Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-12 / 41. szám

Winnipeg, Man. 1975. dec. 12. A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADABAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. AiDEkSEN MESÉI I. II. I ieséskönyvet olvas a gyermek, A mese száll, mint lágy zene; i icsi szive álmokkal tel meg, csodákat lát virág-szeme. Szegényes viskók, gazdag ter­mek, kaput mind-mind mosolyogva tár: Mesekirálynak, Andersennek kübájos országába’ jár. Száz év előtt jött el, mint gyermek, Pufók, kedves és nevető S azóta mennyi százezernek Szerzett gyönyörűséget ő. Szava rege-rózsákat ontó, Hangja varázsos, mint a dal: Andersen úr, nagy mesemondó, Százéves — s örök-fiatal! J. H. E. Ä RUT Kb 6ACSA — ANDERSEN. — Csudában ünnepelt a dán fő­­\ áros, Kopenhága gyereknépe ebiben az esztendőben. Déli fél­­iizénkét órakor hetvenezer is­kolás gyermek — leányok és nuk — vonult fel szép katonás rendben a Városiház-tér re, Eu- i ópa egyik legszebbik terére, zászlók alatt, zeneszóra, harso­nák közepette. S mikor a zász­­lOtengerrel díszített téren elhe­lyezkedett a rengeteg gyerek, íz ünnepi zenekar belekezdett az (Andersen irta himnuszos hazafias dalba s hetvenezer lel­kes, meghatott gyerekszájon egyszerre áradt az ég felé: “(Ez a föM a szülőhazám...” Ott szem szárazon nem ma­radt. A dal elhangzása után felállt u városház elé állított ünnepi m bogóra Kopenhága polgár­mesterei s beszélt a világ talán legnagyobb, de mindenesetre k gbájosabb mesemondójának Andersennek életéről, aki 125 e . vei azelőtt született Fyn-szi­­get székvárosában, Odenselben, lieszélt nehéz, sanyarú ifjúsá­gáról, szegényes szülőházáról, mely ma Odenseben Andersen múzeumnak van berendezve, apjáról, a gondokkal küzködő szegény suszterről, aki másnak megfoltozta a lábbelit, de fiát mezítláb kellett, hogy útnak bocsássa Kopenliágába, ahová tanulásvágya vonzotta a csillo­gó szemű, el-elábrándozó gye­inkét. Beszélt édesanyjáréil, aki aznap, mikor utolsó gara­sát dugta, a jövőnek indu­ló fia zsebébe, talán a szájától vonta el a kenyér árát. Beszélt kora árvaságáról, nyomorúsá­gos ifjúságáról, míg végre még­is akadtak pártfogói, akik meg­sejtették a gyermek Andersen hivatottságát s az ő segitségük­­kel aztán elvégezhette egyetemi tanulmányait. Sőt királyi ösz­töndíjat is kieszközöltek An­dersennek egy itáliai útra. Andersen attól kezdve sokat utazgatott Olaszországban, Franciaországban. Spanyolor­szágban, Németországban, Skandináviában, sőt hazánkon is keresztül utazott mégpedig hajón, végig a Dunán. Részint világot látni való ked ve vitte oz utazásokra, részint pedig az, hogy első Írásait — regények, színdarabok, útleírá­sok — honfitársai nein igen sokra tartották, sőt az akkori idők legtekintélyesebb kritiku­sa, Holber, gúnyosan irt Ander­sen müveiről. Csak első meséi megjelenésére kezdte meg érez ni a dán közönség Andersen hivatottságát. Még inkább azon ban a külföld s Andersen már ünnepelt világhírű iró volt, mi­kor végre hazájában, is felismer ték nagyságát s ottan is ünne­pelték s a király, a királyi csa­lád és a főnemesiek is barátsá­gukba fogadták. (Sokszor nya­ralt ettől fogva az egykori me­zítlábas susztergyei ek Fyn­­szigeten együtt a királyi csa­láddal, mint a király vendége s egyszer azt kérte a királytól, fogassa be számára a bintóját, mert a szigeten nyaral egykori vallástanitója és konfirmáitató­­ja s meg szeretné llátogatni, — de úgy, mint a király, komor­nyikkal a bakon, lépcsőnálló i­­nasokkal hátul, hogy lássa egy­kori tanítója, mire vitte régi szegény tanítványa, akit ő leg­utolsónak állított a sorba a kon firmálandók közt. Majd a dánok most talán leg­nagyobb írója, Johannes V. Jensen beszélt Andersenről, aki egyik legszebb meséjében meg­írta életét. Mert “A rút kis ka­csa” — ismeritek ezt a mesét bizonyosan — maga Andersen. A mese szerint, mig a többi kis kacsa szép aranysárga pi­­héjü, az egész baromfiudvar kedvencei, addig az az egy szűr ke szinü, mely nagyobb is, e­­setlenebb is a többinél, csak gúnyt és lenézést kap. Egyszer azután elkeseredésében, a po­­cséták piszkos vizeiről kiúszik a tiszta vizű mély, szép nagy tóra. S gyönyörű nagy hattyúk úsznak elébe. A rút kis kacsa hajtja fejét félelmében, várva, hogy agyonvagdossák csőrük­kel a királyi madarak, amiért bemerészkedett az ő biro dal­munka S a viz tükrén meglát­ja, hegy ő is hattyú, szebb, pompázóbb mindegyiknél! s hó­dolni úsznak elébe, mint kirá­lyuk elé. A rút kis kacsa a szegény, sanyarú susztergyerek, a kirá­lyi hattyú, a legszebb mesék i­­rója, a királyi család barátja. Jensen után a legnagyobb dán színművésznő és színmű­vész mondott el1 egy-egy Ander­sen mesét. Ezután pedig újra megszólaltak a harsonák, kitá­rult a városház óriási kapuja s nagy udvari csarnokából négy­száz gyermek vonult fel a do­bogóra, mindegyik Andersen egy-egy • mesealakjának öltöz­ve. Legelői piros és fehér szi­liekben óriási eleven dán nem­zeti zászlót formálva negyven gyermek. Azután a hattyú. Andersen példaképe. — P. A. E. ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKKA utján. A ' C V JVJ GYORSABBAN ÉS í,KGM KGBIZHATÓB BAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG . KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVAL;BI Ti A SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.C0; $15.01-től $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-töl feljebb $2.50 az IKKA .kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) KÉT CSÍLLAGOCSXa Irta. ÁCS KLÁRA. A mennyország ©yönyörü­­szép kék égboltozatán, a sok aranycsiüag között feltűnt az angyalkának két újabb csilla­­gocska. Meg is kérdezte őket mindgyárt: — Ugyan, mit akartok itten? — Az Istenke szine elé sze­retnénk kerülni, _ fellelte a két csillagocska. — Csakhogy az nem olyan egyszerű ám, — mondta az an­gyalka. — Az Istenk^ színe e­­lé csak az kerülhet, aki meg­érdemli. Előbb mindenkinek be kell töltenie a hivatását. — Morídd hát, hogy mit te­gyünk, — kérték a csillag,ócs­kák. Az angyalka pedig igy vála­szolt: — Azt magatoknak kell ki­találnotok. Én csak annyit árui hatok el nektek, hogy minden­kit azért teremtett az Istenke, hogy nemes hivatást töltsön be. Gondolkozzatok és majd rá fogtok jönni, hogy mit kell ten­netek. Ezzel az angyalka tovább re­pült. A két csillagocska pedig ott maradt a többi között. Egyszer csak az egyik igy kiáltott fel: — Óh, én már tudom, hogy mit kell tennem. Versenyeznem kell valamennyi többi csillag­gal és meg keM mutatnom ne­kik, hogy én ragyogok a legfé­nyesebben. Alighogy ezt kimondta, már­is tolakodni kezdett. Veszeke­dett a csillagokkal és joítbra­­balra hadonászott. — Ne álljatok az útaírtba, — kiáltozott. —Láthatjátok, hogy egymagain is fényesebb va­gyok mindannyiótoknál. Men­jetek innen! Persze, a többi csillag sem hagyta magát 9 ebből aztán nagy veszekedés lett. Addig-ad­­dig lökdösődtek, amig egyik­másik lehullt az égbolt­­tozatról. A legnagyobb civakodás köz­ben egyszerre csak megjelent köztük az angyalka és harago­san igy szóit: — No, te ugyan nem talál­tad el, hogy mit kell cseleke ci­ned. Pedig azt ugyancsak tud­hattad volna, hogy a veszeke­dés, tolakodás, civakodás nem tartozik a nemes cselekedetek közé, sőt annak éppen az ellen­kezője. Menj előlem. Sohasem engedhetlek az Isten,ke szine elé. Most pedig lássuk csak hol van a másik csillagocska. És mindgyárt elindult, hogy megkeresse. Puha, könnyű fehér szár­nyain elrepült az angyalka. Ép­pen sötét éjszaka volt, amikor beért egy nagy erdőbe. 'Szegény fáradt kisfiú igye­kezett előre. A sok járástól már alig állt a lábán. De azért siet­nie kellett, hogy reggelre orvos­ságot vigyen szegény beteg- ö­­reg anyjának. Lábait feltörte a sok gyaloglás, éhes volt és fá­zott, de nem piheníhetett meg, különben nem érte volna el a célját. Amint igy in endegélt a nagy sötétségben, keservesen felsó­hajtott: — óh, de sötét van előttem, mögöttem, de jó volna, hacsak egyetlen fény sáv ócska is vilá­gítana, hogy hamarabb hazaér­jek, mert igy bizony nem tu­dom, mi lesz még velem. Alighogy ezt kimondta, látja az angyalka, hogy egyszerre csak előtűnik egy csillagocska és megvilágítja a fiúcskának az utat. Nosza, annak sem kellett több, egy-kettőre hazaért az or­vossággal, de áldotta is érte a csilla, gocskát: — Az Istenke fizesse meg neked. Az angyalka pedig tovább ment az éjszakában. És látott, egy szegény bicegő öregembert, aki elejtette a botját és a nagy sötétségben sehogy sem tudta megtalálni. Mindjárt nyöszörög ni is kezdett: — Óh, jaj, hogyan menjek most már tovább? Vájjon ki se­gítene rajtam? Alighogy ezt kimondta, meg­jelent az égen a csillagocska. Elkezdett fényesen ragyogni s bevilágította a szegény öreg embernek az útat, úgyhogy mindjárt megtalálta a botját s tovább mehetett. Az angyalka nem volt rest s tovább sétált az éjszakában. Harmadszor isi látott valakit, aki keservesen sóhajtozott: — Óh, jaj, de sötét van, nem látom semerre sem az útat. Odatekint az angyalka és lát­ja, hogy árva kis madárka pa­naszkodik, mert nem talál visz­­sza a fészekbe. Nosza, több se kellett a csillagocskának. Pil­lanat alatt úgy beragyogta az útat, akárcsak napfény lett vol­na. Még az angyalka maga is csodálkozott. De azután gyorsan felrepült é.s igy szólt: — Gyere kis csElagocskám. Reggel van és nine,s már szük­ség reád. Te betöltötted nemes hivatásodat, hadd vezessenek az, Istenbe: szine elé. Meg fog jutalmazni, amiért igy kitalál­tam hogy mit kell tenned. A csillagocska erre szerényen igy válaszolt: — Jóságos kis angyalka, ha igazán azt hiszed, hogy meg a­­kar jutalmazni a jó Isten, úgy én csak egyet kérnék. Szeret­ném továbbra is megvilágítani az útat azoknak, akik rámszo­­rultak. Az Istenke pedig meghallgat­ta a csillagocska kiivánságát. Megengedte neki, hogy minden nap, mikor beesteledik, elsőnek jelenjen meg' az égen és ő le­gyen az esthajnal csillag. — A SAS ÉS A TYUK A sas lecsapott a magasból és éppen a tyuk ketrecéhez ke­rült. A szemétén álló tyuk azt karácsolta neki: — Bizony, én nem kívánko­zom a magasba ... — Elhiszem, — mondta a sas — mert odafent nincs sze­mét ... Zalftureuky Gyula előadása Münchenijén iZathureczky Gyula körire, az 0ASI2 európai megbízottja, ezév tavaszán, a LIGA ELTvÓPA nem zetközi szervezet meghívására, “A nemzeti kisebbségek funk­ciója az Egyesült Európában” qimmeli előadást tartott a mün­cheni Preysing Club termeiben, nagyszámú közönség előtt. Vázolta az egyetemes kisebb­ségi helyzetet Európában és rá­mutatott arra, hogy az euró­pai egyesítés, lendületes kezde­ményezés után, ismét két évez­red álonivilágaba látszik eltűn­ni. Ennek ellenére az egyetlen megoldás maradt. A nemzetisé­gi kérdés is lekerült a napi­rendről, mert a polgári demok­ráciákban, melyek nem ismerik el a nemzetiségek jogi szemé­lyiségét, az megoldhatatlan. De ez a kérdés is a jövő egyik leg­fontosabb és legrobbanéko nyabib eleme. A kommunizmus elismeri ugyan a nemzetiségek jogi személyiségét, de minden felett a párt rendelkezik, mely­nek többségét az “államalkotó nemzet” alkotja. így Keleten a kisebbségek kényre-kedvre ki vannak szolgáltatva a többségi nép akaratának, tehát kettős: soviniszta nemzeti és kommu­nista elnyomás alatt élnek. Az előadó ezután ismertette az európai kisebbségek szám­szerű adatait, rámutatva, hogy Európa összlakosságának közel egy negyede nem él saját nem­zeti államában. A kérdés meg­oldására' felhozta a fejedelmi Erdély alkotmányát és politikai struktúráját a múltból s Sváj­cét a jelenből, ahol a direkt de­mokrácia gyakorlata ad lehető­séget különböző népek szimbió­zisára. Részletesen foglalkozott Európa szellemi fejlődésével, a francia forradalom elveinek fel­adásával, a demokrácia és a diktatúra mibenlétével, a nacio­nalizmus, kollektivizmus és kon formizmus ma dívó kérdéseivel, a nemzet és nemzetiség közötti különbséggel, valamint a jogi megoldásokkal. Végül feltárta, hogy mi és milyen a kisebbségi ember, aki saját erejére van mindenben utalva, közösségét megtartja, de megtanulta, hogy nagyobb közösségekben kell él­nie. így tekinthető az európai egyesülés legerősebb építőele­mének. (Transsylvania) A mai Temesvár a "New York Times" szemléletében (Folytatás az 5. oldJról) met távozik Romániából, úgy hiszik. E tartomány falvaiban folytatott kikérdezések azt mu­tatják, hogy ez a szám maga­sabb lenne, ha Románia szaba­dabban adni ki útleveleket. A német kisebbségét mélyen súj­totta a sztálinista üldözés, me­lyet most, hivatalosan is kriti­zálnak, közvetlenül a háború után, amelyben sok német kompromittálta magát a ná­cikkal való együttműködéssel'.” “A hangulat elnyomott a tiszta, tágas német falvakban, azok földszintes házaiban, me­lyeken fel van irva a férj és. fe­leség neve, s ahol a kéménye­ken sok gólya fészkel. Férfiak és nők panaszkodnak az állami birtokok és termelőszövetkeze­tek hosszú munkaórái miatt, a gyárakban szintén, és hogy ke­vés hasznuk van saját kertjeik­ből, baromfiudvaraikból és a sertéstartásból'.” “Bármily anyagi haladást is hozott sok román számára a kommunizmus három évtizede, ez nem vitte előbbre a némete­ket, akiket pedig szorgalmas földművesekként és iparosok­ként becsültek.” ‘“Az üldézés után mi most ve­getálunk, mondta egy községi vezető.” 1 Egy Impresszárió emlékeiből: (Folytatás a 4. oldalról) Megjeleni a Hungarian Review legújabb száma Miért mutatott Horthy haj­landóságot fegyverszüneti tár­gyalásokra a oroszokkal? Volt-e lehetőség a várható pusztítások elkerülésére? Ezek­re a kérdésekre ad részletes tu­dományos válasizt a Review of Hungarian (Studies legújabb száma. Az újkötet, amely 50%-kai bővebb terjedelmű, négy na­gyobb tanulmányt közöl. Az. Íz­léses kivitelezésű, jól tagolt fo­lyóiratot könyvkritikák és fo­­lyóiratszemle egészítik ki. Az első munka a magyaror­szági oktatás helyzetét elemzi a Mátyás király halálát követő néhány évtizedben. A politikai­­társadalmi háttér ismertetése után részletes leírását kapjuk a korabeli iskolatípusoknak, a ta­nítási anyagnak. Felelevened­nek a XV. századi diákszoká­sok. Az igen alapos kutatások­ra támaszkodó munkát tagolt­ság, logikus felépítés és olvas­mányos nyelvezet, jellemzi. Bődy Pál tiz oldalas1 tanul­mányában összefoglaló képet ad a kanadai magyar települési szokásokról, életmódról!, amely eltérő képet mutat a többi nemzetiségekhez képest. Az e­­lemzés az 1905-19128 közötti időszakot öleli fel. Minden bizonnyal széleskörű érdeklődésre tarthat számot Vermes Gábor ‘'Gróf Tisza Ist­ván és a régi rend megőrzése” cimü tanulmánya is. Tisza min­den igyekezete arra irányult, hogy megtartsa hazáját nagy­hatalomnak. Aggódott Erdély sorsáért. Ellenezte, hogy újabb szláv lakosságot csatoljanak a birodalomhoz, amely kedvezőt­lenül befolyásolta volna a ma­gyarság arányszámát. Plaszti­kusan rajzolódik ki a szinte megoldhatatlannak tűnő prob­lémák hálózata, amelyekkel a miniszterelnök viaskodott. Gosztony (Péter neve már nem ismeretlen a Review olvasói e­­lőtt. A Review első számában Ölvedi: “A Budai Vár és a deb­receni csata” cimü könyvet is­mertette. Most “Horthy, Hitler és Magyarország. 1945-ben’' ci­mü újabb munkájában azoknak a növekvő feszültségeknek az okait kutatja, amelyek végül el­juttatták Horthy a felismerés­hez: Magyarországot csak a háborúból való kiugrás ment­heti meg a katasztrófától. Hazánk kétszer került vá­laszút elé ebben a században. Területét kétszer csonkították meg idegen hatalmak. Veze­tőinkre kétszer nehezedett az iszonyatos felelőség súlya. Eb­ben a kötetben helyet kapott tanulmányokon átderengő pár­huzamosság több mint véletlen: nagyfokú tudatosság és szer­kesztői hozzáértés. A Review a következő címen rendelhető meg: Dr. Ferenc Harcsár, 908-1356 Meadowlands Drive E. Ottawa, Ont., Canada, K2E 6K6 írók és költők az ulazas örömeiről — Nem én, — hazudtam ne­ki. — iHát nézze, mit Írnak! — Szemle süt ve tolja, elém az új­ságot, mint a bukott dák a rossz bizonyítványt. — Hát aztán, Mester, honnan tudja, mi áll ebben a kritiká­ban? — kérdeztem. — Lefordították nekem, — mondja. — Hát akkor ros :ul fordítot­ták le, mert ez egy elsőrendű kritika. És feldérül az arca -Sauernek. — igazán mondja? — kérdi tőlem a Mester. I lett volna a bolyongó bohém­nek kellemetlen napokat szerez ni? — Ki irta ezt a kritikát----­kérdi Sauer Emil és én eláru­lom, hogy Kálmán Uhui. — Derék fiú, — dicséri a Mester. És aznap este elutazott Ber­linbe. — Luria Arthur. Friss étek, új vér a szabad természet énnekem: Megszivom vele magamat s ő ringat édesen. Evező lüktet, hab suhog, visz a viz fölfelé és hegyek, égig havasok jönnek utunk elé. Goethe. * * * Napszálltakor idegen váro­sokba érkezve, néha még föl­villan bennem az életöröm. A- tnikor megpillantok egy isme- 1 étién, pompásan berendezett, kivilágított sajtkereskedést, vagy egy takaros bőröndöísbol­­tot, vagy egy patikakirakatot, zöld üveggömbbe], akkor ezek a nagyvárosi kellékek — nem tudom, miiért — az életöröm jelképévé finomodnak bennem, mint másokban egy tavaszi ba­rackfaág, vagy egy nyári erdő képe s ezt gondolom magamban csöndesen: “Jó volna még élni”. Kosztolányi.-1» íj: íj» Boldog, ki a tündér románok Utazók írásit forgatja kezébe’... helyébe’ Aki ásitozva ül toalettjéhez S unalommal nyúl egy utazó könyvéhez, Kis olvasás után emberré kezd lenni, Földekről, népekről esméiretet venni: Rátalál helyére e nagy planétában, S mi ő az embeii nemzetnek láncában? Azt érzi, hogy ott jár és ébren álmodik, Egyre tanul s mulat, henyél s okoskodik. Csokonai. * # * Kék az ég ma, zöld az ág — milyen messze, más világ! mennyi rózsa, lám a pünköst — Ámor röpdös négy szemünk közt — s semmi harc és semmi kin: mindjárt itt lesz Gretna Green, szállunk, szálúink mind tovább tefeléd, szép délibáb! Babits Mihály. * * * Az országúiról letérő termé­szeteknek a haladás szempont­jából a legnagyobb fontossá­guk van. Nietzde * * * Az egész földi élet csak ván­dorút. Latin mondás. * * >1« Az utolsó években valósággal betege lettem az (utazási) vágy­nak és tudtam, hogy nem gyó­gyulok meg, mig csak nem lá­tom Rómát és nem érzem a jelenlétét. Most, hogy kielégiilt a kívánságom, csak most sze­retem újra szivem mélyéből ba­rátaimat & hazámat. Goethe. * * * Vagy ülnél-e velem berregő gépmadárra? El, el a szürke földről és ke:ész­tül az olvadt Felhők rút rétegén! új, étben határba! A csillagok ködéig,! átrepülni a holdat! ó, jaj, mi volna jó? ... Tóth Árpád. (Folytatjuk) APRÓHIRPJÉ1 .Egy számában közlés ára $1.25, három számban $3 00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! És A legigazánabihan. fordítom le a kritikát Sauer legnagyobb megelégedé­sére. Sauer boldog volt és, szidta a szobapincért, aki szintén jobb­ra fordította a kritikát, mint a milyen volt. Pedig, ha a jó ö­­reg, Sauer tudta volna, hogy mi áll abban? De mi értelme — Hallotta? Amerikában fel­találtak egy gépet, amely rög­tön megállapítja, ha az ember hazudik. — Ez magának új talál­mány? — Hát nem? — De- mennyire nem! Én egy ilyen gépet már húsz évvel ezelőtt feleségül vettem . . . Egy olasz hölgy legkedvesebb ha: átnőjét dicséri: Kilenc nyelven beszél, de erven-sem tud nemet mondani. "IFGRKNDEih.iV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook 3t., Winnipeg, Man. R3C 236 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldj k további részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $.......... Sajtó Alap .............................................$............ Összesen: $ ........ Név: ................................................................................................ Cim (utca, ház-szám, vagy Box) ......................................................... * Város tartomány: .................................................................................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $5.50, Kanadán kivlil $13.—, félévre $7.—.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents