Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-11-21 / 38. szám
Hámory Várnagy Dalma: MEGTÖRTÉNI... Ki a neveletlen, az ifjú vagy a felnőtt! A déli órákban felszállók egy villamosra. A Caecilienallee tájékán 'középiskolás .gyerekek “szállják” meg a kocsit. A lökdösődés és lárma bábeli zűrzavarában megpillantok egy idősebb nénikét, ki, mint egy kis fázós, szürke veréb ijedten kapaszkodik a peron ablakvédő rácsába. Pedig elesni se tudna. Nincs hozzá hely. Préselik, sajtolják egymást az utasok. Valaki megszólal. A tömegben nem látom, csak hallom: — Adja át a helyét valaki ennek a néninek. — A felszólítás eredménytelen. Mintha csupa süket lény szorongna egy konzervdobozban. Egy elegáns hölgy és a mellette álló úr között párbeszéd indul. — Ugyan, mit várnak a mai ifjúságtól? — A szülők a felelősek — mondja az úr oktatóan. — Tessék helyet kérni! — ajánlja valaki a reszektő néninek, ki talán szívesen megváltaná a mások szégyenteljes udvariatlanságát, gyaloglás árán. — Nevetséges dolog, — érvel egy középkorú elegáns hölgy.— Nevelés dolga az egész. Az ilyen gyerekek magukon hordják a szülők névjegyét. Az elegáns hölgy mellett álló úr tettre szánja magát. A közelében lévő, fejlett fiúcskának a vállára vereget és barátságosan igy szól: — Add át kis fiam a helyedet, annak az öreg néninek ,aki a I peronon szorong, hiszen alig | tud állni. — 'Mit gondol maga? —! miért pont az én fiamat figyelmezteti! Hámory Várnagy Dalma: — Szerencséje van a néninek! Miért nem lottózik inkább? — kérdi kissé szemtelenül a vesztes. De azért tovább játszanak. A Fürsorgerin minden tétet megnyer. Már nem játszik vele, csak a sertehajú! A két marokravaló apróból még futja, — gondolja magába. A gyerekek lassan elfezélednek. Már csak a kettő marad. A sertehajú észbe kap, majd. gyorsan igy szól: — Mindenki elment. És sem snúrozom tovább! — Na én is miegyek — mondja a Fürsorgerin. — Dolgom van. — :S elindul a “súlyos” zsetonokkal. A két gyerek elkeseredetten néz utána. Bizonyára azt gondol jk: — ítevans itt nem várható! A Fürsorgerin megsajnálja őket. Érthető. Nem volt ilyen szándéka. De mit tegyen? Hirtelen mentő ötlete támad. Cukrászdát lát meg a sarkon. — Gyertek velem! — szántja fel az elképedt partenereket. ANGYAL JÁRT AZ UTCÁN Magyar lakótelep. A gondozó-nővér (Fürsorgerin) látogatásra érkezik. Az egyik ház előtt gyerekek “snúroznak”. A hölgy egy ideig figyeli a játékot, majd megszólal: — Hogy kell ezt játszani fiúk? — Nagyon egyszerű,— mond ja egy csillogó szemű fiú és elmagyarázza. — látszhatom, én is kicsit veletek? — kérdezte barátságosan. — Hát, ha van a néninek grossen je! — mondja egy sertehajú, miközben nadrágzsebeiből két marokkal szedi elő az aprót, bizonyítva, hogy ő nem szűkölködik a “zsetonokban”. Dobnak sorban, egymásután. Mikor a gondozó-nőre kerül a sor, minden dobás talál, pedig ő most játszik csak elször. Mielőtt a boltba lépnének előj kerül a harmadik fiú is. Természetesnek találja, hogy a “menethez” csatlakozzék. Elvégre, az ő pénze is “befektetés” volt — gondolja magában. —- Na, mit esztek,? Mindenki válaszon, amit akar! A három fiú nem is kérette magát. A Fürsorgerin fizet. Nem a “nyereségből” hanem a sajátjából. Este hazaérve, kiönti tárcája tartalmát és elkönyveli: Bevétel: DM —.88 Kiadás: DM 7.60.-h—, (Buenos Aires) A MIZÉRIAJRILÓGIA (Folytatás) LAKÁS MIZÉRIA Halljátok szavamat, kik kényelmesen laktok, A boldog Árkádia partjai vagytok. Kiknek házatája nem menazséria, Ide figyeljetek, ez a mizéria. Tudom, borzadnátok kis lakomnak láttán. Ahol tizenöten “lakunk” egymás hátán. Most ide süssetek: húgom, vejern, ángyom, Két unoka öcsémmel laknak a padláson. - Szerető rokonok, megférnek békével, Még etetik is egymást, (a fészkes fenével). Apósom, anyósom egy sufniban laknak, Hát ... azt hallani kell, mikor hajba kapnak. Este az ágyamon hét személy szendereg, Hajnalra a fele a padlón hempereg. — Aludj már, te kölyök, üssön meg a ménkő. Nem elég kényelmes az a mosóteknő? — Szálj le a fejemről, szét nyomod a képem! — Ne rugdoss, te állat, hallik a sötétben. Egy öreg kofferben ordít az unokám, Kint, a fürdőkádban horkol a nagyapám. Az almáriomban lakik a sógorom, Hej ... Uramteremtőm — teljes a széria? Na, ti kényelmesek ... Ez a mizéria! És befejezésül itt egy új fogalom: Kis családom álma ... Mozgalmas nyugalom. (Folytatjuk) Gyermekbiztonság az autóban (Folytatás 6. oldalról) télményeknek megfelelő ülések jobbak, mint az; 1972-ben jóváhagyó btak. Éppen ezért jól teszi a szülő, ha mgpnóbálja a régebben vásároltat módosítani úgy, hogy az az 1974-es biztonságos követelményeknek megfe teljen, vagy azokhoz minél közelebb legyen. További felvilágosítás erről az alanti címről kapható: The Consumer, Box 99, Ottawa|iHull Canada KIN 8P9. Tájékoztatás csak angol, vagy francia nyelven kapható. — AZ AKASZTÓ IRTA: SZÍNI GYULA Mányi Ilona: Albert úr ... Albert úr: Paiancsoljon . .. Mányi Ilona: Én ezentúl önt csak Albiertnek fogom szólítani. Az urat elengedem. Albert: Boldoggá tesz, Ilona! Ilona: Jó, legyek Ilona ... És most folytassa. Albert: Miről is beszéltünk? . . . Igen, a szőnyegekről. Én vettem szőnyegeket, de becsaptak vele . . . (Nem is gondol a szőnyegekre, egészen máson jár az esze és szórakozottan nézi a kárpit virágait.) 'Megjegyzés: Elvégre egy kárpit lehet bármilyen Ízléstelen, — például nefelejts-kosárka mintával aranyból — mindjárt titokzatossá és széppé válik, mihelyt egy tizennyolc éves, négy pci.gánt és három bált végzett, gránátalma-ajkú, gránátmagiogu és kalászszöke hajú leány mosolyog alatta. Hozzá még lilaszinü szeme van. Amint a téli nap bágyadt sugarai ferdén esnek be az ablakon egy bizonyos szög alatt, a szeme 'határozottan lilaszinü. Máskor szürke szokott lenni, de akkor is inkább az ametiszt színe felé hajlik, mintha finom lila porszemek volnának belehintve, roppant fontossága van ebben a történetben, amely tulajdonképp itt kezdődik. Albert: Voltaképpen nagyon nehéz szőnyeget választani . . . (Észreveszi, hogy Ilona nem figyel és igy szól magában): “Mit beszélek én itt szőnyegekről? ... Tiz perc óta nem zavar bennünket senki. [Szándékosan egyedül hagytak bennünket. A leányt mindenáron férjhez akarják adni, de résen leszek . . .”) Ilona: IMiért olyan szólatlan? Albert: Nem vagyok szótalan . . . Azt akartam kérdezni, hogy miről szokott álmodozni, ha egyedül van? Ilona: (mosolyogva:) Miről? . . . (Nem is; keresi a feleletet, mert tudja, hogy a szeme ábrándos pillantásával sokkal többet tud kifejezni.) Albert: Én most udvarolni fogok magának. Ilona: Vigyázzon! Albert: Most íajtakaptam valamin. A szemében hirtelen gúnyos* 1 villám villant meg. Kinevet engem ? Ilona: Dehogy! Miért nevetném ki. Albert? Albert: Nagyon titokzatosan mosolyog! Gyanús! Ilona (elfordítja az arcát). Albert: Már meggint . . . Észrevettem, hogy gúnyosán mosolyog. Olyan .nevetségesnek tart? Ilona: Eszem ágában sincs. Albert: Vallja meg. Hona: Mit vallják meg? Albert: Hogy voltaképp nagyon nevetségesnek tart engem. Ilona (nem mer ránézni): Nem. Albert: (Már megint az a titokzatos gúny jelent meg az ajkán ... Most már igazán ki! váncsivá tett ... I Ilona: Miért gúnyolnám ki? Albert: IMost már tudom, j hpgy miért. Azért, mert tiz percig, mialatt egyedül voltunk, folyton szőnyegek: öl beszéltem. Igaz? Ilona: Nem, nem, dehogy. Albert: Maga egy szfinksz, egy rejtelmes szfinksz ... Csak , tudnám, hogy miért mosolyog? j Megjegyzés: Albert úr egész komolyan töpreng rajta, hogy í miért mosolyog olyan titokza- I tosan a leány. Vájjon olyan biztos-e a győzelmében? ... “Na nem is olyan biztos!” Albert érj zi, hogy ő még nem vesztette el ! a fejét, de a rejtelmes mosoly I egyre jobban izgatja. Mindenféle eszébe jut és ke| rés ... Az olvasó, akinek a kíváncsiságát felcsigáztam, megváltotta a jogot rá, hogy ne ke- i resse oly soká, amit Albert nem j vesz észre. Ez pedig nem más j mint egy akasztó, amely a kabátja gallérjából hátul kimered. Kemény, fekete szövetből való erősen Idgiörbülő jóiszág. Föltétlenül nevetségessé teszi azt, akivel megesik. Mennél komolyabb valaki, annál furcsábban hat. Végül már olyanná lesz, mint egy bohó nipp, amelyet csak a falra kellene felfüggeszteni. A helyzet komolyságából azónban ez mitsem von le. Albert: Nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy keresztül lát a lelkemen. Ilona (erőt vesz a nevető kedvén) : Nézze, Albert, én sokkal komolyabban veszem önt, semhogy okom volna rá, hogy kinevessem. Albert: Ilyenek maguk fiatal leányok. Egy jött-ment, csinos bájszu ifjú ember, aki jól táncolja a bosztont ... Ilona: Nem, nem. Én sokkal többre becsülök egy komoly embert. Albert: Miért mondta ezt olyan hamiskásan? Mit leplez maga előttem? Ilona: Ismétlem, hogy csak a komoly embereket szeretem. Holmi ugri-lbugri fiatalember, aki jól táncolja a bosztont, előttem egyenesen antipatikusi, akárcsak egy katonatiszt. Albert: És lássa ... én nem tartozom a komoly emberek közé ... De miért kacagott föl most egyszerre? Ilona: Találja ki. | Albert: Alapjában véve vidám ; ember vagyok. Szeretem a jó j kedvet, a tréfát, de komoly is tudok lenni ott, ahol komolynak kell lennem: az élet dolgaiban. Ilona (erőltetve a komolyságot) : igen ... az élet nagyon komoly. Albeit; Sokkal komolyabb, mint maguk, fiatal leányok hinnék. önök például a házasságról úgy gondolkodnak, mintha az valami nagyszerű, kívánatos dolog lenne, pedig . . . hona: Bedig? Albert: Pedig az hasonlít azokra a szerződésekre, amelyeket az emberek mámoros fejjel írnak alá. A mámor, a szerelem csak arra valói, hogy az emberek beleugorjanak a szerződés aláírásába. Ilona: Milyen furcsa elvei van nak! j Albert: Ha én megházaso- j dóm, ig,y fogok szólni a felesé- j gemhez : “Minthogy vannak bi- j zonyos formák, amelyek erősebbek nálunk, én forma szerint feleségül is vettelek, de a mostani pillanattól fogva azt követelem, hogy ne a feleségem, légy, hanem a szeretőm. Tekints úgy, mintha nem vettelek volna feleségül .. Ilona (nevet) ... Albert: Mit nevet? Nem is olyan nevetni való! ! Ilona: Ési nagyon ragaszkodik az elveihez? Albert: Nincs senki, akinek a kedvéért felfüggeszteném őket. Ilona (a “felfüggeszteni” szóra akaratlanul is elneveti magát) . Albert: Miért nevetett? Ilona: Mondtam már, hogy ne kérdezze, hanem találja ki. Albert: Nézzen a szemembe. Ilona! Ilona (erőltetett komolysággal a szemébe néz.) Albert; Szép szeme van ... És valami roppant huncutságot olvasok ki belőle. Ilona: Ma képzelődik. Albert: Nem:. Maga valamit titkol előttem. És én nem tudok rá jutni, hogy mi az. Adja ide a kezét. Ilona: De nem csinál vele semmit? Albert: Nem, csak Ihátran adja ide. így. És most nézzen a szemembe .. . Egyenesen ... És most kérdezni fogom. Ilona: Tessék, parancssoljon. Albert: Mondja őszintén a szemembe, hogy min mosolyog magában? . . . Talán azt hiszi, hogy szerelmes vagyok magába? Ilona: Hja, én azt nem tudhaton. Albert: Nem is érzi? Ilona: Az más. Albert: Miért fordítja el az arcát? IMiért mosolyog titokban? Miért nem tud egyenesen a szemeinbe nézni? Ilona (föláll): Már eleget olvasott a szememben. És vagy tud olvasni, vagy nem. Albert: Hát mit olvassak ki belőle? Ilona: Vagy tud olvasni, vagy nem tud. Albert: Az egyik pillanatban azt hiszem, hogy tudok olvasni benne, a másik pillanatban már megint megjelenik a maga titokzatos mosolya, amelyet nem tudok megmagyarázni. Ilona: Maga a fejébe vette, hogy kinevetem. Albert: Azt nem. Hanem, hogy valami huncutság bujkál a kisj fejecskéjében. Az arca komoly, de a szeme nevet, sőt kacag. Ilona: Jó kedvein van. Ennyi az egész. Albert: Mennél tovább nézek a szemébe, annál inkább ... Ilona, én szeretem magát! Ilona (meglepetve néz rá). Altéit: Ugy-e, meg van lepve? ... Bambit mosolyog is rajtam, szerelmes vagyok ma gába, Ilona: Ha hinni tudnék önnek . . . (hirtelen elfordítja az arcát, mert szeme megint azon a fatális kabátakasztón akadt | meg.) Albert: Már megint elfordi tóttá a fejét. Már megint mosolyogott .. . Miért kínoz? Ilona (erősen a szemébe | néz): Nem tudhatja, hogy én j mit gondolok magamban. Azt hiszi, hogy egy fiatal leány az j első vallomásra mindjárt elárulj ja magát? ’ Albert (megindult an): Ilona! !... (Hirtelen megöleli és meg- i csókolja.) J Ilona (egy pillanatig ráborul, aztán hirtelen kiragadja magát j | és kiszalad.) I ■ I j Albert: iMár megint mosoly- , giott! Miért mosolygott? ... | Végső megjegyzés: Albeit! még egy hétig fog tűnődni e-1 zen a mosolyon. Mennél tovább fog tűnődni rajta, annál titok zatosabb és érdekesebb lesz e- I lőtte a mosoly. Végre meg fog- ; ' ja kérni Ilona kezét, amiből a j j tanulság; vigyázzunk a kabá-j ! tünk akasztójára. Winnipr ~, Man. 1975. nov. 21. Nagy jövője van a kanadai idegenforgalomnak (Folytatás a 3. oldalról) szivesen leül étkezni még a legkényesebb látogató is. A mindenütt jelenlevő marhasült és a futószalagon készülő almalepény lassan már a világlátott kanadai Ízlését sem elégíti ki. Az sem elég, ha bárjainíkban csak a különféle viski a kapható ital és azokat is a dolgukban gyakran járatlan emberek szolgálják ki. Persze ebben a vonatkozásban az sem meg- 1 nyugtató, hogy aránylag kevesen érdeklődnek olyan komolyan a vendéglátó ipari szakmák iránt, hogy hosszú tanfolyamokra hajlandók legyenek. Pedig nem ártana, ha ezen a téren központi erőfeszítéssel tennénk valamit, mert bizony sok embert foglalkoztat, jó haszonnal jár a szépen, ele- | gánsan, jól kiépitetten, szakszó- * rüen működő idegenforgalom. Nemcsak egyes személyek, vál- ; lalatok járnak jól vele, hanem az eredménybői jócskán jut az államkasszába is. FREDERIC MOREL (13,20—1585) k francia tudós egy görög kézirat fordításán dolgozott, midőn jelentették, hogy feleség© — kitől már hosszabb idő óta különváltam élt — nagyon beteg és szeretne vele beszélni. — Csak két mondatot fordítok még le és azután rögtön meglátogatom — szólt a tudós. Pár perc múlva ujatob küldönc jött azzal a »hírrel, Ihogy felesége már a végét járja. — Csak még két szót kell leírnom — mondja Morei. — Siess vissza és én is ott leszek, amikor te. Egy pillanattal később tudatták, hogy felesége meghalt. — Nagyon sajnálom — mond ta a tudós — nagyon jó aszszony volt. S folytatta munkáját. 7 Hámory Várnagy Dalma: MELANKÓLIA Bénultan állok a tóparti fák alatt a lomhán bóbiskoló szurokszin esti csendben, ahol a vízben fejtetőn ringanak a móló a kabinok a hinta és a csónak. A rejtélyes látvány úgy vonz magához, mint a fény a lepkéket k igy ószem madarakat megtudni mi van a vizpaplan alatt, ahol az életünkről fonák kép tükre marad. München 1961 májusában. Az 1956-os szabadságharc legmegrázóbb leírása. Szép, finom ; szerelmi történettel. Rendelje ! meg bármelyik magyar könyvkereskedésben, vagy újságárusitónál, vagy közvetlen a KMU Kereskedelmi Osztályánál, 210 Winnipeg, Mart. s lm Az orvos bűne (Folytatás a 2. oldalról) — Dehát mi történt az Isten szerelmére, mondja hát! ... — Nóra ... Nóra — megmérgezte magát! — Lehetetlen! — kiáltotta fel Raiwson hirtelen megállva, — Óh, nagy baj történt! — nyögte George, kétségbeesetten vonszolva tovább a főorvost, ki most szinte bénulva állott egy helyben. Mikor Wheelerék házába rohanva benyitottak, ott már \Vheelerniét és a cselédséget ijedt íütkosás közt találták; ők csak a zajra lettek figyelmesek, de hogy mi történt :ariól nem tudtak számot adni maguknak. George, ügyet sem vetve a rendelőbe rohant s onnan néhány pillanat múlva kis fiolákkal rohant vissza, amelyeket Raws on kezébe nyomott, mond ván: — Itt van főorvos, úr, ezekre szükség© lesz! ... A klorálhidráticól véletlenül annyit találtam önteni John poharába, hogy attól okvetlenül meghal az, aki azt megitta, s ezt az adagot ő itta meg .. . — Kicsoda ... Nóra? — kiáltott fel élszörnyülködve Rawson. — Igen ... ő ... itta meg! ... Jaj, csak siessen hozzá, főorvos úr, hátha még segíthet rajta . .. Én ... én öltem meg őt, akit annyira szerettem! O vádjával szemben s eközben itta meg a mérget! .. . Óh, én szerencsétlen ... gyükosa lettem, akit az életemnél is jobban szerettem! . . . Rawson természetesen, nem hallgatta végig ennek a félőrült embernek a jajveszékelését, hanem 'egyenesen ahhoz az ajtóhoz rohant, amelyet Nóra magára zárt; kopogtatott, majd mikor választ nem kapott, nevén szólította Nórát, aki az ismerés hang hallatára sietve nyitott ajtót. Halálsápadt arccal, de tökéletes nyugalommal lépett Nóra Rawson elé, csak éppen a sze-I me árulta el az iszonyatot, a- i melyet e pillanatban érzett. — Mi történt, kis Nórám? — | kérdezte Rawson most már meg i nyugodva, látván Nóra egyenes testtartását, amint szilárd léptekkel közeledett feléje. — Ugy-e, hogy nincs baj.'' Az a George alighanem megőrült! — Meg. akarta mérgezni Jiohnt, én pedig ... — Hát mégis csak . . . akikor egy pillannatyi veszteni való időnk sincs ... hamar ... hamar, talán még nem késő ... — Ne ... ne aggódjék, főorvos, úr! — nyugtatta meg Nóra a jólelkü orvost, megragadva s megszorítva annak k - zét. — Én csakugyan ki aka1 - tam üríteni a poharat, amelyet már az ajkamhoz emeltem, John azonban e pillanatban kiütötte azt a kezemből s, igy az egész tartalma az ágyra ömlött, Annak a gonosz embernek is ugyanezt akartam .mondani mert attól féltem, hogy az én ügyetlenségem folytán rosszabodás állhat b;e John állapotúban. O azonban ekkor elárulta magát ... nem szóval, hanem a nézésével! Elárulta ot a szeme, amely a lélek tük.e, s abban a pillanatban mindent megértettem ! Most pedig hálát ad. ., az Istennek, hogy igy történt, hogy az a lelketlen ember leleplezte magát. Nóra nem hirt tovább lelk.erövel ,s bágyadtan borult az öreg Rawson vállára, aki atym szavakkal igyekezett megvigasztalni őt: csilJapodják le, nehogy John is megtudja a dolgot, ami igazán hátráltatná gyű gyulását. sj; Nóra és John immár el is fe - 1 ledték ezt a kinos epizódot s j még csa<k szóba sem hoztáz töjbbé soha. | Ami pedig George Andersoi.t 1 illeti: nos — meg kell adni ne! ki — szigorú büntetést szabó l ki önmagára: visszatért Afrikába s ott a legveszedelmesebb állomást választotta ki maga ! számára, ahol a ragályos betegségek a legjobban pusztítottak. Hivatásának hamarosan áldozata lett. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ... ............. $ 2.00 Ágoston Ede; Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés .................. $ 8.2J Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .......................$ 3.70 Juhász József: idegen partok között (elbeszélések) ......................................... $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 ” ’ ” Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ....................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 " Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések)...................................$ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $1.0.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 j Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 j Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 j Sárvári Éva: Kigyúlt a fény. (regény) .............$ 4.00 j Somogyi: Szumirok és magyarok................ $ 8.20 Székely-Molnár mire: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.09 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index . I.N.E. London. Bromley, München a, Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1.50 Rendelését küldje 'darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange’’-! kell számítani. j K. 1 U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA ) 210 Sherbrook Street. Winnipeg. Manitoba, R30 2B6.
