Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-11-07 / 36. szám

Winnipeg, Man. 1975. nov. 7. NÉPSZERŰ DALÉNEKESNŐK MARCUS VAN STEEN Eddig ismeretien történet I. Napoleon császár életéből I. vagy (Bonaparte Napoleon ról közlök egy pár nagyon fon­tos eseményt. — Nem akarok az 1769-ben Ajjaciólban, Korzi­ka szigetén született, s a fran­­] ciák világhírű császárjukról, j mint zseniális hadvezérről, vagy I államférfiúról írni. —- Csupán j egy kis ismeretlen történetet akarok az olvasóimmal közölni, j Ez a kis történet jellemzi Na­póleont, mint embert és jelle­met. — Arról sem, hogyan küz­­döntte fel magát zseniális ké­pességei hires hadvezérré, sem arról, hogyan győz Olaszország­ban, Marengónál, sem pedig ar- I ról, hogy verte tönkre az elle­ne feltámadt, porosz, osztrák és orosz hadakat Austerlitznál, Jé­nánál és. Wagramnál. Sem ar­ról, hogyan lesz lelső, majd örökös konzul, s hogyan koro­názzák császárrá 1804-ben. iSem arról, hogyan leisz szinte (Euró­pa korlátlan ura, megteremtve a Westfália királyságot, a hol­land királyságot, a spanyol al­­királyságot, s kénye-kedve sze­rint nevezi ki a királyokat, 1806-07-ben megtöri a poroszok hatalmát, 1809-ben Ausztria fellázad, de Napoleon vérbefojt­­ja, 1809-ben bekebelezi az Egy­házi Államot, s VII. Piusz pá­pát fogságiba veti, 1812-ben Oroszország ellen indul, Borodi­­nónál szétveri Kutosov hadait és bevonul Moszkvába. — Amit az emberek nem tud­tak elérni, azt eléri az orosz j tél. A francia sereg a felére j fogy. Napóleon Párizsba siet, de már késő 1813-tól 15-ig. fel­szabadító háború folyik ellene, s a lipcsei, a népek csatájában 1814 október 16-19 Napoleon alulmarad. ;S 1815-hen Waterlonál Wel­­, lington angol és Blücher Geb­hardt porosz tábornok végleg legyőzik, s Szent Ilona szige­tére száműzik. 1809-ben történt. Napoleon még késő éjjel is dolgozik a fő­hadiszállásán. A szárnysegéde egy aktát tesz elébe. — S eb­ben az aktában egy Giron ne­vű őrmestert a hadbíróság go­lyóáltali halálra Ítélt, mert csa­patát elhagyta s egy hónap múlva került csak elő. A csá­szár elmélyedt az aktába s el­kezd gondolkodni. — Nagyon ismerős a név. — A végén rá­jön, hogy egy derék katonája­ról van szó, akit a Jénai ütkö­zetben káplárból léptetett első őrmesterré, mert annyira kitün­tette magát. — S most íme, halálra Ítélték. Vájjon mi tör­tént ezzel a vitéz katonájával? Kiszól az ajtónálló őrhöz, — azonnal kerítsék elő a szárny­segédjét. — Nemsokára jelent­van az elitéit? Itt van a főha­­kezik a szárnysegédje. — Hol diszállás börtönében.— Azonnal menjen le a fogda parancsno­kához, s jelentse, hogy megaka­rom látogatni a foglyot..— Min­den a legnagyobb' titokban tör­ténjen, és gyújtsanak világos­ságot a fogolycellájában. A császár magára teriti szür­ke katonaköpenyét és az őr kí­séretében lemegy a halálraitélt cellájába. — A gyéren világított cella szalmazsákján ül magába­­mélyedve a fogoly. — Napoleon rögtön ráismer egykori katoná­jára. — Leül, az előre odaké­­sízitjett székre, szemben az el­itélttel. A fogoly a félhomály­ban nem ismeri fel császárját. — Ö csak egy szürke katona­­köpenyt lát, tábornoki rangjel­zéssel. Nem is sejti, ki lehet egy ilyen késői látogató, vájjon mit akarhat tőle? — Csak azt látja, hogy aki vele szemben ül, egy francia tábornok. S kérdéseket intéz, hozzá ba­rátságos hangon. — 'Fiam mond el nekem, miért kerültél te ide. — S a már lefokozott volt őr­mester elmondja, hogy ketten voltak fiútestvérek, az öccse még Marengónál; esett el egy öz­vegyet s egy kisfiút hagyva hát­ra. — Ö pedig, az özvegy édes­anyjától izenetet kapott, hogy súlyos (beteg és a végét járja. 8 mielőtt meghal, szeretné még­­egyszer látni a fiát. — Giron őrmester (hiába kért többizber ,-szabadságot a feletteseitől, mir j dig megtagadták. — Háború j van, s ilyenkor senkit sem sza- i badságolunk, s nem adunk el­­! távozást. — De benne oly mé- 1 lyen vert gyökeret az anya szeretet, s két napi tűnődé; után, elhagyta csapatát, s sie­tett haza, hogy még utolján lássa az édesanyját. — Épper a temetés napján érkezett ha za. — Annak rendje-módja sze rint eltemette édesanyját, a ki; családi házát sógornőjére bízta s ellátta magát egy kis élelem­mel,, s újból visszatért a csa­pattestéhez, ahol azonnal je­lentkezett. — Hiába érvelt az anyai szeretettel, — eltávozását szökésnek minősítették, s go­lyóáltali halálra Ítélte a hadbí­ró ság, s csak annyit közöltek vele, hegy a halálos Ítéletet jó­váhagyás céljából, a császárhoz terjesztették fel. — — (Mindeddig mindig becsü­lettel szolgáltam. IS maga csá­szár léptetett elő káplárból őr­mesterré, ott a jónál csata vi­tán. — Azért, mert annyira sze­retem édesanyámat, íme meg kell halnom. — S úgy gondo­lom, (hogy a hajnali órákiban végrehajtják a halálos Ítéletet, s, közben a marcona katona ar­cán, végigfc-lytak a könnyek. S a nagy császár, akit kato­nái a kis káplárnak ihivtak, mé­lyen megindulva figyeli az el­itéit arcát. — Még egy arcizma sem rándul meg. — Feláll, ki­siet a cellából, s felmegy a dol­gozószobájába. —- Hosszan né­zi az elitéit aktáját, fogja a lud­­tollat, s a következő szöveget írja rá: “Giron őrmesternek megke­gyelmezek, s nemcsak vissza­adom az őrmesteri rangját, ha­nem azonnali hatállyal had­naggyá léptetem elő, mert aki annyira szerette az édesanyját, hogy nem számolt az esetleges következményekkel, az ugyan­így fogja szeretni nagyobbik édesanyját — a hazáját.” Giron hadnagy, mint kapi­tány esett el a Népek csatájá­ban Lipcsénél, a császárért és Franciaországért. — Az izzig-vérig katonacsászár tudta értékelni az anyai sze ré­té tét is. — Meghajolt az örök emberi törvény előtt. — Mert az édesanyát semmi sem tudja pótolni ezen a Földön. — Ta­lán az elitéit Giron hadnagy édesanyjának keze irányította a tollat, hogy Napoleon kegyel­met adjon fiának, akit annyira szeretett. — Napóleont, mint minden dik­tátort is elérte a végzete. — Ő aki 20 éven át rettegésében tar­totta egész Európát, szembe­szállt' magával az Egyházzal is bukása után Szent Ilona szige­tén kötött ki. — 1821-ben halt meg. — Iratai, feljegyzései kö­zlőit egy nagyon megszivlelen­­dő, sajátkezűiig irt rövid Írási találtak: Aggodalmaskodnak a kisebbségi csoportok ALYN EDWARDS HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN, _ ÍRJON NEKÜNK! Biitish Columbiában a múlt hónapban értekezletet tartott az emberi jogok bizottsága a nemzetiségi csoportok küldöt­teivel. Ott voltakba kínai, kelet­­indiai, francia-kanadai, görög, olasz, zsidó, pakisztáni, lengyel, indián, nyugat-indiai és ukrán megbízottak, hogy kifejezzék álláspontjukat. A bizottság Remi DeRoo püs­pök vezetése alatt működik, aki a következőket mondotta: “Fel akarjuk mérni a tarto­mányban a nemzetiségi csopor­tok helyzetét, érzékelni akar­juk az őket foglalkoztató gon­dokat. Nem egy közülük s prob­­j lémák megoldására összponto- J sitja figyelmét, tartományi szin­­j ten azonban alig tesznek vala­­! mit az érdekükben. Az ezáltal keletkező űrt szeretné a bizott­ság betölteni.” Az értekezleten közölték a nemzetiségi csoportok küldöt­teivel, hogy a tartományban gyakran érvényesül diszkrimi­náció ellenük, mert a lakosság egy része őket teszi felelőssé egyes társadalmi problémákért. “Az a felfogás, hogy az ország­osak egy bizonyos számú be­vándorlót tud befogadni és a nemzetiségi mozaik elmélet helytelen, faji diszkriminációra vezethető viissza” — mondotta DeRoo püspök. A találkozó során kifejtették a küldöttek, hogy helytelenítik a bevándorlás korlátozását cél­zó politikát és rossz szemmel nézik azt kísérletet is, amely hozzátartozik behozatalának megnehezitését célozza. Kifeje­zésre jutott az a jól ismert sé­relem is, hogy a kanadaiak csak a legalacsonyabb rendű munkát szánják a bevándorlóknak, nem is beszélve arról, hogy mindig ők azok, akiket elküldenek. A megbeszélésnek az lett az eredménye, hogy bizottságot a­­lapitanak az összes 'csoport kül­dötteiből azzal a feladattal, hogy foglalkozzék a felmerülő problémák megoldásával. A Woodsworth College a Nemzetiségekért (Canadian Scene) — A To­rontói Egyetem kebelében mű­ködő kollégium második éve dolgozik ©sí már is elhatározta, hegy az ősszel olyan programot kezd, amelynek nappal dolgo­zók, köztük újkanadások vehe­ti legjabban hasznát, hogy ta­­nultságukat fokozzák, kiegé­­szitség. “Elhatároztuk, mondot­ta Arthur Kruger, a kollégium principálisa, hogy a hallgatók után megyünk, közel lakó, vagy munkahelyükhöz ahelyett, hogy a kollégium épületében tartanánk előadásokat nekik.” A program neve: “Off-Campus Programme.” Szeptembertől a Woodsworth három (helyen, magában a vá­rosban dolgozik majd, pl. a Macdonald Blockban (Queen’s Park) és az Eglington-iKeele környéken. Az előadások külön­böző szinten folynak majd, mégpedig részben ebédidő, rész­ben pedig munkaidő után. Arra törekszenek, hogy minél több hallgatónak a kényelmére le­gyenek. A programnak természetesen nemcsak maguk a tanulók, ha­nem a munkaadók is hasznát látják, különösen a nők, akik szeretnének a mostaninál job­ban érvényesülni, vehetik egyéb ként nagyon jól hasznát magá­nak a kollégiumnak is. A Woodswortih’s “Off Cam­pus” programja a maga niemé­­oen rendkívül fontos kezdemé­nyezés» általában a kanadaiak, különösen az újkanadások szem pontjából. Amint Kruger princi­pális mondja: “a különböző nemzetiségi csoportok fiai mé­lyen számarányuk alatt vannak az egyetemeken képviselve eb­ben az angol nyelvtengerben.” Ezen az ősizön a York Memo­rial Collegiate Institute, a 269C Eglinton Avenue WTest-en, To­rontóban, a Wioodsiworth’s irá­nyítása alatt programot kezd olasz származású kanadaiak számára. Egyik “fakultás” ke­retéiben a modern olasz iroda­lomról tartanak előadásokat e­­rősen vigyázva arra, hogy a ta nulók egyben megismerkedje­nek a kanadai egyetemi mód­szerekkel és követelményekké is. Egy másik tanfolyam azt cé­lozza, hpgy egyetemi tanulmá nyok-ra előkészítsen. Olyan em­berek vehetik hasznát, akiknél nincs az ontariói 13. osztály nak megfelelő végzettségük. A mint Kruger principális mond ja; ez utóbbinak elsősorban a: a feladata, hogy áthidalja a ré­gi (talán még az óhazábai végzett) és az új tanulmányok közötti szakadékot, kiegészité se az esetleges (hiányosságokat Az osztályokban mindenütt ke vesen lesznek és a színvonala olyan felnőttekhez szabják, a kik még életükben sohasem ír­tak egy tanulmányt sem. Ak ezen a tanfolyamon keresztül megy, biztos lehet abban, bog: nem lesz megoldhatatlan ne hézsége az egyetemi színvonal lal.” A kurzusok költsége 100 é: 120 dollár között lesz, attól füg “Népek, nemzetek eltűnnék. Országhatárok megváltoznak, Császári és ki.aiyi koronák lehullanak. Trónok összeomlanak. Csak egyedül az Egyház áll fenn mindörökre! Záloglevele van erről, mely ekként hangzik: Te Péter vagy, s e sziklára építem Egyházamat. — S a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Aki ezt hirdette és vallotta, az önönvérével Pecsételte meg: “Maga az Ur Krisztus!” goen, hogy ki milyen tantár­gyat vesz fel. Az előadók az is­kolák, illetve egyetemek taná­rai közül kerülnek ki, tehát a színvonallal nem lesz baj. Ugyan azok tanítják a “part-time” ta­nulókat, mint azokat, akik ren­des középiskolai, vagy egyete­mi oktatásban részesülnek. Gondoskodik a kollégium a­­zoknak a tanulásra jelentke­zőknek a megsegítéséről is, a­­kik már régen nem tanultak, nem is tudják, hogy miképpen fogjanak hozzá, mert (pl. ma­tematikából) már sízinte az a­­lapelemeket is elfelejtették. E- zeknek a megfelelő előkészíté­séről különórákon, íoglalkozáso lacn gondoskodnak. Vigyáznak arra, hogy fokozatosan új: a megtanulják azt, ami nélkül az előmenetel a tanulásban lehe­tetlen, vagy lehetetlenséggel határos. További tájékoztatás ezen a | címen: Woodsiw-crth College, | University of Toronto, 119 St. I George Street, Toronto, Onta­rio, M5S 1A9. Tel: 928-2405. le-1821. Szent Ilona szigetén aláírás Napoleon. — Nagyerdei Grosswald János. MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMALINKó A VADÁSZ — Úgy bizony, — s (kortyintott — a parókáját. Jó vicc, úigy-ei? — No és a favágók? — és igen bosszút eresztett a po­hárból a torkára. — A favágók? Azoknak a szeme bizony úgy kidülledt, hogy majd az asztalra esett, még az a hetyke legény is befogta a száját. Az alispán meg, vérszemet kapott. — No, ki csinálja ezt utánam? — kiáltotta és. megkapta a szomszédja haját. — — Gyerünk csak, hadd szedemi le a fejed bőrét! ... De a fickó akkorát üvöltött ijedtében, hogy akkor látszott meg, milyen jól van. az a kocsma megépítve ... És usgyi, föl a pádról, neki az ajtónak, az alispán meg. a másodikhoz lép, aztán a harmadik­hoz, ordított már az egész banda és kapkodta a cókmólkját . . . Lótás-fuitás, kavarodás, kiabálás, mindenki menekült, amerre látott, majd letaposták egymás sarkát, és két perc múlva már csak a szagról lőhetett tudni, hogy kik jártak az ivóiban . .. Ősz,tán, hogy magukra maradták, az alispán föltette a paróká­ját és odaszóllt a kocsmái osnaik: No, szellőzzön ki, Scfhlesinger, aztán adjon egy kis szalmát fekvésre is . .. Hát ilyen itt a nép, tanál' úr. A gyerekek tapsoltak: Még! Még, bácsi ! — és álmos sze­müket titokban dörzsölgették. Oltó komolyan bólintott, leg­alább azt (hitte, hogy komolyan, die a szája sarkában tétova mo­soly ült s hirtelen mozdulattal, kissé bizonytalanul ragadta meg a poharát és Vugriiqs bácsi felé tartotta: — Koccintsunk erre ... ha már a nép ... ilyen, — mond­ta akadozrva s a nyelve tövén, mintha csomót érzett volna. — A naccsásasszo-nyam is, — gesztikulált Dús né felé. — Mert a nép, a nép . . . Isten kalap-ja . .. pkh ... pkih .. . Dúsné megrezzent, sietve fölállt s a gyerekeket vette gondozásába, mintha valami elmulasztott kötelességet akarna gyorsan pótolni. Sürgetve hajszolta őket: Aludni, aludni! — s a tekintete ellenségesen siklott végig Oltón. Oltó észrevette a pillantását, valami kis kényelme,tlemség nyomta meg a jóérzését, szükségesnek tartotta, hogy igazolja magát, és azt motyogta:- _ Nem szoktam .. . meg a bort, kérem ... — és nagyon bűnbánói arcot vágott. • Dúsné akaratlanul is elmosolyodott ezen. — Milyen ked­ves! __ez járt bemnie, s szerette volna meg,cirógatni és lefektet­— 38 — ni, akár a gyerekeit. De nem szólt semmit, csak az ajtóból kí­vánt jóéjiszákát. Oltó a poharával integetett utána': jojcakát, jojeákát! — megint hönpintett s bizalmasan súgta Vugriicsnak: — Szép asszony, ina-gyonszép asszony .. . pkh! ... de nekem nem kell ... Nem kell! — ismételte erélyesebben. — Kérem, megszöktetett, ek anbolt, valóságos' kő . .. zéplkor . . . Mindenki össize ... esküdött ellenem . .. Hát lehet ezt? Ma? .. . Mindenki szövetkezett . .. Igenis, szövetke . . . zett .. .pkh! még Málin-kó is ... Azért ittam, kérem . .. mert külön-ben nem szok­tam . .. soha. íVugriicsi bácsi dömiögött és jókodva kezelte Oltót. — Nem baj az, kedves tanár úr, nemi .baj ... Reggeli e kialussza magát s kutyáiba ja lesz. — Reggelkre? Reggelre, Iké-rem, úgy megszököm-in-nemi, mint a ip-p-pinty! Hü-Ihü-lbüit helyemet találják csak . . . hűlt helyemet. — Jól van, jól . .. Majd- én fölkeltem, — biztatta Vugrics bácsi, és koccintásra emelte poharát. De Oltó már erősen bólogatott. így hát némi körülmé­nyeskedések után bevezette a szobájába. VI. Reggel, amikor fölébredt, valami különös neszt halott. Fö'llkűnyöíkölit s figyelt. Csakhamar megállapította, hogy a nagy cserépkályháíban lobogva ég a tűz, odaikünn pedig zuhog az eső. Nagyot nyújtózkodott, és kellemes könnyűséget érzett a tagjaiban. Arról, (hölgy ih-ány óra van, fogalma se volt, de nem is jutott eszébe, hogy err^ gondoljon. A csöndet, a kényelmet, a meleg szobát élvezte, gondolatai lassan ébredeztek, és tapo­gatódzva közeledték a valóság felé. Vég'halom állt eléje, az öreg parókia, a .bütykös padlódeszkák, a reggeli, Marci bácsi talán most jön me|g a amiséről, Juszti kisasszony pöiiöl valakivel, Ő meg, Knyazoivlczky Palikához készülődik, és délután majd át­­miegy Baranóia Málinkóhoz ... Az erdő jött eléje, az erdő, amelyen annyiszor ment át Malinkéhoz. Érezte az erdő meleg léh'elletét, amely a fák mélye alól áramlott rá, látta a napégette pázsitot, vén fák kérgére, emlékezett, sűrű lombokra, amelyeken a napfény apró foltokiban szűrődött át és világos pettyeket vert — 39 — Believeit. Cancer can be beaten. For further information, I contact your local Cancer Unit. 1 CANADIAN CANCER SOCIETY A 4 (Canadian -Scene) — Anne Murray-t az Order of Canadá­­val tüntették ki. Helytelen len-! ne ebből arra következtetni, j hotgy ennek bármi köze is volna 1 az asszonyok nemzetközi évé-1 hez. Azért kapta a kitüntetést,! mert dalszerzéssel és éneklés­sel szolgált rá. 'Olyan sikeres | volt ezen a téren, mint kevés j kanadai asszony. Vagy tiz esz­tendővel ezelőtt a férfiak biro­dalma volt a mindennapok ze­néje, gyakran külföldi férfiaké. Ezért kényszerültek külföldre olyan személyiségek, mint Gi­­sele MaöKenzie és Joni Mit­chell karrierjü kszorgalmazása érdekében. Azóta lényegesen megváltozott, kedvezőbbre for­dult a helyzet. Sylvia Tyson, aki férjével, lan-nal egyidősen lett népsze­rű, már a maga lábára állt. Je­lenleg heti műsora van a CBC-n Touch The Earth cím­mel. Sok népszerű népdaléne­­kes szerepel ezen a műsoron. Ez mutatja, hogy tehetséges énekesekért nem 'kell a szom­szédba menni. • Shirley Eikihard a fiatal, so­­katigérő énekes és szerző jól megfogalmazta a női zenészek gondjait. Amikor a közelmúlt­ban a torontoi Riverboat Cafe­­ban szerepelt, férfiakból álló zenekar kíséretével. Ezek a ze­nészek Shirley szerzeményét játszották, de nem a szerzőnő, hanem a maguk, elképzelései szerint. Nehezen tudta keresz­tülvinni akaratát. Vajon azért, mert a férfiak általában nem szeretik, ha nők dirigálnak ne­kik? Mis Eikhard kitűnő gitá­rozó, jó énekes és eredeti szer­ző, ennek köszönhető, hogy e­­gyedül is érvényesül. Ugyanak­kor a mai, mindennapi zené­ben a csoportok a divatosak, a legkedveltebbek. Csoport pedig VrtIM OIE.L.INJ férfiak nélkül el sem képzelhe­tő. i Az ottawai Robin Moir már , szerencsésebbnek mondható, j mer t jó egyetértésben van a fér­fi csoportokkal. Isle of Skye néven adja elő velük saját szer- I zeményeit. Igaz, hogy a -cso­­■ port minden tagja számára le­­| hetővé teszi, hogy saját el-kép­­j zelései szerint muzsikáljon. Ta­lán ez a titka a sikerének. Nem is meglepő, (hogy kana­­! dai zenésznők gyakran sikere­­* sebbek külföldön, mint saját :1 hazájukban. Közéjük tartozik 1 Patsy Gallant, a New Bruns- 1 wick-i Cempbelltonból, akit , j Quebectől nyugatra szinte nem . j is ismernek. Érdekes módon ő ■ | volt az egyetlen kanadai, akit j meghívtak tavaly -a tokiói zene- I fesztiválra. Edith Butler és An-1 j gele Arsenault akádiai. Miegbi- i zatást kaptak az ENSz-től, hogy szerezzenek dalt a nők ' ( nemzetközi éve alkalmából. Québeciben a népdaléneklés a legnépszerűbb, mivel nem érvé­­’ ’ nyesül ott — (a francia nyelv miatt) — a külső behatás oly nagy mértékben. Anne Murray, vagy Catherine McKinnon tá-- volról sem voltak olyan hatás­­li sal, mint Pauline Judien, Mo­­: nique Leyrac és Louise Fores­■ tier Quebecben, Az újkanadások sem marad- i tak .hatás nélkül. Az ontariói- Londoniban Jeanette Grittann : játszotta egy reivüben Strati , Jacket cirnü dalt, Érne var i Daele szerzeményét. Persze csak néhány fonto­­, sabb nevet említettünk itt s l sokszáz köizül. Befejezésül azért- utalunk Anne Mortifee-re, ak -! a zenét szerzetté abban a da­- j rabban, amelyet a híres kana -1 dai festőnő, Emily Carr életé­- ről írtak. Előadására a Vancou­- J ver Art Galleryiben, még az idér i sor kerül. Később talán televi l zióra is alkalmazzák. Csend van, az óra éjfélt üt; ... Felültem a lovamra s most a Tej utón vágtatok! A Göncöl-szekér után ... Porzik a csillagok hada, I Amikor egy Angyal’ int felém. I I Lovam patkói szikrát vernek! ! Amikor a Fehér-szarvast ... Nyilam elé vetém, melyet’ Magor — Apánk, még őseink idejében, Az Ural — Altáj síkjain elveszte. ! Vérebeim ricsajától, cseng Messze vidék csöndje ... Csak az agancsit látom ; A szarvas messze fut, Királyi fenségében a rét,, Nyílik előtte, mint a hajnal. j -Csak a rét megijedt virágai, Hajolnak félve el ... Mint a Természet millió i Játékos Tündérkei, ibolya S a színek sokszínű bájával hintik, i Parfümös illatukat. S amint nyilam ijjant, Agancsát találom szarva­somnak, Amely estében, bogáncsba zuhant! Mire én kiáltám; ha ho, ha ho, Félagancsod tartom a másikra jussom, Nimrod! nemzetsége vagyok. Hőgye Mihály. \ KÖNYVSZEMLE ; A hazáján kívül élni kényszerült újságolvasó és irodalom pártoló­­magyarok örömét szolgálja : NEMESKÉRY LÁSZLÓ : most megjelent: TALLÓZÁS AZ ÓHAZÁBAN = cimü könyve. E A századeleji életünkről irt egyszerű humorral fűszerezett “jó- E ízű” történések megírásában elénk táruló kisméretű képek — egy E délibábos érzést váltanak ki az olvasóból, — mert visszavezetik E a “békebeli” ó-hazába. : így a már lassan elmosódott hagyományos emlékeink, — magyar s életünk kedves szokásai — a levendula szagú vidéki porták — E újra élednek lelkiszemeink előtt.- Mindez, a századelej: ember, ábrándos lelkivilágáról irt életké-E pék, a történések eredeti valóságában tárják elénk az akkori E magyart, — aki méltóbb világot épitett magának és közelebb í állt az 5t körülvevő természethez! E A könvv megrendelhető a szerzőnél: = NEMESKÉRY LÁSZLÓ E . Auf -der Wies 24. ~ ‘ 4020 LINZ Austria E Ár.a: postaköltséggel: $5. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents