Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-11-07 / 36. szám

Karcolatok Ausztráliából Winnipeg, iMan. 1975. nov. 7. 7 Kélségbeejloen rossz a helyzet Erdélyben Lajossy Sándor: (Folytatás a 3. oldalról) janni érvényesült. [Különösen a bennszülöttek irányában. A fö­lényes keresztény* 1 gyarmatosí­tók nemis közép-, hanem ókori módszerekkel ritkotották sorai­kat: tömeges mészárlással, mér gezéssel, testcsonkitással, palin kával és vérbajjal. (Ne feledjük, mindez nem a régmúlt közép­korban, hanem a múlt század­ban történt! Ehhez fogható al­jas embertelenséget magyar földön legfeljebb az oláhok kö­vettek el 1784-ben és a szabad­ságharc folyamán. Az ausztrál angolok a superman faji kiváló­ságának leple alatt nyugodtan gyilkolhatták a bennszülötte­ket, miért ilyen bűncselekmény­ért a fehér embert bíróság min­dig felmentette. A mészárlások színes áldozatainak életben ína­­radt hozzátartozói vallomását a törvényszék nem fogadta el. Port Phillip többezer főnyi szí­nesének megtizedelése mind­össze egyetlen egy angol tettes elítélését vonta maga után, az is csak két hónapra szólt. ÉGHAJLAT ÉS ÉPÍTKEZÉS A megszépítő messzeségből, de különösen a kanadai fagyos télből gondolva Ausztráliára, va lami eszményien kellemes vagy éppenséggel forró éghajlat jut eszünkbe. Ez az elképzelés na­­gyonis téves. Mint ahogy Ka­nadát sem a sarki tundrái, ha­nem a déli lakott övezete alap­ján jellemezzük azonképen Ausztrália esetében sem az é­­szaki trópusi részek, [hanem a népes délkeleti partok éghajla­ti jellegzetességeit fogadjuk el átlagosnak. Errefelé pedig elég­gé mérsékelt a kiima rengeteg esővel. Szerintem nem magyar embernek való ez a nedves táj. Havat csak az Ausztrál alpe­­sekben látnak, de jelentéktelen területen. A tél nemcsak hó-, hanem fagymentes is, ami ko­moly megtakarítást jelent az építkezésnél, utak karbantartá­sánál, fűtésnél és, öltözködés­nél. Nem probléma a vízveze­ték és csatorna szigetelése, a­­melynek csövei a régebbi épü­letek külső falán, vagyis a sza­badban nyertek elhelyezést. Az enyhe télre mi sem jellem­zőbb, mint az, hogy a parkok­ban esztendőn át nyílnak a vi­rágok. A pázsit is változatlanul zöld marad, mintha örök tavasz lenne. Ezt a látszatot csak fo­kozza az örökzöld fák számos válfaja. A legtöbb lakásban nincs beépített fűtési alkalma­tosság. Többnyire hordozható villany-fűtőtesteket használ­nak, elsősorban a párás, nyir­kos levegő kiküszöböléséré. E tekintetben is Kanada sokkal előbbre van, mi vei fűtése mind a családi- mind a bérházakiban Kl Ä MAGYAR! Azt tanultam, hogy nyelvünk köt össze, én azt mondom, hogy szív a vízválasztó. Magyar az, aki jó magyar szívvel áldott meg a Mindenható! Sok idegen szive tárult ki előttem s úgy fogadott, mint testvért a testvére. Ekkor tudtam meg, hogy miért szeret, Mert magyar volt egyik őse! vén, különösen a főutcák vá­rosiasabbnak tűnnek, mint A- merikában, ahol a kisvárosi fő­utcák üzleti építkezése is laza és rendetlen. Érdekes •szo­kásuk, hogy családi házaknak is nevet adnak. A nemzetközi elnevezések végnélküli soroza­tából ilyeneket jegyeztem fel: Countessa, Chez Nous, Riviera, Genoa, Capri, Hellas, Balalajka. A tartós enyheség miatt az, A- meríkában is ismert kellemet­len házirovarok több válfaja is előfordul, köztük óriási! mére­tűek is, amelyek kívülről igye­keznek a házba behatolni. E probléma sűrűn szerepel a na­pilapok panaszrovatában ‘Cock­roaches in Kindergarten’ s más cimeken. Feltűnő az elhanyagolt házak sokasága, még Sydney belváro­sában is. Amióta épültek a szá­zadforduló körül, festést, tata­rozást nem végieztek rajtuk. Az emeleti ablakokban koszos füg­gönyöket lenget a szél, pedig a földszinten drága üzletek sora­koznak. A Közép-Európát isme­rő vándor rosszalólag csóválja a fejét: ezekben az utcákban nem romibolt két világháború, egyetlen emberöltő leforgása alatt. Szerencsére, egyre többet lebontanak, mert úgyszólván ez az egyetlen módja üres telek­hez való jutásnak. A nagyváro­sok körüli ingatlan tehát mé­regdrága. (Folytatjuk) % ! összehasonlithatatlanu.1 tökéle­! tesebb. Idevágó megfigyelése­met ekként összegezem: Annyi­ra hideg nincs, hogy kályha kellene, viszont olyan meleg sem, hogy nélkülözhető lenne. Skót természetükre jellemzően elhárítása egyébként is megfe­lel lusta alaptermészetüknek, s inkább dideregnek kicsit. Az északi viszonyokhoz hozzászor­­kott magunkfajta ember egész éven át hiányolja a fűtési lehe­tőséget. Még az ausztrál nyár közepén is néha kívánatos len­ne a házat bemelegíteni az a­­gyonázott, vagy izzadt ruházat I szárogatására. Ebből is, láthat­juk, hogy az ottani lakáskul­túra sóik kívánnivalót hagy ma­ga után. Az építkezési anyag meg a sok esőzés miatt, az ausztrál házak hűvösebbek és nyirkosabbak a kanadai deszka­házaknál. Egyébként az épületek em_ lékeztetnek a középkori házak- . ra. Különösen a kisvárosokban és suborbiákban. A pirosfedeles { ! háztetők, a vasból, fából, vagy {téglafalból készült kerítés ott­honos benyomást kelt az euró­pai emberben. Sajnos, a kívül­ről tetszetős szilárd épületek belülről eléggé elhanyagoltak, festéket már évtizedek óta nem láttak. A vizvezeték-rendszer és a konyha kiképzése a régeb­bi házaknál, a múlt századra emlékeztet. A gázzal való főzés és melegviz készítése még álta­lános és képzelhető, mennyi bűzzel és piszokkal jár. A vil­lanyszerelési mód is idejét múlt állapotokra vall. Amellett ve­szélyes is, mivel 220 voltos ára- i mot vesznek igénybe vasalás- I hoz, rádióhoz, mindenféléhez. A | házak külseje mutatósabb lé­ái ílí im McüYaí5íunY Szomszédba készült, mikor bekopoghattak az ajtaján. Égj újság cikket akart megmutatni Juliskának, leendő menyének melyben a vigelói ütközet volt .eirva. ketette. A levélhordc volt. Remegő kézzel vette át s levelet. Aztán leült a legköze­­reubi székre s mohón kezdte fal­ni, olvasni; — Édes jó anyám! Ezt a leve itt balkézzel írom, mert a joht kezemet ott hagytam valahol í vígéról hegyek közt. Pár hete hogy itt vagyok. Írtam volní mar előbb is, de nem volt hozzí eaoun. Most már megmondha­tom, hogy az orvosoknak eg] alkatommal nagyon kevés re­ményük 'volt hozzám. Háron műtéten menteim keresztül. D< ne tessék megirnjedni, mert má miniden veszélyen túl vagyok Azt. mondja az; orvos, hogy rö videsen kerekessizkbe ülhetek Mivel nem messze vagyok, sze lietüém, ha holnap kijönne hoz záini és hozna nie kém náhán; paiui cigarettát és egy ©somi mportyüs, pogácsát. Juliskánál még nem u tam. Nem szeretnél vele addig találkozni, amig láb ha. nem kapok. Ha beszél vele csak annyit tessék neki n\on dani, hogy jól vagyok és későbl neki1 is fogok inni. A vászon tiá tásig óleli, csókolja, szerető fia Károly. Többször elolvasta a levelet amely sűrű könnyeitől ronggyt ázott és, amelyen a ceruzával ir hetük szétmázolódtak. Majd vi gyáava összehajtotta s az asz tál közepére tette egy üres vi rág váza alá. Hozzáfogott a pogácsa sütés hez. boha annyira nenn fájt éí nem sajongcitt a szivei egyet len gyermeke után, mint ez al kantommal. Csak most tud ti inog,, hogy mi az anyai szeretet Mig a pogácsa sült, átszaladt s szomszédba, hegy Juliskával ii közölje a szomorú hirt, nomeg hogy a segítségét is kikérje. — Juliskám! — mondotta el csukló hangon, — Gyere át eg] pjercre. Fontos mondanivalón van. — Tán irt a Károly? — kér di kíváncsian! — mit irt? Heg; van? Mi történt vel'e? Tess,él mutatni a levelet!-— haj nos, de a levelet neu mutathatom meg, mert azt ne keni irta, de, annyit elái uiha tok, hogy Károly súlyosabbal sérült meg, mint áhogy közöl ték velem. De már minden ve szélyen túivam. Ide szállítottál a tóparti rokkant telepre. Juliska 'elkeseredett. Nehé: könnycseppek gurultak végij halvány piros arcán. Szómélkü fölállott és követte Kutzkinét. — Mit segítsek? — kérdező halkan, ahogy beléptek a kony hájba. — Először is mosdd meg a: edényt! Aztán szedd rejlőbe : lakást. Én addig elkészítem a csomagot. Töpörtyüs pogácsát viszek neki. IMüpdig, szerette. Kóstold meg csak milyen finom ; milyen ropogós! — s, azzal ke­zébe nyomott egy darabot. (Miig Kutzkiné ide- oda futko­sott, Juliska megtalálta a leve­let és'titokban elolvasta. Érzel­mein azonban nem tudott ural­kodnia és hangosan sírásra fa­kadt. — Mi az leJkem, miért sírsz ? A leány egy kissé lecsillapo­dott. — Tessék megengedni, hogy ' én is elmenjek. | — Nem lehet. Majd máskor. ' J Most egyedül megyek. Ha haza jövök, mindent elmondok. Csak ' l légy nyugodt. Semmit se fogok I leled eltitkolni. j Juliska tovább kesergett, bánkódott. , | — Két éve nem láttáink Négy ' hónapja, hogy neun irt. Tovább ■ nem bírom. Kutzkiné sajnálkozva nézett ■ leendő menyére. — A jövő vasárnap elviszlek. I ■ De most jobb lesz, ha elsza­­•1 ladsz a Király bácsihoz és, m,eg­■ mended neki, hogy legyen o- i lyan jó, vigyen ki engem az ál­­: tamásra. Megfizetem. Mondd, : hogy az egyórásin akarok men­■ , ni. Legyen itt pontosan. , j Juliska meígtörölte szemeit, ■\ aztán elsietett. Az öreg, fuvaros > tói sok mindent megtudott, a ■ töibbek között még azt is, hogy ; hogyan mehet el ő is az egyórá­j sin Kutzkiinié tudta nélkül. Nagy , ! mester volt az öreg és sok min­­, j denhez értett. • I Alig érkezett vissza a leány, • már o is ott volt. Megállóit a - kapu előtt és türelmesen várt. — Hallom, hogy a Kari is megsérült? — mondja Kutzki­■ némák a pipaszára mögül, a­­; ; hogy felsegíti a szekerére maga ■ j mellé! ■ ' — Meg! — felelt rá röviden. , Itt van a tóparti telepen. . ! — Osztán mi történt vele? , 1 — Elvesztette a jobb karját. i t A szó hallattára Juliska el­­,1 kezdett zogogni. j — A’ már baj! — mondotta l az öreg őszinte részvétellel. Vit­­, te vóna el az ördög még azt is, aki kitalálta, hogy a szegény i emberek egymást öljék, pusz­­j titsák. .! — Vigyenek el engem is! — siránkozott a leány. , — Majd a jövő vasárnap! — kiáltotta vissza Kutzkiné, a­­hogy elindultak. Útközben szót Se váltottak. Az asszony kesergett; az öreg meg azon gondolkodott, hogy minek is van háború a világon, . mert az első világháborúban ő is, résztvett, az ő1 fia is elesett. — Hop! Itt vagyunk! Éppen : idejében. Ott gyün a vonat, ni! ; Az öreg lesegitette a nőt a 1 szekérről, aztán villámgyorsan betuszkalta a vonatba. >' — ‘Mondja meg Karának, ■ hogy tisztelőm. Jó egészséget kívánok neki. : — Köszönöm! — mondotta . az asszony. — Átadom. i Másfélórai utazás után ímeg­­t éirkezett az óriási telepre,, ahol . több mint kétezer rokkant volt í ; orvosi kezelés alatt. — Ennyi nyomorék! — só­hajtott fel Kutzkiné, amint iszét­- nézett a telepen. Sok jövés-menés és érdeklő­- dós1 után megtalálta azt az é­- pületet, melyben, a fia volt. Be­- ment az irodáiba. — Kutzki Károly őrmestert ? keresem, ,— mondotta szoimo­- ruan bánatosán. Az ápolónő végignézett a y , névsoron, imajd ő rajta. I — ön az édesanyja? ‘ ! — Igen! De miért tetszik a | kérdezni? —- Csák azért, mert az édes­­j anyján kívül senkit sem szabad 1 hozzá eresztenünk. Kutzkiné elgondolkodott. — ,S ugyan miért? y ' — Azt csak ó tudja, meg az b orvosa. Bevezették a terembe. Hosz­­,t szú ágy-sorok között vezetett I el útja. Itt is, ott is. fájdalmasan ! nyögtek, nyöszörögtek a sérül­- bek, s könyörgő szemekkel te­- kintették fel a látogató,líra. i- — Istenem! Ennyi nyomorék! ,- ! Mi lesz ezekkel a szerencsétle­­l,1 niekkel? — mondogatta magá­- bau Kutzkiné, alhogy igyekezett lépést tartani a;z ápolónővel. t,: — Őrmester úr! Az édesiany­s 1 ja! — szól a betegnek s azzal a felrázza. y I Károly felébredt. Megdörzsöl­­-1 te szemeit, aztán nagyot ási­­y tott. Kissé forgott vele a világ, 1 mert félórával azelőtt adtak ne­­| ki egy ijekciót, r, — Anyám! Édesanyám! — a ‘ sóhajtott fel Károly, t. — Fiam! Lelkem, gyerme­­' kém! g Fel akart ülni, de mám hirt. ! Édesanyja ráborult és össze-1 vissza csókolta sápadt, sovány a arcát. Majd végignézett rajta. t i Sürü könnyeitől alig látta, hogy a Károly jobb karja tőiből levan vágva. Megtörülte szemeit és az ágyszéliére ült. Végiig,simogatta, .' tapogatta a fiát. Egyszercsak ; hisztérikusan felkiált: aj — A lába! A lába! !- ! Elájult és összeesett.-, j — Vizet! Vizet! — kiáltott y I fel Károly ijedten. Egy ápolónő, aki a terem közepetáján volt elfoglalva, o­- darohant. De már ekkor Kutzki- I né kezdett feleszmélni.- j — Hát a lábaiddal mi tör- L- | tűnt? — kérdezte kétségbeeset-i ten. t. j — Megfagyott! g i — Istenem! ;Se keze, s,e, lá­­yj'ia! — susogta halkan, -sirán­­í, i kozva. ő j — Ne búsuljon anyám! Rövi­­t. | desen megjönnek a mülábak és n! mankó nélkül fogok járná, - - i! vigasztalta anyját a rokkant ka­­a , tona., n ! Átestek a szomorú, meglepe­­] téseken. Juliskára terelődött a t,1 beszéd. •t — Nem, édesanyám! — szó­­. j Lalt fel erélyesen Károly — te a eljöhetsz akár mindennap, de Juliskát nem szabad ide hoz­nod. A tervünk úgyis füstbe ment. Juliskának ép, ejgészsé­­| ges ,ember kell. Jobb lesz, ha el­­j felejtjük egymást. A vizitelés ideje lejárt. Kutzki né is elbúcsúzott a fiától. Mikor a folyosóra ért, véletlenül bené­zet az irodába. Hát látja, hogy Juliska ott ül egy széken és e­­rősen vitatkozik az ápolónővel. — Hát te hogy kerültél ide?- — kérdi mélyen csodálkozva, j meghat ottan. j — A vonaton! — felelte a i leány gyöngéden mosolyogva. | — [Melyiken? | — Az 'egyórásin. Hegy van | a Károly? j — Lányom! Ő vele még nem 1 lehet beszélni, óriási fájdalmai ; vannak. Majd, ha jobban lesz. — Semmi majd, — csattant j fel Juliska. Én most akarok ve­­! le beszélni. Most, vagy soha, ér­tik? j — De nem szabad! — han­goztatta ismét az ápolónő. A lány villogó szemekkel né­zett a körülötte levőkre. : -— Miért tiltanak tőle? — szólal fel hevesen. Elvesztette j a karját? Van nékem kettő. Le­vágták a lábát? Elég, erős az e­­nyém. Nem lát? látok én. Azt ! szeretném tudni, hogy miért nem akarnak hozzá engedni? | — A parancs: parancs, — fe­lelte rá az ápolónő. — Látják ezt a kapszult? Ha nem eresztenek be hozzá, azon­nal lenyelem! — fenyegette meg Juliska az üres kapszullal a jelenlévőket. Az, ápolónő kétségbeesetten nézett fel az elszánt menyasz­­szonyra.-— Megengedem, de osak egy percre és olyan feltétel alatt, hogy nem fog előtte sirni és ] keseregni. j — ígérem és fogadom! — re­­j hegbe a leány, j Bevezették a terembe. — őrmester úr! A menyasz­­! sízonya! Károly a másaik oldalra for­dult. — Kari? Én vagyok, a Julis- i ka. Hát csakugyan nem akarsz I látni? Károly mag'ánahúzta a taka­rót és halkan, férfiasam' zoko­gott. — Hát nem szeretsz? Nézd ón vagyak a menyasszonyod! — Se kezeim, se lábam! — mondja akadozva Károly. A leány a fiúra hajol. — Ne búsulj lelkem! !Van én nekem! — vigasztalja a vőle-1 géinyét. j Károly visszafordul és meg­fogja a leány kezét. — Komolyan mondod? — Komolyan! ! — Juliskám! j — Karim! j Azzal felemelte egyetlen kar­ját és szivéhez szorította meny­asszonyát. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ....................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ................................. $ 3.50 Baráth Tioor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 i_>mczy József: c.urópa felszabadítása ................ $ 3.00 Gaigóczy János: A Sumir kérdés ..................... $ 8.20 cundel Éároiy: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .......................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) .................................................$ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) .......................... $ 200 Hol van a nyár? .......................... $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index .....................$ 3.00 Marai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 (Vluzsi Jenő: Öt könnycsepp (versék, elbeszélések) .................................... $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ................. .......................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady..................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 l Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) ............$ 4.00 ! Somogyi: Szumirok és magyarok ...................... $ 8.20 Székely-Molnár imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .. $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index i.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 V-sza^y Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 i ” ” ö ” $ 5.50 ! Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) .............................$ 1.50 j Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez j 15 cent “bank exchange’’-t kell számítani. ! 1(. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA j 210 bherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R30 286 (Folytatás a 2. oldalról) j lyik a magyai1 beszédet tiltja, mert sem szádodéiban, sem ét­termeikben, Vagy üzletekben a magyarul tudó alkalmazottak sem szólalnak meg magyar nyelven. Magyarul feltett kér­désre, vagy rendelésre nem is válaszolnak. A külföldieket mindenütt a legszigorúbb ellen­őrzés alatt tartjuk, amit a kö­telező szállodában-lakás meg­köti nyit. Még igy sem azifvesen látják az egyéni látogatókat, jobban szeretik a csoportos u­­tazást autóbusszal. Ha a kül­földi bárkivel érintkezik, talál­kozik, vagy meglátogatja, azt nemcsak figyelik, de a kiszol­gáltatott erdélyi magyart eset­leg molesztálják is. Ha külföldi csoport külföldi autóbusszal és soffőrrel is jön, azok mellé is vezető címen egy ellenőrt ad­nak, aki szigorúan ragaszkodik egy előirt útvonalhoz, bármi is legyen a csoport kívánsága, hogy ezt vagy azt, pl. Petőfi Segesvár közelében levő em-A kémény (Folytatás a 2. oldalról) tatta a gyerekeket: — Nocsak ássatok! Hanem ebikor látta meg a kéményt is a maga valójában. Terem tóim, mennyi tégla! Ha dinhez hozzá lelhetne férni, tán négy házravaló is kikerekiejdne belőle! . .. Hát kié e,z? Senkié. Csak le Ikréne düteni s már le­hetne hói dani is a sok finom téglát. Hol vannak már azok, a­­toik ezt. építették! Uramisten, tiz esztendeje is van annak, hogy abbahagyták az üzemet s azóta a falu szegényei szét­hordták .mindéin használhatót. Aztán a seregeik vonultak el itt, mindenütt árok, gödrök és a kémény (köré innen is, onnan is csak hullott a sok ágyúgolyó. Csuda, hogy le nem döntötték... ,Sokáigi szemlélődött, aztán e­­lővette az ásót s kiöl üljárta. Azt módolta, hogy miképpen bont­hatná ki az alját, 'de ú|gy meg volt az; öntve cementtel, hogy kár lett volna nekifogni. (Meg aztán rossz volt neki a gacsos lába is, lassan ment volna az ásás. Sóhajtott egy keserveset, az­tán előhívta az asszonyt. — Nézzed már, anyjuk, itt a tégla az orrunk előtt! Hány ház kerekedne ki ebből! ! Az asszony csak legyintett. — Nem férsz te ehhez hozzá! Amányi azonban neon (hagyta annyiban. Furton-furt a ké­mény körül ikeiringélt, mint va­lami ragadozó a préda bőrül, a­­melyihez nem tud hozzáférni. Már éjjel se vollit nyugta ettől. Egyszer azt sütötte ki, hogy va­lami oszlopot kellene a kémény­nek támasztani s úgy ímegdüte­­ni. De honnan vegye az erőt hozzá? . . . Persze, emberek kel­lenének az ilyen m/unkához, de ha kerítene is megfelelő eimbe­­íeket, hát .menten részt kérne mindegyik a téglából és hire menne az esetnék. 'Majd az a gondolata támadt, hogy kötelet kellene a kéimány derekára köt­ni, akkor majd menne a dolog. De ki másszon föl? A nagyob­bik gyere is kicsi még éhhez. Az asszony megsajnálta, úgy megfagyott Amányi a gondban.- Te — mondta neki — rob , bántani Iklöllene, mint az mtesi­­nálók a hegyet. Amányi bólintott. — Ez is megjárta az eszemet már. De honnan vegyem a pat­ront? — és sóhajtott. Valósággal beteg lett arra a gondolatra, hogy itt a szeme előtt a töméntelen tégla, amiből i)g,y, meg igy rakhatná a fáinkat, hogy egyszeribe kikerekedne belőle a konyha is meg a szoba ! is és lám (hozzá se nyúlhat, í 'Egy reggelen, amint igy e- i mésztett© magát, jöttek ám a gyerekek nagy örömmel. — Gyüjjék csali édesapám, mit találtunk? — s vezették az ©gyík ködömhöz. — Próbáltuk ki húzni, de igen nehéz. Talán é­­desapám megfúr ja,. Nagy, csupákos, vasdarab volt, félig még a földben. Veszi az ásót Amányi s kaparja le ró­la a földet. Aztán nézi. Nézi so- 1 káig. ' — Ágyúgolyók isnak nézem. lékmüvét, az aradi 13 emlék­művét, stb., szeretnék látni. Legtöbbször a vezető erre nem ad lehetőséget. A vonatok többnyire túlzsú­foltak és nagyokat késnek. A menetrend a csatlakozásokat illetőleg rosszul van összeállít­va. Mintha csak az volna a cél, hogy külföldi utas lehetőleg, ne­hezen és kényelmetlenül jus­son el az erdélyi városokba. ATOMSZERELEM (Folytatás 6. oldalról) megy feleségül, ma ez már tel­jesen mindegy! — Ne mondjon már ilyet! H.t régen nem volt mindegy, ak­kor ma sem mindegy! Anikó akkor megrántotta a vállát, megriszálta a farát, s csak úgy elmenőben dobta visz­­sza a szót a válla felett: — Mindegy az bizony ! Hát nem mindegy, hogy két év múl­va hány évestől válók el? ! . annak köti lennie — s megre­meg a szava. — Teremtőm, ha az vóna, egyszeribe megvóna a i házunk! ! Odakiáltja az asszonyt is és | most együtt nézik, de nem be­szélnek semmit, Amányi tudja, hogy mit kell cselekednie. Sebesen, (befog, aztán behajt j a városba s ott jókora gyujtó­­j zsinórt vásárol. Aztán hazatér. Az asszony azzal fogadja, ! hogy a biró üzent érte, menjen I be a városba, a törvényre, Misa miatt. — Hát mégis meglett? Nem veszett el? — kérdj, de ne/m so­| kát törődik most a dologgal. I mert amit végezni akar, az na­­| gyón -sietős. I — Tik m'önjetek most 'be a - faluba, a Rozi ángyodhoz — mondja az asszonynak — s csak akkor gyüjjete-k elő, ha a puk- 1 kanást halljátok. J És amig az asszony a gyere­kekkel szedelőzködi'k, miunká­hoz lát. Kiver néhány téglát a kémény oldalától, hogy majd oda pászitja be a gránáiot, az­­; tán kukoricaszárból, száraz ve­nyigéből és puhafából valóságos máglyát rak. Úgy számítja. (hogy a gyujtózsincrtól majd tüzet fog a máglya s annak a tüzétől szétpukkan a gáránát, ami majd fölveti a kéményt.-Csupa örömben van,, amig : dolgozik s már látja maga élőt. ' a kis házat. Kertet is kerít ne­­•I ki s oda néhány gyümölcsfát ültet. De hagymát is dug majd, 1 hogy azt se kelljen a piacról j hiozni és a kerítés tövii ,e meg I ojiigbnát, had-d legyen öröme az j asszonynak. Haj, micsoda parn j dicsőm le,sz az! j Köziben hajladozik, futkos, ! mintha^ semmi baja nem volna a ! gacsos lábának. Még fütyülni íj [ tud és úgy cifrázza, mintha fu­rulya volna a szájában. A szív ! szinte megfordul örömében, o • 1 lyan akkurátusán sikerült a máglya, nincsen benne semmi hiba, úgy fog az égni, hogy egy ökröt meg lehetnie sütni a láng­jánál. Aztán a gyujtózsinórt rak ja rendibe ügyesen, hogy viz ne érjen sehol hozzá s most csak a gránátot kell, a helyért) pászit..­­ni. •'Megy a gödöihöz, fölemeli. Jó nehéz, de nehezebbet is elci­pelnie. Me,gy, lépeget s beszél .s hozzá: Csak okosan! Nehogy sok kárt tegyél a téglákban, ! mert az minid keld a házakhoz... ( No, majd a Misa is nézi, hogy házam van, nézi ám! I 'S ebben a pillanatban meg­­liökken: Mi fenének van az a ' törvénybe? Csak nem . .. 1 A hideg végigfut a hátán, viszolyog belé s a következőre olyat botlik a gacsos lábával, ’ hogy a gránát isviben röpül Iki a markából. 1 Ijedtében a szája elé kapja a kezét és behunyja a szemét . . . aztán nincs tovább. Néhány pillanattal később p - ' dig Amányiné azt mondja a Ro - zi ángyának: — Hallottad ezt a pukkanást. | Tereimtőm, ez onnan, műtőiünk ! gyött . .. Csak nem esőtt vala­mi ibaj? És halottsápadtan hárította él Rozi ángyi tartóztatását, az­tán szinte futva indult hazafelé. I A két gyerék sírva trappolt a nyomában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents