Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-11-21 / 38. szám

Hogyan épült a szocializmus Sárközben! HÓD - A HIVATALOS KANADAI SZIMBÓLUM (Canadian Scene) — A hó­dot mindig nagyon kedvelték Kanadában. Rátették a képét érmekre, pénzekre. Rajta volt az 1851-ben kiadott első kana­dai bélyegen is. A közelmúlt­ban a szenátusi elfogadta azt a javaslatot, még pedig minden­ki teljes támogatásával még a parlamentben is, melynek ré­vén az ország hivatalos szimbó­lumai közé emelkedett a ibód. A hód bizonyos mértékben már jelképezte Kanadát több, mint háromszáz esztendővel ez­előtt is, hiszen ott volt azok nak az indián pajzsoknak a festményein, melyeket Champ­lain “Cheveux Releves”-nek ne­vezett. Abban az időben olyan rengeteg sok volt a hód, hogy “beavatkozásuk’ hatással volt a fclyökra és — talán éppen ezért — “mérnököícskéknek” nevezték őket. Az a tény, hogy az indiánok pajzsfestményeken ábrázolták őket, mutatja fon­tosságukat. Az országba érkező első fel­fedezők (sok-sok esztendeig) szőrmekereskedéssel foglalkoz­tak. Éppen, a hód volt az oka annak, hogy — főképpén a fo­lyók mentén — egyre tovább haladtak a kontinens belseje felé. Elsőrorban a Nagytavak felé haladó folyókat követték, később azonban már elindultak a Csendes-óceán éis a Jegesten­­ger felé vezető folyók mentén is. A 17. században olyan drá­ga volt a hódprém Londonban és Párizsban, hogy kalandos­­kedvű vadászok még' veszedel­met is vállaltak, 'hogy hozzájus­sanak. A hódvadászatnak olyan forma szerepe volt az ország felfedezésében, mint az arany­láznak British Columbia és a Yukon vidék szempontjából. Még az 1812-es háborút mege­lőző fegyveres összecsapások­ban is szerepe \ ölt. A hód rendkívül kedves kis állat. Folyók mentén él, lehe­tőleg olyan helyen, ahol hozzá­jut kedvenc élelmiszeréihez. Nem alszik téli álmot, hanem az általa épített gátakban any­­nyi élelmiszert gyűjt, hogy ne kelljen éheznie télen. A gáthak az a szerepe, hogy mély vizet biztosítson. Olyan mélyet, hogy ne fagyjon be fenékig az élel­miszerraktár és a hód bármikor hozzáférhessen. Minden pár évente négy ki-NAPOS PILLANATOK — Nézd, ez a rokkant hó­ember egészen úgy olvadozik, mint az elvált férjem. — Talán az is elolvadt? — No, nem egészen. Csak a pénze. csínyt hoz a világra. Ennyi e- ] lég volt a megmaradáshoz, a- j míg a fehér ember nem kezdte irtani a hódot. Ma már nincsen j sok Kanadában ,pedig rengeteg j volt a fehérember ide érkezése i idején. Annyi volt, hogy a fe- j hérek csak ámuldoztak, csodál- ! koztak. A francia voyageur-okat a hód csalta a kontinens belseje felé. A legismertebb közülük René-Roibert Cavalier, Sieur de la Salle, aki végig járta a Mis­sissippi egész fogását és 1682- ben érkezett a torkolatához. Louisianának nevezte a földet és lefoglalt egynüllió négyzet­mérföldet XIV. Lajosnak. A Hudson Bay társaság ala­pítása is a hódnak volt köszön­hető. 1670-beri jogot kapott ak­kora területen a vadászatra, a­­melyen elfért volna sok európai ország. Ezen az óriási területen a következő 200 évben hódbőr volt a csereeszköz, amelyért lisztet, puskát cseréltek az em­berek. Kanada történelme párhuza­mos a szörmekereskedelem tör­ténelmével. A nagy felfedezők, mint David Thompson, Alexan­­de Mackenzie és ’Simon Fraser, valójában szőrmekereskedők voltak, akik új vadászterülete­ket és begyűjtő állomásra alkal­mas helységeket kerestek. A Nagytavak vidékén elkerül­hetetlen volt, hogy a francia és angol kereskedők összeütkö­zésbe ne kerüljenek egymással. Mikor a franciákat már sike­rült kikapcsolni, az angolok to­vább küzdöttek egymás között. Hosszú esztendőn keresztül ke­mény versenyben volt a Hud­son’s Bay Company-val a North West Company, amelynek mont reáli főhadiszállása a Beaver Hall volt és amelynek a címe­rén is helyet kapott a hód. Fegyveres összetűzésben sem volt hiány, mikor a Hudson’s kormányzója, Earl of Selkirk “gyarmatot” létesített a Red folyó mellett, ott, ahol most Winnipeg városa vau. A North- West emberei szerint az olyen természetű kolonizáció a ke­reskedelem kárára volt, ezért aztán, méghozzá 1814-ben, elé­gették a települést. 1816-ban újabb összetűzésre került sor. Ennek során Robert Semple, a Társaság által kinevezett Assi­­niboia-i kormányzó és húsz em­bere — Seven Oaks-nái. mé­szárlás áldozata lett. A folyto­nos versengés és háborúskodás végtülis annyira meggyen,gitette a North West Company-t, hogy —1 1821-ben — beolvadt nagy riválisába. A következő fél évszázadban annyi telepes érkezett, hogy meggyengült a Hudson’s befo­lyása. 1846-ban Oregon feladá­sára kényszerült. Amerikáé lett a terület.. Néhány esztendő mul- I va az angol kormány korona­­gyarmattá nyilvánította British I Columbiát, mivel a Hudson’s ! már nem tudott rendet tartani | az aranymezőkre áramlók kö­zött. Nem sokkal később gyár­­j mattá lett Vancouver szigete is. 1869-ben a Hudson’s' Bay Company eladta az északnyu- j gáti területeit az akkor .még uj i Dominion of Canadá-nak, még­pedig 300,0100 fontért, csupán csak kis területeket tartva meg magának. Ezeken a ki® terüle­­ken eredetileg begyűjtő állomá­sok voltak. Ezek kezdtek — egyre gyorsabb tempóban — városokká, fejlődni. Ezzel az át­alakulással kapcsolatban válto­zott megi maga a Hudson’s is és építette, ki mindent ánusitó nagyvállalattá magát. Kevés nála nagyobb áruiház hálózat van a világon. Ilyen előzmények után nem is csoda, hogy kapcsolatba hoz­ták oz emberek Kanadát és a hódot. Nem csoda, hogy sokan Kanada nemzeti állatának te­tekintik és nehéz lenne azt mondani, hogy nem joggal. A hód nem rossiztermészetü és nem is romboló állat. Szorgal­mas, keményen dolgozik, ■ nem veszíti el egykönnyen a kedvét. A legnehezebb helyzeteikben is tovább küzd, újra meg újra épít. f Talán ez az, amit a leg­szívesebben tekintenek a kana­daiak olyan, tulajdonságnak, a­­melyet szívesen vállalnak az ország és a hód kapcsolatában. Winnipc-, Man. 1975. nov. 21. 5 Hogyan vonult be Kossuth Lajos New Yorkba! — ISMERETLEN ADATOK. — Miért? Mert az amerikai embernek nem kell magyarázni, ki volt Kossuth. Egysoros aláírás ele­gendő, hogy a meglevő Kossuth emlékeket uj életre keltse. Mi pedig ezért az aláírásért hálásak vagyunk, mert ez előt­tünk teljesen ismeretlen volt eddig. Ugyanis Kossuth angliai szerepléséről — főleg a south­­hamptoniról — voltak képeink, de az amerikaiakról nem. Egyéb emlékek is kerülnek, e­­lő Amerinkában. Így például egy Mr. Clot nevű newyorki la­kos egész gyűjteményt őiiz uj­­ságszemelvényekből, amelyek: t Atyja Kossuth amerikai megje­lenésekor vágott 'ki. A kilenc­venéves Mr. Colt ma is élénken emlékszik mindarra, mit Kos­suthtal kapcsolatban apjától hallott. A “clippingeket” még ma is szeretettel olvassa. Ezek közül az egyik újságcikk igy mondja el Kossuth Newyorfcba érkezését 1851 karácsonykor: “Harmincegy ágyúlövés fo­gadta Kossuitliot. E műveletben részt vett egy magyar tüzér is, aki a Mississippin érkezett hoz­zánk. Dr. Doana Berzenczey ezredes és a sajtóképviselői csónakon, a gőzöshöz közeled­tek. A fedélzetre eresztették ő­­ket. A hajó magyar és ameri­kai zászlókkal volt díszítve. Ez utóbbin éz a fölirás volt olvas­ható: “Isten hozta Kossuthot a szabadság hazájába!” Következtek az üdvözlő be­szédek, amelyeket előkelő pol­gárok mondtak el. Kossuth e­­zekre igy válaszolt: Szivemből köszönöm a nagy­lelkűségnek azokat az érzel­meit, amelyekkel önök bántam viseltetnek és azokat a nagy lelkű szavakat, amelyekkel ö­­ruök engem fogadtak. Bízom benne, hogy önök és az Egye­sült Államok népe még szabad­nak fogják látni Magyarorszá­got. Örömmel hallom, hogy e földön van érdeklődés a ma­gyarság küzdelmei iránt s hogy az én népem lesz is olyan sza­bad, mint amilyen szabadságot megérdemel. Tudom azt is, hioigy minden ember — akár Európában, akár ebben az or­szágban — akiben van vágy a szabadság után,, szeretettel vi­seltetik 'Magyarország iránt.” Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitá)s miéióbb! MEGJELENT Tollas Tibor: "Irgalmas fák" cimü új verses kötete. Megrendelhető: Nemzetőr, D-8. München 34. Postfach 70. Ára vászon kötésben $6.50. Leegyszerűsítetten szereti í történelmet az amerikai ember Aprólékos részletek iránt ke­véssé érdeklődik, mert lelkét hr talmas benyomások számáré tartja fenn. Annak a népnek, a mely hatással akar lenni Ame­rikára, egyszerű, de erős esz­közzel kell dolgoznia. Termé szetesen az Egyesült Államot nagystílű államszövetségénél népe hajlandó lekicsinyelni “El rópa civódó apró országait” Az átlagamerikai nem is na gyón törekszik arra, hogy ki­ismerje magát Európa bonyo lult térképén. Hogy a magyai kérdésről mégis tudott, annal oroszlánrésze volt Kossuth La jósnak, akinek 1852-ben sike rült azt a maradandó hatást el érnie, amellyel meg lehetett a lapozni Amerika érdeklődését. Harmadik nemzedék él és vi rul azóta Amerikában. Nagy számmal jöttek az uj jövevé nyék s az ország képe ama: idők óta teljesen megváltozott de Kossuth emléke még mindig él. Az igazi brit-axúerikaiak, a kik csak oly konzervatívok mint az európai örittek, szá montartják, mi volt akkor. Kos­suth adatokat keresni még m is Amerikába járunk. Maguk a: amerikaiak szívesen állna! rendelkezésünkre. így a New york Times egyik száma nen is olyan rég a newyorki város­háza történetét ismertette s ké pékét közölt annak régi és u állapotáról. Az egyik1 képaláírás pedig ez volt: A City Hall égj hires napja: a Kossuth-fogad tatás. A hosszú cikk aztán he szélt a City Haliról, de nem em lékezett meg Kossuthról. MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKó Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keieskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások Ízesítésére. Ára csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya !10 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. lödött, és mindnek az veit a veleje, hogy neki már vége, fa­batkát se és az elete. Dideregni kezdett, forgolódott, hánykolódott s végül ma­gára, húzott paplant, dunyhát, és karikába görbedt, mint vala­mi fázó kutya. A könny a szemében égett, de neon tudott ki­csordulni, qsak a válla rándult meg a néma zokogástól. (Bele-, bámult a sötétbe, a gondolatai széttöredeztek, vörös karikák táncoltak a szeme előtt, ösmerős arcok suhantak el előtte el­­váitozottan, különös száguldással, aztán a tanulmányai anyaga kavarodett boiszorkánytánocá az agyában. Mondatok vágódtak eléje, egy-egy név sajátos jelentsiéget kapott s úgy tetszett, minden összefüggésben van Málinkóval. Egyszerre egészen tisz­tán és világosan látta önmagát, de meigyénülten, megroskadtan, kusza szakállal, siránkozón, és valaki hangosan, énekelve sza­valta : Qu’as tu fait, oh tói, que voila Pleurant sant cesse, Dis, qu’as tu fait, tói, que voila De ta jeunesse! Föllriadt. Ki az? Ki beszél? Ki szaval? A szive hangosan robogott, mintha a párnán ugrálna s a párna hangot adó, szi­lárd anyagból volna és elosenditené az egész Térben: Mit tettél, ő, hogy oda már az ifjúságod!. Sokáig, ©okáig, hallotta ezt a hangot, és csak reszketett. Nem volt egyetlen gondolata sem. Sűrűn gomolyodva, akárha a láz Iharaipódzna el a testében, ömlött el (benne a fájdalom, és csak hajnal felé aludt el, összetörtén, kimerültén. IX. A doktor ék disznóölés után voltak, és ez különösen jó alkalomnak kínálkozott az összejövetelre, bár hiszen ahhoz, hogy összeverődjenek és jókat igyanak, nem igen válogatták az alkalmakat. Jól esett az nekik mindennap. Három-négy disznót is öltek egy télen a (lökterék, és mivel az egyik ártány nem akart enni, szombaton meg Guszti bácsi falun járt, hát Mónika gondolt egyet, ők tett és vasa; nap­ra össze verbuválta a kompániát. — 60 — szétnyílott, magadhoz öleltél s úgy súgtad: még! még: ... Málinkó elnyujtózott kissé, a szoknyája feltüremlő ráncai lesöpörte, mesehallgató, szeme néha a fiúra tévedt, és bólin­tott egyet-egyet. ... — Én is magamhoz öleltelek, fölemeltelek s vittelek Kint ezüstfény állt a fákon, az erdő sejtelmes volt, puha és szelíd. Nesztelenül jártunk és láthatatlanul. A fák végtelen sor­ban álltak, és messze előttünk nagy fény volt, az hivott. Oda­­•suhantunk. Ott kezeddel: Jaj, de szép! Ezentúl itt fogunk lakni... Elhallg;atott kissé, a lány elhunyt szemmel feküdt s tán épp azt a mesebeli kis házat látta maga előtt. Oltó egészen hozzásimult, érezte a teste melegét é& átforrósodott hangon leér dezte: I — Eljössz velem? Nem is várt válaszra. Mintha a világ megváltozott volna benne és, körülötte, mintha csakugyan a mesében élnének, egyik karjával a feje, a másikkal a térde alá nyúlt, és föle­melte Malinkét. — Drága kis tündérkém! — suttogta, — most megyünk! A leány mosolygott. Mintha nem is tudná, mi törtem k vele, félkarjával szorosabban fogta át Oltó nyakát, akár gyerek­korában. Sanyi meghimbálta gyöngéden, aztán magához ölelte, mind szorosabban, az arca az arcához ért, szája a száját ke­reste. És hosszan, forrón megcsókolta. — Bolond, — mondta a leány kissé zavartan, — bolond . .. tegyél le .. . De Sanyiban már énekelt a vér. — Nem, nem ... Most elhoztalak a kis házamba ... másnak már nem! adlak! Enyém vagy, amióta a világra jöttél. — ési lázasan, szinte magánkívül csókolgatta. — Tegyél le . .. Tegyél le ... Letette, de nem engedte el. Szinte ráfonódott a gyönge testre. Málinkó még egyre nevetett, és mintha játék volna, a fiú fülét, haját tépászta. Szeméből a gyerekes jókedv újraébreöt tüze csillogott, és el-el-fúlva nyögdéciselte: —- Csacsia . . . eressz már! . . . Na, Sanyi .. . kitépem a füledet . . . — Őrült! — hörögte. — Őrült! — és> öklével belevágott Oltó arcába. — 57 — (Folytatás az első oldalról) nak, hogy Pilisen nincs ellen­ség, ami ellen harcolni lehet­ne, neui értette meg, hogy a földosztást két hót alatt be le­het fejezni, — nem találta jó nak, hogy mindent jónak ta­lált! ... Évekkel később, mikor már magam is standbeli voltam, egy értekezleten azt kérdezi egy járási ember, hogy mi új­ság Pilisen? Mondom: semmi. Éldegélünk csendesen. Azt fe­leli rá: Az istenfáját maguk­nak, maguknál soha sincsen semmi újság! Pedig hát volt néha, persze, hogy volt, csak hát nem kell mindent a felsőbbség: orrára kötni. A jó felsőbbség, tudja is ezt, de a rossz, vagy a gyakor­latlan, kezdő vezetés azt hiszi, hogy neki mindig, minden lé­ben kanálnak kell lenni, mert különben nem mennek a dol­gok, feje tetejére áll a világ! Es közben az állandó bele-pacs­­magolással inkább felkavarja a vizet, mint leszűri. ... Az első demokratikus vá­lasztáson volt vagy nyolcvan százalék kisgazda szavazat, a többi parasztpárti. A képviselők mar gyülekeztek a Parlament­ben, mikor egyszer c,sak kijön egy bizottság, vagy mi, hogy Pilis csalt a választásnál, mert az nem lehet, hogy csak éppen egy szoedem, meg egy kom­munista szavazat van! “Ki volt ez csinálva, nagy ravaszok ma­guk!’’ — kiabálta az egyik bi­zottsági ember. Napokig a frász tö'it ki bennünket. Ilyen volt a szavazás, de most hogy bizonyítsuk be, hogy ilyen volt? Tetszik érteni? Mintha bárki­nek is azt kellene igazolnia, hogy megszületett! ... Kérdez­gettek 'bennünket: Voltak gyű­lések? Voltak. Voiit itt szociál­demokrata szónok is? Volt. — Meg kommunista is? Az is. Há­nyán mentek azokat meghall­gatni? Az egész falu, kérem, a teljes falu. A kommunistá­kat még a nagyothalló öregek, meg betegek is, mert azt mond­ta az egyik légnyonnásos bácsi például, hogy: hallani úgyse I hallom mit beszél, de legalább megnézem, milyen az a kom­munista! .. . Mert még soha­sem látott kommunistát, Ma­gyarít legalább is. Mert a szov­jet katonákról azt gondoltuk; hogy az mind kommunista. Bol­­sevikiek. Ma már tudjuk, hogy nem. — De ez akkor volt. Vizsgálódtak ide, vizsgálód­tak oda. Hogy például a balol­dali érzelmű szegényeket meg­rémítettük, azok azért szavaz- I tak ránk. Vagyis, hogy a kis­gazdákra. Mikor ezt krédeztélc t és éppen tőlem kérdezték, ak­kor — sohasem felejtem el — I azt találtam visszakérdezni: [ Mi az, hogy baloldali? Hát er­j re, kénem, úgy leszidtak, mint I a rühes kutyát, — hogy gú-P nyolódom velük! Pedig nem f gúnyolódtam, Isten látja a lel­kemet. Jobban féltem én an­nál . .. Féltünk kérem, igen. Nagyon féltünk a frontkor. Az­tán, emlékszem, megnyugod­tunk és egy darabig majdnem nem féltünk. De az első válasz­tás után megint félni kezdtünk. A vizsgálat miatt. Itt voltak egy hétig, aztán elmentek, de a félelem bentmaradt Pilisen. Megült bennünket tartósan ... Nem azt mondom, hogy éjjel­­nappal csak reszkettünk, mert szó se róla. Negyvenhatban például nagyobb termést taka­rítottunk be, mint emberemlé­kezet óta bármikor. Kaptunk is érte egy szép oklevelet. — A félelem mégis ott ült, mint fe­kete macska a kuckóban. Mert műidig történt valami, hogy ki ne távozhasson. Itt van például a Kékvérüek Klub­ja. Hogy mi volt az? Nehezen tudnám megmondani. Nem Pi­lisen találták ki, nem is Decsen annyi biztos. Kívül a Sárközön. Hogy ez a decsi, öcsényi, nyé­- ki, pilisi nép, már az őslakos­ság — mondatik — ez vala­mi helybeli arisztokrácia, ezért kékvérű, mint a grófok, bárók, hercegek! Marhaság, — már , bocsánat a szóért. Mert az igaz, [ hogy én még ma is kiválogatom magának a “vintigli” sárközit r Szekszárdon az utcán, akár a J fiatalokat is, — de hogy ezért '! j kékvérű? ! . ... Miről ismerszik? | Másként lép, kérem, Másként j szól, néz, másként tartja ma­­* I gát. Ez biztos.- | Igen, jól emlékszem én, elein- i te még tetszett is nekünk ez a szó : kékvérű. Merít tudtuk a je­­i, ientését. A Klubot már nemigen .1 éltettük. Hogy miért Klub a pi­­x lisi, vagy az öicsényi reformátu­­s sok? Hamar felvilágositottak- bennünket: piszkos reakciósok l, vagyunk, '— azt mondták — a- i- I kik összejátszottunk Horthyval j t is, meg Hitlerrel is, csak éppen !- a demokráciával nem akarunk ! összejátszani. Az angolokat vár- juk, meg az amerikaiakat, mert a ml mindenáron kapitalista vilá­. got akarunk, mi, megrögzött- ; kuiákok ... Ekkor 'hallottuk a ezt a szót, hagy kulák. Később a ! igen megtanultuk ... Hát le­li bet, hogy kuiákok voltunk, .- j ment pontosan még ma sem tú­li dóm, hogy mit kell azon érteni, y de hogy nem játszottunk össze t se Horthyval, sem Hitlerrel, az a ; biztos. Meg az angolokat se- vártuk, az amerikaiakat se. A j t világon senkit, az biztos! A há­­,- borúnak vége volt, ennek min- L- denki örült, — és megjött a a termelési kedv, az életkedv, n j Nyugalmat akartunk. Szép, y | békés napkeltet, csendes nap­­? nyugtákat. De éppen qz nem volt. I” Negyvenhétben, a választá- I sok előtt kifüggesztették a köz- I ' &ég,házán a szavazójogosultak listáját. Hát ez is azt mondta, meg az is: Én se vagyok raj­­' ta! Meg én se! Nem volt raj­ta vagy százötven ember, a1 ’ I választóknak egy harmada! — ' ; Nagy szám ez kérem! És mind ’ -olyan, hogy református, meg . régi gazda! Szóval a Kékvérüek 51 klubja! Ekkor kezdtük megta­­® nulni, hogyan kell keztyübe dudálni. Mért azt mondták, a mérges Járás, igen, hogy majd I arra is megtanítanak bennün­­* két. Meg, is tanítottak, nem ~ | mondom, t, L- A szavazati jogot viszont y mégiscsak megadták, mind a százötvennek. Instanciázlunk [- erre is, arra is, és megadták. L- De akkor már a szavazatszedő bizottságban vadidegen szemé­­lyek is ültek, úgyhogy'azt mond i- tűk: na, szavaztunk, de minek? t, Mert majd ezek hónuk alá kap­- ják az urnát és úgy ókumuláí­­_ nak vele, ahogy akarnak. Lett í: hatvan százalék kisgazda, húsz ■- százalék paraszt, húsz száza­­.t lék kommunista, — meg egy- soedem ... Barankovics, Pfeif­­n fér, Balog Páter? Egy szál se,- kérem! Tetszik látni, ezen cso­- | dálkoztak fölül is, mert azt i. | mondták: azért vették el a jo­' got, hogy mi majd rájuk sza­­u 1 vázunk! ... Ez az, hogy be li­tt nünk talán még a Jóisten sem hitt hosasem! — Balogh Páter! | Az ördögöt érdekelte Balogh li 1 Páter! Nagyapáink még negy­­e yennyoícas pártiak voltak, mi- 1, kor az is eladta miagát a kor­mánynak, akkor váltottak át erre, a Kisgazdára ... t Hogy húsz százalék kommu­­!i nista? Hát lett, kérem, lett itt- kommunista. Valahogyan lett- aibból is ... k - (N.U.) hí ■■■■&■■■■■■ ss?| I 50 1 1 ALEX. A. KELEN LIMITED 1 jl KELEN TRAVEL SERVICE I 1467 Mansfield Street, Montreal, Que. — Tel.: 842-9548. I KÉRJE AZ IKKA ÚJ KARÁCSONYI Q 1 ÁRJEGYZÉKÉT! 1 B16 oldalon kitűnő összeállítású csomagok, nászajándék, baby- jfl csomagok, műszaki cikkek, minden alkalomra ajándék. Gépko­csi, gáztűzhely és gázpalack, Select-csemege csomagok. Rende- Hl lések már most feladhatók “Csak ünnep előtt" megjegyzéssel. ’ TUZEX LEI CCMTURIST ROMÁN CSOMAGOK GYÓGYSZERKÜLDÉSEK 9 Hitelps fordítások, Nyilatkozatok, Magyarországi válóperek. L Gyors, előzékeny kiszolgálás. Minden levélre aznap válaszolunk. mmmmmmm sas ■ mié mm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents