Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-11-07 / 36. szám

M. I. — “GULAG szigetcsoportja 1918-1956" Alexander Szolzsenyicin könyvének rövid ismertetése Az e címen megjelent könyv Nyugat-Európálban történt ki­adása volt az oka, hogy szer­zőjét a Szovjet-Unióból kiuta­sították. Mint a mű előszavában olvasható, fájó szívvel bár, de éveken át azért késleltette köny ve megjelentetését, mert na­gyobb elkötelezettséget érzett az élőkkel szentben, mint azok­kal, akik a szovjet rabszolga­táborokban fájdalmasan már el­pusztultak. Mivel azonban az állambiztonsági szerveknek si­került elkobozni a mii egyes kéziratait, nem maradt részére más megoldás, mint nyilvános­ságra hozni azt. Ebben a könyviben nem sze­repelnek képzelt személyek és cselekmények, a színhelyeket is valódi nevükön: jelöli meg, vagy ha azok csak a kezdőbetűkkel vanhak feltüntetve, úgy az az illetők nevének fel nem fedé­sét célozza. Többek nevét a szerző meg sem említi, mert mint írja elfelejtette azokét. Hangsúlyozza azonban, hogy minden úgy történt ahogy leírta könyvében, melyet azoknak szánt, akik meghaltak anélkül, hogy beszélni tudtak volna, de akiktől bocsánatot kér, amiért nem irt meg mindent, amiért mindenre nem emlékezett, vagy nem okolt meg mindent. De mi is, akik Szolzsenyicin­­nek e megrázó erejű müve leg­fontosabb, eddig fel nem fedett borzalmakat tárgyaló fejezeteit alábbiakban ismertetjük, azok­nak a sok ezerre telhető magyar testvéreinknek, ártatlan asszo­nyoknak és férfiaknak az em­lékezetét kívánjuk felidézni, a­­kiket a bolsevista pribékek a második világiháború után ha­zánkból elhurcoltak és a “Mun­katáborok Főigazgatósága” (o- i öszoi 1 lerövidítve GULAG) szi­getes »portjában szétszórt mun­kát óborokban, helyesebben vesztőhelyeken kinszenvednek, éhenhaltak, vagy elpusztultak. Legyen áldott a névtelen, meg­kínzott magyar számüzöttek emléke, akár e “szigetek” egyik legnagyobbikán, illetve leg-hir­­hedtelobjén Kolyma-n véreztek el, vagy máshol. A földrajzilag, szigetcsoport­nak, de lélektanilag inkább ár­ny ék világnak benépesitői, a “zeks”-ek közé tartozott 11 é­­vig a könyv írója is és élmé­nyei saját észleletein alapulnak. Ezek részben új fényt vetnek Vladimir Ilics ilianovra, vagyis Sztálinra, akivel a íNyugti világ sírásói: Roosewelt és 'Churchill szövetkeztek és akit “liibeia­­tor’-aikkal, tankjaikkal és tel­jes hadi felszerelésükkel segí­tettek. A szerző Sztálinnál szem ben eddig soha nem támasztott drámai vádakat emel. Bizonyít­ja, hogy élete utolsó napjaiban az URSS zsidói ellen egy nagy­méretű pogromot óhajtott indí­tani, melynek az összes zsidók Szibériába való száműzetésével kellett volna végződnie. De bi­zonyító adatokat közöl arra nézve is, hogy Sztálin fiatal ko­rában egyik ágense volt a cári titkos rendőrségnek, az “ükra­­na”-nak. A pogrommal kapcsolatos ál­lításait a szerző az u.n. “orvosi összeesküvés” folyományaira alapítja. Sztálin azzal vádolta a Kreml orvosainak egyik cso­portját, főleg a zsidó orvosokat, hogy több magasra ng;u szovjet főtisztviselőt meggyilkolni szán dékoltak és összeesküvést szer­veztek, az USA és Anglia, vala­mint a zsidó “segítő alap” ügy­nökeivel és kémszei vezeteikkel együttműködve. Á moszkvai új­ságok meglepetést keltve- kö­zölték 1953 január 13.-án, hogy j felfedezték ezt az összeeskü- I J vést. Ettől kezdve naponta je­lentek meg a sajtóban olyan | cikkek, melyeknek az volt a, 1 célja, hogy felidézzék a szovjet- | | niép méltatlankodását azok el­­| len a zsidók ellen, akik fontos | , állásokat töltöttek Ibe a köz- ' I igazgatásban és akik bármely' formában nyilvánosan szerepel- j tek. Sokakat titokban letartóz- j tatták és Moszkvában rémhírek ' keringtek, miszerint egy új nagy mértékű “tisztogatás” J kezdődik nemcsak a zsidók el- | . len, hanem a Politbüro régi tag­­| jai ellen is, igy többek között Vyachosl'av Molotov, Anastas , Mikoyan és mások ellen; De Sztálin 1953 március 5.-én be- i követkeeztt halála ezeknek a terveknek véget vetett. Nlkita Krnscsev idejében azután elré- j mitő hi-rek terjedtek el Sztálin ; valódi szándékait illetőleg,. Ezé- ; két a rémhíreket főleg maga i Kr-uscsev és vele együtt több ' szovjet-hatalmasság terjesztet- 1 i te. ! Egyes változatok szerint I Sztálin nemcsak a legközelebbi ; munkatársait kívánta kivégez- I tetni, hanem az volt a terve, ' ! hogy száműzze, vagy a szibériai j i kényszermunkatáborokba zá- ] I rassa a ISzovjet-Unió egész há- ' | rom milliót kitevő zsidó lakos- : ságát. Hírek szerint halálát is j az okozta, hogy szívrohamot kapott egy izgalmas vitatkozás ; sprán, melyen több miunkatár- 1 i ' ; sa ennek a tervnek ellene sze- i gült. Hitelt érdemlően állítja 1 Szolzsenyiciin, h-ogy Sztálin nyíl vános tömegkivégzést tervezett. A “Vörös Téren” felakarta a­­kasztatni a Kreml orvosait. : Ugyanis a modern időkben ezen a téren már nem hajtottak vég­re nyilvános kivégzéseket“’ úgy, mint Rettenetes Iván- cár ide- | jében a XVII. században és ; Nagy Péter -cár alatt az 1700-as években szokásban volt. A Szent Basil Katedrális mellett a Kreml -egyik kapujánál még ma is látható a kivégzések he- I lye, egy kőiből készült koraiakat j emelvény. Az iró azt állítja, I hogy Sztálin a kivégzéseket Rettenetes Iván mintájára óhaj- j tóttá végrehajtani. A Pártfele­lősek vezetésével a tömegeknek Moszkvát át kellett volna fésül- j niök zsidókat keresve. Elkép- : zelhető, hogy ez valóságos pog­­rom lett volna, de méreteiben 1 messze túlszárnyalta volna a cári uralom alatt valaha is ren- | dezetteket. A szerző szerint I minden 'jel azt bizonyítja, hogy j agy-két éjszaka vérfürdője után í Sztálin közbelépett volna és j hogy “megmentse”, a zsidókat J a zavargásoktól, elküldte volna : őket 'Szibériába a száműzetés- , be és kényszermunkatáborok- ! ba. | Az iró másik vádja bizonyitá- i sá.a adatokat tár fel, melyek szei int igaz legyen az emigrált I régi bolsevista gárda tagjaiban még ma is élő “gyanú”, misze­rint Sztálin a cári uralom meg­torló gépezetének az okrana­­n,ak volt •fiatal korában a tag­ja. Több oknyomozó igyekezett már megállapítani, hogy e vád- j nak van-e komoly alapja? Az j I Okrana régi irattárát több íz­ben átvizsgálták, úgy azt ami ; az URSS-iben, valamint azt ami I más országokban feltalálható, j A párisi Okrana-irattár volt a í legnagyobb és legfontosabb, á­­mely ma a kaliforniai Stanford- Egyetem őrizetében van és a haditudományokat, forradalma­kat éts a -békét tanulmányozó Hoowei-intézet tulajdona. Az ' Okranara vonatkozó itt találha­tó okmányokban vannak hivat­kozások Sztálinra, de egyik sem állítja kétséget kizáróan, hogy tagja lett volna ennek a rendőri szervnek. Azonban Szol zsenyicini hivatkozik az Okrana egyik volt tisztségviselőjére, a­­ki a Kolyma-i kényszermunka­táboriban halt meg és aki neki halála előtt bevallotta, hogy 1917 februárjában a cári uralom ledöntése után sietve elégették a titkos politikai rendőrség irattárát, azzal a céllal, hogy megsemmisítsék azokat a Ibizo­­nyitékokat, melyek egyes sze­mélyekre nézve, szégyenletesek­nek látszottak. A szerző azt hiszi, hogy ez Sztálinra is vonatkozott, mit alátámaszt az ő ismert csökö­nyössége, mellyel támadta mind azokat a kommunistákat, akik valaha is az Okr&nat kiszolgál­ták. Amint mondja ,ennek lé­lektani magyarázata az, hogy másokat mindég olyan bűnök­kel vádolt, melyeket ő maga is elkövetett. Tárgyalja könyvéiben a szer- ^ ző azt a meglepő jelenséget, hogy miért volt annyi “haza- j árulója” a Szovjetnek a máso- I dik világháborúban? Mivel ma­gyarázható- a kémektől való rögeszmével határos félelmük? Ismerteti Andrei Wlassov gene- ; rális harcát orosz majd német oldalon, ez utóbbiak által való megaláztatását és végül az USA hadvezetése által a Szovjetnek való kiszolgáltatását. Leírja a tivoli Lienz mellett táborozott 90 ezer kozák tragédiáját, aki­ket családtagjaikkal együtt Churchill parancsára küldtek a bolsevisták vesztőhelyeire. DABAS R. DR.; MKOUTOX AUSZTRÁLIÁBÓL A földkerekség ötödik konti­nensét, Ausztráliát a század­forduló előtt, mint a fegyencek szigetét ismerték. Ennek, a nem éppen megtisztelő névnek az eredetét az egykori brit igaz­ságszolgáltatásnak köszönheti, amely ide taszította ki bűnö­zőit. Tulajdonképen a portugá­lok fedezték fel. A londoni ko­rona számára Cook kapitány biztosította jóval később. Terü­lete ‘82-szer akkora, mint Cs-on­­ka-Magyarország, de lakossága csak 13 millió. Ebből 85% vá­roslakó, miértis Ausztrália vá­rosi lakosságának aránya vi­lágviszonylatban első helyen áll. Az ország belseje, az Out­back gyakorlatilag lakatlan.. A gépmadárból téglaszínűnek tű­nő végtelen sivatagot csak a peremén szeli át a vaspálya, fe­héren csillogó, nyílegyenes vo­nala, amely hosszúsága miatt egyedülálló a világon. Kanadához hasonlóan a gaz­dasági és politikai súlypont Ausztráliában is a birodalom délkeleti részére esik. Azonos­ság mutatkozik abban is, hogy ott is két csaknem egyenlő nagyságú metropolis között é­­pült fel az ország mesterséges fővárosa. Ugyanis Canberra, a szövetségi főváros, közelebb van a Montréal méreteinek meg felelő Sydneyliez, mint a To­rontóval összevéthető Melibour­­nehöz. A két legfontosabb iState -— akárcsak Québec és Ontario ■— Ausztráliában is a két met­ropolis körül alakult ki. Winnipeg, iMan. 1975. nov. 7. 3 A fegyencek szigete és gyermekmunkások (Folytatjuk) A BIBLIÁBÓL Azt mondja az UR: törvénye­met az ő belsejükbe helyezem, és az ő szivükbe irom be, és Istenükké leszek, ők pedig né­pemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismérjétek meg az URat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, — azt mondja az UR, — mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről tölbbá meg nem emlékezem.” (Jerm. 31:33-34.) Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb vá asz­­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárj gyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (216) 561-5524. A parlamentáris demokrácia hazájában, az igazságszolgálta­tás el volt maradva. Egyáltalán nem volt humánusabb (sőt!) a magyarnál. Büntetőtörvényeik alig tettek különbséget ember­ölés és kenyérlopás között. Ez­ért igen sok személy ártatlanul szenvedett, akiknek cselekmé­nyét az egykori magyar bünte­tőjog csupán kihágásnak minő­sítette volna. Az angolszászokra ma is jellemző .profit-éhség szel­lemében a tulajdont jobban védték, mint az ember életét. A mindenható tőke uralma miatt még a múlt század folyamán i; ezrek sínylődtek az adósok bör­tönében, ami a bizonyos nyu­gatiak által “maradinak” rágal­mazott hazánkban ismeretlen intézmény volt. A szabadság­­ve, síztésre ítéltek száma egyre növekedett s férőhely hiányá­ban hajóra rakták őket. Ame­rika, függetlenné válása után, többé nem fogadta be a brit börtönök fölöslsígét. Uj d-epor­­tálá-si terepre volt szükségük. Választásuk az ausztrál-sziget­re .esett. Az első ralhszállitmány 1788. január 2 .án kötött ki a mai Sydney öblében. E törté­neti esemény napját nemzeti ünneppé nyilvánították. Anglia akkori lélekszámúhoz viszonyítva óriási tömeg az a 120,000 fegyenc, akiket 180l3 és 1854 között erre a büntető szi­getre szállítottak. Egy tizedét az ausztrál Aicatraznak is ne­vezett négyemeletes tasmániai börtönben őrizték. Rémregény­be illő bánásmódban .részesül­tek. lm,© néhány pillanatkép. A Mnzásiok mellett mindennapos volt a botozás, a deresrehúzás. A “dumb cells” földalatti üre­geiben a magánzárkások ,síny­lődtek 30 fontos vasgolyóval a lábukon, félelmetes .sötétségben és csendben. Az elviselhetetlen szenvedések elől1 sokan a halál­ba menekültek; vagy önkezük­kel vetve véget életüknek, vagy azáltal, hogy ibörtöntársukat a­­gyonverve, büntetésből felakasz tották őket. Az öncsonkítás sem volt ritka. Sorsuk az ókori rab­szolgákénál is rosszab volt. Gyakran ekébe fogva szántot­tak, sőt a hírhedt tasmániai börtön közelében épült első 4.5 mérföldnyi vasútvonalon a moz­dony vontató erejét is, a fe­­gyencek izmai helyettesítették. A börtön-kápolna istentisztele­tein csak álarcosán vehettek részt. A tiz és 18 év közötti fiú­kat a közeli ,Holtak-szigetén tartották fogva. Ezen a két hold nyi apró szigeten 1800 szer-en­­j qsétlen teteme nyugszik, több­­! nyíre jeltelen sírban. Jellemző, hogy 1820-ban a fehér férfi­­lakasiság háromnegyed részét fegyencek, vagy szabadlábra helyezettek képezték. Ez utób­bi csoporthoz tartoztak ama szerencsések, akiknek megke­gyelmezve, 30 hold földet ado- i mányoztak. ! Felvetődik a kérdés: hogyan : volt mindez lehetséges az ern- 1 béri jogokat állítólag tisztelő 1 angoloknál? A helyes választ a képmutatásban kell keres­nünk. Érdekes a felfogásuk vál­tozása. Mig a múltban mindent | elkövettek a szégyenfolt takar - gatására, addig mostanában | már bizonyos büszkeséggel em­­. legetik. Száz éve megjelent le- i xikoiniuk pl. a “convict” szót | egyszerűen kihagyta. Az “ex­­' convict” kifejezés helyett pedig j az “emancipist” szót alkui,maz-I ták. I Nem csoda, hogy az agyonsa­­! nyargatott gye: ekek sorából is |elég sok bűnöző került ki, (éh­ségükben loptak, stb.), hiszen a múlt század .első felének Ang­liájában kisfiúkat és kislányo­kat dolgoztattak éhbérért látás­tól vakulásig. Ma már elképzel­ni is nehéz, hogy 9-10 éves gyerekek reggel 6-tól este 8-ig robotoltak a gyárak egészségte­len műhelyeiben, a munkásság óriási többségét képezve. Heti hat napon át 12 fél órát izzad­tak, Ha munka közben, este­felé az álmosság, erőt vett raj­tuk, szíjakkal verték, vagy hi­deg vizzel öntözték, őket. Ilyen volt a müveit Britannia még a múlt században is,! i KAPITALISTA TÚLKAPÁSOK ÉS A BENNSZÜLÖTTEK IRTÁSA. Az angol kapitalista életfor­ma árnyoldalainak széles ská­lája honosait meg a XIX. szá­zad Ausztráliájában is. Kisgye­rekekkel dolgoztattak, akiknek helye az iskolában lett volna. De ki törődött ezzel? Követke­zésképen a széles néprétegek műveltsége sokkal alacsonyabb volt, mint a roszindiulatúan el­marasztalt akkori magyar biro­dalomban. A gyerek,munkások­nak még ma is olyan jelentős szerepük van Ausztráliában, mint sehol másutt a fehérek világában. Csak pillantsunk be hírlapjaik Boys & Girls rovatá­ba! A legtöbb Supermarket pénztárosi munkakörét 14-16 éves gyere klán yok látják el. Az emberek oly hamar felej- I tenek és oly szívesen hajlandók elhallgatni a gyarmatosító nagyhatalmak bűneit. Ragad­junk ki csak egyet a sóik kö­zül. 1954-ben, az egyik telep aranyásói tiltakoztak a túlma­­gas bányadijak ellen. A válasz a brit katonaság sortüze volt, 25 halottal, 30 sebesülttel! Igv bánt el a kapitalista gyarmat­­hatóság a rendbontókkal. Ezen ! tömeggyilkosságokat elkövetők | honfitársai (pl. Seton-Watson I alias iSeotus Viator) ugyanak­kor nekünk magyaroknak bű­nül róják fel a karhatalom sok­kal indokoltabb igénybevételét, sokkal kisebb számú áldozattal. I Nemcsak a fegyencmult, ha­nem a világhódító angolok gőg­je és anyagelvüsége is rányom­ta bélyegét az ausztrál-szigetre. Kegyetlenkedésük a börtön fa­lain kívül is ügyiszólván korlát­(Folytatás a 7. oldalor) üi&tm INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK TORONTO - BECS - TORONTO és EURÓPA összes országaiba valamint BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST ^ Hozassa ki hozzátartozóját látogatóba kedvezményes áron - ^ Repülő- és hajójegyek részletre is ^ Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, cjaranciaievelek IKKA - TUZEX - C0MTURIST Pénzküldemények és vámmentes csomagok PÉNZ- eS GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára KÖZJEGYZÖSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. IKKA. TUZEX. COMTURIST, IBUSZ és CEDOK FŐKÉPVISELŐJE. LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZASI IRODA IP INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 549 Bloor St. W., Toronto M5S 1Y4., Ontario Telefon: 537-3131. MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKó Spanyoihontól Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keieskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások ízesítéséi e. Ara csomagonként $1.50 szállítással K.M.U.Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. Málinkó arcára, kezére. Eszébe jutott, mint kapta el egysze.. Málilnlkió kezét, és (csókolta, csókolta az apró pettyeiket itt is egy! ... És Málinkó meggörbült háttal húzta volna vissza a kezét, csakhogy ő népi- engedte. Belekapaszkodott hát szabad baljával a hajába, tépászta, rázta: te bolond! Te bolond! — és; kacagott gyöngyösen trilláziva, hogy még a madarak is meigk igyeit’ék a. nevetését ... És amikor elengedte és fölnézett a lányra, úgy állt ott a szabadiban, a zöld' iomíbok között, hogy a naip glóriát su­gárzott arányos haja köré. — Aranymálinkó! . . . Aranyimálimvó! — reibegte.. Befúrta 'fejét a párnáiba. Úgy tele lett a szive a régi ké­pekkel, hogy sírni tudott volna. Hogy erőt vegyen magán, föl­ült, imintlha kiszállana az ágyból, az áblakra nézett, a szürkén gcimiolygó, imélyenjáró felhőikre, amelyekből végtelen szátokkal ínuiilit, hullt az eső s mintha nem akarná a valóságot elhinni, -még, egyre az eiélhb látott napfényes erdei képbe 'kapaszkodó.t. Tavasz, te szerelem idénye, ! Jöttöd mily bánatos nekem! Mily felhullámzó érzeménybe Szorul lel sóvár kebelem! Arcomra rebbenő fuvalmad Elűzi tőlem a nyugalmat. És mintha fenyegetne (vész, Kedélyem, szivem oly nehéz! Nem tudta tovább mondaná): hatalmas tüsszentés fogta el. Hármat akkorát tüsszentett, h-ogy a füle is megcsendült bele. Nyomban a paplan alá húzta a lábat: csak nem fáztam meg. De ekkor már kopogtak is az ajtaján;. — Ki az? Mi tetszik? — kérdezte némi zavarral. — Behozhatom a reggeli? — érdeklődött Anka, — Hát hány óra van? •— Tiz. Már el is muilá. — Mennyi? Tiz'óra? Hát mért nem költött feli koráb­ban? .. . Nem, ne hozza be a reggelit, majd gyorsan felöltözöm élőit). Mintha valahai szörnyű mulasztást követett volna ©1, úgy sietett. Egyszerre kiesett agyából Málinkó képe, megfeledkezett — 40 — Vugrics ibácsi odakoccantotta .poharát Oltóéhoz és megr oiajozta a torkát. Oltó is ivott. Dúsné azonban megrázta a fejét: nem. — Szóval, — folytatta az öreg, — az alezredes beszélt valamit a 'kocsimárosisa/l, aztán csöndes köszöntéssel letelepedett a bátyjával együtt a parasztok közé. Nemsokára hoz a kocsrná- TOS két csaját, ég bennük a rum. A tótok figyelmesen nézték a kiét vadászt, aztán az egyik csak elkiálja magát: Nézd csak, megissza a tüzet! — Hanem akkor bámultak el csak igazán, amikor az alezredes orrán, száján lángot fújt. Tudja, milyen ba­bonás nép ez, hát rögtön azt mondja valamelyik fickó: ördög ez, barátaim! — és összeborzong. Erre aztán azt felelte az a.­­ezre-des: Dehogy is! Mi csak az üirdög cimborái vagyunk, —- s hogy ezt kimondja, a szomszédja pálinkásüvegében felforrt a pálinka ós kifutott. Persze, a szomszéd fölállt és némi iszonyo­­dással tágult a közeléből, de egy másik fickó azt kiáltja kihí­vóan: Semmi ez, leráti! A vásárban olyan komédiást is láttam, aki késeket nyelt és annyi papírszalagot húzott ki a szájából, rogy három kaslkáiba se 'fért volna . . . Erre, persze, megbáto­­rodiott megint a szomszéd, az alispán meg hunyorított egyet, ltoig.y: no, pajtás, most vágd ki a rezet, mert csúfságban 'mara­dunk1! ... Az alezrejdes meg a zsabéb'en szöszimlcitölt, egyik töl­tényét bontogatta féllkiézzel, aztán a tenyerébe ömlő puskaport nagyügyesen meggyujtotta az, öngyújtóval, és felloíbbanó k z. t úgy lökte az asztal föllé, hogy seinfci se tudta, honnan tört elá a láng és a füst. A tótok szemimelláthatólag, megrenciü...tek, a hetyke, legény azonban, azt mondta: No, a pukka, az o-ztán durran is! ... — No, ettg a méreg az alezredest, amiért igy befagyott a tudományával, de ekkor a báttyja a segítségére! jött. Kivett a zsebéiből eigy bankót, az: asztalra tette és azt mondta a favá­góknak: Hát nem alkrjátok elhinni, hölgy az ördög cddnfborái vagyunk? Nem? ... No, akkor én most leszedem itt. előttetek a fejem bonét, űe úgy, hogy egyetlen csöpp vér se fog, látszani. Ezt, bráti csalk az alvilági szellemiek segítségéivel lehet megcsi­nálni . . . Vigyázzatok; hát magatokra ... És lia közülatelk vala­ki utánam csinálja, neki adom, ezt a bankót. — Azzal fölkelt a pádról, szigorú, szúrós szemét végigjártatta a parasztokon, aztán hirtelen mozdulattal lekapta a fejéi ől a — parókáját. — 37 i

Next

/
Thumbnails
Contents