Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-12-12 / 41. szám
Hogyan kell helyesen járni! (Folytatás a 2. oldalról) kény, tinóm műszer és mégis milyen óriási erő kifejtésére képes. Mert akár ötven kilió az ön súlya, akár százhúsz, ennek a finom szerkezetnek kell magán hói dania. Huszonhat csontdarabból van konstruálva a láb. Képzelje el, mindegyik lábban huszonhat csont kapcsolódik egymásba. Hét tarsahs-esont és öt metastarsali; tizennégy magában a lábban és bt az ujj tan. A csontok egy gyönyörű boltíves alkotásba vannak összeépítve, három súlyponttal, hogy az aránylag óriási súlyú testet magukon bor dozzák. A kis osontocskák a boltozatban oly zseniális mechanikával működnek össze, hogy képesek a járáshoz és a láb más mozgásaihoz szükséges erő és hajlékonyság kifejtésére. Az orvos kézen fogott és az ablakhoz vitt. “Nézzen le, az utcára. Ahány ember, annyiféleképen jár. Kilencven százalék belőlük nem tudja kellően használni a lábát, ami azt jelenti, hogy tiz ember közül kilenc nem tudja rendesen ellátni a napi munkáját. Ha az utca egyik oldalára terelném azokat, akik tudnak járni, és a másikra azokat, akik nem tudnak, akkor a túlsó oldalon megakada forgalom. A mai modern életben, ezekben a. túlzsúfolt nagyvárosokban aránylag, keveset járnak az emberek és azt is ke-A tluiúN FÉRJ IRTA: ERDÖDY MIHÁLY I. A körút ivlámpáx fehéren ragyogtak. Az aszfalt feketén fényiéit. Lassan szitált a tavaszi eső. Csergő feiigyürte kabátja gallérját, fejét a válla közé húzta. Sietett. Éjfél már régen elmúlt, villamos nem járt. Boszszankodott, hogy gyalog kell hazamemnie. És akkor a táncpalota előtt hirtelen megállt. Egy üres fiákért látott ázottan, csüggedten a járda mellett. Intett a kocsisnak. — Nem lehet — mondta a fiákeres — foglalt. Épen tovább akart indulni, amikor a bejárat forgó üvegajtaján egy elegáns, karcsú nő libíjuit ki azzal a félvilági mozdulattal, amelyet Csergő már o>yan jól ismert. Mohón tapadt rá a tekintete és hirtelen úgy rém,lett előtte, hogy ezt a nőt már látta valahol. De nem volt ideje sokáig törni rajta a fejét, mtrt a férti, aki karjára fűzte, már vitte is a fiáker felé. Hirtelen felkiáltott: — Pista ... te vagy az? A férfi hátra fordult. Megismerte': — Szervusz Karcsi ... Az üdvözlés kicsit hideg volt, kicsit ideges. Csengő azonnal megérezte, hogy barátja nincsen túlságosan elragadtatva ettől a találkozástól és meg se kísérelte a közeledést. Pedig heves vágyakozást érzett, szeretett volna megismeiikedni a nővel. Irigy pillontást vetett a fiáker után, amely tovagördült a körút lámpái alatt ... — Valami táncosnő, az bizonyos. Megnézte az óráját. Félliároin. — Eh, gyerünk haza .. . II. De még másnap is a táncosnőre gondolt. — Fiuk, ma este mulatunk. Szűcs a kezével legyintett: — Ugyan kérlek . .. amiért te kábult fejjel éjfél után félháromkor meglátsz egy nőt, azért még nem kell kirúgni a világ fenekét. Valamennyien ezen az állásponton voltak. — Ha tudnátok, milyen gyönyörű nő — áradozott Csergő. • — Meg kell adni — jegyezte meg valaki a társaságból — ennek a Pistának még legénykorában is jó ízlése volt. — Hát nős? — kérdezte Csergő. —• Másfél éve nősült. Érdekházasság, természetesen. Csodálkozom, hogy te nem tudsz róla ... — Sohasem említette a betyár. — Don Juan volt az egész életében. Érthető, hogy nem dicsekszik azzal a hódítással, amény kövezeten. Sokat ülünk villamoson, bocsiban és a cipők talpa nem elég hajlékony. Az emberi láb folytonosan gyengül és azt lehet mondani, nagyobb mértékben van kitéve az általános nemzeti veszedelemnek, mert az emberi láb erejét semmivel sem pótolhatjuk. Kató náinknaík jó lábra van szükségük; akinél a láb,boltozat sülylyed, aki ludtalpu lesz, az nem jó katona. Hiszen még a modern háborúban sem lehet mindenkit repülőgépre ültetni, vagy tankokba bedugni. Amerikában példáául a háború alatt a férfiak ezreit utasították vissza a katonaorvosok a lúdtalp miatt. Végre 1918 februárjában kénytelen volt a hadvezetőség kimondani, hogy a lúdtalp nem akadály, ha az illető különben bírja a gyaloglást és fizikailag elég erős. Mit kell tennünk, hogy a lábunk erős, i ugékony és hajlékony legyen? Tornázzunk sokat a lábunkkal és különösen a Magyar Hanglemezek b-TkAUKES ÉS CASSETTE TAREK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezarjígyzékünket. Szappanos Record Shop 3v+ö bast 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (216) 561-5524. lábfej izmait fejlesszük, erősítsük. Itt van azonkívül néhány jó tanács az orvostól: Ne terpesszük szét lábujjainkat járás közben. Tartsuk a lábujjain kát egyenesen ,tei mészetes fekvésükben. Ne álljunk egészen egyenesen és ne járjunk a sarkunkon. Lépés közben hajoljunk egy kicsit előre, hogy a testet a mozgás lendülete a nehézkedési súlypontnál mindig valamelyest előredobj.a. Megállni viszont úgy kell, hogy testünk a legkisebb megerőltetés nélkül is egyenesen tudjon állni, vagyis, hogy a nehézkedési törvénnyel szemben csak a legcsekélyebb ellenállást kelljen kifejteni. A lábujjakat nem kell kifelé fordítani. Egyenes vonalban lépjünk, mert a kifelé fordított lábujj a test súlyát a láb belső oldalára viszi át. Lementünk sétálni az utcára és megálltunk egy forgalmas utcakereszteződésnól. Az orvos minden egyes járókelőnél megmagyarázta, hogy mi a hiba a járásában. Az emberek iába olyan volt neki, mint egy nyitott könyv. Olvasott belőlük. Sőt, a járásukból a jellemükre is következtetett. Amint alig van két ember, akinek egyforma tulajdonságai volnának, úgy alig van két ember, akinek egyforma volna a járása. Meszsziről megmutatta a szaporaléptü, ingadozó ideges embert és ellentétét, a megfontolt, óvatos léptű nyugodt embert. Vigyázzunk arra, hogy a láb-I melyhez egy anyakönyvvezető segítette ... — Szegény asszony, ha sejtené, hogy éjfél után az ura táncosnőkéit kisérget haza fiákeren ... De, ha láttátok volna Pistát, milyen bosszúsan nézett mám, amikor rajtacsiptem .... Hirtelen azt gondoltam, hogy talán a nőt félti tőlem. — Dehogy. Attól félt, hogy beáiulőd a feleségének. Őszintén szólva, lehetett volna benned annyi tapintat, hogy egyszerűen észre se veszed ... — No, mindenesetre, fiuk, ha igy áll a dolog, akkor elvárom tőletek, hogy Pistával való tegnapi találkozásomról senkinek egy szót .se szóljatok. Nem vennem lelkemre, ha az asszony fülébe jutna ... Miért is fosztanám meg szegényt egy illúziótól? ... Szűcs összehúzta a szemöldökét : Igazad van. in. Az asszony gúnyosan mérte végig: — De most már elég! Szűcs szemében megvillant a dac. — Asszonyom .. . gondolja meg jól, mielőtt kimondja az utolsó szót. Félév óta gyötör a szomjúság maga után ... én ezt nem bírom tovább ... — Ha igy folytatja, kénytelen leszek szólni az uramnak. Szűcs felkacagott: — Az urának? Védelmet vár attól, aki a maga legszentebb jogaiban gápol? Asszonyom fogadja részvétemet. Az asszony szeme .kerekre nyílt. — Mit beszél? Szűcs arcán kárörvendő mosoly játszott. A reménytelen szerelmesek boldog bosszújával vágta az asszony szemébe: — Az ura megcsalja önt! — Az uram? — ijedezett az asszony. „ — Igen ... az ura ... Bizonyítékaim vannak, ha parancsolja, szolgálhatok velők ... — Nézze1 ... én nem vagyok kivácsi arra, amit maga tébolyult fejjel összehazudozik. .. — Nem 'hisz nekem? — Jól van asszonyom, megyek. Majd keresek vigasztalást annál a táncosnőnél, akinek kegyeit jelenleg az, ura élvezi. Ott talán kedvezőbb kilátásaim lesznek ... És már indult az ajtó felé. — Várjon. 'Szűcs visszafordult: — Maga . .. azt állítja, hogy ... az uram ... ismeretséget tart fenn egy . . . táncosnővel? Szűcs mosolygott: — Asszonyom ön nagyon finom szóval jelöli azt a ragaszkodást, amely kedves férjét a táncosnőhöz fűzi. Az asszony elsápadt. Az a határozottság, amellyel Szűcs a maga igazát exősitgette, kiforgatta a nyugalomból. A lélegzete is elakadt. — Beszéljen . .. — Bocsánat asszonyom, de ha jól értettem, ön az imént kiutasított engem ... — Megengedem ... .hogy it maradjon ... Szűcs meghajolt: — Köszönöm — És most feleljen ... ki az a táncosnő? — Sajnos, a nevével nem szol gálhatok ... Akik látták a táncosnőt azt mondják tüneményes ... Csergő baiátom el van ragadtatva tőle ... — Csergő? — Igen. ö ugyanis épen tegnap találkozott velük .. • Az asszony érezte, hogy kihagy a szívverése. Alig találta a szavakat. — Velük? Kikkel? — Az urával ... és a táncosnővel ... Fordult körülötte a világ. Az ura hűtlenségének gondolata végigeieszzkedett minden ideg szálán. Alig tudott uralkodni magán. Száját összeszoritotta. Közel volt hozzá, hogy sirva fakadjon. Szűcs diadallal nétze ezt a kínlódást. És hogy még jobban megforgassa a kést az asszony szivében, — folytatta a leleplezést: — Csergő a férjét épen akkor kapta rajta, amikor a tánizmokat soha se erőltessük meg. Jó gyakorlat a mezítláb való tácolás, természetes"- mérsék lettel. Ártalmas azokban szült, vagy szorosan fűzött cipőben táncolni. Ha járunk, a lépésünk legyen gyors, hirtelen, az ujjak álljanak előre. Különösen vigyázni kell a gyermekek lábára, nogy cipőjük ne gátolja a természetes fejlődést. A modern etetnek tipikus jelensége az automobil-láb, melyet az állandó nyomás fejlesztett ki autóvezetőknél. A rendszeres gyalogláson kívül a céltudatos torna erősiti legjobban a lábat. Nemcsak az alsőlábszárt, de a lábfejet is edzenünk kell izomgyakorlatokkal. Este lefekvés előtt és reggel öltözködés közben szánjunk öt percet a láb tornájának. Hiil'és ellen is erősítsük a lábat, próbáljuk meg időnként otthon a mezítláb, vagy nyitott szandálban való járást. Okos. ember sokat gyalogol. És lehetőleg naponta vált cipőt és harisnyát. Ezt ugyan főleg azok engedhetik meg maguknak, akiknek a legkevésbé van szükségük a lábukra: a gazdag emberek ... K. F. — Az uram nem tud leszokni a tiltott játékokról. Tegnap is másfél órát sakkozott. — De hiszen a sakk nem tiltott játék! — Dehogyisnem. Én megtiltottam neki. cosnőt* egy csukott fiákerbe segítette ... éjfél után félhárom órakor ... pontosan tudom az időt ... Az asszony ráaneredt Szűcsre: — Félháromkor .. . éjfélután. — ügy van asszonyom. — És mondja ... ez tegnap történt ? — Igen, tegnap a Táncpalota előtt. — A Táncpaiota előtt? — Csodálkozik? Az asszony egyszerre fellélegzett: — Nem ... már nem csodálkozom. SzÜQS az asszonyhoz hajolt: — Meg fogom büntetni az urát. — Hogyan? — Még ma este .. • leütöm a kezéről a táncosnőt ... Az asszony feikacagott: — Hát lássa, ez az, ami nem fog sikerülni magának ... — Gondolja, asszonyom? — Sőt meg vagyok győződve róla. Mert vegye tudomásul az a nő, akit tegnap éjfél után félháromkor a férjem fiákerbe segített ... az a nő ... — Az a nő? — Az a nő . .. nos igen . . . én voltaim .. . II KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések . . ............. $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása.............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) .....'............. .... $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 ” ” Hol van a nyár?'....................... $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... ....................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $1,0.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: U( Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ............ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs).........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange”-! kell számítani. K. 1. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. KÉRDÉS FELELET — Mancilta! Hozzámenne maiga egy ütődött alakhoz, ha sok a pénze? — Node Ödön, igazán nem is tud'om, mit feleljek, olyan hirtelen jött ez a házassági ajánlat ... * * * — Borzasztó, hogy mennyire változékonyak a férfiak! — mondja az egyik kis színésznő a másiknak. — Múlt héten még imádtam Jenőt és ma már rá sem tudok nézni ... — Nem adom a lányomat egy olyan emberhez, aki nyakig uszak az ^dóságban. — Vegye tekintetbe uram, hogy apró termetű vagyok .. . * * » Az oráni lányt apja férjhezadta egy dúsgazdag tangeri hentesmesterhez. Pár nappal a nászéjszaka után az asiszony sírva szökik vissza a szülőkhöz. Hulló könnyek között panazolja, hogy férje szünet nélkül veri. Az, apja illő megértéssel hallgíatja lánya panaszait, majd két irtózatos ptofont ken Le neki. Aztán — mintegy magyarázatként -— hozzáteszi: — Látod, drága kicsi gyermekem, bosszút álltam a férjeden. Az a gazember veri a lányomat. Én viszont most meg»potoztam a feleségét. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. WORTH IRTA: AMBRUS ZOLTÁN Mirtusz-erdő mélyén, homályban, árnyékok járnak az örök béke nyugalmával, ösvényen, hol a lejtés nem ad hangot. Fakó fény szűrődik át a sűrűségen s kísérteties világot vet egy viasz-sárga, cserkoszorus fejre melyen a Jegvékonyabh ajkak a világon, mintha szóra válnának el egymástól:-— Láttam és megértettem az Életet. Láttam, hogy egy és ugyanaz az Apokalipszis szörnyű s égével. Az ember, a förtelmek özönvizének fénye, mely beragyog a fekete vizek mélységeibe: az örök Nőiség: s az ezüstös derengés, az egyetlen, ami fölötte van e sötét, piszkos hullámoknak: ő Beatrice! A másik két árnyék mindezt már a hatodik érzékkel ha’lgatja. Talán össze is néznek egy kissé a hatodik érzékükkel. Az egyik szellemkar megérintené a másikat, de csak üres levegő érintkezik üres levegővel. — Nézd — siuttog az első, léieknyelven a másikhoz — nem ez a cserkoszorus volt-e a legszebb» ember a világon? Mintha minden vonása ezer meg ezer fájdalomból volna: arca maga a Szenvedés. — Meglehet, — felelt a másik. A cserkoszorus aztán tovább megy, megkeresni mesterét, Vergilust; a másik kettő háti a maiad egy kis akadémikus: beszélgetésre. —- Az igazat megvallva — kezdi, az, aki utóbb szólalt meg — szeretném, ha bemutatna az ezüstös derengésnek. Nem értem őt egészen; túlontúl sok aetairát láttam földi életemben. — Nemes Pyrrhon» magam is olyanformán gondolkozom, mint te, noha nem vagyok tudós e dologiban. Az asszony igen oolond állat, bár különben tetszetős és formás. — Lehet, tiszteletreméltó Erasmus, hogy egész igazad van. Az asszony többnyire formás és még gyakrabban bolond. — Beszéljünk róla, Pyrrhon. Mert különös, de beszélni is kellemes róla. — Nem gondolod, hogy bemennénk a kaszinóba? Meginnánk egy-liét pohár ét'hert s meghallgatiiók mindazt a roszszat, amit barátaink tudnak a nőről? Talán ott lesznek Moliére, Schopenhauer és Baudelaire barátaink is. — Neked igazad van, nemes Pyrrhon. — Meglehet, — felelt Pyrrhon. Betértek a pókhálóból épült Winnipr-, Man. 1975. dec. 12. A gyermekkori áldás (Folytatás a 2. oldalról) solya eltűnt. Komoran nézett a padlóra. Látta maga előtt a Janikát, Katicát és hallotta a “csodálatos hangocskákat” ... “és ne vigy núnket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Lassan lerakta magáról a subát, odament a mosdótálhoz. A falon kis tükör függött. Meglátta fekete arcát és szemeit. Azok milyen különös kisértés fényétől ragyogtak. Haja kócosán lógott homlokára, mint olyan vad bozót. Domonkos Pista bemártotta arcát a tiszta vízbe. Haj, de jó volt, de hűvös, de jótékony. Amikor megmosdott és ismét a tükörbe nézett, nem is akarta elhinni, hogy ez ő, hogy ez tulajdon maga. Arca különösen tiszta és világos volt. Megcsodálta kezeinek a tisztaságát. Reszkettek és üresek voltak s ettől az ürességtől lettek gazdagok. Le»-hunyta szemét és mormolta: — Sohasem hittem volna, hcigy egyszer igy ébredek. Ezen az éjjelen szemet sem hunyt. Ült a gyertya fénye mellett és sok sötét mélységen vándorolt keresztül, mig végre világosságra ért. Most áldott tájékon állt, ennek neve gyermekkor. A Pityu! Honvágyat kapott Pityu után. Kereste és megtalálta egy szegényes »házban. A kis Pityu ott ült az asztal mellett a meleg szobában. Igen, akkor még a nappalok és palotába, ahol a legjobb nevelésű árnyékok hajtogatták sűrűn a serleget, hogy minél hamarább elfelejthessék az életet. Csakugyan ott voltak öszszes barátaik. De meglepetésükre, az asztalnál a főhelyet egy idegen foglalta el, akit senki se ismert. — íme Pyrrhon és Erasmus, — mondták az asztal körül ülők. — Miről vitatkoztak? — kérdezte Protagoras, a sofista, készen rá, hogy mindent »megcáfoljon. — Az asszonyról beszélgetünk, — feleit Erasmus.. — Az asszonyról általában és különösen. Mindenki Sokratesi e pillantott. Távol Xantippétől, a holes boldogan vitatkozott ifjú barátaival az igazságról. Platon, remegett. Hátha Erasmus, könynyelmüsége kegyetlen hatással lesz az öreg mesterére? Hátha az asszony említése komorrá fogja tenni s egyszerre elnémítja? De a bölcs lenyelte Erasmus köimyelmüséig'ét is, hajdan a bürök-altatót. Xantippétől távol,, a bölcs derült és igazságos maradt. Ellenben annál nagyobb volt a hatás a költők zúgában,. Alfred De Musset, a sok étihertől zavaros szemmel, mereven nézett maga elé. Az asszony? Nem »emlékezett többé semmire, Leid Byron hátrasimitotta fürtéit, mintha egy sereg, kisértetet akart volna elűzni homloka tájáról. Goethe mosolygott s két garas ára földi »csókéit oda adta volna az egész előkelő társaságot. De a költők sem óhajtottak vitatkozni, midőn mindenek csodálkozására, a jövevény ragadta meg a szót: az ismeretlen, aki a fő-helyre fészkelte» be magát. — Senki se mondhat róla többet, mint én' — szólt az idegen. — Az asszonyok nagy sokasága heyert a lábam előtt. Szép napjaimban koronás» nők kerestek, s a kiválasztottjaim mindég, ha találkoztunk sivalkodva .magasztaltak. — Ki lehet ez az ismeretlen árnyék? — kérdezte Pyrrhon titkon Erasmustól. — Ő bizonyára Don Juan, a sevillai burlador — felelte Erasmus. —’ Meglehet, — szólt Pyírhon. — De nekem úgy tetszik, hogy kissé beszédes. — Az asszony — folytatta az idegen —• buta, hivalkodó és páváskodni szerető. — Engedelmet, — szólt közbe Protagoras — az Isten azért adott a pávának szép tollakat, hogy kitépjük és felhasználjuk —*— Meglehet, — felelt neki 7 éjjelek melegek voltak. ÁmMr apa néha részegen jött haza és ráorditott a csendes édesanyára. Majd látta önmagát édesap ja halottas ágya »mellett térdepelni. Így szólt hozzá,: — Pityukám, mindig oly jo légy, mint édesanyád. TöbeM nem szóit, halvány lett és a szoba hideg. “(Mint édesanyád!” Most mellette ült ismét az édesanyja, mint ha„ dán gyakran s hallgatott, .i vándor szégyenkezett előtte es nézte »kezeit, melyeik oly maki. ■ iátlanul tiszták voltak. Nem bi» - ta tovább a kamrában! Indul »i készül. Mennyi az idő, azzal nem törődött, óvatosan kitépett a konyhába, hogy senki meg ne hallja. A konyhában a mécses égett. Kívánság nélkül nézett az almáriumra. Egy ujja sem mozdult . . . Domonkos Pista mo»solyogva ment »ei a szekrény' mellett. A kisértés erővé vált benne. Senki sem »hallotta, m.kor elment. Szerette volna még egyszer látni Jamkát, Katicát! A köd eltűnt. Gyögyörüen havazott. Domonkos Pista kiment a faluból. Halkan indult az idegenbe vezető úton. A hópeiyhek halkan eltakarták lépteit. Álomszerűén szólt az elhagyott falu harangja. Miég sötét volt, bár a reggel közeledett. A vándor neim látta a hópelyheket, da"1 érezte az arcán, kezein, a szivében. Mint édes áldás szálltak Domonkos Istvánra, aki éjnek idején titokban indult útnak. Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését h o n fi társ m ielöb b! Pyrrhon — mert kicsinyes dolgokat beszél. — Ismertem egy pérúi hölgyet, — erősködött a jövevény — akinek egyetlenegy ruhája százhúszezer frankjába került. Egy fél millió ember napi éleimébe. — Fuj! — szóltak az asztal körül többen. — Ez Peabody, az emberbarát, — találgatta E.asn.»us. — Első kreációimtól — beszélte a közlékeny idegen — az asszonyok egyszerűen megvadultak. Egy költeményem, mely szürkeségével sejtelmeket ébresztett, feketeségével »pedig megrázott minden női lelket: álmatlanná tette a fél világot. — Mégis költőnek kell lennie — vélte Erasmus. — Igaz, »hogy én Én vagyok — folytatta az ismeretlen — s bizonyára nehezen leszek pótolható. De voltak tanítványaim, akiket magam neveltem. A hozzám hasonló tehetsége c mindig megbecsültem, házamban fogadtam és arannyal fizettem. (— Minden esetre »művészietek — jegyezte meg Erasmus, s helyeslőleg bólongatctc a b - szélő felé.) — ... Mert előttem csiak e^y volt kedves: az ügy — magyarázta a rejtelmes árnyék s ki - ürítette előbb a jobbra, majd a balra ülő létek serlegét, — Gaz dag ember voltam, birtokosa egy pompás falusi jószágnak, a mellnek kényelmében koro.. kint me»g-megpihentem. De sohase tudtam sokáig tétlenül maradni. Valami visszahajtott .. munkához s szüntelen azt súgta a fülembe: “Csak előre, csak előre! .. — Ah, már értem! — szólt Erasmus a homlokára ütve. Tv; valami admirális, aki örökkön visszasóvárgott a tengerre. — Vagy meglehet, -— vélte PyrrEbn, hogy az északi särk egy szerelmese, akit életéne.. végéig kisért a jégmezők emléke. De ebben» a pillanatban egy szolgálattevő angyal lépett az ismeretlenhez s igy szólította meg mennyei »udvariassággal: — Bocsánat, uram, minthogy ez a társaság zártkörű, s minthogy ebben a helyiségben csak a Gondolkozók »clubjának tag'a foglalhatnak helyet, szabad k .■ deznem Urasálgodnok a tags - gát igazoló jegyét? Az ismeretlen egy pillanatr i zavarba jött, de aztán felül »kei e kedett benne »egy hallhatatla n ősének a humora és igy szólt — Bizony nekem nincsen tag sági jegye»m, mélyen tisztelt á - nyékok. Méltóztassanak kidől ni innen, mert az igazat me - vallva, én csak szabó vagyok. A szabót kidobták. —
