Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-19 / 42. szám

Harminc éve a US légierők Boeing B29-es ‘Enola Gay’ bőm I mzó ja 1945. ang. 6.-án reggel S.15-kor kioldotta Hiroshimára a ’‘Big Boy” nevű első A-bom­­báját. A bomba a város köz­pontjában 300.000 fokos hőt fejlesztve, gyilkos rádióaktivi­tással robbant. Nyomában a kb. 300 ezer lakosú város por és hamu. A vakitó villanás és a robbanást követő váltakozó lég nyomás és szívás után, 120.000 agonizáló halálhörgése köszön­tötte a korszakalkotót. — Az induló A-korszak (Los Alamos-i széplelkü, humanista tudósai szerint, ez egy jobb, szebb, de főleg emberségesebb korszak kezüetét jelentette. .. Hiroshima 30 év után föltá­madt Phoenix madárként ha­mujából újjáéledve, ma szebb, mint valaha.—• Jelenlegi 700,000 lakosa között 108.690 hiba­­kushának nevezett személye túl elve az A-bombatámadást, sé­rülései hegeivel ina is, emlékez­tet az átélt borzalmakra és szén védésekre. — Atomkórházának 140 rendelkezésre álló ágyában most is agonizálnak az A-bom­­ba áldozatai. Tudomást vehet-e minderről a város? hiszen az életnek to­vább kell folynia munkával, ke­resni, konkurrenciával üzletet kell kötni. A ‘ Mazda” motor­gyár, a hajógyárak, a bútor- és oszt: igakonzervüzemeknek ter­melniük kell. — Ahol egykor az a házfal állt, amelyiken embe­ri árny ék jelezte az egyik bom­­baá'idozat fizikai létének meg­semmisülését, most a Somito­­me bank díszes márványfala ■azt takarja. így ügyfeleinek megtakarítja a kísérteties lát­vány szemlélését. Ott, ahol a Daiichi iskola 150 tanulója el­égett, ma virágzó textilkereske­­dé... Nein várnaija el senki, hogy a csalogató árajánlatok köze­pette a vevők elmaradjanak csak azért, mert egyszer itt 150 gyermeknek édesanyjuk segít­ségéért könyörgő hívása nélkül kellett meghalnia. Ott, ahol most baseball sta­dion áll, ott 30 évvel ezelőtt hir­telen meggyulladtak az embe­rek, mások néhány nappal ké­sőbb lázat és hasmenést kap­tak, majd hajukat vesztették s végül se menni, sem meghalni nem tudtak, mert az addig is­meretlen radioaktivitástól szen­vedtek. IMá persze, amikor a helyi csapat Tokióval, Kobeval, vagy Osakával mérkőzik, ki merné emlékeztetni minderre az izgatott szurkolókat?! Itt ebben a városban minde­nütt szorgos munka; 30 évvel ezelőtt az emberek szemét, nyel vét a borzasztó légnyomási ki­préselte koponyájukból. Fölöt­tük 10,000 méterrel egy repülő­gépből másfajta emberek jelen­tették a “teljes sikert” feljebb­valóiknak. — «Hirochima azon­ban, — ez a mártir város, — "Sohasem bántam meg és nem szégyellem semmit..." az A-ihalál ellen küzdő akar rat megtestesítője lett. A város nevének említése mégis — jog­gal! — hátborzongató minden civilizált embernek. De amióta a Dos Alamos-i ultraliberális, széplelkü tudósok álmaitól el­távolodva, az anyagelvü világ brutális ököljoga a divat, az em berek megtanulták az A-bom­­bával a félelemmel együttélést Vasfüggönyön innen és túl. — Hiroshima lakói is megtanulták a bombával való együttélést, mert a városban már alig-alig akad néhány “szektás”, aki ma is azt kiáltja: “Soha többé!” — A dynamikus Hiroshima mel­lettük tovább lép. Akiket érdekelnek a város se­bei és a .bomba elleni küzdelem harcos szektásai, azoknak itt van a “Béke-park”, a hidegle­lést kiváltó “‘Emlékmúzeum”, a műemlékként őrzött romok, a világ minden részéről rózsák és galambok, emlékművek. Ha né­hanapján errevetődik egy-egy idegen államférfi, az rutinsze­rűen megpediti közhelyekkel tűzdelt beszédében az A-problé­­mát, aláirja a vendégkönyvet s máris siet Tokióba, sokkal fon­tosabb tárgyalásokra. Ez mind egészen természetes ... Kaoru Ogura úr, aki éveken át az Em­lékmúzeum vezetője volt, igy nyilatkozott “A város 700.000 polgárából csak 50.000 vesz részt az éven­te augusztus 6.-án tartott em­lékezésen. Legtöbbjük már nem akar emlékezni, s ez érthető, mert az ember szívesebben sze­ret felejteni, mint emlékezni.” (Úgy látszik, mások is szeret­nek ebbe a hibába esni, nem­csak mi, magyarok! Marits L., aki leérte Kántor bjts-t e téma földolgozására.) Csodádé, ha Hiroshima bele­törődik sorsába s a világ közö­nye, rés'zvétlensége miatt, a bomba torznyomorékká égett ál dozatait s a város sebeit szé­gyenteljesen elkendőzi? A nem­törődöméget tetézi a japán 'kor­mány, a hiroshimai A-bombá­­zást túlélő áldozatoknak sze­rénynek nevezhető kegydijnál is kevvesebhet fizetve! — Ogu­ra úr erről igy vélekedett: “Azt fogja tapasztalni, hogy nagyon nehéz beszélni az em­berekkel átélt élményeikről. — Nem szeretnek erről beszélni s főleg nem a külföldi látogatók­kal. ..” Az A-kórház vezető-orvosa, dr. Hironka, a rádioaktivitási 30 év utáni hatásairól igy szólt: “Az A-bom'bázást túlélt fel­nőttek leszármazottai között gyakori a rákos megbetegedés. Másoknál az utóhatásoktól va­ló félelem jelent nagy megter­helést ...” Éppen beszélgetünk, amikor elhívják egy vérrákban szenvedő áldozathoz, aki 30 év után most érkezett kinjai ha­tárához. — Paul Warfield Tibbets Jr. most 60 éves. A J3h2i9 “Enola Gay” bombázó parancsnoka volt. Ezt anyja leánykori neve után nevezte el igy. mielőtt az A-bombát Hiroshimára kioldot­ta. Tibbets akkor a Úri légierők ezredese volt; 1969-ben brigád­tábornokként onnan kilépve, az “Executive Jet Aviation” alel­­nöke lett. Ez légi-taxi vállalat Columbus, Ohmban. — Vele nemrég a STEÍRN tudósitója a következő beszélgetést folytat­ta: Stern: Tábornok, Hiroshimá­­oan azt állítják, ön gépével a várost először átrepülte s csak akkor fordult vissza, amikor meggyőződött, bogy a légiria­dót lefújták a az emberek az ó­­vóhelyeket elhagyva, már az utcán voltak. Igaz-e? Tibbets: Akkor számolnunk kellett azzal, hogy légi harcba keveredünk a japánokkal, meg Aisérelve lelövésünket. Ezért cselhez kellett folyamodnunk. - Részemről az egyik ilyen az volt, hogy 3 napon át az X nap előtt mindig; egyes gépünket a célterületre irányítottam. Ezzel a japánokban a felderitó-tevé­­kenység benyomását akartam kelteni akkorra is, amikor majd az A-bombával repülünk. IS.: Ha jól értettem, ön Hiro­­shimának csak szinészkedett.. T.: A japánokat meg akar­tuk téveszteni. Azt kívántuk, amikor majd az A-bombával jövünk, azt gondolják: ‘Ez is­mét felderítő gép!’ 'S.: A kérdéses napon, amikor a bombát ledobták, ismét al­kalmazták e cselvetést? T.: Az időjárás megfigyelé­sére előre küldtünk egy gépet. Hiroshimában légiriadó volt, a­­niikor látták jönni a gépet. Mi­helyt az eltávolodott, lefújták a riadót, s akkor jöttünk mi... S. : Mikénit vélekedik akikori ft ladatával kapcsolatban? T. : Most, hogy 30 évvel idő­sebb vagyok, józanabbal ítélem meg az eseményeket, mint ak­kor. Gyűlölöm a föltevést, hogy “Hiroshima” még egyszer meg­ismétlődhetik. Másrészt azon­ban sohasem bántam meg és nem szégyeltem semmit, mert hittem hazafias kötelességem teljesítésében, amikor a nekem adott parancsokat végrehajtot­tam. (Az én aláhúzásom!)! £>.: Volt-e kellemetlensége a Iiiroshimával kapcsolatos sze­repe miatt? T.: Indiában .katonai kikülde­­tésembor egyszer 'kommunista tüntetés volt ellenem. Aztán a személyemet illető együgyü közlemények, amik átt-o.tt a saj­tóban feltűntek, hogy bűntuda­tomból kifolyólag alkoholista lettem s végül kolostorba vonul­tam vissza ... S. : Hirosimának nem volt semmi hatása önre? v T. : Csak azt mondhatom, bombázóm személyzete akkor, nünt ma is, egytől-egyig mind normális volt. A szóbeszéd, a­­miről többször tudósítottak, hogy a radioaktiv sugárzás nyomán valamennyien termé­ketlenné, illetőleg idiótává vál­tunk, tiszta hülyeség! S. : Szeretné meglátogatni Hi­­roshimát? T. : Ha meghívnak és a kö­rülmények megengedik, nem vonakodnék az úttól. Ez a beszélgetés épelméjű, bii'álóan elemző tábornok be­nyomását kelti s igy az olvasó alig igényel kommentárt. Vá­laszai világosak, félreérthetet­­lenek. Más kérdés az: mi lett volnia Tibbets sorsa, ha törté­netesen vesztett háborúban — német, vagy magyar hadsereg kötelékében hajtott végre “ha­zafias meggyődésse” parancso­kat ...?! A Markó-utcában és a Gyűj­tőben hazafias meggyőződésből végrehatjott, sokkal kisebb, ne­vetséges horderejű parancsok­ért és teljesítésükért — akasz­tottak! Pedig, ha valaha a ma­gyar történelem során szükség volt hazafias meggyőződésből parancsok végrehajtására, ak­kor a .Szovjetúnió és szövetsé­gesei ellen, fenyegetett nem­zeti létünk erre habozás nélkül kötelezett! — Ámde most 30 év múltán széttekintve volt ka­tonáink .körében hányán szé­gyenszemre mosakodnak, elta­gadva a katona mindenkori fő­fel adatát, hivatását: a harcos honvédelmet. Elfelejtik, hogy igy öltött ellenálló tevékeny­séggel “érdemeket” akarva sze­rezni, csak a győztesek bohó­caivá válnak. Az ilyen “ellenálló”, kutyuló” hosok példát vehetnének Tib­­bets-től, akinek bár még ma is vitatható katonai erkölcsisége. De lám! ő nem érez sem lel­­kiismeretfurdalást, sem bána­tot, még ikevésbbé szégyent. Ideje hát, hogy volt magasran­gú, hivatásos katonáink tiszta vizet öntve a pohárba, megtisz­títsák a II. világháború törté­netet a hamisításoktól, mielőtt oekövetkezik a nemzedékváltás. — Sajnálatos lenne, ha a vesz­tett háború nemcsak Hazájától, nanem becsületétől is -megfosz­taná a magyar katonát! St.-Rémy, Que., 1975. mov. 2. Kisjókai Erzsébet GYERTiALANG Viasztestében rejlik az mi él, mi égni tud és fénytadó. Csak őrzi azt'fehér rudacska, hogy tartsa, biztosítsa életét, mint lelkünket a testünk zárja be védelmezőn, akár a rabot, bár nyitva hagyott egy utat, hogy fellobogjon ott az értelem és alkothassunk, viaszba öntve igy vár benn a szál, türelemre kényszeritett ideg, kanóc, mely lángról álmodik. Ha tűzre kap, és teste olvadón már fogyni kezd, ujjongva ég, lobog, utolsó cseppig fényt ad, boldogan. Ha szólni tudna, végsőt lobbanón ezt mondaná: Kár... Mert égni jó ... Kilobbanón ezt mondom én is: Kár ... Mert élni jó ... Budapest bosszúsan tekint Erdély felé... (Folytatás az első oldalról) Kádár maga is messze elment ebben az irányban, mikor nem­rég Vas megyében beszélt, s kihangsúlyozta, hogy Magyar­­ország mily nagyvonalúan foly­tatja nemzetiségi politikáját az ott élő nemzeti kisebbségekkel szemben, beleértve a némete­ket is. Külföldi megfigyelők úgy vélik, hogy a Szovjetunió aligha áll a magyar hivatalos körök erősebb nemzetiségi ki­állása mögött az erdélyi kérdés­sel kapcsolatosan. Másrészt úgy látszik, hogy Ceausescu is kényelmetlenül kezdi magát érezni a nemzeti­ségek -miatt, s ez legutóbbi be­szédéből is .kitűnt, melyben az “együttlakó’’ nemzetiségekhez is fordult. ÁRGUS — Párizs Winnipeg, Man. 1975. dec. 19. 5 MtbúUrti a vimnio Az 1968-ban 15 év .után ki­dőlt LÁRMAFA utódaként ési annak szellemében 1970 áprili­sában megindított, az Egyesült Államokban szerkesztett és Svájcban, kiadott, minden irány zattól és csoportosulástól füg­getlen “VIRRASZTÓ”. — A el­szakított magyar területek hangja” cimü időszaki szemlét az egyetemes magyar érdekek mérhetetlen kárára az egyre súlyosbodó anyagi nehézségek miatt kénytelenek vagyunk megszüntetni. Bár, az elmúlt 6 év alatt meg­jelent 15 szám — valójában 24--niek kellett volna megjelen­nie — mindegyike bátorhangú, csak az egyetemes magyar ér­dekeket szolgáló dokumentá­ciós Íráséival és közlemétíyeivel magyar és nemzetközi vonalon általános elismeréssel találko­zott, a kiadó egyre nagyobb időközökben tudta csak megje­lentetni, mert az előfizetések és megajánlások a dollár elér­téktelenedése és az árak roha­mos emelkedése miatt a kiadási költségeket nem fedezték. Pedig, ha valamikor, úgy most lenne rá igazán szükség, hogy kétszeres éberséggel vir­­rasszunk az elszakított terüle­tek pusztulásra ítélt, reményü­ket vesztett magyarjainak rab­­sorsa felett. Éppen ezért nem adjuk fel a harcot — a “VIRRASZTÓ hírszolgálata” jelzéssel továbbra is jelentkezni fogunk a különböző lapok ha­sábjain — és minden lehetőt meg fogunk tenni a lap felélesz­tésére. Addig is őszinte és hálás kö­szönetét mondunk a lap .kiváló, öh-zetlen munkatársainak, ki­adójának, előfizetőinek, támo­gatóinak és olvasóinak nagy­szerű munkásságukért, példás kiállásukért és támogatásukért. (A kiadó az V. évf.-ra befizetett előfizetéseket vissza fogja térí­teni.) Ahogy első számúinkban Vaj­da János “A virrasztók” cimü, most is aktuális versével .kö­szöntöttünk be, úgy must is az ő versének utolsó versszakáyai búcsúzunk: Szempillánk is csuklik immár... S ha az álom elnyomott, S mi is alszunk, boldog Isten! Akkor aztán késő minden — Mozdulhat a tetszhalott! ... És ha mégis mozdulna a tetszhalott, hogy ne mozdulják lírába, mi tovább virrasztunk... v. Erdélyi István a VIRRASZTÓ szerkesztője. ÉRTESÍTÉS A “Winnipegi Magyar Irodal­mi Kör” sajnálattal tudatja kedves olvasóival, hogy a kana­dai postai dolgozók sztrájkja miatt az “Irodalmi Kör’- Pályá­zatára beküldött munkák ered­ményhirdetését kénytelen 1976 január 31-ig elhalasztani az ígért karácsonyi dátum helyett. Kedves türelmüket kérjük. Riadó állapolt Belgrádban (Folytatás az első oldalról) kább csendesen, lábujjhegyen. Belgrádban azonban már vilá­gosan látják, milyen játékot folytat a szovjet. ÁRGUS — Párizs. MAJTHÉNYI GlöRGY ARANYMALINKó Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keteskeáelmi Osztályunknál. Leverek«, mártások izesitésére. Ára csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbroo!. Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. rándiát meg. — Ha megértené a helyzetemet! Nem, vádaskodni akarok, de segíteni rajta, mert attól tartok, hogyha nem teszi le a vizsgát, engem fognak okolni. — Hát unit csinál? Annyira kényes a dolog? ... Talán a személyzet valamelyikével' ... Dúsné tiltakozó mozdulatot tett, kiegyenesedett és kissé gőgösen mondta: ' .. — Azon hamar segítettem volna! ... Hanem . • • Amikor tanácsát kérem, kedves főtisztelendő úr, ugyanakkor a legszi­gorúbb diszkréciót is . .. Természetes. Ezt mondania se kellett volna. Dúsné kissé magába roskadt, a .gőg hamar útat engedett a tépelődésnek, mert még most is nehezére esett elmondani a dolgot. Dehát kihez forduljon? Szóllhat-e ő s a szólna, milyen eredményt érne el vele? «Ha a plébános teszi szóvá, talán mégis. ... Pap is, férfi is, könnyeb,hen megtalálja a módját. Aztán most már a cseléd is sejt valamit... — Iszik, —- nyiölgte ki. — ömmm, — morrant meg a plébános, és szaporábban üörzsölgette a kezét. — Titokban iszik ... A cseléd ma bárom rumos üveget hozott ki a szobájából. A plébános végigszaladt a haja tarlóján a kezével s ez némi fölindulásre vallott. — Baj, — mondta némi tűnődés után — a templomban se láttam még Oltó urat. 'Dúsné ránézett s a szemén meglátszott, hogy már meg­bánta a vallomást. Mi köze ennek a templabajáráshoz? Hiszen olyan világos a doloig, azaz nem is világos ... Málinkóról ő neun beszélhet, niég elárulná magát. «S most mitévő lesz a plé­bános? Hol fogja meg a dolgot? Ha elhibázza, Oltó tüstént tudni fogja, honnan fúj a szél, és elmegy, itthagyja őt ... Már majdnem ott tartott, hogy megkéri a plébánost, felejtse el, amit mondott és ne szóljon Oltónak semmit. De ak­­kor a plébános már felállt. — (Majd gondolkozom a dolgon ... és nagyon köszönöm az engedélyét. Még ma, ha meg tetszik engedni, átjövök és vágok néhány dugványvesszőt ... , Dúsné kissé megnyugodva «nyújtotta búcsúra a kezét. — 92 — koznia kellett azon, hogy mit is feleljen, — figyelmetlen volt. Alig várta, hogy végezzen, amikor azzal zavarták meg, hogy itt a plébántos. — Mondta neki, hogy a nagyságos asszony beteg? — kérdezte a lányt. — Én mondtá, mondta, de te,ecet neki az ebédlőbe menni. Bement az ebédlőbe ő isi. 'Sovány, ‘mozgékony ember volt a pJébántos. Öszes haja sörteszeiiüen állt, kezét egyre dörzsölgette, arca szigorú volt. A faluban nem kedvelték, mert kerülte az embereket. Ide is igen ritkán jár, mert Dúsné nem tartozott a jó hivek közé, fél a templom dohos, hidegétől, és legföljebb nyárion kukkan­tott be egy-egy iMiatyánkra. Hlavay tisztelendő úr, persze, nem respektálta a kifogyásokat s igy a “kastély” és a plébánia kö­zöltti viszony kissé bűvösnek volt mondható. — Igen sajnálnám, — mondotta némi gyanakvással, — ha a nagyságos asszony csakugyan beteg volna — és fölötte / szigorúan nézett Oltóra, mivel rossz néven vette, hogy papi csa­ládihoz tartozó fiatalember, Vidovich kollégájának az unokaöcs­­cse, és nála nem tett látogatást. Azonkívül itt most, — hmm! — vájjon mi címen ... — És mi a baja a nagyságos asszonynak? — Igazán nem tudom megmondani. — Súlyosi? Kint volt az orvos is? — Ezelőtt egy órával lett rosszul. ... — Hmm ... A dolog tulajdonképpen úgy áll hogy ... No, talán engedélyt igy is fog adni nekem ... Én ugyais ker­tészkedem. Ért hozzá? — Keveset. — Kérem, a legnemesebb foglalkozás, a leggyönyörűbb munka! — áradozott, szemöldökét felhúzva és kezét dörzsöl­­getve. — Kérem, csak a kertészemben tudja igazán megcsodálni, megbámulni Isten mélységes titkait. Hogy milyen csodálatos életerő van példáiul egy mákszemben! Tetszik azt tudni, hogy a mákfejben hány mákszem terem meg? Harmincezer! És az mind abból!, az egyetlen szemből ... Vagy ott a petunia magocs­­kája. Húszszor kisebb a mákszemnél, és mekkora szárat, meny­nyi virágot nevel! Micsoda vitalitás ... A szigor megenyhült az arcán, amíg beszélt, de aztán — 89 — KÁNTOR I. CSABA: HÁtNlNC EV MÚLTÁN... | JUBILEUMI ÉV ^ I 5« , I I ALEX. A. KELEN LIMITED I I KELEN TRAVEL SERVICE I 1467 Mansfield Street, Montreal, Que. — Tel.: 842-9548. I KÉRJE AZ IKKA ÚJ KARÁCSONYI | I ÁRJEGYZÉKEI! I 116 oldalon kitűnő összeállítású csomagok, nászajándék, baby- M csomagok, műszaki cikkek, minden alkalomra ajándék. Gépko­csi, gáztűzhely és gázpalack, Select-csemege csomagok. Rende­lések már most feladhatók “Csak Ünnep előtt” megjegyzéssel. _ TUZEX LEI COMTURIST ROMÁN CSOMAGOK GYÓGYSZERKÜLDÉSEK Hiteles fordítások, Nyilatkozatok, Magyarországi válóperek. r Gjj,jéjy ^o! a« e^1ii iä h ra J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents