Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-24 / 34. szám

A HELSINKI-I HATÁROZATOK (Folytatás a 3. oldalról) lyoknak megfelelni és kö­telezettséget vállalnak, az esetleges ellentétek e­­setén, az ENSZ alapok­mány 103-ik szakaszának alkalmazására.. A Résztvevő Államiak megál­lapítják a felsorolt tiz elv alap­vető fontosságát, melyek barát­ságos együttműködésüket fog­ják előmozdítani. Az első “kosár” második ré­szének eime: “Elővigyázatossá­gi intézkedések”. Ezekre fegy­veres konfliktusok, félreértések, vagy katonai tevékenységek helytelen kiértékelésének elke­rülése 'céljából lesz szükség. Nagyobb katonai fegyvergya­korsatok. Kötelező az előzetes bejelentésük diplomáciai úton a következő esetekben és feltéte­lekkel: 1.) 25,000-es létszámot meghaladó szárazföldi haderő, légi és tengeri erőkkel való gyakorlatozása a Résztvevő Ál­lamok -saját felségterületein. 2.) Nagyobb hadgyakorlatok, melyeket a Résztvevő Államok európai felségterületein, illetve azokkal határos tengeri, vagy légtérben hajtanak végre. Ha azonban az egyik Résztvevő x\l­­lam felségterülete kiterjed Eu­rópán kívül, úgy csupán áblban az esetben kötelezhető a had­gyakorlat előzetes bejelentésé­re, ha az határától 250 kilomé-IRTA: SZEMERE KLÁRA — Ácsi — kiáltott bele a nagyterembe Balogh Béni, (hogy visszhangosan csapódott vissza a szó —, Ácsi, ha 'mondom .,. A férfi fölkelt, odalépett az asszonyhoz, akiből záporként tört ki a sírás. — Jöjjön csak, Dundus, meg­magyarázom a dolgot. IMert lá­tom, magának nem lehet tisz­ta úton meglepetést okozni. óvatosan térdére ültette az említett “másik” miatt és ha­ját simogatta. — Nézze, Dundus, belátom, (hogy egy kicsit magának is igaza van, a terminus meglehe­tősen hosszú. Az asszony igyekezett kisza­badulni az ölelésből, de a férfi erősen tartotta. Pisszenés sem 'hallatszott az imént még zsibongó fehér asz­talnál, jóizü adomák, öblös ka­cajok fagytak az ajkakra, ha­lálos csendben vajúdott, szület­ni készült valami nagy, világra­szóló nagy csoda: Balogh Béni jókedve. A szemétjén, már ott szikrá­zott a kitörni vágyó virtus a de­reka, amikor felemelt újjal oda­plántálta öles alakját a cigány elé. — Azt húzzad, Ábris, hogy.. . — cseppnyi szünetet tartott, annyit csak, hogy Ábris ráillesz­­aze vonóját a hurra, aztán rá­­kezdte csendesen: Az erdőbe, nagy erdőbe Rajtam ütött a vármegye ... Halkan kezdte, olyan simo­gató csendesen, mint, amikor a futó szellő birizgálja a lombsát­rat, majd megöblösödött a hang ja, csengett-bongott, lélekbe markolt nekikeseredve. Ábris leste a mozdulatát meggörbedt derékkal, leste a szeme villaná­sát, delejes áram kapcsolta őket egybe szorosan, jokedvrakéták bomlottak a, nótába, pompáz­tak, tüzes színeikben virultak, aztán elhamvadtak, leesende­­sedtek, nj meg, uj oldódtak fel. Értette Béni a módját, az igaz. Egyszer egy esztendőben ruccant be Ujihelybe gyapjuivá­­sár után, hanem akkor . . . Ak­kor kiikivánkozott belőle a faj­tája vére, ihajlanában borosku­pákat hajtogató apák virtusa. Áradt, ömlött belőle a jókedv, már együtt nótázott vele az asztalnál könyöklő cimborák hada, pattanásig feszült a vér a kemény turáni fejekbe -s be­­lopózott észrevétlen a terembe valami, amit eltemettek azóta. Sűrűt szivarfüstfelleg úszott a kocsmaasztal felett. Már deren­gett odakint, a vármegyeház kőtömbje szürke klö'dlfátyolak­­ból bontakozott odaát az utca túlsó felén. Csak Béni bírta szusszal meg Ábris, a cigány. Ők ketten, a mótázó boszorkány-mester meg a famulusa. Nyolcat konditot­­tak, amikor végképen kiürült a térén belül lesz végrehajtva. Nem kötelezhető a hadgyakor­lat bejelentésére, ha azt nem európai, vagy nem Résztvevő Állammal határos felségterüle­tem hajtják végre. Az előzetes bejelentésekben meg kell adni a hadgyakorlat célját, hely és időadatait, meg kell abban ne­vezni az aJhoz társult Résztvevő Államokat, fel kell sorolni a be­vetendő csapattestek létszá­mát és összetételét. Á Résztve­vő Államok mindegyikének le­hetősége nyilik a hadgyakorla­tokba való bekapcsolódásra. Megfigyelők kicserélése. A Résztvevő Államok meg fogják hivni a hadgyakorlataikra dip­lomáciai úton, a kölcsönösség és jószándék kifejezésére, a társállamok szakértő megfigye­lőit, kiknek vendégbarátságot és a szükséges felvilágositáso­­kat fogják nyújtani, de joguk ! lesz meghatározni a megfigye­lők létszámát. Nagyobb katonai mozdulatok. A Résztvevő Álla­mok a tanácskozásokat záró javaslat szerint, elismerik az ál­talános bizalomkeltés szüksé­gességét és ezért lehetőségét nyújtják annak, hogy saját be­látásuk szerint a nagyobb' ka­tonai mozdulatok is előzetesen bejelentessenek. íMeggyőzödé­­sük, hogy a katonai együttmű­ködésük közgazdaságukra js e­­| lőnyöket fog jelenteni. I (Folytatjuk) terem. Béninek megvillant a szeme. — Abriskám — hunyorított s j csöppet megingott sízálfá dere- S ka - hogy is vót az a nóta.- Húzta Ábris körömszakadtig, I bogy patakban -csurgóit róla a | verejték. Húzta, mindig csak : azt az e-giyet, mert azt parancsol ta a bomlott kedvű magyar. Delet harangoztak, amikor kiesett kezéből a vonó, Qihelő­­! dött kifelé. Béni útját állta. — Ábriskám — ölelgette a ci­­; gányt keszeg vállát — a jó Is­­j ten áldjon meg, hogy is- vót csak az a nóta, -hogy aszongya: Lá- i tod-e babám ... Rákezdte Ábris újra. Tucat­szor egymásután. A szeme pil­lája lecsuklott, fél-álomba rán­­gáttá a vonót. Arra rezzent fel, 1 hogy hirtelen félbeszakadt a nó­­tázás. — Ábris te — emelte fel uj­ját Bén-i - mondok valamit. A cigány felkapta a fejét, ne­hezen nyitó,gáttá pilláját, seho­gyan sem akart felpeckelődni. j — Ábriskám — folytatta Bé­ni ingadozó derékkal s -s-zörnyü • komoly áibrázattal — hogy is j vót csak az a fránya mondás, j hogy aszongya, ha a hegy nem i megy . .. fene- a dógát, hová is | megy az a hegy, tudj’ a kánya, hát csak arrul jut eszembe: el- I viszlek én Ábriskám magammal ! kommenciós cigánynak. ! . — Mert — magyarázta Béni, í - úgy adódott a . . . egy kíutya [ no, akárhogy adódott, viszlek ! magammal, aztán minden ál­dott este azt muzsikáljad lel­kem, hogy asszongya: Látod-e babám ... j Nem látott, nem hallott már, akkor Ábris kukkot sem, aludt, í horkolászott, mint a duda. Béni hallatlan méltósággal i trónolt a széken, , nagyot kur­jantott. ; -— Palkó, hé! - kenyeraspaj­tásának, — látod ezt a cigányt ? — Látom. — Na ha látod, akkor fogjad lelkem, aztán rakjad fel a bakra j csínján rakjad békám, Ihaja szá­la ne görbüljön, as-sz-ondom .. . i Többet nem mondott a pityó­­kos Béni, mert hogy-hogynem, ! csak lebukott bozontos üstökű | feje a mellére, aztán- csak arra | riadt fel, hogy p-árnás bőrülésen ; nyújtózik, a szürkék még indi­­| tanak. — Palkó te- - eszmélt fel egy percre édesded álmából — | hogy is vót csak azzal a fránya ! cigánnyal . .. haja szála ne gör­büljön, aszo-ndom ... Palkó sunyi vigyorral bökött j maga mellé. — Itt.van az instálom épség­­: be’, oszt horkol ám, mint az ec- 1 ceri bíró a kupaktanácson. Azután már -csak, akkor sző­­lalt meg Béni, amikor a csalom- I jai köves útra tértek. I — Palkó te — mormolta á­­| lcmittas hangon — gondod le­gyen rá . . . gondod legyen a­­szondom, hogy ott álljon az a huncut -cigány az ablakomba’ este, osztám azt huzza, hogy a­­szongya: Látod-e babám . .. PADÁNYI VIKTOR 1936-iban otthon megjelent és 1945 után indexre tett, fiatalkori regényét a MÁJUSI FAGY-ot a HÍDFŐ BARÁTI KÖRE v. Erdélyi Ist­ván, Padányi isizelemi hagyaté­kának gondnoka előszavával és és az eredeti ú jranyomásával a KALÁKA gondozásában most újra kiadta. A 12 évvel ezelőtt elhunyt Pa­dányi Viktort, a neves, törté­nészt, történelem- és társada­­lomlfilőzófust és irót nem kell az olvasónak külöln bemutatni. Fiatalkori regényének újranyo­másával a kiadó most, mint s'zópirót mutatja he az olvasó­nak. 3 HÓNAPOS TÁRSAS UTAZÁS BUDAPEST — WINNIPEG DEC. 19 — Márc. 28-IG HAWAII —- MEXICO CUBA — EURÓPA BŐVEBB INFORMÁCIÓ LÁSZLÓ VILMOS Continental Travel Bureau The Bay Ph.: 772-0371 ESTI ÓRÁBAN Ph.: 339-3998 593 Hartford Ave., Winnipeg, R2V 0X5 Padányi ebiben a regényben gyerek- és diákköri emlékeit ír­ja le a született hó lebilincse­lő mese szövésével, ízes nyelve­zetével és közben az első világ­háború előtti, alatti és az azt követő összeomlás magyar tár­sadalmát és az akkori viszo­nyokat olyan mesterien örökíti meg, hogy az már niem is re­gény, hanem koxrajz a javából — történelem. A regény érdekességét csak fokozza, hogy hozzá a színteret Magyarország egyik legősibb, re mek kis barokk városa, EGER szolgáltatja történelmi levegőt árasztó, hires várával, bárok épületeivel, meghitt zegzúgos­­regiényes vidékével. Ezt, az immár törtéhelemmő érett regényt melegen ajánlom a fiatalabb nemzedéknek, akik­nek már nem igen van szemé­lyes élményük nagyapáik, a­­pái'k életéből, korából és ami van is, hamis ferde és torz. A Sízintér sem az már, mert en­nek az eltömegesedett kornak szédületes Iramú technikai fej­lődése laisisan, de biztosan a szépséges kis, Egert is, belieszür­­kiiti a iliéáe knélkiüli, sivár faJanz­­terek, a mündlent elcsúfító, el­szennyező, túlméretezett ipari létesítmények tengerébe. Az öregeknek pedig azért a­­jánlom, mert talán ez lesz az utolsó találkozásuk azzal a korral, amibe beleszülettek, be­lenőttek és ami minden értéké­vel, szépségével, bajával, egyé­ni és nemzeti tragédiájával kér­lelhetetlenül és visazahozhatat­­lanui a múlté ... (A könyv megrendelhető a Winnipeg, Man. 1975. okt. 17. kiadóinál, |Fabó László, 22 'Han­cock iSt.„ San Francisco, Calif. 94114 USA|. és minden nagyobb nagyobb magyar könyvkeiciske­­dőnéll. Ára: 7.50 U.S.A dohár.) Csikmenasági. 7 Lassú hajtás Nyugalkanadában F. S. MANOR (Canadian Scene) — Mani­toba British Columbia nyomá­ba lép, amikor óiránkint öt mér­földdel csökkenti az országuta­kon megengedhető sebességet nemcsak biztonsági okokból, hanem azért is, hogy az üzem­anyaggal takarékoskodjanak. Ebben a tekintetben követik az i amerikai példát is, nemcsak a * british-columbiait, ahol kide­­; rült, hogy sokkal kevesebb a baleset, amióta 5 mérfölddel lassabban lehet csak hajtani. Believeit. Cancer can be beaten. For further Information, I contact your local Cancer Unit. I CANADIAN CANCER SOCIETY i. Egy másik intézkedés kétheti börtönbüntetést helyez kilátás­ba mind azoknak, akik volán­hoz ülnek .mikor hajtási iga­zolványukkal nem rendelkez­nek. A manitobai közlekedés-biz­tonsági tanács elnöke az intéz­kedésről szólva azt mondotta: tisztára attól függ a vélemény, hogy milyen attitűddel nézünk rá. Törökországban például egyszerűen agyonlövik azokat, akik részegen vezetnek. A jövőben nem Írják elő a kiszabható legalacsonyabb pénz büntetést, ami most, ezekben az inflációs időkben, különben sem okozott senkinek sem gon­dot. A törvénysértéseket há: om csoportba, a kicsi, közepes és nagy, komolytörvénysértések csoportjába sorolják. A maxi­mális büntetés (a c,soporttól függően) 300, 600, vagy 1000. dollár lesz. Ugyanakkor a kormány úgy határozott, hogy nem tiltja el a közlekedéstől magát a kocsit, hogy ne okozzon ezzel kelle­metlenséget azoknak a család­tagoknak, akik ártatlanok. Az új rendelkezés szerint a jövőben nem kell a manitóba, orvosoknak látszerészeknek je­lentést benyújtani arról, hogy kit kezelnek valamilyen olyan Betegséggel, amely az illető autóvezetésre alkalmatlanná te szí. Az orvosok sohasem szeret­ték ezt a most felfüggesztett intézkedést. Az volt az érzésük, hogy etikai magatartásuk meg ­sértésére kényszeríti, gyakori, - tilag besúgókká teszi őket. A- mint az új törvényről szóló í mondják: talán már nincs mész sze az az idő, amikor rendsze­res orvosi vizsgálat alá vetik az autóvezetőket és igy győződ­nek meg arról, hogy nem csőt- .. | kent képességűek, vagy éppen alkalmatlanok aira, hogy vo­lánhoz üljenek. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobai gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. 'Osszelcsuklott a bóbiskoló Bé­ni vállal, aludt, mint a tej. Aludt este kilenc órakor is, a­­mikor hegedüszó vinyogott az ablaka alatt. — Hü az áldóját — kapta fel mázsás* súlyú kobakját Béni — hát e’ meg má’ mi fene? Palkó — kurjantott — ki a fránya cincog itt az ablak alatt? — Ábris, instálom, az Ábris cigány - vigyorgott Palkó és már nyitotta az ablakot. Ábris volt csakugyan. Leko­nyult fejjel, gyűrötten, mosdat­­lan. Sok minden kavaroghatott Béni fejében, ám szólni alig tu­dott. Nehezen feltápaszkodva aztán azt mondtat — Ide azt a cigányt. Jött a cigány botorkálva. Lomposam Palkó hozta fülinéi fogva. — Ábris, te — hogy is. vót csak, hogy is maradtunk mink a tannap? Vagy ma vót? Mind­egy no, egy kutya, hogy is ma­radtunk csak? — Sehogyse — nyögte ki Áb­ris aprókat pislogva - csak épp muzsikáltunk egy kicsit, osz­­tán ... .— Ácsi — emelte fel ujját Bé­ni = mit is muzsikáltunk mink, Ábris — Hát csak azt, hogy: Látod babám . . . — IMegvan = csapott üstö­kére — úgy maradtunk — dik­tálta - úgy maradtunk, hogy kommeneiós cigányt csinálok belőled. Ábrisnak leesett az álla. — Hát ammeg má’ mi.. .? — kapta fel a mondat végét - a­­lázatos tisztelettel kérdem, ho­gyan is gondolja? — Csak úgy — magyarázta Béni — hogy koimmenc.iót mé­rünk, te meg musikálsz Ábris­­kám, minden áldott este azt muzsikálod ... tudod már mit, no. így esett a vármegye legfur­csább csodája, kommeneiós ci­gány ragadt a (Balogh-portán. .. . Őszbe csavarodott az Áb­ris feje, mire vándorbotot vett újra a kezébe. Béni gazda ak­kor már hallgatott, nem muzsi­káltatott immár többé, önökre elhallgatott. A vén cigány hóna alá csapta ócska hegedűjét, ész­revétlen surrant ki a kapun. Nem búcsúzott senkitől. Csak ép a temetőbe lopózottt bs es­­tendén, hogy' meg ne lássa sen­ki sem. Lekuporodott! ott, ahol mélyen lent a föld alatt a gaz­dája pihent. Álla alá illesztette a muzsikás szerszámot, meghúz­ta a vonót. “Látod-e babám .. .” azt húz­ta, a Béni hajdani nótáját. Halk húron pengette, hogy élők meg ne hallják, csak egy valaki oda­lenn. Árnyak ereszkedtek a sirkert­­re, mind sűrűbb ködött tszitált az este, átvághatatlan ködött rátáink előtt erejével. Ha a ta­­töibbé sohasem. GYEREKÜL. ITT VAGYOK IRTA: FALUDI TAMÁS Az apám óriási volt. Mi leg­alább annak láttuk. Két öcsém is, én is, folyton hencegtünk ba­­rtáaink előtt erejével. Ha a ta­nyán a kátyúban elakadt a sze­kér, ő csak fél vállával feküdt neki az egyik lőcsnek s a sze­kér már haladhatott tovább, az istállóból, neki csak arra kellett törekednie, hogy a kötél végét elkapja valahogy, a borjú hiába ficánkolt, vissza kellett mennie rabságába. Ha a vihar topolyfá­kat, vagy akácfákat fektetett az útra, mire a cselédek oda­értek, az apám már egymaga el í intézte azt, amihez három eiu- I bér vonult ki. — Nagy ereje van a tekinte- 1 tes urnák — mondta elismerés­­: sei az egyik. _Akácosán Toldi Miklósiak i — dicsekedett törtéiiettiudásá­­j val a másik. — Talán úgy mondanád, j hogy: Toldi Miklós tekintetes urnák = adta meg a tiszteletet a múlt hősének az első. — Hát akkor; Toldi Miklós tekintetes, urnák - hagyta rá szégyenkezve a második. Én hétéves voltam, Jancsi hat, Jóska pedig ötesztendős. A nyarat mindig .kint töltöt­tük a tanyán. Szerettünk a fűben nyargal­­iászni, az erdőben bujkálni, ür­geöntésekben réisztvenni és va­kondtúrásokban ásatásokat vé­gezni. Szerettük felcserélni a falusi szűk udvart a vegtelen­­séggel, amelyre csak a láthatár kékesége húzott kerítést. Csak egy keserítette meg az életünket, a vihar. A vihar odakinn sokkal félel­metesebb volt, mint benn a fa­luban. Sokkal jobban kiadhatta erejét, kevesetbh akadályt talált útjában, s az akadályokkal is könnyebben végzett, mint.a há­zak sorai között. Mi már láttuk szalmakazlakkal labdázni, fákat kicsavarni, háztetővel tovább­­roihanni. A villámok is sokkal látha­tóbbak voltak, mert nem takar­ták el előlünk a .szomszédos! é­­pületeik és a mennydörgés is ha­talmasabban visszhangzott ben­nünk. Ha apánk közeliünkben volt, akkor alaposan leosökkent fé­lelmünk. Mi úgy képzeltük őt, hogy ha esetleg egy villámot lát. a háziunk felé lecsapni, ak­kor egyszerűen csak kinyuli az ajtón megragadja a villám kö­zepét és tovább dobja az ud­varra, ahol senkiben sem tehet kárt. Vagy ha szélvész jön, mely le akarja szedni fölülünk a ház­tetőt, egyszerűen csak ráteszi tenyerét a zísindelyfödéjre s a szélvész megszégyenülten kul­log tovább. Mikor egyszer azt a kívánsá­gomat fejeztem ki, hogy jó len­ne biztonság okáért villámhári­­tót tét etetni a házunkra, Jóska fölényesen utasított rendre: — Nincs erre szükség, ha édesapa benn van a házban. — Igen, igen - mondtam, — de megtörténhetik, hogy édes­apa kinn van az istállóban, vagy az erdőben s nem érhet haza, mikor kitör a vihar. — Édesapa utéléri a vihart — szüntette meg a vitát Jancsi. — Előhb ideér ő, mint a villám. Aránylag nyugodtak is vol­tunk lefokozni félelmünket. Nem reszkettünk láthatólag, hanem csak úgy, mint a sür­­gönyoszlapok. És nem sírtunk, csak megnémultunk, hogy mind a iiiárman elfértünk apám ölé­ben. Egy délután ép aratócskát játszottunk az erdő alatt, ami­kor Jancsi az: égre mutatott: — Nézzétek, vihar lesz. Nem kételkedtünk a jódat vallóra válásában, mert ismer­tük már a felhőket s minden felhőt villám szempontjából vet tünk vizsgálat alá. A felhőket jókra és rosszakra osztottuk, A jóktól nem féltünk, hátunkra fekve gyönyörködtünk oszlásuk ban, növekedésükben, fodraik­ban és színeikben. A rosszakból mindjárt kiéreztük a villámot. — Rossz felhő — mondtam. Össze is. szedtük játékainkat, a kist szekeret, a kis villát, a gereblyét és a kapát. Az álta­lunk rakott kazalról úgy dön­töttünk, hogy kint hagyjuk. Vagy jól van megrakva, akkor kibírja a záport, ha pedig rossz a munka, melyet vele végez­tünk, akkor úgy sem kár érte. — (Szaladjunk! — adtam ki a jelszót, mert a fák már meg­érezték a közelgő veszedelmet s ijedten hajladoztak, mintha gaikkal a mellüket is verték volna kegyeimet kérő bünbána­­tukban. Mire beértünk a tanyára, az ég már egészen fekete volt s a villámok sűrűn követték egy­mást. A mennydörgés is föld­alatti morajnak hatott, talán, morgott is a föld s úgy hara­gudott az égre, mint az ég reá. — Édesapa nincs itthon! — kiáltotta Jancsi szinte villiám­­sujtottan. Nem mertünk mozdulni, hogy keresésére induljunk. Egy lépést sem> tudtunk tenni a szo­ba közepéről. iOtt állt egy szék, én ráültem, Jancsi és Jóska mellém álltak, a vállamlhoz szorították az ol­dalukat s egymásba szövődött szivdoboigásunk. Elfelejtettük szemünket le­hunyni, hogy megmentsük ma­gunkat a villámok fényétől. De 'hiába. is. hunytuk volna le, akkora és olyan fényű villáin csapott le előttünk, amilyent még életünkben, sőt legvacog.­­tatóbb' álmainkban sem láttunk. A villámok anyja lehetett, ha ugyan nem,a villámok nagyany­ja. Ebben a pillanatban szaladást hallottunk a folyosó felől s a menydörgést túlharsogva kiál­totta apánk: — Gyerekek, itt vagyok! Az apunk egészen ki volt for­gatva lényéből, öápadt volt, az ajka reszketett, szemében ré­mület ülit. — Ne féljetek — mondta a­­kadozva — már nincs baj. Itt csapott le, én láttam. Leemelt a székről, hogy ma­ga üljön rá, mi beleültünk az ölébe, összebújtunk és hallgat­tuk a szive dobogását. Olyan hangosan dohogott a szive, mint a miénk. íáőt a keze is úgy reszketett, mint a miénk. Rettenetes valóságra döbben­tünk rá a néma szorongások percei alatt. Az apánk is félt. Egy Isten zuhant le trónjáról a villámcsapás nyomán. A vihar elsodorta lelkűnkről az arany­­hegyü villámhárítót, a hitet, hogy apánk .íneg tud berniünket védeni a felhők tüzes ostora el­len. A mennydörgések elhalkul­tak, a nap kisütött, apánk kive­zetett bennünket a kertbe, s megmutatta a fát, melyet sze­­meláttára hasított ketté a vil­lám. — Ha édesapa arrább nem dobja a villámot, akkor bizto­san a háziba ütött volna — mondtam a kisebbeknek. Meg akartam menteni a le­gendát, melyet apánk korül far tünk. Jancsi és Jóska csak öissz.­­niézett, de egyik s,em szólt tg szót sem. Éreztem, hogy haj van., d: nem találtam meg a módját, hogy megfelelő formában szóvá tegyem a dolgot. Tagadhatatlan apánk is félt, még jobban meg volt ijedve, mint mi. . iSzeermcsére hetekig nem volt vihar. Az öcsém elfeledkezhe..­­tek a dologról. — Játsszunk zivatart — in­dítványozta egy délután Janic i, a legkisebb. — Jó — mondtam — de hős y kell ezt játszani? —Ugiy — felelte ne,kipirulva — hogy te meg ■ Jóska ildebenn mennydörögtök fazekakkal, én meg szaladok be a folyosóról é azt kiááltom; gyerekek, itt va­gyok! MÁJÜS1 FAGY... ^ W W 1 m* * M NOTAS MAGYAROK KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ........................ $ 2.00 Ágoston Ede; Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ................................. $ 3.50 Baráth Tioor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: curópa felszabadítása................. $ 3-00 Galgóczy János: A Sumir kérdés .......................... $ 8.20 Gun del Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .......................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ..........................’ ........ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) .......................... $ 2.00 Hol van a nyár? .......................... $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.0D Medical, nuclear and Literary index .....................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.0G " Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések)....................................$ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ................ .......................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady...................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) ............ $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .......... $ 8.20 Székely-Molnár imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 luiianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs).............................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange“-! kell számítani. K. EL U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg. Manitoba, R3G 2B6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents