Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-26 / 43. szám

4 Winnipeg, Man. 1975. del. 26. LAJOSSY SÁNDOR: MEGHALT A NAGYASSZONY! Mrg. Hammond: Betlehem a világ reménysége! Kicsi sáros levélke! Hogy tör­hetted magad, Ihoigy idejében megérkezzél. Reggel vagy a déli postával dobtak be? Mind­egy. Este mikor felbontottalak, fekete tartalmad halálhír volt: Meghalt a Nagyasszony!,.. . Eltemették, Knowle-ban csendben, majdcsak senki sem tudta. Én sem. Részietek? Autó gázolta el kis kutyájával együtt. Micsoda hasonlóság van éle­te és, halála között?! Az egész éiete áldozatvállalás volt, és a modern élet áldozata lett. Gazdag élete krónikáját egy ilyen szűk kis méltatás kereté­ben nehéz ismertetni. Hogy mé­gis megpróbálom összefoglalni (az “Ismertek minket?’” költői antológiában olvasható életraj­za és gyarló emlékezetemre tá­maszkodom), kötelességből te­szem. Szegeden született 1894 jú­nius 18.-án bárói (grófi) csa­ládból? Annak ellenére (vagy éppen azért), hogy jó családból származott, korán megismerte az élet nehézségeit, de mert Vak Bottyánt vallbtta ősének, férfias jellemmel kiverekedte magának érvényesülését. Már ifjú feleség, két leánygyermek anyja, amikor szini-növendék, majd felkapott színésznő, köz­ismert énekes és az akkori új filmekben Thália szerepéig vi­szi, hogy élete zenitjén újból kezdjen mindent. Mint ahogy többször férjezett (törvényszé­ki biróné, magasrangu katona-Az 1956-os szabadságharc leg­megrázóbb leírása. Szép, finom szerelmi történettel. Rendelje meg bármelyik magyar könyv­­kereskedésben, vagy újság ru­­sitónál, vagy közvetlen a KMU Kereskedelmi Osztályánál, 210 Sherbrook St. Winn peg Man Sasváry Lola. tiszt neje, olasz származású fő­orvos boldog élettársa), volt trafikius, egy jómenetelü csár­da, a “Bagoüyvár” tulajdonosa és gazdag-asszony. Talán ez utóbbi időben ő volt az a szellemes grófnő, akiről példálózott előttem. Történt, hogy egy újságíró interjúra várt, s kendőben és csizmában az állatok közt találta. Ő cse­lédlánynak adta ki magát és besietett a kastélyba, hogy ér­tesítse a grófnőt .. . Röviddel később a grófnő kegyeskedett fogadni az újságírót, aki elké­pedve ismerte fel a méltóságos grófnőben a cselédlányt! Lehet, hogy semmi több mint egy anekdota, mégis annyira jellemző az életére. Soha nem jött zavarba, mindig megtalál­ta a helyét. Most mégis halál­ra gázolta egy autó. Talán ép­pen kis kutyáját akarta meg­menteni? Folytassam tovább? Befejez­hetem azzal, hogy (haldokló or­­■vosférje kívánságára Angliába jött közvetlen a második világ­háború előtt, hegy újból elölről kezdje életét. Ápolónő, majd sú­lyosan megsebesülve egy u­­ugyancsak erősen megrokkant angol katonatisztnek, F. C. Hammondnak lesz élethosszig­lan felesége. :S ami magyar vonatkozásban még fontosabb, hogy az Angliá­ba vetődött menekült magyarok segíteni kész patronánsa lesz 1945 és 1956 után. Az ember­­feletti munkája közben arra is van ideje, hogy az otthon már jó tollú írónő az exilben is írjon. Sasváry Lola ir verseket, novel­lákat, színdarabokat és 'Krisz­tus-életrajzot. Könyvalakban kiadott mun­hetem, mclyoiiot laönyvtáram­uan őrzök. Tekintve, hogy e­­gyetlen munkájában sem sorol­ja fel müveit, igy az én jegyzé­kem sajnálatosan kevés. Az “Aranyvirág” Farkastvöl­­gyi nép legenda folytatásokban jelent meg odahaza és pályadi­jat nyert mü, melyet a Magyar- Turán-Sumir Történelmi Tár­saság adta ki újból Belgiumban. “Nomorfalu” történelmi nagyregénye is Belgiumban je­lent meg. Az “Ecce Homo” ismét v. Ko­vács Györgyöt dicséri, hogy napvilágot látott. Ez utóbbi an­gol nyelven is megjelent. Ezzel öregbítette az angolok körében is jó megalapózott hírnevét. Magam részéről “A Kereszt árnyékában” cimü kis novellás kötetét adtam ki könyvalakban, és mint íródeákja töibfo cikkem­ben “Aki rab volt egy életen át”, “Megbántottam a Nagy­asszonyt” és “Az új Ecce Ho­­mo”-ban. mutattam be őt az olvasóknak. Boldog volnék, ha a Magyar Turán-Sumir-Szem­­lében, a Magyar Családban és egyéb újságokban megjelent novelláit összegyüjthetném egy szer egy csokorba» ^ ^ ^ Sasváry Lola munkáinak egy része elkallódhat. Ki tudja mi lesz velük? Mint ahogy múzeá- His értékű otthonának gyűjte­ményeit is szétíhordják majd és a családtagok miatt nem lehet megtartani azokat. Az azonban bizonyos, hogy otthon és az emigrációban jó nevet harcolt ki magának, és a semmi más, az “Ecce Homo” biztosítja ne­vét az irodalomban, Pedig sok szépet alkotott és keményvere­­tü írások mind! S ha valaha összeállítják majd az emigráns magyar irodalmat, őt nem lehet kihagyni abból. Hiányos volna nélküle. Búcsúzzunk el) Sasváry Lolá­tól “A halál küszöbén” cimü versével, mely talán legjobban egyéniségéből fakadt, és mind­nyájunk számára útmutató le­het: (Folytatás az eiso oldairM; mint 3 méter széles. A jászol helye közelében latható az a természetes szikla, amelyikből a grottót kivágták. A grottó végén folyosó vezet a ferencesrendiek tö|bb földalat­ti kápolnájához. Ezek: a Szent József-, az Ártatlanok-, kremu­­niai Szent Eusebius-, iSzent Paula-, és Szent Eustochius ká­polnái. Szent Jeromos kápolná­járól azt hiszik, hogy régen cel­la volt ... Ezeket elhagyva, a Szent Ka­talin plébánia templomba lé­pünk, áhol a ferencesrendiek lát/ják el ma is a szolgálatot. A templom előtti öreg kolos­tor folyosót 1948-49-ben Bar­­luzzi A. építész restaurálta. A kolostor folyosó alatt feksze­nek Szent Jeromos kolostorá­nak a falai. Eddig Betléhem rövid leírása. Hivatalosnak is mondható, mert a legtöbb ismertetésben olvas­ható mindez. Rám és a ma élő keresztény­ségre nézve csak most kezdő­dik el az a csodálatos látomás, mely a Bazilika szentélyében, az úgynevezett ••Karácsony” el­nevezésű nagy kápolnában tá­rul elénk. A különböző feleke­zetek oltáránál fejeződik ki az ökumenikus egysége, alhol a karácsonyi nagy szertartások idején a többször felzúgó bet­lehemi harangok mellett zavar­talanul bemutatják istentiszte­letüket a világ keresztényei. Nehéz szavakkal kifejezni a görögkeletiek oltárában őrzött Kis bölcső szimbolikus jelentő­ségét! Ez a megfoghatatlan is­teni titok a világ (Reménysége ma is. ‘‘Mert egy gyermek szü­letik nékünk, fiú adatik nékünk Soha nem láttalak, nem ta­­lálkoztunjk, de még telefonon sem beszéltünk, s igy a hangok erején át sem ismertük egy­mást. Mégis lelki-testvérek let­tünk a drága magyar betű tit­kain keresztül. A FÉNY ÉS ÁRNYÉK oiimü Könyvem 1951 évi kiadása so­dort lélekben felém. Köszönő leveled, mint a tűzhányó lávája ágy öntötte az őszinte magyar­ságod hangját, amely már az akkori magaiskorodnál is cso­dálatba ejtett. Büszke voltam minden so­raidra és boldog a leirt gyöngy­­betüid tökéletes vonásaira. írá­saim megjelenése óta ily érté­kes leveleket eddig senkitől -'em kaptam. A levélváltások mindenévben kétszer hasonló értékben meg­ismétlődtek. A sorokon keresz­tül családaink minden tagját megismertük. és az uralom az ő vállán llészen, és Inivják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, ö­­rokkévalóság. atyjának, békes­ség fejedelmének! Uralnia nö­­veaedésenek és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és ki­rálysága felett, hogy fölemelje es megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mind­örökké. “Esaiás 9:6-7. A Gyermek megszületett, el­végezte az Istentől' rendeltetett emberiség megváltását, és áll Betlehem sziklaszilárdan (hirdet ve napjainkban is az egyetlen és részrehajlás nélküli igaz Sze­reteted mely megbolydult, vi­lágunkban csalhatatlan remény séggel tölthet el minden keresz­tényt. Isten szereti ezt a vilá­got, szeret bennünket! De nem volna teljes Betlehem mondanivalója hozzánk, ha be­fejezésül el nem látogatnánk Betlehemiből Beth-,Saihur-on és egy szép síkon, a Boáz mezején át a “Pásztorok mezejére”, a­­iioi egy kis barlangban angyal jelenti meg a pásztoroknak a mennyei örömhírt: Az Isten Fia megszületett! — Mindez dom­bormű ábrázolásiban látható. Majd megnézhetjük a Pászto­­roktemplomát, az újonnan e­­melt remekbe épült iSzentélyt, melyet a Szentföld őrzői emel­tek Kanada segítségével. — Mit érezhet itt az ember mindezek láttán? Mindenesetre azt, hogy aki hisz az isteni kinyilatkoztatá­sokban, az nincs egyedül. Ha valahol megtapasztalhatja Is­ten jelenlétét, itt majdnem ta­­pintihatóan átérzi, hogy az em­­mausi-utitárs, Jézus Krisztus ott áll mellette! Kedves Béla Bátyám! A leg­utolsó hosszú leveledből engedd meg, hogy egy pársort idézhes­sek. Ezek a szavak részben [bú­csúszavak, részben végrendelet­ként szólnak felém: — “Érzem és tudom, hogy e soraim az utolsók lesznek. Több levelet Barátom már nem fogok irni. Tehát már most búcsúzom tőled. Isten áldjon! Magyarsá­god maradjon meg (továbbra is. Hangod ereje az — Isten — Család — Haza, szolgálatában} soha ne szűnjön meg, mert ez az egyetlen éltetőerő az emig­rációban, még akkor is, ha sze­mélyed egyedül marad ez isten­telenek világában!” — Köszönöm az intelmeidet. Isten adjon neked örök nyu­godalmat s ha már e földi élet­ben személyesen nem is láttuk egymást, talán ... talán, egy­szer idefenn találkozni fogunk! dr. Ágoston Ede. Icái közül csak azokat közöl-Oh ne felejtsem el kiáltani A Te neved abban a pillanatban, , 'Mikor érzem, hogy halálom közeleg, S a halál küszöbére leroskadtam. Oh láthassalak és hívhassalak Bármely kinok közt szakad ki lelkem. Kin káprázatja ne vakítson el. Rád nézzek, Téged várva rendületlen ... Úgy hüljön és meredjen meg az ajkam A Te neved mondva, mosolyogva. A Te arcod csillagfényébe nézve, Úgy hunyjam ie szemem a szent álomba. Láthassa minden, hogy akit szerettél, Halálba is a Te neveddel ment el. S a halál ünnepén úgy diszitettem Magam neveddel, mint egy érdemrenddel. S Téged mártír szerelmem ékesítsen, Mint virág az oltárt, a halálkinom. Amint első szavam anyámat hívta, A legutolsó szavam Téged hívjon — MAJTHÉNYI GYÖRGY — Talán egy kis alkohol ... szesz ... Oltó elpirult. Előadja a rumos üveget? Elárulja magát? De a kis, iszrgorú ember ciyan nyugtalanul nyomogatta a kezét, bogy végre is elszánta magát. Habozva mondta: — Legfeljebb egy kis lumom van, ha azzal segíthetek. És magyarázatul hozzátette: A fogamra kellett ... — Ha nincs ló, szamár is jó, tartja a közmondás, •— mosolygott a plébános. Aztán megnedvesitette rummal a zsebkendőjét és sziszeg­ve tartotta a sebem — Erős dolog ez, kutyaerős! De igy jó. Leült s elmondta, hogy ez az ő kis sebesülése tulajdon­képpen büntetésből történt. A nagyságos asszony ugyan álta­lános engedélyt adott, neki, de ő csak dugványvesszőket kért, meg magokat, ám amikor a kertben egy egész sor saxifragát látott, nem állhatta meg, és kiásott egy polántát. — Túlzott lelkiösmeretesség, — s Oltó mosolyogni próbált. — Nem, nem, — ellenkezett a plébános, és magyarázni kezdte, hogy akárhogy veszi is a dolgot, a saxifragához még sem volt joga, az eltulajdonítás volt, lopás, szóval bűn. De aztán nem ragaszkodott ahhoz, hogy túlságosan el­részletezze ezt a témát, inkább' a kertészetről beszélt tovább, virágokról, fákról, kerti növényekről és főleg a munkáról. Hogy a munka milyen tökéletes orvosság, mindén lelki baj ellen! Ha akármiféle baj, bánat éri, ha nyugtalanságok támadnak benne, csak veszi az ásót, a gereblyét. No bizony, volna neki búsulnivaiója elég:. Ha csak azt veszd, hogy hét esztendeje kö­nyörög a püspök úrnak: helyezzék el máshova, és szeretne elmenni innen, hiszen azok egyformák mindenütt. Jók is, rosz­­szak is. Egyiken lehet segíteni, a másikon nem ... Hanem a kert! Ha olyan kertje lehetne, amelyet a szél szabadon jár által s a nap minden időben ér! De itt csak megduplázódik a szenve­dése, ha azt látja, mint sínylődnek azok a szegény virágok ... És látott-e Oltó úr magot kicsirázni? Nem? Kár. Ha látná azo­kat a gytöinge hajtásokat, milyen ápolásra van szükségük, amíg megerősödnek. Jobban kell vigyázni rájuk, mint akármelyik gyerekre, óvni a hidegtől, a férgektől, a betegségektől ... ó, ha megtenné, hogy velem jönna a kertbe ... Vagy unalmas ez ARANYMÁL1NKÓ a sok fecsegés:? De azt már bocsássa meg neki, hiszen itt fa­lun oiy kevés a tanult ember, hogy ő már szinte csak a virágai­val', a fáival beszélget s ha nagynéha összeakad, valakivel, azt hiszi, az is olyan türelemmel hallgatja meg az ő locsogását, mint a fák. Volt valami megható a hangjában, és Oltó, noha eddig nem nagyon törődött a kertészettel, szivesen hallgatta. A plé­bános még néhány csöppet loccsantott a rumból a zsebkendő­jére, sziszegett egy kissé, aztán megköszönte. — Tegye; csak el az üveget, hátha még egyszer szüksége lesz rá, — mondta aztán. Oltó kényszeredetten engedelmeskedett. Szerette volna a föld szinéről is eltüntetni az üveget. — Mit fog ez gondolni rólam? — S amint a szekrényhez közeledett, észrevette az ab­lakpárkányra sorakoztatott három üres üveget. A vér az arcá­ba szökött. —- No, szépen nézek ki! Ugyan ki állította oda őket? ... És ezekre is ráfogjam, hogy mind a fogamra kellett... S amikor Hlavay plébános magával invitálta, gyorsan fvöilkata a kabátját s örült, hogy kimehet a szobából. A kert fölött csodálatos élességgel feszült meg a kék égbolt, csak itt-ott úszott rajta egy-két felhőrongy s fehér­ségük még. kékebbé tette az eget. A kertben pompáztak az őszi színek s egy-egy fa lombsátora szinte felragyogott a napsütés­ben. A lejtősen emelkedő kert végében, a legmagasabb ponton, nyárfák, égerek és füzek tarka csoportja zárta be a kilátást. Oltó megáUt, és nagy sóhajtás nyomott el magában, mintha most látta volna először ezt a kertet, vagy a szeme csak most nyilt volna ki ennek a sok szépségnek a befogadására. — Málinkó! — zokogott fel benne az elnyomott fájda­lom, és úgy érezte, hogy ennek a szépséges hervadásnak is csak úgy volna értelme, ha Málinkó is láthatná. A plébános pár lépéssel) előbbrement s a kertben gereb­lyéző egyik parasztlegényre kiáltott: — Ondrej! Hozd csak el a holmimat, ott van a körtefa alatt! A legény fújt egyet az orrán, aztán meglódult. Hányta­­vetette a kezét, csupa igyekezet látszott a mozdulataiból, még­is időibe került, amíg a körtefáig jutott. A plébános elmosoyo­lyodott s a szigorú arcvonások most úgy rendeződtek el az —• 95 — KARÁCSONYI ÜDVÖZLETEK Kellemes Karácsonyi Ünne­peket és nagy boldog Újévet kí­ván gyermek rovatunk olvasói­nak, vagy felolvasóinak Dal ma Néni és Guszti Bácsi. * * * \ # Kedves Guszti! Nem tudom, mikor írtam ka­rácsonyi üdvözletei olyan ne­héz szívvel, mint ezt a mosta­nit, ismerve a helyzetet, hogy talán ez az utolsó, amit Ne­ked ,mint a félévszázados múlt­ra visszatekintő KANADAI MA­GYAR ÚJSÁG szerkesztőjének irhatok. Annál inkább is nehéz ez, mert a kicsi VIRRASZTÓ is csak most dőlt ki a sorsból. Tudom jól, hogy itt e földön minden múlandó. Mégis nehéz elképzelni, hogy ez a nagyszerű magyar lap esetleg nem fog minden héten bekopogtatni az olvasóknál. Pedig még sohasem volt erre olyan nagy szükség, mint éppen most, amikor a leg­sötétebb, legdermesztőbb a ma­gyar éjszaka. Éppen ezért szentül hiszem és remélem, hogy “csoda” tör­ténik és a lap változatlanul to­vább fogja hirdetni a magyar­ság elhivatottságát, létjogosult ságát, élniakarását, szellemi­lelki nagyságát, gazdagságát, rendíthetetlen hitét a feltáma­dásban itt, a nagy idegenségben az elfáradt, hitüket, reményü­ket vesztett magyaroknak ... Ezzel a szent hittel és remény kedéssel kívánok Neked, a szer­kesztőség tagjainak, a lap mun­katársainak, áldozatos támoga­tóinak és olvasóinak kegyelem teljes karácsonyi ünnepeket és Isten áldásában gazdag, szebb, boldogabb magyar Ujesztendőt. v. Erdélyi István a VIRRASZTÓ Kedves Gusztikám, ezt az alkalmat ragadom meg hogy sok szeretettel kellemes karácsonyi ünnepeket kívánjak úgy Neked, mint kedves Hozzád tartozóidnak. Szeretettel ölel: Dr. Nádas János. * * * A KISJÉZUS KEGYELMÉVEL ÁLDOTT ÜNNEPEKET KIVAN MAGYAR TESTVÉREINEK Csery C.M. dr., Marits L., Mosonyi Á., Pécsi K. dr., és Takáts M. ing. I sf: A közelgő ünnepek alkalmá­val, boldog karácsonyi ünnepe­ket és szerencés, nyugodt, bé­kés újévet kívánok. Kérem a Mindenható Istent, hogy adjon egészséget és kitartást Mind­­annyiójuknak, hogy még szám­talan évig, — úgy mint eddig, — a magyarság érdekét és jö­vőjét becsülettel képviseljék és megvédjék. Tisztelettel: Varga L. István * * * A legboldogabb karácsonyt és újévet kíván minden igaz ma­gyarnak, egy öreg magyar test­vérük Mrs. Mary Zsadányi. * * * E helyen mondunk köszöne­tét mi is a hozzánk érkezeit ün­nepi jókívánságokért és sz.vből kívánunk Istentől áldott kará­csonyt és egy boldogabb úje_z­­tendőt mindenkinek, — kérve olvasóink, munkatársaink pár.­­fogását az új esztendőben is. ÁLDOTT KARÁCSONYT! BOLDOG UJESZTENDŐT! a K.M.U. * * * volt szerkesztője. * * * Kedves Szerkesztő úr! Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok sok szívélyes köszön­téssel, tisztelő hive Montreal, Que. Baráth Tibor 5f= * J): Kedves jó Guszti Bátyám! Szívből kívánok nagyon bol­dog ünnepeket, szeretettel Bandi. — (Prof. Dr. med. Szirmai Endre Stuttgart, N. - or szí g. * * * Kedves Guszti Bácsi! Boldog ünnepeket és jó mun­kát kívánunk a nemes Nemes családnak és K.M.U minden je­les tagjának. Szeretette! Miska Jánosék. * * * A beszüntetett, személyenkén ti karácsonyi kártyák kiküldése helyett, ezúton óhajtunk roko­nainknak, barátainknak és jó ismerőseinknek ÁLDOTT KARÁCSONYT boldog és mindenekben gazdag UJ ESZTENDŐT kívánni a jó Istentől. — Leg­őszintébben: Mr. és Mrs. Gy. Koronghy, Calgary, Alta. * * * Kedves Guszti! Kérem, tolmácsold karácsp­­nyi és újévi jókívánságaimat a Kanadai Magyar Újság minden munkatársának és olvasóinak. Szeretettel, Dr. Hámory Várnagy Dalma a Gyermek Rovat szerkesztője. * * * Békés karácsonyt és megérde­melten boldog, szerencsés új­évet kívánok Guszti Bátyám­nak, a munkatársaknak és az olvasóknak! A jó Isten áldása kisérje továbbra is minden ter­vét, munkáját! Tisztelő szeretettel köszönti, Flórián Tibor New Milford, Conn. * * * Drága Gusztikám! Kellemes ünnepeket, boldog újesztendőt kívánunk. Áldjon továbbra is az Isten. Mégegy­­szer minden jót, ölelünk: Imre és Teri. (Székely-Molnár) * * * Szeretném a közelgő kará­csonyi ünnepek alkalmával a lehető legjobb, szívből jövő jó kivánataim^t kifejezni úgyszin tén legjobbakat kivinni a kö­vetkező esztendőre. Sok üdvözlettel, Sárvári Éva. Kedves Főszerkesztő Uram! Áldott Cserkész Testvérem! Drága Családod minden tagjai­val együtt a legnagyobb szere­tettel és hűséggel köszöntlek. A magyar bölcs Marcus Aure­lius császár úgy mondta: “Az Emberek egymásért születtek”. Áldom a pillanatot, melyben a Jóisten azt a gondolatot adta Neked, hogy Népünkért szószó­lója legyél kitűnő újságodon át. Boldog alkotó lettél — tör­ténelmi ember! Ezt, mi sosem felejtjük el. És most a Karácsony szent ihletével olyan boldogság le­mérni a súlyod az Összmagyar­­ság előtt. Hűséged, lángoló sze­reteted soha el nem apadó em­ber és ifjúság szereteted. Ez a a mi mérlegünk Feléd. Szerető cserkészed az URBAN: v. Gara Imre. sfc iJ: Kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Uj Évet erőben és egészségiben, hogy tovább is folytathassák gyö­nyörű áldozatos munkájukat nyelvünk megőrzéséért. Tisztelettel Tőkés Erzsébet. v * * Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Igaz hogy nem bírok már ol­vasni, csak 10-20 percig, aztán minden ködös, de ezt az egy előfizetést, (igaz hogy már utó­fizetés) még elküldöm, had le­gyen 50 év, 1926-ban küldtem az elsőt, 1976-iki lesz az 50-ik, lehet, hogy az utolsó is. A fele­ségem még jobban lát, hát ő szokott olvasni hangossan. Többször átolvastam az egész lapot aznap, vagy másnap, ami­kor kaptuk, az már megszűnt. Istenünk áldását a munkájá­ra és Kellemes Ünnepeket kí­vánva, vagyok tisztelője Podomi Pál, Pipestone, Man. * * * Gusztikám! Most már itt vannak a kará­csonyi ünnepek és e lapon sze­retnék Mindnyájatoknak Kelle­mes Karácsonyi ünnepeket és az Ujesztendőre jó egészséget, mert ennek* varázsa még a sztrájkotokat is legyőzi, Isten adjon drága Barátom az újév­ben erőt, egészséget, úgy neked mint munkatársa dnak és nem utolsó sorban a távoli barátaid­nak. Kézcsókomat kérlek a höl­gyeknek átadni. Feleségem sze­retettel üdvözöl, én pedig a ré­gi barátsággal ölellek: Ede. (Dr. Ágoston Ede) 1975. december 15. Lelki-testvér az emigrációban dr. SZENTKIRÁLYI BÉLA emlékére.

Next

/
Thumbnails
Contents