kérdések iránt. Ha mindent összhangba kí­vánnának hozni Romániában, ehhez mélyreható reformok vol­nának szükségesek. Kérdéses azonban, Ceausescu rászánja-e erre magát. Hiszen makacsul kitart kényiszerrendszeire mel­lett s hiányzik belőle a széles látókör. A Bruton túl pedig ott vár türelmesen a nagy orosz szomszéd ... Árgus — Párizs CLEVELANDI KÖRSÉTA A Kanadai postás-sztrájk mar­gójára: ... h,a életemet újra Kezdhetném, Kanadában jelent­keznék postásnak. v. Nagy Lajos. (Béri Balogh Ádám barátom eljött Columbusból, csupa ki­­vánesiságlból, hogy vég.g nézze az amerikai Debrecen: (Cleve­land) magyarjainak Szenti st­­ván-napi felvonulását. A kol­bász készítményéiről rnessze­­földön hires Kardos Ernő üzle­te előtt foglaltunk figyelő - ál­lást már csak a .hasznosság szempontjából.! is, mert ‘karnyúj­tásnyi távolságban volt tőlünk Boros Mike cafetériája, ahol kávét ugyan nem, de jó hideg sört mértek azoknak, ak-knek a torkuk kiszáradt, az augusz­tus,végi melegben. Estére hajló időben úgy hét­­óra tájban ért elérik a felvonu­lók eleje. Négy délceg) lovas­rendőr zászlóikkal. Lovaik, Béri Balogh Adám barátom megálla­pítása szerint, soha nem láttak magyar zabot. Hallisztéi etetik őket mondotta, azért lóg úgy a fejük, mint a szárazra vetett csukáé. Nem ülnének ezek a sheirifek úgy a nyeregbe, mint egy rugós fotölybe, csak adná­nak alájuk jóvérű magyar rend­őr lovat ... A lovasokat tisztes távolságban “nyakig hasas” ve-Veszélyes idők - veszélyes emberek (Folytatás az első oldalról) “keresték” Müllert — valahol Nyugaton ... így vált 1967-ben köztudomá­súvá, .hogy a hírhedt náci fej­vadász, Wiesenthal .Simonnak olyan értesülése van, amiszer int Müller Délamerikától Kairóba telepedett át s ott találkozott e|gy volt magasállású német ná­cival. Ezt követőleg 1967. nov. 6.-án a müncheni rendőrség két izraeli állampolgárt tartóztatott le, mert erőszakos betöréssel behatoltak Müller Zsófia, a RE­ST APÓ v. főnöke felesége laká­sába. (Próbálná ezt valaki más Tel-Avivban megtenni!) Egyébkén 1965 júniusában Biruxellesben az “Ellenállók Nemzetközi .Szövetsége” elnö­két, Búbért Halain-t különös módon a panamai "BOHEMIA” c. folyóirat olvasójának levele tudatja, találkozott iMüllerrel Panamában. — Erre ismét el­szabadult a pokol. Lázbajött minden eicchner fejvadász e­­gész Délamerrkában, míg 1967. nov. 11.-én, nyomozásuk nevet­ségbe nem fulladt, Senor Keit í letartóztatásakor — Müllerrel való hasonlósága miatt. Ezidő­­ben Müller már régen alulról szagolta az ibolyát ... Marad a kérdés, ki adhatta a téves tájékoztatásokat köz­vetve, vagy közvetlen Wiesen­­thalnak és Halain-nak akiket a csehszlovák titkosszolgálat jól ismert. — Talán a prágai “történészek”, akik szorosan együttműködnek Wiesenthal­­lal? Az S.T.B. ügynökei, akik a BOHEMIA c. folyóirat mögött húzódnak meg? — Különös vé­letlen, vagy elgondolkoztató kapcsolat folytán cserélték ki 1966-ban Alfred Frenzel cseh­szlovák ügynököt, aki 1960. okt. 28.-án történt letartóztatásáig a bonni parlament honvédelmi (!) parlamenti bizottság tagja­ként működött, e,gy Moszkvá­ban fogva tartott Ny. német újságíró ellenében. Frenzel, Ha­lain “ellenállók Nemzetközi Sző vétségének'” német tagozatát vezette már régóta! (Jó lenne már egyszer a ‘magyar’ ellen­állók és kutyulók múltját köze­le bbről megvizsgálni . ..) (Folytatjuk) METER RENDSZER levelezési tanfolyamoí ajánl a Correspondence Branch 409-1181 Portage Ave, Winnipeg, Manitoba R3G OT3 Kérjük hívja ezt a számot 786-0291, vagy 800-202-8848 szabad kapcsolást, vagy írjon a tanfolyam leírásáért A TANFOLYAM — $2.C0 teránok követték zászlóval és vállra vetett musitáiy óikkal. Ren go pocakjuk bizonysága volt annak, hogy íremvetik ,me© a paprikás szalonnát és a papri­kás csülkét sem makarónival, de NO KEDDIVEL fogyasztják, ivó vette őket eg|y fúvós zene­mű- ... de ihogy mit játszottak azt még a “ Világhíres” new­­yorki karmester, aki Bernstein névre hallgat, sem tudta volna megmondani. Újra tisztes, távolság), (.hogy minél hosszabbnak lássék a fel­vonulás) idősebb nénike egy­­magjaban, lécre szögezett plakát nagyságú Mindiszenty képet vitt. riixueien eszembe jutott, hogy amikor mártír prímásunk itt járt Clevelandban egymást ta­padták magyarjaink, hogy hoz­zá dörzsölödhesseneik. Ma egy idős asszony Kának van bátorsá­ga, hogy végig vigye a megkín­zott képmását, a clevelandi Buckeye Roadlon. Jöttek, kis kis cserkészeink, a magyar jövő reménységei felemelt fővel, Düszke katonás tartással. Nem úgy mint az a öt mákszem ma­gyar úr, akik egy 'csoportba oandukoltak leszegett fejjel, mintha a jeggyürüjüket keres­nék, amit elejtettek. Hyppie hajú kispapok, vagy talán ininistránsok hozták a .Szent Korona kicsinyített má­­mt. Vidáman kacarasztak! Tet­szett nekik a vásáros sokada­­iom. Mert, hogy vásáros .soká­­daiomnak tűnt fel az egész fel­vonulás., a menet végén akroba­ta mutatványokat végző egyke­rekű bicikliken ide-oda szágul­dozó gyerekhad ricsajozása bi­zonyította. Önkéntelenül is fel­vetődött a nézőkben a krédés... 'hol maradtaik a különböző Lo­vag-rendek, Akadémiások. Az Egyesült és nem egyesült ma­gyar egyletek? Hol maradtak a magyar Egyházak lelkészei? .. . Az MHBK, a Csendőrök, Vi­tézek? . .. Cleveland százezer­nyi magyarjából csak mutató­nak jut első Szent Királyunk emlékünnepére? ... Egy tágas udvaron ért végjét a felvonulás, ahol a szónoki emelvényen az Amerikai és Magyar zászlók között középen az izraeliek kék, fehér csikós Mögen Dóvidos zászlóját lengette- a nyáresti szellő. Utóbbi a Buckeyen la­kó magyarok városi tanácsosá­nak tiszteletére helyezték az emelvényre ... mondja még va­laki, .hogy a magyarok faseista ANTISZEMITÁK? ... ’Sten uccse nem igy vót ez valaha, mesélte elkeseredett szájízzel jó öreg Mustos bácsi a 118.-utcából. Mikor kiszolgál­tam a iStandbeli időmet a szom­bathelyi huszár-oknál, 1909-ben ARANYMALINKo a könyveimíbe. A p.eoános félretette a pipát, nem szíttá véoig. Megint eldőlt s a iabara húzta a .takarót. Sanyi figyelte az öreget, h&m jó színben volt. Ilyen bágyadnak meg s^se látta. Hátha szólna Guszti bácsinak, hogy csak úgy látogatasformáu nézze meg?, — Kempelen már régen nem volt itt, — monuta az öreg váratlanul. Nem tudom, mi ütött belé. Oltót megütötte a név. A szive remegni kezdett s egy­szerre úgy érezte, mintha cérnaszálon lógna csak, IMit feleljen? Mit felelhet? — En se tudok róluk semmit, — izzadta ki nehezen a választ, — úgy el van ott temetve az em}ner, hogy ellophatnák tőle az egész világot s nemtudna meg semmit, — tette hozzá bátrabban, és mereven nézett az ajtóra, a Háromkirályok fel­­krétázott nevére. Nézte, nézte, az újjai reszketni kezdtek, kifeszitette a testét, mintha valami szél eié ahana, és várt valamit. Ekkor kocoghattak az ajtón. — Lehet! — kiáltotta erősen.. Parasztember nyomakodott be. — Pochválen Jézus Krisztus! — Náveki. Ámen, — fogadta a plébános a dicsértessóket — Mi járatban vagy? — Kislánykank született, azt jöttem bejelenteni. ■-—- Hajaj! — sóhajtott a plébános, és kissé m. .gmozdult Aztán, mintha most jutott volna az eszébe: A káplán úrhoz mej, moj szin. — Vótam, de be van zárva a szobába. — Persze, persze, hiszen hittanóra van ... Hajaj! — Majd beírom én, Marci bácsi, csak pihenjen ... Ési a felszabadulás örömével jegyezte be az adatokat. Vidovichnak csak a keresztelő idejét kellett megállapítani, A paraszt el se ment s már jött Juszt! kisasszony, hogy a nyulat hepácolta .s amikor iSanyi megjön a vizsgáról, akkor tálalja be az ünnepi ebédre. — Miféle nyulat? — kérdezte Vidovich. — Hát Sanyi nem mondta el? Dúsné küldött egyet ... Szép, nagy nyúl, a bőre is ép, megér két hatost. , tO — Nahát! — tette magát az öreg. — Hát ilyet lássanak. Nyulat hoz s mlég, csak nem is szói! Peaig itt oryan ritka a nyúl, nogylua nem hoznak, nem is tudnám, hogy van-e a világon. Még mosolygott is, de aztán lehunyta a szemét. Fáradt volt. Oltó' magára hagyta, aztán átment a doktorokhoz, de csak az asszonnyal tűnőit beszélni, Guszti bácsi a deielőtti látogatásait végezte. Járt, kelt, mint az Orbán lelke, minden boitüia Lenézett, hátba Málinkó vásárol véletlenül bent s ha is­merőssel. találkozott, szinte várta, hogy Málinkóról fog beszelni. De senki nem hozta szóba Kémpelenéket. Délután tanulni akart, de sehogyse tudott kellő figye­lemmel belemélyedni az olvasottakba. (Mindig csak Máiinkó kö­rül forogtak a gondolatai. Bizonyosan látták a Dúsné kocsiját s talán ot is. Hátha mégis csak el kellene menni hozzájuk? Most már szinigaz, hogy bűnösnek tartja magát, különben irt volna s ha már nem is ir, hát meglátogatná őket ... Másoknak ns íeitünheti'k a dolog s ha már Marci bácsi is szóvá tette, hogy Kempeien elmaradt tőle ... Nem, nem, ha igy áll a dolog, akkor bizonyosan megharagudtak, és ő- nem ment hozzájuk. Megint beleveszett a tépelődésbe. Túlságosan közel vo.t Málinkóhoz, és ez a közelség, nyugtalanította. Csak egy utca­közön kellett volna átmennie 7 és ott lett volna náluk. Az esze tiltotta, a fantáziája csábította. A múlt képei kisérő színekben vetültek eléje. Idegesen tett-vett a szobácskájábán, próbálta másra terelni a figyelmét, ki akart kerülni a hatalmuk alól. Egyszerre Dúsné alakija állott előtte. — ő az oka mindennek! — gondolta haragosan. — Ha el nem szakit innen, ha minden úgy maradt volna, mint azelőtt volt, sose kerültem volna olyan helyzetbe ... Most erősen hitte, hogy csakugyan ez az igazság. Ha ak­kor nem marad olyan sokáig egyedül Málinkóval, ha estére, szokás szerint, Véglhalomba ment volna, nem történt volna semmi. De az, hogy akkor két hétig nem látta már Malinkét .. . Igen, sí ezt mind Dúsnénak köszönheti. Nem, nem is megy többé vissiza hozzá. Leteszi a vizsgát s ittmarad. Újra Knyazo­­viczky Palikát fogja tanítani, és minden rendben lesz. Jövő ősszel meg úgyis Pestre kell már mennie egy évre, hát nem sok értelme van annak, hogy Dúsnénál maradjon addig is. — 111 — gyűltem ide Amerikába. Nehe­zen ment, mert rezervi&ta vol­tam oszt a Balkánon is bolon­­aoztak a rácok hát elszöktem. Mivel, hogy sokan voltak itt Clevelanaon Vasmegyeiek hát idejöttem. Akkor látták volna miszterek hányán masíroztunk István királykor? Nem itt a Bákájon (igy mondta- ... .er­refelé szőlők meg farmák vol­tak. Az akkori magyarok te­henet tartottak és disznókat Hizlaltak. Vasárnap szóit a har­monika daloltunk, mert hát volt szőllő, ahol meg« szőilő van ott bor is akad, mem voltunk jó kedv hiányába és ha néha­napján a tótok csufondároskod­­tak és szidták a magyarokat vo.it olyan verekedés, hogy egy hétig a hospitálokban tótul jaj­gattak ... Leimen tűnik, a “dán­­tán —ba (ibielváros) az öíreg templomba, ahol Kossuth a­­pánk is imádkozott valaha. Együtt voltak - reformátusok, kálomisták, pápisták még a sza­nálás rusznyák papok is. népeik­kel együtt . . . máma? .. . Lát­­hati'k . . . csali lézengenék ma­gyarok. Mivelhogy- aiz öreget már háromszor leütötték For­bes master fekete angyalai, ha­­zakisértük. Lassan ballagtunk a kilencvenen túljutott Mustos rmiSiZterrel, aki mint egy á.om­­uajáró visszaszáüt a múltba, a­­mikor lóháton tette meg regi­mentjével, Szombathelytől San­­dokig (Galícia) az utat, ahol a császármanőveren megverték a fehérparolis prágai cseláko­­kat, bogy utánna eldefellirozza­­nák I. Ferenc Jóska császár ki­rály előtt. Nagy ember volt az a Ferenc Jóska! Hófehér .szaikál­­lával úgy ülte meg lovát, hogy akármelyik magyar huszár sem különben. Oszt annyi volt kö­rülötte a generális, mint a csir­kéik a ko tilos körül. Hát még a tengernyi katona. Honvédek, közöseik, bosnyákok, landverek, osászá r v adásizok, hu s z á r ság, uragonérek meg ulánusök, sze­kerészek, dögészek (egészség­ügyeiket hívták így), mind­­mind valamennyien Ferenc Jós­on katonái. Elhihetik miszterek még a Nap is elcsiudálkozott az égen, amikor meglátott ben­nünket annyi csudasokan vol­tunk . . . Ezenközbe haza értünk az cireg lakásához. Béri Balogh euszaiadt a Baskind storba vett «az öregnek egy doboz szivart meg egy üveg Szürkebarátot... szívja és fogyassza el egészség,­­gél ez a sok időket megért s jó irossszakat látott öreg ma­gyart, aki Ferenc Jósica lson^rc— rén Sandáknál megiregulázta a féhérparolis csielákokat és Washington országában a nyelv öltögető tótokat, akiket már ak­kor is Pittsbourghból bőszitet­­tek a cseh zsoldban áló veze­tőik. Vettünk egy angol újságot és szállásunkra tértünk. Én vacso­rát készitettem inig Béri Balogh barátom az újságot kezdte ol­vasni . . . “Talisman 'resigns as top vauik aide!” ... megtudtuk, hogy ez a Talismán nevezetű magasabbrendü miszter, Valiik­nak a Clevelandiak kongress­­menjéneik 13.-évig volt admi­nisztrátora. Most otthagyta forrón szeretett Vauik gazdáját, mert zsírosabb jövedelmet ígérő állást talált. “Washington office for the Council of Jewish Fede­rations and Wi elf are Funds” ... Érdekes ... valamikor igensok évekkel előtte Magyarországon is volt egy ilyenforma közös­törzsből származó adminisztrá­tor. Ott. Fortunátusnak Vauikét meg Talismannalk írják azok, akik a két nemes úr életrajzával foglalkoznak. Nem zörög a levél, ha a szél nem fújja ... mondták valami­kor az én kicsinké hazámban, szép Magyarországban ... most már elhiszem, amit a Buckeye környékén suttogtak az embe­rek, hogy Vanik miért szállt csülökre a szovjet zsidók kiván­dorlásáért (mellesleg, akiknek eszük ágában sincsen Izraelbe a ikubicokba paradicsomot gyomlálni, amikor a Szovjetben valamennyien zsiros állás-óikat töltenek be) U.S.A., vagy Ka­nadában igen, de nem Izrael­ben. P'inbas Saphir Jeruzsálem­ben arról panaszkodik, hogy 48,000 izraelita hagyta oda az “ígéret földjét”! Márpedig, ha Finhas mondja az L,az lehet hiszen ő chairman of the Jewish Agency-nél. * * * Temetésre hívtak bennünket ... meghalt Kálmán Teri néni a volt Viegscheidri magyar me­nekült tábor (Ausztria) Kálmán mamája. Egyedül jött el a vö­rös vihar elöl. Férjét és szép szőkehaju fiát otthagyta, .mint pártszolgiálatosokat Budapest védelmére. Mindketten hősiha­lált haltak. Drága Kálmán ma­ma! Azóta bizonyára találkoz­tál szeretetteiddel odafent a csillagporos Hadalkútján meg mondtad nekik, hogy minden aljas rágalom dacára HŐBÖIv ŐK, akik életüket adták Duna gyöngyének védelmébe. Egyébként clevelandi City- Hallban “NAGY A ZSIVAJ .jAxvMA ! ... Egyik rendőrünk szolgálatközben mivel, hogy a motorkerékpárlopással alapo­san gyanúsítható fekete gubanc nem állt meg motorkerékpár­jával fegyverét használta. A rendőr védekezésében előadta, hogy nem akarta a kilencvenes tempóban robogó gyanúsítottat agyonlőni, csak figyelmeztetpi voit szándéíkána. Sajnos a rend­őr gépkocsija is futott, a fekete suhanc is robogott, a golyó minden szándéKosság ellenére célba talált és halál lett a vége. Nosza felhördült a fekete nep­­su-i, még maga a fekete polgár­mester Helyettes Forbes mester is le gyilkdsozta .saját rend­őreit! .Szomorú és a fehérbőrű clevelandiak: mélységesen szé­­gyelhetik magukat, hogy szó­­néikül eltűrték és tűrik, hogy úgy a bírósági épületben, mint a város,házán, egy vérszomjas bosszút lihegő fekete asszony mégha a megölt édesanyja is, ölkiét rázza a szemeiniket lesüt­ve hallgató fehérrendőrók felé (sóik ezren láthatták a Tv.-in, mert a TV.-riporterek szinte csemegéznek ilyen esetekben. Elfelejtik, hogy Idi Amin az Af­rikai Napkirály az UN-ben hordta le a sárga földig (hazáju­kat, Izraelt.) Még nagyon jól eiméxezhetünk a nem oly régen történt gyilkosságokra, am.iKor a fekete terror három áldozata, három fehérrendőr feküdt rava­talon. HaUgjatott a nagy Fobes, hallgattak a feketék és hallgat­tak szokásuk szerint a fehérek is! Egyéüliként itt most folyik a nagy erőpróba a fekete és fehér* társadalom között. A ma­gukat demokratáknak kineve­zett politikumok furulya helyett, félkilós szivarral a szájukban hamelni módra csalják maguk­­után Cleveland népét (a feketé­ket nem kel csalni, mennek azok maguktól is), hogy egy éjsötét arcbőrü gentlemant ül­tessenek Perk, a fehér- polgár­mester helyére. Penk nepubhká­­nusi é s Pinkey arc bőr színének dacára Periknek is vannak fe­kete támogatói. Hirtelen egyik ismerősöm a John Carol1 Uni­versity mellett lakó Lőwioger Samu jutott eszembe. Samu ba­rátom a körzet republikánus chainnenje, felesége, neje u­­gyanott a demokraták nő. cso­portjának a törzsfőnöke. Akik Samut közelebbről ismeri már nyíltan hirdetik, hogy Idi Amin bősz fenyegetése következtében Samu, republikánusra adja vok­­sát! Nem mind arany ami fény­­iJx . .. mondogatja, amikor sen­­kisem hallja elvbarátai közül... Idi bőr© is fényesen fekete, mint Pinkey-, a vér nem váliik vízzé, az alma nem esik messze fájá­tól és Samu torzongva gondol egy ,clevelandi fekete Napki­rályra! * * * Születésnapi emlékebéd.e voltunk hivatalosak a Westol­­dali önképző Körbe. Ádám mes­ter szűke bb pártriájába. Ádám nem azonos ama bibliai Éva almáin élősködő ŐS Ádámmal. A mi Ádámunk az Önképző Kör elnöke, aki vigyáz a rendre fő­leg; a kör konyhájára, ahol Ró­­zsavölgyiné a gondnok kedves oldalbordája Takácsmamával olyan ételeket recosentenek, hogy még a tányért is kinyal­tuk, mintha kétlábú mosómed­­vék lennénk. Pető Balázs, akit az Un gvári csend őr iskolában “Füttyös” Petőnek hívtak, állí­tása .szerint, minden féle-fajta madarat magához tud csalni füttyével a kör ÖNKÉNTES pincére háromszor is repetába tányérunkra a finom marha­pörköltet. Igaz a hamadiik ada­­gpt Béri Balogh barátom mrigá­val vitte Columbusba, hegy megmutassa talán vendéglősé­nek, hogyha jót akar főzni gyors forsponton utazzon Cle­­veilandba ott Rózsavö’tgyiné konyháján megtanulhatja. Viszontlátásra Ádám mester. A szüreti bálotokon találko­zunk ! Cleveland, 1975. október ha­vában.

Next

/
Thumbnails
Contents