Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-24 / 34a. szám

8 Winnipeg, IMan. 1975. okt. 24. NYELVÉSZETÜNK (Folytatás az 5. oldalról)- többek között a következő­­uiat irta: ‘"Anélküli, hogy a tárgyba itt -lost mélyebben belebocsátkoz­nánk, csak néhány jellemző e­­s-etét hadd említsük az úgyne - . ezett rokon értelmű szavak ki- 1 iakul'ásának.” “‘Mákkor azért születik há- j i om-négy szó is egy fogalomra, , -tért az ország más-más tájain ,.z ott élő idegen ajkú lakosok­ból kölcsönöz szót a nyelv: a bZláv eredetű paraszt mellett a Jogi nyelvben élt a pór is: első­­orban a Dunántúlon s Erdély­ben. Hogy miért éppen ott? gyszerü a magyarázat: a pór a ‘paraszt, földműves’ jelenté­sű német Bauer leszármazottja: ojinet telepesek pedig- a hazá­ban többnyire- Dunántúl és Er­­uily vidékein: éltek, illetve él-! -ek.” , “De ki tudná megmondani, I mát jelent az Irén, az Ilona, az : , mzsebet, vagy az Éva?” , (Az j -Jáő két idézet a IM.H. 5.-1, a j harmadik az auig. 2.-i számúból i , aló. A kiemeléseket én eszkö­zöltem}.) *i* 'Í* Szilágyi Ferencnek föltétle­nül oé|hbeli nyelvésznek kell lennie, mert nem valószínű, j nagy a külföldi magyarok ré­szére szerkesztett lap nyeiVniü­­\ elő cikkeinek megírását ama- | ujr nyelvészre bízták volna. Dehát, akkor unit v álljunk a \ lanülatlaim és az egyoldalúan j mányosan képzett átlagtanult embertől is, ha a céhbeli nyel- j ’. őszek is így írnak nyelvmüve- | u. cikkeikben, mint Szilágyi 1 Ferenc: “nagy a tárgyba . .. be- j looocsátkiozinánk”, vagy mint 1 i'. Lovas Rózsa; “llioigy folyt le 1- tanulókör ...?” Mert ügye- | bár a “tárgyba” nem igen le- | .-'et "helebocsájtkozni”, de a tanulókör” sem tud “lefolyni”, j Ennél azonban sokkal ié|nye- ! g:cL-:,eoto az otthoni céhbeli nyel- 1 , őszek szakmai elmaradottsága és hiányos ismerete, ami kü!ö- ; nősen a szavak eredetének, szár • tusának, kifejtésének a térén bántó és káros. A fenti idéziet szerint pl. a ' paraszt” szavuk szláv eredetű, u. ‘ pór’’ szavunk a “paraszt, töldmüves” jelentésű német- Bauer” származéka. Márpedig mennyivel kézen-1 ückvoaiD, ha azt mcindj.uk, hogy paraszt” szavunk szumir BAR > u-a-sm-tu)-ból származik, ami- | vei nemcsak formailag, hangta- j udag, hanem értelmileg is telje­sen azonos. A szuimilr BAR(a­­su-tu), amint látjuk összetett1 szó: a BAR egyik jelentése a ; ok közül “kinti, kivüllévő, ide-j gen/'’, a SU=, a TU=tesz, esi-: nál. Tehát a BAR(-a-su-tu) = olyan valaki, aki kint a kézé-1 vei dolgozik, vagyis “paraszt”, j újkeletű szóval “földműves”. — ! liol voltak akkor még a szlá- j vök, nem is szólva a nylelvük-1 ről, amikor a szuiminok már j “paraszt”-nak nevezték a föld-1 művest, akárcsak nri mégi ma ■ » is, ■Érdekep módon az ősszuomi j (finn?) nyelvben a “parampe­re”, amelyik szinten a szumir BAR egyik hangtani változata, “szolgát, cselédet” jelen... A mi “pór’’ szavunk is inkább “szol­gát, cselédet” jelent, mint föld­művest. De ebbői az ősszuomi ' pai a-pere” szóból származtak Darád (Heves m.), Pere (Albanj | in.), Paaga (Báas-Bcdrog m.) ] Pereg (Qsanád m.) helyneveink is és minden valószínűség sze­rint avar közvetítéssel a cseh Prága is -— a cseh Prága a ma­gyar Paraga szláv változata — mivel abban az ősi időkben eze­ken a helyeken “leiigázott, szol­ganépek” laktak. A “pór” szavunk márcsak az­ért sem származhatok a német ‘'Bauer“ szóiból, mert a “pór” ősi egytagú szógyök, akácsak a szumir BAR, a német “Bauer” pedig, a német “bauen” (—építeni, alkotni, termelni, megművelni) igéből “-er” kép­zővel alkotott iszó. És ez a “bauern” ige semmiféleképpen sem vezethető le a hasonló je­lentésű szuimir szóigyökökiből, mint amilyenek: AG=cselek­­iszik, DU=csinál, TU=tesz. Ennyit a céhbeli nyelvészek­nek is illene tud|ni. De itt van az ILONA személy­nevünk is, amit nyelvészeink egyszerűen ismeretlen eredetű­nek mondanak. Mint általában a legtöbb többtagú szavunk, ILONA szavunk is összetett szó: IILO-NA. Ma már általáno­san tudott, hogy a szumir ILU- líáTANU (ILU=élő, ISTÁN U — isten)) kifejezés a mai napig “Élő Isten” formában éi a nyel­vünkben.. Tehát az ILO-NA első tagjja: ILO—élő. A szuimir AN­­ANU pedig az “ős anyaisten­ség” neve, akitől származott minden, de jelenti egyszerűen az “anyá”-t is. Az aJkkád ANU­­SU pedig kimondottan “anyát, feleséget, nőt” jelent. Ezek sze­rint 1LU-AN (hangátvetéssel NA) =ÉDp Anya (istenség), ami nyelvűnkben ILONA formában éti ma i|s. Ez az ILU-AN=Élő- Anya(istenség) a magyar hit­­regék és mesék “Tündér lloná’ - ja is, amiben a “tündér” szó is a i-.zuiiijr DINGIR származéka. Lám milyen egyszerű ez is, csak a céhbeli 1í y elvesz einknek végre le kellene vetni szemük­ről a “finnugor” hályogot és akkor egyszerre tovább látná­nak az orruknál és nem csinál­nának végkiánúsitást mérhetet­lenül gazdag, ősi szókincsünk­ből a Szlávok, németek és mái nálunk jóval fiatalabb népek számára. Szerencsére a hontalanságba kényszerült szakembereket és a hozzájuk felzárkózott lelkes amatőr gárdának sikerült meg­találni azt az utat, amelyen ha­ladva az egész világ előtt bizo­­nyüLató lesz a magyar nyelv, s Így az egész magyarság ősi­ségié és valódi eredete. Hogy aztán ennek az úttörő munká­nak vaníliáik kinövései, vadhajtá sai is, az természete's. és elke­rülhetetlen. Elégi legyen csak a nyelvújításra utalni, ami nélkül a magyar nyelv képtelen lenne a mai élet követelményein :■ k megfelelni. Igen, nyelvészkedjünk és mi­nél többet, mert, amint láttuk, sohasem volt rá olyan nagy szükség, otthon és kimjn, mint. éppen most. De ne úgy, mint az otthoni céhbeli nyelvészek teszik ... Csikmenasági. Felhasznált forrásmunkák 1. ) Dr. Bobula Ida: A ,s.umir-Magyar rokonság kérdése. (Buenos Aires, 1961.) 2. ) Telekiné Kovács Zsuzsan­na: Aluha az “Olt” folyó ne­ve (1963.) 3. ) Beiitzky János: Beszámoló ! egy készülő tanulmányról. (PalóCföld, Salgótarján, 1965.) Mini az atomreaktor-baleset résztvevője (U.S.A. 1966. és 1968.) Titkos kísérletek, veszélyek, meg éjjelek, most veletek vagyok, mérem és figyelem, teszem és veszem, hol innen, hol onnan halálos sugarakban megfürdetett vesét, meg szive és vörösvérsejteket, veszem és mérem, majd leszámolom, megfestem és megszántam. Védő ruhám van rajtam, vigyázok közben, mert ez sugárvédelem. Majd aztán átrakom, elektro- s ultramikroszkopok, meg nagyitó műszernek elé. így megy velem, az éj az életem, kísérőim halálos sugarak, alfák, béták, meg neutronok, szülőanyjuk: atomreaktorok. S ha föl nem robbanok, akkor a holnapok tovább jönnek velem, és ismét megkísérlem a halott sejtben megtalálni az okot. Tegnapelőtt s majdnem örökre bentmaradtunk, nem nyíltak ki a vészkijáratok, s azt hittük, hogy már nem is tudunk az élők útján kijutni és feloldani a dupla páncél s egyéb zárakat, s számoltam a csendben a hosszú perceket. A francia tudósnő idegrohamot kapott, én csendben kezeltem, mintha velem nem történhetnék semmi. De öt óra múlva kinyíltak a zárak és kapuk, s angol társam, meg a félelem élve jött ki velem. i Az esetet leadták a rádiók, meg televíziók Itt AmerikáBan s odaát Európában, hogy baleset volt ... atomreaktorok ... két férfi és egy nő, mindhárman tudósok egy francia, egy angol s egy magyar. Megtudták volna azt is, ha felrobbanunk, s milliónyi sejtben, mint atommagok repültünk volna az ég felé, húsból és vérből, mint újszerű atomfegyverek. SZIRMAI ENDRE. Itt az idő a takarékoskodásra RICHARD ROHMER Minden van a Winnipeg! üzletekben F. S. MANOR ÓHAZÁBA SEGÉLYT az 1K.KA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATŐBBAN A KANADAI MAGYAR ÜJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6). TOVÁBBÍTJA SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1— és $25-tol felfelé $1.50 az IK.KA kezelési költ­sége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. Winuipegien már régen leg­jobban látható volt a “kanadai mozaik”. A francia és skót a- j lapitókhoz ukránok, németek, zsidók csatlakoztak, ezt köve-1 fcőleg. pedig rengeteg: más nem­zetiség fiai telepedtek le ott, a­­zon a környéken. Egy bizonyos szempontból, a speciális, nemzetiségi élelmisze­rek niegfelö mennyiségű meg- ' jelenése szempontjából azonban még, csak az utóbbi időben “ug­rott talpra” Winnipeg» Persze j mindig voltaik a csemege keres-! kedésekben különlegességek. Amikor 15 esztendővel ezelőtt Hongkongban jártam, hallót- i tam arról, hogy milyen jók Ka­nadában a kínai éttermek. Arra azonban csak a legutóbbi idők- j ben került sor, hogy nemzeti­ségi ételkülöidegességek után a széles kanadai rétegeik érdek­lődni kezdjenek. Winnipegen 17 nagyobb nem­zetiségi csoport van és néhány csemege üzletében igazán ér­dekes: és tanulságos körülnézni. Amikor egyik ismerősöm el­merni “baklavát” vásárolni (vé­kony tésztarétegek között mé­zes, darált 'dió) különleges saj­tokat, bőnkül önlög(ességieket ke­resett, egyik görög üzletben találta meg azokat. A tulajdo­nos csak görögül tudott, a vá­sárlást csak tolmács .segítségé­vel lehetett lebonyolítani. Isme­rősöm végülís még emléktár­gyat is kapott a tulajdonostól, mivel azon a napon végezte el az egyetemet a fia. A csemelgekereskedők közt nagyon sok a nemzetiségi. Van­nak olasz különlegességeket kí­nálók, vannak német üzletek, ahol 40 különböző kolbászféle kaphatók, van lengyel és ukrán Ízlés szerint készített szalámi. Aki magyar parikat akar vá­sárolni, valóiban: csak a szom­széd magyar üzletébe kell men­nie,, de aki kínai különllleigessé­­geket keres, annak sincs semmi nehézsége. Van holland “frasnzipan’ (mandula lepény) és mandula torta. Lehet édes perecet kapni a bolgár sütődében, nyugat- é - kelet-indiai különegességeket más üzletekben és persze a fra/.r c.ia esem égésieknek nem kell nélkülözniük az oly annyira kedvelt és ismert pate de fois-t sem. Lehlet, hölgy ez nem liba­májból készül, de azért más májból is nagyon finom. Nemet szakemberek készíte­nek igazi ,Speckbraten-t (mar­hasült szalonnával), amit az emberek hétvégre szoktak vá­sárolni, van bajor Weisswurst (fehér kolbász), amelyet Mün­chenijén, minden év októberé­ben, tommas'zánira fogyaszta­nak az emberek és söröznek utana. A skandináv halfajtákban, májpáscétcmokban, amelyek kolbász í ormában készülnek, szintén nincs hiány. Az izlandi es a svéd megtalálja a maga szája ize szerint való finomsá­gokat. Persze talán a legtöbb külön­legesség az olasz üzletekben ta­lálható. Nagyon jó olasz étel­­külo í tlegesseg eket ehetnek a torontóiak, de azért kár lenne tagadni, hogy a Friulan polen­­tának és a bolognai Hokedlinak, ami Winnipegen kapható (fa­gyasztva ülaszorszag'ool impor­tálják) igazán nincs párja. iZsidó különlegességiek között is, válogathatnak a wkmipegiek, nem is beszélve arról, hogy egyes ukrán éttermekben ott, a helyszínen készülnek a jobb­nál-jobb ételekhez szükséges tésztafélék. Winnipegen a portugálok vi­szonylag újak, üzleteikről szóló hirdetések többnyire csak por­tugál nyelven jelennek meg és injába csak a képekről lelhet kovéreztetni arra, hogy haléte­leket, lekvárféléket,, kolbászt hirdetnek. Befejezésül csak annyit mond hatok, hogy a winlmipegi ma­mák, legyenek akármilyen nemzetiségnek, lényegében, csaknem teljes egészében u­­gyamúgy és ugyanazt főzihletik, amit akarnak. APRÓHIRDETÉSE Egy szám«Nw Mfaüis ára VMS, hárem aaámbBn V3J0V SZIGORÚAN W-ÖRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! ELADÓ egy jól bevezetett, péküzlet egy üdülőkhöz vezető úton, élénk for­galmú városban 40 mérföldre Winni­pegtől. A tulajdonos nyugalomba akar vonulni. Alacsony lefizetéssel eladja kevés kamatú morg:og° mellett. Jó, felszerelés és építtet, nagyon jó üzlet. Lakást olcsón bérbe adja. Hívja fel Ernie-t 1-268-1243 szá-on Olde Home Bakery, Beáusejour. Man. 31—-5 | ((Kivonat a szerzőének a Ro­­| tary Club-ban tartott előadásá­­| ból. Mr. Rohmer ügyvéd és író.) ('Canadian (Scene) — Nap­jainkban az az ország legfőbb gondja, hogy elkerülje a gaz­dasági válságot, sőt tragédiát. A leghatásosabb eszköznek mu­tatkozik, ha gondot fordítanak arra, hogy továbbra is jöjjön az országba a külföldi tőke. Miért gondolom, hogy ko­moly válság fenyeget bennün­ket? A következő meglátások késztetnek erre; (1) az 5.mil­liárd dollár felé nyargal ezévi külkereskedelmi deficitünk. (2) A federális kormány 28.9 mil­­liái’dot költ ebben az évben, 5 milliárddal tő bibét, mint bevéte­le. (3) A béremelések kétszer- j akkorák, mint Amerikában. (4) j Az infláció évi 12 százalékos i tempóban halad, ami által nem- j csak a termelési költségek emel lsednek, hanem a beruházási költségek is. (5) a második vi- , lágiháború óta még sohasem zu- j hant le ennyire exportunk. Nem , csak a készáruk, hanem a fél- j készáruk sőt bizonyos nyers- j anyagok exportja is jelentősen c.sökkent, pl. hal, hús, olaj,, gáz, épületfa. (6) Nagyon magasak a kamatok, nehéz hosszúlejára­tú hitelhez jutni, csökken' a vál­lalati tartalék, amelyet beruhá­zásra, üzembővitésre lelhetne fordítani. (7) Gond az, hogy nemcsak a föderális kormány, hanem a tartományi kormá­nyok is nehezen érthető, rop­pant bonyolult, a gazdasági te­vékenységiét gátló, belyenikint “konfiskáló” jellegű törvénye- j két, rendelkezéseket hoztak. E- ; zek különösen az olaj és föld- l gáziparban szembetűnők. Az e- j gészséges nyersanyagtermelés gazdasági életünk egyik legfőbb követelménye. Amikor ebiben a tekintetben minden rendiben volt, virágzott ‘gazdasági éle­tünk. Most azonban ennek az ellenkezője tapasztalható. A nyersanyagtermelő ipar, köztük a bányaipar is “demoralizáló- . dott ’. A közvélemény is elfő-' gadja a kormányok hátráltató jellegű adó-intézkedéseit, a kü-; lönlböző elmeken bevezetett kontrolokat. Az ártalmas, te­kintet nélkül arra, hogy milyen nemesen hangzó jelszavak alatt kerül rá sor. A legfőbb gond, amelybe a fentebb említett részletek ösz­­szege kifejezésre jut persze a fizetési mérleg rossz állapota. Ezért is szükség, van minél na­­ígyobih összegű külföLdi tőkére. Hét esztendő alatt meghá­romszorozódtak a federális kor­mány kiadásai nem kis mérték­ben a népjóléti kiadások, csalá­di pótlék, nyugdíj, stb. növeke­dése miatt. A kormányok túl- j ságosan osztogatják a népjóléti juttatásokat. Tavaly 1.56 milliárd volt a kormány deficitje, ebben az év­ben már 4.97 milliárd lesz an­nak ellenére, hogy “csökken­tették” a kiadásokat. | Mind ez azt bizonyítja, hogy | federális kormány elvesztette a | kontrolt: (1) saját kiadásai fö- 1 lőtt, (2) valamint a bürokrácia hallatlan mértékű növekedése fölött is. A federális kormány azzal is hibát csinált, hogy meg nem engedhető mértékben fogadott be bevándorlókat (1974-ben 200,000‘-néi többet, kin annyit, mint az Egyesült Államok). Ar­ra senki sem gondolt, hogy a­­zok a nagyvárosok, amelyekben a bevándorlók zöme letelepszik, (Montreál, Toronto és Vancou- j ver) képes-e ezeket az uj em­bereket szervesen [befogadni, róluk, tud-e megfelelő mennyi­ségű munkaalkalmat, lakást biztosítani nekik. Mivel a lakások iránti keres­let hallatlan mértékben mieignö­­vekedett, rettenetesen felmen­tek a lakbérek, a házárak. Ka­nada nagy ország, nagyváro­saink befogadó képessége azon­ban nem határtalan. Gondo­lunk csak arra, hogy Toronto - í ban, minden esztendőben, átlag I 50,000 bevándorló telepszik le. Állandóan arról hallunk, ! hogy a nagyvárosok mindenfé­le gondokkal küszködnek, mivel az ujbevándorlók nem mennek az országnak azokra a terüle­teire, ahol szükség lenne rájuk, pl. Közép Kanadába, vagy az északabbra fekvő területekre. Persze az újbe vándorlók maga­tartása érthető. Mag/uk a kana­daiak .sem rohannak északra mind addig, amíg az ottani le­telepedést megfelelő kormány­­intézkedésekkel vonzóbbá nem teszik. Gazdaságii' életünk legfonto­­saibb teendői; (1) a federális kormány kiadásainak egyen­súlyba hozása. (2) A bürokrá­cia növekedésének rúegállitása. (3) A bevándorlás bár talán csak átmeneti, de azonnali le­állítása. Ez követőleg olyan bevándorlási politikát kell ki­dolgozni és életibe léptetni, a­­meiy erősein szelektív és csak annyi, megfelelő képzettséggel rendel Ikező újbevándorlót enged az országba, ahányra szükség van, áhánynak a nehézség nél­küli [beilleszkedését meg lehet oldani. Gondolni kell' arra, hogy — legalábbis egy bizonyos idő­re — az előre kijelölt helyen kelljen letelepedni az újbeván­dorlónak és ne ott, ahol akar. Mind ezekem felül az legyen a legfőbb törekvés, hogy minél több külföldi tőke jöjjön az or­szágba. Itt az idő a takarékoskodásra és a dolgok alapos megfontolá­sára. A GYÉMÁNTOK VÁROSA Akinek jó a memoriájük, .még emlékeznek az anigol-búr hábo­rúból Kimberley városára, a gyémántföldek központ|jáiía, a­­inelyért annyi harc és vér folyt. Kimberley a gazdagság roman­tikus székhelyének tűnt akko­riban mindnyájunk előtt és ma meglepetéssel, a régi romanti­ka elmúlása feletti búslakolás­­sal kell megállapitanunki, hogy ez a romantika is a múlté. Kimberley, a Fokföld egyik legnagyobb városa, amely ala­pítását az 1870-ben felfedezett gy émántföMéknek köszönheti, ma már nem gazdag város. A magánosok részéről folytatott gyémántkutatás teljesen meg­szűnt és az összes gyémánt­földeik a “De Beers Consolida­ted Company” birtokában van­nak, amely a világ gyémántter­melésének 80% -át szolgáltatja. Kimberleyben négy nagy gyémántbánya van szorosan egymás mellett és a négy bá­nya, szakértő becslés szerint, egy fél éviszázad alatt 255 mil­lió font sterling értékű gyémán­tot adott. A négy bánya közül az egyik a KimbeHley-tárna, amelytől a város a nevét kapta és amely 400 méter átmérőjű, 300 méter mély tárna. A világ legnagyobb bányája, amelyet embert erő emelt ki lápátról-lapátra. Ma elhagyatott és néma, földcsu­szamlástól félnek a tárnában, de azonkívül a gyémántbányá­­szás módszerei is teljesen meg­változtak. A tárnák körül hatal­mas épületek, gépházak álla­nak, amelyek a föld kiemelésé­re, a gyémántonosásra, a vá­gásra és köszörülésre szolgál­nak. Egy éve ugyanis a “Trust” salját telepén dolgozza fel a ki­bányászott 'kincseket és nem szállítja nyers formában kül­földre. Amszterdamiból és Ant­werpenből, a igyémántfelidlolgo­­zás világcentruniaíból, a leg­jobb: munkaerők már mind Dél- Afrikában vannak. A gyémántbányászok roman­tikája tehát az ipari fejlődés súlya alatt immár az múlté lett. Az első gyémántot Kimber­ley környékén, 1870 előtt, egy Skalk van Niekerk nevű búr ta­lálta 2iy2 karát nagyságban, figyelmessé lett egy csilogó kő­re, amellyel a gyermekek ját­szottak, akik a csillogó követ szívesen odaadták a “bácsi­nak”. Salk van Niekeik azon­ban ép olyan kevésre értékelte a követ, mint baratja, C’Reilly, akinek mejgmutattta. Reilly a- Honban, éppen Fokvárosba, ment és felhasználta az alkalmat ar­ra, hogy a követ a városban eg,y Henriette nevű ékszerésznek megmutassa. A szakember ter­mészetesen azonnal felismerte a kő értékét és az idegennel együtt felkereste Sir Philipp Wodehoiuset, a Fnkföld kor­mányzóját, aki a kőért a sze­rencsés C’Reillynek 500 fontot adott. A gyermekek kezében ta­Iáit értékes kőről elterjedd a hir és ettől kezdve a öensizülött gyerekeiket valósággal ostro­molták a kíváncsiak, 'hogy nem taláitalk-e még ilyen köveket. Arra azonban senki sem |gion­­diolt, hagy a folyó környékén kutasson és lassanikint közhit lett az, hogy a gyémántot egy strucc hozta Fokváros: környé­kére. Két év múlt el, a történet mái1 feledésbe ment, csak C’Reilly gondolt még mindig valami titokra és a Vaal folyó környékén élő hottentották kö­zé költözött. Nyitott szemekkel, éber figyelemmel élt itt, mig végül' tényleg megint talált egy benszülöttnél egy 83 karátos “fényes napot”, amelyre gazdá­ja a Vaal folyó homokjában bukkant. ®z; volt az a kő, a­­melyet később “Dél-Afrika csil­laga” néven ismertek a szak­emberek. A hottentotta azon­ban óppan olyan ravasz volt, C’Reilly és' osalk hosszas tár­gyalások után engedte át 400 font sterlingért a követ az ér­deklődő idegennek. iC’Reilly a követ azonnal tovább adta 11,200 fontért, azonban még Így is elsiette a dolgot, mert rövi­desen a duplájáért került; új­­! gazdához. “Dél-Afrika csillaga” ma Dudley grófnő tulajdona és ! egyike a világ legszebb gyé­mántjainak, amelyekről minden j múzeum készíttetett másé'” tot. ‘‘“‘“’Tpi Ez a felfedezés természetesen bebizonyította, hogy a Vaal fo­lyó környékén gyémántlföldek j vannak. Csakhamar mindenfe­lől ideáramlottak a diggerek ér­­rövidesen tízezernyi ember | gyűlt itt öissze. Lázasan kutat­tak a kincsek után, amelyek egy földönfutót eigy szempillan­tás ' alatt krőzussá tehettek. Azalatt a négy év alatt, mig a diggerek a Vaal folyó környé­kén dolgoztaik, kevés emberre mosolygott a szerencse. Arra a hírre, hogy negyven kilométer­nyire délre sóikkal gazdagabb gyéinántföldeket találtak, mind j nyáján felkerekedtek. így ke- 1 letkezett négy bányájává’ Kim­­; berley, amelynek tárnái közül ! a De Been-tárna a legjelentéke- 1 nydhb. Eleinte csak a föld fel­­j színién dolgoztak. 1908-ban a- I zonban lementek a föld alá és a tárna ma már 1200 méter \ mély, vagyis a világ legmélyebb gyémántbányája, i A De Beer-tárna közelében levő Blutfontein-tárna adja a legtisztább köveket, viszont a negyedik tárna a Du Toil l’an­­tárna, most sincs üzemben, mert a gyémánt-tröszt nem a­­karja, hogy túlsók gyémántot találjanak Kimberley’!:en és így a világpiacon árzuhanás kelet­kezzék. i Kimberley ma a törszt' ural­ma alatt áll. A diggerek váro­sából hatalmas ipari centrum lett és a romantika helyét itt is elfoglalta a tőke. MEG RENDELÖ-IV 11 ii— m iim KANADAI MAGYAR UJSaG 210 Sherbrook St., Winnipeg. Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (kül j k t v b’i>) részemre a KANADAI MAGYAR UJSaGOT. Kanadai, Magyar Újság ................... $ .... Sajtó Alap .............................................• Összesen: $.. Név: ................................................................................................ Cim (utca, ház-szám, vagy Box): ..................:.............................. Város és tartomány:........... ................................-........................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: agy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents