Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 2. szám

1 T KENDŐZETLEN TQRIÉNÍTIRÁS A második világháborút úgy állították be az amerikai nép előtt, mintha az “szénit hábo­rú’’ lett volna, melynek végén a feltétel nélküli megadás a tartó® békét biztosította volna. Eisenhower “európai keresztes háborúként’’ emlegette ... A háborút Amerika meg is nyerte, Németországot lever­ték, az; atombomba pedig véget vetett Japán ellenállásának. — “Oly sok erőlködés, milliók ál­dozatvállalása és az Igaz ügy győzelme ellenére — irta ma­ga Churchill — moist mégisem tudtuk elérni sem a békét, sem a biztonságot, sőt súlyosabb veszélyek fenyegetnek, mint a háború idején.” Milyen hiba csúszott hát be­­e a számításba? Erről ir legújabb könyvében Benjamin Colby “It was; a fa­mous victory” (Ez aztán szép kis győzelem volt) cim alatt. A new-yorki kiadó igy mutatta be a müvet “Ez a könyv rég­­várt kérdéseket tett végre fel.” “Csalás és propaganda a Né­metország eilni háborúban” — hangzik a könyv alcíme. Benjamin Colby, az Associa­ted Press és a New York Ti­mes volt munkatársa, megálla­pítja “A háború népszerűségé­nek alátámasztásához két do­log volt szükséges: az Oroszor­szág iránti bizalom és a Német­ország iránti gyűlölet. E cél­ból hatalmas .propagandagépe­zetet indítottak me,g„ hogy O- rcszország bűneit megszépít­sék, szándékait leplezzék, gaz­tetteit tisztára mossák, míg u­­gyanakkor Németországot szán dékosan a legsötétebb színek­ben mutatták 'be.” Min delihez a hollymoodi film gyárak megteremtették a kel­lő légkört, Henry Wallace alel­­nök a “szovjet nép demokrá­ciáját” ünnepelte, s az amerikai Írók “Háborús bizottsága” á­­dáz gyűlölettől csepegő, Német­ország ellen lázitó könyvekkel árasztotta el a könyvesbolto­kat. Ezek élén állt Rex Stout író, bűnügyi könyvek szerzője (ÜEtoicisevelt is csak ilyen köny­veket olvasott), aki kiadta a jelszót: “Gyűlölnünk kell, vagy elbukunk.” Benjamin Colby két tényt bizonyít be könyvében: Az el­ső ez: 'A III. birodalom Ameri­kára nézve nem jelentett sem­mi veszélyt. Ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy: “Roosevelt elnök az ameri­kai népét szándékosan vezette a háború felé, sorozatos ellen­séges intézkedések foiganatositá sával, mely intézkedések mind­egyike önmagában is haüicse­­lekmény volt Németország el­len, 'kár azokat a béke megóvá­sát szolgáló lépéseknek mutat­ták be. Előbb 50 hadihajót a­­dott át Angliának, majd kiadta a Lend Lease Act-ot, elrendel­te, hogy amerikai hajók kísér­jék az angol csatahajókat, — 1941-ben módosította a semle­­giessogi-torvenyt, miután az a­­merisai kotta a világ bármely részébe szállíthatott bármiféle hadianyagot, s így valójában csupa háborús intézkedést ho­zott Németország ellen, ami végülis oda vezetett, hogy a hi­vatalos hadüzenet csak a már fennálló tények elismerése lett.’ Ezek az intézkedések csak. úgy kerülhettek megvalósítás­ra, hogy megelőzőleg az elnök maga is bekapcsolódott a pro­pagandába. Roosevelt kijelen­tette ugyanis, hogy Hitler ma­gát Amerikát is meg akarja tá­madni Anglia meghódítása ir­tán, — majd óriási hazugság következett: 'Roosevelt látomás szerüleg leírta, hogyan fogják náci repülők bombázni az ame­rikai városokat, leigázni a dél­­amerikai országokat, a beszi­várgott és kulcsállásokat elfog­laló nácik hogyan teszik lehe­tővé Amerikában a hatalom át­vételét, hogyan “fojtják” meg a világ összes “demokráciáit”; hogyan fogják Amerikát és Ka­nadát leigázni, st'b. Ilyen ször­nyűséges jóslatokkal táplálta az elnök számtalan, hamisan gyártott beszédében az ameri­kai nép félelmét a rettenetes veszély miatt, mely állandóan fenyegeti a világot. A háború után hatalmas mennyiségben zsákmányolt né­met hivatalos iratok közül e­­gyetlen egyben sem lehetett találni a legcsekélyebb utalást sem arra nézve, hogy Hitler meg akarta támadni Amerikát. Sőt még arról sincs szó sehol, hogy ilyen gondolat valaha is felmerült volna a fejében. Sőt még Angliát sem akarta elfogj lalni, hiszen kétszer is felaján­lotta az angoloknak a békét: először Lengyelország leverése után, s másodszor a francia összeomlás után. Igaz, hogy Hitler óriási ambíciókkal ren­delkezett, de arira sosem gon­dolt, hogy átkel a La Manche­­on, vagy méginkább az Atlanti Óceánon. Colby azonban egy második tényt is bizonyít: a .terrorbom­bázásokat bem Németország, hanem Anglia kezdte meg. E tárgyban igy ir: “Ezt a mesét még most is hallani gyakran, pedig már az angol hivatalos emlékiratok is bebizonyították az ellenkezőjét, s igy hazugság, az, hogy a civil lakosság bombázását a néme­tek kezdték el a Loindon ellen végrehajtott “blitzkrieg” táma­dásaival, 1940 szeptemberében. A valóság ezzel szemben az, hogy az angolok London bom­bázása előtt mégy hónappal el­kezdték a német városok elle­ni légitámadásokat. Churchill azimte kipróvokálta a német bombázásokat London edlen, mikor elrendelte a Luftwaffé­­.nak angol katonai repülőterek elten folytatott sikeres támadá­sai után, hogy az angol légierők Berlin ellen, hajtsanak végre éjjeli bombázásokat. Ezzel1 u­­gyanis azt akarta elérni, hogy a németek megtorlásként Lon­don ellen vessék 'be légierejüket — angol- katonai -célpontok he­lyett. Tíz Berlin elleni támadás után adták ki a parancsot a Luftwaffénak, ho;gy az angol fővárost bombázza, aminek kö­vetkeztében az angol katonai célpontok teberme-ntesültek. — Churchill így elérte célját; Lon­donra hárította át a bombázá­sokat. így indult tehát meg a “Blitz”. Benjamin Colby a következő tanulságot vonta le a pusztító második világháborúból, mely­nek -egyedüli komoly vesztese Európa voltv: “Az orosz veszély olyan gyermek, kinek apja nem más volt, mint Franklin Delano Roosevelt.” — Az oroszok u­­gyanis óriási méretű, szinte korlátlan segélyt kaptak Ame­rikától, — az elnök javaslatá­ra és pressziójára. Az oroszoknak juttatott se­gélyek már a forradalom első időszakában megindultak Troc­­ki akkoriban New Yorkban élt, menekültként s amerikai útle­velet kapott, .hogy hazamehes­­s-en Oroszországba, — Wi son elnök segítségével. Wilson a Kongresszus előtt kijelentette: “igen boldiOíg, hogy az orosz forradalom oly csodálats dol­gok végrehajtását fogja lehető­vé tenni... ” ÁRGUS — Párizs. Honnan való a "Kanada" név (A Canadian Scene kiadásá­ban megjelent (paperb.ck $2.9>5) Glimpses of Canada c. kötetből átvéve.) Számos elmélettel próbáltok megmagyarázni a Kanada név eredetét, de azt kevesen kétlik, hogy indián szó. Amikor Ja­­ques Cartier 1534-ben ^elíia- | józott a (jelenlegi quebecjj Sta­­dácona-hcz, ott hallotta, hogy a bennszülöttek a települést “kanatá”-nak nevezték. Egyes húron nyelvjárásokban a szó te­lepülést, községet jelent. A mo­hawk indiánok nyelvén viszont “helység” a jelentése. Cartier térképén a Kanada név a Saguenay River és a mos­tani Quebec City közti területet jelölte. Ami ettől északra esett “Hochelaga” volt, délre pedig megtartották a terület “Sague­nay’’ indián nevét. Mercator, a 16. századi tér­képész Uj Franciaországnak nevezte el a St. Lawrence mel­léki területet, holland és angol térképészek viszont kiterjesz­tették és az újvilágban levő e­­gész francia gyarmatra alkal­mazták ezt. Miután az angolok 1713-ban Acadia francia gyar­matot, a Kanada nevet az egész St. Lawrence kolóniára hasz­nálták, nemcsak egyes részére. Az Ábrahám-sikján 1759-ben aratott győzelem után, az ango­lok is Quebecnek kezdték ne­vezni a St. Lawrence melléki francia területeket. így maradt ez 1791-ig, amíg az angol par­lament elfogadta a Canada Act-ot. Ez a törvény Upper Ca­­nadá-nak nevezte a mostani Ontario területét és Lower Ca­­nadának azt, amit ma Quebec­­ként ismerünk. Ettől az időtől kezdve egy­szerűen csak Canada gyűjtő­névvel illették mindkét terüle­tet és ezt mindaddig nem vál­toztatták meg (még a London­ban 1840-ben elfogadott Act of Union keretében sem), amig Province of Canada lett a hiva­talos elnevezés, Upper Canada - Canada West, Lower Canada pedig Canada East lett. így ma­radt ez jó sokáig. Egészen az 1867-ben létrehozott konföde­rációig, amikor Canadának ne­vezték a csatlakozott négy tar­tományt Nova Scotiát, New Brunswick-ot, Quebeeet és On­­taríot. 1870-ben Manitoba, 1871-ben British vColumbia, 1873-ban Prince Edward Island, 1905-ben Saskatchewan és Alberta préri tartomány csatlakozott a kon­föderációhoz. New Foundiand csatlakozására pedig 1949-ben került sor. így lett Canada a ne­ve annak a területnek, amely a 49. szélességi kör és az Északi Sark között terül el. — A MAI SZOVJET TÁRSADALOM (France Catholique — 1975 október 17.) — Ándnej Szaha­­rov, a szovjet atombomba meg­teremtője, a következő nyilat­kozatot tette, mikor az idei Nó­­bel-békedij elnyeréséről érte­sült: “.Remélem, hogy ez a Nó­­bel-dij hasznára válik majd or­szágunk minden politikai fog­lyának s meig,erősiti az emberi jogokért folytatott harcot, mely ben én is részt veszek.” Figyelmet érdemel az a tény, hogy Szaharov a múltban a a rendszer kivételezett alakja volt, 35 éves korában már a Szovjet Tudományos Akadémia tagjává választották, három­szor volt a Szovjet Munka hő­se és Szolzsenyicin távozása ó­­ta őt tekintették a szovjet ellen­zék vezetőjének. Szaharov a következő cikk­ben jellemzi a mai szovjet hely­zetet : * * A szovjet társadalom alapja ma is az államkapitalizniis, vagyis olyan monopólium, mely a párt és a kormány korlátlan hatalma alá helyezi a gazdasá­got, a művelődést, az ideológiát s minden alapvető anyagi és szellemi eszközt. Válság esetén ez a rendszer terroruralmat eredményez, bé­késebb időkben pedig nehézkes bürokráciát, fásultságot, lusta-Új háborús eszközök (Folytatás az első oldalról) tosabbá válnak a kizsákmá­­nyolt-kizsákmányoló, gyarma­­tositottogyarmatositó, szegény és gazdag viszonyából előállt feszültségek. Ideges kor ez, a­­hol a rohamos fogyasztással e­­lőálft haszon már nem1 tudja pó­tolni az eltékozolt nyersanya­gokat, mert ezek is 'rohamosan kimerülőben vannak! S most elő áll a paradox helyzet: a “sze­gények” egyre inkább tudatára ébrednek, hogy még kimeritet­­len természeti kincsek birtoko­sai! de ezek megszerzőért a “gazdagok”, azaz az iparilag fejlettek egymás közt marakod­nak ... Mindez igazolja Kina politikája jelenlegi főfelelősének Kissinger,hez intézett pohárkö­­szöntője e szavai: “A détente (enyhülés) illúzió . . .” De mert az új rablóhadjárat­nak, amelyre az ember rö­videsen kényszerül, csak akkor Magyar Hanglemezek 8-TRACK.ES ÉS CASSETTJ TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb vá as;­­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezJ.rj gyzíkünket Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21ü) 531-5524. van értelme, ha ember és anyag a lehető legcsekélyebb mérték­ben pusztul, más. olyan fegyve­rekre van szükség, amely e föl­tételnek megfelel. — A- és H- bombák bevetése mindenütt felbecsülhetetlen károkat, nem pótolhatókat olkoznak. Ez hát kizáuja azokat a fegyvertárból. Olyasmit kell föltalálni, ami a termelés és fogyasztás kellé­keit: embert és anyagot nem söpör le a számítások táblájá­ról ... Már nem egyszer hátbor­­zongva lapoztam azokba a tech­nikai szakszemlékbe, amiket vöm hazahoz tanulmányozni. Sokszor nem is tudom eldönte­ni, vájjon az úgynevezett science-fiction ábráival és szö­vegével állunk-e szemben avagy másféle lázálom szülöttjei­vel? Lehet, kölcsönhatás esete forog fenn. vA science-fiction, a James Bond, Mission impos­sible és hasonló filmek .szerzői­nek elképzelései Ösztönzik a mű szaziki tervező töprengéseit — és fordítva; emez a .másinak ad újabb meg újabb ötleteket. — Mivel e téren Mosonyi Ákos bajtárs a szakember, az aláb­biakban ő foglalkozik a témá­val. Boston, 1975. nov. 15. Pécsi Kornéni dr. (Folytatjuk) ságot és középszerűséget ter­mel ki magából. A gazdasági é­­let minden időkban a katonai céloknak van alávetve. Ez igen kellemetlen a belföld számára és veszélyes az egész világra nézve. A munkabéreket mestersége­sen tartják igen alacsony szín­vonalon s igy az állam óriási pénzforrásokkal rendelkezik, melyek javarészét a hatalmas katonai apparátus emészti fel. A rendszer alapvető tulajdon­sága a titkolódzás és a totali­tarizmus, ami a külpolitikában fontos következményeket von maga után. A szovjet kormány mindig zárt ajtók mögött hoz­za döntéseit és mérhetetlen összegeket ad ki a' világ min­den. táján bevallott és bevallha­­tatlan célok szolgálatában, ha­talmi terjeszkedés végett, anél­kül, hogy bármiféle elszámolást nyújtana a kiadásokról. Az állampénztár rengeteget áldioiz a kivételezett rétegek jó­létének biztosítására, — ezeket Milován Gyilasz ‘uj osztálynak’ nevezte. A szovjet kisemberek naphosszat hangoztatják, hogy övéké az ország, ők azonban jól tudják, hogy az igazi urak azok, akiket reggel ési este pán­célozott autók szállítanak ide­inek és a íkatonaá1 vezetőség, ily Az a tény, hogy a pártvezé­­sek zs a katonai vezetőség ily hihetetlen pénzek fölött ren­delkezik, vészes kihatással van az ország művészeti, kulturális és tudományos életére. Nem véletlen az, .hogy az u­­tóbb.i évtizedekben csaknem minden nagy felfedezés és ta­lálmány a kvantumi-teória, az antibiotikumok, a tranzisztor, az informatika, a mezőgazda­ság forradalma, stb. — a külföl­di országokban látott napvilá­got. A szovjet csak imitt-amott ért el katonai jellegű sikereket, igy pld. az űrhajózás terén, — de ez csak kivétel, és annak köszönhető, hogy gigantikus e­­rőiíeszitések történnek a hadi­technika terén. A katonai kia­dások nagysága óriási terhet ró a szovjet állam,gazdaságra és a szovjét nép érdeke azt kíván­ná, hogy békés célokra fordít­sák ezt a sokmillió rubelt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Szovjetunió túlfegyve­­rezettsége következtében az e­­gész világon növekszik a fegy­verkezés. A szovjet hadászati rendszer azonban csak hatal­mas politikai reformok végre­hajtásával változhatna meg. A nemzetközi sajtó sokat foglalkozik mostanában a.z in­flációval, a kőolajválsággal és a munkanélküliséggel. Pedig a nyugati világ még nincs egé­szen sarokba szorítva. Még ha a nyugatiak életszínvonalukat (Folytatás a 8. oldalon) Winnipeg, Man. 1976. január 9. LAJOSSY SÁNDOR: 5 KUDARCAIM Vagy: amikor minden máskép sikerült?) Amikor törökországi utáni­ról betettem lábam a lakásba, Bwendtné Petres iZsuzsa a “Keresztuton” című nagysike­rű regény írójának levele várt rám. Londonba jön és találko­zást javasol. E találkozás re­ményében azon nyomban vá­laszoltam, aztán reményked­tem, hogy az egyik londoni ösz­­szejövetelre eljön, ahova meg­­hivtam. Érthetetlennek tűnt fel előttem elmaradása és az ün­nepély után mindjárt telefonál­tam hotelébe, de kis híján majd lecsaptam a kagylót, mikor megtudtam, hogy egész napos túrára ment. Nem sejthettem akkor még, hogy 'Ewendtné levelem a posta jóvoltából késve kapta csak kézhez. Amikor európai útjáról visszatért? Baljóslatú érzelmekkel kezd­tem meg dr. Nádas János, a Magyar Találkozó elnökének Angliába érkezése előkészítését a Mindszenty Ház vezetőségé­vel. Biztonságból János levelét is átadtam, hogy felvegyék a kapcsolatot vele. Jánost pedig arra kértem, hogy sürgősen forduljon a vezetőségeihez. Eközben érkezett hozzám Sasváry Lola, a matróna kor­ban élő Írónő levele Knowle­­ból értesit, hogy Londonba jön dr. Nádas János fogadására. Sietve közöltem vele minden tudnivalót. Ezután ahogy teltek a napok, egyre nagyobb érdeklődéssel néztem az események elé. Leve­let vártam Amerikából és meg­hívót a Mindszenty Háztól Já­nos előadására. Helyette eszp­­resz-levél jött az Írónőtől és kért, hogy távirozzam meg, melyik nap érkezzen? A guta MAJThÉNYl G .ÖRGr ARANYMALINKó nyossággal állt beléje: Itt mindennek vége, Málinkót erre az életre elveszítette. Föirántotta a szemét, mintha rossz álomból akarna me­nekülni, de ez nem segített rajta. A fájdalom, amelyet a buzgó tanulás ideije alatt elnyomott magában, újra foltámadt tenne, és úgy érezte, hogy hiábavaló volt minden erőfeszítése. Me­gint azoknak a kietleni, sivár, szenvedése® délutánoknak a foj­­togatása jön, a rumos lázadás a letipró gonoszság ellen, a me­nekülés kábulatokba, káprázatokba, és végig, a nyomorult fa­lun, lompos kutyák hangjai közt Deiteibaumlhoz ... Fölugrott, (hogy kimegy a folyosóra, nem birt tovább is egyhelyben maradim, és rátaposott a ficsúr lábára. Az fájdal­masan nyögött fel. — Pardon, — mondta Oltó. — Azért vigyázhatott volna. — Hiszen bocsánatot kértem! — és fölnyársaló tekin­tettel meredt rá. Igazán olyan kedvében volt, hogy az orosz­lánnak is .nekiment volna. A ficsúr dörmögött valamit, aztán a zsebkendőjével tisz­togatni kezdte a cipőjét. Oltó száján gúnyos mosoly rándult meg s maga se tudta, hogy miért, de tele volt gyűlölködő ér­zésekkel a ficsúr ellen, jóllehet, a mai napon látta másodszor életében. Holdvilágtalan éjszaka volt, csak a hó szürkült ki a szür­keségből. Az összeszűkülő hegyek fala köziött a vonat nagy do­bogást csapott, gőze erőlködve sistergett. Az éjszaka, mint végtelen vonal futott mellette, és csak a bakter(házak, vagy az állomások világossága szakította meg hébe-hóba. Idegesen füstölt, múlt és jövő, bizonyosság és bizonytalanság egyetlen nyugtalanító érzésben támadt rá, nem gondolt határozottan se Malinkéra, se Dúsnéra, se á vizsgára, és mégis csak rájuk gondolt. Néha megtörölte a megpáráló ablakot, meredten fi­gyelt kifelé, és szerette voiina szétfújni, eltüntetni a sötétséget, mintha csak ez takarná el a jövőjét. Sokáig álldogált a folyosón. Losonc után benézett a fül­kéjébe: a ficsúr helye üres volt. Mikor szállt ki, hogy észre se vette? Beült a helyére, és kissé megnyugodva szunditani kez­dett. A vonat össze- vissza zötyögtette, kifárasztotta. Nem tu­dott elaludni. Minduntalan fölriadt. Türelmetlenkedni kezdett, — 113 — kerülgetet, de elküldtem a tá­viratot. így virradt rám a bizonyta­lan nap, amikor semmit nem tudtam dr. Nádas János érke­zéséről és a Mindszenty Házban megrendezett előadásáról. Em­berileg csak annyi volt biztos előttem, hogy az írónő és kí­sérője vár rám öt óra körül a Mindszenty Ház előtt. Hozzá tartozik az igazság­hoz, hogy a fogadás sikeréhez a házban lakó Horváthiné Asz­­szony házisütemény tudomá­nyát is igénybe vettem. Ezekután aránylag megnyu­godva utaztam Londonba ven­dégeim elé. A Mindszenty Ház előtt Sza­bó' Mihály háznaggyal együtt trázsáltunk, hogy az érkezőket fogadjuk. Megtudtam, hogy e­­lőadás nem lesz, ha tehát <h. Nádas János eljön, mi vagyunk a hallgatósága. Azonban nemcsak János, ha­nem az írónő' és kísérője sem érkeztek meg. Amikor hazajöttem, legszíve­sebben ágyba bújtam volna a­­zonnal, hogy kiadós álomba te­messem el a nap izgalmait. (Ma­gam se tudom miért, de fent maradtam, és hogy agyonüs­sem1 az időt, kedvetlenül ültem vacsorához. És ekkor megszólalt a csen­gő. Dr. Nádas János és nővére állt előttem. Egy szempillantás alatt meg változott borús han­gulatom. Mesébe illő percek kö­vetkeztek és az a néhány óra, amit együtt tölthettünk, oly gyqrsan elrepült, mintha igaz se lett volna! (Folytaiás a 8. oldalon) ■a hi m m iMi m is m m mm m n ÖTVEN ÉVE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN I ALEX. fi. KELEM LIMITED * ■ KELEN TRAVEL SERVICE J 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-9548. IIIT Ä 7 Á FordulͰn bizalommal irodánkhoz. UlrAtflj« Utazások a világ minden részébe. II 1» m Föképviselet. Naponta küldjük a megbízásokat I II fi A * Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax II IS M ■ alapból levonható. ft T||7C¥. Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. £| I UíLCAi Föképviselet. | 1,^1" küldés Romániába. Igen gyors elintézés! Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. Msgyaror- BH Iszági válóperek. A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi p ügyeit! ^ aztán nem is készülhettem olyan jól el ... Beteg voltam. Aztán lecsillapodott. A vizsgák kilátásairól beszélgettek, kollégákról egyetemi dolgokról, Pista föliápászkcdott nagyke- L érv esen, tett-vett, minitha öltözködne, félig ruhátlanul láza­dott, kiszólt a reggeliért, dudorászoct, aztán megint visszafeküdi az ágyba. Oltó meg csakugyan végigíheveredett a diványon, me­gint említette, hogy beteg volt s nem tudott tanulni, meg, togy rettentő elhagyatott vidék az ott, a hegyek között, semmi kedve visszamenni, sokkal jobb a nagybátyjánál Aztán elcsendesedett, .magára .húzott egy takarót, a fáradság mind jobban erőt vett iajta és elaludt. Késő délután ébredt föl. Ijedten nézett körüli. Pista helyett csak egy cédulát talált, hogy ekkor s ekkor ebben a kávéház­iján. Megmosdott, kicsit rendbetette magát s fölkereste Pástot a kávéházban. Onnan moziba mentek, majd egy kis vendéglőbe vacsorázni. Ott több kolléga csatlakozott hozzájuk. Oltónak jó­kedve támadt. Friss volt, pihent. Bort hozatott. — Koccints, Pista, az egészégemre, holnap nagykorú le­szek! — mondta hirtelen. — Mi a fene. Hát Isten éltessen, öregem! ... No ilyet se pipáltam még, hogy valaki a születésnapján szigorlatozzon. Ittak. Majd komoly dolgokról! kezdtek beszélgetni, apró vitatkozások keletkeztek, aztán valaki egy viccet eresztett meg, és lassanként ábba a hangulatba kerültek, amelyben nem igen figyelik az idő múlását. Oltó nagyokat nevetett, hozatta a bort és szorgalmasan ivott. Éjféltájt kávéházba mentek , át. Ekkoi már csak hárman voltak, egy Sznopkó nevű felvidéki fiúval Az nem jól érezte magát a kávéházban, és valami lebújt aján­­* lőtt, aihol ig,en jó bort mérnek. Olyan “bableves-csárda” volt ez a körúton, ahol reggelig nyitva tartották. — Tee, holnap szigorlat! — figyelmeztette Pista. — Nem bánom én! Semmit se bánok én! — szavalta Oltó mámorosán. — Úgy éltem eddig, mint valami remete . .. Nem bánom, És holnap .. lesz ... a születésnapom ... Lányok is telepedtek az asztalukhoz s Oltónak ez nagyon tetszett) — Cicák, gyertem ide .. . Occ ... Oc'c .. . Cic ..., Kis maccskák, macskulicák ... Nektek csak tejet fizetek, és azt úgy kell a nyelvetekkel felhiörpplni. — 116 —

Next

/
Thumbnails
Contents