Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 2. szám

Magyar vonatkozások Észak-lndiában (Folytatás!) Kingsmill Tamás könyve ti­tán vázlatosan elmondom az az indoszittya népek keveredé­sét a belső-ázsiai vándornépek­kel. A Kr.e. korai évezredek va­lamelyikében, a Pamir fennsik nyugati részeiről két nép ke­rekedett kelet felé. Az egyik volt a DISAU-nép, amely a mai Chinát alapította s annak ősi népeit hatalma alá hajtotta. A másik volt a VIDDHÁL, máskép MADDHAL nevű nép, amelyről általában az a vélemény, hogy a DSIUNG, HIUNGNU, DUH­­KINflEH, DUK, TURK néven sze­replő törököktől merőben kü­lönböző nép volt. A chinai for­rások King-király idejében jueh ti (holdképüek) névvel nevezi őket. Ezek a MADDHÁLOK szorí­tották a Chinát reorganizáló DSAUOKAT egyre kelet felé. Mikor a dsauok a Tiensán tö­vénél állapodtak meg ,a madd­hálok reájuk támadnak s egész Szenszi tartományig űzik őket. A dsauok tehát itt állapodtak meg, melléjük telepedtek Kan­­szu tartományban a maddhálok. Mind a két nép szervezkedni kezdett s nyugalmas államéle­tet éltek. Később a szenszibeli dsauok I1ANAN tartományt is bekebelezik, sőt oly erőre kap­nak, hogy King-király uralko­dása alatt a maddhálok kanszui tartományát is szétverik. Ez már Kr..u. i2l06-ban történt. — A maddhálok, akiket a kínai források JUEHTIK-nek nevez­nek, ekkor odahagyják kanssui hazájukat és nyugatra vándo­­nak. Az a részük, amelyet a chinaiak nagyjuehtiknek (ta­­j-uehti) neveznek, Kr.é. 177-ben Bactriát árasztja el. A kis ju-eh­­tik viszont -Chinan keresztül, a hátsó india közlekedési utakon a tibetiek (giangok védelmét keresték (Nan-san-ban). A nagyjuehtik Baktriában össze­keveredtek a szittya tokárukkal akik Nagy Sándor hatalmát itt megsemmisítették s Kr.u. az első században Észak-India tu­ráni népeivel egy hatalmas nép szövetségben egyesültek. Ké­sőbb hozzájuk csatlakoztak Ti­bet felől a kisjuetcsiik is. Amit a juehtik vezetése alatt szövetkezett turáni szittyák ez­után vagy 2-3 századon át vég­be vittek, az páratlan a maga nemében. Szövetségük ehiuai Tűi kesztánból Perzsia nyugati részéig terjedt. Magába foglal­ta egész Észak-In diát, Nepálig, Harmie kirnKhdj? ([‘! SHRDL nyugat felé a régi BaMriát.’ — Harminc királyság tartozott be­le. Prokopiusz nem győzi di­csérni rettegett hadseregüket, s a nép általános műveltségét. Bizonyos, hogy a buddhizmus reneszánsza a nevükhöz fűző­dik. Semmit sem sajnáltak, a­­mit Buddha monumentális tisz teletére alkalmasnak találtak. A legzsebb viharasok, -strapák, szobrok, oszlopok, stb. ebiben a korban épültek. Írásuk ekkor stilizálódott. A buddhizmus té­teleit, törvényszerűségeit ek­kor véseti ASOlcA az ő hires oszlopaira. Népeiknek művelt­séget és tiszta vallást adnak, ami egészen sajátjuk volt, mivel Buddha maga is szittya eredetű volt. Roppant erős faji öntudat­tal bírtak: a hatalmas indo­szanszikrita és bizánci-perzsa kultúrkeveredést annyira átfor­málták, hogy noha azt az indo­­izmustól elválasztani nem lehet, művészetük mégis kirívóan, do­­minálóan turáni. (Ez a nagy transzformáló e­­rő érthetővé válik, ha meg­gondoljuk, hogy Indiának nem áryák az őslakói, hanem ugor fajú tamulok, s hogy az utóbbiak számához képest az Indiába beözönlő áryák szá­ma kicsi. Más szóval, India őslakosságának döntő töme­ge teljesen szkytha, sőt ere detileg is szkytha volt. Ez a jelleg később sem csökkent, hiszen a belső Ázsiából be­vándorolt népek, mint at k sak, nagá, stb., népek, vala­mint később a kis- és nagy­juehtik (fehérhunok) jel:n tékenyen fokozták azt.) A Kr. utáni III-IV. században nagy változás történhetett In­­doszkythiában. Ugyanis a hudd hizmusra a bramán vallás ana­témát vgt s Észak-India nem hindu népeit kíméletlenül ül­dözni kezdi. A tiszta buddhiz­must kiforgatja eredetimivoltá­­ból s átalákitja. lA körülmé­nye hozta egyéb rendszerválto­záshoz csatlakozik egy másik feltűnő tény is: ettől az idő­től kezdve sem a fehér hunok, sem a juehtik neve Indiában elő nem fordul többé. A fehér hunok nyom nélkül eltűnnek. Az angol kutatók azt tartják, hogy beolvadtak az ottani ős­lakosságba. A másik lehetőség az, hogy egy részük Perzsia fe­lé kezdett vonulni. így indulha­tott meg az a lavina, ami India északi részeinek lakosságából egy jelentékeny részt magával ragadott s Perzsián keresztül Turkesztánba vetett, ahonnan tö'bb százesztendei kényis-zerno­­madizálás után a Kr. u. VI-VII. században a Kaspi-tenger mel­lé a kazárokhoz, majd innen az európai szkytákhoiz szorul. Hogy melyik lehet ez a sokat hányt-vetett, kulturképességeit teljesen kifejteni soha nem tu­dó nép, annak eldöntését má­sokra bízom. De hogy a kétséget eloszlas­sam, rendszeres csoportokban összehasonlítom Észak-India ne veit a magyar ősnevekkel. III. Történelmileg szerepelt nem­zetség-, törzs- és vezérneveink hasonmásait feltalálhatjuk. Ott is megvan például az avara, hun, bulgár, habarcsa, tugár, alán, kun, kumán, magiar, me-Aka Benda Ari Barna Baki Baráti Bardó Bodor Bátort Bár Bokora Badini Bató Basai Buthi Cakó Balbar Csicsó Csak Bakó Daruvári Bihari Damo ■ Bakai Danki Barta Garai Bánó Galsi Bőd 11a Gál ger, madsar, mazar, dontih el­nevezés. A magyar hét törzsnév Uyen összetétellel s formában forau elő: Nek-bakta, Magar, Kurt­­koti, Kurtu-'ola, Zarmat, Ta­rián, Jenő, Jenu, Kari, Kazi. Őstörténelmi nevű vezéreink közül megtaláljuk ott: Atila, Buda, Csaba, Béla, Ugoke, Zoárd, Kunt, Lebe, Balamgar, Saned, Kádár, Tárkán, Reva, Bultsu, Saltan, Tason, Borsu, Keve, Tar, Ete, Balga, Vágó, Koppán., Vathur, Sarolta, Vatai, B'ojta, Kulpahar, Tornai, Kadu­­csa, iZemira (Szemere) nevüe­­ket. A 108 nemzetség közül ott ott van: Kalan, Aga, Aba, Bán, Magócs, Ácsa, Bori, Bár, stb., nemzetségnév. Mythológia gyökerekre vezet­hetők vissza: Guta-oli, Tindur, Manó, Sárkán. Régi méltóság neveket jelez­nek: Bán, Karki Csákán, Ká­dár, Julay, Kaga, Golási, G-la. Régi beolvadt törzsneveink­kel azonosak az északindiai h unzá k-nál előforduló: jász­kun, rono, jász osztályok. A Bhát, Lón, Dar törzsnevek. — A huuzákon kívül előfordul a ba lóc, sángó, kun, faludi és tabó törzs és nevezet. A liunzáknál otthonosak a következő férfi nevek: Holló, Sóya, Darves, Szakái’, Zamiro, Tas, Tor, Mirák, -Szekeso, Bir­­gósi, Bultse, Boti, S zajban, Da­losa, Ábadi. Falunevek: Tsorban, Aptsai, Irsa, Tölti, Hun-lós. Folyónevek: Bogotá, Sayok, Baltit. Hegynevek: Tsók, Derentsi, Madsar nath. Családnevek: Szicánai, And­­í’ási, Csáki, Cziráki, Vai, Almá­éi, Telek, Szapári, Gillany, Ko­­roli, Barkót, Zemira, stb. Tipikus magyar családnevek: Gida Sóós Hajni Szágoni Hoitsi bánd our Jákó bohána Kada Seréndi Roltdie Sebok Kandia Tar Karádi Tihi Kuti Timáraé Mádi Torba 'Makai Tolth Náda Tóth váltó Nesta Vargha Ragála Vasadi Réti Váradi Shipek Várdai, stb "ÚJÉVI FOHÁSZ" Addj Isten reánk, boldog Ujesztendőt, A magyarnak, szebbnél-szebb jövendőt. Borral és búzával, töltsd meg kamaráját, Egészséggel áldjad meg egész családját. Legyen erős izmos, munkátbiró karja, Ki nemuljon, ki nehaljon, sohasem a fajja. Hihetetlen áldás szálljon, mindég békés legyen, S’ Néked Uram szüntelenül, mindég hálát tegyen. Deák Mihály (Dec. 12. 1975.) Történelmi mullú kanadai bélyeg Ma is létező helységí-, hegy­es vízneveink: Ajnás, Arvaiáo, Almatsipeta, Budapur, Borsód, Barana, Bicski, Balota, lEgra, Gács, Hunvár, Hargitacsur. Kóka, Kupasi, Kata, Kunvár, Sidó, Szalavár, Torna, Tiharah, Várked, Ráhó, Murandbas, Mo­hi, Makiári, Egra, Mándi, Nárai. Hegynevek: Jákó-hegy (I-hil), Bik, Mátra, Bakai, Lapos, Bokoras. Folyók: Habokba, Herna, Sayok, Sil, stb. Rádsput törzsnevek: Jenő, Kari, Kasi, A huozáknál méltóság nevek: K^rdár, Járfa, Barró. Találunk földmives osztályokat ily név­vel: Dekán, Kappás, Komó. A baléri maharadsákat pál­­oknak hívják (fejedelem). Ezek névsorában: Than pál, Siddh pál, Adsay pál, Bogii pál, Sód:-: pál. ! A Rima völgyén, a sz-écsuáni völgyön befelé Indiában talál­juk a következő neveket: Gomba, Geku, Simongi, Dibon, Beljebb a Tiszta-völgy, a Duna­­völgye. A Kas törzs a Himalá­ját igy hívja: Mangashang. Végre különös figyelmünket hívja fel az is, hogy az Etno­­gráfoá’ban Nagy Géza által ki­mutatott Ősi leánynevek java­része él még Észak-lndiában Ilyenek: Csilla. Piró, Rézi, Piri Gsobilla, Bosa. Csala, Kell Rozila, stb. Ezek a megdöbbentően nagv - számú ősmagyar nevek megér­demlik a jogos érdeklődést, fi­gyelmet. És mégis mozog a föld ... Végeredményben mindez K"r> 'si Csorna Sándornak ád igazat, akit csak újabban is ábrándozó­­nak neveztek s akinek egész életét úgy tekintették, mint a hazaszeretet forró érzésének áldozatát. Mi megvagyunk győződve.hogy az ő sírja vala­mikor még íMekkája lesz a job­ban értesült magyaroknak, a fehér-hunok késő unokáinak. (Canadian Scene) — A vilá­gon egyik legelterjedtebb kedv­telés a bélyeggyüjtés. Azt szok­ták róla mondani, hogy a hob­bik királya és a királyok hob­bija. 1840 május 1-én kezdő­dött, az akkor kiadott első bé­lyeggel Angliában. A hires ‘’Penny (Black” szen­zációt keltett. Victoria-királynő képét hordozta, amellyel a 'bí­rálók távolról isem voltak meg­elégedve. Voltak, akik az eny­­vezésről járvány elterjedését várták, de a sok hozzászólás, kritika ellenére; mégis csak népszerű lett a bélyeg,. Abban az időben jól jellemezte érde­kességét, az iránta kifejezett figyelmet, hogy a dámák egész ivekkel próbálták csinositani la­kásukat, a falra ragasztották azokat. Ha teljes mértékben meg a­­karjuk érteni a bélyeg jelentő­ségét, realizálnunk kell azt a fontos szerepet, amelyet ját­szott és most is játszik. A helyzet ugyanis az, hogy minden bélyeg uj lépés volt an­nak az óriási szervezetnek a kiépülése felé .amelyet nemzet­közi postaszolgálatnak nevez­hetünk. Persze volt ilyen szol­gálat már ezer meg ezer eszten­dővel a bélyeg feltalálása és használatba vétele előtt is. Bizonyíték van arra, hogy Babiloniban, Krisztus előtt 3000 esztendővel már volt posta. Fu­tárok horták az agyag-borit ék­ba zárt agyagtáblákat. (A nagy Cyrus király postaszolgálata is nagyon fejlett volt Perzsiában. Augustus Ceasar remek utakat építtetett az egész római biro­dalomban, Marco Polo postahá­lózatot teremtett Kublai Khan meglátogatása után. A 16. szá­zad közepén már kifejlett volt Európában a postaszolgálat, de lassú volt, megbízhatatlan és nagyon drága. Kanadában, a francia rend­szer idején, nem volt posta. Volt személyzet hivatalos ée — bár kis mértékben — magán küldemények továbbítására. Az volt a cime: “Messenger for the Entire Colony of New France”. Tagadhatatlanul kis­sé túlméretezett megtisztelte­tés. 1763-ban, a párizsi szerződés aláírása után, Benjámin Frank­lin, aki akkor helyettes posta­­ügyi miniszter volt, postaszol­galatot létesített a 13 délre fek­vő államiban és néhány posta­hivatalt teremtett Quebecben is. Ez, egészen 1851-ig, angol kont roll alatt volt, de akkor a tör­vényhozás felhatalmazta a gyár mati kormányokat saját posta szolgálatuk megszervezésére és működtetésére. Abban az évben jejent meg a 3 penny-s kana­dai Beaver, .Sandford Fleming tervezése. Fleming egy évben kitüntette magát a vasútépítés­ben is. A bélyeg hódot ábrázolt gátépítés közben s jelképezni akarta az itt élők munkálkodá­sát. Kifejezésre juttatta ter­mészetesen azt is, hogy milyen fontos szerepe volt a hódprém­nek az akkori gazdasági élet­ben. 1854-ben, a Kanada és Ang­lia közt élénkülő forgalom szűk s'égessé tette a 10 Pence-es bé­lyeg kiadását. Ezt kellett az Amerikán keresztül Angliába menesztett levelekre ragaszta­nál. Ezen Jacques Cartier Fran­cois Ries, hires párizsi festő ál­tal készített képének a máso­lata volt. A 7 és pence Queen Victo­ria bélyeg 1857-hen került for­galomba. A királynő képét Al­fred Edward Chalon festmé­nyéről vették át. Ezt a képet a királynő édeisanyja, a keríti hercegnő számára ajándékként készíttette, még. pedig abból az alkalomból, hogy a lordok há­zában tett első látogatásának akkor volt a húszéves évfordu­lója. A rajzon látható ’’Packet” azoknak a hajóknak a típusa volt, amelyek akkor Angliában oly divatosak-voltak. 1908 júliusában, 300 évvel az után, hogy Champlain meg­alapította Qüebec-et, az ő tisz­teletére adtak ki bélyeget. Ez volt az első olyan kanadai bé-Winnipeg, Man. 1976. január 9. lyeg, amelyen francia nyelven volt a felirat. A 15 centesen u­­gyanis ez állt: “Partement pour l’ouest.” (Indulás nyugat­ra.) Ezeket a szavakat használ­ta ugyanis Champlain diáriu­­mában, mikor elindult nyugat felé. Az 50 centes Bluenose 1929- ben került frogalomba, immá­ron kétnyelvű felírással. Ez volt az első bélyeg, amely nem sze­mélyt, hanem tájat ábrázolt. Különböző sorozatokon külön­böző tájak, természeti jelene­tek voltak láthatók. Párizsi magyar Hírek Közli: Bakos Aladár KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 HAJDÚ líSTVÁN szobrász­művész mintázta meg a közel­múltban elhunyt Georges Pom­­pideou francia köztársasági el­nök szobrát, amelyet a jelenle­gi köztársasági elnök, Giscard d’Estaing ünnepélyes keretek között leplezett le a Cantal­­megyei Saint. Flour községiben. Az ünnepségen résztvett az el­­húnyt elnök özvegye, Claude Pompideou, valamint Jacques Chirac miniszterelnök is. — 5[i CZIFFRA GYÖRGY zongora­művész zsúfolt zenei programra nak tesz eleget a közéi jövőben. Olaszországi turnéja után Poi­tiers, Roubaix, Vevey és Le Mans következik, — majd de­cemberben ismét külföldi útra indul, amelynek állomásai még nem teljesek. — * * * VÉGH vonósnégyes az év novemberében hat, mondhatni zsúfolt nézőtér előtt lezajlott koncertet adott a párizsi Sálié Gaveau-bara. — íji ;jí • GESZTY SZILVIA szoprán­énekesnő az Európai Közösség égisze alatt rendezett hangve: - senyen aratott átütő sikert a párizsi Salle Pleyel-ben rende­zett hangversenyen. — »K BARTÓK BÉLA “A Kéksza­kállú herceg vára” c. operáját vette- műsorára a Roubax-i színház. — * * * STARKER JÁNOS gordon kamüvész, december H2- és 14.­­én hangversenyt adott Nantes­­ban, illetve Angers-ben. — * * SEBASTIAN (Sebestyén) György négy' előadás keretében vezényli a Bordeaux-i színház­ban bemutatandó Wagner ope­rát (La Walkyrie). — * * * RiSHÁK JENŐ vezényelte a .Marseille-i színház zenekarát, “A cornevillei harangok” c. ze­nésjáték .bemutatása alkalmá­ból. — * * * TÓTH KATALIN színművész nő, aki a másod.k világháború után férjével, André Reybaz-zal “Compagnie du Myrmidon” el­nevezéssel színtársulatot alapí­tott Franciaországban, most, 55 éves korában, Haute-Savoi­­ban, ahol kerámiai műhelyében visszavonultan élt, meghalt. — ^ ^ AiRJNOTHY CHRISZTXNE, a Párizsiban élő neves Írónő, kü­lönös irodalmi díjban részesült. A Jacques de Lacretelíe ( Fran­cia Akadémia tagja) elnökleté­vel összeült bírálóbizottság az ezévi “Coulée de IMeursault”­­dijat (100 üveg hasonnevű bor) egyhangúlag Arnóthy Kriszti­nának ítélte oda, kifejtett írói tevékenységének elismeréséül. Itt írjuk meg azt is, hogy Krisztina legutóbbi müve, “Un type merveilleux” a Flam-ma­­rion kiadásában jelent meg. — * * * MENDE TIBORNAK, a pári­zsi Seui'l kiadásában megjelent “De l’aide a la reoolonásation” c. müve portugál ínyelven is megjelenik. — * * * VASARELY (Vásárhelyi) VIKTOR festő tevékenységét és művészetét ismertető mü a Fiammarion kiadó “Les Maitres de la Peinture moderne” soro­zatban jelent meg. E műben ö­­rökitették meg a Culan kastély ban kiállított képeit. — * * * Z1RKO RUSTIC pátert, a hor vátországi Glas Concila c. ka­tolikus lap főszerkesztőjét, öt havi fogházra. ítélte a bíróság lazítás elmén, mert lapjában a következőekt irta: Egy kormány hozhat igaz­ságtalan törvényeket, amihez az állampolgárok nincsenek kö­­telezye alkalmazkodni, — Írja a “Le Pélerine” c. párizsi kato­likus lap. — Á BIBLIÁBÓL ii —H —■——MW4 “Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? — Avagy micsoda váltságot ad­hat az ember az ő leikéért? ’ (Máté 16:26.) MAJTnÉNYI GtÖRGY ARANYMALINKó Összecsapta a könyvet, és alaposan meghánytavetette magában a dolgot, aztán el is ment Knyazoviczkyékhez. — Komoly a baja Marci bácsinak? — Nem hiszek. Megfázott az öreg © még lappang .Lenne a baj. Ájgy kell neki és nyugalom . .. Hát te, hotgy vagy ott a remeteségiben? Idegesen felelt valamit, és hogy siet a vasútra. Hiába, komisz dolog igy vizsga előtt lenni! XVIII. Amikor a vasúti kocsiban elhelyezkedett, megkönnyeo­­bülten lélegzett fel. Örült annak, hogy megállta a csatát ön­magával és nem ment el Malinkéihoz. Ott motoszkált ugyan henne, hogy egyszer mégis csak m-eg kell törni a jeget, hiszen igy nem folytatódhatik a dolog, neki szüksége van Malinkéra, o szereti Málinkót, hát mi lesz, !ha majd találkoznak? Ficsúros külsejű fiatalember foglalt helyet vele szemben. Hűvös előkelőséget miméit s mindenáron föl akart tűnni. Oltó figyelme -rá is terelődött. A nadrágja élét nagy gonddal igaz­gatta, láthatatlan pelyheket fricskázott le kabátjáról, majd! Ci­garettára gyútott, szétfeszítette az újjait, a kis újját kénye.­­üLesen bego: bitette s úgy tartotta el magától a cigarettát. Rö­­vjdrevágott bajuszát is minduntalan megpiszkálta s a szegét k-fcse összehúzva, nézegetett a kocsi utasaira. Oltónak rémiért, hogy látta már valahol ezt az arcot, de hol is? Csak amikor az egész figura már nagyon ellenszenvessé vált előtte, jutott eszé­be, hogy Vég;ha..!omiban, a trafikban találkozott vele. — Jé, Oltó űr, hol veszi itt magát! Ezer éve, hogy nem láttuk! — kiáltotta a trafikosné, és ez az úr akkor visszafordult és megnézte őt. Tehát tudja róla, hogy kicsoda. Ő azonban nem tud róla sem mit. Kissé eltűnődött, d-e aztán elfordította róla a szemét. Azt t . > ezte volt, hogy amiig elálmosodik, megpróbál tanulni. Dí. most .-emmi kedve nem volt hozzá. A régi receptteii nyugtatta magát, hegy vizsga előtt pihenni -kell, mert különben a fáradt agy épp a döntő percekben mondja föl a szolgálatot. Alagúton robogott keresztül a vonat s előtte nagyot sí­péit. Behunyta á szemét, és fejét az oldaltámlára hajtotta: Kem.pe.ten már -régen nem volt itt! — és kérlelhetetlen bizo­— 112 — Bent a folyosón kis pénzdarabot keresett elő, meg né­hány cigarettát a kocsis számára, akkor már ott Hivalkodott Marka s egy nyulat emelgetett a kezében. -Hogy került ide ez a nyúl? A lármára Ju-szti kisasszony is előkerült, és Jozsó nyom­ban mondani kezdte, hogy a nagyságos asszony tisztelteti a plé­bános urat íiiíg a kisasszonyt is és küldi a nyulat. Oltó csak bámult. Nem is tudott róla. Milyen érdekes egy asszony! Neki meg se említette . . . Manci /bácsi a díványon ült, azaz inkább feküdt. -Csak a kezét nyújtotta Sanyinak, és mentegette magát, hogy a hideg géníbertti meg. — Tudod, liiideg a sekrestye, hideg a templom, fiaim, öregember már nagyon érzékeny ... Ha fűteni lehetne! De­­hát — s legyintett, — úgy kell venni mindent, ahogy van .. . Aztán pár nap óta úgy belém vette maigát ez a fazás, csak jár bennem id:-oda . . . — Mért nem fekszik ágyba? Egy-két nap alatt rend bejönne Marci bácsi. — Ágyba? Nem vagyok én beteg ... Juszti kisasszony is egyre ezt prédikálja .. . Ugyan menjetek! Amióta ez eszemet bírom, csak akkor feküdtem ágyba, ha álmos voltam ... Ha mink Vidovichob egyszer lefekszünk, akkor már nagy baj van! — Teát, forralt bort kellene innia. — Hát azt iszom is. Mindjárt hozza is talán Makra. Csöndesen ítészéig ettek. Nemsokára hozták a teát is, Vidovich lassan iiörpöigette, Sanyi föl-alá jáit. Hogy az esti személyvonattal megy, — mondta. — Csak fütik talán a vona­tokat? Holnap aztán még utánajár egynek s másnak, holnap­után pedig a vizsga. A nagy . eiépkályha csak úgy ontotta a meleget s a tea is megtehette a magáét, mert Vidovich arca ki pirult kiesé s jólesc-en mondta: — De jól átjár ... Szinte megelevenedik tele az erűbe , — s már a pipája után nyúlt. »— Ez se igen izük, de most meg­kóstolom. Kiveregette, megtömte és rágyújtott. — Azon gondolkozom, — mondtan Sanyi, —hogy itt (ren­deljek-« cipőt a Poduskánál, vagy Pesten vegyek készet ... De erre ráérek a viz-ga után is, addig még szeretnék belenézni — 109 — 3 — Irta: TÓTH JENŐ —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents