Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-31 / 35. szám

6 Winnipeg, Man. 1975. okt. 31. EMŐKE A Tavasz’ pajkosan mosolygott, t-zerszinü virágán a tajnak, ^ a mohó lepkék; bódultán illantak; . ódulatával az Ibolyának ... Uája kedves és mosolya, iint szivárvány ivei át ... G a búgó galambok, versenyt énekelve búgják: ,i mienk’ a mi iPatronánk! (imott egy őz futott, varcsu szökkenéssel, hogy Eltűnjön nyomban, virág me­zejében. Csak a pacsirta maradt: elette az Ég-ben ... ,, szellő’ ki [köszönte o lágyan simogatja, .iOsszú ében haját, lely iebben a Nap-ban. A Hargita alján, ... iár megjött a Tavasz’ Zengék messz© tájon ... ..rdo-rét s madarak. rt pacsirta zengé, Himnuszát az Ég-nek S az Erdő sóhajtja; Emőkém, de szép lesz. A karcsú magas hegyek, Fejüket el’ hajták, Ne hogy felhő essen S betakarja Nap-ját. Emőke köszönti, bájos mosolyával S Imát suttog lassan, Hogy ott a Menyekben, Imáját’ meg hallják. Tekintetét veti, ében ragyogásban, Elmondá szó nélkül, Szerelmét s nagy vágyát; __ Hazájának: Erdély országnak. Még’ Rabszolga vagyok! Ki’ tudja még meddig? S a Tél’ majd elmúlik! Vígasztalé magát, csendben békességben, Mint’ ki hisz szerelmében s a Pacsirtával üzen, Magor! lén szerelmem. Hőgye Mihály. ORVOSI TANÁCSADÓ Szemelvények az orvostudomány őskorából LAJOSSY SÁNDOR: Hurrá színes televízióm van! Az elsővel jól megjártam, de Ajándék lónak ite nézd a fo­­iát!” — mondja a jó magyar közmondás. Ez a televízió meg­viselte idegeimet, mert gyakran elromlott. Majdnem többet volt távol, mint itthon. ,S én mégis szerettem, mert amikor dolgo­zott,- elbűvölő színeivel megszé­pítette az életemet. Pedig olyan volt, mint a “makrancos hölgy” és már a második évében sok pénzembe került. IMost mikor kimét megmakacsolta magát és a szakember szerint a javítása meghaladja az eddigi költsége­ket; elajándékoztam. Éppen leg jobbkor, születésnapra szerez­tem vele örömöt! Ezután egy hasonló méretű, de modern, kis doboziba épített üari'bi-televiziót kaptam-. “Kap­tam”, mert amikor béreltem,, nem gondoltam, (hölgy- karibi­­szines televízióm lesz? Mindig tudtam, hogy 'léteznek ezek az izgató színek^ de vérpezsdítő szépségükről Kisjókai Erzsébet: Az Edénkért titkai című köny-KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 80/-810 Somerset Place ; 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 vében olvastam először. A zöld, zöldebb a zöldnél és a piros még vérpiros. -Híjaknak való, a­­kik a bizar sziliekért lelkesed­nek. A természetelleneset sze­retik, mint ők magük, s min­denért lázadnak, ami -megszo­­kot és régi. Ezen a telvizión túladtam egy hét leforgása alatt, mert káprá­zatos színeivel lazított! Az én koromban már nem való láza­dónak lenni. Aki a hatodik X felé ballag, az a televízióban is a szolid és meleg szilieket ked­veli. Amilyen öimaga már. Most egy kis mozinak be­ülő félkaribi-televiziőban gyö­nyörködöm. (Úgy látszik, -hogy a Good Listening Limited a déli­­szigetek színeinek a szerelmese és csak ilyen televízióikat köl­csönöz!). Olyan ez kérem, mint a demokrácia: túl színezett, de meg lehet szokni. Már nem is tudom, hogy mi­ért, de nem tiltakozom. Elfoga­dom azt átmeneti színeket. Hiá­ba is volna minden: eigy magá­nyos, öregedő ember életéiben nagy szerepet játszanak a szí­nek. És nem igaz? Elvégre szí­nes televízióm van. . . HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN. — ÍRJ JN NEKÜNK! Természetesnek tűnik az a való, hogy már az első Írásos feljegyzések arról tesznek tanú­bizonyságot, hogy több ezred­évvel napjaink előtt az egyik legfejlettebb tudományág az emberiről, a “teremtés koroná­járól/' volt szó e tudományban. E helyen bizonyára nem lehet feldolgozni e problematikát ap­rólékosan, de ez nem is, célom. Csak szemelvényeket szeretnék nyújtani e tudományág;, a me­dicina, legrégibb múltjából, hogy kielégítsem az olvasó ter­mészetes kíváncsiságát e terü­leten. Aki több pontos adatra kiváncsi, könnyen megtalálja az idevonatkozó irodaimat a nyilvános könyvtárakban, az orvostörténelemmeH foglalkozó müvek nagy sokaságában.. A gyógyító tevékenység visz­­szavezethető az első emberekig. Az orvoslás tehát már sokkal korábban kezdődött el, mint az irás kifejlődésének időszaká­ban. Az ősember a saját kárán, tapasztalta ki a különféle ehe­tő és mérgező növényeket, álla­ti anyagokat és e tapasztalat­gyűjtés alatt fedezte fel az e­­gyes termésizeti anyagok gyógy hatását is. Lassan rájöttek ar­ra, hogy az egyes gyógyitóha­­tas(ú anyagokat bizonyos linó­don el kell készíteni ahhoz, hogy kifejthessék gyógyító ha­tásukat. Így csináltak gyógy­szereket lepárlás, főzés, szárítás porrázúzás útján. Korán rájöt­tek arra, hogy egyes természe­tes anyagok fájdalomcsillapító, mások pedig, kábító hatásúak. A vadászat kifejlődésével a nö­vényi gyógyszerekhez hozzá­csatolták az állati eredetű anya­gokat is, mint például a zsír, vér, csontvelő, máj, stb. A va­dászaton, törzsi verekedések­ben. elszenvedett sebek megkö­vetelték a sebek gyógyítását. Ebbe a korba esik a sebészet kezdete is. Az őskoriban, a pr i­mitiv népek a betegségek kivál­tóokát leginkább a rossz szel­lemek jelenlétének tulajdoní­tották. EJolben a korban kelet­keztek a különféle varázsigék, csodálatos hatású imák, ame­lyeknek nagyon nagy gyógyá­szati jelentőséget tulajdonítot­tak. A betegség fajtája szerint más és másfajta ráolvasást al­kalmaztak. Az, érdekesség ked­véért idezem Bornemissza Péter 157f8-ban leirt ráolvasó imád­ságát : , ^ “Föld, édea anya! Te neked mondom előszer: ennek a torkában erős pörös táróik ereszködett, torokgyíkja, bé ­ka levelegje, nyakfoga: oszoljon, benne, meg ne ma­ii adhasson, erős poros torok gyíkja, héka levelegje, nyak­­foga, kelevénye oszoljon, romoljon Istennek hatalmát mából boldog anya paran­csolatjával.” Annak ellenére, hogy az ős­kor és a'közópkor kezelési tu­dománya még tele volt babonás elemekkel, egyre szaporodtak a helyes tapasztalatok és megfi­gyelések. is, amelyek állapját ké­pezték a tudományos kutatá­soknak, ‘ a modern orvostudo­mányban. A mai primitiv tör­zsök hasonlóiképpen kezelik a sebesüléseket, betegségeket, mint az ősember tette azt a mi vidékeinken. Ehhez elés elmen­­ni az őserdei törzsekhez Afri­kába, Délani-eriikájra, vagy ’Óceá­niába, iUetve Ausztráliába. , A mai primitiv népek gyö­­gyitásában, isi megtalálhatjuk a tapasztalatokon alapuló, -raci­­nális módszerekét, valamint a misztikus, vallásos elemeket. Ä sámán gyógyító tevékenységét a leigtöbib esetben az egész, törzs együttműködésié támogatja. KÖNYVSZEM _L _E A hazáján kívül élni kényszerült újságolvasó és irodalom pártoló magyarok örömét szolgálja NEMESKÉRY LÁSZLÓ most megjelent: TALLÓZÁS ki ÓHAZÁBAN cimü könyve. A századeleji életünkről irt egyszerű humorral fűszerezett “jó­ízű" történések megírásában elénk táruló kisméretű képek — egy délibábos érzést váltanak ki az olvasóból, — mert visszavezetik a “békebeli” ő-hazába. így a már lassan elmosódott hagyományos emlékeink, — magyar életünk kedves szokásai — a levendula szagú vidéki porták — újra élednek lelkiszemeink előtt. Mindez, a századeleji ember, ábrándos lelkivilágáról irt életké­pek, a történések eredeti valóságában tárják elénk az akkori magyart,__aki méltóbb világot épitett magának és közelebb állt az őt körülvevő természethez! A könyv megrendelhető a szerzőnél: ' NEMESKÉRY LÁSZLÓ Auf der Wies 24. 4020 LINZ Austria Ára: postaköltséggel: $5. — Lábdcüogással, tándcal, ének­kel, áldozatok bemutatásával “isegítik” a gyógyulást. Az egész világon eléggé elterjedt a kop­­snyalékeléa, melyet bizonyos be­tegségeknél (epileipsie) alkal­maznak. A szülészetet általában a törzs tapasztalt, idős’ asszo­nyai vezetik le. A primitiv tör­zseknél elég gya-kian alkal­mazzák a köpölyözést, az érvá­gást, a piócákat és nagymér­tékben használják a legkülönfé­lébb állati és növényi eredetű gyógyszereket. A valódi orvos­tudomány alapjait a régi Kelet fcuitúii népeinél! Telhetjük fel . a ránlkmaradt Írásos emlékek se­gítségével. Ilyen országok vol­tak Kína, India, Mezopotámia, Egyiptom, majd későbben Gö­rögország és Róma. Népi szabad azonban, megfe­ledkezni Amerika régi orvostu­dományáról sem, amelyről sok emlék maradt fel például Mexi­kóban és Peruiban. Vegyük most sorra az orvostudamánymalk ép­pen felsorolt bölcsőit. A régi kinaj orvosok a testet öt főszervre osztották fel: a szívre, tüdőre, májra, vesére és lapre. Ehhez járult még öt se­­gédszerv: a vastagbél, vékony­bél, gyomor, epehólyak és húgy­hólyag. (Szerintük a betegségek kialákulásánál a legjelentősebb tényező volt az emberi testben lakozó két ellentétes, tényező, a /‘jang” hatása. Jang volt a szilárd hiimnemü élem, mig a jin a női, lágy fogékony elem. Min­den betegség legfőbb okának e két elem közötti egyensúly meg bomlását tartották. Ha az em­beri testben valahol túisiok“jang vagy jin halmozódott fel, ‘azt a helyet tűvel szurkálták:, hogy a felesleg, felszabaduljon és újra helyreáljon az egyensúly. En­nek a hitnek alapján fejlődött ki a tüszurásas kezelési mód­szer, az akupunktúra, amely most éli világszerte ueneszán­­szát. A kínai orvostudomány elsősqrban belgyógyászat volt. Rengeteg gyógynövényt ismer­tek és alkalmaztak, közöttük a valóban csodálatos hatású z-sen­­sient is. Herbáriumaik világhi­­nüek voltak. Modern vizsgála­tok bebizonyosodott, hogy a zsen-sen B 1 és B 2 vitamint, ülő,olajakat, ipanaxint és más, anyagokat tartalmaz és serken­tőleg hat az összest életfunk­cióra. A régi kínai sebészet nem volít valami fejlett, de Krisztusi előtt két évszázaddal kimagaslik e téren Chua-to, aki sok sebészeti -beavatkozással tette magát híressé. A régi In­diáiba nagyon fejlett volt a szü­lészet és a sebészet. Híresek voltak apró plaszti­kai beavatkozásaik, amelyekkel helyii eigazitották a fül, orr és és' az ajkak hiányosságait. A kigyómarással már időszámítá­sunk előtt Indiában külön orvo­si szak foglalkozott, A törvény itt büntette az orvost, ha bete­gét rosszul1 és eredménytelenül kezelte. Az indiai orvostudo­­mány igen erős oldala volt a higiéné, közegészségügy. ,Sok higiénés intézkedést tartalknaz­­taík a törvénykönyvek esi a szent ! iratok, a Védáik. E könyvek elítélik a mérték­telen táplálkozást, főképpen a nagy húsfogyasztást, Propagál- i jak azonban a friss zöldséget. i gyümölcsöt, tejet és mézet. A ! Védőik nagy figyelmet szentel­­| nek az edények tisztaságának, I .valamint a személyi tisztaság­­: nak. Előírják a fogkefe és a fog 1 por használatát a fogak és a ! száj ápoi-ásához, a fül. dést és a | ledörgölést, a ruha váltását, sth. [ Az ételmaradékot, az emberi 1 ürüléket az emberi településtől | távol el Ikell ásni. Ezek az elő- I iráso-k főképpen az előkelő kasz j tok számára voltak szigorúan [ kötelezőek, mig a páriákra és a ■ rabszolgákra egyáltalán nemi vonatkoztak. A mezopotámiai, babylóniai 1 orvostudományról világosan ta­núskodik Hammurabi törvény­könyve, amely egyebek között megemlíti a speciális fog, és szem-műtéteket. Egyiptomiban a legjelentősebb Írásos tanúbi­zonyság a régi orvosok tudásá­ról az úgynevezett Ebers-papi­­ruszon van, amely foglalkozik ! több betegség leírásával és ke­zelésével. Tárgyai több bőrbe­tegségről, nemiibetegségiről és az Egyiptomiban annyira eiter- I jedt trachomáról (szembeteg­­! ség.) A régi egyiptomiak mái tuu­­! ták, hogy a nedvkeringés köz- I pontja a szív, hogy a szív véren j kívül vizet és levegőit is tovúL­­■ bit az erekbe. Az ókori görög és római orvostudomány i.e. mint­egy ezer évvel fejlődött ki és e tudomány értékességét olyan I nevek fémjelzik, mint Hérodo­tosz, Galenas, Aszklépiosz. A ! harcias görögöknél és róimaiak­­; nál az oiivos megbecsült sze­mélyiség volt. Homérosz eposzaiban, az Iliászban és az Odysszeában szerepelnek egyebek között Aszklépiosz fiai, Podáihmsz és Makráén, akik maguk is ne­ves orvosok voltak. Idézzük az Iliász II. énekéből az 511-515. sort: “Nesztor, Néleusz sarja, akhájok nagynevű désze, szökkenj fel szekeredre hamar, s a szekérre Makháón melled: es a patás paripákat hajtsd a hajókhoz: mert aki orvos, az ér -ám annyit, mint sokan együtt, hogyha kimetszeni nyílvesszőt kell, s hinteni gyógyszert.” MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKó Nem szerette a megmagyarázhatatlan érzéseket. A k-ömyvek a padlóra meg a székekre kerültek, a fehé­­nemüjét szétrakta az ágyon és az asztalon. Kinyitotta a szekr­­rényt, kissé eltűnődött azon, hogy: mit hova? — találomra íölütötte Carlyle könyvét a hősökről és- a következő passzusba kezdett: Werden wir nicht von alle Seiteni zu dem Schlüsse getrieben, dass von den Dingen, die der Mensch hdiemeden tun oder treiben kann, bei weitem die bedeutsamsten, kunder,bars­ten und würdigsten die Dinge sind, die wir Bücher nennen? Egyszeribe megfeledkezett a rendezgetésről, átfütő tudata megizmosodott a szellem erejétől, teljes helyesléssel vette át a szerző igazságát, és olvasott, olvasott. Félkézzel alkapa-rta az asztalra kitett holmikat, a sarkára ült, ráncosodó homlokkal bólogatott s az öntudata mélyén ott világ,lőtt az öröm: de oko­san tettem, hogy ezt a könyvet elh-ozam magammal! Már jócskán tovább jutott attól a ponttól, ahonnan meg­kezdte az olvasást, amikor rákopogtak: — ‘Tessik vacsorázni-! — Igen, igen, — s még két sort elolvasott, akkor jutott csak az eszébe, hogy nincs a parókiám, lecsapta a könyvet, az újítóhoz ugrott, hogy elcsípje a leányt, hiszen azt se tudta: mer­re van az ebédlő? De nemkésett el -semmitől, a leány ott állt a folyosón és megmutatta neki,hogy melyik ajtón nyisson be; egy kicsit el is mosolyodott, Oltó nem értette a szemérmes leány huncut mosolyát, de azért visszam-osolygiott rá, és benyi­tott az ajtón. Dúsné az asztalfőn üilit, mellette Vugrics bácsi. Ahogy Oltó belépett, az asszony egy kis sikollyal fölne vetett: Terem­­tőm! Mi történt magával, tanár úr? Á két gyerek is kacagni kezdett, Vágrics -bácsi se tudta elnyomni mosolyát. Oltó meglepetten állt, úgy érezte kissé bam­bán, a nevetés meg egyre Ihamgiosabb lett körülötte. — Mi az? Mi az? —- tapogatta magát zavartan s nézett födi, le, kezével az arcába babrált, mire még harsegóbb lett a nevetési — Ko ... ko ... kormos! — nyögte ki az asszony. — Szent Isten, hát . . . — -A lámpa . . . Ancsa! Kiáltotta, — hát nem vettétek észre, hogy a lámpa füstöl? — 31 Zür-zavar, kiáltozás, kacagás támadt. A vacsorát meg ss kezdték, átfutottak Oltó szolbájába, ahol mindent vastagom be­lepett már a korom. — Jaj, ne nyúljatok semmihez, gyerekek! . . . Csak kifelé mindenki! ... pfü! pfü! ... Hisz itt lél-egzeni se lehet ... Te­remtöm, a fehérneműje! Az ágy! ... No, takarithattofc. Ancsa, Marka. Tanár úr masodjon meg, Íbiszen olyan igazán, mint a fcé­­mléinyiseiprő ... Kacagva hátrált ki a szobából, prüsszögött, eütfuló sza­vakkal rendelkezett, pöndöritett egyet-egyet a gyerekeken: fene, sicc az ebédlőbe! — és majd fölvetette a jókedv. — Az idejét se tudom, amikor ilyen jót nevettem, -—• mondta, újra az asztalhoz ülve. Vugrics bácsi töltögette -mágiának a spriccereket, csön­desein) diörmögve szólt egyet-egyet, és vidám volt maga is, fő­leg, amiért az; asszonyt ilyen jókedvűnek látta. Odaátal meg a két cseléd vihácolt. Kinyitották az abla­kot, szellőztettek, söpörték a vastag kormot s maguk is össze­­kormozódtak. Néha az egyik a másik arcába nyúlt, és olyan nevetést csaptak, hogy farsangiban se különbet. Oltó meg ve­lük nevetett, de állt egyhelyben, mozdulni se mert, és csak jó későre jutott eszébe, hogy mosakodni szeretne. — De hiszen a viz is csupa korom! — mondta méltat­lankodva, amikor a mosdóhoz lépett. Időibe telt, amig az egyik leány tiszta vizet -hozott. Az­alatt az ebédlőből már ki is szólt az asszony utána . . • Amikor végre a vacsoraasztalhoz jutott, kihűlt az étel, újra kellett ímelegiteni a számára. Vugrics bácsi megcsavarta ősz bajszát, meg,emelte poharát és igy szólt: — Én ezt szerencsés előjelnek tekintem . . . Adja is az Isten, hogy jószerencsével éljem közöttünk! Koccintottak. Dúsné is tartotta a poharát: Csak jó sok vizet, Vugrkis bácsi, nehogy a föld meginduljon alattam! — s a szeme ragyogott. Oltó ivás közben érezte, hogy milyen szom­jas, éis éhornra lehajtotta a teli poharat. Aztán .evéshez látott. Jól be falato zott a csirkepaprikásból, és azt hitte, készen vannak. Aztán almáslepény került az asztalra, majd szőlő, és utána feketekávé. A gyerekeket kissé későbben fektették le a tanár úr “beiktatásának” örömére, Vugrics bácsit is felvillanyozta a tár­— 35 — A legnagyobb görög onvos Hippokrátész volt. Kiváló se­bész, de nagyon jó belgyógyász is volt. Nagyon helyes elképze­lései voltak a csontok, izmok és az ízületek felépítéséről és mű­ködéséről. A „ szervezet belső működését illetően a négy test­­nedvnek : a vénnek, a nyálnak, a sárga epének és a fekete epé­nek tulajdonította a fő sze; epet. Mindegyik nedv (bizonyos alkat felel meg: a vérnek a vémnes­­sangumikus, a nyáknak a nyu­­godt-flegmatikus, a sárga epé­nek az ingerlékeny-kolerikus, a fekete epének a szomorkás-me­lankolikus alkat. A közegész­ségügynek is nagy jelentőséget tulajdonított Hippokrátész és minden ókori görög, és római orvos. Itt a higiéné nagy szín­vonalat ért el. Gondoljunk csak a kitűnő vizvezetékrendszerre, a minden házban felelhető für­dőkre, az egészséges, szellős épitkezéíire és az igen nagyio­­kú testkultúrára, testedzésre, játékokra, stb, Hippokrátész rá­mutat arra, -hogy az orvosnak nemcsak a beteg gyógyításával kell foglalkoznia, de ’az egész­ségessel is törődnie kell, hogy ezáltal megelőzzük a 'betegsé­geket. Nyilván nevezhetjük Hip­­pokrátészt a modern, megelő­ző-, p re ven tiiv- or vostud-oim án y atyjának. Kiváló megfigyelő, le­iró tehetséggel n endeikezett. tóok megállapítása a modern orvostudományban éppen úgy megállja a helyét, mint az ő -ko­rában. Hippokrátész elitéli azo­kat az orvosokat, akik a beteg­­látogatást azzal kezdik, hogy a kezelési dij nagyságáról alku­doznak, vagy elő:e kéri a fizet­séget. “Káros ez a beteg,nek-állapit­­ja meg-küHönö/sen heveny be­tegségekben . .. Helyesebb a már megmentette, elszámolni, mint a veszélyben levőt meg­zsarolni.’’ Kezelésében továbbá nagy szerepet játszott, a racionális diéta és a sikeres kezelés szem­pontjából nagy jelentőséget tu­lajdonított a külső, környezeti tényezőknek, a klímának, a tisztaságnak, pihenésnek, nyu­galomnak, stb. Végezetül, ha az orvostudo­mány őskoráról értekezünk, meg: kell említenünk a rég, in­­-dián .orvostudományt is, amely­ről töb;b emlék tanúskodik Pe­ruban, Mexikóban és más or­szágokban. Amikor Cortéz 1519-ben be­vonult Tenoidhtitlanba, feltűnt neki, |hogy a városiban tisztán­­tartott illemhelyek és jól. fel­szerelt gyógyszertárak voltak. Az aztékok folytatói voltak egy sokkal régebbi civilizációnak, tehát orvostudománynak is. A régi indián orvosak teljes biz­tonsággal felismerték a végta­­: g,ok szörnyű e-lvastagodásáihoz I vezető elephanthiási-st, valamint i azt is tudták, hogy a vízkör a | krónikus vesegyulladás követ­kezménye. Dr. Francisco Hgr­­nández 24 tenmé'szettudamányi könyvet irt, amelyek több mint 1200 azték gyógyszer leírását tartalmazzák. A r égi indián or­vosok össze tudták varrni a se­beket hajszálak segítségével és obszid'ián késeikkel -meg tudták nyitni a mandulák gennyes tá­lyogait is. A sebekre ofoszidián pert hintettek, használták gyó­gyászati célokra a gőzfürdőt, maszirozást. Így’ gyógyították például a reuniatizmust, ideg­­| bénulásokat és más idegbajo­kat. Az aztékok nyugtatás cél­jára dohányt használtak. A tu­bák olást szédülés, fejfájás, bá­­gyadtság és az orr betegségek jelenlétében használták. A ka­­- Kaófa gyümölcséiből készült por a “cacahuatl” az aztékok erő­sítő és gyógyitalának alapvető alkatrésze volt, amelyet vaní­liával, mézzel és borssal kever­ve főzték fel és úgy fogyasz­tottak el. A légi amerikai dro­gokhoz tartozik a ‘peyotl” ne­vű kaktusz, amely ©.feledteti a félelmet, éhséget és szomjúsá­got. Ez egyebek között taital­­mazza a hallucinációikat (kép­zelődéseket) okozó mescalint. “Colorines”, egy vörös szinü mexikói bábfajta fokozza a ne­mi képességet. Peru területén eléggé magasfokú volt a mohi­­kok kultúrája, amely nagy hoz­zájárulást jelentett, az orvostu­domány fejlődéséhez. Kjtünően értettek a malária, hasmenés, ■reumatizmus, a köszvény és a tüdőgyulladás kezeléséhez, de tudták kezelni a tuberkulózist és a szifiliszt is. Az inkák ősei­­ébPJgy, -mint ’Mexikó őslakói­­ugyancsak művészi kivitelű szobi ócskákon mutatták be pél­dául a vakságot, a rosszindula­tú szarkómát, a beteges eiliája­­sodást, a mirigyek súlyos zava­rait, az arcideg-megbénulását. A perui ásatásoknál kb. 10,000 meglékelt koponyát találtak és ezek a leletek arról tanúskod­nak, hogy a régi perui orvosok által megléteit páciensek maja­nem mindig meggyógyultak. Sebészeti műszereik, késeik leg inkább obszidián köve ki ről vol­tak előállítva. E rövid áttekintés arról ta­núskodik, Ihogy az orvostudo­mány alapjai egyidősek az em­beriséggel és a mai sz;ép -keze­lési eredmények csakis a sok évezreden át gyűjtött tapaszt il­latnak, orvosi gyakorlatnak kö­szönhetők. MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. i AGESILAOS (Kr. e. 442—358) | spártai királytól megkérdezték, milyen messzire terjed birodal­ma. — Agesiíaos lándzsáját megragadva igy felelt: | — Ameddig ez elér.

Next

/
Thumbnails
Contents