Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-31 / 35. szám

Montreal—az olimpiász városa

RUTH GORDON

(■Canadian Scene) —Montreál- ; és Joliette-iben az ijjazáshoz

szükséges berendezések. Kingstonban már a nyáron versenyek voltak a regatta-pályán, •ha nem is volt még teljesem készen. A Claude Robillard ioentr re, ahol a vizipóló mérkőzések lesznek és a kézilabda, már teljesen készen van, csak a belső berendezést kell befejezni. Az olimpiai falu épülete, a 19 emeletes piramis alakú hiáz, ahol 9 ezernél többen lakihatnak majd a versenyek idején, legkésőbb a jövő év májusában készen lesz. Az is lehet, hogy még ennél is előlbb, esetleg már márciusban.

A legtöbb aggodalom a nagy stadionnal kapcsolatban merült fel, amelyben 56,0*00 nézőnek lesz helye, ide értve az úszóversenyek színhelyét is. Ez az i építmény a maga nemében szinte páratlan. Óriási, meghajlított oszlopok tartják a stadion fölé boruló, kinyitható tetőt. Tornya 18 emeletes lesz. Sportfelszereléseket tartanak benne, de lesz étterem, egy sor hivatali helyiség és ennek az alapzatába kapaszkodnak majd azok a roppant kábelek, amelyek tartják a stadion, tetejét. Közvetlen közelben lesz a Velodrome, amelyet decemberben mái’ használni tudnak majd a montreáli biciklisták. , “Amire legtöbben nem gondolnak'” — mondja éntől szólva Drapeaiu — “hogy a stadion egészen rendkívüli kivitelezésű és alkatrészei a helyszínen készülnek. Persze az előre gyártott elemek összeillesztése fejlett, újfajta technikát kíván. Ez már önmagában komoly munkát követel meg nemcsak a mérnököktől, hanem a munkásoktól is.

| magyarázata annak, hogy a küj lönböző helyen készülő szobrok j anyaga és. technikája sem teljesen ugyanolyan, tehát változatosabbak, érdekesebbek az eszkimó művészeti alkotások.

ban, az orszá’g legnagyobb es — Párizs után — a világ hiásodik legnagyobb francia városában, Jean Drapeau a polgármester. ő az a személy, aki legtöbbet tett azért, hogy a valamikori “templomok városából” a modern felhőkarcolók városává legyen.

Magától értetődik, hogy ezt a munkát nem lehetett elvégezni anélkül, hogy súlyos viták középpontjába ne kerüljön. Kevesebb, mint egy esztendővel az olimpiász megkezdése előtt a sugó-húgó kétkedők vették körül, akik egyre azt hajtogatták, hogy nlem lesznek időben készek az olimpiai létesítmények.

Drapeau, a Financial Post munkatársának adott nyilatkozatában igy válaszolt birálóinak: “Nincs választásunk, mindemnek időben készen kell lenni és készen is lesz.” Ami a pénzügyeket illeti: “tagadhatatlan, hogy minden sokkal több pénzt emészt fel, amint azt előre kiszámítottuk, de — különböző programok, sorsjátékok, érmek és sok másféle módon is, gondunk lesz arra, hogy előkerüljenek a szükséges, kiadások.”

Huszonnégy helyen lesznek versenyek és fel kell építeni az olimpiai falut is. A létesítmények fele már az előtt is megvolt, már csak az volt velük a gond, hogy kibővítsék, módosítsák, modernizálják őket. Az evezőversenyek 125 millió dolláros színhelye a hozzá való 30,000 ülőhellyel már augusztusiban készen volt. Bromint-ban már júliusban kész volt a lovasversenyek színhelye

Könyvekről. —. Művészetről.

A CBC Rádió és a Kanadai Művészeti Tanács komoly muzsikára, fiatal zeneszerzők számára pályázatot hirdetett, mely nek során a nyertesek 20,000 dollárig terjedhető összeget nyerhetnek. 29 évesnél fiatalabb kanadai állampolgárok, vagy letelepedett bevándoroltak ez év december 31-ig küldhetik be pályamunkáikat. Továh- i petition for Young Composers, bi tájékoztatás: CBC Radio Box 500, Station A, Toronto. (Canada Council. .National Com Ont. M5W 1E6.

Lajossy Sándor:

MINDENT ÚT HAZA VEZET

Kinevethet engem a kishitű és mondhatja, hogy délibábot kergetek —

Én tudom, bizonyosan tudom, hogy egyszer minden út haza vezet.

\

Hazamegyünk. Ki életében, ki a csillagok útján, de találkozunk mindnyájan a Kárpátok alatt — íMert, birtokunkba vesszük ősi jussunk, amit gonosz szomszédaink eloroztak!

Winnipeg, iMan. 1975. okt. 31.

Mindszenly egyik főhóhérának bukása

(Folytatás az első oldalról)

gött) igy jellemzett: “Horthy börtöneiben még á kommunistáknak is sokkal joibb dolguk volt, mint a Rákosi-félékben”. Eizek után a karriervadász muszkavezető élete derekán, mint egyszerű firkász kezdhetett élőiről mindent. Vájjon tanult-e a leckéből? iKiálbrándult-e a pártdiktatúrából? A feleletet ez idő szerint még nem tud(juJk.

AZ INDOKOLATLAN BOSSZÚ TOBZÓDÁSA

Felvetődik a kérdés: mi motiválja az ilyen emberszörny lél; kivilágát? Talán a szadizanus?

' Lehetséges. — Az önzés, thatal| mi és érvényesülési vágy, talán 1 a párt-fanatizmus? Nagyon va- i ló színű, mert ha a kommunista osztály-gyűlölettel nem is, de keresztény-gyűlölettel annál inkább magyarázható annak a Mindszentynek az üldözése, aki nem a SSigrayaik ivánci kastélyából, hanem Mindszent egyszerű parasztház ábó-Ii származott. Vájjon milyen szetrepet játszott a bosszú? Ez sem1 kizárt. IMint az összeomlás után számosán, akik a trianoni korszakban libamájon híztak, most a “szenvedés és üldöztetés’’ meséjével nemcsak zsaroltak, hanem — vélt sérelmeikért — bosszút is álltak az igavonó magyar népen. Feltételezhető, hogy Décsi is ilyen hamis okoskodástól ösztönözve látta el Rá] kosi egyik alvezéreként -bosszúfeladatát. Mondanunk sem kell, hogy ilyen alapon milliónyi magyarnak lett volna jóval alaposabb oka bosszúért kiáltani. A- mint láttuk, Déesinek a trianoni -csonka-hazában sem éheznie, sem fáznia nem kellett. Ellentétben azokkal a gimnazistákkal, akik az istenhátamögötti falvakból gyalogoltak esőbensár'ban, vagy vonatoztak 30-35 kilométernyi távolságból. Nekik, a leginkább szegény származású magyaroknak nem1 jutott eszükbe bosszút állni, pedig többet szenvedtek egy esztendő alatt, mint Décsi elvtárs nyolc év alatt. Ezek továbbra is megmaradtak annak, aminek í nevelték őket: keresztény em! bérnek, nemzetim magyarnak.

* * *

I Csak hajszálon múlott, hogy j esztendő előtti jövendölésem, — amely szerint “a megkínzott és vérző, de 'bilincseitől: -megszaba - ditott magyar nemzet állítja majd Ítélő széke elé dr. Décsi igazságügyi elvtársat” — nem valósult meg 1956 után. Szerencséje volt, hogy már korábban lébukva, maga is- rácsok mögött elmélkedhetett a marxizmus “áldásairól”. Annyi bizonyos, hogy koránál fogva, karrierjét már nem újíthatja fel. AZ IS KÉTSÉGTELEN, HOGY ISTEN UTJAI HIFÜRKÉSiZHETBTLENEK ÉS HAZÁNK -SZABADSÁGÁNAK ÓRÁJA BÁRMIKOR ÜTHET.

í _ _ _ _ _ _ _ _ _

EZ KANADA

RUTH GORDON

(-Canadian Scene) — A Metro Toronto 12. osztályos növendékeit felszólították a Canadian Ethnic Heritage Foundation részéről, hogy vegyenek részt a “Canada-The Country of My Future” ci-rnü tanulmánypályázaton1. Diefenibakei, volt miniszterelnök a következőképpen buzdította őket: “Minden

fiúnak és lánynak megvannak a maga álmai, elképzelései. Nem szabad ezeknek -hátat fordítani, hanem törekedni kell megvalósításukra”. Az alapítványnak Diefen-baker a tiszteletbeli elnöke, Peter Newman, utto Jelinek, IMlke Janacek és Larry Modi pedig az igazgatói. Valamennyi szabad idejében és •mindenféle ellenszolgáltatás nél klil végzik el a szükséges munkán A szükséges kiadásokat Walter Gordon, volt pénzügyminiszter és családja bocsájtja rendelkezésre. A kezdeményezésnek kultúrális, emberbaráti és közoktatási célja van. A pályázat október 31.-én jár He. A nyertesek tetszésük szerinti európai oi szagba utazhatnak már dúsban.

* * *

Bevándorló orvosok, akik British Columbiában akarnak praktizálni, legalább öt esztendeig kénytelenek les-znek távoli vidékeken dolgozni, mielőtt a tetszésük szerinti helyen telepedhetnek le. Amint énről szólva az ottani orvosi kamara elnöke -mondja: Ashcroft-tól é~

szakra kel -menniük, arra a területre, ahol háromszor kevesebb onv-o-s esik egy főre, mint a tartomány sűrűn lakott, déli területein. Szabad helyválasztást csak az állam-polgárság, felvétele után ka-pnak.

* * *

The University of Guelph

(az ontariói Guelph-bem) szombaton, október 2i5.-én nyitja meg a Macdonald Stewart Hall-t, ahol a School of Hote. and Food Adminisztiration tanfolyam kezdi majd a munkát. A nem mindennapi kurzus tulajdonképpen már 1969-ben kezdődött és az idén 300-an jelentkeztek, rá. A szükséges pénzt a Macdonald Steward Foundation teremti elő, a kormánynak a kiadásokhoz nem kell -hozzájárulnia. A négyéves- program elvégzői Bachelor of Commerce diplomát kapnak és rendelkeznek minden olyan tudással, amely a vendéglátó és szálloda iparban felelős beosztáshoz alkalmassá teszi őket.

* * * • í

Eszkimó szobrászok a sarkvidéken levő Iglcoik, Pelly Bay, Bakér Lake, Pangnirt-ung és Cape Dorset településeken különös nehézségekkel találták magukat szemben. Nincs elég abból a kőfajtából, amelyből immáron nemcsak Kanadában, hanem szinte az egész világon ismert szobraikat készítik. Az általuk -használt szappankő -minősége egyébként mindenütt -más- és más, településenkint különböző geológiai jellegzetességei vannak. Tulajdonképpen ez nem hátrányos még önmagában, hiszen ez a

Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv

Hámory Várnagy Dalma

kiváló Írónő munkája.

HOLDRAKÉTA

című, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz.

Megrendelhető S6.E0 előzetes beküldésével. MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45.

Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen.

CANADA

SAVINGS

BONDS

TELJESEN GARANTÁLJA KANADA KORMÁNYA JÓ KAMATOT FIZET ÉVRŐL ÉVRE BÁRMIKOR BEVÁLTHATÓ KÉSZPÉNZRE TELJES ÉRTÉKBEN KAMATOKKAL

HENRI LAVEDAN

francia író mondta e,gy alkalommal :

—-v A rágalmazást ismiételni annyi, mint tovább adni a hamis pénzt.

MAJTHÉNYI GYÖRGY

ARANYMÁLINKó

.saság, szorgalmasan töltögetett hát, és Oltót is melegítette a bor. iUgy érezte, hogy a bekormozódás mulatságát komolysággal keli pótolnia, és azt kérdezte:

— És milyen errefelé a nép, Vugrics úr?

Viugrics bácsi szivarrá gyújtott és igy szólt:

— Hogy a nép milyen? Azt kérdi, tanár úr? Már hogy a szellemi nívója?

Oltó igen komolyan bólintott, ahogy az öregektől látta.

— Hát, kérem, hadd meséljek el egy esetet. A tavaszon történt.

— Jaj, meséljem, kérem! — rimánkodtak a gyerekek — és az anyjukra néztek, nem küldi-e aludni őket?

— A hues! erdőt ö,smeri, tanár úr, meg a etrázsi kocsmát is, hiszem véghalmi ember. Hát Takács alispán meg az öccse, az alezredes, gyakran járnak a bucsi erdőbe vadászni. Olyankor a délutáni vonattal jönnek meg a székvárosiból, a strázsi kocsmában hálnak, és hajnalban kimenjniek lesre,. Egy áprilisi napon fajdra indultak. Igen friss idő volt, de ők azt nem bánták, hisz az éjszaka úgyis fedél alatt lesznek .. . Már erősen alkonyodott, amikor a kocsma felé közeledtek. Mennek, mennek, egyszerre csak 'összenéznek: Mi a kő? Vendégek a Strázson? Nem igen szokott előfordulni, hiszen tudja, Strázs csak afféle "betérő, ahol legfeljebb egy porció pálikáért állnak meg a parasztok . . . Szóval, a kocsmából olyanforma zsongást hallottak, mintha zsúfolva volna, pedig egyetlen szekeret nem láttak körülötte.

Beléptek.

A koosmáros megiöismerte őket, hajlongott, hajlongott, de azért vakarta a fejét, hogy igy, úgy, mitévő legyen, ezek a parasztok itt dolgoznak a hegyen, irtásra vannak szegődve s rnár egész héten nála éjszakáznak. Há ő tudta volna ... és igy tovább.

Az alispán vállat vont: mit lehet' itt .tenni? Valahogy ki kell tartani hajnalig. De az arca elsavanyodott, mert a füstöt harapni lehetet, és a bűz fojtogató volt. De az alezredes szeme megvillant. — Megállj csak, kifüstöljük ezeket! — súgta bátyjának. Az alispán elmosolyodott, mert tudta az öccséről. hogy nagy kókler. Tudja, tanár úr, olyan bűvészt keresni kell, láttam egy párszor, .no, csuda vigye, remekül" érti a kunsztokat.

— 36 —

A tanár úr tüstént kijavította;

— Ancsának hiivnak, — úgy mondja máskor, lelkem — és bár szívesen elnézte volna tovább is Ancsát, mégis azt mondta neki1: És most hozzon kérem, egy pohár vizet.

Ancsa kiszaladt s hozta a vizet. Oltó. beletoortyolt és elfintorította az arcát.

— Miféle viz ez? Hü, he keserű!

— Mink már szoktá ez á viz, die urák csák bor isznak... Pán Vugricios is mindig .bor meg szodá ...

— Na, jól mézünk ki! — gondolta Oltó, de nem szólt semmit, csak visszaadta a .poharat, Ancsa meg menekült ki a szobából, mintha a további szereplést nem tartaná kívánatosnak1.

Oltó meg körülnézett, hova akaszthatná vedlett kabátját. — Egészen rendes szoba, — konstatálta sebtiben, és össze - hasonlítva a bútorokat a nagyibátyja parókiáján; lévőkkel, megelégedetten ütött egyet a fejével. Aztán megint a virágokra siklott a tekintetei, és most elkomorult.

— Ez az asszony! Ez az. asszony! Hogy kiszámított mindent előre! — gondolta. — Bizonyos, hogy a virágokat is ő rendelte bei a szobámba . . . Szobám'! Már ki tudja, mióta vér a “szobám”. Kifőzött, kitervelt mindent . . . Alighanem a cselédeknek is meg} van hagyva, hogy meddig maradhatnak a szobámban, ezért futott k)i ez az Ancsa is ... Az ágyon is tiszta huzat ... ő meg csak beül egy szép napon a hintójába és elrabol. emgieim." ... Kölzépkor! Középkor! ‘S én meg. teíhetetlenkedem s tűröm1, hogy azt csináljanak velem, amit akarnak • • •

Föl-alá járt, méltatlankodott, és csóválgatta a fejét. Máj! az ablakihoz állt, és nézte az idegen, ismeretlen vidéket. A kék hegyek koszorúja fölött almászöldbe játszott az ég, gyönge pára ködösítette el a kilátást, az erdők foltjai egybeolvadtak a mély alkonyatlban. Idegen volt neki ez az alkonyat, és úgy érezte, mintha nagy erők; áramianának a hegyek sötét tömegéből feléje. Az idegei megfeszülték a várakozásban, mereven nézett egy pontra, és akkor, hirtelen úgy tetszett neki, mintha most valami (benyomná az ablakot. Akaratlanul meghátrált és elfordult. A szóiba tompa világossága megnyugtatta. Az ajtóig ment s visszajött, aztán gyors elhatározással leguggolt a koffer elé és rakodni kezdett.

— 33 —

)