Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-11-07 / 36. szám
2 Winnipeg, (Man. 1975. nov. 7. KIEMELKEDŐ A ZÖLD KONVV -RÉSZLETEI (Folytatás) TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉS Az első év végén, a bevándorlók mintacsoportjának egyötöde úgy gondolta, hogy általános társadalmi helyzetük rom lőtt, összehasonlitva azzal, amilyen volt szülőhazájukban. A fele nem látott különbséget. Három tized úgy érezte, hogy javult. Azok, akik állástalanok voltak, vagy nem választott szakmájukban dolgoztak, gyakrabban voltak negatívok e kérdésben, mint azok, akik alkalmaztatása megfelelt várakozásaiknak. A mintacsopornak nem kevesebb, mint 90% úgy vélte, hogy nagyon jól, vagy elég jól befogadták őket a közösségek. Ismét állás, vagy állásnélküliség tapasztalatai, jelentős tényezőkként befolyásolják ezt a közérzetet. A viselkedés bizonyos vonásainak tulajdonítható általában, hogy a bevándorlók megőrzik DALOLJUNK... VADRÓZSA CSÁRDÁS ... A “MÉZESCSÓK” cimü Operettből. Hámory Várnagy Dalma verse és zenéje. Vadrózsafa .nyílik .künn .a határba’, Felülök a kis paripám hátára. Már hajnalban talpon állok, Az erdőig, meg se állok, Gyöngyvirágot tűzdelek a kantárra, Élni. de jó2 Élni, de szép! Mint nefelejts oly kék az ég, Tarka a rét, mint a nyári szivárvány, Vágtass fovam, rrflnt a villám, Künn a réten vár egy fiú rám, I . I I Erdőszélén kicsi méhes eldugva, Ott dolgozik az én párom j elbújva. Ki, s be a rakja a lépeket, Dédelgeti a méheket, Felültet egy Boconádi-kaptárra.' Akkor nagyon szép a méhes, Ha kettesben vagyunk édes! A méhekkel duruzsolunk napszámba. Csókot-csókra cserélgetni A méznél is jobban szereti. •Copyright 1936 by “RYTOMUJiS” Budapest. kultúrális azonosságukat —- pél dául, saját nemzetiségi csoportjukon belül házasodnak, otthon anyanyelvükön beszélnek, nenizetisségi csoportúkon belüli önkéntes munkákat végeznek. E- zek'ben a kérdésekben, hosszabb távon történő felmérés érdekes eredményeket mutat. Idők múltán, növekszik a saját nemzetiségi csoportunkon kívüli házasságok száma, vezetnek ezen a téren, a más, angolul beszélő országokból származottak. Azoknak a bevándorlóknak száma, akik más* aniyanyelven beszélnek otthon, mint franciául, vagy angolul, 6%-al: csökkent két év alatt, de azok száma, akik elfogadhatóan beszélnek ezeken a nyelveken, 10*%-al növekedett. Második évük végén, 31% a minta csoportnak, résztvesz olyan önkéntes társaságokban, amelyekben, az esetek csaknem kétharmadában, a többség kanadai. Három évvel kanadai honossá&uk után, a bevándorlók 55% érezte magát otthon, vagy “chez sói” Kanadában, a közvélemény kutatásnál: csak 14% érezte magát jobban kötve szülőhazájához, míg 31% határozatlan volt. A bevándorlók inkább látszottak elégedettnek a társadalmi és kultúrális szolgáltatásokkal Kanadában, mint a gazdasági ‘helyzettel. Amikor állásokról, megélhetési költségek- j ről kérdezik, az átlagnak több j mint 60 százaléka felelte, hogy “elégedettek”, vagy “nagyon elégedettek” — de az egészségügyi, neveltetés és a szórakozás szolgáltatásait 80 százaléknál többen méltányolták. Az elégedetlenségnek legmagasabb fokát, nem váratlanul, azok közt találtak, akik munkanélküliek voltak, vagy saját szakmájukon kivül dolgoztak. INDÍTÉKOK Végül, néhány problémát vetünk fel, amelyeket az inditékokkörébe sorolhatunk és amelyek alkalmasak arra, hogy a (bevándorlók beilleszkedését Kanadában, felmérje. A legtöbb bevándorló az 1969-es minta csoportban azt mondta, hogy azért jött Kanadába, hogy anyagi körülményeit javítsa, de más tényezők — mint utazás, kalandvágy is indítója volt jelentőig számú ki-' sebbségnek. Meglepő volt felfedezni, hogy az* a kívánság, hogy közel legyenek rokonokhoz, az ; ajánlott-bevándorlóknak csak j kisebbségénél szerepelt, annak a fontos szerepnek ellenére, amelyet rokonaik játszottak, a Kanadába való beengedés elnyeréséhez. Az 1969-es minta-csoportnak közel 90 százaléka felelte, hogy hozzájutottak valami tájékoztatáshoz Kanadáról, kivándorlásuk előtt. A független bevándorlók nyolcvanhárom százaléka és az ajánlott bevándorlók nyolcvankilenc százaléka tartotta azt, hogy a kapott tájékoztató pontos volt. A felvüágositásaik főforrása barátok és rokonok voltak Kanadában és kanadai bevándorlásügyi tisztviselők külföldi bevándorlásügyi hivatalok túlságosan csillogó képet festenek a kanadai viszonyokról, Annak a bevándorló csoportnak nagysága, amely nem marad Kanadában, együtt azokkal a megállapításokkal, amelyeket a többiek ittmaradási szándékáról gyűjtöttünk, megadja mértékét, annak, hogyan alkalmazkodnak a bevándorlók ennek az országnak életéhez. Tükrözheti a bevándorlónak vélekedéseit is, az itteni viszonyokról, mielőtt megérkezett. A felmérés úgy találta, hogy három évvel érkezésük után, a felelőknek csak hét százaléka fejezte ki határozott óhaját, hogy elhagyja Kanadát, összehasonlitva a huszonnégy százalékkal, aki eredetileg, csak rövid időzésre érkezett. IMtegmutatja azt is, hogy7 legkevesebb tizenhat százalék az, aki az eredeti mintacsoportból elhagyta Kanadát a három év alatt, ezeknek körülbelül 60 százaléka, eredetileg nem szándékozott állandóan letelepedni. KÉTSÉGBEEJTŐEN ROSSZ k HELYZET ' ERDÉLYBEN XIV. LAJOS (1638—1715) francia király halmát játszott és egy húzása fölött kétség támadt. A király és játékostársa közt vitatkozás vette kezdetét, a körülálló udvaroncok pedig mind hallgattak. Grammont, gróf épen akkor lépett be. — Jöjjön csák, Grammont — szólt a király — legyen a túránk, — Síre — felelte a gróf — felségednek nincs igaza. — De hogyan Ítélkezhet, amikor még 'elő sem adtam a dolgot? — IMert tudom, ha'gyiha csak kétség alatt volna is felséged igaza, az itt körülálló urak már felségednek ítélték volna — válaszolta Grammond. Erdélyben járt németországi | honfitársainktól értesültünk, I hogy ott a magyarság helyzete, | de az általános (helyzet is,, két év óta rohamosan romlik. A legszembetűnőbb az élelmiszerhiány. Hiányzik a cukor, az olaj, liszt, sőt nipg sokszor az ecet és só is. Állandó az órákig való sorbaállás ezekéit a csikkekért, aminek rendjén aztán a fogyasztó, vagy kap egy ids mennyiséget, vagy kö,zlik vele, hogy már kifogyott. Talán "a legrosszabb a helyzet e téren a Székelyföldön falun, de bizonyára máshol sem sokkal jobb. Az élelmiszerellátás hihetetlen rosszul van szervezve. Kisebb falukban sem lisztet, sem kenyeret nem árulnak. Az a teória, hogy a falusi lakosságnak úgyis van gabonája, ami azonban nem igaz. A kolhoztagoknak sincs többnyire elegendő és akik nem azok, azoknak meg már éppen nincsen. így a lakosoknak a közeli városiba kell ezekért bemenni. Mire beérnek, igen gyakran a'városiak már felvásárolták a csekély készletet. Van, család, ahol napokig, sőt hetekig nincs, liszt és kenyér. Csak húsért nincs sorbaállás, mert friss hús, úgyszólván soha sincsen, gyenge minőségű csirkét és kolbászáiut kivéve. Még a gyümölcs is, amit árulnak, többnyire másodosztályú. Az elsőosztályút sok más élelmiszeráruval (cukor, hús, istlb.) kiszállítják exportra. Csíkban, azaz (Hargita megyében a felírások, helység és utcanevek kétnyelvüek (magyar és román), miig, a többi helyen csak román feliratok vannak. Csikban igen nagymértékű a moldvai románok betelepítése. Csíkszeredában egy egész városrész, az úgynevezett Tudor-telep új, magas 8-10 emeletes iblokkházakból áll, amit 1-2 kivételtől eltekintve, moldvai román munkások laknak, akik a Csíkszeredái gyárakban dolgoznak. Falura is telepítenek moldvaiakat. A Csik szereda körüli községekben a községi főút mentén csak egyemeletes házak építése van engedélyezve. Ezek csaknem mind sablonos egyforma épületek, igen nagy,részében moldvaiak lakják, akik a építkezéshez államkölcsönt kapnak. Különösen feltűnő, hogy Ko- i lozsvárt úgylátszi szigorúan veszik a titkos rendeletet, ame(Folytatás a 7. oldalon) — Nem! Én erre a rendetlenségre utam rá. Az éjszakai ha- : zajárásofcra ... j — Mondtam az újságom ki- | adiólhivatalánalk: jelenjen meg a lap délután, hogy nekem éjjel ne kellessen dolgozni. Most határoznak e fölött az indítvány fölött. Az asszony felsóhajtott: — Nem bíróim! Nem bírom! Ezt az örökös mókát, a borzasságiát, a csapzott fürtjeit, a gat- | iéros köpenyegét, a szemére1 húzott puhakalapját, ezt az j egész rendetlen, életet! Elébe állott az urának: 'Mély lélegzetet v,ett. — Clergőfi megkiérte a kezemet. — A tanár? « — A tanár, igein! — Fogolypecsenye. Egy hót se, kell neki, már megunja az ember. Az asszony felszisszent: — Azt bizza rám. A kalapja mindenesetre egyenesen áll a feje búbján. — Persze. Valamire csak kell a fejét' használnia. — Eléig jól használja. Most is irt egy szakmunkát Olaszországról. Olvasta? — Nem,, mert egy másik olaszhoni szalkimukát olvasok jelenleg. Egy Dante nevű szakíró irta ... — Nos, ha nem olvasta, akkor nem szabad lekicsinyelnie! Ez a Gergőfi tisztességesen, ősziintén beszélt velem. Azt mond ta, hogy különlieges lelki életem van, hogy vágyom valaki- i re, aki megért, aki olyan tiszta és rendes, mint én, kivüil és belül .. . ilyeneket mondott. — És te miit választoltál neki? — Azt mondtam, hogy köszönöm az ajánlatát, de én nem teszek az uram háta mögött semmit. Én nem tagadóim, nekem ő nagyon szimpatikus1, de ez nem olyan egyszerű dolog, igaz, hogy nekem bánatom van, de az ilyesmit el kell; viseCliri a rendes embernek. — Ha kiét ilyen rendes ember összejön, mint ti vagytok, abbéi valami kapitális rendetlenség. fejlődik. — Látja, itt téved! Én budai úri lány vagyok, én vigyázok a maga nevére. És vigyázok a 1 formára ... ! Idegesen állott fel. Benedek doktor azt mondotta: — \A formád, kitűnő! Nem csodálom Gergőfit. Az asszony gyűlölettel!! nézett 1 rá: i — Én ezúttal nem tréfálok. 'A sorsomról van sbó.-Köteles- 1 sége felelni, komolyan beszél- I ni. Hát beszéljen. A doktor Eötvös Károly tanácsát követte: I — Mielőtt valamit eseteiké d! nél -— igyujts pipára! ! Elővette kis angol! tengerész- 1 pápáját, megtöltötte jó száraz 1 dohánnyal, rágyújtott és aztán i nagyon nyugodtan a következőiket mondotta: : — Igazad van. Itt valamit . cselekedni kell. Az elégedetlenség benned nőttön nő és a tüEGY HÖLGY ÉS KÉI ÚRIEMBER IRTA: FARKAS IMRE Bemedelk doktor a szemüvege fölött figyelmesen nézett a I feleségére, Látta az orrcimtpája' remegéséből, a szampíllája ideges rebbenéséből, hogy valami kellemetlent fog neki mondani, de mégis meglepte az, amit hallott. — Figyeljen ide, Józsi. Én őszinte akarok magához lenni. Benedek doktor régebbi magámpraksziisáböli tudta jól: ha asszony őszinte akar lenni akkor baj vatti! — Mi nem vagyunk egymáshoz valóik, Józsi! Benedek azt felelte: — Miért nem? Én eddig mindig azt hittem, hogy mi egészen szerencsétlenül egészítjük ki egymást. Az asszony felpattant: — Látja, ez az! Ezek a gúnyos szellemességek, ez a hang . . . — Hát a hangom nem valami kellemes. Emiatt nem vettek fel az Operába -. • — Én már nem ibirom, hogy magának 'folyton fintorog, az agya! Nem bírom a torz tűkiöt, ahogy maga a dolgokat látja. Én rendes budai lány vagyok, nekem egy rendes ember kellett volna! ... — Fanniy! A rendes ember olyan, mint Pére la Chaise hires fo'golypecsanyéje. Egy hét múlva nem kér belőle az ember! relmed mottón fogy. Ha egy aszsízony elkezd nyugtalankodni, azt hagyni kell: nyiugtalankodja ki magát. Ha hagyja az em- 1 bér, akkor megnyugszik. — Tehát? — Tehát van egy inditvá- , nyom. Itt van két jegy Olasz- ! országba. Neked hoztam, meg' a nővérednek. Add oda az egyi- ! két Gergői inek, ő úgy is szak- j efm'bér, rendes ember, érti1 Olasz 1 országot. — De, Józsi! — Tudom miit akarsz monda- , ni! Légy nyugodt: megbízom | benned. Te budai urilány vagy. j tudom. (5 meg tanár, tudom. Rendes emberek vagytok. És j ha nem volnátok azok, akkor majd megmondjátok. Levonjuk j a konzekvenciát mind' a hárman. — De, Józsi! . . . — Semmi, de JóiZSi. Ez az egyetlen út, hogy meggyőződjünk: mi van itt voltakéj>pen? Idegek kérdése ez, fiam, ... és a szakirodalom e fajtájához én is értek egy kicsit! IL Benedek doktor igyekezett fölényes maradni, mert tudta, hogy a nő általában szeret a döntő pillanatokra visszaemlékezni. Es nagyon fontos, hogy a férfi döntő pillanatokban hogyan viseli magát. Fölényes maradt tehát a doktor, szó nélkül útra bocsátotta az asszonyt, de nagyon szenvedett belül Nagyon szép asz- S'zoriy volt a budai urileány és Benedek doktor agy sietette haza hozzá a lázas, éjszakai szerkesztőségi munka ntán, mint egy mindig, viruló virághoz. És mint afféle iró-emiber, akii a leikével, az idegeivel dolgozik, aki nek gondolatai ott verődnek rendbe, ott alakulnak, a rotációsgépek izgatott Is dunuzsló remegése köziben, jobban “(mellre szívta” az állmokat, érzéseket, összetartozási kötelékeket, mint másfajta foglalkozású emlber. De a filozófiája nem engedte, hogy ezt nyilvánítsa. Köl bő volt és közgazdasági rovat; vezető. A rovatvezető vezette : benne a költői lelket. : Amikor az asszony utálköpenyegéiben elbúcsúzott tőle és ő futó csókkal illette a homlokát, | elkezdett szenvedhi. Napió1!napra jobban szenvedett. Van ' egy sz ere le m-f ilo zóf us, aki azt irta egyszer: az iskolában kelle| ne tanitani, hogy a szerelmi szenvedések ne találják készü: tétlenül az embereiket. Az idegzsába, a gyomorgörcs nem meg , ie*pelés. A szivbéli fájdalom — mindig meglepetés, és annáli | nagyobb meglepetés, minél eiö| sebben van érdekelve a tegnap még gyanútlan, jól táplálkozó, jól alvó, közömbös ember . . . | Az ilyen nyugtalanságnak az ' után van egy nagy fokozó ja: a fantázia. A csönd, a némaság, a semmit nem mondó, futó pár sor felébreszti a gyanakvó fan- 1 táziát, tápot ad a bánatnak, a kínzó bizonytalanságnak . .. Két hét telt el és» Benedek doktor öt és féli kilót fogyott. Két hét után aztán* világos Ságot látott derengeni a lakása ablakából, amikor hazament éjjel a i edakicióhól. Nem mert még egyszer felnézni, hátira tévedett. Vagy csak szórakozottságból ő hagyta égve a villanyt tegnap este? A dolgozószobában ott várta az asszony. — Józsi! — És a nyakába borult. Benedek doktornak hevesen kabmipált a szive. De azt mondta: — Ne ölelgess, fiam mert ruiég, jobban összeborzolod a ha jamat. És te ezt nem szereted. . . — Én nem szeletein? Te édes, borzas, öreg bohémem, te . . . Józsi! Megint ráesett a doktorra. Az egy pillanatig • odaszoritotta a szivére. És az együgyüséget kérdezte, amit ilyen esetben kérdezni szokott az ember: — Hát hazajöttél? Erre az asszony olyan melegen felelt, amilyen forrón még sose szólalt meg az a rendes kis budai lány. — Haza! — No ülj le. Beszélj. Firenzéiben voltatok? — Igen*. — Gyönyörű? — Ronda fészek. — Tessék? — Igiöii ... én borzasztónak találtam. Te — és ez a Geiőfi! ... — Mi van vele? Nagyon rendes ember! — Te, ‘hogy az milyen fölényes volt, milyen kiálibatatlan. Először is, nem volt szabad rólad beszélni, mert ükkor pukkadt. Pedig kiről beszéltem volna másról, mint az én édes kis Cuicáik'ámról .. . — Hát kirőil kellett beszélni? .— Michelamgetoról, meg Benvenuto Celliniről. (Már a könyökömön nőttek ki. Ilyeneket mon dott: Pitti. Uffizi. Hát nem rémsége®? Te, jegyzetekből beszélt, az orrán keresztiül. (Mert az or rát egészen összefogja a szemüvege. Ráncot vet az orra. Ilyet miég nem is láttam ... —Szóval: némi értettétek meg egymást? — Akarta az ördög megérteni őt! Tudod)? ki miatt vesztünk össze először. Megmondom, ment sose találod ki. pitti miatt. — Ki az a Pitti? — Látod, gyönyörű borzas angyal, te se tudod. Én se tudtam. Az valami »nnúzeuimtulajdernos' volt. És almikor azt kérdezem, ki az a Pitti, rám formed!: “Nem az a fontos. Rafaello Santi a fontos.” Amikor ezt mondta: ‘“Santi”, meg tudtam- volna verni. — iSzóval: jól inuiattatclk? — Képzelheted. Mindig oktatott, az orrán keresztül. És rfthéztelt. 'Ujgy ültünk ott az1 asztalnál, mint az iskolában ... — Két rendes emlber! — Csak ezt ne említsd! Tudod, min vesztünk össze' végleg? Az Arnó hidján. — Remek. Hát ez hogy történt? — Hát elvitt eigy öreg hidra, j amelyiken ékszenboltcik vannak. | És nekem eszembe jutott a tót; falusi Dunaliid, álról egyszer j jártaim veled, Müei/kám, nagy csomó virággal jöttünk Tahiból és azt énelkeltük: “Az éh bábám egy »fekete nő,hő” ... emlékszel? — Emlékszem! — Nohát, amikor aztán diadallal- rámutatott a hidra,, mintha ő> vágta volna ki papiiiniaséból görögpótló-iajz órám és azt kérdezte: “Nos hát, mit szól hozzá? Azt mondtam': “Ez egy öreg 'vacak ...” — Azt mondtad? — Azt. Ezzel aztán befejeződött az idill. Csomagoltam, hazajöttem ... most itt vagyok! Hadd lássalak ... Milyen soj vány vagy, kis madaram1. És , milyen gyönyörűen le vagy ha! iniu-zva. I — Pedig elhatároztam, (hogy ezentúl ímeigváltozöm ... Az asszony ijedten fogta át Benedek doktor nyakát. Vitte hát Amányi az ágyat az liliomáéra. Ott melléje sederelett Misa. Falujabeli fiú volt, nőst fehér ancugban feszeigett, nert úri üzletben, szolgált. Ráértek beszéllgetni, katonavonat illt a pályán g amíg az el nem nent, nem eresztették be őket. — Tud-e maga a iselfhez? — sérdezte egyszer Misa. Amányi a száraz pipaszárat ágta és vizsgálva futott végig disa arcán: még a szeme se tilt jól ennek a toujnyiknak! üarátságta.iannl kérdezte: — Mit akarsz? .Misa cigarettát nyújtott az amber ne k és .heibrálve kezdte, rogy ihat tudna ő egyetmást uttatni a falunak, ha Amányi >ácsi ügyesen eladná éji a Ibaszí'OtömegűStbz«é vele. — Ne figurázz! — s morzsola a cibarettát a pipába. — Nem tréfa ez, s még ma .daadnék egy láda cukrot — feelte Misa. — Mit szól hozzá? Amányit meglökte a szó : cutor! Nem látott a falu -ciulk; ot nár időnap óta. De csak köpött :gyet s azt mondta: — Liszt jobban költené meg ssir, szalonna ... — Az is1 lesz, minden fess. ísafc idejét várjuk. Hétfőm meíetjne egy zsák liszt is s áklkor negmondom, hogy miikor jön a ssir ... Megegyeztek, bár Amányiiban Háborgott kissé a lélek, de Misa megnyugtatta, hogy tiszta dooig ez, ne évődjéfc rajta. iS Így történt, hogy este, amikor hámért, megpalktált a falubeli botossal s a Misa részét pénzben, i magáét lisztben,, zsírban, szalonnában a más holmiban vitte iaz.a. De csudái,ni is alig győzte, logy a botos honnan kanyaritía elő egyszeri e a sok ennivalót, mikor eddig mind csak a kocsi- Ííenőcsőt kinálgatta. Nagy bupec llett igy ez az A- mányi s hogy félévig csend volt, meg is szedte magát. Már két Lóival járt s azon gondolkozott, hogy házat épit, de odabent a faluban. Csakhogy honnan, vegyié a téglát? Estén,kint, amikor kiült a kalyiba elé pipas'zóra, fúrt ezen törte a fejét. Ha a hold kijött, ott állt előtte a tégliaéigető kéménye. Az irdatlan nagy tömeg féket én fúródott a kék éjszakába, de ő már annyira megszokta, hogy eszre se vette. Néha ugyan elnézeflődött rajta, különösen ailkonyattájt. mert verebek fészkeltek a téglái közt, fent a magasban meg véncsie keringélt. Egyszer aztán (hiába járt a mondott időben a városba, Mise, nem került elő'. Estig is< várta, de semmi. Misának nyoma se volt. Kérdezősködött utána, az is hiába volt. Naphosszat otthon őgyelgett most s azon töprengett, hogy miféle üzletbe foghatna? A gyerekei milndenfléüie lomot hordtak elébe, amiket játék közben ástak elő a földből. Nagyrészt srapnel! kupakok voltak s effélék: a háborús emlékei. — Hátha a rezet venné meg valaki? — gondolta és miegibiz(Folytatás a 7. oldalon! a Kemény IRTA: MAJTHÉNYI GVÖRGY |j I* ■-“Az unoindta neki a jegyző va- r lamelyik napon: — Akar egy fuvart csinálni, t Amányi? > Hogyne akart volna! Nyava- c lyás1 idő volt az, se kereset, se j muhlkia, almit a gacsos lábává! el tudott volna várllalni, a botos \ neun adott hitelre semmit, kü- 11 ilöinben i& csak ciipőpertlit, meg e kocsikenqcsöt lehetett találni | nála, a családja is inkább kői- 2 dúlt volna, ,ha llett volna (kitől, még a legjobban a féllé volt mert azt kklsapta a temető mel- I( iá legelni. I 3 — No itt a fuvarlevél. .Majd 5 kiviszi ezt az ágyat a városi áJ- 1 Icimásra és föladja — mondta a j jegyző, j j Bicegett ihaza Amányi nagy ] öröimmel, a temetőnél beleka- j paszikodott a zörgő-csontu Csár ; dás kötőfékébe s húzta tovább, t Mert ott laktak a régi téglaége- I ■ tőnél, túl még; a temetőn, is. 1 ] Hogy az oroszek végigpörzsöl- i ] ték a falut, nem sok váloigatás 1 ] alkad-t. Az égető egyik félig ép j falához kalyibát ragasztották s 1 j úgy éltek, akár a cigányok. i ] Amikor lOsárdást a szekér | Ducijához taszigálta, előlhujtak, a j gyerekei is. a gödrökből, miért13 ott játszottak leginkább. 1 ] — Hova megy? — kérdezte ' i Jóska, a nagyobbik, lehetett1 j már hat esztendős. ■ ■ — 'Fuvarba — mondta toüsz- j ] kén Amányi. j j — Mink is fölülhetünk? 1 ] — Nemi. !; Az asszony is kilépett a kalyi- |; bábói. Nem szólt semmit, csak nézte, nézte az ur át és a teikin- ! tete teli volt vágyódással, reménykedéssel. Csák miikor már ; Amányi iflöilkecmergett az ülésbe : akkor sólhajtotta feléje: — Majd hozzál valamit ... Nagy nyomorúság volt a vidókén. A vetéseiket legelgeték, ! földbe taposták a seregeik, a krumpliföldet, a sízőllőt, föltépték a gránátok. En'nivalót a kis kiosztáson kívüli: már csák az erdő adott annak, aki el tudta venni tőle. De ilyen kevés volt. Inkából csak ide-oda vándoroltak az emberek és koldulásból, gyökerekből meg hitből éltek. Hiszen még a jegyző is arra kényszerült, hogy eladja azt a nevezetes, történelmi ihirességü ágyát, amelyet békében mindig, büszkélkedve 'mutogatott a látogatóinak. I 40 — Csak azt ne! Gyűlölöm a i rendes1 embereket . .. pedig; én 1 az voltain ám útközben. Tudod, 1 hiszel nekem, felesleges is imon- 1 dánom, nteg a kezemet se fog- 1 ta meg az az ember! ( 1 Benedek doktor átkarolta a i j feleségét. És míg az asszony j 1 j boldogan hozzásimutt, arra gon | j dőlt: milyen (bölcs dolog volt ez- j 1 előtt ikrét héttel, hogy legyőzte I benne a költőt a közgazdasági' j rovatvezető! VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 f°nt $1-50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA trwfTT—... —jmammmmmmmmmm hím min mii i ni i —---------------legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. L M. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. )
