Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-11-21 / 38. szám

DABAS R. DR.: KARCOLATOK AUSZTRÁLIÁBÓL (Folytatás) RUBBISHING A NATION Edxüg azt hittem, hogy a ci­vilizált országok közül Kanada és a USA a legpiszkosabb. Fel­tevésemet megváltoztattam mi­óta Ausztráliában jártam. A jár­dák, utak mentén, parkokban elhajitott, összetört italos üve­gek, fémdobozok tömkelegé ki­ábrándítóan hat. Tetézi a sze­metet és r ontja a levegőt a jár­dákon tartózkodó kutyák pisz­­kitása isi. Elmaradottságuk köz­­tisztasági szempontból is nyil­vánvaló. Nyitott gépkocsikkal gyűjtik a hulladékot.. Szemetes vödreik mérete a Kanadaiak egyharmada csupán s csekély befogadó képességük miatt any nyira túlzsúfoltak, hogy képte­lenség födéllel lezárni. Így a te­kergő kutyák martalékává vál­va, szanaszéjjel szóródik tartal­ma. A keleti bazárok világába illik a már említett Hrvatska­­falatozó utcájában egy orvosi rendelő, amelynek várószobája — ottani szokás szerint — Üz­letszerűen a járdára nyillik. Ki­­vül-belül ütött-fcopott, inkább valami népjóléti segélyirodára hasonlít. Egyik napilapjuk is ki­mondta az elitélő véleményét: “(Rubbishing a Nation” címen. Ugyanott közli, hogy a Heat h­­qote-féle autóút mentén száz­ezernél is több fémdobozt ha­jigáinak el1 évente. Lassú posta és maradi telefon A postahivatalban is megle­petések várnak az idegenre. Ez az intézményük a hanyagság és lustaság fellegvára. Annak ellenére is, hogy kicsinyes bü­rokrata és tintakuli módjára mindent agyonszerveznek. Pos­tai díjszabásuk hajmeresztő. A furcsaságok közé tartozik az is, hogy a magasépületek leveles­ládái is, kint vannak a szabad­ban, alacsony téglafalba épitve, mint urnák a római katakom­bákban. Elhelyezésüknél fogva ki kell lépni* a házból, ami kü­lönösen szakadó esőben kelle­metlen. A távbeszélő és táviró állami kezelésben a postaügyi minisztériumhoz tartozik. Tele­fonszolgálatuk a kanadaihoz viszonyítva, 30-40 évvel van el­maradva. Csekély öt cent nem volna sok a helyi 'beszélgetés­ért, ám néha ennek többszörö­sét nyelik el a vaskorszakba illő ósdi készülékek. Ha aztán naigynehezen sikerül kapcsolást í nyerni, a gyenge hang, ókoz 1 hosszúságot. Esős éghajlat és a pazar természeí A sivatagi részeket kivéve hozzá kell szokni a gyakori zá­porokhoz. Érdekes, hogy ziva­tarok a tengermenti övezetben ritkán fordulnak elő. A nyolc székváros közül legnedvesebb a trópusi Darwin. Mindjárt má­sodik helyen követi Sydney majdnem kétszer annyi csapa­dékkal, mint Melbourne. A nap­sütés áldásait és eltérően élve­zik az egyes városok. Meglepő, hogy a kanadai Winnipeg napi átlagos napsütése félórával meghaladja Melbourne városét. Nem lévén hosszú tél, ott lent délen persze “'melegebben” ér­vényesülnek ezek az adatok. Megjegyzendő, hogy az ausztrál nap barnító, égető hatása ak­kor is érvényesül, ha története­sen felhős, homályos az ég, A kiadós záporok ellen, a járda fölé emelt esőfogó tetőkkel vé­dik a járókelőket az üzlettulaj­donosok, jellegzetessé téve az , utca képét. j Az eső és napfény a növény­világ gazdaságát vonja maga után. Az északi féltekén isme­­| rétién virágok, cserjék, fák | megannyi fajtája elbűvöli a ter­­| rnészetkedvelőt. 'Folyvást ,gyö­­! nyörködlhetik a szebbuéteszebb délszaki virágokban, örökzöld ' növényekben, Tavaszi estéken ' — vidéken és az elővárosok­­: ban — trópusi tücsök-zene hall­ható. Termetesek lőhetnek, I mert éles hangjuk a madárral j te versenyre kelhet. Bizonyos apró legyek viszont, szúnyog­­felhőiként röpködve az ember | ázott, vagy izzadt feje körül, roppant zavarólag hatnak. kertem, földem, azt a saját ma­gam kitartó szorgalmának kö­szönhetem. E földi javakért ki­zárólag az Istennek tartozom hálával. Aki a földkerekséget mindenki számára, nemcsak a kiváltságosoknak, vagy győztes fajoknak teremtette. Középkori királyaink hospeseket (vendég­­népeket) fogadtak be, majd a török elől menekülő milliók kaptak nemcsak menedékjogot (kenyeret és szállást), hanem ingyenes földeket és kiváltsá­gokat is, t.k. saját nyelvhasz­nálatot iskoláikban, a -törvény előtt. Egyetlen mai “demokra­tikus” állam siem képes, üyen messzemenő emberséges élet­feltételeket nyújtani. Csak az izmos karunkat és az adónkat akarják. Sokkal igazabb politi­kai demokrácia volit a fajiságot nem kutató, az államnyelvet nem erőszakoló egykori Miagyar Királyságban, mint a mostani hangos szólamoktól puffogó lm zugság-világoaai. Sokfelé járva a földi sárte­kén, azt tapasztalom, hogy mi­nél eldugottabb hellyen, vagy országban élnék sorstársaink, annál kicsinyesebbek. Ausztrá­lia mindenképen ebbe a kate­góriába tartozik. Hátrányos helyzetüknél fogva az ott élő magyarok Ethnic Group ja ha­marabb fog, eltűnni, mint az a­­merikai. A soviniszta, gőgös ausztrál gondolkodásra jellem­ző, hogy nem engedélyeznek önálló katolikus egyházközsé­get a nemzeti egyházzal biró szerbek és görögök. Ez utób­biak püspöke Sydneyben székel, ahol 16 egyházközséget alapí­tottak. Ugyanígy szerb püspöki székhely is, 3 paiocbiával a vá­rosban. (Free Serbian Orthodox Church for I Austr alia & New- Zealand.) Túlzás nélkül állíthatjuk, bogy a 16 milliós világnnagyar­­ság tudata hatalmasodik el az emberen, amikor valahol a föld­­gömb távoli pontján két-három magyar összeihajof. A “Verbre­cher”- szigettől búc,;út véve, a véletlen megint Árpád vezér ivadékával hozott össze. Az is­meretlen ismerős ezúttal egy rokonlátogatási ól hazatérő ed­­montoni, magyar utas volit a végtelen óceán fölött. A déli nyárból az északi zimankóba hozott a gépmadár. Dideregve nézegettem a sápadt kanadaia­kat, miután már kezdtem meg­szokni a nap barnította ausztrál arcokat. Tollas Tibor Nyugai-Kanadában Winnipeg, Man. 1975. nov. 21. 3 A BIBLIÁBÓL Brit hagyományok és "aussi slang ' Akár európai, akár amer ikai szemmel nézzük is Ausztráliát, különbözősége nyilván,való. Ang ha kivételével sehol a szabad­viliágban nem láthatunk annyi iskolai egyenruhát. Az elemi- és középiskolás, fiúk, lányok szi­gorúan előirt, azonos intézeti öltözékben tartoznak az elő­adásokon megjelenni, akár egy­házi, akár állami az iskolaha­tóság. Ámbár a szabás azonos, mégis a ruha szilié iskolánként változik. Az előkelő magán­kollégiumok szailmakalapos, rö­vidhajú diákjai a régi Britan­niát képviselik ma is a távoli szigeten ... A hagyományokat tehát inkább őrzik, mint Kana­dában. Szólnom kell az “aussi, slang”-ről is, amely olly külö­nössé teszi az ottani angol nyelvet. Alapjában véve meg­őrizték az egykori angliai kiej­tést, megtoldva sajátos szavak­kal és kifejezésekkel. Ugyan­csak a ködös Albion hagyatéka a balráhajtás idejétmúlt közle­kedési szabálya. “Az URNÁK félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják. — Fiam, ha a bű­nösök el akarnak csábítani té­ged: ne fogadd beszedőket. (Péld. 1:7, 10.) A magyar szabadságharc 19. évfordulójára a Kanadai Sza­badságharcos Szövetség vendé­geként Tollas Tibor iró a Nem­zetőr főszerkesztője bejárta Nyugat-Kanadát, hogy az ün­nepségeken emlékeztessen ben­nünket 56 örökségére és előké­szítse a 20. évfordulót. Október 17.-én Winnipegen a Katolikus és Református Egyház, 18.-án Eídmontonban a Szabadsághar­cos Szövetség és MHBK rende­zésében szerepelt, majd 25.-én Calgarybam önálló irodalmi est keretében mutatta be a Nem­zetőr kiadásában Irgalmas Fák címmel most megjelent verses­­kötetét- és költőtársai költemé­nyei után ismertette a Nemzet­őr munkásságát, különös te­kintettel a 19 éive rendszeresen 2 havonkint megjelenő angol, német és francia kiadásokat. Másnap a Magyar (Hősi Emlék­mű megkoszorúzása után főbb, mint 400 fő előtt méltatta 56 jelentőségét s közkívánatra el­szavalta hiressé vált Bebádo­­goztak minden ablakot c. költe­ményét. Az ünnepség keretében felléptek a helyi művészek és cserkészek is. A köszöntőt Haj­dú Gyula, a Calgary-i Szabad­ság Harcos iSzövetség elnöke mondotta, aki ez alkalommal mutatta be a Szabadságharcos zászlót. Magas István országos elnök zárta be az estet. A rég hallott visszhang hatására Tol­las Tibort külön estére hívta meg a helyi MHBK, MKCSBK és a Szab. H. Szöv., melynek vacsoráján Tóni Kennedy a neves magyar származású ka­nadai újságíró és rádió kom­mentátor is részt vett, aki a Szabadságharcos' Szövetség tag ságát elfogadva ígéretet tett, hogy a rabnemzetek és kana­daiak bevonásával segíti a 20. évforduló megrendezését. A fen­ti szervezetek ígéretet tettek e,gy közös bál megrendezésére, melynek tiszta jövedelmét a Nemzetőr idegennyelvü kiadvá­nyaira ajánlották fel. November 1-ón Victor iában esős időben közel 100 magyar koszorúzta mieg a Kanadai Hősi Emlékművet, majd ezután ke­rült sor az ünnepségre, melyet a Victoria! Magyar Társas Kör rendezett. A bemutatást Benkő Géza, az ez alkalommal meg­alakult Szabadságharcos Szö­vetség vezetője végezte. Este közös vacsora zárta be a napot, míg másnap Tollas Tibor Ben ­kő Gézával meglátogatta a he­lyi újságok, rádiók és televízió szerkesztőségeit. A Daily Colo­nist a Victoria Times és* a News Briefs képes riportban számol­tak be az eseményről és nov. 4-i közvetitéssetl sikerült a te­levízió 6-os adásában Tollas Ti­bornak emlékeztetni a kana­daiak 1956-r a. November 2.-án a Vancouver! Magyar Társaskör rendezésé­ben közeli 300 fő előtt irodalmi est keretében tartotta meg a Nemzetőr főszerkesztője beszá­molóját. Az a megtiszteltetés érte, hogy a 50 tagú hires Van­couver! Magyar Énekkar dísz­­magyarban meglepetésként fel­lépett az esten. Az est végén a közönség, akárcsak Calgary­­ban percekig tartó ivastapssal jutalmazta a költőt. Igen sokan a Nemzetőr Sajtóalap tagjaivá váltak, hogy igy segítsék az idegennyelvü kiadványokat. Nagy sikere volt Szolzsenyicin Gulagja magyar kiadásának is, melyet féléve Timár András se­gítségével a Nemzetőr adott ki. Egy hetet tartózkodott Tol­las Tibor Vancouverben, mely­nek legnagyobb eredménye volt a Társás Kör Házában tisztele­tére megrendezett vacsora, me­lyen az összes egyesületi veze­tők és helyetteseik vettek részt. Itt került sor a NEMZETŐR KÍ­NAI S'ZÁMaNAK 500 dolláros megajánlására, melyet Tábory Kornél tett, hogy a 20. évfordu­lón a magyar nép 56-os követe­lése eljusson KDNÁBA is. Minden városban meglátogat­ta Tollas Tibor a helyi cser­kész csapatot és' Magyar isko­lát, kérve a szülőket, tanítókat és cserkészvezetőket a további munkára, mely ''lehetővé teszi az emigráció minden vonalán a nemzedékváltást. Minden városban nagy sikere volt bejelentésének, hogy a: idén nyáron Délafi lkában járva, | egy 56-osi magyar textil-gyáros j felajánlotta, hogy minden ide­­j géniben született 12 évet be nem * töltött gyermeknek, egy ma­­! gyár címerrel ellátott gyapjú | tréning ruhát küld, aki a Mia- 1 tyánkot elmondja magyarul és 1 egy kis verset. Mindezt a helyi I cserkészparancsnok, vagy ahol I nincs a magyar lelkész igazolja. : Cint: Hungarian Association P.O. Box 9318. Johannesburg, ; 2,00i0. South Africa. I Tollas Tibor utolsó szereplése Nyugat-Kanadában Lethbridge- I ben volt, ahol a Kanadai Ma­­gyár Írók Szövetségének alapí­tója Miska János rendezte az estet. Ő mutatta be a 100 fő­nyi közönségnek a költőt. A kö­zönség zöme régikanadás volt. A műsort is a Kanadában szü-Believeit Cancer can be beaten. for further Information, I contact your local Cancer Unit. I CANADIAN CANCER SOCIETY A. letett Takács Erzsébet vezette le kitűnő magyarsággal. A he­lyi énekkar és gyermektáne­­icsoport egészítette ki a szép mii sort. Tollas Tibor november 14.-én hagyta el Nyugat-Kanadát ellá­togatva hozzánk, hogy Minne­apolison keresztül eljusson To­rontóba, a Dohányvidékre és Montreáiba. További sikert kí­vánunk értékes munkájához. Szerkesztőségünkben ezúton köszöni azt a páratlan támoga­tást és vendégfogadást, amit útján során kapott. Nagy jövője van a kanadai idegenforgalomnak F. S. MANOR (Canadian Scene) — A Tra­vel Industry Association winni­­pegi ülésén' elhangzottak sze­rint az idei nyáron — csak Ang­liából — 200,00*0 látogatóra számíthatunk. Megállapították 1 a találkozón azt is, hogy ámbár Kanada az az ország, amely — sok minden tekintetben — bár­mely más országnál érdeke­­| sebb többet nyújthat a turistá­nak, idegenforgalmi iparunk el­sősorban arra van berendezked­ve, hogy más országok meglá­togatásában szolgálja a hozzá fordulóikat. A találkozón a légiforgalmi vállalatok szemére vetették, hogy csak előmozdítja ezt a fo­lyamatot, mikor egyre olcsób- I bá teszi a tengerentúli forgal- I mat, a belföldit pedig követke­zetesen drágítja. I Jó példa erre az, hogy belföl- I dön hiába foglalunk helyet elő- 1 re, nem kapunk kedveziményé? jegyet, minit a bérelt gépek u- i tasai. Ugyanakkor nagyon ered ! menyes a vállalatok minden nyugat-kanadai járata. Tavaly pl. az Air Canada 21 millió dol­láros profitot csinált azokon, ugyanakkor 19 milliót fizetet rá Toronto-Ottawa-Montreá'. köz,öitt közlekedő járataira. Mi a magyarázata annak, hogy a légiforgalmi vállalatok nem a- j karják előmozdítani az idegen- | forgalmat? Nem könnyű elfogadható vá­laszt adni erre a kérdésre, hi­szen idegenforgalmi iparunk mé|g: gyerekcipőben jár. A hely­zet ugyanis az, hogy a turizmus fejlesztéséről csak a légiforgal­mi vállalatok, idegenforgalmi irodák, ügynökségek, hotelok és. különböző szintű kormányok együttműködése révén lehet gondoskodni. Jelenleg még az ide érkező külföldiek javarésze vadászni, halászni! jön, vagy azért, Hogy megmeneküljön a városi zajtól, bevágja magát va­lahol az erdőkbe, a tavak mellé, lehetőleg olyan helyen, hogy telefonon ne legyen elérhető. Még azzal sem törődnek a nagy város, elől menekülők, hogy az erdőkben, a tavak mellett a szúnyogok és feketelegyek ö­­römimel várják őket., Kétségtelen, hogy az elváro­­siasodás gyorsulása kedvez az ilyen fajta idegenforgalom fej­lődésének. Persze nem lehet és nem is szabad az idegenforgal­­ipart kizárólag, vagy nagyrészt erre építeni. Nem lehet már arra sem számítani, hogy fő­képpen autón jönnek majd a túristák. Annyira megdír ágúit a benzin, hogy ma már alig lehet azt mondani, hogy az autó; a legolcsóbb utazási eszköz. Autóbusztúrákra, szép he­lyeinkre repülő járatokra, “min­den költség előre fizetve” cso­portos utazásokra van szükség. Ezek Európában sokkal népsze­rűbbek, mint itt. Hoteljaink ja­varésze főidényiben ideiglenes alkalmazottakkal dolgozik. Nem is tudnak elsőrangú ki­szolgálást biztosítani, amit pe­dig elvárnak joggal el is vár­hatnak azok, akik ide látogat­nak. Ezen a helyzeten annál is inkább nehéz segíteni, mert a bevándorlási törvények akadá­lyozzák, A vendéglátói iparban érvé­nyesülő és azt akadályozó hi­vatalos előírások és a “harap­junk valamit” szokás az igazi jót étkezés ártalmára van. E- zek és sok más akadályozó té­nyező elhárítása a legfontosabb követelménye annak, hogy Ka­nada felvehesse a versenyt az európai és Karib-tengeri ven­déglátó iparral, amely bizony kényeztetni tudja a túristát, kedvet tud csinálni* neki arra. hogy újra, meg; újra visszatér­jen. Meg kell említeni azt is, hogy erdőinkben, tavaink mentén és tengerpatjainikon sok volna a tennivaló, tervezett fejleszté­sükre volna szükség. A mosta­­$ninál jobb és olcsóbb hotelok kellenek, ahol jól főznek., ahol (Folytatás a 7. oldalon! Magyar Hanglemezek b-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjigyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (216) 561-5524. A "hUuaRIU NAI(O' MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKÓ Végül, de nem utolsósorban, Ausztrália magyarságáról emlé­kezem meg. Minit mindenfelé, itt is. a véletlen lioz össze k sorstársakkal. Megérkezésem el so napjaiban történt, hogy az egyik lakáshozvetítő kirakatá­ban nézegetve a kiadó házak kepét ési bérét, a nyitott ajtón keresztül magyar nangfoszlá­­nyok szűrődtek ki az modabói. Fogtam magam éis betértem, az üzletet megkötöttem, A vál­lalatnál is, amelynek alkalma­zottja vontam, — miután nem­zetközi szokás szerint kituda­kolták származásomat — egy­kettőre In írül hozták, hogy van ott egy másik magyar is. Tény­leg az volt az istenadta, néhány j éve megszökött fiatal hazai ha- ( tárói*, aki szidta az ausztrál ka­mat es a szagos, émelyítő bir­­ka-ételeket. Ugyancsak magyar volt az a taxis, aki a látogatóba érkezett fiammal együtt fuva­rozott a rep. térről. Kiszállás­kor meglepődve szólalt meg: “Mindent hittem volna, csak azt nem, hogy magyarok.” Az Ausztráliába kényszerült magyarok száma (35 ezer) nagyjából a torontói és. mont­reali kolónia együttesének fe­lel meg. Elszigeteltségük és csekély számunk miatt a beoilva dás veszélyének nehezebben állnak ellen. Az Európától tá­voli, óceánokkal elszigetelt föd részen ők is hajlamosak az ausztrál elfogultságra, ami a ,‘we are the best” beképzeld fo­galmával jut kifejezésre. Bámu­latos, hogy értelmes emberek is milyen mértékben képesek be­fogadó országukat fölöslegesen magasztalni. Magam is késem harminc esztendeje vagyok a száműzetés vándora, ismerem a “müveit Nyugatot” Bécsből Syd'rnevig, de az állampolgársá­gi papirost csak a modem Cívis Romáimig igazolványának tekin tem, amelyért semmiféle tör­vény nem követelheti zálogja a telkemet. A szivem magántulaj dón, nem az államé. Különbsé­get tudok tenni tucatnyi ország életlehetőségei, előnyei, hátrá­nyai között. Hogy van házam, es otthon, akár a kutya, meg a macska, foltyon civakodnak, törölnek ... — Hát van nekem feleségem? incselkedtek, nevettek, és közbe-köatoe egy-egy komoly szó is esett. A vacsora is elkövetkezett, Oltó bort. kért, hogy ő anélkül egyetlen falatot se tud lenyelni s ebből megint csak tréfa és: heccelődés lett. Megértő bizalom fogta eggyé őket, és ontó úgy erezte, mintha hosszú, hosszú távoliét után végre ha­zakerült volna. Vacsora után kiment a tornácra cigarettázni, mert a szo­bában Malinké miatt nem akart füstöt csinálni. Csönd volt e, sötét, csak valamelyik villából világított egy ablak. A fák s a házak telesizivták magukat sötéttel, szellő se járt, madar s. . mozgott, mintha az egész világ álomba merült volna. Nem göndört semmire, a vére szelíden melegítette. Amikor visszament, Málinkó egyedül volt a szobában. Csöndesen mondta neki: — Úgy szeretnék mindig itt maradni ... Málinkó nem felelt. A szokatlan jókedv elbágyasziotu. A dívány sarkába húzódott, ofsszekuporodva, mint valami macs­ka, a szeme messzire nézett, túl a Makón. , ürtó melléje guggolt s kezébe fogta a kezét, na, a szeme messzire nezett, túl a falakon. — Málinkó! Aranymálinkió! Kis tündér kisasszonyom! ... Olyan vagy, mintha valamelyik meséiből1 kerültél volna ide . . . Emlékszel arra az időre? Mennyi mesét mondtam neked .. . Mindig láthatatlan szerettél volna lenni, hogy kedved szerint csatangolhass az emberek közt és bekukkanthass mindenhová. . . Látod, akkor nem is gondoltunk arra, hogy tulajdonképpen mindnyáján láthatatlanok vagyunk. Csak a testünk látható, a lelkünk nem ... A lelkiünk korlátlan úr, hatalmasabb a mese­beli királynál, olyan, akár a legiurfangicsabb varázsló: H.pr! Hopp! — :s> ott van, ahol lenni akar. Bizony sokszor kipróbáltam, ^ amíg; a testem másutt volt, a lelkem itt kuporgott előtted, az ágyad mellett ült, simogatta a kezedet, az aranyhajadat, ölbe vett, ringatott, mint picikorodóan ... Kint dudált a szél és zu­hogott az eső, a lelkem a lelkedhez hajolt, és hogy ne halljad a. szél huhogását, az esőcsatorna sírását, a füledbe dalolt . . , Régi énekeket mondott, verseket, meséket — és a két karod — 56 — Málinkó is pukkadozott, Oltó meg végigvetette magát a pamlagon s a levegőbe rugdalt a lábával, úgy kacagott. Aki most látja, rá sem ismert volna a. máskor komoly, csöndes fiúra. • — Mondd, igaz? . .. Ccccc . .. chchch . .. khikhikhi ... Haihahaha . . . Ezt a nőt megveszem magamnak .. . Hahahaha Mihelyst egy kis pénzem lesz megveszem, — móiikálta angolos kiejtéssel. . Málinkó felpattant a zongora mellől, odarohant Oltóhoz és dögönyözni kezdte. — Nyomorult vagy, nyomorult! Egy nőt akarsz venni' magadnak? Egy nőt? Az én legjobb barátnőmet! Mi! — Kegyelem! Kegyelem! — jajveszékelt tréfásan Oltó, és a könnye is kicsordult a nevetéstől.----Hallgas meg .. . Csak azért venném . . . meg . .. hogy kiállítsuk . . . Csudájára járná­nak . .. Részegre keresnék magunkat . . . Képzeld, amint sza­valná: Titkon pedig mire vár? Hogy az ördög .. vinné már! — Majd adok én neked! — igy Málinkó, és gyúrta, gyö­möszölte, borzolta, csiklandozta, hogy Sanyi akkorákat visított, mint valami kis malac. Kihallatszott a konyhát a is, ahol Kem­­pelen marna az uzsonát csinálta. Nemsokára meg is reccsent az ajtó, és Kempelenné, tálca a kezeiben, csak ámuldozott az ő “beteg” kislányán. — IMi van itt? Gyerekek, mi ütött belétek? Tán nadra­gulyát ettetek? Máli, hadd már abba, ne heccei ődj, nem tesz az neked jót . . . —- A barátnőmet csúfolja! Csak nem hagyhatom annyi­ban? ... Megkaparintotta a “Poesie”-t s most rendie ócsárol­ja a lányokat . . . Hát szabad ezt? — Na, gyertek uzsonnázni s ne szeleskedjetek tovább. — De mamuskám, meg kell tanítani móresre ezt az ipsét. .. . Amióta a “kastély”-ban lakik, nagyon fenn hordja az orrát... Azt hiszi, hogy neki már mindent szabad . . . Nagyokat lihegtek. Kempelenné csak nézte a lányát: mintha kicserélték volna! — Istenem, talán mégis csak meg­gyógyul ! — gondolta sóhaj formán. Aztán Oltóhoz fordult: Te Sanyi, hát mit csináljunk azzal a kocsissal? Egyre dórmJÖg s igaza is van. Ha még csak eztán indultok Véghalomba, éjfélre se ér vissza ... — Hát forduljon menten vissza. Mondtam én neki mind­— 53 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents