Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-11-07 / 36. szám

Winnipeg, Man. 1975. nov. 7. hiogy egyúttal ne Örüljenek egymásnak. — Soha nem volt még a famíliában olyan ese­mény, amely így összehozta «ojToaerre az egész atya­­fiságot. A fiatalok közt meg éppen elegen akadtak, akik a­­lig ismerték a nagypapát. Ak­kor látták, mikor megszülettek és a nagypapa a bölcsőjük fö­lé hajolt, mert az öregúr min­dig elment a kei esztelőkre. Az­tán nem találkoztak többet, ta­lán csak minden ötödik eszten­dőben. Hát ezek bizony nem nagyon tudtak Ibúsulni, hiába volt ott a gyász flórszalag a karjukon. Az ifjúság önzésével csak egymással törődtek. Kí­váncsian gusztálták egymást. Az ébredező rokonszenvek sze­rint kis csoportok, külön párok képződtek közöttük. Egy feke­­teszemü lány, meg egy ugyan­csak feketeszemü fiú között pe­dig olyan hamar forróvá vált az érzés, hogy a találkozásuk harmadik órájában, kézmosás ürügye alatt vonultak ki a für­dőszobába, ahol aztán tüstént csókiolódzni kezdtek. Miért ne? Hiszen' unokatestvérek? A gyászoló özvegy könnyező, de azért mindenre figyelő kot­­lós-szemével észrevette az uno­kái között kibimbózó szerelmet. És nem bánta. A fiú apjának patikája van. A lány is szép ho­zományt kap hazulról. Igaz, hogy unokatestvérek, de néha jól sül el az ilyen házasság. A kis öreg moly szivének fele csupa bánat volt, a másik fele csupa fényesség. Egyszerre gyá szolt és ölrült, hogy valami boldogságfélét lát derengni két csibéje fölött. És a vacsoránál egymás mellé ültette a fiatalo­kat. A vacsora különben sehogy sem akart végetérni. Tárká­­nyos levessel kezdődött, volt benne nyolcféle hús és ötféle tészta. Olyan hosszú volt, hogy j éjfélre járt az idő, amikor az j asztalra tették a sajtot és az al- 1 mát, majd utána nyomatékként a törökösen főzött, méregerős | feketekávét. Éjfélután a fiatalok szétszó- 1 ródtak a nagy házban, összebúj­tak páronként vihogni, ©lfujták a gyertyát, a világosság sem kellett nekik a barátkozáshoz. Az asszonyok félreültek trécsel­­ni. A férfiak ott maradtak az asztal körül, sűrű dohányfüst­ben az életükről diskuráltak. ! Hajnal felé, a mikor jobban fe­■ jükbe szállt a kükülői aszú, azt I találták ki, hogy anekdotákul kezdtek mesélni az elhúnyt csa­­! ládfő viselt dolgairól. Jól esett 1 nekik nevetni. Ráfogták a ha­lottra, hogy ő tehet róla, miért csinált olyan remek stikliket! Az egyik sógornak végül is e­­szébe jutott, hogy mi volt Mik- I lós kedvenc nótája. Előszói I dünnyögték, aztán hangosar ! énekelni kezdték. Be voltai . rúgva már, részeg fejjel elés | mentséget találtak, hogy az el­húnyt nótáját éneklik. Azt csal szabad. j Az özvegy akkor már nen ' ült az asztalnál a vendégek kő zött. Hajnali három órakor mer érkezett a halott. Bevették ; furgonról a koporsót, hevittél j titokba a szobába, föl, a háló ; szobába. Rátették a i avatalra -a sok babérkoszorú és kiizan | térn közé. Az özvegy nem szól I senkinek. Minek rontsa el ; I család vidámságát? Sajátmagi - gyújtotta meg: a kandeMbe I rekben a gyertyákat. Aztán le ült az ágyra, nézte az aranyibe ! tűs, fekete koporsót. Benn S volt az egész élete. A sok szén védés, és boldogság emléke, r ’ : gyermekek születése, beteggé ■ gek, szép nyarak, féltékenyke ■ dés gyötrelmei. A kis moly min . ! dig szerelmes volt az ő nagy í vérü, vidám, betyár urába. É S most is ér ezte ezt a szerelmei amely nem szállt, el-csak meg ritkult, légiessé finomodoti mint a száradó levendula illatí I Az ebédlőből odahallatszott duhaj éneklés. Az özvegy eg pillanatig arra gondolt, hegy a illeni kedvéért mégis csak vé get vet a mulatságnak, ágyb küldi a famíliát. Aztán mégse tette. iMindi pontosan tudta, hogy miiéi ember az ura, átérezte mindé gondolatát. Bánatosan ebnes ( lyodott és halkan motyogta mi ga elé, mialatt sovány, őre kezével gyöngéden megsime gáttá a koporsót: — “Hadd szórakozzanal Ugye, neked is igy tetszik, dr: ga egyetlenem?” A Délamerikai Megy; : Hírlap Évkönyv á fantázia is níomoz ÓHAZÁBA SEGÉLYT az ÍK.KA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÖBBAN A KANADÁI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) TO V Á B B i TJ A SZERETTEIN E K Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1.— és $25-től felfelé $1.50 az IK.KA kezelési költ­sége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. APRÓHIRDETÉSE Egy számában kBnlás ára t*S, hárem mámban $3.0# SZIGORÚAN BLŐRE FIZETENDŐ Élt erdélyben egy Asbey Mik­lós nevű örmény borkereskedő. I látván éves volt. Volt tizenkét . yereke. Hét fia és öt leánya.-denc unokája, öt veje hét me­nye, megszámlálhatatlan sógo­­í a, öccse, komája és minden íásféle atyafisága. Családja bibliai arányokban szaporodott II az országban. Jóformán nem is ismerték egymást a rokonok. Voltak közöttük első unoka­­testvérek, akik még soha az i letben nem találkoztak. A sors rétszórta őket Erdély városai­ba, — «ok száz kidomóternyi távolságra egymástól. Az örmény piros arcú, nagy­­bajuszú, kövér, fekete ember volt. A füléből meg az orrlyuká­ul óriási szőrpamatok törtek elő. Szeretett szivarozni, enne, mi, mulatni. Pedig a doktora 'figyelmeztette, hogy vigyázzon,- áradt motor már a szive, sok évvel megkurtitja az életét, ha nem változtat a passzióin. Az örmény kacagva csúfolta i i az orvost. — Azt mondja doktorkám, .logyha eszem, iszom, szivaro­zok, tiz évvel rövidebb ideig ele? Hát baj az? Hisz ez csak azt jelenti, hogy ugyanannyi esztendővel tovább; leszek ha­lott! — s úgy mulatott a saját tréfáján, hogy remegett belé a potroha. Nem is mondott le az élet örömeiről. Még a munkát sem hagyta abba, pedig fáradságos mesterség volt vonaton ülni a másikra, alkudozni a vendéglő­­cikkel, veszekedni a szőlőbir­tokosokkal, örökké idegen á­­; yakban hálni, rossz, vidéki szállodákban, ahol nedves a fal és klórmész szaga van a pár­­í ának. Vannak emberek, aki mindig elkésnek mindenünnen. Ilyen volt az örmény is. Ha valahol egyszer leült, biztosan odara­­gadt -a székhez, evés, ivás, kár­tyázás, vidám cimborák kedvé­ért. Nem is Ibiztak sehol a pon­tosságában. Ha sürgönyzött Désre, az “Arany bárány”-;ba. hogy “hétfőn érkezem, kérek szioibát”, — csak kedden húz­ták tisztába az ágyát. — Tudta mindenki a fogadóban, hogy az öreg Asbey legalább huszon­­négy órát ott marad még, ahon­nan küldte a sürgönyt. Történt egyszer, hogy az ör­mény Marosujváion járt bevá­sárolni a Teleki grófok borát. Délelőtt volt, de már a kávéház­ban ült és bort reggelizett, zene miellett. Az egyik kezében po­hár, a másikban szivar, a prí­más a háta mögött állt, húzta a fülébe. Pompásan érezte magát. Kur­­jantgatott, ivott, dirigálta a ci­gányt. Egyszerre /csak úgy érezte mintha valami fonó függönj suhanna le a szeme előtt. A vi­dám kiáltás bennrekedt a tor­jában, bikafeje oldalra billent Mázsás teste végigzuhant a föl dón, olyan erővel, hogy az ezüsi pénz kigurult a zsebéből. A pincérek hozzászaladtak fölemelték, leporolták a ruhá já,t, amely piszkos lett a padló­tól. Kár volt a fáradságért. Nen élt már a nagy, piros, szőrö: örmény. Végzett vele a gutí egy pillanat alatt, úgy, ahogyai mindig kívánta magának. Megérkezett családjához : szomorú értesítés. Az örmén; felesége, aki a sok gyerekszü léstől öregkorára sovány ki­mollyá száradt össze, sirt, só­hajtozott, de nem volt meglep­ve. Tudta, hogy egyszer csak | így fog járni az ura. Készülődött a ház a temetés­re. Megrendelték a temetkezé­si vállalkozónál az elsőosztályú j disztemetést, hatlovas Ihintóval, zenével. ISzombat volt. Kitüz­­! ték a szertartást kedd délután­­j ra. Kiszámították, hogy addig ' feltétlenül meg kell érkezni Ma­­rosujvárról a koporsóval, az el­­hányt tetemével, j Ahogy gazdag halotthoz illik, ! be volt fedve az Asbey ház e­­! g-ász homlokzata ezüstszegélyü fekete posztóval. A hálószobá­ban volt felállítva a katafalk, égteg körülötte a kandeláberek, , az egész szoba teli volt szomo­rú babérillattal a kosszorúktól. j A rokonok is megérkeztek 1 mindenünnen az országiból, a sok gyerek, unoka, vő, meny. : koma és sógor. Az udvar, az : egész lakás megtelt gyászoló sokadalommal. A pap is ott volt ; fehér karingben, a ministráns ; gyerek a füstölővel, A ház előtt, az utcán ott állt a g-yászhintó, a tollbokrétás, ezüstszerszámos I fekete lovokkal. 1 Minden rendben lett volna, . csak a halott nem érkezett meg. De most nem sajátmaga te:he­­tett róla. Éppen tél volt s az i erdélyi tél olyan,, mint az oro-sz­­; tél. A rettentő hófúvásban el­­j akadt valahol a vicinális, a- I mely a koporsót szállítótta. Nem lőhetett tenni semmit a | sors rendelkezése ellen. A te­­| metést el kellett halasztani. A j pap hazament a ministráns gye­­! rekkel. A városbeli barátok \ is hazamehettek. “Na, nem haj, majd eljövünk holnap, vagy hol- i napután. lEgyiszer csak m-egér­­| kezik a Miklós!” De a rokonságot nem lehetett ! hazaküldeni. Azok nagy utakat [ tettek meg Ei dély különböző . városaiból azért, hogy ott legye­nek a temetésen. Fáradtan é.­­keztek, hóval a bundájukon, , megfagyott arccal. Voltak vagy harmincán. Szállást kellett ad­ni nekik a családi házban. Nagy sürgés-forgás indult meg. Megvetették az összes ; ágyakat, párna, dunyha, volt ! minden a divánon, ropogott a bükkfából rakott tűz a kemen­cében, pulykát ölt a szakácsné . a konyhában. Mert nemcsak szállás jár a , gyerekeknek és unokáknak. • hanem vacsora is. És mivel az- özvegy nagyon jó háziasszony . volt, hát pazar vacsora készült.- Az örmény fűszerek illatai jár-I ták be az egész házat, amelye­­nek frontján még ottvolt a fe­- kete posztó-. Minek szedjék le- a gyászdrapériát, amikor más­nap újra ki kellene szegezni? , A szakácsné Veszekedett a r szolgálókkal. “Hol a mozsár?”- “Hol a vanília? Bis tengett a- palacsintasütőben a zsír, a tep­­. síkben pirult a szalonnával tűz- delt pulyka. A konyhai tüzhe t lyen óriási fazék bort forral­tak, fahéjjal és cukorral. Erő: . t kükülilői bo-rt. Az özvegy úgj- gondolta, hogy muszáj egy ki- forralt bort adni a vacsorához i hadd melegedjenek fel belül c 5 is a gyerekek a téli utazón után i> De a sülő pecsenyék és for í ralt borok szagán kívül mái | jókedvű dolog is volt a 'házban II A gyászoló rokonok hoztak ma Y gukkal pezsgő életet. Hiszel- - sajnálták a .szegény Miklós bá s csili. De annyira nem sajnálták A barátom reudőrtanácsos. - Jónevü kriminalista. Nem szí- f' vesen beszél a sikereiről, de né- ! a ha megnyílik s akkor tagadha­tatlanul érdekes és eredeti dől- g gokat mond. i<-— Hát igen! fűzi a szót, — b ti movellairók a fantázia világá- L ban jártok. Szabadjeggyel röp- e ködtok és szabad csapongás dé- ! d libábos szárnyán oda-vissza, s u amit színekben, mesékben on- a nan hoztok, azt összegyúrjátok g egy csipetnyi valósággal, az e­­gészb,e egy kis bors, egy kis só ( — Attika konyhájából — s kész t a tészta, pardon novella. j g — A ini mesterségünk is af- j i: féle. Igazi kriminalista fantázia, j vagy ahogy mi mondjuk, kom- J \ binációk^pes-ség nélkül, nincs, j r Csak a mi ooapongásunk a fan- r tázia birodalmában kötött mars rutával megyen, s a jegyért fi­zetnünk kell. Drága felelősség- é gél! És magunkkal cipelünk egy ! bizc-ny mindig- harmadosztályú j 1 utast: a valóságot. Afféle taga- s dás széliemét, mely állandóan ' i hitetlenkedik vitázik, porol, szó- 1 val oknyomoz bennünk. Égő- j i szén más ez, a mi -sütőnk, ami-; c ben forr, rotyog és végül szép 1 ropogóra kisülnek a kriminális- 1 i ta gyártmányai: novellák és re- í ; gények, melyeknek kiadója az élet. Ezért különbek a ti -műtér- l mékeiteknél, melyeknél túlóra- ! ; zik mindig a fantázia . . . í Mint látható, barátom, a ren- i dőrtanácso'3 nem volt ment , minden rapszodikumtól. - i j — Mikor van nálatok afféle novella sütés napja? — adtam I a ki-ván-csit. — Rajong a rendőrpékek munkájáért. 1 —Jöhetsz akármikor! * * ¥ Egyik reggel felnéztem bará­tomhoz, a rendőrtanácsoshoz. — Jókor jöttél! — mondta és ! szeme ragyogott. A vadász ' szemvillanása* volt, aki ne­mes vadat lát -puska-csöve előtt, i — Éppen valami érdekes dol­got sütögetünk. Magam is ki­­| váncsi fagyok, mi sin ki belőle. ! Különben olvadd! Ezzel egy íevélformáj-u papirt ■ tett elem. Olvastam: “Édes, drága férjem! Mire e 1 sorokat kézhez kapod, én már ' nem élek. Pedig úgy fáj itt- j hagyni az életet. De mit é-r ez j szerelmed nélkül. Mit ér, ha szemed más nőt keres. Az Az- 1 ■ ! rák törzséből való vagyok, akik ’ ! egyszer szeretnek, aztán meg- ; ; halnak. De halálukban is sze- ;- vetnek. A rád való gondolatban halok meg. Vég: end-eletemh-en a 1 ! ! házamat,- mindenemet rád ha­- I gyom.” I Kérdően néztem a barátom- 1 i I ' ra. . | — Nézz be a másik szobáiba! Összetört embert láttam, fel­­fel-csukló zokogással takarta el arcát. — Csak nemrég hozta ő ma- - ga a levelet. Reggel a po-stás I kikézbesitette neki. Még, az ágy­ban feküdt. Rögtön a felesége lakásába sietett, akitől egy éve elváltán él. Kopogott, kopogott, de hiába. Semmi hang! Azon melegiben hozzánk szaladt. Az asszony bizonyára végzett ma­gával. — Óh, szegény feleségem! Csupa jóság és én nem becsül­tem meg! — zokogott fel me­gint az az u-r a másik szobá­ban. — Hallod? ! Nagyon kétségbe van esve. Már intézkedtem és magam is kimegyek a helyszín­re. Ha akarod velem jöhetsz! — -Szívesen! Lám, egy megható regény az életből! — Sajnálom — mondom út­közben a kocsiban, — ezt a szerencsétlen embert. Hogy meg van rendülve ez a ... — Nagyon könnyen és paza­rul osztogatod a sajnálkozáso­dat. Fantáziád nyargal és talán kész is egy novellád, hadd köny­­nyezzék me-g- csitri lányok és ábrándos asszonykák! iMte,gütközve néztem a bará- 1 tómra, ezeknek a rendőröknek ' nincs semmi szivük. 1 — Látod! !— folytatta a szív­telen ember, kicsit enyhülve. — Az én fantáziám is szalad, de ! egészen más csapáson röpköd. Lassúbb tempóban és engedel­mesen megyen a megfigyelések kötőfékjén. Jól megnézted azt az embert,, aki most a másik 1 kocsiban indult két hallgató detektív között, mondjuk — te­­temrehivásra?! Láttad, milyen gondosan van felöltözve? A nyakkendője szabályszerűen megkötve. Az ágyban feküdt — mondja, — mikor a. vég-z-etes levelet kapta. Aki ilyen hirt kap, az bizony nagyon selbtiben magára hányja a ruhát, nem áll a tükör elé s ügyel a nyakken­dője kötésére. Különben sza­már emh-er lehet. Nagyon mü- 1 csinált a kétségbeesése. Azt m: már értjük. Régi színházi in­­spekciós ember vagyo-k én is ! Aztán ő kopogott és megint ko- J pogott . .. Mióta kopogna! : olyan ajtókon, melyek mellet' villamoscs-engő van? Nyelvcsu­­' számlás?!! Jó! Majd meglátom De lássuk csak a levelet! Pos ; tán kapta, mondja. Azt már tu­dom, hogy a levélhordó csal 1 déltájt szokta azt a házat, aho az ipse lakik, megtisztelni a kül deményekkel. — Hol a boríték ‘ • ' — kérdeztem. Ha láttad volna milyen bambán nézett rám!! — Idegességemben elhánytam! -MEGKENDELŐ-LY KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (külÉjik t v b!>) részemre a KANADA! MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ..................... $ Sajtó Alap ............ .............................. $ . . Összesen: $ Név: ...................................................... ............................................ Cim (utca, ház-szám. vagy Box): ................. ................................... Város és tartomány:...................................................................................... A Kanadai Magyar Uj-ág előfizetési dija: agy évm $12.— félévre l$6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—. , nyögte ki végre. Nos?! ! Kénytelen voltam igazat ad­ni a barátomnak és annál na- ; gyobb kíváncsisággal néztem a' i fejlemények elé. A helyszínen | voltunk. Tényleg az ajtó mel- ; i lett ott volt a villamoscse-ngő ! gombja. | — Miért kopogott, amikor van csengő? — fordult élesen a rendőrtanácsos a már delik­venssé avatott szer en esetlen férjhez. — Elromlott! — hebegte az. A detektív rátette az ujját a gombra és éles (berregés (hallat­­| szott. i — Akkor nem szólt! — mo­­j tyogta a férj. A lakást feltörték s belép­tünk. Halvány, néma asszony fe j küdt az ágyban. Halott volt. Méreg! — vélekedett az orvos. I Az éjjeli szekrényen orvosságot;! üveg, rajtaklórszirup felírás. Át- j kutatták a szobát, kis üegtesere- ! pék hevertek a szőnyegen. Kis üvegfiola maradványai. — A feleségem idegbajos volt volt! — magyarázta az férj. -— Állandóan injekciókkal élt. I Maga fecskendezett be magá­nak . . . i — Jó! akkor itt kell talál­nunk a fecskendezőt Hiába! Nem kapták meg se­hol. A gyanú mindjobban kö­rülhurkolta a dadogó embert. De- a levél és végrendelet csak u-gyan az asszony' kezeirása volt. Az íróasztalon téntatartó. j Csak félig ,beszáradva. Alig egy | pár csepp fekete ténta benne. ! Furcsa! A levél és a végrende- I let is kék téntával volt írva. Töltőtollvonásokkal. És megint az egész házban semmi töltő­toll. — Uram, ön velünk jön! — szólt hidegen a tanácsos a férj­hez. — Sok tisztáznivaló van itt, melyekre majd ön lesz szi­ves útbaigazításokkal szolgálni! , — Igenis! — sápadozott a! férj. Visszamentünk a rendőrség. I re. A 'barátom azonban mintha- nem sietett volna. Sőt -egyene­' sen elhanyagolta a féijet, aki' egy detektív társaságúban ma- J gáua merülte-n tépelődött egy szobában. — Hadd puhuljon! — véle­kedett a tanácsos. — -Szüksé- { ges lélektani folyamat. Az ide- i gek csak feszüljenek! .. . akár, I ha a hegedűn a húrokat srófo- í i lód. — Tegnap -este — jelentette i közbe egyik detektív — láttak I egy embert az asszony lakásá­­j ból kijönni. Látogató volt. Meg ! is ismerték, a férj öccse volt. [ Máskor is oda szokott jönni. | Haszontalan, állásnélküli léhü­, j tő. Volt már a rendőrséggel is i dolga volt. j Nem tartott sokáig és az öccs , ott volt a rendőrségen. Kusza tekintet, rángatódzó vonások, i — Hallottam, mi történt! — j kezdte szaporán. — Szegény , . - bátyám! . | — Nem érdekelnek a családi j t ügyek! — felelte rendőrtaná- , barátom. — Én önt azért hi j . vattam, hogy egy kis szivesség- i | re kérjem. _ j — Kérem! — volt a szoLálat­­- ■ kész válasz. >■ j | — Add ja ide a töltőtollat! _ I — A töltőtollamat? Nem ér­­_ | tem. Mi szüksége van a taná­­, esős urnák a töltőtollamra? — Az maradjon egyenlőre ez én titkom. . I A töltőtoll csakugyan előke-II rült. Jó kombinált a barátom. t Kék ténta volt benne. Azonos 5 a levél és a végrendelet téntá­­_ jávaü. n 1 — No és most mondja el. mi Y történt tegnap este a sógornő­­u jenéi?! ötölés, hatolás. Aztán lassan s . kigubozkodott a történet. Ra-AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! LEGÚJABB MAGYAR KÖNYVEK, új­ságok, hanglejhez:k. 8 Track Tape . ajándéktárgya-k, kézimunkák kerá­miák, importált tésztafélék, mag' ar paprika, Qiáztartási cikkok, darám!;, mérlege’;, sth., állandóan kaphatók. IKKA küldemények M-agya’’országra. TŰZ EX Csehszlovákiába, lei Romá­niába küldését vállaljuk. Cinámk: Hungarian & International Book Store, 545 Sargent Ave.. Winnipeg 2, .Man., Canada. vasz, pokoli aljas volt. A jó ember maszkjában lé­pett az asszonyhoz, aki sírva panaszkodott, hogy nem tudja visszacsalogatni az urát, mikor pedig úgy szereti . ...-áTV'oina egy tervem! mondta a fiatal ember. És el­mondta úgy, ahogy a bátyjával kifőzték. írjon a férjének levelet. Írja, hogy öngyilkos lesz, de, hogy bebizonyítsa nagy szeretetét, írja meg a végrendeletét, mely­ben őt teszi meg örökösévé, ő majd hoz egy kábító szert, at­tól narkotikus álomba esik? A A bátyja erre meg fog hatódni, ’ sírva jön és ha felébred, szent a békesség. Az asszony megfo­gadta a szót. A téntatartóban alig volt ténta, mire ő kölcsön­adta a töltőtollát. Utána az Le­vette a kábítószert s amíg a­­ludt, befecskendezett neki mér­get .. . Tönkrement emberek voltak. Csőd, szegénység a nya­kukon. A vagyon felét neki i­­gérte. Senki meg nem tudja . . . * * * A mi fantáziánk sokszor elő­relátás — állapította meg renri­­ő^tanácsos barátom, ösztönös­­ség, mely hirtelen összegezett megfigyelések rezervoá; jából táplálkozik. Székely .Vladimír. Ottawából jelentik: (Folytatás az első oldalról) Választás napján a s-zavazók felkeresik a szavazó helyisége­ket. Mikor belépnek és meg­állapítják, hogy szerepelnek-e a listán, szavazócédulát kapnak, amely az összes induló jeleltek nevét tartalmazza. A múlt év júliusában tartott országos vá­lasztáson öt páit jelöltjei in­dultak. A szavazó kei észtét tesz annak a jelöltnek a neve után, akinek a megválasztását kívánja. A választási idő lejárta után bezárják a szavazó helyisége­ket és megkezdődik a szavaza­tok összeszámlálása, A munka befejezése után közzé teszik a helyi eredményeket, amelyeket, rendszerint csak a késő esti órákban, az országos eredmény ismertetése követ. Természetesen az országos választás csak egy a sok vá­lasztás közül, melyek keretében a polgárok véleményét megkér­dezik.'Mindenek előtt a tíz tar­­tartomány mindegyikében is van választás. A közelmúltban tartottak két tartományi vá­lasztást. Szeptember 16.-án Uj­­fundlandon, melyek során a vá­rosok, községek és faluk veze­tőit választják meg. (Canadian Scene) — Amint az újságokból kiderült, a “new­­tie” viccek legutóbb Marci La­­londe-nak, a közegészségügyi miniszternek okoztak gondot. A parlamenti vita hevében u­­gyanis azt mondta a konzerva­tív párti James McGrath-ról, hogy “ő az egyetlen kétlálbon járó nagyszájú “ne-wfie vicc’” A “megsértett” képviselő bo­­csánatkérést követelt. “Köztu­domású — mondotta — hogy országszerte az úgynevezett viccekkel próbálják az újfund­­landiakat ledegradálni.” A mi­niszter, aki maga is sokszor le­hetett francia kanadaiakat gú­nyoló viccek áldozata, nem von­ta vissza kijelentését. Vélemé­nyem szerint ez az eset is bi­zonyítja, hogy az emberek túl­ér zékenyek a faji, származási jellegű viccekre. Volt idő, ami­kor jogos lőhetett ez a zérzé­­kenység, de ez az idő már el­múlt. Ezért tulajdonképpen nem volna helye, hogy miattuk az emberek szinte egymás torká­nak ugorjának. Nem lehetetlen hogy ez a túlérzékenység való­jában világjelenség és — ha igy van — jogosan oko-z aggodal­mat a maga kicsinységében is azoknak, akik nem sziveser emlékeznek vissza a régi, .rossz időkre. Ha igy haladunk, nemsokára bajba kerülnek a viccelődök Ami elég, nagy baj lenne, meri lélektanilag azt juttatná kifeje­zésre, hogy az ellentéteket nen: Túlérzékenység. Ne legyünk olyan komolyak BRUCE WEST, Globe and Mail. megoldani akarjak az emberek, i hanem elhallgatni. .Azok, akik folytonosan vicce­lődnek eymással és természete­sen egymáskáráia, véleményem ' szerint sokkal egészségesebb magatartást árulnak el, mint a túlságosan tapintatoskodók. A- zok, akik egyből dühbe gurul­nak, vagy idegesek lesznek, ha valaki viccelődéssel a lábukra lép. Nekem azok a legjobb bará­taim, akikkel folytonosan és egymás gyönyörűségére, hec­­celjük egymást.-Szerintem ugyanezt kellene tenniük a különböző fajokhoz tartozóknak is. Akkor ugyanis sokkal könnyebb lennie felolda­ni a vélt, vagy való ellentéte­­j két közöttük. Aligha kétséges például, hogy - a skótok gyártják a legtöbb és ! a legjobb- skót viccet. Nem len­­! nék meglepődve, ha az is ki­­j derülne, hogy az újfundlandiak | találják ki az önmagukat gu- i nyoló viccek javarészét. Aligha­nem ez derülne ki, ha hazugság felfedező géppel jótermészetü ’ emberek és olyan biztosak ön­­’ j magukban, hogy megengedhe­­! tik maguknak a saját maguk ' ; fölötti viccelődést. Valóban, talán nem tévedek, [ ha azt mondom, hogy túlságo­san érzékenyek, komolyak va­gyunk. Ha valaki viccelődik a i, mi kárunkra, nem szabadna fel­­. háborodnunk. tMlvel régóta : ! élek Torontóban, jogosan szó­­- í lók erről. Hiszen minket is örö- i kosén gúnyolnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents