Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-10-24 / 34. szám
6 Winnipeg, Man. 1975. okt. 17. ORVOSI TANÁCSADÓ A liiszúrásos kezelés, az akupunktúra jelene és jövője Arról, hogy az akupunktúráik1 van múltja, tanúskodik a túrt éne lem, amely szerint egy l óibíb évezredes múltú ősrégi ke..elási módról van szó, amelynek bölcsője, hazája Kínában » olt. Manapság is Kinában alkalmazzák e kezelést a leggyakrabban, de az utóbbi években elterjedt alkalmazása viágszerte. Megalakult az Akuj Uniktra Nemzetközi iSzervezete, amelynek székhelye Párizsban van. A Szovjetunióban, Moszkvában, Alma-Atában, Leningrad ban, Kijeviben és más \ árosokban az ottani klinikákon mindennap ihasználják az akupunktúrát, akár csak sok amerikai és nyugat európai kórháziban. Egyre szaporodik azoknak a jól képzett tudósoknak, gyakorló orvosoknak a száma, akik e módszerrel nagyon jó kezelési eredményeket érnek el és ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy az akupunktúrának nemcsak múltja és jelene, de jö\ oje is van. Már a régi Kinában felfedezték az orvosok azt a 693 úgynevezett aktiv pontot a testfelületen, amelyeket bizonyos rendszer szerint tizennégy útvoiíalnan helyeztek el. E pontokba szúrtak arany, ezüst és acéldrótokat, tűket egy néhány másodpercre, vagy több percnyi időtartamra és igy az érző, senzitiv idegszálakon keresztül leflektorikusan hatottak a gerincagyon, nyúltagyon , át az ; gyi központokra és ezeken keresztül a különféle belső szervekre, szívre, vesére, gyomorra, májra, lépre, stib. Ez a tény is jó magyarázatot ad arra a tényre, hogy az akupunktúra főképpen olyan betegségeknél hat jól. ahol idegességről, idegi elváltozásokról, pszichés zavarokról van szó, például az álmatlanságnál, isdhiásnál, ideggyulladásnál, neuraligiáknál, fejfájásoknál, vérnyomászavaroknál, valamint minden olyan látszólag kimondottan »belső-szervi bántalomnál, amelynek neurotikus, iöegessiégi alapja van. E kezelési módszert nagyon» hatásosan leihet felhasználni a fájdalmak KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtan ác®os. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 elleni harcban és sokszor helyettesit! a fájda 1 omcsil'lapitékát, altatókat. Néha a fcüszúrások alkalmazása elegendő' az operációs fájdalomcsillapitáshoz, valamint az operációk utáni fájdalmak eltüntetéséhez is. Nagyon jól alkalmazható az akupunktúra az olyan betegek niél, ahol a nyugtatok, altatók és a fájdalomcsillapítók adása nem lehetséges például az orvosságokkal szembeni túlérzékenység miatt. Jó eredményeket lehet felmutatni a különféle allergiás, túlérzékenységi betegségek kezelésénél, mint például a szénanáthánál, légcsőasztmánál, csalánkiütésnél, akcómánál. A kezelési módszer, amely most úgy látszik reneszánszát éli, gazdaságos is, mivel nem kerül sokba és szakszerű alkalmazásánál sohasem léket vele a szervezetet megkárosítani. Jó alkalmazási lehetősége lehet ennek például, háborús viszonyok között, vagy nagyobb tömegszerenesétlenségeknél, stb. Csehszlováákiában az akapunktúrának van bizonyos múltja, »hiszen már e század1 huszas éveiben foglalkozott vele Dr. Cmunt Eíduárd profesz7 szór és utána Dr. Karsky Evzen. Manapság főképpen a prágai Károly egyetem Ibelgyógiyá- Sízati klinikája, valamint a rózsahegyi katonai kórházban Dr. Umlauf Richard foglalkozik tudományos szinten a tüszúrásos kezeléssel. D»r. Umlauf egyik cikkében arról számol be, hogy az akupunktúra, amelyet már több mint hat és »félezer esetben alkalmazott a rózsahegyi kóiPházban, az esetek hetven százalékában adott pozitív ered ményt és ez nagyon jónak mondható. Bármiféle más kezelési módszer nem ad ennél jobb kezelési eredményeket. Az természetes, hogy csakis akkor kaphatunk ettől a kezeléstől megnyugtató eredményeket, ha megfelelő tudással, szakszerűséggel használjuk fel» az akupunktúra évezeredeken át felgyújtott és tudományos poútossággal feldolgozott eredményeit. Ezért nagyon fontos, hogy a szakembereknek lehetőségük legyen minél gyakrabban, találkozniuk egymással, kicserélniük tapasztalataikat. Jó példával jár elől a jó szakemberek képzésében Kina, ahol minden nagyobb városban vannak szakszerűen vezetett akupunktúrád osztályok, valamint a Szovjetunió, ahol az orvostováhbbépző intézetekben lehetőség van megszerezni az akupu n k tú ra-sp ec i aliz áció ját. MinálunK még nem vesszük talán eléggé komolyan e kezelési módszert, pedig igazán megérdemelné azt, hogy nagyobb tekintélynek és szeretetnek örvendjen úgy a páciensek, mint a kezelők köbében. Természetesen, hogy csakis jó szakemberek érhetnek el jó eredményeket, akik ismerik az egyes pontok elhelyezését és azt is tudják, hogy melyik pontba, milyen mélyen, milyen időtartamra szúrjuk he a tűket, mivel tudatlan, tapasztalatlan kezelőszemélyzet kezében az akupunktúrát is a kuruzslás szintjére degradáljuk! MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. Liíiom első Julikája Kisjókai Erzsébet műfordításai Rainer Maria Rilke: AZ IMAKÖNYVBŐL (A zarándoklásról) örök Isten, megmutattad magad. Szeretlek úgy, mint kedves fiamat, ki régen, még mint gyermek, elhagyat, mert trónra hivott a sorsakarat, mely előtt minden ország mély lapály. Itt maradtam, mint ősz öreg, aki a nagy fiát már alig érti meg, s nem tud az újjal lépést tartani, merre magjának szándéka siet. Boldogságodért néha reszketek, mely ismeretlen sok hajóra száll, magamba vágylak vissza, tégedet hol felnevelt e nagy sötét homály. Néha félek, nem is vagy már talán, ha az Időben mélyre süllyedek. De rólad olvasok: a bibliám hirdeti mindig öröklétedet. Apa vagyok, s a fiú többre kész, túlhaladja, mi apja volt s talán mi nem lett, benne majdan nagyra nő; ő a Jövő, ő a Megérkezés, isteni Öl, az óceán. A Jövendő vagy hajnalpir, ha száll az öröklétnek sik mezőire. Kakasszó, s Idők végét inti be, harmat vagy, szüzlány, hajnali mise, idegen vándor, anya és halál. Te vagy a mindig változó Alak, a végzetből magányod fel lebeg, ki nemdicsért és nemisajnált marad, és ismeretlen, mint a rengeteg. Te vagy mindenben lényeg és a mód, ki elhallgatja Lénye végszavát, mindig másként mutatja meg magát: hajónak partként s partnak, mint hajót. könyvszemle Ä hazáján kívül élni kényszerült újságolvasó és irodalom pártoló magyarok örömét szolgálja NEMESKÉRY LÁSZLÓ most megjelent: TALLÓZÁS AZ ÓHAZÁBAN cimü könyve. A századeleji életünkről irt egyszerű humorral fűszerezett “jóízű” történések megírásában elénk táruló kisméretű képek — egy délibábos érzést váltanak ki az olvasóból, — mert visszavezetik a “békebeli” ö-hazába. Igy a már lassan elmosódott hagyományos emlékeink, — magyar életünk kedves szokásai — a levendula s^agú vidéki porták — újra élednek lelkiszemeink előtt. Mindez, a századeleji ember, ábrándos lelkivilágáról irt életképek, a történések eredeti valóságában tárják elénk az akkori magyart, — aki méltóbb világot épitett magának és közelebb állt az 5t körüjvevő természethez! A könvv megrendelhető a szerzőnél: ' NEMESKÉRY LÁSZLÓ Auf der Wies 24. 4020 LINZ Austria Ár»a: postaköltséggel: $5. — Irta: Székely Az októberi magyar évfordulók közül a »szivemig hat egy név: egy nagy művésznő emlékezete. Varsány Irén! Ezelőtt harminchét évvel halt meg;, én még láttam játszani a Vígszínház ban. Sokszor beszélgetek öregekkel, akik emlékeznek rá és könnyes lesz a szemük. Senkiben nem ö»sszpontoisuit úgy a női gyengédség, a finom Ítélek, az emberábrázolás csodálatos művészetével. Lüktetett benne a drámai erő, Thália-istenasszony megáldotta nagy-nagy tehetséggel és" aki látta egy-egy alakítását, annak felejthetetlen élménye maradt egész életére. Varsányi Irén volt Molnár Ferenc Liliomában az első Julika. A hires iró egyenesen neki irta ezt a parádés szerepet. Csak a színház benfentesei tudták, hogy Molnár halálosan szerelmes volt Varsányi Irénbe. A Liliom premiere előtt együtt mente,k a Keleti pályaudvarhoz, a Baross térre, a Városligetbe, megnézni a cselédkorzót, »hogy kiválasszák azt a Julikét, akit Varsányi a színpadon megjeleni. Együtt vették meg azt a kék perkalruhát is, amelyben szerepelt, a gyöngykalárissal Molnár ajándékozta meg. Napokig járták az üzleteket, keresgélve a cipőre való piros porcelángombokat. A Liliom premierjén az első és egyetlen myiltszini taps annak szólt, amikor Varsányi, a kis könnyesszemű pesti »cselédlány beügyetlenkedett a színpadra, fekete haja vékony koszorúba volt fonva, maga volt a szépséges ártatlanság, az igazi örök Juliivá. Molnár el akarta venni feleségül, éppen karácsonyeste volt, amikor a művésznő bejelentette az urának, hogy férjhezmegy az íróhoz. Molnár »súlyos lelki depresszióját kezeltette az egyik budai szanatóriumban. Különszobában feküdt és oda ment ki hozzá Var sányi Irén. Éppen gyújtogatták a gyertyákat, amikor megszólalt a telefon és Varsányit kereste a férje. A kislányuk skarlátban »súlyosan» megbetegedett. — Eszméletlenül fekszik és utánad sir, téged keres. Könyörgöm, gyere haza! fernerem» én is ezt a súlyos betegséget, benne voltam magern is kilencéves korom ban. Emlékezem tisztám forró é>jjeleken agyamban a túl világi fényeken, elindult felém is a halál. Nagyon féltem. Nagyon féltem. Az anyám után kiabáltam és csak akkor nyugodtam meg, mikor leült az ágyam szélére és homlokomról letörölte a verítéket. Varsányi Irén az édesanyák Molnár Imre kétségbeesésével magára kapta kabátját és zokogva kifutott a szanatórium szobából. A nagy művésznő azon a szent karácsonyestén örökre elment Molnár Ferenetől. Rengeteg kedves epizód maradt utána, a színház világában. Bárdi Ödön gyűjtéséből került cl Hozzám egy-kettő. A legtréfásabb zűrzavart a szelíd galambok okozták Varsányi Irén életében. A Vigszinház »huszonötéves juoileumát a Piros bugyelláris előadásával ünnepelték meg. Olyan előadással és olyan diszletekkel, amely új "életet adott az akkor »már nagyon haldokló népszínműnél^ A színpad hátterében felállították a szép muskátlis falúsi »házat, amelynek tetején 7-8 eleven galamb turbékolt. Egy csöndes jelenet közben Varsányi észreveszi, hogy a közönség nem ráfigyel, hanem elnéz fölötte és a soronlevő komoly jelenetet kacagással kiséri. A rendező leszaladt a nézőtérre megnézni, mi okozta ezt? Hát az történt, hogy a galambok a parasztház tetején eltúlozták a szerepüket és intenzív szerelmi jelenetet rögtönöztek... Ki ne emlékezne Gaál Franciskára, a szép vöröshajú színésznőre, aki óriási sikert aratott ezzel a filmjével: Kisfiú nagy cipőben. A művésznő hires volt arról, hogy mindig, mindenünnen elkésett. Többször előfordult, hogy az előadás megkezdése is késett miatta. Pályatársai közül többen fellázadtak ellene és nem egy tettlegességre ragadtatta magát .Gaál Francit megverte Hegedűs Gyula, sőt á bárányszelid Varsányi Iréntől is kapott ilyen ‘'figyelmeztetést”. Gombaszögi Frida eifenekelte, pofont kapott Biller Iréntől és egyszer a színház gaz diasági főnőké is elragadtatta magát ... Az idős ember nagyon szégyelte barbár tettét, felhívta Lestyán »Sándort, a férjet és minden elégtételre készen előadta a kínos ügyet. Lestyán közbeszólás nélkül végighallgatta, és végül csak ennyi mondott: — Köszönöm, Wiszter úr. Örülök, hogy valaki megtette helyettem azt, amit én, bevallom férfiasán, sohasem mertem megcselekedni. Utoljára hagytam egy szellemes riposztot, ami szintén Varsányi nevével kapcsolatos, ez mutatja azt, hogy milyen Ihireneve, rangja volt a szinészvilágban. Bókay János darabját »própálták a színházban. A közeledő bemutató próbára teszi a szinésze»k és szerző idegeit, és olykor éles szavakban rooban ki mindenki. Harsányi Ila színésznő valami nem éppen hízelgő megjegyzést tett a szerzőre. — Ehhez Önnek nincsen joga, ■— tiltakozott a megbántott szerző. — Ne felejtse el, hogy maga csak egy Harsány! és nem Varsányi. ' — Maga se felejtse el kérem, — kiabált vissza az éle»snyelvü művésznő, — hogy maga is csak egy Bókay és nem egy Jókay,... Lemke Gyula: Félrevertem a harangot MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKó re, amit — úgyebár ? — nem is lehet rossz néven venni ... Dúsné csillogó szeme hol1 Oltót, hol meg iKempelent futotta végig, és valami furcsa, bizionytailan, Ihi-kisiurranó és megint visszabújó mosolygás vibrált a szája körül. Fehér, hosszá ujjaival olykor-olykor a halántékához kapott, hogy a »szeme elé türelmetlenkedő hajfürtöket a helyükre »mesterkedje. Ilyenkor lámpán, csiö'rrentek meg karján a brazilé,ttrie aggatott csecsebecsék. — Azt hiszem, nagyjából már meg is egyeztünk a tanár úrral, — mondta megjátszott kiölnnyedségigel, de a tekintetében .acut mindienire» elszántság villogott, — csak éppen a megjelenésem leihet váratlan ... De néhány nap múlva okvetlenül •Pestre kell utaznom a szegény férjem családjához . .. Nem szívesen megyek' . .. ó, ezek a családi ügyek! — és hanyagul legyintett — és távollétemben szeretném a gyerekeket jó kezekben tudni. Könnyedén pergette a szavakat, de belül csupa feszültség volt, mert hiszen Oltóval semmiben sem állapodott meg, < s minden reménye az volt, hogy Oltó a nagybácsi és Kempelen» jelenlétében nem fog húzódozni. — Sanyi mindenesetre meg fogja tenni a magáét, — felelte a nagybácsi készségesen. — A fehérneműjét beipakkoltam. A könyveit már csak maga válogassa ösisze, — szólt közbe Juszti kisasszony — Igen. És már csak az anyagiakat kellene fikszirozni,— sietett Dúsné a szóival. — Kevesli tanár úr, ha negyven koronát ajánlok, »persze, a »teljes» ellátáson kivül ... Oltó a körmeit nézegette. — Gáspár, Menyhért, Boldizsár, ezerkiieneszáztizenkettő — járt a fejében muzsikás ritmussal, és igen messziről hallotta az asszony hangját. Úgy kúszott az agyába, mint valami hideg kígyó. De megértette. Tudta, hogy most alkudozásról van szó,, és elcsigázott leikébe gyerekes dac állott. — Negiyivenet a Knyazoviczkyéknál is kapok, - mondta mogorván. Dúsné azt akarta mondani: — De telje* ellátást is adok! — azonban nem tudta kimondani. Ha makacs volt is, nem volt harcos természet. Két kezét nyugtalanul fonta egymásba és az ujjait tördelte. Ilyen volt akkor is, amikor riasztó emlékei zúg— 18 — tak át fölötte & félelem vad szele' egy-egy pillanat alatt iethervasztotta. Finom, törékeny alakja elöreihiallott, lobogó szemét, amely tejfehé,r arcát úgy világította meg,, mint a hold az éjjeli tájékra, lehunyta, mintha nagy mélységelőtt állana, és lihegve lökte magából: — Én nem tudom ... Ezieu nem 'múlik .. . Szabja meg a tanár úr ... — Kérem, főár, tálaltatok, — harsogta most az ajtóból Juszti kisasszony. — Parancsoljon helyet foglalni, nagyságos asszonyom, — udvariaskodott a plébános, de Keinpelen félreszólitotta, mielőtt még helyet foglaltak volna. — Elhoz,tarn a pénzt, öregem! Nem jártál rosszul, nem . . . És az ablakfülke párkányára számolta le a bankókat. Az ebéd csöndesen folyt le. Juszti kis,asszony minduntalan bocsánatot kért a se»btiben összeállított menüért, a plébános egyre kinálgatóázott. — San|yikám, szerencse fel! — koccintott Keinpelen Oltóra. ----örülök, hogy olyan kedves otthonba kerülsz .. . De azért ne feledkezz meg rólunk se, ne bizony ... Máldnkó még jóidéig, kintmarad a telepen ... Majd elmondom neki . . . Oltó rágatlanul nyelt volt pár falatot s azontúl magábahulltan ült. A koccintásra miegrezzent, és lassan merült föl a való világra elbonultsága mélyéből. — Negyvenet a Knyazoviczkyéknál is, kapok, — nyögte visszaszédülve a megtalált szavakhoz. Keinpelen ha'hotázni kezdett, a plébános is elmosolyodott, csak Dúsuié »feszengett megbántottam — Legyen hatvan, és hagyjuk ezt a témát, kedves tanár úr, — .mondta idegesen, és az evőeszköz odakocúdott a tányérjához. Oltó ránézett, aztán a kezében tartott pohár borra. Nem tudta, felel jen-e s mit? 'Szégyelte az alkudozást, nem is volt szándékában s mégis igy sült el a dolog. — Kérem ... én nem akartam, — mondta zavartan — csak nehéz nekem innen elmenni . .. — Nocsak hajtsd föl azt a bort A kocsonya is talpraugrik tőle, — biztatta Kempelen. Oltó ivót. A bor szsétment az ereibe és jóérzést melegített — 19 — Kisiskolás koromban, nyár idején, olyan mindenes-féle voltam jó, öre,g plébánosunk szolgálatában. A tisztességes, rendes parasztegyerekek szüleiknek segédkeztek a mező és az egyházfit is a határba szólította a halaszthatatlan munka, így csak magánosán sündöhógtem hétköznap reggei a térnie m körül, meg pár_ szál öreg, tehetlen nénike tipegett el a korai misére. Én voltam hát a sekrestyés, a minisztráns és persze a harangozó is. Gyarló, buksi mindhárom magasztos hivatásban. A latin “lépcsőimádságot! csak kihagyásokkal tudtam, akárhányszor csupán morogtam, mintha a szöveget mondanám. Minisztráns ruhám is föld'.g uszott apró, vakarcs termete- í men. Előfordult, hogy az aljára »hágtam és ilyenkor orrabuk-, tani a hatalmas misekönyvvel. A tompa zuhanásra ijedten kap | ták löl fejeiket az áhítatba merült, vagy szundikáló asszdny- ' liivek._ A Plébános Ur megértő volt gyarlóságommal szemben és j derűsen mosolygott, amint fél! szegen csetlette»m-botl'ottam. | Ha különösen jó hangulatban volt, akkor szentmise végeztével megengedte, hogy a stólát pár percre a nyakamba akaszsza. Valami kimondhatatlan boldogságot éreztem, amint a megszentelt ruhadarab érintet-, te, akkor még hamvas bőrömet. Ám a stóla is a se»krestye padlójáig lógott rólam. 'A vidám lelkű pap egy színes »sálat. Ilyenkor hangos kacagása fölverte az Isten házát, amint átszell&mülten álltam előtte, ii~ , gyetlen testtartással. Nem vo t ez a »s z ént élt meny e k és a templom figurázása. Plébánosunk azt tartotta, hogy a gyermeki áhitat és a nap vidámsága kedvére van az Urnák. A kedves lelkipásztor ismerte harangozási szenvedélyemet is. Nem tette szóvá, hogy a szokottnál ■bosszabba.n csilingeltem. Attól azonban óva intett, hogy a nagy harang kötelébe kapcéskodjam. Zord hangon tiltott ettől a fiatal kántor-helyettes is, aki talán kicsit fél- i tékeny is volt rám, mivel öreg plébánosunk annyira szivébe fogadott. A gonoszlélek azonban sarkamba szegődött. Szakadatlanul ösztökélt a nekem hősiességnek tűnő bűnre. Hetekig el- j lenálltam, de csak beleli arai»ta ma tiltott gyümölcsbe. A-: hogy felnőttektől láttam, kicsit belepöktem a markomba, az- j tán minden erőmmel meghúztam a nagyharang kötelét. Csodálkozásomra, az indítás nem is volt olyan nehéz, mint a nagyok állították. Igenám, de amint a nyugalmi állapotából kilendült, súlyos bronz jószág a másik oldalára lódult, kegyetlen erővel megránditotta kezemben a kötélét. Ijedtemben nemhogy elengedtem» volna, de belekapaszkodtam a vasta»g madzagba. A harang rántása felkapott, a harangláb menyezetéig, aztán zuhantam lefelé. Most már igazán görcsösen szorítottam a kötelet. Talpam csak pillanat! a érintette a kockaköveket s megint szálltam fölfelé. így ment ez vagy tízszer, mire a megmérg esedett nagyL_,rane i csillapodott és el mertem negedrii a huzalékot. Tudtam, hogy rossztfát tettem a tűzre és eszeveszetten menekültem a templom pincéjébe, amit raktárnak használtunk. így a kórusról leronhanó kántor nem tudott elcsípni. Himbálódzásommal félrevertem a harangot és az a falusiak gyakorlatában tűzvészt jelent. A határban a féifiak eldobták a kaszát, a fehérnépek a sarlót és ló'halálában futott mindenki haza: tüzet oltani. Nagyon megmérgesedtek a népek, amikor a kántor kárörvendő hangon újságolta, hogy csak én “pimaszkodtam”. így öntötte szavakba oktalanságomat. Nosza keresésemre indultak a legdühösebbek és bizony, alaposan kinadrágolnak, ha ügyesen el nem bujog az Istenkoporsója alá, amit fordítva magamra húztam. Mindenütt kutattak, csak a szent koporsó alatt nem. Istenke védelmébe vette megtévedt, kicsi szolgáját. Másnap szepegve állítottam be a sekrestyébe. Plébános úr azonban nem neheztelt. Áldástosztó jobbkezével meg,simogatta kopaszra nyírt kobakomat s csak ennyit mondott: — Látod, fiacskám, milyenek az emberek?! Fenyiteni akartak, pedig örvendhettek volna, mivel nem is volt tűz.— HÁZI BALON — Ki az a nő, aki olyan rémesen énekel? — kérdi valaki egy férfitőL- A feleségem, feleli a kérdezett.- Bocsánat. »Nein is a »hangja rémes, hanem a dal, amit énekel. Kinek a szerzeménye lehet? — Az enyém, — fele® a kér-
