Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-26 / 43. szám

A III. Kongresszus zárónyilatkozata Az 1975 november 2-8-30 közt az óhiói Cleveland városában megrendezett XV. Magyar Ta­lálkozó (III. Magyar Kongresz­­szus) ülésein összegyűlt ma­gyar tudósok, írók és művé­szek a magyarság időszerű sorskérdéseinek megtárgyalása után hozott zárónyilatkozatuk­ban a következő' tényeket és irányelveket állapították meg: 1. ) A szabad földön élő ma­­gyarságnak változatlanul egy­hangú kívánsága és követelé­se, hogy az orosz haderő hala­déktalanul vonuljon ki Magyar­­országból, az ezeréves Magyar­­ország nyerje visszateljog állami önállóságát. 2. ) A helsinki megállapodás, amely Magáyrországot áten­gedte a szovjet hatalmi érdek­körébe, hatályon kívül helyezte a trianoni és párizsi békeszer­ződés Magyarország önállósá­gának visszaállítására irányuló rendelkezéseit, amelyeknek vég rehajtásáért a párizsi békeszer­ződést aláíró .hatalmak felelős­séget vállaltak. Ezek a rendel­kezések az említett békeszerző­dések legfontosabb részei, ezért azok ' hatályon kívül helyezése önként felveti a békeszerződé­sek revíziójának .elkerülhetet­lenségét. 3. ) A helsinki megállapodás a határok békés megváltoztatá­sának lehetőségét s az egyes államok függetlenségét bizto­sította és az eszmék szabad áramlását határozta el. Magyar vonatkozásban mindennek még nyoma sincs, ezért a szabad földön élő magayrság a megál­lapodásban lefektetett elvek a- Iapján a szovjet érdekek szol­gálatában álló magyarországi kormányzattól a teljes véle­mény-, szólás-, és sajtószabad­ság, valamint az önrendelkezé­si jog gyakorlásának lehetővé tételét követeli. 4. ) A III. Magyar Kongresz­­szus megállapította, hogy a trianoni béke után megszállt területeken élő magyar ősla­kosságnak a békeszerződések­ben biztosított legminimálisabb emberi jogokat sem áll módjá­ban gyakorolni. A leghatáro­zottabb felhívást intézi azért a magyarországi kormányzathoz, minden befolyásának legtelje­sebb latbevetésével szorgalmaz­za a többségében magyarlakta területek azonnali visszacsato­lását az anyaországhoz, a ki­sebbségi területeken pedig ma­gyar véreink sérelmeinek hala­déktalan orvoslását. 5. ) A IH. Magyar Kongresz­­szus örömmel állapította meg, hogy a szabad földön élő ma­gyarság gondoskodik magyar iskolák felállításáról, a (hiányzó magyar tankönyvek pótlásáról s a külföldi magyar ifjúság tan­könyvszükségleteinek kielégíté­séről, ezért a hazulról1 kikül­dött, politikai és világnézeti propagandát tartalmazó iskolai tankönyvekre nincs szüksége. 6. ) A szabad földön élő ma­gyarság a hazulról érkező po­litikai és kultúrügynököket mindaddig visszautasítja, amig Magyarországon vélemény- és írói szabadság helyett csak irá­nyított közvéHemény és páitsaj­­tó van. 7. ) A szabad földön élő ma­gyarság a magyarországi ro­kon 1 áto g atásokat megértéssel tudomásul veszi; azok azonban, akik politikai, gazdasági és kultiúrális kapcsolatok létreho­zása, vagy fenntartása céljából látogatnak haza, megítélése szerint szabad földön működő magyar egyházak, intézmé­nyek, szövetségek és egyesüle­tek tisztségeit nem tölthetik be. 8. ) A 111. Magyar Kongresz­­szus küKönösképen kéri a sza­bad földön működő egyházak lelkipásztorait, hogy a változ­tathatatlan sorsba történő be­letörődés helyett a hit győzel­mét s az ezeresztendős magyar haza diadalmas felszabadulásá­nak reményét hirdessék. 9. ) A HL (Magyar Kongresz­­szus örömmel vette tudomásul, hogy az Erdélyi Világszövetség megújította fogadalmát: erdélyi magyar véreinknek mindenütt és mindenkor szószólója kíván maradni, minden erdélyi ma­gyar sérelmet, üldöztetést, va­gyonból való kiiforgatást a sza­bad földön élő egész magyar­ság egyetemes sérelmének te­kint és Erdélynek az anyaor­szághoz való visszacsatolását szorgalmazza. 10. ) A IH. Magyar Kong-resz­­szus készséggel támogatja a Szent István országábóil szár­mazó görög katolikus véreink magyar istentisztelet tartására és saját anyanyelvű miseéne­kek ‘használatára vonatkozó jo­gainak érvényesítését. A XV. Magyar Találkozó (III. Magyar (Kongresszus) hálás kö­szönetét mond a magyar sajtó és rádió megértő támogatásá­ért, amelyet a magyarság e­­gyetemes érdekeinek szolgála­tában következetes állandóság­gal a jövőben is kér, hogy a három napig tartó tárgyaláso­kon elhangzott elvek maradék­talanul megvalósulhassanak. Cleveland, 1975. dec. 1-én. dr. Nádas János A Magyar Találkozó (Kong­resszus) Állandó Titkárságá­gának vezetője. Új szelek iújdogálnak a iíárpátmedencében (Folytatás az első oldalról) újabb katasztrófa, — vagy az oly régen várt “kikelet” elősze­le-e, azt csak a jó Isten tudja. Egy biztos, hogy ezek az “uj szelek” nem véletlenül, hanem az egyetemes .magyarság évez­redes, olthatatlan szabadságvá­gyából és lebirhatatlán élniaka­­rásából keltek szárnyra. De az is biztos, hogy ma a Kárpátmedencében “uj szelek” fujdogálnak, abban része van a külföldi magyarságnak is, hogy csak az “abortusz” elleni sajtó­­hadjáratot említsem. Nem kétséges, ihogy ma az a­­tomnál is; félelmetesebb és ha­tásosabb fegyver a “szabad sajtó” ólomliadserege, aminek legkisebb mozdulatára még a Kremli urai is megremegnek, — mert a modern hírközlő eszkö­zök pillanatok alatt világgá rö­pítik s így képesek megingatni a leghatalmasabb diktátoruk u­­ralmát is. Hát még az olyan fiókdiktátorét, mint amilyen Ceausescu ... ?! Rajtunk tehát a sor, hogy a “szabad sajtó” félelmetes ólom­­hadseregével úgy folytassuk to­vább elszánt harcunkat, hegy a Kárpátmedencében fujdogáló “uj szelek” ne egy mindent el­söprő, vérbetipró, újabb apoka­liptikus vihar, hanem a bizto­san bekövetkező “feltámadást” meghozó “kikelet” előhírnökei legyenek. A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Spanyolország áimeneti stádiumban (Folytatás az első oldalról) be a spanyol politikai életbe be­törni szándékozó baloldali ele­mekkel. A baloldali szervezetek nem rendelkeznek tömegekkel s az európai “nagy sajtó” által any­­nyit emlegetett csoportok leg­többször csak a vezető szemé­lyekből állnak, mindazonáltal a portugál példa azt bizonyltja, hogy kedvező feltételek mellett ilyen pici csoportok is hamar me gnövekedhetnek. Spanyolország most is leg­fontosabb pontja fesz a déleuró pai kommunista beférkőzés el­leni küzdelemnek. Ha a spanyol zár fennmarad, a portugál ve­szély is megszűnik, s ftióg Olasz -ország, is megmenekülhet a kommunista uralom alá kerü­léstől. Ha viszont Spanyolor­­ország is Portugália útjára lép­ne, ennek következményei rövi­­debb-hcsszab'b távon beláthatni lan katasztrófát hozhatnának egész Nyugateúrópára. Az elkövetkező hetek és hó­napok folyamán lejátszódó spa­nyol események eigész földré­szünkre döntő befolyást fognak gyakorolni. ÁRGUS —Párizs. Amiről nem lehel tovább hallgatni (Folytatás az első oldalról) A tartalomért feleli v. Rad­­nóczy Antal. Szerkesztette: Kovách Alá dár, a KultúTbizottság elnöke. Nyomta: Dannbia Nyomda, GmbH, 8 München 50, Ferchen­­bacihstrasse 88. Az Ankét A strasziburgi Magyar Kong­resszus az európai diaszpórá­ban élő magyarok szabad poli­tikai és kulturális testületé, ősz szetételénél és egész felépitésé­­nál fogva — bár kifejezetten nincs kimondva — árnyparla­ment ... A straszburgi Kongresszus megalakulása után prograimm­­ja alapvető pontjaként az első Trianoni békeszerződés elemzé­sét tűzte napirendre, amelyik az 50 évvel ezelőtti történelmi szerencsétlenséget rögzítette, majd a második Trianoni szer­ződését (az 1947-es Páfizsi bé­ke), amelyik 27 évvel később ezt-a státus quo-t megerősítette. Ennek az alapvető kérdésnek a kifejtésére alakult a Trianon- Ankét; a jelen brossura ennek az ankétnak csak egy részét adja, főképpen a liozzáfüzése­­ket — azokat is csak kivona­tosan —, amelyek a történelmi események fejtegetésére lettek szánva ... Nos, hát, lényegében mit is nyújt ez az ankét nekünk? Mindazokat az ismereteket, me­lyek Révaynál hiányoztak. Mert minden előzetes megbeszélés nélkül, minden szónok, egyik a másiktól teljesen függetlenül — mintha mindegyikük fordított távcsövön szemlődött volna — Kárpátmedencéről beszélt, mi­kor a történelmi Magyarország elmúlt 1000 esztendejéről esett szó. Mindegyikük kihangsú­lyozta a vidék nagyszerű föld­rajzi egységét, ... és ennek az egységnek geopolitikai jelentő­sége képezte szemléleteik maig­­vát. így bontakozott ki ezen az anketon a magyar nemzet 1000 éves víziója a Kárpátmedencé­ről, mint a kis népek sorsközös­ségének közös hazája. Zárószó. Mi hát a lényeges abban, a­­mit ez az ankét nyújtott szá­munkra? A felismerések. Ezek­ben az órákban világossá vált előttünk egy tény, egy valóság, amely ennek a tévelygő generá­ciónak a tudatában csak árnv­­szerü sejtelemként élt: a külön­böző hatalmi övezetek és erő­vonalak gyújtópontjában ez a gigantikusméretü, önálló táj­egység, a Kárpátmedence, mint egy mozdíthatatlan történelmi és politikai valóság tűnt fel. Nemcsak az előadók, hanem a vitaszónokok is — minden előzetes összebeszélés nélkül — Kárpátmedencéről beszéltek. Nem csupán a történelmi Ma­gyarországról volt szó, hanem a Kárpátok nagyszerű térségé­ben eltöltött magyar évezred­ről. Az ankét a trianoni pert, év­századunknak ezt a legkegyet­lenebb igazsággyilkossagat, a­mit azon a nemzeten követtek el, amelyik Európa egyik legré­gibb államát vetette meg és épí­tette fel, egy olyan államot a nemzet ma is támogat és támo­gatni fog a végtső összeomlásig, jerm-szetesen csak SKiccsze­­rüen vázolhatta fel. Korábban a szónokok mindig csak az ösz­­szeomlás okát és alapját kutat­ták. (Minduntalan megállapítot­tak, hogy mi mit sem tudunk tenni a propagandával, mert nem vagyunk abban a helyzet­ben, hogy az ellenünk folyta­tóit idegenháboruban legtisz­­tab jogainkkal elohozakodhat­­nank ... A trianoni szerződés szétzúz­ta a történelmi Magyarorszá­got. A szétszakított nemzet igy azzal a kérdéssel került szem­be, vájjon ragaszkodjék-e a Kár pátmedencében való történelmi szerepéhez, vagy néprajzi ala­pokra helyezkedjek. Most, 50 esztendővel később, a külföldön élő magyarok ankétjén, mely­nek történelmi mérleget kellett felállítania, a dunamenti álla­mok és a kárpátnépek sorskö­­! zösségének eszméje ismét ra­gyogó szépségben jutott fel­színre: néprajziság és történe­lem egyben. Nem rajzoltak tér­képeket, melyeken önmagától, szinte varázslatra kristályosod­na ki a történelmi valóság: a független Szlovákia ősi földje, a keletre vezető hid és kapu: Kárpát-Ukrajna, a független Erdély, népei autonom kanton­jaival, egy svájcszerü állam ke­leten, a néprajziíag kiegészített Magyarország és a Kárpátme­dence független hősmulíú déli lofcdiiaina: Horvátország, mely­nek népe a magyar nemzettel közösen az izlámmal szemben a Kárpátok és Nyugaterurópa védelmében annyi vért on­­lOtt..(a kiemeléseket és esz­közöltem.) Azt hiszem, a fenti idézetek­hez nem1 szükséges külön ma­gyarázatot fűznöm. Azok ma­guk (helyett beszélnek. Egy kér­dést mégis fel, kell tennem: A Kongresszus szervezőinek, részt vevőinek és a füzet szerkesz­­töinek, kiadóinak volt-e jegük a Nyugateurópában élő ma­gyarság nevében beszélni és ezeket kinyomatni, még akikor is, ha — feltéve, de meg nem engedve — a Kongresszuson mindegyik nyugateurópai ma­gyar szervezet képviseltette ma gát és az ESZMK-t csúcsszerv­nek elfogadta?! Annál inkább szólnom kell a füzet címlapjára rajzolt térkép­­vázlatról. A térképvázlat nem az egész ivarpátmeoencét kitöltő ezer­­oves történelmi Magyarorszá­got; ábrázolja trianoni feldara­­boitságában — de még a füzet­ben olyan sokat emlegetett Kár­­pátterséget sem, hiszen a tér­képen a Kárpátok vonulata mégosak fel sincs tüntetve —, hanem az Osztrák-Magyar Mo­narchiát, amit az idegenek a mai napig egyszerűen Osztrák Császárságnak, vagy Habsburg Birodalomnak ismernek és nem hajlandók tudomásul venni, hogy ennek a kettős monar­chiának a súlypontját, a mag­ját nem az alig 100 éves Oszt­rák Császárság képezte, hanem az 1000 éves Magyar Királyság. Ha a történelmileg és föld­rajzilag tudatlan, magát mégis müveit nyugatinak tartó jám­bor idegen rátekint erre a tér­képre, csak azt látja, hogy ho­gyan darabolták fel a térképen külön kiemelt Ausztriát. És jo­gosan, hiszen a térképen kiülön fel van tüntetve Galícián kívül a valóban Ausztriától elcsatolt I Winnipeg, Man. 1975. del. 26. Déltiról és Isztriái félsziget is. íáőt Bukovina minden válaszvo­nal nélkül egybe -van rajzolva va Erdéllyel, azt a benyomást keltve, hogy ezt az egész terü­letet Ausztriától csatolták Ro­mániához. IMagyarország tria­noni csonkja úgy szerénykedik a térkép közepén, mintha Auszt riáról szakították volna le; de annak még csak nyoma sincs, hogy Magyarország testéből még Ausztria is elrabolt egy da­rabot. Viszont az 1920 előtt •soha nem létezett Csehszlová­kia,, ez a torszülött szláv tákol­mány, úgy dominálja az egész térképet, mintha ebben a for­mában már ősidők óta létezett volna, s igy joggal szakították el Ausztrától, illetve nyerte visz sza önállóságát. Arról azonban hogy Erdély, a Szlovákiának nevezett Nyugati- és Keleti-Fel­vidék, Nyugat-Magyarország, a Bácska, Bánát ezeréven keresz­tül az egész Kárpátmedencét kitöltő Magyarország szerves része volt, mégosak egy vonás­sal sem történik utalás. És igy folytathatnám a végtelenségig. Akárhogy is nézzük ezt a dol­got, ilyen hatásos magyarelle­nes progpaganda térképet a legsovinisztább osztrákok, cse­hek, tótok, románok és szerbek sem rajzoltak még, mint ami­lyen ennek a németnyelvű ma­gyar kiadványnak a címlapját ekteleniti. Éppen ezért, bár mi­lyen kellemetlen is, nyíltan meg kell mondani, hogy az egész ki­advány, enyhén szólva, nem­­z e t á ru I á s, amit csak súlyos­bít az a tény, hogy a Nyugat­európában élő magyarok nevé­ben német nyelven adták ki. Hogy ki az a térképet rajzo­ló “Bő” (?!), az itt nem érde­kes, mert a kiadvány tartalmá­ért, s igy a térképért is v. RAD­Kanadai Magyar Újság 51 évi rendithetelen magyar hittel szol gálja az emigrációban élő ma­gyarságot és nagy anyagi áldo­zattal igyekszik emlékezetünk­ben tartani fajiságunkaí, ma­gunkkal hozott kultúránkat és oecsületes életünket. — Az in­fláció mérhetetlenül sújtja élet­ben maradásunkat. Éppen ezért nagyon hálásak vagyunk első­sorban önzetlen munkatársaink nak, kik értékes cikkekkel te­szik nélkülözhetetlenné lapun­kat. — Hálásak vagyunk elofize tőinknek, akik felüifizetésüket mellékelik az előfizetési d.jhoz, mellyel enyhítik, de nem szün tetik meg anyagi gondjainkat. Alant köszönettel nyugtáz­zuk a lapzártáig érkezett ado­mányokat: Kádár József $3.— Nt. Rú­zsa Jenő $8.— Varga Imre $3— NÓCZV ANTAL felelős. De fe­lelős érte a kiadvány szerkesz­tője: KOVaCH ALADÁR, a ki­adván elkészítője, a NEMZET­ŐR, amelyiknek nyomdáját a magyarok keservesen megké­sett pénzéből állították fel és tartják fenn és nem utolsó sor­ban az ESZMK vezetősége Dál­­moki VERESS LAJOSToL Msgr. KÖZI-HÜRVÁTHON ke­resztül az utolsó tisztségvise­lőig. A legszomorúbb és a legtra­gikusabb az egész dologban mégis az, hogy bár a füzet ki­adása óta kereken 5 esztendő telt el, eddig egyetlen európai magyar, vagy szervezet sem til­takozott ellene. Hát ilyen mély­re süllyedt már az Európában élő magyarok nemzeti öntuda­ta és felelőségérzete?! * * * Ezek után most már világos az is, hogy kik és milyen cél­zattal csonkították meg YVES de DARUVÁR “LE DE8TIN DRAMATIQUE DE LA HONG­­RIE — Trianon 1920 ou la Hongrie ecarteleé” cimü mun­kájának — aminőt az utolsó 50 év alatt külföldön. a magyar ügy védelmében még nem Írtak — a NEMZETŐR és az Ameri­kai Magyar Szépmives Céh kö­zös kiadásában megjelent angol fordítását, amiből nemcsak e­­gyes mondatokat és bekezdése­ket hagytak ki és írták át, ha­nem egész oldalakat és fejeze­teket. Ezen még az sem változ­tat, hogy az angol fordítás ki­adóinak sikerült ezt a nagysze­rű magyarszármazású és ma­gyarbarát franciát annyira meg téveszteni, hogy az utólag hozzá járult saját munkájának meg­csonkításához. (Lásd a Nem­zetőr 75. okt.-i számát.) Demko Z. M. 50c— Nagy A.E. $20.— Mrs. Gizella Juhász $3.— Mrs. M. Kish $3.50— Sabo Mike $3— Mrs Gizella Márkus $3.50 — Paul S. Kati $l(— Mrs. Anna Bailey $3.— Mrs. Anna Miklós $3.— M rs. Annie Balogh $1.— Joseph Hettinger $3.— v. Erdé­lyi István $5— Joe Ferko $3__ Anton Csilics $5__Joe Pray­mayer $8. — Joe Kovács $3.— Dr. Kövér János $3.—John Kish $3.— Mrs. Barbara Mátyás $3— John Szaabó $3.— András Pé­ter $3.— Mike Károly $3.— Mrs Rudolf Sandl $2.— Mrs. E. Oros $3__Endre János $7.— Balogh Lajos $3.— Andy Kankula $3.— Nt. Fehér Mihály $3.— Joseph Pauker $3.— N. N. Winn peg $3.50— Podobni Pál $3.— Mrs Julius Koronghy $4.— K. Mak­­kay $3.— Alex Sakely $1.— Joe Szabó $1__Nagy Péter $1.— JUBILEUMI ÉV 50 ALEX. A. KELEK LIMITED KELEK TRAVEL SERVICE 1467 Mansfield ttreef, Montreal, Que. — Tel.: 842-S548. KÉRJE AZ IKK A ÚJ KARÁCSONYI ÁRJEGYZÉKEI! 16 oldalon kitűnő összeállitásu csomagok, nászajándék, baby­­csomagok, műszaki cikkek, minden alkalomra ajándék. Gépko­csi, gáztűzhely és gázpalack, Select-csemege cső., agok. Rende­lések már most feladhatók ‘'Csak ünnep előtt’’ megjegyzéssel. TUZEX LEI COMTURIST ROMÁN CSOMAGOK GYcGYCZERKÜLDÉSEK I :iteles fordítások, nyilatkozatok, Magyarországi válóperek. Gyors, előzékeny kiszolgálás. Minden levélre aznap válaszolunk. Csikménasági. Sajíó Alap npglázáiok MAJThÉNYI György vagy el akarná hallgattatni, és fölfelé nézett, ahol a fák ritkás lombozata fölött, a kémények egyenes oszlopban lehelték ki a füstöt. — Huj, de csúf dolog volt, — gondolta magában. — El­ámítottam a papot ... El ám, ha hagyta volna magát! iMagát, magáááát — dúdolta aztán kényszeredett melódiára s fújta volna ki magából a kelletlen gondolatokat. De azok nem enge­delmeskedtek neki. Elébevetitették a három rumosüveget az ablakpárkányon, eszébejuttatták az elmúlt hetek délutánjait, a Deiteibaum holtját, morcos, szenvedéses hangulatait. — Málin­­kó! — Lehelte a nevet, sóhajtotta, epedést, vágyat, kínzó sze­relmet préselt a hangsúlyba s a lelke nem rezonált. — Hiszen szeretem őt ... Érte van minden- — biztatta, fűtötte magát és figyelte a lelke rezzenését, az elszoruló lélekzetet, még se­gített is a tüdejének egy kicsit; várta, hogy Málinkó arany­szőke feje megjelenjék előtte, hogy szemében a készülődő könny éget bizsergését, érezze, bizonyítékot akart arra, hogy a fájdalom még mindig él benne, mert ez a bizonyíték egyszer­smind igazolása lett volna annak a semmittevésnek, amelyben ez idő alatt élt és félreszoritotta volna a bűntudat gonosz je­lentkezését. — Nem, - itt az utcán nem megy, — mondta magának, és a szobájára gondolt, a kályha izzóparázsára, arra a tökéletes csöndre ott körülvette és, igen arra is, a rumra ... Nem akarta magának bevallani, de érezte, hogy kissé mesterkélt dolog az, amit csinált. Szinte transzba kell. esnie. Egy sajátságos idegállapotot kell magára idéznie, hogy a fáj-­­dalom föllobogjn benne, és érezze a veszteségét, az örök vágyat, a halálos szerelmet ... Kissé kiábrándult a fájdalomból, de év­ről sehogyse volt jó; most tudomást venni, hát újra dúdolni kezdett valamit, hogy másra terelje a figyelmét, a gondlatait. — Dobri vecser, — köszönt rá valaki. — Pén bah dáj, — felelte s jól megnézte az illetőt. -— Bohus, maga az? A hangja örömtől csengett, mert, csakugyan örült, hegy másisal foglalkozhatik, nem magával, hiszen már ott tartott megint, hogy bemegy a Deiteibaum boltjába. Beszédbe eredt, kikérdezte s- megindult vele. Hogy egy libát vitt a városba, pedig még csak holnapután lesz a Márton-papi vásár. De ez nem akart már enni, szinte fulladozott s attól tartottak, hogy — 100 — ARANYMÁLINKó s az illúzióit is megfékezi! — gondolta részvéttel. — Csakugyan vendégek, — mondta aztán. — Nekem még sose volt egyebem, a rajtamvalónál... — Nem fontos, — felelte Hlavay. — Vagyonát az ember itt hordja, — s a mellére vert bekötött ujjú kezével, aztán le­emelte a körtefa ágáról a pelerinjét. Oltó végignézett a ruháján: óc^ka, foltos holmi vöt minden, itt-ott sáros nyomokkal, amiket a kertben szerzett. Testvérként szegődött melléje és szótlanul lépdelt az oldalán. A vonzalom észrevétlenül támadt benne, úgy rezte, hogy idevaló o: árva az árva. mellé Kikerültek az utcára. Szekér jött szembe velük, répát hozott a földekről. A plébános odalépett s megtapogatta: Jó zaftos, nehéz, — mondta. Oltó is ugyanazt csinálta, amit a plébános s eszébe jutott, hogy milyen nyomorult répákat látott a nagybátyjánál. De. hiszen ki is ért ott a földhöz? Juszti kis­asszony csak a tejjel, meg a tyúkokkal van bajba egész nap, Marci bácsi meg imár fáradt ahhoz, hogy mindennek utánajár­jon. Bezzeg Vugricsi .bácsi figyelmét semmi se kerüli ki s még azt is ellenőrzi, hogy melyik tagra hány szekér trágyát hor­danak ki .. . A levegő száraz volt és hűvös, annak ellenére, hogy a délutáni nap teljes fényében ragyogott és mindent megaranyo­zott. A mohos zsindelytetők, a megbámult nádzsuppok, a fák déircsipte, ritkás lombozata, amelyet a könnyű szellő megcesz­­kettetett és szinte szétszórt a magasban, a házak fehér fala, a kék ablaközlök s az udvarokon gőzölgő trágiyadomhok, mind, mind, mintha valami áttetsző, bársonyosan lágy sárgát lehel­tek volna rájuk. S távolabb a kertek, a fölszántott föld csíkjai, az ugarok, a dombok és hegyek finom pasztellszínei remegtek csábítóan a nap ritkuló sugaraiban. Itt-ött lomha folt mozdult meg a levegőben: varjú volt. Valamelyik közeli fán cinke szó­lalt meg hivó szóval. Oltóban felbuzdult az élet s beszédes ked­ve támadt. — Gyerekkoromban mennyit jártam a földekre! — mond­ta s. öröm csillant meg a szemében. — Egyszer arattam is. No, csak félnapig. Ez érettségi után volt. Az öreg Brihán vasszegbe lépett, megdagadt a lába, én meg elvettem a kaszáját s a sor végébe áltam. Félóra múlva azt hittem, hogy kiszakad a lépem, — 97 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents