Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-11-28 / 39. szám
6 Winnipeg, Man. 1975. nov. 28. ORVOSI TANÁCSADÓ Lelki higiéniával az agyvérzés ellen A mai modern és rohanó tem 1 óju életben eléggé gyakoriak í ere<k é.s a szív megbetegedései, a szívinfarktusok, az érel. részesedés és az ezzel össze- i -tggő további kóros állapotok, mint a magas vérnyomás és, az agyvérzés, amit népi nyelven, eléggé találóan, gutaütésnek i-tíveznek. Most e helyen az agyvérzéssel, a guta ütésnél, vagy orvosi i ermmotógiávail élve, az iktuzokkal fogunk foglalkozni. A világ orvosi statisztikái ariól tanúskodnak, hogy a szivitegiségek, a rosszindulatú dogmátok után, áz agyvérzés o. ózza a legtöbb halálesetet és zéit most is -meg van az ak- i nalitása annak, 'hogy a népmü> elő, felvüágositó cikkek keretében is szóljunk erről a kórról s megtegyünk mindent az agy vérzések megelőzésére és a további rohamok, újabb vérzéek elkerülése végett úgyszinl-ll. Szerencsére az agy ereinek sodálatos dinamikus teherbíró ..épességük van és összehúzódásukkal, vagy kitágulásukkal Képesek azonnal megfelelően .ágálni a legnehezebb testi és szellemi megterhelésre is. Természetes, hogy ez az alkalmazkodóképesség csupán bizonyos i.eretek kölzött lehetséges és bizonyos kóros állapotok arra \ ezetnek, hogy az agy ereinek ezen alkalmazkodókép'essége mmerül és nem tudnak a nagyon nagy, vagy hirtelen fellél>o szokatlan megterhelésekre megfelelően reagálni. Ilyen helyzet különösen ezen erek elt részesedés« következtében lép iel, amikor az erek falaiban ke- K-ény mészréteg; rakódik le és igy az erek falai elveszítik részem, vagy teljesen rugalmasságukat, tágulási készségüket. — Ilyen körülmények között a nagy fizikai, vagy szellemi meg terhelés vérkeringési zavarokhoz vezet, amikor a fokozottabb működésre serkentett agyállomány nem jut elegendő vérinennyiséghez. Ez klinikailag szédüléssel, fejfájással, hányingerrel, hányással, látási, hallási zavarokkal és végeredmény- i en es,zni életzavarokkal maniiesztáéodik. Ezek az eszméletzavarok lehetnek csupán feledékenység formájában, vagy gondolatkihagyások formájában, de a legsúlyosabb esetekben bekövetkezhet a teljes eszméletlenség is, ami végezetül halállal is végződhet. A ilegisúlyosabb formája az agyi vérkeringés! zavaroknak akkor keletkezik, ha a túlerőltetett erek •megpattannak és belőlük a vér a környező agyállományba ömlik ki. Kisebb agyvérzéseknél, a kiömlő vér rövidesen felszívódik és megfelelő racionális életmód és kezelés mellett, a beteg teljesen és maradék nélkül meggyógyul. Nehezebb esetekben azonban oly sok vér ömlik ki a környező agyállományba, /hogy ez a vérmennyiség csak nehezen és huzamosabb idő után tud felszívódni, — sőt néha nem is' szívódik fel teljesen és klinikailag olyan tüneteket okoz ez az állapot, mintha agydaganat lenne jelen. Erre utaló tünetek az állandó fejfájások, amelyek a szokásos fájdalomcsillapítókkal nem szüntethetők meg, a hányinger, a görcsös hányást, amikor a beteg szökőkútszerüen a- távolba hány, néha több méternyi távolságra is,. További komoly tünet a duplán-látás, mint a részegségnél, az eszméletzavarok, részleges, vagy teljes bénulások, érzékeny ségi zavarok a test különböző részein, a kisebb, vagy nagyobb fokú mozigászavarok és a szervezet részleges, vagy teljes egészét uraló rángó- és ímerevgörcsök, melyek néha a légzési izomzat megbénitásával, fulladásé s halált iis, okozhatnak. A nagyobb tömegben kiömlő vér sokszor burokkal határolja el magát a környező agyállománytól és ezt nagy nyomás alatt tartja. Ha az elnyomott, agyterület élettanilag nagyon fontos, bekövetkezhet az azonnali halál. Ez megtörténhet például akkor, ha á nyomás a szív működés, vagy a légzés központját nyomja, Ha a nyomás nem érinti az élettanilag legfontosabb területeket, akkor a; fent ,-említett kóros tünetek lépnek előtérbe, különböző kombinációkban, enyhébb, vagy súlyosabb formákban. Az agy ereit lehetőleg ne terheljük túl és ezért üzente! jünk elegendő időt az aktív pihenésnek, fizikai munka, vagy megfelelő sportok formájában. Legjobb, ha minél több szabad időt töltünk a friss levegőn, a csendes és ezért megnyugtatóan ható természetben, a vizek partjain, az erdőkben, réteken, távol a nagyvárosok zajától. Elég időt kell szentelni továb bá a rendszeres alvásnak is. Legjobb, ha mindig ugyanabban az időben megyünk aludni, ha nyitott ablak mellett alszunk és a napi huszonnégy órából legalább nyolc órát als,zunk! — Lehetőleg kerüljük az idegfeszültségeket, a veszekedést és általában a konfliktusokat, akár otthon, akár a munkahelyeken, akár az élet más területein. Az állandó idegfeszültség, állandó izgalmi állapot — mint tudjuk — megemeli az, adrenalin nevű hórmon vérszintjét és ezzel hozzájárul az erek, a igy az agyerek görcseihez, összeszűküléséhez. Ez viszont másodlagosan azt eredményezi, hogy az agyállomány és más élettanilag, fontos szervek kevesebb oxigéndús vérhez jutnak, így károsodnak az agysejtek, a szivizomzat, a vesék, stb. — Az agysejtek oxigénhiánya azt eredményezi, hogy csökken az ember reakcióképessége, koncentráció-képessége és , ezzel csökken munkaképessége és mindennemű teljesítménye is. Ilyen állapotban erős fejfájás szédülés, hányinger és hányás lép fel, amelyet megfelelő pihenéssel azonnal el lehet tüntetni. Nagyon rossz hatással van az agyerek állapotára minden, ami érelmeszesedéshez; vezet. Ezen tényezők közé tartozik a túl zsíros táplálkozás, amely elhízáshoz és, a vér zsiir savtartalmának megnövekedéséhez vezet. Ugyanilyen káros hatása van a dohányzásnak isi. A ,niko tin ugyanis az erek görcsös ősz szehúzódását okozza, ami megkönnyíti az érelmeszesedést., mivel a nehezített véráramlatban könnyebben rakódik le a mész és, a zsír az erek falában. Ugyanilyen hatása van a huzamos ideig használt szeszes italoknak is. Nehezebb a helyzet ez olyan esetekben, amikor a dohányzás az alkoholizmussal s a rossz, helytelr" táplálkozással, éjszakázásai és; állandó túlhajszoltsággal, rendszertelen és kimerítő életmóddal párosul. Ilyen esetekben elő van készítve a talaj a sziv-infark tusokra, vagy az agyvérzésekre! Végezetül foglaljuk össze az elmondottakat. Tudjuk, hogy az agyvérzés, az iktusz, komoly kóros állapot, amely világszerte sok embert fenyeget, vagy az időelőtti és váratlan halállal, vagy enyhébb esetekben sokáig tartó munkaképtelenség gél, esetleg részleges,, vagy teljét rokkantsággal, és ezért .meg kell tenni lehetőleg minden tőlünk telhetőt, hogy elkerüljük ezt a kóros állapotot. Ez annál is könnyebb, mivel tudjuk az iktuszhoz vezető okokat és, igy, ha racionálisan gondolkozunk s e szerint élünk, el tudjuk kerülni a gutaütést. 1) Elsősorban csak annyit dolgozzunk, hogy ne legyünk a végzett munka után sem soha holtfáradtak. Gondoljunk arra, ha sokáig, harminc-negyven évig akarunk dolgozni hivatásunkba, hogy ne1 hajszoljuk túl magunkat. Ne égessük túl nagy tűzzel életünk kanócát! Lehetőleg ne dolgozzunk második műszakban és a megszokott mindennapi munka után ne vál laljunk másodállásokat! Ezt egy ideig, egy pár évig bírhatjuk és általa anyagi előnyökhöz is. juthatunk, de a későbbiekben ez megbosszulja magát! '2) 'Szenteljünk elég időt a sportolásnak, aktiv pihenésnek, otthonunk körüli nem túl fárasztó barkácsolásoknak, kerti munkának s töltsünk minél több időt időt helyeken gyermekeinkkel, családiunkkal, barátainkkal. Az ilyen kikapcsolódásra nagy szükségünk van. — Mehetünk e program keretében táncolni is, színházba, moziba, koncertekre, kiállításokra, hogy kielégítsük természetes kültúrigényünket. 3) Szenteljünk elég időt a pihentető és rendszeres alvásnak és lehetőleg nyitott ablaknál aludjunk naponta, vagy nyolc órát, hogy idegeink, szivünk és agyunk ereivel együtt kipihenhessék magukat, regenerálódhassanak. 4. Minden áron kerüljük a veszekedéseket, konfliktusokat, félelmes reakciókat és legyünk mértékletesek az evésben és ivásban egyaránt. Táplálkozzunk racionálisan. Az állati zsiradékokat helyettesítsük növényi olajokkal és együnk minél kevesebb szénhidrátot, de annál több. friss, zöldséget és gyümölcsöt, tojást és tejterméket, Lehetőleg ne dohányozzunk és ne fogyasszunk soha szeszes italokat, ne éjszakázzunk, hacsak meg nem követeli ezt foglalkozásunk és általában igyekezzünk kialakítani életünk har monikus ritmusát. 5. Lehetőiéig járjunk tninéi többet a 'csendes, és nyugtatóan ható jó levegőjű természetben, 'ahol kevesebb a negativ élmény, mint a városokban, vagy egyre zajosabb falvakban és lehetőleg ne használjunk feleslegesen orvosságokat, nyugtátokat,' fájdalomcsillapítókat, serkentőket, erős feketét, vagy teát, mivel ezek az anyagok is károsítják huzamosabb használat után agyunk ereit. E szabályok szemelőtt tartásával és betartásával hozzájárulunk életünk szebbé, egészségesebbé tételéhez és meghoszszabbitásához is! MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. Lincoln Ábrahám (Folytatás a 2. oldalról) És másnap az 1865-ik évnek áprilisi 14-i napja virradt a győzelmi mámorban ünneplő Washingtonra. Díszelőadás a színházban. Mikor az elnök feleségével belép a páholyba, mindenki feláll. Egy negyedóráig ta.tó tomboló tapsvihar. Nagy nehezen végre leül a közönség és kezdődik az előadás. Ebben a pillanatban kopogtatnak az ajtón, sürgős és fontos üzenet jött az elnöknek. Lincoln a legszigorúbban megtiltotta, hogy személyét őrizzék. Néhány pillanat múlva belép egy férfi. iM'ég egy pillanat és a golyó leteriti Ábrahám apót, Amerika legnagyobb elnökét, a leghumánusabb államfőt, ki valaha uralkodott. Sohasem lehetett megtudni, hogy voltaképpen mi oka lehetett Booth Wilkes, színésznek, bojgy ezt az óriást leteritse. Booth golyója siettette azt, ami pár hét, vagy pár hónap múlva úgyis bekövetkezik. A méltóságos úr hasa Irta: Kosztolányi Dezső KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 KÖNYVSZEMLE A hazáján kívül élni kényszerült újságolvasó és irodalom pártoló magyarok örömét szolgálja NEMESKÉRY LÁSZLÓ most megjelent: TALLÓZÁS AZ ÓHAZÁBAN című könyve. A századeleji életünkről irt egyszerű humorral fűszerezett “jóízű” történések megírásában elénk táruló kisméretű képek — egy délibábos érzést váltanak ki az olvasóból, — mert visszavezetik a “békebeli” ö-hazába. így a már lassan elmosódott hagyományos emlékeink, — magyar életünk kedves szokásai — a levendula szagú vidéki porták — újra élednek lelkiszemeink előtt. Mindez, a századelej-' ember, ábrándos lelkivilágáról irt életképek, a történések eredeti valóságában tárják elénk az akkori magyart, — aki méltóbb világot épített magának és közelebb állt az St körülvevő természethez! A könvv megrendelheti a szerzőnél: NEMESKÉRY LÁSZLÓ Auf der Wies 24. 4020 LINZ Austria Ára: postaköltséggel: $5. — MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKÓ ELfoiiult az asszonyoktól és a férfiakra figyelt. Úgy tetszett, mintha kiéiiesedtek volna az érzékei. A szeme keresztül látott az epidermiszen s a csontokon is áthatolt. Alkohollal áztatott agyvelőket látott, amelyeket csak a szesz hajtott még zsugorodott gondolatok kimondására, állati vágyak kiélésére. Ha ez elpárolgott vo.ua, nyomban megállt volna az egész gépezet. — Te is ilyen leszel, — káprázott fel benne a rossz ^sejtés. — Enni, inni, alávaló bárgyiúságokon röhögni, ocsmány' ságokat beszélni, piszkos; cselédhistóriákba keveredni, — ez lesz a jövő magasztos prograinmja. A vadászat mái' külön klasszis, nemesi szenvedély . . . Keservesem elbúsult, de ekkor Flórika megjelent az ajtóban: — Gyerekek, egy kis vacsor át csináltattam . . . csak anynyi helyet adjatok, hogy teríthessünk ..'. — Vacsorát? Hisz úgy belaktunk ... — No, csaki egy kis csirkepaprikás lesz ... Jól fog esni a sok disznóság után . .. Sanyi menni akart, de a doktor lefogta. — Hova gondolsz? Csak nem hagyod! itt a jó vacsorát? — Mindnyájan maiadnak .. . Maga is, Sanyi, — rendelkezett Flórika. — Nálam minden vendég azt teheti, amihez kedve Van, csak épp elmenni nem szabad ... — Kérem, kérem, én mindenre kapható vagyok, — felelte Sanyi és teletöltötte a poharát. — Galuskával lesz? — kérdezte azután, hogy ivott. Hétfőn nyugtalanul kelt, mintha valami kellemetlen, nehéz dolog előtt állana, amin akárhogy is, de át kell esnie. A tegnap nem bántotta. Némi utálkozással gondolt rá, de egy vállrándítással elintézte: Eh, azt csináltam, amit a többi! •— De a szive zaklatottan vert, az idegei nyugtalanul remegtek. — A bor tenné ezt? — gondolta futólag, mert változást érzett magában s ez az állapot nem volt ínyére. A parókia szobái amúgy is sötétek voltak s ezen a reggelen, mivel kint nehéz köd terjengett, alig látott valamit. A — CG -holmija közt kutatott, az indexét kereste, el akarta küldeni eígyiik barátjának Pestre. Szokása ellenére ide-oda dobált mindent s még káromkodott is. Juszti kiassszony rászólt: — Ejnye, mit zavadzál itt. össze mindent! (Oltó haragosan felelt, egyik szó a másikat érte, szemrehánjyást tett, amiért semmi sincs a helyén és végül odavágta: — Magának mindig: az útjában voltam! Na, most elmentem & az is baj mái-, ha félnapra hazajövök? Persze, Juszti kisasszony sírva fakadt, Sanyi meg nagy széllel ment el a dolgai után. A nyugati légáramlás a városra terítette a vasgyár füstjét is s> a ködös-füstös levegő szinte elviselhetetlen volt. Fuldokolva haladt az utcán, és szinte föllélegzett, amikor az iskolába lépett. Mert oda ment legelőbb, hogy beírassa a gyerekeket. Jól ismerte az igazgatót s a tanítókat is, a dolog simán ment, de Idácskát mégsem akarták felvenni.-— Fiatal még, csak augusztusban minit ötesztendős, várjon sorára. A tananyagról már hosszasabban beszélgettek. Oltó nagyon pontosan tájékozódott és az írásbeli anyagot is hónapról üórtapra följegyezte magának. — Énekből, rajzból mit kell végezni? — kérdezte aztán.. — Ez, a kettő tudniillik a gyönge oldalam. A tanító még fiatal ember volt, szívesen és hosszan magyarázott meg mindent, hangsúlyozta a pedagógiai szempontokat, fontoskodott is egy kicsit, mert imponálni akart a leendő tanárnak, de Oltó ezt se vette rossz néven. Jól esett komoly emberi beszédet hallania, jól esett válaszolnia irá. Közben távolabb került önmagától, a benne pöfögve erjedő zavaros gondolátoktól, és lehiiggiadt. .Mosolyogva a leckét, szinte egyszerre falnák föl az egész elemi iskolai anyagot, és neki meg valósággal nehezére esik olyan apróra porciózni azt, amikor az éhségüket látja. — Jaj, de könnyű! Én ezt már légen tudom, -— csilingelik egyre. Csak az n betűnél mondta a kisebbik: Ez már igazán nehéz ... Nemesik tanító úr lelkesen helyeselt. Úgy van az jól! — mondta. — Nemcsak érdeklődést, hanem valóságos éhséget kel! a tanulókban kelteni az iskolai anyag iránt. És többször átven— 67 — A méltóságos úr fürödni indult. Fehérbetétes félcipő volt rajta, pezsgőszin harisnya, nyersselyem ruha. Frissen lépegetett és szagolgatta a reggeli levegőt. Úgy érezte, boldog és fiatal. Miért is ne volna fiatal? Hiszen még. alig ötvenéves. — azaz: tavaly múlt ötven —, de hát mit számit ez? Ki mondaná, hogy ennyi? Kétségtelen, hogy ezen a regényes, méla balatoni fürdőhelyen pár hét alatt fölpezsdült. Arca lesült, s ez férfiasabbá tette. Izmai, melyekkel otthon édeskeveset törődött, feszültek az úszástól. Ha Tehúnyta szemét, azt képzelte, hogy ahhoz a délamerikai moziszinészhez hasonlít, akit évekkel ezelőtt látott egy kalan^dorszerepben. Amint haladt kidüllesztett mellel a por ondolt utakon, a tó már feléje 'küldte lanyha lehelletét. Mélyeket lélegzett. Körülötte, a fák alatt napfénytől pöttyös árnyékban reggeliztek. Kedves asszonyok jöttek le a szállókból pongyolákban, az á- Jomtól kövéren és durcásan telepedtek övéik közé, a tej és kávé ősi családiasságába. A lányok olyanok voltak, mint harmatos rózsák. Uszósapkát vittek és kacajuk végigtrillázott a levegőn. Mindegyiket figyelmesen megnézte, lovagias tisztelettel, de az agglegény szakértelmével bátran, férfiasán, mintha tenyerén mérné súlyukat. — Kezét csókolom! — köszöngetett jobbra-baLra és neki is, köszöngettek: — Jó reggelt, méltóságos uram! Közben arra gondolt, vájjon mit gondolhatnak felőle? Bizonyára ezt gondolják: “Itt a méltóságos. Méltóságos? Érdekes, pedig még egészen fiatal. Majd arra gondolt, hogy ‘ez a napja is úgy fog eltelni, mint a többi, édes semmittevésben. Fölébredni, aztán egy nagyot nyújtózni, hogy csontjai ropogjanak, aztán lassan borotválkozni, babrálva.vízzel, szappannal, aztán kikötni bajuszát, aztán válogatni ruhái, ingei között, elővenni egy nyakkendőt s egy másik .mellett dönteni, — aztán fürödni délig, ebédelni, feketézni, rágyújtani, ozsonnázni, este pedig vacsora után sétálgatni a holdas erdőcskében. Igaazán elégedett volt. Lustálkodása örömét még az ön vád se zavarta, mert mihelyt kelleténél jobban elcsodálkozott független szabadságán, em liékezetébe idézte háziorvosa intelmét, aki a nyár’ elején kissé fontoskodva jelentette ki, hogy “a nyári pihenés úgy kell neki, mint egy falat kenyér:” Erre maga is belátta, hogy “kötelességet teljesít”, talán a legfontosabb kötelességet: “önmagával szemben”. Húzta a cigány, mint itt mindig. Már hajnalban kezdi. Ébresztő muzsikájával megkoccantja ablakát, belemuzsikál álmába, úgyhogy nem tudni, meddig álom és meddig valóság s később folytatja, utána megy, elkíséri mindenüvé. Egy magyar fürdőhely át van s,zővefonva cigányzenével. A méltceágos vidéken született s az volt neki a cigányzene, mint minden magyarnak: nem szórakozás, hanem inkább afféle vallatás és, gyóntatás, mely elmélkedésre, magábaszállásta serkenti, hogy eltűnődjék élete mélyebb értelméről. Csodálatos is,, hogy egy nótáról mi minden nem jut eszébe egy magyarnak. .— De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennünk, hanem valami sajátos kedélyhullámizás, melyet a hangok, és a hozzájuk füzdő emlékek indita nak meg, szinte függetlenül a szövegtől s ha valaki szavakba tudná foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek már emberöltők óta olyankor, mikor a “Kék nefelejts”-et, vagy a pedig a “Nem ütik a jogás,zt agyon”-t hallgatják, akkor ezel a le nem irt szövegek minder korban és minden egyénné! szinte szóról-szóra egyeznének s ezekből talán össze is lehetni állítani egy nemzeti bölcsele mozaik-épületét. Ő is igy mulatott. Addig,-ad dig tűnődött a “Vékony deszk kerítés”, meg a “Kecskebéka” mellett, addig vizsgálgatta lelkiismeretét, miig elsavanyodott agglegény létére be'le nem bolondult egy elvált szőke aszszonyba. Most is rá gondolt, mert a cigány a “Cinka Panná”-ra zen ditett rá. Tegnap hajnali kettőig üldögélt vele a tó partján s, ma reggel tízkor adott neki találkát a vízben. Sietni kezdett a fürdőház felé. Az édes nő már a tóban lubickolt. Széles karimáju szalmakalapja sárga visszfényt szitált a nyári szeplőktől érdekes arcára. IMosolygott a méltóságodra. A méltóságos visszaintett neki a kezében levő virágcsokorral. Aztán gyorsan levetkőzött s máris megjelent fekete úszóruhájában, még mindig a virágcsokrot szorongatva. Úgy tervezte, hogy ezt a virágcsokrot bohémesen, fiatalosan, úszva viszi hozzá, eieje teszi a hullámokra, hogy mintegy az egész tó legyen vizeskorsója. Tetszett neki az ötlet, mely a vallomás regényességét tréfásan enyhiti. A zuhanynál találkozott néhány barátjával, azokkal beszélgetett s már a tóba akart lépni. Akkor történt a baj. Leszakadt a vállpántja. A gomb után kapott gyorsan, de az elgurult s, légi, elázott fürdőruhája lefittyent. feltüntetve meztelen mellkasát. Mellette az úszómester üldögélt egy lócán. A lócán egy kék fürdőruha hevert. — Nem adná ide azt nekem? — szólt az úszómesterhez, a kéje fürdőruhára mutatva.----Ezt? — kérdezte az úszómester s egy pillantást vetett előbb a fürdőruhára, majd a méltóságosra. A méltóságos a falócára tette a virágcsokrot s a fürdőruha után akart nyúlni, de az úszómester csak csóválgatta a fejét. — Nem megy az föl oda. — Miért? — Hát a has miatt. — Micsoda has miatt? — Hát a méltóságos úr hasa miatt. — Mit beszél? — csattant föl' a méltóságos s mcgigaziVot ta szemén a csiptetősét, mely a napfényben élesen, szigorúan villogott. Plz a párbeszéd eddig halka.-., nyugodtan folyt. De a fürdőzok akik künn napoztak, már fölfigyeltek s a vitázók körül kiváncsi karéjt alkottak. Sokan, akik a tóban voltak, köze leb r úsztak hozzájuk, hogy hallhassák őket. — Meg van maga őrülve? — kiabált a méltóságos a kedélyes, még mindig mosolygó úszómes térré, aki csak ingatta nullásgéppel nyírt görögdinnye-fejét, egy bölcs nyugalmával, ami mind jobban ingerelte őt. — Ezt még senki se mondta. Nekem hasam van? — Bizony van ott, — bólogatott az úszómester. — Van ott tekintély, hála Istennek — tóditotta, általános derültség közepette. — Maga őrült, — rivaLt rá a méltóságos. —- Hol itt a has? — kérdezte és oldalt fordult, hogy az úszómester jobban láthassa. — Hol van? — és közben két ikezével paskoita gömbölyded, középütt kihegyesedő pókhasát, a kappanhájjal borított pocakot, a lágy. rengő p icrot, mely — hiába húzta be —annál jobban kiuonnborodott. — Sohase hallottam ezt. Maga őrült, őrült. Az úszómester nem felelt. A választ a körülötte állók adták meg. Egyesek nevettek, mások hahotáztak, elfordulva, hogy ne izgassák tovább szegény dii - höngőt. Kisdiákok, akik a tó(Folytatás a 7. oldalon)
