Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-10-24 / 34. szám
Emigráns hang a budapesti televízióban: Húsz év óta igyekszik a Szovjet-Unió nemzetközi egyez-, menyekkel megerősíteni és iga- 1 zolni (Kelet- és Délkelet-Eürópában a második világháború titán elért területgyarapodásait és a népek önrendelkezési jo- j gát semmibevevő (hióditásait. E szándéka leplezésére, a Gení-^i ben 22 hónapon át ülésezett j tárgyalásoknak “Európai Biz- | tonság és Együttműködés” *ci- j met és jelleget kölcsönöztek. Azok első szakaszában csupán a hadizsákmányok elidegenité-1 sének lehetőségét kívánták j megakadályozni, majd a leszere lés, — persze mások lefegyverzése —, volt a cél és az amerikai csapatoknak Európából' való teljes kivonását javasolták, j Töbu> száz diplomata, és olya- j nők kik magukat ilyennek vé- , lik, éveken át alkudoztak a ha- j tározat szövegezése során min- , den Írásjelen, pontokon és vesz- j szőkön, amig a Keleti ,Nagyha-1 tálam az ideológiai és gazdasá- | gi sikon, néha titkon, máskor ; nagy zajt csapva, de mindenkor . saját akaratát érvényesítette. 1 Mivel a nyugati diplomaták, j tisztelet a kivételnek —, azt i tartják, hogy az “ember mindég | azt látja, amit akar látni”, ők ! pedig még másoknál is többet | látnak, a Szovjet felfogását ab- | ban látták megnyilvánulni, hogy az a “kapitalista és kommunista rendszerek elkerülhetetlen összehajlása érdekében” nyitja meg kapuit a keleti kereskedelem számára, sőt kölcsönök folyósításától sem zárkózik el. De megtévesztőleg hatottak a Genfiben, kezdett konferencia nyugati delegáltjaira az amerikai üzletébe s nagytőke Moszkva-i építkezései, Ford Elnök javaslata arra nézve, hogy áz Északamerikai Kongresszus a Szovjetnek és a keleteurópai “szocialista’’ államoknak a legkedvezményesebb' tarifális előnyöket biztosítsa, a FIAT autógyár hatalmas gyár telep építkezése, USA-bankok fiókintézeteinek telepítése a Szovje-Unióiban, a Vatikán úgynevezett közeledési politikája és egyéb, nyugati engedmények. Ezekkel szemben azonban, a kommunista világösszeesküvés sojha egy pillanatig sem tért el kitűzött céljától és rendületlenül követi azt az utat, mely a nyugati keresztény civilizáció és kultúra felszámolásához vezet. Ezen az úton egyik állomás volt Finnország fővárosa Helsinki; ahol a Szovjet a kezdeményezést ismét és vitathatatlanul magához ragadta. Végcélját ott még nem érte el és kénytelen volt néhány kétes értékű engedményt tenni, viszont ezt a Nyugat győzelmének csak a, aok a diplomaták tekinthetik, akik képtelenek megérteni a világforradalmárok gondolkodás módját. A Helsinkiben 1975 júliusának utolsó napjaiban befejezett konferenciát pedig “biztonságinak” és “együttműködésinek” elnevezni önmagában történelmi hamisítás. Kérdezhetjük ugyanis, hogy miért biztonsági? Azért, mert a Szovjet rendelkezik a világ legnagyobb hadfelszerelési nehéz- és könynyüiparával? Vagy azért, mert hadiflottája vetekszik az USA- éval? Mi szüksége van biztonsága növelésére? Miféle “együtbmüködés” az, amikor a Szovjet-ipar durva kovácsmunkája ellenében a 'Nyugat magasértékü finom-mechanikai készítményeket nyújt neki, a Nyugat 12 millió tonna gabonát szállít, hogy a Szovjet hadfelszerelési ipari nyugodtan dolgozhasson, a nyugati államokban a kommunista propaganda tág tere van, míg a “szocialista” Keleten a gondolat- és sajtószabadság béklyókban sínylődik. Tudatában kellett legyen ezeknek az ellentmondásoknak a Helsinki-i határozatok aláírására oda sietett Ford USA-Elnök is, aki odautaztában Németországban időzve inkább hajókirándulást tett a Rajnanfolyó legszebb szakaszán, mintsem hogy megtekintette volna Berlin-várost még ma is kettészelő turisztikai látványosságot a “szégyenfalat”, nehogy Brezsnyev barátjával, a konferencia irányitójával, az “együttműködést” illetőleg ellentétbe kerüljön. Nyilvánvaló volt a nyugati, — esetleg legjobb szándékú —, diplomaták tehetetlensége a két világhatalmat képviselő Foi’d és Brezsnyev által előirt, és a záróülés elnökének megválasztott Casaroli érsek Vatikán-i delegátus záróbeszédével helyeselt áramlattal szem ben. Ezért fenntartással keli fogadnunk e konferenciával kapcsolatos hírközlő “diplomáciai” jelentéseket. Alábbiakban kivonatosan ismertetjük, az ott kizárt Albánián kívül, 33 európai állam, valamint az USlA és Canada képviselői által alá-irt, — népjogilag ugyan nem, de (hatalmi szóval kötelező, német szövegből magyarra fordított okmányt. Az “Évszázad Kongresz~szusának” nevezett tanácskozások határozatait “kosarakba” foglalták össze. Az ‘Első kosár’ címe: Biztonsági kérdések Európában”, és ez tíz “elvet”foglal 'magában, az “Atlantic Cartha” és az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSz-nek) normáihoz alkalmazkodva. I. Feiségjogi egyenlőség és és az abban foglalt jogok. Eszerint a résztvevő Államok elismerik egymás egyenlő jogait, politikai függetlenségét, eltekintve politikai, szociális, gazdasági és kultúrális sajátos rendszerüktől. Szerintük az. államok határai a népjoggal megegyezően békés eszközökkel és megállapodásokkal megváltoztathatók. Joguk vau nemzetközi szervezetekhez csatlakozni, vagy nem csatlakozni. II. Tartózkodás a fenyegetéstől és az erőszak alkalmazásától. A Résztvevő Államok kölcsönös és nemzetközi érintkezésük során j tartózkodni fognak íenye! getések, vagy erőszak alkalmazásától, melyek az ő területi sérthetetlenségükkel, vagy politikai függetlenségükkel vannak összefüggésben, vagy az ENSZ céljaival ellenkezik. III. Az országhatárok sérthetetlensége. A Résztvevő Államok jelenlegi határaikat, úgy mint az összes európai európai államokét sérthetetlennek jelentik ki és azok ellen sem most, sem a jövőben nem támadnak. Ennek megfelelően minden erre vonatkozó követteiménytői1, vagy cselekménytől tartózkodni fognak es egV másik Résztvevő Állam területének egy részét vagy egészét nem fogják elfoglalni. IV. Az államok területi integritása. A Résztvevő Államok i az ENSZ alapokmányává ellentétes, az ő területi sért he tétlenségük ellen irányuló fenyegető, vagy erőj szakos cselekményektől, úgyszintén katonai megszállástól, közvetlen, vagy ; közvetett területelsajátitástól tartózkodni fognak. Ily értelemben semmiféle megszállást," vagy elsajátítást nem fognak jogérvényes- I nek tekinteni. V. Vitás esetek békés rendezés®. Törekedni fognak a vitás esetek gyors megr 1 dására, tárgyalások, vizsgálatok, közvetítések, öszszehasonlitások, döntések és jogi rendszabályok, vagy 'más békés eszközök útján A tárgyalások sikertelensége esetén a vitázó felek tar tioznak továbbra is békés megoldást keresni. A többi Résztvevő Állam a nemzetközi béke érdekében tartózkodni fog a (helyzetet súlyosbító intézkedésektől. , VI. Be nem avatkozás a belügyekbe. A Résztvevő Államok tartózkodni fognak minden olyan katonai, politikai, gazdasági, vagy bármely más kényszerintézkedéstől, melyek azt céloznák hogy saját érdekeiknek alá i rendeljék egy független másik állam felségjogait akár közvetlen módon, akár erőszakos terrorcselekmények útján. VII. Az emberi és alap: zabad ságjogok tiszteletben tar Winnipeg, Man. 1975. okt. 17. 3 tül elmondhassa véleményét, elmondhassa az igazat. Ezt a lehetőséget visszautasítani s nem kihasználni, súlyos politikai hiba lett volna. A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége reméli, hogy szava — mely a nemzeti emigráció álláspontját tükrözi — ezén az úton eljut a magyar néphez és talán hozzájárni az otthoni helyzet javulásához. Washington, D.G. 1975. szeptember 25.-én. NYILATKOZAT kérdésit: Stirling György véleménye szerint, mifc a még ma is tartó disszidálások okai? Stirling válasza igy hangzott: a rossz gazdasági viszonyok, a perspektivátlanság, a kétségbeejtő lakáshelyzet, de nem elhanyagolható tényező az a talán csak tudatalatti szabadságvágy, mely minden ember, még a legapolitikusabb menekült lelke mélyén ott él és arra készteti, hogy kitörjön a vasfüggöny elzártságából. A továbbiakban hangsúlyozta 'Stirling, hogy a magyar kormány közönséges bűnözőkként ítéli el a disszidálóikat, 'megszegvén ezzel az UNO-alapokmány Human Rights Chartá-ban lefektetett elveket, melyek szerint: “Hazáját bárkinek joga van elhagyni és oda vissza is térni.” Stirling György annak a véleményének adott (hangot, hogy ha a budapesti kormány változtatna ezen a gyakorlaton és állampolgárai részére megadná a korlátlan utazás lehetőségét, az ország szakad elhagyásának és a szabad visszatérésnek a jogát, a disszidálok, a végleg távozók száma minimálisra csökkenne. Ez is az emberi szabadiságjogok egyike, melyek összességéért küzd az emigráció s 'melyeket a helsinki nyilatkozatot aláíró államok újra hangsúlyoztak, biztosítván azokat népeik számára. A budapesti TV riporterének nem volt észrevétele, illetve csupán annyi megjegyzést tett, hogy fokozatosan ennek is eljön majd az ideje. A menekültkérdés után a legkülönfélébb témák kerültek szó ba a kamera előtt., az aktuális politikai helyzettől az emigráció életéig, melyen belül elsősorban a szabadföldi magyarság sajtójára vonatkozólag telt fel a TV-riporter kérdéseket. E- zekből meg lehetett állapítani, hogy tökéletes pontossággal ismeri az .összes emigráns újságot. Az amerikai magyarság életéről készített TV-müsor ideiglenes címe: “Magyar sorsok, magyar karrierek Amerikában”. Bemutatására a tévék szerint k'b. ez év novemberében kerül majd sor. Bízunk áblbani, hogy a budapesti TV-ben minden ferdítés nélkül, az igazságnak megfelelően fogják visszaadni a Stirling György által mondottakat. 'Ez is próbaköve lesz annak, hogy a kommunista IMa gyarorszájg komolyan veszi-e a helsinki nyilatkozatot? Mindent összevetve, eredményként, örvendetes fejlődésként kell elkönyvelnünk, hogy a magyar TV fennállása óta most először kaip valaki szót a szabadföldi magyar sajtó, ill. az emigrációé egyesületek képviselői közül, hogy ezen k ere száz Egyesült Államok és Magyarország kormányai közt fennálló kultúrális egyezmény alapján az elmúlt 'hónapban a 'budapesti TV-tői egy öttagú forgatócsoport járta az E- gyesült Államokat. Többhetes útjuk során számos magyarlakta várost meglátogattak és ott — nyilvánvalóan előre összeállított névsor alapján — több magyart felkerestek, hogy velük beszélgetést folytassanak, illetve interjút készítsenek a magyar televízió részére. A budapesti forgatócsoport utolsó amerikai állomás Washington volt, ahol két napot — szeptember :23-át ési 24-ét — töltöttek a televíziósok. Első itteni napjukon a Voice of America magyar osztályának vezető jével készítettek interjút, a második napon — melynek délutánján a United States Information Agency (UiSIA) búcsúvacsorát adott a részükre — teleffonbejelentés után felkeresték Watergate Hotelben lévő hivatalában Stirling Györgyöt, Szövetségünk menekültügyi bizottságának elnökét. Stirling György — aki egyben Szövetségünk sajtótitkára is — kellő biztosítékok kikötésével, a Watergate Hotel magyar igazgatójának jelenlétében, hajlandó volt a magyar TV riporterével, előre tisztázott, illetve körvonalozott témákról, a kamera előtt beszélgetés folytatni. Az interjú során a TV-riporter kérdéseket tett föl, melyekre Stirling Gyögy válaszolt és kifejtette véleményét. Az első kérdések az olaszországi tájborokban lévő magyar menekültekre vonatkoztak, legfőkép a caupai táborra, ahol a budapesti tévések az olasz kormány engedélyével már tavaly látogatást tettek és ismerték az ottani elszomorító állapotokat. Mint emlékezetes, capuai tapasztalataikról akkor TV-filmet készítettek, melyet a budapesti telVizió tavaly ősszel be is mutatott. Stirling György az interjú során elmondta a magyar televízió nézőinek, hogy a magyar emigráció már ezt megelőzően, ezzel egyidejűleg és ezután is tett lépéseket a .menekültek helyzetének javításáért, melyek nyomán, a legutóbbi hónapokban Olaszországiból érkező levelek tanúsága szerint, sok tekintetben javultak a táborviszonyok. Az amerikai szabad magyarság képviselője tavaly télen személyesen látogatta végig az olaszországi menekülttáborokat és interveniált az olasz hatóságoknál a magyar menekültek érdekében. Ez az akció konkrét eredményeket hozott. A televíziós riporter feltette a i «ni é—> mm — *__ - — — A nevemmel való esetleges Visszaélések megelőzése végett szükségesnek tartom a nyilvános súg előtt (kijelenteni a következőket: A Magyar Szabadlságiiiarco j Világ szövetségből kiléptem ás minden ott viselt tisztségemről lemondtam. Ezt a döntésemet f. évi szeptember hó 13.-án — tehát még az amerikai kontinentális szervezet szeptember 20.-Í Losi Angeles-i kongresszusa eliőtt — kelt levelemmel közöltem a Szövetség elnökségével. Erre az elhatározásra azért jutottam, mert meggyőződtem arról, hogy a Világszövetség hangadó vezetői közt vannak olyanok, akiknek nemhogy sem mi közük stales 56-hoz, de nevükkel egyenesen kompromittálják az ötvenhatos esizméket. Ilyen egyénekkel semmiféle közösséget nem vagyok hajlandó vállalni. Meg kell még állapítanom, hogy ezáltal a Magyar Szabadságharcos Világszövetség saját, 1958-ban elfogadott alapszabályát is megsérti, mely világosan kimondja: “Rendes tag lehet miniden olyan személy, aki résztivett a forradalomban és a szabadságharchan, vagy más módon szerzett érdemeket — (nyilvánvalóan és magátóiértetődően hazulról való elmeneküsie előtt) — a szabad, független Magyarországért vívott fcüz deliem során.” (MSzHVSz. Alap! okmány, III. fejezet, 1. paragro! fus A. pontja.) j Washington, D.C. I 1975. szeptember 22.-én. Stirling György.. INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK TORONTO - BECS - TORONTO és EURÓPA összes országaiba valamint BUDAPEST • TORONTO - BUDAPEST ^ Hozassa ki hozzátartozóját látogatóba kedvezményes áron Repülő- és hajójegyek részletre is Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek IKKA - TUZEX - COMTURIST Pénzküldemények és vámmentes csomagok PÉNZ- r:S GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára KöZJEGYZŐSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. IKKA. TUZEX. COMTURIST, IBUSZ és CEDOK főképviselője. LEGNAGYOBB H IVAT A LOS MAGYAR UT AZASI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Blcor St. W., Toronto M5S 1Y4., Ontario Telefon: 537-3131. MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKó gyokat lépett: szeretett volna már az ebédnél ülni, hogy túl esvén rajta, Malinkóbo'z indulhasson. A .szive nyugtalanul veit a gondolatai tépelődve keringtek az elmúlt napok eseményei körül, és olyaníéle bizonytalanságban vergődött, mintha ingoványon járna. Aggódott Aranymálinkó betegsége miatt, és aggasztotta Dú’sné ügyesen taktikázó erőszakossága is. Magában mór régen elvégezte, hogy mihelyst leteszi a tanári vizsgát és állásihoz jut, feleségül kéri Aranymáiinkót. De addig is látni akarta a lányt, a .közeliében akart maradni, és ravaszkodva harcolt minden olyan kísérlet ellen, amely a lány közeléből el akarta őt távolítani. De most itt ez a Dúsné, (Semmi jót se várt tőle. Ellenséges hatalomnak érezte, amely ellen nem tudott védekezni. Ahogy a sarkon befordul, váratlanul Kempelent találta magával szemben. A hosszú, langaléta ember mindjárt karoníögta őt. — Azt hittem, hogy Tamás bácsi kint van a .telepen, — mondta meglepetten. — Hogy van Málinkó?-— Semmi baj, semmi baj, — fellelte Kempelen örömteljesen, és. a jobbjára engedte Oltót, mert a másik fülére nagyot ballot. - Jó, hogy jössz, én is a plébániára igyekszem. Megvettem ugyanis a Milkát, meg. Azt hiszem, Márton bátyád se jár rosszul. Éppen a pénzt viszem neki, jó, hogy jössz . . . Oltó nem értette ugyan, hogy miért örül Kempelen anynyira az ő jöttének, de nem kérdezte az okát. Csak Aranymálinkó állapotára volt kiváncsi. — Úgy megijedtem tegnap, — kezdte újra. - Hát jobb. n van, Málinkó igazán? Választ azonban nem kapott, niex-t ekkor értek a plébánia elé, és a kapu előtt megpillantotta. Dúsné kocsiját. A, szive is . lakadt egy pillanatra. — (Mi ez? — hebegte megrökönyödve. — Tamás bácsi tudott erről? Kempelen édesdeden mosolygott. — Milyen furcsa fiú is vagy te, barátocskám! Mindenki szeret téged, segíteni akar rajtad, és ez mintha nem is' tetszene neked . .. Két kicsi gyereket kell csak tanítanod Dúsnénál, két egészen kicsi gyereket, és lesz lakásod, ellátásod; fizetésed, — ’■arátócskám, olyan úr leszel, hogy csuda! ... Délután szabad — 16 — — Majd, ha tanár leszek, lesz kabátom is, - morogta sértődötten, és ki akart menni a szobából. De a nagybácsi megállította. — Megállj csak, Sanyi. Izé, mit is akartam mondani? ... Ja, persze! Az este beszéltem Kiempelennel, tudod, a tehén miatt, (lü.iat az nem tartozik rád .. . Sanyit a vendéglős neve hidegként .futotta át. Mindjárt, Malinkéra gondolt, és ezernyi gond tüskéje meredt elevenné be nhe. — A tehén miatt? -— hökkent meg Juszt! kisasszony. — Jaj, nem akar rám hallgatni a főúr? Safranek mégis csak jobb árat adna érte? — Safraneknek nem adom. Akkora nyomtatékesontokkal rakja meg mindig a mérleget, hogy a húst nem is látni, tőlük! — mondta határozottan Vidovicih. — Szóval, azt mondja Kempelen, hogy ize, Dúsné, állást kinált neked, és te nem akarod elfogadni. Hát, hogy is állunk ezzel a dologgal, fiam? Safraneket pedig ne is, említse, kisasszony. Félkézkalmár az ynem mészáros. Aztán, meg nem is esne jól a Milka húsát visszavásárolni tőle .. . Brrr! Node, maradjunk a tárgynál, fiam. Oltó izgatottan jár föl-alá a teremnek is beillő szobában, és. a cipője elkopott talpán át a deszkapadló minden bütyüét íölérezte. — Már megint ez, a Dúsné! — tépdeste magát, ési újjával a gallérja mögé nyúlt, mintha szűkülő hurkon akarna tágítani. — Hogy hozzá menjen, falura, az Isten háta mögé, és sohase láthassa Máltakót! És ha télen a hó bezárja őket a hegyek közé, még hirt sehall'hasson róla! Ó, miért is hozta elébe a sors ezt a Dúsáét! Már egész nyáron ezt spekulálta folyton! Hogy magához csalogassa! Hát mit akar? Van más is, aki a gyerekeit taníthatná! Mért éppen hozzám köti magát? Most már ivempelen bácsit is mozgósította, meg az öreget is . . . 0 — Bolond az az: asszony, egészen bolond, - dünaylügte séta közben. — Mért? Mert téged akar -házitanitónak?-— Áá! . . . Idegbeteg, haltaiéinál .,. Mit tudom én, hogy mi baja! De nemi normális, na! — Honnan tudod? — Elmesélte az álmait. Mindig: a szerencsétlenül járt — 13 — M. I. A HELSINKI-I HAIAíOIaívK tása, ideértve a gondolat, > lelkiismereti, vallási, vagy I meggyőződésben szabadsá- j gokat. A Résztvevő Álla- i mok tiszteletben fogják j tartani ezeket a jogokat' faji, nemi, nyelvi, és vallá- I, si szempontokra való tekin 1. tét nélkül. A polgári, poll- ! tikai, gazdasági, szociális, j' kultúrális, vagy szabad j. fejlődésiét biztosító tényezők, a Résztvevő Államok elősegíteni és serkenteni fogják. Az egyén szabadságát és jOigait elismerik és tiszteletben tartják. Azok a Résztvevő Államok, melyek területén nemzeti kisebbségek élnek, azok jogait, a törvények előtti egyenlőségétí és érdekeit védeni fogják. Elismerik, hogy az emberi és alapszabadságjogok tiszteletben tartásának univerzális jelentősége van és az a világibéke fenntartásának , lényeges tényezője, amiért ! is az ENSZ alapokmányé- i nak megfelelően fognak mindenkor eljárni. /III. A népek jogegyenlőségét' és önrendelkezési jogát a Résztvevő Államok az ■ ENSZ alapokmányoknak J megfelelően " tiszteletben j tartják. Ez alapon minden I államnak joga van arra, 1 hogy belső és külső politikai állagát, külföldi beavatkozás nélkül, bármikor megváltoztassa és politikai, gazdasági, szociális és kultúrális fejlődését saját ólhaja szerint kövesse. X. Az államok közötti együttműködésre nézve a Résztvevő Államok ugyancsak EINSZ alapokmánya értelmében igyekezni fognak egymás szándékainak jobb ! megértése" utján népeik javára gazdasági, műszaki,' szociális, 'kultúrális és emibenbaráti sikon kiegyenlíteni a különbségeket, melyek közöttük fennállanak és egymás között szorosabb kapcsolatokat fognak létesíteni. X. A népjogi elkötelezettségek ' hűen és hittel való teljesítése. Az általánosan elismert alapelvek és szabá(Folytatás a 7. oldalon) _ _ ............—»ni— I <—> ii^-i -* A BIBLIÁBÓL ' “Hallgasson meg téged az UR a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákob Istenének neve. Küldjön néked seg tséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged. Cselekedjék veled szived szerint, és teljesítse minden szándékodat.” (Zsolt. 20:2-4 és 5.)